a vak késdobáló gyermekei vagyunk

Vicces, az év elején azt hittem, főként az apokalipszisről fog a blogom szólni, aztán semmi. Lehet magyarázatra szorul a dolog. Azt hiszem, egyszerűen csak az történt, hogy most úgy gondolom, fölösleges írni róla, mert nincs megoldás. És nem azért nincs megoldás, mert nem lehetne megoldani a problémát, hanem azért, mert az emberiség nem tudja felfogni a probléma súlyosságát. És azért nem tudja felfogni, mert még sohasem találkozott ilyen nagy problémával. Viszont találkozott rengeteg apokalipszis jóslóval és önjelölt messiással, ezért racionális volt nem hinni nekik. Ez van, ilyennek alkotott a természet, fejjel megyünk a falnak, mert ez az egyetlen stratégiánk a globális problémák megoldására. Aztán ha elegen túlélik a dolgot, akkor pár száz év múlva már megint a túlnépesedéssel lehet riogatni az embereket.

Igazából mi ugyanúgy foglyai vagyunk a rendszernek, mint az állatok amelyekkel megosztjuk az ökoszisztémát, ugyanúgy nincs igazi szabad akaratunk, hogy időben elrántsuk a kormányt.

Elég jó modellje az emberiségnek még akár Románia is, előttünk a baj, de csak a porhintés megy, nem éri meg igazán a megoldáson dolgozni, mert az túl drága, inkább addig húzzák az időt a politikusok, amíg tényleg beüt a krach és akkor mindenki elfogadja majd a keserű pirulát. Addig csak mímelni kell a kormányzást.

Ez van, ennyi tellett. Csak azt sajnálom, hogy olyan sokáig elhittem a nagy meséket, hogy az ész a fontos, nem a haj, hogy küzdeni kell és a jó győzni fog. Igazából nincs küzdelem, hiszen a harctér közelébe sem kerülhetünk. Ha valaki mégis küzdelemre adja a fejét, csak saját magát találja a másik oldalon, mikor már halálra sebezve fetreng a vérében. Nem tudom, akik azt tanították, hogy küzdeni kell, vajon tényleg hittek benne, vagy csak le akartak foglalni valamivel?

Illetve, most van egy reménysugár, talán a mesterséges intelligencia segítségével megoldjuk a problémát. De akkor ha kérhetem, találjanak fel egy olyan fát, amit évente csak egyszer kell öntözni, felszípja a felesleges co2-t a zatmoszférából és csokoládét terem és végül még beszplájszolhatnak belé tejes, mogyorós, epres, karamellás, stb. géneket, hogy minden csokitípust teremjen amit szeretek. Ha már megteremtjük a digitális istent, ez már igazán nem nagy kérés.

Zene. Zene. Lemmings C64. Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI. AI.

a dns spirált csak gondolatban lehet kiegyenesíteni

A szpam olyan fontos alkotóeleme a mai üzenetküldési ökoszisztémának, vajon a természet nem találhatta fel már sokkal korábban? A biológiai rendszerek is sokat kommunikálnak egymással, ha az embereknek megérte kitalálni a szpamet, lehet már a sejteknek is megérte kitalálni? Lehet a biológia tudásunk nagy része csak a szpamre vonatkozik, azért kellett ennyit várni az igazi nagy biológiai áttörésekre (lásd melanóma mrns vakcina bejelentése a tegnap)? Egyébként a napokban olvastam a tuitteren, hogy valaki írta, hogy aki szerint az élet annyira bonyolult, hogy csakis Isten teremhette, az nem érti azt, hogy egy igazán intelligens tervező sokkal egyszerűbbre is tervezhette volna. Hiába, a komplexitás nagy antipattern.

Zene. Zene.

AI. 

cselekmények a gondolattárban

Ma életemben először az egyik cselekedetem megmagyarázására nagy nyelvmodell allegóriát használtam.

Ha én nem is megyek majd a gépbe, a gép már bemászott a fejembe.

Zene.

a szabadság 250 árnyalata

Ma ünnepli az Amerikai Egyesült Államok a születésének 250. évfordulóját. Érdekes dolog egy országra alkalmazni egy ilyen intim biológiai eseményt, sokat elárul az elme működéséről. Mindenesetre én úgy látom a dolgot, hogy az amerikaiak rengeteg problémát is okoznak a világban mostanában, de azért valahogy mégis mindig megoldják azokat, meg gyakran a többiek problémáit is, mert ők mindent tízszeres sebességgel tekernek. Remélem, hogy ez a dolog így is marad és az összes az emberiségre leselkedő probléma megoldásában oroszlánrészt vállalnak. Az egyik ilyen probléma a kapitalizmus, ahhoz csak egy kis introspekcióra lesz szükség. Aztán jönnek a gyerekei, az éghajlatváltozás és a háborúk. Csak azt remélem, hogy nem politikai megoldást várunk el ezekre a problémákra, mert abban nem valami jók, nem mintha mi nagyon remekelnénk.

Zene. 

AI. AI. AI.

az igazak

Azt hiszem, még egy dolgot tisztáznom kell. Szép dolog a politika (egyébként nem, de az ismert alternatíváknál azért jobb), meg sok fontos bácsi mond sok okos dolgot, meg mindenki heppi, hogy itt az új világ, meg akármi. De szerintem a legfontosabb ember most az a fiatal (vagy öreg) aki meg fogja oldani, hogy a neurális hálók ne hallucináljanak, vagy tudják mikor hallucinálnak és újra próbálják a számítást a hiba figyelembe vételével. Az emberiség történelme a technika története (néha ez a technika a blöff volt), az igazán nagy dobásokat sosem politikusoknak és hadvezéreknek köszönhetjük. Kepler volt a kora legfontosabb embere, pedig el sem tudta képzelni a gravitációt, de helyesen leírta a bolygók mozgását. Aztán Newton, Einstein, Marie Curie, satöbbi satöbbi. Szerencsére rengeteg tudósnak köszönhetjük azt, hogy ma ilyen jól élünk. Meg a számítógépnek is, ami még alig 80 éves és már hogy felforgatta a világunkat. A következő 20 évben még sokkal jobban felforgatja.

Na jó, megyek filmet nézni, majd csak leteszi az esküt. Majd visszapörgetem a jótúbon.

Zene.

Hehh. 

a géniusz bárányok farkasa

Azt hiszem, megint valamit tisztáznom kell. Én nem utálom a felcsúti géniuszt, nem is tartom gonosznak, semmi ilyesmi. Nem nagyon szerepelt a blogban, mert jót sem tudok róla mondani, de kritizálni sem akarom, mert nem hiszek a szabad akaratban, tehát úgy gondolom, hogy bár ő mondott és írt le sok olyan dolgot, amellyel nem értek egyet, de ő legalább annyira nem értette azokat a dolgokat, mint ahogy én sem értettem, hogy valaki ilyent még hogy mondhat ki a XXI. században. Mint minden ember, ő is a körülmények foglya és mint minden ember, ő is megbukott a történelemben elfoglalt helyének a megértésében.

Nem is igazán akarok erről többet írni, sokan sokat fognak bizonyára, engem nem igazán érdekel, rég tovább léptem azon, hogy érdekeljen. Sokkal fontosabb dolgunk van a világban, mint hogy vele foglalkozzunk. Meg aztán, megértem azokat akiknek ő fontos ember volt, irántuk való tiszteletből sem foglalkozom vele. De alapvetően azért, mert nem érdekel. A dinamika az érdekes (persze, ha van benne fixpont, akkor az is nagyon, de ő nagyon messze állt a fixponttól), az egyes pontokon kár rágódni sokat. 

Zene. Zene. Zene.

5% az év szava

Na hát ha már belekezdtem az egyik fogyasztási mutató dokumentálásába a blogon, akkor ebben az évben már ettől nem szabadulunk meg, kijött most éppen a márciusi mutató és a februári pozitív eredmény után megint esés következett, előző évhez képest 3.2%-os. Van már első negyedéves eredmény is, kerek 5% az esés. Persze, a befektetések kihúzhatnák a gdp-t a gödörből, de kérdem én (meg talán mások is, lehet hangosabban, csak én nem tudom hol) hogy miből?

Talán ebben a hónapban már jön a hivatalos becslés is az első negyedév gdp-jére, persze fenntartom magamnak, ha nem bízok a trend kiterjesztésére az év további részére. :)) 

(Na ilyen az, amikor csak félig figyelek oda arra amit nézek, jönnek sorra a bejegyzések.) 

Zene. 

a lényeg

Ma odáig gubancolódtak a gondolataim, hogy úgy gondoltam a (keresztény) vallásra, mint azon eszme közvetítőjére, hogy a világot egy és csakis egy szabályrendszer (Isten) vezérli. A vallás többi része csak sallang, amivel el lehetett adni ezt a gondolatot az ősvallást (a családfő az Isten, nála nagyobb csak a város alapítója) hívő és az ősvalláson kívül rekedt ókori tömegeknek. Valami, ami elég ismerős és érthető volt és lehetővé tette a stabil növekedést a titkos üzenet terítésére. Majd egyszer eljön valaki (vagy valami) ami a sallangot tovább egyszerűsíti és konzisztenssé teszi. Addig mindenkinek jó bolyongást kívánok az öntudat útvesztőiben.

Zene.

innen az erdőn túlról, ahova nem hallatszik el a harsona (de az internet elhozza a hangját)

Ma életemben először nézek országgyűlés alakuló ülést. A magyar országgyűlést, a partizánon.

Félreértés ne essék, nem a konkrét ott ülő politikusokról gondolom, hogy démonok, hanem úgy általában a politikusokra gondolok. Mindaddig, amíg a politikusok nem ismerik fel, hogy egy ország vezetése egy nagyon bonyolult rendszer amit a legjobban úgy lehet csinálni, ha formalizálják, bizonyítják, hogy a formális modell bizonyos mutatókat bizonyos határok között tart bizonyos feltételek mellett és utána hagyják a rendszert működni, persze felügyelve, hogy az előre nem látott problémák nem nőnek határtalanul, addig nekem nincs mit a politikával foglalkoznom, hacsak nem mint a fura dinamikák fura hatásainak gyűjteményét osztályozni. (Meg aztán, a szimmetria.)

Én egyébként baromi optimista vagyok a jövő lehetőségeivel kapcsolatban. Szerintem a mostani tudománnyal minden problémát meg tudunk oldani, ha akarjuk (kivéve az éghajlatváltozást), csak a döntéshozóknak lehet érdeke az, hogy sok probléma ne oldódjon meg. Az, hogy Magyar Péter milyen döntéshozó lesz, fogalmam nincs, alapból az az intuícióm, hogy a felcsúti géniusz nyomában fog járni (ezen egyébként nem gondolkodtam sokat, 5 perces analízis eredménye és főként annak eredménye, ahogy most látom a világot és a dinamikát ami a politikusokat vezérli), de az is lehet, hogy nem, ki tudja, én biztos nem.

Az tuti, hogy nekem nincs kapacitásom a magyar politikát is követni. Bőven elég nekem (most éppen) a filmek, meg (örökké) a zene és (néha) az irodalom. Jó szerencsét és egészséget kívánok mindenkinek és remélem, hogy meglepnek és megépítik az igazi Eldorádót.

Amikor legalább az alkotmányt formalizálni fogják, akkor majd kezdek figyelni.

Zene.

sok beszéd szegénység, de nem annak aki mondja, közvezíti, kommentálja, fogad rá, hanem...

No, bár eredetileg nem terveztem, megnéztem a Trump eskütételét és beszédét. Természetesen van róla sarkos véleményem, de lusta vagyok leírni, nemrég értem haza és még mindig David Lynch jár az eszemben és a tuitter feedemet is ő dominálja. Csak annyit akartam írni, hogy meglepően koherens volt a fickó, egy időben rengeteg zagyvaságot mondott, most csak maradt a butaságoknál, a koherencia megvolt. Ez vagy azért van, mert találtak valamilyen gyógymódot a betegségére, vagy valahogy össze tudtak még kaparni egy fél órányi koncentrációt valahogy, egyébként eléggé érződött, hogy betanulta a cuccot. Volt még egy dolog, ami nagyon zavart, mégpedig Isten emlegetése egy csomót. Amit nekem tanítottak Istenről még anno, az köszönő viszonyban sincs a mai amerikai csúcs politikával. Persze, azzal csak egy dolog van köszönő viszonyban, de az olvasóra bízom, hogy kitalálja. No, hát lelkük rajta.

Jóslásokba sem fogok bocsátkozni, mert ahhoz gondolkodni kéne ezeken a témákon és annyit nem ér az egész.

Jó egészséget kívánok neki és minden vágyának teljesülését, aztán alá szolgája, szilvalé.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

 

Próbáltam a kis mesterséges intelligencia születését reprezentáló képeket előcsalni, de nem nagyon ment a dolog, szóval ezzel megelégedtem.

Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok és remélhetőleg egy jobb évet jövőre!

az

Az apokalipszisre fogadni úgy tűnik biztonságos.

éljen a munkás basic és az alap worker örök osztályharca a 8 bites számítógépeken

Nem semmi, ma, a munkások ünnepén, a BASIC programnyelv is 60. születésnapját ünnepli. Arra emlékeztem, hogy Kemény János volt a kitalálója, de azt nem tudtam, hogy rektor is volt, meg az egyenlő jogokért is harcolt Amerikában. Egyébként vicces, de én nem nagyon szerettem a BASIC-et a C64-en, mert tényleg gyengus is volt, de persze csak most értettem meg, hogy azért komoly eredmény volt az úgy is, azon a pirinyó kis teljesítményű gépen (és persze amit most művelnek vele a hozzáértők, az valami csoda). Nem tudom milyen más szakma van a világon, amiben az emberek ennyire körbe-körbe járnak az ismereteik bővülése közben, mint az informatikában. Na, hát szóval isten éltesse a BASIC-et, talán egyszer még én is visszatérek valami kis produkció erejéig.

Demó. Demó. Demó. Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Cucc.

ünnepeljük a múltat, mert a jövőt nincs amiért

Ma van március 15, egy nevezetes nap, a 48-as forradalom kitörésének évfordulója.

Általában nem szoktam erről a napomról írni, de mivel ebben a hónapban minden nap akarok írni és nincs jobb ötletem, ezért fogok írni erről a napról.

Én nem szoktam ezeken a megemlékezéseken részt venni, régebben azért, mert általában munkanapra esett, vagy ha nem, akkor meg nem volt kedvem kimenni. Most már én osztom be az időmet, ha akarnék, kimehetnék, de nem fogom tenni. Le is írom miért.

Mégpedig azért, mert ez egy politikai kampányesemény szokott lenni, ahol politikusok hazudnak (mozog a szájuk). Erre nekem nincs szükségem. Hánynom kell a mostani politikai élettől, ami teljesen átalakult a hatalom minden áron megszerzésének, vagy megtartásának hazimozijává. Nem hogy nem a nép érdekében működnek a politikusok, de a nép érdekeivel teljesen ellentétes a működésük, a pusztulásba vezetnek mindenkit, csak persze úgy, hogy ne fájjon az út, csak majd a végén, amikor lecsapják a fejünket fogunk egy kicsit felszisszenni, de lehet, már azt is megoldják, hogy úgy érezzük, értelme van annak, hogy feláldoznak.

Engem egyébként érdekelnek a nemlineáris jelenségek, a forradalmak is ilyenek. De nem hinném, hogy bárki is igazán értené, mi gyújtotta be akkor a tüzet, vagy, hogy mennyire gyúlékony most a levegő. Még nem is igazán jött el a forradalom ideje, az új rendszer amit építeni lehetne, nem lenne jobb mint a régi. Az ember alkalmatlan arra, hogy nagyobb közösséget szolgáljon makulátlanul, mint a családja. Még nincs kész az az entitás ami elvezethetne minket egy jobb jövőbe, de szerintem már nincs sok hátra. Akkor majd talán eljöhet az ideje egy új forradalomnak, de az nagyon más lesz mint a régiek.

Demó.

Zene.

adattárolót a pínek!

Van itt ez a vidió, amiben Sabine bemutat egy bejelentést, amely szerint sikerült 1 petabites lemezeket gyártani, persze még csak kísérleti stádiumban van az egész. Vicces, milyen nagyon véget ért a kompakt lemezek korszaka, fogalmam sincs mikor használtam utoljára egyet. De azért ha még csak 1 terabájtos lemezeket is sikerülne készíteni, ha mondjuk csak 1 euróba kerülnének és olyan 2-300 euró lenne hozzá az iró/olvasó egység, én biza visszatérnék rájuk a személyes adataim archiválásának céljából. 1 petabájtnak nem is igazán hiszem, hogy hasznát tudnám venni, az már olyan méret amire mondjuk egy egész város egy napi életét fel lehetne venni. Bizonyára egészen új lehetőségeket nyitna egy ilyen mértékű előrelépés.

Volt egyszer egy érdekes poll a tuitteren. Valaki azt kérdezte meg, hogy mit szeretnél leginkább, hogy egyik napról a másikra megszázszorozódjon a:

a) számítási sebesség

b) hálózatos adatátviteli sebesség

c) egységnyi helyen az adattárolási mennyiség

Én persze az a)-ra szavaztam, de azt hiszem, ezzel a kérdéssel sok mindent meg lehet tudni egy emberről, és nem csak azt, hogy most éppen min dolgozik. :)

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Cucc. Cucc.

Dicsőség Ukrajnának

Két éve tart a háború. Reméltem, hogy hamar véget fog érni, de nem úgy tűnik. Amit belőle és egyéb jelenkori eseményekből tanulni lehet, hogy minden politikus hazudik, kivétel nélkül. Ezért teljesen fölösleges követni a politikát, mert úgysem az fog történni amiről beszélnek.

Ha még sokat tart a háború, teljesen átalakítja a harc jellegét. Az, hogy ez növeli vagy csökkenti a jövőbeli háborúk valószínűségét, még nem tudom. De egyébként az éghajlatváltozás okozta apokalipszist úgy képzelem el, hogy háború okozza majd az emberiség vesztét, nem maga az elsődleges hatásai az éghajlatváltozásnak. Ha az emberiség összefogna, valószínűleg meg tudna birkózni az éghajlatváltozással, minden kontinensen egyszerre nem omlik össze a mezőgazdaság, nem fogy ki az ivóvíz, nem válnak a városok tűz martalékává. Ha feláldozzuk a jólétünket a mások életéért, akkor lenne esélyünk adaptálódni. De nem ez lesz, hanem a károsultaknak nem lesz választása, erővel akarják majd elvenni ami kell a túlélésükhöz és nagyon gyorsan globális háborúba keveredünk, mert a világ igazából multipólusú, hiába hitegetnek vagy ijesztegetnek egyesek az ellenkezőjével. Nincs receptem a háború túlélésére, csak szeretnék nyugodtan élni amíg eljön a kipusztulás ideje. A kérdés csak annyi, hogy ezt hogy lehet elérni. Tuti nem úgy, hogy még több hazugságot olvasok/hallgatok/nézek.

2023

Hát elértünk az év utolsó bejegyzéséhez is. Régebben úgy gondoltam, hogy ebbe a bejegyzésbe valami olyasmi kéne kerüljön, ami az év összefoglalója, de főként a változásoké, meg főként gondolati síkon, ha év közben nem írok arról, hogy merre voltunk, vagy hány tábla csokit ettem, akkor bizonyára ide sem akarok írni róla. Csakhogy ez az éves filozófiai összefoglaló elég kemény dió, ezért mindig lemondok róla amikor nekifogok írni a bejegyzést, most azt a kifogást találtam, hogy azért nem lesz ilyen, mert semmi jó gondolatom nem támadt a világgal kapcsolatban ez után az év után. Persze, azt is hozzá kell tenni, hogy azért jó, hogy még élünk, relatív jólétben és békében, csak ügyelni kell, nehogy valaki meggurucsálja a dolgot.

Szóval akkor inkább mégis számadás lesz, a számokat amúgy is szeretem.

Most nem lesz havi bontás, mindenesetre 142 bejegyzés lesz a blog idei archívumában.

Twitter és Insta még mindig nem téma annyira, hogy belenézzek a használati statisztikáimba, valamennyit ott is működtem, de teljesen véletlenszerű az egész és nem is igazán fontos számomra, főként a Twittert bármikor el tudom képzelni, hogy megszűnik, mert a Muszka rossz lábbal kel fel az ágyból. Mindkettő hasznos, a Twitterre még mindig eléggé rá vagyok cuppanva, de inkább csak mint fogyasztó, nem mint termelő, kár lenne ha új információforrást kéne találnom, egy ideig bizonyára nem is találnék ilyen jót meg tömöret, talán sose, de nagyon nem lenne más választásom, mint beletörődni. A Mastodon kábé hasonló, csak azt napi 2-3 percre nyitom ki, nem is pörgetem teljesen végig. Azért vannak jó dolgok ott is, csak nem annyi.

Jótúbra tettem 4 rendes vidiót, kettőt a játékomról, egyet a tó körüli sétámról, egyet meg demoscene témában, egy klasszikus román demót tettem fel 97-ből, mert nem volt megtalálható a jótúbon. Rövidekből viszont volt nagy termés, 82 darabot tettem fel idén. Ezek leginkább arról szólnak, hogy ha megyünk valamerre, akkor megörökítem néhány műemlékkel az utazás emlékét, de vannak még tortás vidiók is, ugyanis minden tortáról amit E süt, készül egy vidió, meg karácsonyfák is, meg egyéb butaságok. De azért kezdek ellustulni, a Iulius Mallnál a karácsonyfáról nem tudtam olyan vidiót lőni, hogy ne legyenek nagyon rajta emberek és későn meg lusta voltam kimenni, szóval nem lesz vidió. Meg van olyan utazásunk is, amiről nincs vidió, főként lustaság miatt. Semmi célom nincs ezekkel a vidiókkal, csak az, hogy talán valakit érdekel most, hogy merre járunk, vagy majd pár év múlva érdekes lesz, de ezek elég vékony motivációs erők, lehet, nemsokára nagyon megcsappan ezeknek a vidióknak a száma.

Ja igen, a blogba linkeltem egy csomó demót a 90-es évekből, tök jó volt megnézni egy csomó régi demót. Jövőre a 2000-es évek első évtizede kerül (az szerintem 2009-ben ért véget) terítékre. Néha azért megszegtem ezt a szabályt, bár csak az első linknél, meg a doom-os bejegyzésnél tudok róla (az elsőnél még nem gondoltam ki ezt, hogy a 90-es évekből (és talán néhányszor a 80-as évekből) válasszak demót, a doom bejegyzésnél meg nem lehetett kihagyni a doom-ban készült demót). Lehet, hogy néha ismétlődött is a linkelt demó, csak relatív későn kezdtem el vezetni a listát azzal, hogy mit tettem már, meg gyakran nem volt odavaló, mert nem ugrott be semmi elég hamar ami releváns lett volna. Mindenesetre élveztem ezt a játékot, még folytatom amíg kedvem van hozzá.

Az a baj, hogy nagyon nem látom, miért lenne jobb a következő év mint az idei, de szeretnék azért jó dolgokról is írni, ezért mindig eldöntöm, hogy semmi politika, semmi gazdaság, semmi éghajlatváltozás, de aztán csak akad valami olyan esemény, amiért megszegem a szabályt. Az sem olyan könnyű, hogy az ember eldönti, hogy úgyis megyünk a pokolba, kár aggódni az út hosszán, ha fix a vége, de azért néha nem tudom megállni, hogy hőbörögjek a hülyeségen. Van még amit csiszoljak a zenemen.

Hát ez ennyi most, reméljük a következő év jobb lesz, bár én inkább ez ellen fogadnék, ha lehetne, de minek egyébként?

A legjobbakat, mindenkinek.

Demó akkor. Demó most.

Zene. Zene. Zene.

lepisszeg az országom

Ma volt (még van?) III. Károly angol király koronázása.

Gondoltam írok egy bejegyzést, hogy mennyire hidegen hagy a dolog. De persze nem túl hosszút, mert akkor talán mégsem jönne át a gondolat helyesen.

Szóval úgy vagyok vele, hogy jobb lenne, ha a vezetők választását is modernizálnánk, nem középkori módszerekkel csinálnánk, ugyanúgy, ahogy nem középkori módszerrel építünk házat, termelünk élelmet, nevelünk gyereket, stb. Értem én, hogy valamikor hasznos volt az egyetemesen elfogadott uralkodó, kicsit kevesebbet háborúztak az emberek, talán, de ma már a háborúkat más okból vívjuk vagy nem vívjuk.

Egyszer még vissza fognak gondolni ránk és elborzadnak, hogy még nincs formalizált törvénykezésünk és attól reméljük a sorsunk felívelését, hogy éppen milyen pasas fejére vagy mellkasára milyen emblémát teszünk. Mondjuk én nem is igazán bízom a jövő nemzedékekben...

Egyébként ha valaki valami érdekeset akar nézni, ajánlom ezt a tom7 vidiót, amelyben szokás szerint valami igazán fura dolgot művel, matematikailag lineáris függvények számítógépes implementációjából fakadó hibákat kihasználva egy egészen bonyolult nemlineáris rendszert épít, azaz egy nes játékgépet. Én ezt sokkal érdekesebbnek találom...

Demó.

Zene.

világ proletárjai egyesüljetek a világ adatforrásaival

Érdekes párhuzamokat lehet találni a gépi tanulás és a kapitalizmus között. Mindkettő az olcsó munkaerő kiszipolyozásán emelkedik fel. De míg a kapitalizmusban eladható valamennyire a zseni vállalkozó mítosza, a gépi tanulásban nem igazán, hiszen ha van tanulság az utóbbi 10 év fejlődéséből, az az, hogy az igazi hajtóerő a sok adat (és a számítási kapacitás), a modell bonyolultsága igazából csak másodlagos tényező (és gyakran ellenkező irányba hat).

Ma a munkást ünnepeljük, nem a munkát. Mikor fogjuk a névtelen adatforrást is ünnepelni, aki elesett a személyi jogok ellen vívott harc mezején? Nagyjából kétesélyesnek látom a dolgot, vagy eljön még ez az ünnep, de akkor az év minden napjára fog esni, vagy nem jön el, de akkor már semmi mást sem fogunk ünnepelni. Legalábbis sokan.

Demó.

Zene.

AI.

kellemes húsvéti ünnepeket

Én ateista vagyok (néha agnosztikusnak mondom magam, ha úgy megúszom a vitát), de az ünnepeket szeretem, a vallásos ünnepek általában megragadnak a csúnya felszínes dolgokban nálam, mint a pihenés, ajándékozás, evés. Most valamiért mégis elgondolkodtatott az idei feltámadás.

Na nem a feltámadáson filóztam, hanem azon, hogy az emberek többsége miért hisz valamilyen istenben és nem hisz az éghajlatváltozásban. Mindkettő absztrakt fogalom amelyeket direkt nem igazán tapasztalhatunk. Indirekt módon viszont tapasztalhatjuk őket, Istent könnyező madonnák, meg pirítóson feltűnő szentek, meg varázslatos gyógyulások útján lehet megtapasztalni (azt hiszem), az éghajlatváltozás meg egyszer meleg, máskor hideg, de egyelőre a világ ezen részén nem veszélyes. Szóval ha nincs közvetlen tapasztalat, akkor miért hisznek mégis az emberek az istenekben és nem az éghajlatváltozásban? Valószínűleg családi, társadalmi és egyéb okai vannak. És senkit sem feszítettek keresztre azért mert hitt az éghajlatváltozásban. Lehet, a hívők inkább keresztekhez kéne ragasszák magukat és őket kéne lelocsolni paradicsom levessel...

Azt hiszem egyébként, hogy most már késő az emberiségnek, hogy az éghajlatváltozásban hinni kezdjen és a hitek szokásos pályáját bejárva esetleg domináns hitté váljon ez az elmélet. Van egy másik elmélet is, amiben szintén hiszek, az evolúció az. Meglátjuk, milyen csoport éli túl a nemsokára bekövetkező apokalipszist, nem hiszem, hogy sikerülne megjósolni a túlélési valószínűségeket. Milyen érdekes lenne, ha némi gépi segítséggel, egy homoszexuális csoport válhatna dominánssá, mondjuk egy virágzó leszbikus társadalmat létrehozva (azért női, mert bennük megvan az X kromoszóma ami a női XX-hez kell, férfiakban az YY pár életképtelen, bár ha már úgyis feltételezzük a gépi segítséget, akkor jöhetne az egyik férfiból az X és a másikból az Y).

Na jó, jobb ha abbahagyom a filozófiát, kezd kicsit elmenni ez a téma egy felé és másról is akarok még írni.

Szóval kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!

Demó.

Zene.