2022

Hát évértékelés az nem lesz, ritka szar volt ez az év, de legalább próbálom feldolgozni és megkeresni a kiutat, nem csapatni tovább benne.

Most sokkal könnyebb a blogbejegyzések számát megszámolni, de azért röviden leírom:

január: 21

február: 10

március: 9

április: 9

május: 15

június: 11

július: 5

augusztus: 15

szeptember: 16

október: 19

november: 20

december: 23

összesen: 173

Tuitter összefoglaló nem lesz, az csak nagyon hangulati dolog, nem is követem a mesterkedéseim mutatóinak számbeli alakulását.

Insta összefoglaló sem lesz, azt csak elég esetlegesen használom, mint a Mastodont is (egyelőre).

Lesz viszont jótúb összefoglaló. Most decemberben egy csomó rövidke videót feltöltöttem, szinte minden nap egyet, persze általában jópár nap késéssel. Eszembe sem jutna komolyan venni a jótúbot, mint platformot amibe energiát érdemes ölni, viszont szórakozásra elég jónak tartom. Sosem fogok komoly energiát videók készítésébe ölni, illetve egyelőre nem, talán majd lesz olyan dolog, amiről olyan videót akarok készíteni, amelynek a minősége nem áll az üzenete útjába, de egyelőre még nincs itt az ideje. Viszont nagyon kis energiabefektetéssel tolni a kontentot, főként olyan dolgokat, amelyeket úgy gondolom, hogy évek múltával még engem is érdekelni fog, talán még a barátaimat is, na ez működik nálam. Most még élvezem is azt, hogy felgyorsított pár másodperces videókat pakolgatok fel, amelyek alá keresek valamilyen zenécskét, egyelőre csak a jótúb zenei adatbázisából dolgozom és érzésre keresem a zenét (azaz automatikusan minden zenét beteszek a vidió alá és kiválasztom azt amelyik szerintem egy jó kombináció), de egyébként már kezdtem gondolkodni valamilyen kategorizáláson is. Egy vidió elkészítése nem tart tovább 10 percnél, mármint két szkriptet kell futtassak és kiválasszam azt a változatot amely a legjobban tetszik, aztán mehet is fel a jótúbra és a feltöltés alatt kitalálok valami hülye címet. Ennyit nekem ez megér. Ezeket nevezem csirke vidiónak az alábbi táblázatban. Meg azokat, amelyekkel csak annyi volt a munka, hogy ami kijött a kamerából azt feltöltöttem. Aztán van az előadás vidió, bár ezt sem dolgozom fel komolyabban (az egyetlen ez évi ilyen vidióban mondjuk kivágtam egy részt, amit szerzői jogok védnek), de mivel az előadásra készülni kellett, ezért külön kategóriát kap. Vannak még az általam játszott játékokról készült vidiók, ezek általában a bloghoz készülnek illusztrációnak, idén nem is készült sok. Szeretnék többet játszani és érdekes dolgokat megmutatni, de sajnos egyelőre nem jön össze. Az utolsó kategória a készülő játékom vidiói, ezeket csak azért készítem, hogy a játék elkészültének lépéseit dokumentáljam, nem reklám célból készítem őket, mivel még nem találtam ki, hogy fog a játék kinézni, csakhogy az lesz az egyik utolsó lépés, akkor majd egy kicsit talán próbálom a minőséget javítani, de addig csak archiválás jellegűek a vidiók. Ja igen, és van még a demoscene kategória, itt is egy vidió van, az első 4k-mat is sikerült végre vidióba konvertálni.

Szóval akkor az ez évi jótúb vidió termés:

csirke: 41

előadás: 1

játék (más): 1

játék (saját): 6

demoscene: 1

összesen: 50 (wow, szép kerek szám lett)

Hát ezzel véget is ér az évértékelő, mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok és remélem a következő év szebb lesz, de fogadni nem fogadnék rá.

filmek

Ebben a hónapban sem néztünk sok filmet, inkább a vébét, meg egy sorozatra is rákapcsoltunk a végén és még ezt a keveset sem véleményeztem időben, szóval most csak nagyon kutyafuttában.

Dr. Zhivago (1965): Ez klasszikus, ugyanakkor az mindig olyan vicces, amikor a nyugat készít filmet a keletről, még ha keleti forrás alapján is, Sztálin bizonyára sokkal jobban belengte ezt a korszakot, meg az éhezés és a kilátástalanság is, de ha az az üzenet, hogy ilyen körülmények közötti is bimbódzik a szerelem és szól a balalajka, akkor az átjött. Érdekes azt is látni, hogy mostani mércével mennyire rosszul játszanak egyes jelenetekben, mennyire mű a díszlet, mennyire súlytalan a vége, ugyanakkor mégis megéri megnézni, mert minden jó és rossz dolog is érdekes ebben a filmben, ennyi idő után, bár nehéz megfogalmazzam, mit tett hozzá a gondolatvilágomhoz.

Two Lovers and a Bear (2016): Azt hittük, valami kedves film lesz egy macikával és néhány emberrel, ehhez képest két diszfunkcionális ember szerelmi története. Persze, az apjuk a hibás és halálba menekülnek a múltjuk elől, nem valami vicces. Mi a tanulság? Ne legyünk diszfunkcionálisak, vagy ha azok vagyunk, akkor ne menjünk olyan helyre, ahova nem adaptálódtunk néhány évezred alatt. Na ide tényleg kellenek a tradicionális túlélési módszerek. Egyébként csak halkan megjegyzem, de nem úgy volt, hogy az igluban meleg van, az eszkimók is ingujjban flangálnak benn? Na de nem szólok bele, nekem a sarkkörök kimaradnak addig az életemből amíg nem lesz mérsékelt égövi az éghajlatuk (lehet még megérem).

Z Nation (1., 2. szezon): Ez egy jó kis zombis sorozatocska, amin nagyon elgondolkodtam az első rész után, hogy érdemes-e nézni, mert csak egy kis költségvetésű nem túl komoly zombifilm. De aztán néztük tovább és nem bántam meg, mert jót tesz neki, hogy nem veszi magát túl komolyan, sokkal változatosabb történeteket mesél el, mint mondjuk a Walking Dead és azért mindenhol van egy kis mag, ami elgondolkodtat. Már csak az is, hogy melyek azok az emberi csoportosulások amelyekről úgy gondolják, hogy kiállnák a zombi apokalipszis próbáját. Mi a tradíció és mi az alkalmazkodás. Persze azért nem kell túl mélyre belenézni a dolgokba, ott csak a filmkészítés tradíciói vannak, nem mély elemzés, de azért elég jól működik a dolog. Szerintem a maradék három évaddal kezdjük majd az új évet, meglátjuk meddig tart ki.

Zene.

a zintelligencia egyre fokozódik, ha mesterséges és nemzetközi

Azért az jó, hogy minden nap van már valami érdekes mesterséges intelligencia eredmény. Az persze, hogy mindez hova fog vezetni, jó kérdés. Én megértem az illusztrátorok problémáját, évtizedeket dolgoztak a jó technikán meg stíluson és most jön valami programocska ami már eléggé elfogadható képeket készít és főként semmi perc alatt, én is félteném a megélhetésemet. Az biztos, hogy nem az a megoldás, hogy betiltjuk ezeket a programokat, akkor már a fotózást is be kellett volna tiltani az arcképfestők nyomására. Az sem olyan biztos, hogy minden illusztrátor megőrzi a megélhetését a jövőben, bár eddig a technika mindig egyre több embernek adott minőségi munkalehetőséget, a kapitalizmus mai verziója nem garancia semmire. Abban bízni, hogy ledöntjük a kapitalizmust és eljön az utópia, amikor nem kell az embernek a művészetét árúba bocsátania, egy szép mese, de nem tenném rá az életemet. Nem tudom mi a megoldás, illetve tudom, le a kapitalizmussal, de nem tudom mennyire időszerű egyelőre.

Igazából nem erről akartam írni, hanem arról, hogy van egy új cikk, amiben a Palm nyelvmodell már egész jól old meg ítéletkalkulusban kifejezhető logikai feladatokat és szeretnék jósolni megint, szerintem egy év múlva az ilyen nyelvmodell alapú technológiák már tökéletesen meg tudnak oldani bármilyen méretű feladatot ítéletkalkulusban és valószínűleg első rendű predikátumkalkulusban is közel járnak már az emberek átlagos eredményeihez. Ezt ugye arra alapozom, hogy a matematikai logika egy nagyon sokat tanulmányozott terület, a nyelvmodellek meg most nagyon népszerű kutatási témák, bizonyára a logika egy hasznos mértéke és eszköze az intelligenciának amire bizonyára már sokan ráugrottak. Szerintem egy év elég lesz. Remélem nem fürdök be ezzel a jóslatommal annyira mint azzal amikor azt mondtam, hogy nem lesz orosz-ukrán háború.

Más mestersége intelligencia jóslatot most nem fogalmazok meg, nem gondolkodtam rajta mostanában, az tuti, hogy nagyon érdekes lesz a következő év is, ugyanis a helyzet mindig csak egyre fokozódik.

Ja és igen, nézzetek Vakondok 5-öt.

Zene.

most nincs kedvem címet írni

Sajnos nagyon sok szempontból ez a legszarabb év az életemben. Szerencsére, az alapok azért még jók. Nem szabad elfelejtenem, hogy várat csak az igazságra lehet építeni, bár néha úgy tűnik, hogy a hazugságra is, de az mindig összeomlik egy idő után, csak sajnos sok ártatlant is maga alá temet. Ha jön a cirkusz, velük megyek, az oroszlánokat már úgyis kitiltották belőlük, de kötéltáncosra mindig igény lesz.

Zene.

a zenéről és a természet egyéb törvényeiről

Igazából csak 3 jótúb vidiót akarok megosztani.

Az első a diszkó történetéről.

A második a Freedie Mercury hangjáról.

A harmadik a Bohemian Rhapsody értelméről. Megsúgom, Freddie coming-outol benne, legalábbis ebben az értelmezésben, ami viszont a legjobb amiről én tudok.

Azt hiszem, amíg az lgbtq közösség ellen gyülekező fellegek ilyen zenét nem tudnak csinálni, esélyük sincs igazi mindsharet szerezni. Legalábbis nálam.

Zene.

boldog karácsonyt!

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Akartam ajánlani egy kis zenét. Gondoltam kicsit filózom az emlékezésről, hogy belinkelhessem a zenét, de most nincs kedvem filózni, és amúgy is, miért ne linkelhetnék zenét csak úgy?

Zene.

az optimista bitek tánca éjfél előtt egy perccel

Régóta nem gondolok pozitívan a távoli jövőre. Valamikor persze gondoltam, azt hiszem, legutóbb amikor pozitívan láttam a jövőt, valamilyen biopunk-solarpunk jövőt képzeltem el. Lehet, hogy a tegnapi bejegyzésem egy kicsit sötétre sikerült, szóval akkor most jöjjön az optimista jövőkép. Ez sem igazán a sajátom, innen-onnan ollóztam össze, de referenciákat nem fogok keresni.

Szóval induljunk ki abból, hogy valahogy megoldjuk az éghajlatváltozást. Én úgy gondolom, valami biológiai szuperorganizmus tervezésével vagy tenyésztésével lesz a legnagyobb esélyünk skálázható módon megoldani. Nem, a CO2 kivonás sosem fog gazdaságosan működni. Valamilyen olyan növény, ami magától szaporodik, jó gyorsan, az óceánban megél és aztán lehetőleg lemerül az óceán fenekére és ott kötött állapotban tartja a szenet, talán működhet, már csak létre kell hozni. Lehetne még valami olyan megoldás, ami a napfény mennyiségét csökkenti, én a legbiztonságosabbnak valamilyen űrbeli napernyőt gondolnék, talán modern anyagokkal és jó sok Falcon Heavy-vel fel lehetne bocsájtani közel a Földhöz egy ernyőt ami elsötétíthetné a napot eléggé, hogy pár fokkal csökkentse a Föld átlaghőmérsékletét.

Ha megoldottuk az éghajlatváltozást, akkor még mindig ott van a környezetszennyezés kérdése, gondolom erre az lesz a megoldás, hogy valamilyen bioreaktorban termelt protein csimaszt eszünk majd aluminium tányérból és napelemekkel termeljük az áramot és a Föld azon részein élünk ahol nincs tél.

Közben remélhetőleg a mesterséges intelligencia és a nanotechnológia eljut oda, hogy megértjük az emberi biológiát a legapróbb részletig és rájövünk, hogy egyszerű gépek vagyunk akik egy biológiai programot futtatunk, az öntudatunk egy evolúciós mankó és egy földrajzi eloszlású mémhalmaz véletlenszerű keveréke. Továbbá megszabadulunk a biológiai szubsztrátumtól, digitális szubsztrátumban sokkal hatékonyabban hajható végre a programozásunk és aki majd akar, az áttérhet digitális létre. Digitális lényekként pedig szép lassan benépesítjük az univerzumot és megoldjuk az univerzum alapvető kérdéseit, talán egyszer még az igazi fizikai valóságot is megértjük és beépülünk a világegyetem szövedékébe. Persze, mindezt csak az emberiség elenyésző ezreléke fogja véghez vinni, a nagy többség marad a programja rabja, de ezzel sincs semmi baj, nem ők választották a gondolataikat, ezt a lapot kapták az evolúciós pókerpartin.

Egyébként ha ki is nyír most első körben az éghajlatváltozás, azt hiszem, azért mégis túlél az emberiség egy kis része és pár ezer év alatt akár a nulláról újrakezdheti a civilizációt, de ha szerencsés, akkor valahogy átmentjük a tudást és lehet onnan folytatni, ahol szünetet fogunk tartani néhány évtized múlva. Persze az is lehet, hogy egy atomháborúban elpusztítunk mindent, de ez tényleg nem az én asztalom, én a hosszútávra tervezőkkel ellentétben nem úgy hiszem, hogy az embernek mindenképpen túl kell élni. Ha egyedül vagyunk az univerzumban és kinyírjuk magunkat, hát pech, egy zsongó univerzum helyett egy csendes univerzum lesz, a nyugalom jó dolog, az emberek sem tudják eléggé értékelni.

Zene.

a jövőt túlbecsülő heurisztikának elviselhetetlen könnyűsége

Ha úgy vesszük, én egészen szerencsés vagyok. Eléggé békés perióduson megy át a térség ahova születtem. Bőség van, egy csomó vagány technológiai kütyü is van, annyit ehetek amennyi belém fér, annyit alhatok amennyit csak tudok. Gondjaim sincsenek nagyon, nem sír a gyerek. Rengeteg módon szórakozhatok.

És ez még így is fog menni legalább 15-20 évig.

Azután szép lassan összeomlik a természet és a társadalom ami ráépült. Én már elég idős leszek, gyors lesz a halál, képes sem leszek arra, hogy versenyezzek az egyre szűkülő erőforrásokért a többiekkel.

Lehet, hogy úgy hangzom mint valami agyatlan kultuszhívő, de még csak nem is érdekel, hogy más mit gondol erről, csak nevetek amikor látom egyesek milyen logikai bukfencsorozatba kezdenek, hogy megmagyarázzák maguknak, hogy miért a semmittevés a jó stratégia. Én legalább bevallom magamnak, hogy lusta vagyok és nagyobbnak látom az emberi butaságot mint amivel én meg tudnék birkózni.

Nem is igazán az foglalkoztat már, hogy mi lesz a jövőben, most azon gondolkodtam, hogy miért foglalkoztat ez engem, míg másokat nem. Ma éppen arra gondoltam, hogy lehet azért, mert programozó vagyok. Vagy azért vagyok programozó, mert foglalkoztat a jövő.

Aki tud programozni, az tudja, hogy a programozás valójában a jövő tervezése. A legtöbb programot nem lehet megírni egy nap alatt, sőt, általában évek kellenek, érdemes előre elgondolni az architektúrát, ami kényelmessé teszi egy év múlva a munkát. Persze, ritkán lehet kitalálni a részleteket, de jó heurisztikák léteznek és az a művészet, hogy minél kevesebbet kelljen törölni (aki nem töröl, mert nem ismeri be, hogy más irányba kéne menni, az még rosszabb, görgetni egy nem megfelelő architektúrát fölösleges, előbb-utóbb úgyis le fog törlődni, ha máskor nem, a projekt bukásakor).

Szóval lehet, hogy az agyam annyira rászállt a jövőt meghatározó minták keresésére a programozás miatt, hogy az életre is így tekint. De az is lehet, hogy pont fordítva van, mindig is kerestem a mintákat és a programozásban nagyon sok van, aki sokat fejben tud tartani az aktuális feladattal kapcsolatban, az jól tudja nyomni.

A részletekre sem adok sokat, azokat mindig be lehet utólag is vágni, a blogban is csak a centrális ötlet a fontos, persze néha megpróbálom felépíteni, ha kedvem van, ha meg nincs, akkor összecsapom és rábízom az olvasóra, hogy találja ki, mit akartam. Ezért sem olvasom én a blogom. :)

Nohát, már itt is a vég, ki gondolta volna.

Zene.

az út a fontos, nem az ít

Van ez a jótúber, Louis, aki most éppen megy át Amerikán, azaz LA-NY utat teszi meg egy régi VW kisbusszal, amit ő alakított át elektromosra és olyan sokat tart a töltés, hogy napi egyszeri teljes töltés mellett mindössze 150 mérföld megtételével számolt. A teljes út 3000 mérföld, szóval 20 nap kell neki. A jótúbon még csak a 8. napnál tart. A valóságban nem tudom hol tart, de lassan meg kellett érkezzen.

Nagyon régen iratkoztam fel a csatornájára, de annyira nem követtem amit csinált, aztán eltűnt egy időre, mostanában mintha megint több cuccot rakosgatna fel, aztán poénból belenéztem az első ilyen videóba és egy kicsit elgondolkodtatott.

Elég nagy szenvedés amit csinál, az optimális megoldás ugye az lenne, hogy repülőre pattan és úgy teszi meg pár óra alatt a távot. Ha már nagyon vezetni akar, akkor viszont ugye a benzines autókra van felkészülve az infrastruktúra, csak a vezetéssel kell foglalkozni, a többit megoldották már nagyon régen. Ha nagyon elektromosat akar vezetni, akkor lehetne egy szériában gyártott elektromos autót, azoknak általában elég jó már a töltése, nem kell 8 órát várni a tele tankra. Ő viszont egy általa átalakított VW kisbusszal nyomja, amivel kell várni 8 órát a tele tankra, ráadásul az útvonalon ahol megy (délnek) elég ritkásak a töltőállomások, aludni is a buszban kell. És a végén mit oldott meg? Megmutatta, hogy "így" is lehet, de ez az "így" csak neki érdekes, mert ezt a módszert senki nem választja, mert az emberek nagy részének nincs ennyi ideje egy ilyen útra. Ráadásul még így is a hagyományos infrastruktúrára támaszkodik, nem egy sárga kiskacsában nyomja le az utat az út felett fél méterrel lebegve, ott alszik és ott tölt, ahol mindenki más, csak mindenki más nem egy ekkora úthoz használja ezt az infrastruktúrát. Ha a nem megfelelő választ adjuk a kérdésre, nem kapunk vigaszdíjat a szenvedésért.

Vagy mégis?

Azért mégis van egy varázsa annak, hogy az ember nem a megszokott módon old meg egy feladatot. Ha ott ahol a többiek feladják, mert nem látják az értelmét, ott ő mégis kitart. Még akkor is, ha végül nem tudja megfogalmazni magának azt, hogy mit is tanult az egész kísérletből. Az ember élete rossz döntések sorozata, sajnos ez így van. De el lehet ezt fogadni és végig lehet menni az úton akkor is, ha rossz ötlet. Egyesek szerint az út a lényeg, nem a végcél. Sajnos, ha mindenki a célnál vár és már nagyon ideges, olyan nagyon mégsem működik ez az okosság.

Szóval a játékommal én is egy kicsit hasonló hajóban evezek mint ő. Úgy gondoltam, hogy saját utamon kell eljussak oda, ahova akarok, de ez sajnos nem a legrövidebb, mondjuk én sokkal kevesebb meglévő infrastruktúrára hagyatkozom mint ő, de azért elég ahhoz, hogy ne mondhassam, mindent én csináltam (nem is igazán jó cél ez). Sajnos igazán ebben a projektben nem lesz lehetőség levonni a következtetéseket ebből a folyamatból, talán majd a következőben már egy-két dolgot jobban csinálhatok. Mondjuk azért megoldottam néhány olyan dolgot, amire nem tudtam az elején a választ, az jó kérdés, mennyire volt hasznos. Bizonyára nehéz lesz sokaknak megérteni, miért tartott ez ennyit és miért nem úgy néz ki, mint minden más. Lehet, hogy az, hogy így volt kedvem megcsinálni, nem megfelelő válasz, de más nincs. Talán majd eljön az idő, amikor szebb és jobb lesz és még mindig az enyém. :)

Zene.

versbe rendezzük a számokat optimista sorrendbe

Bejelentettek egy új programozási nyelvet, Verse a neve, a metaverzumból jön. Régen örvendtem meg egy hírnek ennyire, pedig ez még csak egy nagyon korai bejelentés, még sok év fog eltelni, míg ebből valami használható lesz. Viszont a részletek nagyon biztatóak. Először is, az Epic pénzeli és irányítja a projektet, ők nem valami elszállt dolgot akarnak, hanem egy olyan nyelvet, ami igazán hasznos lesz számukra a játékgyártásban, tehát egyrészt a hatékonyság elsődleges szempont, másrészt az egyszerűség, használhatóság, integráció is az. Az is jól hangzik, hogy végre merik az utóbbi 50 év elméleti kutatásait is figyelembe venni, ez most éppen egy nem túl gyökér számítási modell lesz, hanem logikai-funkcionális alapokra helyeződik, aminek én örvendek, bár szeretem a hardver közeli dolgokat, azt gondolom, ma már nem skálázódik jól az, ha nagyon közel van a számítási modell a géphez, főleg, ha erre még az is rátevődik, hogy rengeteg lehetőséget tesznek a nyelvbe, amelyek aztán óriási kuszaságban alkotnak egy egészet, mint most a C++. Vicces, hogy különböző cégek különböző képességekről mondják azt, hogy a használatuk a pokolba vezet. Még arról sem lehet egyetérteni, hogy mit kéne kivenni, annyira összekuszálódott ott már minden. Én, aki egyedül dolgozom, elég hatékony tudok lenni, mert nem szálltam nagyon el, de sok embernek együtt dolgozni már egyre nehézkesebb. Szóval a Verse számítási modellje logikai alapokra lett téve, ami egy kicsit nehezebb mint az imperatív nyelvek, de szerintem értelmesebb absztrakciókat lehet rá építeni majd és hamarabb elérik azt ahonnan már nem a nyelv bonyolítása a feladat, hanem az implementáció hatékonyságának a növelése, amiben ugye a csillagos ég a határ.

Na jó, szóval pár év múlva meglátjuk mi sül ki belőle, remélem megéri majd váltani.

Zene.

vébét a Holdra!

Engem nem nagyon érdekel a foci, de a most zárult világbajnokságon megnéztem jópár meccset. A döntőt is, mivel egyik országnak sem drukkolok, ezért általában a szegényebbnek szoktam, de csak halkan. Mondjuk most a sokkal szegényebb Argentina soraiban játszott a világ egyik legértékesebb játékosa, szóval a heurisztikám lehet nem igazán azt mutatja, hogy kevesebb pénzből is lehet jó focit csinálni. De annyira azért nem érdekel az egész, hogy bonyolítsak a kritériumaimon. Meg aztán, szerintem az argentinok megérdemelten nyertek, még ha egy kicsit hosszabb is lett az út a nyereséghez, mint ahogy az az elején tűnt.

Számomra az az igazán érdekes ebben a vébében, hogy milyen eszméletlen mennyiségű pénzt áldozott rá Katar, ha jól értettem 220 milliárd dollárról beszélnek, de lehet, hogy még ennél is sokkal többet. Ebből a pénzből építettek 5 stadiont és gondolom még egy-két egyéb épületet és a világ egy jelentős százalékának valamennyire lekötötték a figyelmét egy hónapra.

Ennyi.

Szerintem ez nem sok. Ha mondjuk a figyelem lekötés lett volna a cél, akkor megvehették volna a tuittert a pénz ötödéért és nyomhatták volna a Muszka ámokfutását, szerintem sokkal több ember figyel erre a történetre.

Épületek helyett építhettek volna Hold bázist. Csak 35 milliárd az ára, utána mondjuk évente 7.5 milliárd a fenntartás. Szerintem ezzel sokkal mélyebben beleírták volna magukat a történelembe, mint egy vébé szervezéssel.

Készíttethettek volna 1000 darab 220 milliós filmet, szerintem ezzel is sokkal nagyobb figyelmet kaphattak volna, mint a vébé. Minden ország történelméről egy GOT szintű sorozat is simán befért volna, valószínűleg a szereplők kereszbe-kasul is játszhattak volna, mondjuk Nagy Sándor vagy Napóleon életre szóló szerepet kapott volna.

Valószínűleg ennyi pénzből meg lehetne találni a legtöbb rák fajta, vagy az Alzheimer meg az ALS meg egy sor egyéb betegség gyógymódját. Lehet, hogy nem lesz a projektnek vége 8 év alatt, de tuti megvalósítható lenne szerintem.

Arról meg ne is beszéljünk, mennyi mesterséges intelligenciát lehetett volna fejleszteni. Lehet, még az emberi szintű is egy-két évvel hamarabb jönne össze, abba bele sem jó gondolni, ha mondjuk ők kezdik el irányítani, mire használhatták volna.

Sajnos ezekből mind semmi sem lett, lett néhány stadion egy olyan forró helyen, ahol nyáron lehetetlen a tűző napon pár percnél többet kibírni. Szerintem még több foci sem igazán lesz, senki nem bírja majd a költségeit egy ilyen helyen.

Majd reméljük azért megkapjuk ezeket a dolgokat, ha kicsit később is, mint lehetett volna.

Zene.

itt és most, a bolond két fia, akiket elküldött az erdőre fájétt

A jótúb az ő megérthetetlen zsenialitásával ajánlotta ezt a videót és én megnéztem, ugyanis arról szól, miért érdemes még Romániában élni.

Rövid összefoglaló annak aki lusta megnézni vagy nem ért románul: az előadó egy újságíró aki a Recorder tény feltáró jótúb csatornánál dolgozik, ha jól értem. Az biztos, hogy Romániában van mit feltárni. Alapvetően két érvet hoz fel, az első az, hogy Mária királynő is szerette Romániát, bár nem itt született és még egy gyermekét is elveszítette. A második pedig az, hogy itt olyan sok jót lehet tenni, mert olyan nagy a nélkülözés és a szegénység.

Nos. Az elsőn sokat nem kell filózni, ha valaki úgy gondolja, hogy a saját és egy királynő cselekvéseinek a költségmátrixa között van bármilyen észszerű transzformáció (hasonlóság), akkor... menjen el orvoshoz. Szerintem ez az érv nagyon nem állja meg a helyét, a gazdagok és a szegények jótékonykodása között nem azért van különbség, mert valaki jobb szívű...

Az pedig, hogy mennyi jót lehet ebben az országban művelni... Hát nem is tudom. Egyrészt az állam nagyon nem akarja, hogy jótékonykodj, minimális segítséget nyújt ehhez. Másrészt mi van akkor, ha az ember a közösséget akarja segíteni, mi van a tanárokkal, az orvosokkal, a színészekkel, a költőkkel? Mindenben a béka segge alatt vagyunk, mert az állam nem foglalkozik ilyesmikkel. Az nem fenntartható, hogy az emberek sportból tegyenek a közjó javára, szépen lassan kikopnak és kihalnak és nem jön senki a helyükbe, mert a reménytelen küzdelem senkit sem inspirál.

Azért persze rengeteg ok van amiért érdemes Romániában maradni, egy kicsit gondolkodtam most ezen megint. Azt hiszem, nálam az egyik ok az, hogy én igazából már külföldön élek, Gyergyóhoz képest Kolozsvár ég és föld. Jó és rossz értelemben is. Az biztos, hogy nem érzem itt magam otthon, mindig is úgy gondoltam, hogy csak időlegesen maradunk itt, de most már belátom, hogy nem valószínű, hogy messzebbre megyünk külföldre, talán csak hosszabb időszakokra megyünk majd kirándulni, ha lehetőségünk adódik rá. Szerencsére finom csokit itt is lehet venni, az interneten meg itt is ugyanazt olvashatom/nézhetem/hallgathatom, mint bárhol másutt. Meg aztán, már valamennyire megbarátkoztam a kihívásokkal is, amelyeket az itteni élet jelent, nem vágyom újakra. És nem utolsó sorban, nézni ahogy lassan kezd a kártyavár összedőlni, nem rossz mulatság, ezért vagyok még tuitteren is, pedig már rég le kellett volna lépni.

Zene.

jaúúúúú

Olyan jó dolog az, hogy egy nap után, amikor az egész világ rémes, lehet egyet aludni, egy kis csokit enni, valami kedvenc zenét hallgatni és máris nem olyan rémes a világ. Nehéz lehet azoknak, akiknek ez nem adatik meg.

Sőt, néha lehet találni egy filmes közösséget akik még az átkosban alakultak és gyártottak jó sok kísérleti filmet és valaki már 79-ben Subliminal exercise címmel készített olyan filmet ami most is teljesen jó kis elvont jópofizásnak elmegy.

Zene. Zene.

az játék előrehaladottáról

A tegnap tettem fel újabb vidiót a játékról, de nem írtam bejegyzést, inkább meccset néztem és jó döntésnek bizonyult. :)

Szóval az van, hogy szerettem volna ugye már elkészülni egy egyszerűsített játékkal, de nem jött össze. A pályák tervezése nagyon nehézkesen ment az előző módszerrel, ami abból állt, hogy én írogatom egy szöveges fájlba be a szabályokat amelyek generálják a pályát. Kicsit hasonló ez a programozáshoz, csak az a baj, hogy nincs rendes segítség a szövegszerkesztő részéről és én még mindig nem igazán jöttem rá, hogy is nevezzem el a dolgokat, szóval rengeteg hiba volt benne. Ezért arra gondoltam, hogy gyorsan összeütök egy szabályszerkesztőt, de szokás szerint a gyors nem lett valami gyors. Régen írtam én már felhasználói felületet és amikor írtam is, általában a döntéseket nem nekem kellett hozni, én csak kódoltam amit kértek. Hát a döntések sem olyan könnyű dolgok, főként, ha az ember egy intuitív de egyben minimális felületet is szeretne. Szóval az én felületem valószínűleg se nem intuitív, se nem minimális, de azért nagyjából megegyezik azzal ami a fejemben van és a legfontosabb tulajdonsága, hogy ha valami nagyon hiányzik, akkor bármikor be tudom tenni. Csakúgy mint a pályageneráló rendszerbe is bele tudok nyúlni, ha valamire még szükségem van. És általában szükségem van még dolgokra, nem olyan könnyű még mindig használni és hát sokszor nem is kezelem igazán szépen a hibákat, csak simán befagyasztom a programot, ha valami nem úgy van ahogy azt elvártam volna. Azt is figyelembe vettem, hogy azokat a dolgokat, amelyeket relatív ritkán kell használni, mint mondjuk az alap építőkockák definiálása vagy az ő ragasztgatásuk meghatározása, azt még mindig tudom a szöveges fájlban csinálni, csak persze olyankor újra kell tölteni a programot.

A lényeg, hogy azért lassan kezdek belejönni a dolgokba, pl. most megcsináltam egy szokásos teszt világot, a Sponzát, ami néhány emeletből és árkádból áll, szépen moduláris, lehetne játszani vele könnyen. Persze még mindig egy kicsit el vagyok veszve fejben, szeretném, ha a véletlenszerűség és a fizikai megkötések összjátéka jobban összejátszhatna és organikusabb formákat tudnék alkotni, de lehet, hogy arra kell még várni egy nagyobb újraírásig. Meglátjuk.

Most mindenesetre elkezdem többet használni a rendszert, hogy végre generáljak pályákat az új játékhoz, most éppen nem akarok azon gondolkodni, hogy ez mennyi időbe is fog telni, remélem nem sokba és hamar ráérzek, hogy mit kell kézzel csinálni és mit lehet a véletlenre bízni egy épületet generáló szabályrendszer meghatározásánál. Azt hiszem, a bejáratok számát azért én döntöm majd el előre...

angelo

Kösz a zenét, az én életem szebb lett tőle. Nyugodj békében.

Zene.

egyszer fent, egyszer lent, egyszer meg Földvár felé, féluton

Olyan vicces, hogy az ember legnagyobb újítása, az agya, egyben a végtelen lehetőségeinek és a mocsarának is az oka. Nem könnyű megtanulni helyesen használni.

Zene.

egy gondolat meg egy kupica az hány cselekvő öntudat

Kicsit átugrottam legutóbb azon, hogy milyen kemény dolog ez a csetdzsípítí, azaz ez a csetelni tudó mesterséges intelligencia, ami pár napja jelent meg. Bár még mindig nincs szegénynek igazi értelme, csak azt ismételgeti amit lát, nem képes igazi összefüggéseket megérteni, mert nincs "akarata" amit a világra ráereszthetne. Olyan, mint kettes számú cica a cicás kísérletben, amikor van két kiscica, de csak az egyik lépegethet, a másik egy kosárban ül és a mozgását az első cica irányítja, a második nem képes megtanulni látni, hiába ugyanazt tapasztalja mint az első, ha nem a saját akaratára látja a választ. Most persze ez a rendszer éppen teszteli, hogy milyen is az, ha a világ kérdez és ő válaszolgat, legjobb tudása szerint, de mégis kap választ a saját állapotváltozásaira. Nem tudom, hogy ez elég-e, vagy ő kell feltegye a kérdéseket is, de szerintem nagyon érdekes.

Ami meg talán még érdekesebb, hogy van egy új cikk, amiben azzal foglalkoznak, hogy hogyan is lehetne a modellben az állítások igazságtartalmát mérni és persze van egy algoritmus, ami keresi egy állítás és annak a negációjának a reprezentációját a modellben. Valahogy úgy tűnt, mintha ez ilyen proto-algebra lenne a gondolatok között. Lehet, most találjuk fel a gondolatok matematikáját, először egy állítást és a negációját, aztán majd jön az absztrakt algebra, hogyan lehet egy gondolatból egy művelettel új gondolatokat létrehozni, milyen relációban lesznek ezek a gondolatok. Majd jön a mértan, mondjuk melyek azok a gondolatok amelyek egyenlő távolságra vannak egy központi gondolattól. Majd topológia, hogyan kell egyik gondolathalmazból eljutni egy másikba anélkül, hogy "elvágnánk" az értelem fonalát, gondolom ez valamilyen ivászatos metaforát igényelne. Amikor már a kategória elméletet fogjuk alkalmazni a gondolatok gyártására, én már végképp semmit sem fogok érteni az egészből, nekem ott jön el a szingularitás.

Érdekes a dípmájnd és az ópenéjáj versengése, az előbbi sokkal nagyobb és erősebb, az utóbbi több kockázatot vállal azzal, hogy az embereknek odaadja, hogy játszanak a rendszerekkel, de ezzel lehet olyan adatokra tesz szert, amelyeket az előbbi pusztán elméleti módszerekkel nem tud beoltani a saját rendszereibe. Kíváncsi leszek, ki ér el hamarabb a csúcsra, az én intuícióm azt mondaná, hogy a dípmájnd, de ami látni engednek, az az ópenéjájnak kedvez. Pl a dípmájnd rendszere igazán meg tud oldani algoritmikai feladatokat, mégis mindenki az ópenéjáj rendszerétől van el s vissza, hogy tud néhány egyszerű forráskódot visszaböfögni és azokban néhány egyszerű változtatást elvégezni. Én is kipróbáltam egyébként, arra képes volt, hogy megfordítson egy láncolt listát (ez egy viccesen népszerű kérdés egyes cégek interjúiban), de amikor azt kértem, hogy a páros elemeket hagyja ki, arra már képtelen volt. Amikor megkértem, hogy a teszthez generáljon páros meg páratlan számokat is, arra viszont képes volt, eléggé tipikus emberi módon, egymás utáni számokat használva. Szóval inkább csevegni tud az ópenéjáj mint programozni, de már az is nagyon menő.

Közben a dípmájnd meg már általános algoritmusokat tanít a rendszereinek. Mi lesz, ha elkezdjük az algoritmikus gondolatok algebráját tanulmányozni?

Nem lepne meg, ha egyik nap csak úgy simán kiesne az emberi szintű mesterséges intelligencia egy ilyen rendszerből. De ha nem is esik ki véletlenül, szerintem nem kell már sokat tanítgatni a rendszereket, hogy mire képes egy ember, már csak oda kell adni nekik a dzsojsztikket, hogy ők vezéreljék a bábút. Lehetőleg virtuális valóságban, ha lehet. Egyelőre.

Zene.

legközelebb a káposzta is megmarad

Na, hát a sengen nem jött össze. Majd legközelebb. Szerintem sokkal komolyabb probléma, hogy 2.1%-ot szán a kormány a tanügyre. Na ez az igazi tragédia.

Zene.

az idők szava

Arról megy most a nagy huhogás, hogy valószínűleg most sem sikerül bejutni a sengenbe. Engem annyira nem érdekel a téma, mert nagyon ritkán lépem át az országhatárt, általában amúgy is repülőtéren, ahol biometrikus útlevéllel jól lehet haladni, szóval felőlem jöhet is, mehet is a dolog. De azért az jellemző, hogy megint mindenki hibás, csak mi nem. Egyébként miért is akarunk mi sengebe menni? Ha valaki azt mondja, hogy a nemlétező vám vizsgálat jelentősen rövidítene a kamionok menetidején és így a szállítás költségein, szembe röhögöm, főleg az utóbbi két év tapasztalata után. Meg amúgy is, ha a kormányunkat érdekelné egy csöppet is az, hogy az állampolgárok gyorsabban végezhessék a munkájukat (jelen esetben a fuvarozók), esetleg kezdhetnék az agylobbasztó bürokráciával. Persze, az igazi kérdés az, hogy illene most már presztízsből is a sengenhez tartozni, mert milyen az már, hogy még mindig ezen rugózunk. Persze sokat nem segít a presztízsen a közbeszéd ami a témát övezi, de ezt csak pont azok nem látják, akik a közbe belebeszélnek.

Egy valamiért talán mégis jó lenne a sengenhez tartozni. Ha egyszer majd összekeveredik a szar a májjal, hamarabb lehet lelépni innen...

Zene.

ehh

Mekkora hülyeség, hogy a kapitalizmusban mindenki oda van téve, hogy adja el magát. Még az is, akinek nincs ehhez kedve, vagy érzéke, vagy a vallása/filozófiája tiltja az üzletelést. És az életünk végén lehet rájövünk, hogy bizony olcsón adtuk magunkat. Utálom ezt a rendszert, amikor összeomlik, ha még élek, egy jót fogok örömködni rajta.

majd a gépek...

Dél-Koreában az legújabb statisztikák szerint egy átlagos nő 0.79 gyermeket szül. Nagy baj lesz sok év múlva.

Vagy mégsem? Amikor a társadalom érdekei fontosabbak az egyénnél, fölösleges moralitásról papolni, szépen fognak gépeket csinálni, amelyek lehetővé teszik, hogy gombnyomásra készüljön egy gyerek és ha az emberek nem akarnak majd gyereket, akar az állam. Ezt is el fogjuk fogadni, mint annyi más technológiai újítást, amíg békén hagynak.

Vidió. Vidió2.

Zene. Zene2.

a sztochasztikus kakukkórában a papagáj egy kicsit részeg már

A napokban megjelent egy csetelő mesterséges intelligencia és nagyon érdekes dolgokra képes, pl. versben tud beszélni, meg elég sok mindenről tud, persze elég felületesen, látszik, hogy igazi értés nincs a szavai mögött, de legvalószínűbb szövegnek amit generál van értelme és még helyes is nyelvtanilag.

A másik cég meg készített egy a sakknál és a go-nál is nehezebb stratégiai játékhoz egy emberfeletti mesterséges intelligenciát.

Pár napja meg új verziója jelent meg a menő képgenerálónak.

Szóval büzzög a tuitter, mindenki már az emberi szintű mesterséges intelligencia eljövetelét vizionálja. Még Joscha három évvel poénkodott.

Szóval ami a fogadásomat illeti, nyugodt vagyok, 6 éven belül szerintem meg lesz az a fránya emberi szintű mesterséges intelligencia.

Ugyanakkor, eléggé elgondolkodtató, hogy mi fog történni, amikor eljön. Valahogy ezeknek a nyelvmodelleknek a szövege ahhoz hasonlít, ahogy az emberek most tárgyalják a külföldi politikát, a felszín helyesnek tűnik, de semmi igazi megértés nincs mögötte. Így is elég sok probléma van a világban, ha még ez is rátesz egy adaggal, azt hiszem, tényleg eljön az apokalipszis. Persze, az is lehet, hogy tényleg használható lesz a rendszer a fék nyúz filterezésére, de nem vagyok túl optimista ilyen szempontból, az emberek túl találékonyak a hazudozásban és így még egy óriási segítséget is kapnak. Sose voltam ilyen optimista és pesszimista is egyszerre a jövőt illetően.

Zene.

a hős aki örökké visszatér a kocsmába de mindig csak fele felest kap

Van ez a mém, hogy ha meghalsz a virtuális világban, akkor meghalsz a való világban is. Már a Mátrixban is ott van, de bizonyára előző filmekben is megvan, valamilyen formában.

Azt hiszem, ki lehet egészíteni azzal, hogy ha meghalsz a kultúrkampfban, akkor a való világban is meghalsz.

Márpedig kultúrkampfban meghalni fölösleges.

Zene.

filmek

Megint nincs nagy kedvem összefoglalót írni az e havi filmekről, pedig most van sok.

The Royal Game (2021): Ez elég jó film és a története is érdekes, egy német író írta braziliai emigrációban a 2. világháború alatt és öngyilkos is lett nemsokára, nem tudta meg, hogy mennyire elé mentek a németek. A film is jó, még úgy is élvezhető, ha az ember tudja, hogy azért a pszichoanalitika nem igazán az amivel mostanában az elme rejtelmeit kutatjuk és hát az ilyen jellegű mondanivalója valószínűleg rendesen elveszett az idők során, mindenesetre azért nem kell törni a fejünket a mentális utazáson és az édes anyaföldön. Talán még ha eljön az ideje, még egyszer megnézem, bár azért remélem mindig lesz jobb film.

Love (2015): Ezt 3d-ben néztem, véerr sisakban, ahogy a rendező úr megálmodta, de nem volt nagy fun, kényelmetlen egyelőre így filmet nézni és hát elég uncsi is volt a film, sajnos a rengeteg szex sem dobja fel igazán. Én értem, hogy szar az élet, de azért egy szerelemről szóló filmben néha mosolyoghatnának is. Persze, ez nem az igazi szerelem, ez a szerelem hoteles verzió, amiből nem menekülünk ez Enter the Void óta, értem én, de akkor is. Dolgozhatott volna még a rendező úr, mert tud ő jó történetet kitalálni, de ez nem az.

Martyrs (2008): Ezt azért néztem meg, mert egy jótúber aki érdekeseket mond általában, azt mondta, hogy ez a legmélyebb értelmű horrorfilm. Hát nem, ez horrorfilm egy óriási álfilozófiára építve, aminek semmi értelme amúgy, de lehet sok szenvedést bemutatni, aminek szerintem így tényleg semmi értelme. A horror amúgy sem az én műfajom, ritkán is nézek, főként mert E az összes ócska ijesztegetést beveszi, ezért is nézem ezt egyedül, ráadásul ebben nem is nagyon vannak ijesztegetések, csak értelmetlen brutalitás. Amikor megnéztem, arra gondoltam, hogy jól lehúzom majd, de most már nincs energiám, ha valaki viszont azért nézné meg, mert valami nagy ötlet van benne egyesek szerint, azoknak azt kell mondjam, hogy ki lesz ábrándulva.

I Stand Alone (1998): Ezzel megnéztem Gaspar Noé összes filmjét. Ez az első, jó kis költségvetés, jó sok monológ meg séta, első filmnek nem rossz, de ma már nem olyan érdekes az, hogy a magányos ember hogy jut el attól, hogy boldogtalan a párkapcsolatában oda, hogy egyre csak nácizik a fejében meg azt számolgatja, hogy kiket fog megölni. De a vége jó volt, csak ne látszana annyira az, hogy még egy olcsó motelszobát sem tudtak egy stúdióban megépíteni kivehető falakkal, ezért mindenki testközelbe kerül és hát már megszoktam a főszereplőt távolról, de közelről elég fájdalmas. Hát nem valami vidám ez sem, nem is lesz soha semmilyen kedvenc listán fenn, de valószínűleg nem is akar. Az kell mondjam, hogy tényleg a Vortex a kedvenc Noé filmem.

Cloud Atlas (2012): Ez az egyik feel-good filmem azt hiszem. Azt írja a wikipédia, hogy sokan lehúzták. Azok a kritikusok akik lehúzzák, vissza kéne adják a diplomájukat. Mindig van egy-két újabb kis szál amit az ember megold egy megtekintés után, aztán el is felejti, ha nem írja le. Mint én is. Még sokszor fog szerintem ez a film szerepelni a listán, ugye bekerült a sci-fi top5-be is.

The Handmaid's Tale (5. szezon): A 4. szezon nem nagyon tetszett, de ezt most jól megoldották, főként az a vicces, ahogy Serena végigéli a June szerepét, szerintem ez nagyon jó ötlet volt, meg hát ez már rendesen az "és boldogan éltek míg meg nem haltak" része a történetnek és ugye látszik, hogy azért annyira nem is boldog az, aki egy masszív traumán esik át. Azért örvendek, hogy a következő lesz az utolsó szezon, ez már nem annyira érdekes, csak simán nyomasztó és az nem fun.

Minari (2020): Állítólag ez 2020 egyik legjobb filmje. Nekem annyira nem jött be, nem értem mi olyan jó benne, sem a téma, sem a szereplők játéka nem kiemelkedő. Azért ki lehet bírni egyszer, de nem marad le senki sokról ha kihagyja. Még akkor sem, ha érdekli a koreai kultúra.

Babylon Berlin (4. szezon): Imádom ezt a sorozatot és ebben legalább megvan az, hogy bár iszonyú nyomasztó ahogy bemutatja a szegénységet Berlinben immár az 1930-as években, azért jó dolgok is történnek és érdekes az, ahogy végig megmarad a lehetőség arra, hogy másképp alakuljon a történelem, mint ahogy az alakult. Remélem, amikor a sorozat beelőzi a könyveket, megmarad a színvonal. Érdekes, hogy bár egy sorozaton több ezer ember dolgozik több száz munkakörben, mégis könnyebb a dolguk, mint egy írónak, aki egyedül ír egy könyvet és annyi a dolga, hogy egy szövegszerkesztőbe szavakat írogasson egymás után.

Flag Day (2021): Sean Penn az egyik kedvenc színészem, emlékszem a U Turn mekkora film volt a bentlakásban, szerintem többször is megnéztük, de nekem bejött még pár másik szerepben is, még a Fast Timest is láttam. Bár most itt a wikipédia oldalát megnézve, a legtöbb filmjét nem láttam. Na mindegy, szóval ez jó kis lazítós film, de ne várjon senki nagy dolgot tőle és sajnos a témáját is nagyon kesztyűs kézzel kezeli, ami persze érthető is, lévén, hogy a bemutatott pénzhamisító lánya írta a könyvet ami alapján készült, nem látunk bele nagyon a bűnöző bűnös világába, inkább csak kedves családregény egy átlagos problémás amerikai családról.

Don't Worry Darling (2022): Nekem ez bejött, pedig mintha az mondták, hogy lehúzták a kritikusok, de azért szépen kaszált a mozikban is. Én az ilyen párhuzamos valóságos filmekben nagyon messze el tudok kalandozni ha akarok fejben és bár ez a film elég egyértelműen inkább a mostani társadalmunkat kritizálja azáltal, hogy az utópiát egy hím soviniszta múltba teszi, amiről persze a konzervatívak még mindig ódákat zengenek, nekem lenne elég matéria benne elmélázni a saját valóságom és a filmbéli valóság párhuzamain, de írásban nem teszem. De ha valaki szerint még mindig a baby boom korszak az aranykor, akkor hagyja ki inkább.

The Walking Dead (utolsó szezon): A pandémia (most itt hirtelen eszembe jutott, hogy vajon oda kell-e írjam, hogy kovid, mert ha mondjuk 20 év múlva olvasom, lehet, hogy lesz még egy-két aspiráns erre a címre, de hátha nem) elején kezdtük nézni, amikor az volt az embereknek a dolga, hogy otthon üljenek és sorozatokat nézzenek és nem híreket. Az elején nem jött be annyira, mert nagyon jól megcsinálták a zombikat, de aztán szerencsére eléggé háttérbe szorultak és kezdtek az emberi konfliktusok előtérbe kerülni, aminek elég pikáns hátteret biztosít egy zombi pandémia. Na itt kezdett bejönni (mások meg itt ábrándultak ki), akkoriban elég sokat filóztam azon, hogy mit is kell tenni a túlélésért. És persze akkoriban kezdett kialakulni a meggyőződésem arról, hogy a mi társadalmunk is össze fog omlani az éghajlatváltozás hatásai miatt, amiben még mindig hiszek egyébként, csak már megszoktam és nem foglalkoztat annyira. Mindenesetre volt néhány jó példa a bizalomról ebben a sorozatban és bár a végére kicsit kifutottak a szuflából meg a csavarokból, azért szerintem elég nézhető és feltesz néhány olyan kérdést, amit mostanában nem szoktunk feltenni, vagy legalábbis nem így, mert mesterkéltnek tűnik (pl a megbocsátás ugye teljesen másról szól, ha szükséglet is, nem csak virtus). Szerintem fogjuk nézni tovább, bár az eddigi melléksorozatokat kihagytuk, a főbb karakterek azért visszavonzanak.

hát ez van

Ha egyszer a blogokat a művészet egy formájának akarják tekinteni, legyen rögzítve, hogy én ellene szavazok.

Pikszelek.

Zene.

amíg igaz: addig verd a billentyűzetet

Van az életnek algoritmusa? Mármint annak, hogy jól éljünk.

Most csak néhány gondolat kiömlik a fejemből a blogger szerkesztőbe, remélem, még mielőtt elérik a billentyűket, a nagy hülyeségek filtereződnek.

Szóval ahhoz, hogy algoritmusa legyen, kell legyen célja az életnek? Nem, szerintem nem, hiszen a számok sorának nem célja sorban állni, de attól még vannak rendező algoritmusok. Persze, valakinek el kell dönteni, hogy rendeződni kell, én nem hiszek a tudatos életen kívüli lényekben sem. Bár azért több lépcsős rendezés elképzelhető az életben, mondjuk ha először egy kis oroszlán elől kell elfutni, az sokaknak sikerül, aztán egyre nagyobb oroszlán elől kell elfutni és akkor egyre csak rendeződik a gyors futók halmaza.

Igazából nem ezért akartam ma erről írni. Hanem azért, mert a jótúbnak bizonyára van algoritmusa, mi halandók nem ismerjük, ami talán jó. Talán senki nem ismeri, mert a paraméterek tanultak és jelentős hatással lehetnek az algoritmus viselkedésére. Például lehet, hogy bizonyos napokon bizonyos tartalom eleve több lehetőséget kap, pl. nyáron a hideg sörről szóló tartalom. De lehet, hogy még nincs jó osztályozójuk, hogy eldöntsék mi szól a hideg sörről, ezért ilyen algoritmussal nem próbálkoznak.

Mindenesetre, lehet, hogy mindenki aki jótúbra pakolász fel tartalmat, az egyszer elgondolkodik a jótúb algoritmusán és megpróbálja kitalálni, hogyan lehetne becsapni azt. Vajon az emberek mekkora része gondolja úgy, hogy az életnek is van egy optimális algoritmusa? Az emberek sokszínűbbek vagy a jótúb vidiók? Elvileg a vidiókat emberek készítik, ezért az emberek sokszínűbbek kell legyenek, viszont a vidiókban gyakran véletlenszerű faktorok is közrejátszanak, az emberek viszont félnek a saját életüket kockadobással irányítani. Már azt is nehéz eldönteni, hány oldala legyen a kockának.

Ugyanakkor, jó lenne, ha az életnek lenne algoritmusa, mert akkor azt tanítani lehetne. Persze, az iskolában tanulunk mindenféle dolgot, amelyek nem elsőre egyértelműek, hogy miért hasznosak. A legtöbben azt mondják, hogy haszontalan dolgok, de ugyanakkor nem tudják, mi lenne a hasznos. Főként nem azt, mi az ami univerzálisan hasznos.

Túl mély ez a téma most nekem, nincs kedvem vele foglalkozni.

Zene.

légy jótúb mindhalálig

Tettem fel új jótúb vidiócskát. Most lesz egy néhány rövid vidió a csatornámon, mert készítettem jó pár nyers vidiót amerre jártunk és minden nap választok egyet amit megprocesszálok egy pár percet (gyakorlatilag csak a sebességgel szoktam játszani, a színek variálására még nem kaptam rá és egyelőre hanyagolom az egyéb effekteket is) és felteszem. Egyébként azt kell mondjam, hogy bejön nekem ez a rövid jótúb formátum, leginkább mint vidió készítő. Nem érzem úgy, hogy egy 5 vagy egy 20 másodperces vidióban mély gondolatokat kellene közölnöm és azt sem, hogy elrabolom az emberek idejét vele, ha megnézik és nem tudnak meg semmi újat a világról általa.

Nekem mostanában amúgy is van egy tendenciám, hogy egyre több vidiót készítsek, mert valamennyire tényleg segít az emlékezetem által kiszelektált dolgokat mégis megőrizni az utó-koromnak. És ami megmarad a fejemben, az sem valami jó minőségű. Ha egy kacagó emberre gondolok, nem kezdek el vihogni, de ha egy kacagó embert nézek vidión, nem tudom megállni legalább egy mosoly nélkül. Hát még ha fontos is számomra az az ember.

Mostanában azt mondják, hogy a telefon megöli az emberek átéléseit, de ez az én esetemben nem igaz. Én magam ölöm meg azokat a mágikus átéléseket, mindig valahova elkalandozik az agyam, ami csak a helyzet apró részletétől függ, ami aztán nem is kerül megörökítésre a memóriában és így a hozzá tartozó gondolat is elveszik. Ha odafigyelek arra, hogy vidiót készítsek, akkor jobban odafigyelek a helyzetre is. Sőt, azzal, hogy próbálom kitalálni, milyen szög, stílus, ez-az mutatna jobban vidión, kicsit jobban beépül a helyzet a helyzetek hierarchiájába ami a fejemben kavarog. Arról nem is beszélve, hogy próbálok nem mutatni embereket, ezért jobban oda kell figyelni rájuk is. De azért az valószínű, hogy kicsit tényleg kevésbé vagyok aktív a társaságban, ha éppen vidiót készítek. Nehéz kimatekozni, hogy akkor ez most jó vagy nem, egyelőre most ez van, aztán majd valamikor más lesz.

Zene.

szünet

Egy hét szünet jön, nem érdemes ide jönni közben.

Egy jó kis vidió addig.

Zene.

a béka akit sörben főzek puhára

Megnéztem Lex új beszélgetését az éghajlatváltozásról. 4 óra, de mivel ez a téma nagyon fontos nekem, befektettem az időt, figyeltem is nagyjából. Azt hiszem, az az üzenet, hogy nem kell aggódni, mert az emberiség okos és könnyen idomul a változásokhoz. Azt mondják, hogy amikor fél és egy méter közötti tengerszint emelkedésről van szó, akkor a média mindig az egy méterről beszél. Azt mondom, hogy amikor buta emberekről, meg okos emberekről van szó, a média mindig az okos emberekről beszél. Engem csak arról győztek meg, hogy tovább fogunk menetelni a kihalásba, pont azzal, hogy próbálják meggyőzni az embereket, hogy nem olyan nagy a baj, elmulasztjuk a lehetőséget, amikor még érdemben lehetne tenni valamit. Lehet, hogy tényleg nem fog teljesen kihalni az emberiség, de én nem hiszem, hogy a túlélők között leszek. De egyébként már megbarátkoztam ezzel, túl komoly befektetés lenne még egy pár extra évet összehozni, az élet amúgy is csak gyertyaláng az örök sötétségben.

Azért gyengécske ez a Lex gyerek, ha a Limits to Growth-ot nem tudta felhozni Lomborg örök növekedés optimizmusára válaszként. Ilyen az, ha valaki azt hiszi, a világ közepén él, ahol a kormány nagyjából tudja mit csinál. Én Romániában sosem számolok azzal, hogy a kormány meg tudna oldani bármilyen kis problémát is. Amikor úgy tűnik, hogy valamit megoldottak, mindig tudom, hogy valaki a háttérben nagyon jól járt és az emberek többszörösen fogják megfizetni a pillanatnyi jólét árát. Ugyanakkor most gondoltam arra, hogy lehet, ez a limitáló faktor ebben az országban, mindenki aki érti mi történik, vagy elhúzott, vagy itt maradt, de kivonja magát az igazi problémák megoldásának felelőssége alól és pótcselekvéssel mímeli az érdeklődést. Mint én itt a blogban. Olyan érdekesen kanyarognak ezek a mondatok, kezdem élvezni a körhintát, messze még a hányás.

Zene.

da-da-da mondta az ukrán webművész és bevonult a művészettörténelembe

Azon gondolkodom, hogy az első világháború mennyire átformálta a művészetet, megjelent a szürrealizmus, meg minden egyéb is. Én szeretem a szürrealizmust, meg az art decot, sőt, a második világháború után következő még absztraktabb dolgokat is. Remélem az ukrán háború nem válik harmadik világháborúvá. Viszont esélye lehet ugyanúgy felforgatni a művészetet, de most a mesterséges intelligencia segítségével. Ha egy-két éven belül véget érne a háború, addigra a mesterséges képszintézis oda fejlődne, hogy mindenki mindenféle nyelven kifejezhetné a gondolatait képekben is, nem csak írásban, ami egy elég lokalizált kifejezési mód. Viszont képekben az ukránok sokkal univerzálisabban tudnák kifejezni azt a rémálmot amit most átélnek és mivel sokan is vannak és koherens is lesz a látásmódjuk, magukra húzhatják a művészettörténelem kondérját.

Zene.

a kihalás veszélye feneket

Újabb párhuzam a 90-es évek és a mostani évtized között. Mostanában sokat beszélnek arról, hogy megszűnik pár erdélyi nyomtatott újság és hát az egész nyomtatott újságipar felett eléggé gyűlnek a fellegek.

A 90-es években is kihalt nagyjából két média formátum, persze nem sokan vették észre, mert eléggé távol estek a fősodortól.

Az egyik a nyomtatott játék magazinok voltak. Nekem a magyar játékújságírás abszolútumát a CoV jelentette és annak leáldozott a 90-es évek közepére, azt követte a PC Ultra és a PC Zed, ezekből is olvastam 1-2 számot, már messze nem voltak olyan jók, de azért működtek. Meg volt még a Pc-X meg a PC Guru, az előbbi szinte mind eljött Gyergyóba is, az utóbbi megint nem. Aztán voltak a cd mellékletek, ami maga volt a mennyország akkor, amikor még nem volt az embernek internetje otthon. Igaz, hogy nem teljesen halt ki a nyomtatott játéklap a 90-es évek végével, a Gamestar meg a PC Guru elég sokat húzta, nálunk meg a Level, de ezek már messze nem voltak olyan színvonalasak mint a 90-es években és a cd melléklet is kezdte értelmét veszíteni az internettel. Mostanra azt hiszem már teljesen megszűnt a nyomtatott játékújság Magyarországon és Romániában is, mert a jótúb és a tuiccs átvette a helyét és igaz ami igaz, sokkal jobban megoldják a feladatot. Szerintem. Azért még nosztalgiából néha elolvasok egy-egy jobb CoV cikket, főként mivel már hozzáférhető az egész és lapozgatható kedvemre.

A másik dolog ami megszűnt, a lemezújságok voltak. Ez aztán igazán ismeretlen jószág volt. Az volt a lényeg, hogy írtak egy programot, ami gyakorlatilag szöveget jelenített meg és azt lehetett olvasgatni. Még az internet előtti érában indult a dolog és a demoscene körében volt egy népszerű kommunikációs forma, írták az emberek a cikkeket meg híreket a népszerű lemezújságokba, amelyek többé-kevésbé rendszeresen lehozták ezeket, némi szerkesztési munkát is elvégezve, bár ez ugye kulisszatitok. Magyarországon valahogy nagyon népszerűre sikeredett ez a műfaj és messze kinőtte a demoscenet, a végén már volt olyan játékújság is, ami diszkmag és cd újság is volt egyben. Romániában nem tudok arról, hogy a mi kis körünkön kívül valaki belevágott volna, ezért négy mondatban el is tudom intézni az egész történelmét a jelenségnek. A legtöbb számot megért lemezújság a miénk volt, amiben két osztálytársam, én, és egy felettünk járó srác dolgozott, 5 számot ért meg, nem nagyon hallottam senkiről aki olvasta volna, nem is volt valami jó, én leginkább játékokról írtam, de voltak irodalmibb próbálkozások és poénkodások is a többiek részéről és persze a titkos menüben az extra szaftos dolgok. A (középiskolai) osztályunkban még egy srácot megihlettünk, ő egyedül csinált mindent, ráadásul egész jól rajzolt Paintben, szóval inkább egy képregényre hasonlított amit készített, két szám is elkészült, biztos a harmadik is készülgetett valamennyire amikor feladta. Két osztállyal felettünk is készített egy srác egyet, ez leginkább a metálos témákról szólt és szintén sok kép volt benne, bár ahhoz azért túl jók voltak, hogy mind saját lett volna, ha jól emlékszem, egyetlen számot ért meg a dolog. Aztán még volt egy felsőbányai srác, akivel már emailt is váltottam anno, ő is készített lemezújság motrot, de mint most megtudtam tuitteren, nem sok cikk készült belé, szóval ez csak egy fél számnak számít. A román általam ismert demoscene nem termelt más lemezújságot, lehet azért, mert nem volt akkora hatással a magyar scene rá, mint ránk, magyar srácokra. Ezt is felváltotta az internet, az információáramlás végtelen sebességbe kapcsolt a valós idejű csetelés révén, az átgondoltabb cikkekre meg már nem volt szükség. Én szerettem lemezújságot olvasni, de azért jobban szeretem azt ami most van, mindenki karnyújtásnyira van, csak meg kell szólítani (na ez már más tészta, de ez a probléma régen még rosszabb volt).

Vissza a jelenbe. Szóval a papírújságok szerintem ebben az évtizedben kimúlnak és azt kell mondjam, hogy én nem sajnálom olyan nagyon. Bizonyára emberileg nem túl vidám a dolog, munkanélküliség, kölcsönök, válság, ez-az. De ugyanakkor amit most nyomtatott sajtóként eladnak az egy elmaradott vicc ami nagyon nem felel meg a mai világ követelményeinek és minél hamarabb túllépünk rajta, annál jobb. El kell végre felejteni azt, hogy strukturált adatokat strukturálatlan módon adunk át. Főként mivel a legritkábban sikerül hiba nélkül, elég csak elolvasni egy cikket a gdp adatokról. Ezek teljesen feleslegesek, egyrészt az állam bácsi kéne ezeket egy nagyon interaktív és mély felületen közölje, vagy ha nem teszi, akkor a média. A számok puszta közlése fölösleges, a történetet kéne elmesélni, hogy mi volt és mi lesz és ha nem az lesz, amiről egy negyedéve még azt gondoltuk, hogy lenni fog, akkor miért nem az lesz. A modern médiának az emberekről kell szólnia és ezt sokkal jobban lehet hanggal, videóval, illusztrációval átadni, mint sok-sok betűvel egy fehér háttéren. Persze, talán a politikai elemzésnek is helye lehetne, de ez túlontúl nagy felületet ad a porhintésnek, szóval én már nem is igazán olvasom. A tényeket pedig videóval, hanggal, strukturált adatsorokkal kell közölni, maszlagnak nincs helye. Szerencsére lassan a mesterséges intelligencia megoldja a strukturálását a rengeteg strukturálatlan adatforrásnak, már csak azt kell elérni, hogy olyan helyekre is adatforrást tehessünk, ahová egyeseknek nem érdeke ez, pedig közterület.

Zene.

a zigazi tragédia

A történelemben először van lehetőségünk arra, hogy mindenki üzenjen az utókornak, egy jótúb videót bárki készíthet, még az is aki írni sem tud. És az emberek nagy része ezt a lehetőséget arra használja, hogy fék nyúzokat kürtöljön szét az éterbe. Mondjuk nem könnyíti meg a dolgot, hogy valószínűleg az abszolút igazság túl bonyolult ahhoz, hogy a csekély 100 milliárd agysejtünkkel felfogjuk, ezért mindenkinek igazából csak véleménye van róla. De legalább az egyszerűen bizonyítható hazugságokról kéne leszállni végre. Mert a generációk közötti aszinkron kommunikáció az egyik legnagyobb találmányunk, meg kéne becsülni.

Legalább a sétában nem lehet hazudni. Új kifejezési módok, új igazságok.

Zene.

42

Mit ad Isten, ma is szülinapom van. Általában nem szoktak ezek a bejegyzések valami jól sikerülni, mert nincs nagyon jó kedvem mostanában, de az az igazság, hogy most nincs is rossz. Aktívan próbálom a rossz dolgokat kizárni az elmémből és elég jól kezd ez menni mostanában. Ha bizonyos dolgoktól eltekintek, egész optimistán látom a jövőt, a kedvenc dolgaim nagyon haladnak, a mestint szakít, a játékok egyre jobban szakítanak a gépemen is, ha jól meggondolom, már most több van mint amennyit az életemben végig tudok vinni. És akkor még vannak a filmek és könyvek is. Csak el kell menekülni a világból a szobámba és máris eltűnik minden gond. Ma pl. ez nagyon jól működik.

Továbbá vannak a torták is amelyeket meg fogok enni. Pl a szülinapi tortáról készült videót tízezren megtekintették. Sok éhes ázsiai, aki hazafelé pörgette a jótúbot.

Valamint vannak a jó kis demók is, amelyeket még megnézek. 40 év után rájöttek, hogy az ős-PC grafikus csipjének is ugyanúgy lehet buzerálni a regisztereit, mint a 64-esét és ugyanazokat az effekteket meg lehet csinálni, mint amelyektől leesett az állunk 64-en. Ha készül olyan emulátor, amely tudja ezt emulálni, szerintem én is megpróbálkozom valamivel egy-két hét erejéig, ez túl érdekes ahhoz, hogy kihagyjam. Van talán nekiveselkedhetnék végre 64-et programozni.

Arról ne is beszéljünk, hogy mennyi sok jó zenét meg fogok hallgatni.

És mennyi hülye blogbejegyzést fogok írni.

Ha megérem.

Azt hiszem, ez utóbbi évben már kezdtem egy kicsit komolyan venni a halált. A longcovid egy olyan rizikófaktor, amit nagyon nem veszünk komolyan és nem értem miért. De talán megúszom, szóval jövőre megint írhatom a hülyeségeimet.

Azt ugye nem kell mondjam, hogy reggel még teljesen más bejegyzést akartam írni... :)

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Nem semmi, az ukránok visszafoglalták Herszont. Szépen lassan, módszeresen.

Ha kitart a nyugat fegyveradománya, akkor a háború ukrán győzelemmel ér majd véget. Ha nem tart ki, akkor is ukrán győzelem lesz, csak pár millió többlethalott és csúnya gerillaharc és felrobbantott színházak és múzeumok az orosz nagy városokban is. Szerintem senki nem akarja ezt.

Ez lesz az első háború, amelyről nem hogy tele van a tévé, de az internet is tele van és az adatközpontok is tele vannak. És ha véget ér, rekonstruálják majd minden egyes résztvevő mozgását a telefonjának a mozgása alapján, de még az ellopott mosógépek sorsa is egyenként dokumentálva lesz. A mai világban a nyers adatok feldolgozása a szűk keresztmetszet, nem a begyűjtése, de a feldolgozás hamar megvan közmunkában, ha több millió ember áldoz napi 1 órát arra, hogy megállapítsa, két fotón ugyanaz az ember van-e, megfejtsen maszatos szériaszámokat, egyeztesse az élőket a holtakkal. Fészbuk helyetti szórakozás.

És akkor majd madártávlatból nézhetjük ahogy Iván bolyong az erdőben, ahogy figyeli a drón és ha megáll, jön a tüzérség és miszlikbe szakítja. Remélem, mindenkinek elmegy majd a kedve, hogy háborúval írja be a nevét a történelembe. 

Remélem, hamar véget ér a háború, de nem hamarabb, mint kell.

Zene.

elméletben a gyakorlat könnyű, mint a lét

Van egy ilyen mondás, hogy vannak az elméleti Darwinisták, akik az evolúcióban hisznek és nem az Istenben, viszont kevés gyerekük van, meg a gyakorlati Darwinisták, akik az Istenben hisznek és nem az evolúcióban, viszont sok gyermekük van, mert azt mondta Isten, hogy be kell népesíteni a Földet. (Meg persze vannak a többiek is, de ők most nem fontosak a narratíva szempontjából :).

Ez a felosztás elég jól korrelál a politikai progresszív-konzervatív felosztással is.

Egy harmadik felosztás, amikor az emberek pénzügyi kockázatvállalását tekintjük. Itt a progresszívek szeretnek kockázatot vállalni és mindenféle újszerű pénzügyi konstrukciókba fektetnek, mint mondjuk a kriptó, míg a konzervatívok maradnak a régen jól bejáratott pénzügyi eszközök mellett, mint mondjuk a tőzsde meg a bankbetét.

Olybá tűnik, hogy a pénzügyi progresszív-konzervatív tengely negatívan korrelál a politikai progresszív-konzervatív tengellyel, azaz a konzervatívok vállalják a nagyobb kockázatot a gyors meggazdagodás reményében.

Aztán pofára esnek, mint mondjuk most az FTX nevű kriptóváltóval. Remélem ez már csak egy újabb bucka lefelé a lejtőn a zéróba.

Mi ebből a tanulság? Ne higgyünk a mesében. De ha hiszünk is, legalább a politikai mesében higgyünk, nem a gazdaságiban, mert az tovább tart és a végén nem kell öngyilkosnak lenni.

Zene.

egy kisebb apokalipszis mostanság

Olvasom, hogy a tuitternél sorra mondanak fel a vezetők, ráadásul a megmaradt dolgozók is kezdenek felmondani, mert visszarendelték őket az irodába. Kezd lassan az infrastruktúra is léket kapni, mert olyan sokan hagyták el a hajót anélkül, hogy továbbadták volna a tudásuk fontos részét, hogy kezd gondot okozni az egész hóbelevanc működtetése. Megérett az idő valami jó kis (állami vagy sem) hekkereknek feltörni őket és kiszivárogtatni az adatokat. Azt hiszem, ha a tuittererzők privát kommunikációi kiszivárognának, olyan kataklizmát indítana el a világban, amelyhez képest a koronavírus járvány és az orosz-ukrán háború kismiska. Ezt teljesen komolyan gondolom, szóval nagyon remélem, hogy nem fog bekövetkezni.

Zene.

Animáció.

ki vezet engem, ha nincs a nyakamon nyakörv?

Tegnap este a művész moziban megnéztem a Ki kutyája vagyok én című dokumentumfilmet, mivel kolozsvári produkció és még időben elcsíptem ezt a műsort.

A film arra épül, hogy a kutyák törzskönyvezési politikája meg a kisebbségek politikája számos párhuzamos vonással rendelkezik és ezt úgy építi fel, hogy elmeséli Talpas, a rendező kutyájának a történetét, aki magyar kuvasz Kolozsváron, a román városban. Hát vannak benne vicces felhangok, de én nem voltam annyira vevő erre az üzenetre, nekem az jött le, hogy a kutya szereti a gazdiját, még akkor is, ha nem kerített neki időben menyasszonyt, hogy utódokat nemzzen és így az amúgy sem fényes genetikai állománya veszendőbe megy. Ami a kisebbségi lét viszontagságait illeti, ott leginkább csak a rinyálás megy, ami persze mindenkinek a joga, meg itt viccesen van beültetve a filmbe, ugyanis szóbuborékokkal vitatkoznak a kutyusok azon, hogy ki hova is való, de az ember tudja, hogy ez csak egy nagyon sarkított interpretáció, amit a rendező legalább már a film elején elismer.

Ami valóban történik, a kutyák viselkedése beragadt néhány mintába, amelyekbe az emberrel való koevolúció szorította százezer évvel ezelőtt és még mindig ugatják az ismeretlent és csóválják a farkukat a gazdinak, pedig ma már a gazdik több százezer ismeretlennel élnek egy városban, köszönhetően a civilizációnak és ahelyett, hogy a kutyáikkal törődnének, inkább a tévét nézik vagy a telefonjukat simogatják. Meg a nemzeti osztályharcon keseregnek.

Mindkét fajnak jót tenne, ha egy sokkal intelligensebb új faj pórázra kötné őket és megtanítaná őket, hogyan kell ezeken a beidegzett dolgokon túllépni, mert most bizony stagnálnak. De a kutyák legalább jópofán csinálják.

Zene.

a mai bölcsesség holnap már tautológia, holnapután meg már nem ér semmit

Azt mondja a közgazdaság, a magas árakra a legjobb megoldás a magas ár. Ezt az elvet másra is lehet alkalmazni. Ezek szerint a fasizmusra a legjobb megoldás a fasizmus. A liberalizmusra meg a legjobb megoldás a liberalizmus. Na és az arany középútra? Hát az arany középút. Az éltre az élet. A halálra a halál.

Zene.

új kinézet

Lecseréltem a blog kinézetét, azt hiszem először a 17 év alatt. Mivel mostanában már használok tageket és a régi nem támogatta a lapozgatást a taggelt bejegyzések között, mennie kellett. Egyébként nem nagyon érdekel, hogy néz ki a blog, még az sem igazán, mi van benne. :) Csak lapátolom itt a ****t.

Ez egy jó kis animáció a történelemről.

Zene.

a jó és a rossz újra összecsap

Amerika újra választ és engem a legváratlanabb helyekről emlékeztetnek erre. Pont most, amikor úgy érzem, fogást találtam a fontos hírek figyelésének kényszere felett.

Tele van a hócipőm azzal, hogy megint a jó és a rossz között kell választani, bármelyik oldalt is kérdezzük. Mindenki ezt mondja és mindenki úgy is csinál, mintha tényleg ez lenne a tét. És lehet, hogy tényleg ez is a tét. De a megoldás nem az, hogy mindig a jót választjuk. A megoldás az, hogy nem választunk. Vagy esetleg építünk valamit, ami választ helyettünk és megtanuljuk azt elfogadni jónak. Lehet, nem is lesz olyan nehéz.

Nem, nem fogom bekapcsolni a szíennent.

Egyébként ha a hosszútávú jót nézzük, lehet jobb is lenne, ha most gyorsan elpusztítaná magát az emberiség 99%-a, legalább nem szennyeznénk tovább a környezetet, jobb pozícióból indulna a következő civilizáció. Ha még néhány technikai vívmányt is sikerülni átadni, még jobb lenne, de mint bizonyítottuk, elég a matek és a fizika, száz év alatt jó kis technikai civilizációt lehet építeni.

Zene.

augmentált valósághoz augmentált történelem

Azt hiszem, Kolozsváron sosem lesz igazi augmentált valóság. Max ilyen sárkányos. Mert egy igazi augmentált valóságban az épületekre a történelmüket kéne vetíteni és azon sokan meglepődnének Kolozsváron. Egyből a kataszteri hivatallal is össze lehetne kötni a dolgot, elsők lennénk a világon a mező modernitásának tekintetében.

Zene.

kínzó kérdések a délutáni kávé előtt

Vajon a történelem sötétebb bugyraiban azért alakult ki az elsőszülött gyerek mítosza, mert amíg nem voltak jó gyógyszereink, előnyt élveztek a családhoz tartozó gyerekek közötti legfejlettebb immunrendszerüknek köszönhetően? Azaz, még nem volt elég fejlett immunrendszerük, hogy ne szedjenek mindenféle betegségeket össze, de amikor hazavitték azokat, a szülőket leszámítva nekik volt a legfejlettebb immunrendszerük, hogy megbirkózzanak a betegséggel, a fiatalabb testvéreik akár életre szóló hendikeppet szedve össze. Így alakítják a víruskák az emberi kultúrát, anélkül, hogy egy pillanatig kérdőre vonjuk csodás mivoltunkat. Talán.

Zene.

készíts még egy eneftét és fogd rá a nyuszira

Nem semmi, a jótúbon a romániai Mirinda az eneftékről meg 3d modellezésről meg tiktok átmenetekről közöl videókat kreatív gyerekeknek akik tanulgatják a számítógépes művészetek módszereit. A magyarországi Mirinda oldalán van három reklám.

Egyébként meg jön az Avatar. Most így hirtelen nem tudom melyik Disney rajzfilm történetét lopja, de majd a hozzáértők biztos felfedik. Azért én megnézem majd a moziban, legalább egyszer. :)

Zene.

a narancs jövője egy nagy lócitrom

Érdekes, hogy Trump még nem jött vissza a tuitterre. Szerintem már nem is fog, ugyanis a sok libernyák tuti otthagyná a tuittert azon nyomban és a Muszka most nagyon nem engedheti meg magának, hogy elveszítse a felhasználók felét. Na ilyen a sikeres cancel. Vagy nem. Meglátjuk, fogadni azért nem fogadok most erre, mert a Muszka olyan kiszámíthatatlan...

Zene.

Utólagos szerkesztés:

Lehet mégis jön a főnarancs a tuitterre, mert már azt hallom, hogy bármely pillanatban összeomolhat, ahogy a Digg is összeomlott egy hónap alatt. Akkor meg szükség lesz a főnarancsra, hogy legalább az ő tábora tárgyalgassa a kedvenc Q összeesküvéseit és nézzen néhány párnareklámot. Még jó, hogy nem fogadtam senkivel, most (is) belefuthattam volna egy láda sör elvesztésébe.

Cserébe egy kis narancs festék Londonban.

film

Ebben a hónapban sem néztünk sok filmet és nem is írtam le a gondolataimat időben, most meg nincs nagy kedvem, szóval ez gyors lesz.

Cryo (2022): Szeretem az amatőr/kis költségvetésű sci-fi-ket, ez talán egy kicsit túl amatőr volt és még a csavar sem sikerült valami érdekesre a végén, amiért általában érdemes végigszenvedni ezeket, szóval nem ajánlom.

Jacob's Ladder (1990): Ezt azért néztem meg, mert a Silent Hill alkotója mondta, hogy sokat inspirálódott belőle. Tényleg jó volt, de ma már nem olyan nagyon erős a látvány és a végén a csavar is eléggé elcsépeltnek számít. De azért jó cucc, jól fenntartja a feszültséget.

Valerie and Her Week of Wonders (1970): Hát ez jó kis film volt, de azt ne kérje senki, hogy elmondjam miről szólt, az viszont biztos, hogy egy szép csajjal bármilyen szürreális művészkedést el lehet adni.

King Richard (2021): Érdekes a Williams testvérek története, főként mivel ezt már valamennyire én is követtem és emlékszem, hogy az elején Venust nyomták, de Serena lett a király(nő). Akár azt is lehetne érteni a filmből, hogy az ember a saját sorsának kovácsa, ha nem tudnám, mekkora BS ez, főként Amerikában. Sajnos megmarad a mese terén, de hát ez van, majd legközelebb kevesebb lesz a BS.

Pride and Perjudice and Zombies (2016): Ez jó poén volt, nekem mostanában bejön a zombis téma, ilyen kontextusban nézendő mindenképpen. Jó volna még egyéb nem szokványos zombi filmeket nézni, ha lennének.

House of the Dragon (1. szezon): Most úgy döntöttünk, hogy időben követjük a Game Of Thrones világ újabb hajtását. Nem olyan rossz, de nem is nagyon érdekes, sok szempontból elüt azért az alapműtől, nincs annyi karakter, nem arról szól, hogy brutális a világ és az emberek elmennek a falig (egyesek szó szerint), itt próbálnak megértőek és családcentrikusak lenni az emberek, aztán persze gondolom a végére csak egy maradhat, ilyen a középkori utódlás logikája. Azért nézzük majd a következő évadot is, de nem valami nagy szám az ami eddig volt, persze biztos lesz néhány nagy csavar, ha már így megágyaztak neki.

Zene.

ha majd az autód twittel helyetted

A Muszka végül csak megvette a tuittert. Érdekes lesz mi fog történni, a Muszka nagyon nehéz pozícióban van most, mindenféle diktátor csavargatja az ujjai köré, mostanában be is mutatta, mennyire párhuzamos a világgal. Nem lesz könnyű a kínaiaknak ellenállni abban, hogy kicsit belenézhessenek az emberek tuitter fiókjába, amikor a Tesla bevételeinek negyedét Kínában realizálja. Itt van egy pár tuit arról, hogy mibe is mászott bele.

Apropó Kína, Xi újraválasztatott éppen amikor mennek bele a válságba, a világgal egyetemben, ráadásul Amerika igazán durva szankciót léptetett életbe, betiltják a komoly mesterséges intelligencia csipek és felszerelések exportját Kínába és még az amerikai mérnököknek is megtiltják a Kínában a munkát. Hirtelen nagyon kollaboratív hangnemet ütöttek meg a kínaiak Amerika irányába.

Az ebben a ráció, hogy az amerikaiak biztos előnnyel fejlesszék ki a zigazi mesterséges intelligenciát, mert az óriási lépéselőny mindenkivel szemben. Behozhatatlan lehet, ha rárakják a robothadseregre és mindenkit az örök vadászmezőkre küldenek. Hátha nem.

Zene.

a digitális székelyföldön nem fungibilis pálinka terem

Van most ez a Digitális Székelyföld konferencia a mesterséges intelligenciáról meg az nftről. Na most itt gyorsan tisztázzunk egy dolgot. Nekem itt most csak az ingyen reklám csinálás a célom, amivel bár már elkéstem, mert éppen most zajlik, meg aztán valószínűleg senki sem fog az én rövidke bejegyzésem alapján elmenni, főként, hogy én ott sem vagyok. A tisztázandó dolog az, hogy az egyik szervező néha engem is meghív beszélni mesterséges intelligenciáról, de most nem tette és ez egyébként elég jó, mert még elfogadtam volna és elment volna 2 hét amíg forgattam volna valami hülyeséget a fejemben amiről tartottam volna egy szar előadást, kb. mint ahogy az idén kevésbé kötött keretek között meg is történt. Nekem most a játékot kell hegeszteni, otthon is voltam nemrég, nagyon nem hiányzott még ez is. Szóval én tényleg csak annyit akartam írni, hogy bejó, hogy ilyesmikkel foglalkoznak Székelyföldön és én igenis úgy hiszem (más sokkal okosabb emberekkel ellentétben), hogy a Székelyföld esélye a digitális technológiában való versenyzés, nem a "kulturális turizmus", mert ha hisszük, ha nem, azt csak mi tartjuk érdekesnek és sosem fogunk tudni versenyezni a szafarival. Szóval ha befektetni kéne Székelyföldbe, akkor az ájtíbe kéne, nem a turizmusba, de persze ezt a látásmódot kevesen képviselik és nekem nincs is kedvem megvédeni.

Szóval. Van egy egész jó cikk is a mesterséges intelligenciával generált képekről is, ajánlom annak, akit érdekel a téma.

Egyébként én úgy vagyok ezzel, hogy a reggeli kávé mellett a tuittert pörgetve többet megtudok ezekről a dolgokról mint egy konferencián, de sörözni azért jobb a konferencia. Illetve utána, ha sikerül összegyűlni.

Reméljük jövőre jön a mesterséges lakodalmas zene is már, aztán majd meglátjuk.

Én mire 5 év múlva újra hajlandó vagyok előadást tartani, már el se kell menjek, generálhatom az egészet a reggeli kávé mellett és a hallgatóság a metaverzumban kapcsolódik be. Már csak a virtuális páleszt kell megoldani valahogy.

Zene.

ezer

Ez az ezredik bejegyzés. 17 év kellett míg eljutottam eddig. Most nem úgy tűnik, hogy ennyi időre szükség lesz a következő ezer bejegyzéshez, de persze lehet, hogy valamikor megint elmegy a kedvem a blogolástól. Igazából most sincs sok, mert a technikai cuccokon és a filmeken kívül nem sok jó történik a világban és ezeket megtapasztalni jobb mint írni/olvasni róluk. Jó múltkorában még 10000 bejegyzést akartam írni, de ez egyre kevésbé valószínű, meg közben megnéztem ezt a vidiót is és eléggé eloszlatta a 10000-es szám mítoszát. Egyébként ez egy nagyon jó vidió, amikor az előbb azt írtam, hogy néha jótúbon jobb és sűrűbb matéria van mint a könyvekben, akkor erre is gondoltam. Persze ez a vidió csak összefoglalója bizonyos könyveknek, de nem az a lényeg, hogy milyen médiumon szípjuk fel az információt, hanem az, hogy mit és mennyit és mennyire tudjuk a helyes polcra feltenni a fejünkbe. A másik dolog meg az, ami aggaszt, hogy minél többet írok, annál nagyobb az esélye, hogy aknára lépek, ugyanis azt gondolom nem nehéz kitalálni, hogy bizonyos témákat messze elkerülök, míg másokat egy kicsit másképp jelenítek meg, mint ahogy azt valójában gondolom, de ez egy veszélyes játék. Jobb lenne hallgatni, mert a negatív feedback százszor nagyobb erejű mint a pozitív. Sajnos így vagyunk huzalozva. Én még ígyebb, szerintem nálam még sokkal rosszabb az arány. Szerencsére a blog már nagyon nem a mai világ gyereke, nem jár erre már a madár sem, főként nem a turul. De azért eléggé félek, hogy ebben a radikalizálódó világban egyszer rám gyújtják a kis mocsaramat. Pedig én nem akarok senkit sem meggyőzni semmiről, igazából csak egy többé-kevésbé nyílt napló ez a gondolataimról, hogy tudjam honnan jöttem és talán hová megyek. Na de amíg az életem önvezető autóját fel nem találom, még egy ideig elszórom itt a kis morzsákat, hátha egyszer időm is lesz újrajárni ezt az utat. Talán ha majd rekonstruálnak engem is egy tleilaxu kádban...

Zene.

dűne: messiás

Előszó: mivel mostanában ilyen sokat blogolok, arra gondoltam, hogy jó lenne leírni néhány gondolatot a könyvekről is, amelyeket olvasok, csak ebből az következik, hogy a kedves olvasó rájön, hogy egyrészt baromi kevés könyvet olvasok, úgymond értelmiségi létemre, másrészt meg így tuti beletenyerelek egyesek lelki világába. De lassan kezdenek ezen aggályaim elmúlni, mert bár nagyon kevés könyvet olvasok, a technikai cuccok ugye be sem kerülnek, mert nem nagyon szoktam teljesen elolvasni technikai könyvet, általában csak egy-két fejezetet arról amire éppen szükségem van, másrészt meg sajnos a könyvek sem a tudás legigazabb és legtömörebb forrásai már, vannak jótúb videók és tuitter viharok amelyekben a jel/zaj arány lenyomja a legtöbb könyvet amelyet olvastam. Harmadrészt meg, a könyvek amelyeket olvasok, általában nem üzletekben találnak rám, ennek sok oka van, gyakran nem hozzáférhetőek, vagy nem könnyen hozzáférhetőek, vagy csak sajnálom rájuk a teljes árat. Ugyanakkor meg ezt nem akarom népszerűsíteni sem, még impliciten sem. Negyed részt, írni nehezebb mint olvasni, lehet néha nagyon nem az születik meg véleményként mint aminek születni kellene, de mivel lusta vagyok szerkeszteni és mivel számomra valamennyire azért rekonstruálható az eredeti gondolat, megelégszem a butasággal is, ha már leírtam. Amúgy sem szólt még be senki igazán. Persze ami késik, nem múlik. Szóval ezentúl lesznek könyvek is, remélem ez engem is arra fog sarkallni, hogy többet olvassak. Még annyit, hogy ha valaki nem szereti a spoilereket, akkor ne olvassa az én kritikáimat, mert ezek igazából csak magamnak jegyzetek, de azért írok egy kis kontextust is, azoknak akik mégis belevágnak a szenvedésbe.

Ezt a könyvet én először románul olvastam, nem sokkal az után, hogy a Dűnét olvastam volna, azt hiszem legalábbis. Akkor nagyon nem azt kaptam amire számítottam a Dűne után, felépített egy istent az író, a következő könyvben végig picsog a sors elkerülhetetlenségén. A változatosság kedvéért most angolul fogtam neki olvasni, még a Dűne film megnézése után (tehát szinte egy éve) de most sem jött be jobban sztori, szóval elég lassan haladtam, meg az olvasást is befejeztem pár hete, de csak most vettem rá magam, hogy írjak is róla.

Én szinte egyáltalán nem olvasok újra könyveket és a memóriám is rendkívül gyengus, szóval csak annyira emlékeztem ebből, hogy bedobnak egy atomot (illetve kőolvasztót) és megvakul a fickó, meg, hogy van valami nagy komplott az ő megölésére. Arra pl. már nem, hogy ikrei születnek. :) Meg arra sem, hogy Chani meghal a szülés közben.

Most viszont már azt hiszem, jobban értem a könyvet, ugye azt mondja, hogy igazi istenek nem léteznek, esetleg próféták létezhetnek, akiknek az a dolga, hogy meghaljanak, ha azt akarják, hogy komolyan is vegyék őket. Ugyanis bár isteni hatalommal rendelkezik Pál, azért mégis halandó és bár kinyír több milliárd embert (mondjuk amikor Hitlerhez hasonlítja magát, az számomra a könyv leggyengébb pontja, emberéletben a milliók és a milliárdok nem összehasonlítható mennyiségek, még akkor sem, ha mindkettőnek az értéke igazából ugyanaz a fogalom: végtelen), mégsem tudja maradandóvá tenni az uralmát, csak úgy, hogy beáldozza magát és a nőét és legendává válik. Az nincs igazán leírva, hogy milyen birodalmat is épít és egyáltalán miért is akar birodalmat alapítani, gondolom az író sem volt ezzel egészen tisztában, talán akkoriban az effektív altruizmus nem volt olyan elterjedt gondolat, hogy találkozott volna vele és beépíthette volna a saját történetébe, pedig szerintem megállta volna a helyét motivációként. Lehet csak én nem értettem eléggé ezeket a részeket.

Mindenesetre más nincs nagyon a könyvben, mint ennek a gondolatnak a kibontása és még némi intrika, ami egy jobb brazil szappan opera szintjét üti, persze lehet amikor megjelent eredetileg a könyv, akkor az, hogy a nők termékenységét szabotálni lehet, vagy hogy a holtak feltámasztása valójában inkább egy rekonstrukció amely meg kell küzdjön azzal a problémával, hogy a rekonstruált személy megtapasztalja magát a rekonstrukciós folyamatot és nem egyértelmű, hogy nem ez utóbbi személyiség lesz a győztes és így mindig az eredeti személyiségtől távolinak, de ismerősnek tekint magára, szóval ezek lehet akkor ütős dolgok voltak, de mostanában már láttunk ezekre pár érdekes variációt.

Mindenesetre idén valahogy nagyon találó a könyv üzenete, íróasztal mögül nem lehet birodalmat alapítani, de még tankról sem lehet maradandót. Csakis az önfeláldozás segít, arra meg a mostani vezetők nem nagyon hajlandóak, szóval tiszavirág életű minden amit ránk tukmálnak.

Nekem Herbert mindig is úgy tűnt, hogy őt jobban érdekli a tudományos vonatkozása a történeteinek, mint az irodalmi, de lehet, hogy ez csak projekció. Erre a kérdésre oda fogok figyelni amikor a következő könyveket olvasom, a Dűne gyermekeit egyébként még nem is olvastam, de a folytatását, az istencsászárt igen, de azt is románul és ott még nagyobb gondban voltam, amikor a hernyó filozofált.

Most viszont mást fogok olvasni, majd egy év múlva kiderül mit. :)

Zene.

a titanic újra süllyed

Lehet csak a nosztalgia beszél belőlem, de az is lehet, hogy van benne valami, és tényleg lesz strukturális és nem csak felületi hasonlóság a 90-es évtized és a 2020-as évtized között, de ma elkezdett foglalkoztatni ez a dolog.

Valahogy van bennem egy olyan fura érzés, mintha megint megváltozna minden, mint a kilencvenes években, amikor rákaptam a számítógépezésre és megváltozott minden. Csak most az intelligens gépekre fogok rákapni és megint jön egy olyan felfedezős korszak, amikor minden nap tanultam valami újat. Ahogy most dübörög a mesterséges intelligencia, lehet, hogy egy új korszak következik nemsokára és már most is lehet szórakozni vele, persze még kávét nem tud főzni, de a vicces képekben már egész jó. Nekem a vizuális dolgok mindig is nagyon vonzóak voltak, ezért csöppentem bele a demók világába is anno és voltak az első szárnypróbálgatásaim az évtized vége felé.

Remélem, olyan brutális infláció azért nem lesz, mint a kilencvenes években, de ez az évtized nem tűnik olyan nyugisnak mint az előző kettő volt. Lehet, olyan folyamatok indulnak be, amelyeket a döntéshozók nem értenek, Romániában legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy a kormány nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy örüljön a magas inflációnak, egyrészt elporlasztja a régi adósságot, de az újat meg olyan drágává teszi, amivel nem igazán fognak tudni kezdeni sokat az elkövetkező időkben, főleg nem amellett a demográfiai csapda mellett, ami a valódi oka minden bajunknak. Egy megoldás van erre a csapdára és nem az, hogy megtiltjuk a nőknek az abortuszt, hanem az, hogy bedurrantjuk a robotokat és akkor megint lehet exponenciálisan nőni, amíg be nem népesítettük a Naprendszert. És persze valahogy sikerül nem elpusztítani magunkat az éghajlatváltozás félrekezelése közben.

Az mondjuk sanszos, hogy ebben az évtizedben is Cameron film lesz a box office sztárja, nehéz lesz megfogni azt a sok Avatart ami jön.

Még Gyergyóba is eljön újra a modernitás, amikor már Unreal Engineben gyártják a helyi zenekar videoklippjét. Az UE olyan globális platformmá válhat ebben az évtizedben, mint amilyen a windows volt a kilencvenes években, csak most már szemüvegben tekintünk ki a virtuális világra.

Azt hiszem, ezt a párhuzamot még gurigázom egy ideig a fejemben, hátha nem csak az én belső világom dinamikáját határozza meg, hanem kicsit tágabban is érvényes lesz. Persze, nem a hotdog meg gofri árulás lesz a nagy dobás ebben az évtizedben, valami mást kell importálnunk jó hamar.

Zene.

a halál négy angyala egy négykerekűn szántja majd fel a földet

Valahogy mindenki a válságot várja már. Ki kisebbet, ki nagyobbat. Ki az ingatlanok válságát várja, ki attól fél, hogy mindenki transznemű lesz a világon, ki meg attól, hogy kihal minden állat és ember az éghajlatváltozás következtében. Olvasom, hogy valami halacska fennmaradt a dinoszauruszok korából egész mostanig, de őt is a kihalás szélére sodortuk ebben a csoda világban amiben élünk. Találtam egy operációs rendszert, amit nagyon régi processzorokra írtak most, mert 2030-ban tuti jön az ipari összeomlás és a jövőben jó ideig nem fogunk tudni olyan modern processzorokat gyártani mint most.

"Kedvem lenni összetörni a masinámat. Borzasztó dolgokat mutat."

Nincs nagy kedvem írni, bár éppen most jutott eszembe, hogy Putyin is fenyegetőzik az atommal, úgy látszik, erről meg is feledkeztem egy időre.

De ha holnap megint megjelenik valami vagány mestint dolog, lehet nem állom meg. Mindenesetre a napi hülyeségek követését próbálom minél inkább visszavenni, mert tényleg nagyon fárasztó. A félelemnek van qualiája (egyedi tapasztalata)? Miért mindig a színekről meg a csokiról beszélnek a qualia kapcsán, miért nem a szeretetről és a félelemről? Nem hiszem, hogy nekem nagyon egyedi lenne a módom ahogy félek a jövőtől, csak mondjuk én a nálunk kevésbé komolyan vett módjától félek a világ végének.

Zene.

viszlát Liz és kösz mindent (azaz semmit)

Nem semmi, a brit miniszterelnök, Liz, 44 napot bírta. Közben bedöntötte a fontot, ami senkinek nem jó, kivéve annak, aki tudta, hogy be fogják dönteni a fontot, mert akkor shortolhatta és azt is tudta, hogy le fog mondani, mert előtte meg olcsón juthatott hozzá. Ilyenkor kicsit elgondolkodom, hogy biztos jó-e ilyen banánköztársaságokba emigrálni, mint Nagy Britannia. Lehet nem kéne nekem megfizetni az ő hülyeségeik árát. Persze, a mérleg nyelvét leginkább az húzza Románia javára, hogy itt van a családom és a barátaim nagy része és még van pénzem csokira.

Amin még el lehetne gondolkodni, hogy az ilyen manővereket hogy lehetne nem csak politikailag megfizettetni, mert itt bizony komoly gazdasági kár keletkezett, de ez valószínűleg megoldhatatlan probléma lesz mindaddig amíg embereket tesznek oda vezetni az országokat. Az algoritmust majd le lehet kapcsolni, ha nem ő kapcsol le minket előbb. :)))

Zene.

a szintetikus patikus

Na, jó hírek, a dánok már bele is vágtak az első mesterséges intelligencia alapú párt megalapításába. Egyelőre egy kicsit komolytalanok, ha az átlagkereset dupláját érő alapjövedelmet akarnak megvalósítani, bár lehet, leginkább csak be szeretnének jutni a dán parlamentbe, szóval szabad a pálya az ígérgetésekben.

Persze ezek most csak az első ilyen szárnypróbálgatások, az embereket szoktatni ahhoz, hogy lehetne valahogy modellezni az igényeiket és az országot és a kettő közti legjobb megfeleleltetéseket keresni. Nagy energiát nem fektettek még bele a modellezésbe, egy csetbot szívja fel az emberek gondolatait. Persze, ez is sokkal tudományosabb mint az, amit a hagyományos pártok csinálnak.

Na ebből most elég is.

Ja igen, találtam egy gyergyói podcastot, bele kell hallgassak.

Zene.

minden szentnek meg van a helye a pirítóson

Ma egy kicsit gondolkodtam még a politikán. Mindig is úgy gondoltam, hogy eléggé figyelni fogom az eseményeket, mielőtt még nagyon bedurvul a helyzet, eszemnél leszek és lelépek, ha lehet repülővel, nem hajóval. Valahogy mindig sikerül megmagyaráznom magamnak, hogy miért maradok még Romániában. Az egyik ilyen ok az, hogy talán az itteni emberek nyitottak lesznek az algoritmikus kormányzásra, mert amúgy is olyan hiszékenyek és az aktuális politikai kormányzás annyira rosszul csinálja. Ugyanakkor meg a romániai technokrácia felé kacsintgatók még mindig nem csinálták meg ezzel a sok deepfake technológiával, hogy megjelenjen Arsenie Boca arca a pirítóson, a szentek segítsége nélkül nem fog működni a forradalom. Én nem akarok ezzel foglalkozni, én túlontúl hiszek a semlegességben (még). Azért már van pár jó jel, pl. csináltak egy angol csetbotot, Ana-t, ami gondolom néhány kész technológia összekapcsolása. Szerintem itt Romániában nagyot lehetne dobni mesterséges intelligenciával politikai téren, csak érzékkel és jó ritmussal kell csinálni, ami híresen nem a mesterséges intelligencia kutatók erőssége.

Aztán most új évaddal jelentkezett a Babylon Berlin és az első részben bevertek néhány kirakatot és én néztem nagyot, hogy még nincs itt a Kristallnacht ideje és aztán rájöttem, hogy valószínűleg a 30-as években gyakran voltak kisebb-nagyobb Kristallnachtok, míg végül eljött az igazi. És az emberek azt hittek, hogy a nagy Kristallnachtot egy még nagyobb fogja követni, de nem az követte, hanem a II. világháború és a koncentrációs táborok. Szép lassan megfőznek itt minket a tévéképernyők kristályfényében.

Zene.

a bölcs felhazudja a csokikat az égre

Olvasom, hogy megint áll a bál az igazságügyi törvényekkel. Egyik azt mondja, megyünk vissza az átkosba, a másik azt mondja, hogy megyünk bele a Zeuba. Egyik biztos hazudik, de az is lehet, hogy mindkettő. Rossz kedvem lesz tőle, hogy megint ez a téma, sosem tudunk már ezen túl lépni és meg mindig az a politikusok legjobb stratégiája, hogy hazudnak nekünk.

Aztán arra gondolok, hogy a hazugság mindig is a hatalom legjobb technikája volt itt felénk, csak a középkorban meg az ókorban a vallás töltötte meg a fejünket hazugságokkal, hogy ne nagyon ficánkoljunk.

Aztán arra gondolok, hogy a legújabb kutatások szerint magunknak is hazudjuk a valóságot és a szabad akaratot, mert ha értékes nekünk az életünk és az ivadékaink, akkor nem nagyon ficánkolunk.

Aztán arra gondolok, hogy az univerzum véletlenül beletrafált ebbe az élet nevű játékba, ahelyett, hogy a csillagok csak szépen fénylettek és kimúltak volna, tizennégymilliárd év alatt kifejlesztett minket (és talán másokat is), akik ficánkolnak itt a csillagok alatt és néha-néha fel is tekintenek az égre.

Hazugság az egész élet.

Aztán ettem egy kis csokit.

Már nincs olyan rossz kedvem. Valószínűleg a csoki az oka, nem a filozófia.

Zene.

Egyébként a mai gyergyói hírek egész érdekesek. Csak úgy mondom.

újabb megrémült vonalka

Most már világos, hogy miért viselkedik a Muszka úgy mint egy holdkóros az utóbbi időben. Ugyanis elvesztette a Tesla az értéke felét az utóbbi időben és ahogy a dolgok kinéznek, nem fog hirtelen visszapattanni semmi mostanában, jó ha nem veszíti el a maradék értékének újabb felét, mint mondjuk egy csomó kisebb tech céggel történt. Egyébként nem tudom miről beszélt, hogy mennyibe kerül neki Ukrajnának internetet biztosítani, ugyanis minden amit felsorolt, nagyjából magának a Starlink infrastruktúrának része, amit ki kéne fizetni ha szípják a netet az ukránok, ha nem, valószínűleg ezért is mondott le olyan gyorsan a képzelt milliókról. Azért nem semmi, hogy a Muszka eddig megúszta, hogy egyetlen marketing megbeszélésen részt vegyen, ugyanis a Tesla híresen nem költ a marketingre egy lyukas centet se (ugyanis a kliensek ingyen nyomják a kontentot a cociális hálókon), a SpaceX sem újsághirdetésekkel keresi a klienseket, csakúgy mint a Boring Co és a Neuralink. Szóval most nagyon meglátszik, hogy mennyire fogalma sincs arról, hogy mielőtt posztolunk valamit, előtte azért érdemes átgondolni azt, hogyan és mit értenek ebből az emberek. Most gondolom csak azzal foglalkozik, hogy nézi a Csendes Óceánban eladó szigetek prospektusát és sír, hogy ezt sem vette meg, meg azt sem, amíg még kétszer ennyi milliárdja volt.

Zene.

a királynő (na nem az) új köntöse (na nem is új)

Van egy új Queen dal. Itt hallgatható. Nem rossz, tetszik, jobban mint a Roger Taylor új lemeze, pedig mindkettő elég melankolikus, nem a tipikus Queen.

Kicsit elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha a technika ördögének köszönhetően nem évtizedenként egy új Queen számmal gazdagodnánk, hanem mondjuk valós időben öntené magából a gép az új Queen számokat. Erről már egyszer írtam, de most nem keresem meg a bejegyzést. Most inkább azon gondolkodtam, hogy mennyire is az ember sajátja a hangja.

Mert mondjuk a hangja alapvető paramétereiért a szülei felelnek. Aztán mondhatod az, hogy de te képezted a hangodat, de azt is egyrészt egy tanár segítségével, szóval neki is joga kéne legyen a te hangodhoz, meg aztán, azért képezted, mert a társadalom kitalálta a zeneipart, annak valamilyen formájában. Zeneipar (még ha csak kocsmában dalolászó bárdról is beszélünk) nélkül nem képzenék az emberek a hangjukat, maradna csak az amit a szüleik hoztak össze nekik. Szóval lehet, hogy te végezted a munkát, de azért az életedben megkaptad a fizetséget (vagy nem), halálod után nem látom be, miért tarthat bárki exkluzív igényt a hangodra. Persze, vissza lehet élni a dologgal, de az egy más probléma, más megoldásokkal. Szóval ma a zeneipar még a jogokról szól, bár eléggé karcos már a modell, a másolás ma már nem ugyanazt jelenti, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt, vagy 50 évvel ezelőtt, ezért éppen újra fel kell találni és sajnos megint csak a nagyok vannak helyzetben. De a kicsik is nyomhatják a zenét, ha akarják, mert a technika lehetővé tette bárki számára, hogy zenét szerezzen (az eredeti értelmében), ha van egy számítógépe. Csak persze egyre kevesebben élnek meg belőle, de még így is áll a zászló a mindenféle intézőknek, meg közvetítőknek, meg üzletkötőknek. Persze a digitalizálás nekik is kezd betenni valamilyen szinten, bár nem hinném, hogy bárki meg tud élni csak a spotifyból meg jótúbból, ahol az üzleti rész nagyon egyszerű és nagyon a szolgáltató felé hajlik a mérleg...

Igazából persze nem az a kérdés, hogy eljön-e az az idő, amikor végtelen mennyiségű zenét és éneket generálunk bármilyen stílusban és előadótól, hanem az, hogy mikor. A tegnap vagy tegnapelőtt pl. feldobtak egy podcastot amelyben Rogán Dzsó beszélget Dzsobsz Sztívvel. Utóbbi már jó rég halott, előbbi akkor még nem volt a podcast királya, amikor még esélye lett volna elkészíteni ezt. Szerintem pár év múlva technikai akadálya nem lesz a végtelenített zenének, a jogi akadályok viszont nagyon sokáig kitarthatnak. Persze, aki tudja hol keresse, majd le tudja tölteni a modellt és hallgathatja Freddiet ahogy Nessun Dormat énekel. És ha majd a társadalom nagy része tudja futtatni a modellt, akkor legálissá válik. Lehet, hogy egyes jogörökösök nem fognak örvendeni, de remélem ez nem áll az utópia útjába. Az utópiában amúgy sem lesz már pénz, az emberek azt tehetik amit a törvények megengednek, se többet, se kevesebbet, de nagy házat sem vehetnek, mert nem lesz rá pénzük, meg éhen sem halnak, mert az ételt is robotok gyártják majd, mert azért mégis csak vicces a XXI. században a földet túrni és a ganét hányni.

Zene.