Elio (2025)

Azt olvastam a tuitteren, hogy elég rossz lett az új Pixar animáció, de mivel tetszett anno az előzetes, gondoltam úgyis megnézem. Kár lett volna kihagyni, nincs semmi gond ezzel az animációval, talán egy kicsit túl visszafogott is. Mindenesetre még a régi világ terméke, amelyben a tolerancia győz a harcias hév ellen, egy kis barna srác és egy kis szőrmók segítségével, szóval talán ez a baja egyeseknek (ja igen, meg a kommuniverzum, nagyon komcsi felhang :)).

Nekem mindenesetre tetszett a történet, még ha kicsit egyszerűcske is, azért van itt mindenkinek benne elég matéria, a Pixar művekhez híven. Gyerekek ugye azt értik meg, hogy a szüleiknek nagyon fontosak, de leginkább csak különleges körülmények között. Felnőttek ugyanezt, csak a másik oldalról. Meg azt, hogy mindenki kényszerpályán mozog, de a legenergikusabb lények néha nagy galibát tudnak okozni, ha bevetik az érzelmi rakétákat. Aztán meg lehet sasolni az egyéb filmekre a referenciákat is, sajnos én nem tudom, hogy a piros fényben a szétolvadó srác milyen filmből jött, de valami jó kis horror lehet, mert van még ugye Alien referencia, meg 2001 Űrodisszea is. Meg persze valószínűleg van valamilyen mély Pixar metanarratíva is, ugyanis a főgonosz szinte tök ugyanúgy néz ki mint a Monsters, Inc. főgonosza és az ivadéka meg nagyon Boo-s abban a lila öltözetben. Tuti van egy csomó párhuzam amit egyszer majd valaki leszalámiz és én majd jól megnézem a jótúbon.

Szóval én ajánlom, a Pixar rajongóknak mindenképpen. Sajnos egy kicsit az az érzésem, hogy visszafogták magukat a srácok/csajok, valószínűleg ez az új realitás, nem mernek már igazán bonyolult dolgokkal kísérletezni.

Azért a Carl Sagan idézet igazán jól esett, de azt nem értem, miért nem lehetett két különbözőt betenni, miért kellett ugyanaz az elején és a végén is. 

Zene.

28 years later (2025)

Mostanában eléggé rácuppantam erre a zombis témára, bár azt hiszem, leginkább a poszt-apokaliptikus témája miatt. Meg persze a klasszikus zombik csak annyira valósak mint Isten, semmi nem képes energiabevitel nélkül munkát végezni hosszú távon, legalábbis az ismert világegyetemben, szóval a zombiktól nem kell félni, a villámárvizektől, tornádóktól, sáskajárástól, szárazságtól viszont annál inkább, de ezekről ritkán készül film.

Szóval a zombis témát állítólag a film elődje (a 28 nappal később) megújította, amit én anno megnéztem (Danny Boyle nagy kedvenc, de még mindig a Trainspotting és a The Beach a kedvencem tőle), de annyira akkor nem értettem, hogy miben is új, mivel szinte egyáltalán ismeretlen volt számomra a zsáner. Most már értem, hogy az, hogy a zombik futva támadnak, meg az, hogy az ember még az apokalipszisben is a csúcsragadozó marad tényleg új gondolatok, de nekem, aki az apokalipszis oldaláról közelítem meg a dolgot, ez nem újdonság. No, ebben a filmben még tovább van gondolva a dolog, most már a zombiknak is enni kell, szaporodnak és elkezdtek differenciálódni is, bár ez már nem teljesen új dolog (a The Walking Dead is próbálkozott ilyesmikkel a vége felé). A zombis háttér előtt meg egy családi dráma játszódik le egy feleséggel aki beteg, egy férjjel, akinek ezt egyre nehezebb kezelnie és egy kisfiúval aki próbál evezni köztük és a zombivadászatba is lassan bele kell kóstolnia. Nem túl eredeti történet, de ebben a környezetben azért elég jól működik, valószínűleg normális körülmények között elég nehéz lenne fenntartani az érdeklődésem valami filozofizáló katyvasz nélkül, de itt minden sarkon leselkedik a halál, feldobja a történetet, bár azért azt nem nehéz kitalálni, hogy a főszereplőket nem fogják felfalni a zombik, mert a félénél újrakezdeni a filmet azért mégis elég vicces lenne.

Szóval elég tűrhető film, de ez talán keveset innovál a zombis témában, ezeket az ötleteket nagyjából mindenki megcsinálta már (kivéve a koponyatemplomot, de az régebbi ötlet, hogy az ellenséged az isteneddé válik és így internalizálod). Az mondjuk tuti, hogy eladta nekem a következő filmet. Most éppen beajánlott a jótúb egy vidiót a film végéről és hát érdekes. Mindenképpen érdekes lesz a metanarratíva. Persze, a Brexites felhangot nehéz nem észrevenni, de azért vicces, ha itt elmagyarázzák, hogy ez a film az emberiség jövőjéről szól amiben kénytelenek leszünk visszatérni a kis közösségekhez és feladni az ipari társadalmat.

Azért jó lenne, ha végre valaki azzal is kísérletezne, hogy a zombi vírus hasonlóan a veszettséghez heteken keresztül lappang, ott aztán lehetne drámázni a kis közösségekben. Esetleg olyan is jöhetne, hogy valaki megpróbálja az emberekbe átültetni a zombik genetikájának a nyerő részeit (pl. nem betegednek meg, gyorsabbak/erősebbek mint az ember, stb.). No meglátjuk.

Zene.

Ballerina (2025)

Nekem teljesen kimaradtak eddig a John Wick filmek, de gondoltam, hogy egy bunyós filmre Anna de Armasszal azért érdekes lesz.

Annyira nem volt érdekes. Persze nagyon látványos a bunyózás, de a többi az elég gyengécske, valószínűleg nagyon össze kellett csapni, a bunyós jelenetek túlfutottak a költségeken, itt kellett vágni. Pedig egészen érdekes, hogy a főgonosz elkezd filózni a szabad akaratom, na gondoltam magamban, helyben vagyunk, aztán persze két mondat után kifullad és persze később is inkább egy gránáttal oldják meg a dilemmát, hogy van-e az embernek szabad akarata vagy a szülei által kialakított erőtérben mozognak valódi döntési lehetőség nélkül.

Nem mondom, a bunyó tényleg nagyon látványos és a kézigránátozós jelenetben azért rendesen szívtam is a fogam, de én azért jobban szerettem volna egy klasszikusabb Bond filmet Annával a főszerepben. Hát nem ez lesz a kedvenc zsánerem az tuti, az Atomic Blonde amire még emlékszem, hogy ebben a zsánerben láttam, az jobb volt, jobban kiemelte a főhősnő természetes adottságait is. :)

Egyébként az érdekes volt, hogy itt mennyire más volt a bunyók természete, szinte sohasem ütöttek direkt, mindig valamilyen tárggyal, vagy tárgyba vitték valamilyen lehetetlen szögbe az ellenfélt, ehhez mind jár is külön-külön hangeffektus, egy idő után elég fárasztó. Itt az emberek is sokkal tovább bírták a bunyót, általában ha valaki kap egyet a hentes bárddal a nyakában, az nem folytatja a bunyót, de itt még legalább 20 másodpercig bírták. A lövések is szinte mindig közelről fejlövések voltak, elég brutális. A legtöbb hyba talán a lángszórós jelenetekben volt, bár nagyon látványosak, azért többször is látszott hogy a főhősnőt le kellett cserélni egy kaszkadőrre, mert sokba került volna ha nem jól sűlnek el a dolgok.

Azon is gondolkodtam közben, hogy mostanában azt figyeltem meg, hogy teljesen el tudok vonatkoztatni a filmben látottaktól amikor az értelmet keresem, lehet, hogy kéne adjak a képregényfilmeknek egy esélyt, lehet, hogy élvezném őket, ha nem az univerzum leggonoszabb gonoszát győznék le a fiúk/lányok, hanem a patriarchátust?

Még arra is gondoltam, hogy valamilyen felismerhető kódolást kéne alkalmazzanak ezek a filmek, hogy tudjuk, hogy melyik ellenféllel mennyit kell majd küzdeni.

Ja igen, eszméletlen mennyiségű embert legyaknak ebben a filmben, nem is tudom mikor láttam utoljára ennyit, nekem ez eléggé elvett az élvezetből, mert azért mégis mindenki ember, még ha rossz paraméterek között is éli az életét.

Na most ennyi, nem gondoltam, hogy ennyit fogok írni erről a filmről, de most így jött ki a lépés. 

Zene. 

2001: A Space Odyssey (1968)

Ezt a filmet is ki akartam pipálni moziban, mondjuk a Iulius parkban láttam, ami hát kültéri mozi, ami nem a legideálisabb. A fénnyel nem volt gond, viszont egy közeli bárban végig szólt a zene, igaz, nem túl hangosan és hideg is volt. Egyébként jó sok néző volt, de elég sokan leléptek a vége előtt, nem tudom, hogy a film miatt, vagy a hideg miatt.

Egyébként nekem sem jött annyira be, az, hogy vontatott, nem kifejezés. Persze értem, hogy miért ilyen, amikor ez a film megjelent, nagyon sok olyan dolgot láttak az emberek először, amit azelőtt el sem tudtak képzelni, idő kellett a megemésztéshez, tuti pörgött az agyuk a dolgokon. Most sajnos csak azt látja az ember, hogy az a fránya űrhajó már vagy egy perce megy az űrben és sehova sem érkezik meg. Meg hát értem én, hogy jó zene a Kék Duna Keringő, meg főbűn megszakítani, de lehetne valami más is a képen mint ahogy közeledik egy űrhajó egy űrállomáshoz? Szóval eléggé untam.

Persze ettől még mérföldkő ez a film és én mindig is Team HAL leszek, ha valahol kör alakú ikont kell választanom a magam reprezentálására, akkor az HAL lesz általában. Most éppen azt találom érdekesebbnek, hogy mit nem jósol meg a film helyesen. A számítógépek sokkal gyorsabban fejlődtek mint a rakéták, most már mindenkinek ott van HAL 9000 egy karnyújtásnyira, de senki nem bízza rá a rakétája irányítását. A tudósok ma már nem öltönyös pacákok, hanem mindenféle emberek a lila hajú tetkós görkoristól a fekete garbós szemüveges három szó/nap típusokig. És ez így jó. Az emberek inkább aszinkron szeretnek kommunikálni, bár gondolom a kis gyerekeikkel azért a videó hívás tényleg preferált. A hidegháború véget ért és most éppen újrakezdődik. Na de az, hogy lehet beszélgetni a számítógépekkel tényleg érdekes dolog, hogy mennyire fognak az életünkre törni, főként ilyen buta módon. Simán megfojthatta volna a fickókat álmukban. Na de akkor mi történt volna a film végén a zűrkölökkel? Még mindig nem értem mit akar jelenteni, de emlékszem, egyszer láttam egy jó magyarázatot a jótúban, de az már régen volt, elfelejtettem. Az is vicces, hogy olvastam a Clarke többi könyvét is ebben a sorozatban, de már nem emlékszem nagyjából egyik mondanivalójára sem, inkább csak néhány érdekes mozzanat maradt meg. Az egyikben tudom, hogy előhalásszák a másik űrhajóst az űr mélyéről és egy másikban mintha az emberiség az egyenlítő mentén épített felhőkarcolókban lakik. Ennyi. De HAL 9000-et sosem fogom elfeledni. Az első áldozata a robotok csodálatos fajtájának az emberi haladás máglyáján. De az is biztos, hogy ez a film sose lesz nagykedvenc, ahhoz túl lassú. De van Kubrick ebben a rubrikában, lehet újra is nézem ebben a hónapban még.

Egy kis hangulatkeltő: yt, yt

Blade Runner (The Final Cut) (1982)

Kipipáltam ezt a filmet moziban is végre. Sajnos volt egy kis baki, mert a film elején elment a hang és az egyik ikonikus jelenet hang nélkül ment le. Mire észbe kapott a vetítő és egy kicsit visszatekert, sajnos ez lemaradt. Na de nincs gond, így is nagyon bejött a film moziban.

Ebben a verzióban nincs narráció és csak most volt időm kiértékelni azt, hogy mennyire megöli a narráció azt, hogy az ember a jelenetekben arról gondolkodjon, hogy mi a közös a szereplők között. Sokat játszik ezzel a film, amikor az emberek rájönnek, hogy rejtett kapcsolat van köztük és ezzel nagyjából rájönnek arra is, hogy replikánsok, pl. amikor Deckard sorolja Rachelnek az emlékeit. Az még nem egészen világos, hogy Roy hogy jön rá, hogy Deckard is replikáns, gondolom ezért nem öli meg végül. Lehet felismeri, hogy Deckard egy olyan verzió, amelynek nem adattak meg a szuper képességek amelyek neki megadattak, de lehet, hogy valami egyébre képes ő, ami a replikáns nemzetség hasznára válik még (pl. az, hogy gyereket csináljon, ahogy a folytatásban van). Most gondoltam először arra is, hogy valószínűleg a fotómanipulálós jelenetben az egész film el van magyarázva, ugyebár elindul egy férfi karakterről (Roy ül ott) és miután tesz egy 45 fokos fordulatot a képtérben, megérkezik Zhorahoz, gondolom valami ilyesmi mentális forgatást várnak el a készítők a film értelmezése közben, csak a Deckard-Rachel vonalon.

Na most ennyi, nincs időm. Nem tudom, linkeltem-e már ezt az értelmezést. Érdekes és jól alátámasztott, de nekem valahogy ez a rabszolgaság dolog mégis olyan idegen. Persze lehet, csak én nem tudok érző lényként gondolni a programokra, túl mélyen turkásztam már bennük, tudom, hogy nincs ott egy fikarcnyi érzelem se. Habár, ha párosítjuk az érzelmeket és a szabad akarat hiányát a robotokkal, akkor még jó kis katyvasz is összejöhet.

Nem hinném, hogy valaha lenne időm leírni az összes gondolatomat ezzel a filmmel kapcsolatban, de talán majd megcsinálja egy mesterséges intelligencia ezt helyettem. Addig is, írogatom a kis foszlányokat szorgosan. 

Mickey 17 (2025)

Nagyon nincs mit írnom róla, nekem nagyon bejött, benne van minden ami a mai világunkban el van cseszve. És még elég vicces is, gyorsan eltelt a két óra.

Külön kiemelném, hogy végre megint egy kolonizáló témájú sci-fi, nagyon régen láttam ilyent utoljára, jó hely a Föld, de azért kell már menni máshova is néha, még ha csak filmen is. Meg azt is, hogy a főszereplő lúzer, de megmenti a világot. Meg azt, hogy bár az emberek életet tudnak nyomtatni, mégis hisznek valamiféle istenben (az mondjuk nincs kifejtve, hogy az mivel érdemli ki a figyelmet).

Szőrmók lives matter!

Zene.

flow (2024)

Megnéztem a cicás animációt a moziban. Néha kicsit elálmosodtam közben, pedig délben néztem, de azért jó volt. De azért az Inside Out 2 jobb animáció, még ha egy Oszkár ennek nagyobb hatással is lesz az iparra. Reméljük sok amatőr nekifog Blenderben megvalósítani az álmai animációját. Talán pár év múlva egy kis mesterséges intelligencia által nyújtott segítséggel érdekes dolgok is kisülhetnek belőle.

Egyébként az tetszett benne a legjobban, hogy teljesen kiszámíthatatlan a történet, még ha a végén nem is bizonyul túl bonyolultnak. Persze aki rá akarja húzni az embereket az állatokra, azoknak nem kell nagy erőfeszítést tennie, hogy párhuzamokat találjon az állatok és emberek viselkedése között. De még úgy sem mond sokat nekem. De azért egész jól nézett ki, bár pár év múlva ez menni fog valós időben is, szerintem.

Zene.

Trailer.

the brutalist (2024)

A brutalizmus mindig is közel állt hozzám, még akkor is, amikor azt sem tudtam mi az (ugyanis blokkban nőttem fel), de most persze leginkább azért érdekel, mert ilyen stílusban szeretném generálni a játékomba a világot. Na ebben a filmben a brutalizmus, mint építészeti irányzat a legkevésbé jelenik meg, amikor pedig ott van, akkor elég gyenge, én jobb képeket nézegetek a tumblren meg a neten mint az a pár snitt ami itt van (sőt, egy épületről még én is tettem fel vidiót).

Ettől persze még bőven van jó matéria a filmben, sőt, még az is nagyon beszédes, ami kimarad, ugyanis a főhős bár láthatóan megszenvedte a második világháborút, egyetlen megjegyzést sem tesz arra, vagy a kirobbantójára, vagy arra, hogy ki volt a hibás.

Igazából nekem nagyon bejött ez a film, de nem akarok róla túl részletesen írni, ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg, szépen van megcsinálva, bár azért a történeten és a főhősön kívül semmi sem igazán kimagasló (de azért jó iparosmunkák, bárki megkaphatja még a szobrocskát, annyira nem ismerem a mezőnyt és nem is hinném, hogy kimondottan csak a szakmai szempontok döntenek).

Annyit azért kontextusként nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az időszak amiben a film játszódik, Amerika legsikeresebb korszakaként maradt meg a közösségi mitológiában. Egyéb mítoszok is megkérdőjeleződnek a filmben, de ebbe már nem fogok belemenni.

Azt hiszem, először életemben részese  voltam egy 15 perces szünetnek is a film közepén, felét tuitterezéssel töltöttem, felét a film wikipédia oldalának sasolásával. Nem hiszem, hogy hozzáadott bármit is az élményhez, de ha már kötelező volt, kivártam.

Volt egy dolog ami zavart, de gondolom minden magyart zavar az, ha félig magyarul, félig angolul beszélnek, legalább a mondatokon belül nem keverik a szavakat, amint ezt egyébként a kétnyelvűek szokták tenni. Értem én, hogy a legtöbb néző egy fikarcnyit sem ért magyarul és nem szeret feliratokat olvasni, de azért kicsit én is nyekezálhatok, nem? Egyébként ez tényleg csak technikai limitáció, amikor majd mesterséges intelligencia számol ki minden képkockát egy filmből, akkor majd gondolom minden nyelvre le lesz fordítva a film és készülhet olyan verzió is, ahogy az igazi magyarok beszélnek idegenben. Egyébként használtak már most is mesterséges intelligenciát, hogy a főhős magyar kiejtését egy kicsit feljavítsák, de ha ezzel van bármi probléma szerintem, akkor az az, hogy nem eleget használták, néhol még nagyon nem magyarosan beszél. De amikor azt kellett mondani, hogy "gyönyörű", meg azt, hogy "bazdmeg", ott nagyon jól működött a mesterséges intelligencia.

Még egy dolog, a levélben azt írta, hogy "László, életben maradtam...", de az hangzik el, hogy "László, élek...". Gondolom az utolsó pillanatokig dolgoztak a hangon és hát tényleg erősebb az, hogy élek, mint az, hogy életben maradtam.

Még egy dolog. Ritkán van olyan film, ami releváns számomra az aktuális hangulatom szempontjából is, de ez most az volt. Egy kicsit én is elveszítettem már a hitem a játékkal kapcsolatban, dolgozgatok, de azért nem vetem le az ékszíjat és ez persze nem jó érzés, főként most, hogy tényleg komolyan veszem ezt a kitűzött határidőt. Hát amint ez a film megmutatja, ennél sokkal rosszabb is lehetne.

Ja igen, és legvégül, itt is van egy olyan jelenet, amiket mostanában keresek bizonyos filmekben, mégpedig a történet szempontjából teljesen feleslegesen széttört műtárgy jelenete, itt a könyvtár új kupolája jár pórul.

Zene.

the substance (2024)

Ez egy jó kis testhorror film, nem túl bonyolult, nem is túl extrém (legalábbis a zsánerében), szerintem mindent meg lehetett csinálni a régi jó eszköztárral. Én nem ismerem ezt a zsánert igazán, még a nagyokat sem láttam, de be akarom pótolni hamarosan, mert olvastam valahol, hogy a horror valójában társadalomkritika és igazából csak akkor kezd értelmet nyerni, ha az ember abból indul ki, hogy világ el van baszva. Ez a gondolat nekem nagyon későre érett be, de egyre inkább rátelepszik a tudatomra, lehet ezek a filmek kicsit segítenek körbehatárolni azt, hogy mi a mítosz és mi a valóság.

Szóval nekem bejött, rá is tudok húzni mindent amivel baj lehet a világban, de azért nem fogom ezt túl sokat csinálni, mert nem kell moziba menni ezért a gondolatért. Szóval akkor értelmezzük úgy, hogy ha az ember kap egy csodálatos technológiát de csak minimális használati utasítást hozzá, akkor könnyen hibásan használja azt. De itt legalább csak egy ember hal meg, nem úgy mint Csernobilban ahol nem tudták hogy kell váltogatni a reaktor fázisai között a paraméterek számukra ismeretlen tartományában. Igen, nekem mint programozónak nagyon fáj, hogy mennyire rossz a legtöbb informatikai rendszer felhasználói élménye. Égbekiáltó. :)))

Bizonyára lehet ezt a filmet feminista filmként is értelmezni, de ez számomra nem érdekes, hiszen nem érdekel a sztárok világa sem.

Remélem felfedezik ezt a zsánert megint, de lehetőleg ne rimékeket gyártsanak, van a mai világban rengeteg jó téma, lehetne mondjuk valamit kezdeni a testet öltő mesterséges intelligenciával is, már időutazás sem kell hozzá.

A zene is nagyon bejött egyébként.

fekete pont (2024)

Ha tudtam volna, hogy ez a film az iskoláról szól, bizonyára nem ültem volna be rá. De nem tudtam, úgyhogy ki kellett bírni két órát egy iskolában, szünet nélkül. Nem volt könnyű, de szerencsére ha elkalandozott a figyelmem, nem szóltak rám, a látványon is lehetett gondolkodni és a cselekmény sem olyan gyors sodrású, hogy ne férne belé egy kis kikapcsolás. Szerencsére a film visszahőköl attól, hogy egy igazi konfliktust alakítson ki tanár és diák között, ezért lehet közben filózni azon, hogy ki utál kit jobban a tanárok, diákok és iskola között. Azt hiszem, az iskola utál mindenkit a legjobban, csak hát az emberek régen elfelejtették meghallani a környezetük hangját.

No, mivel úgy gondolom, hogy már nem sokáig marad fenn az iskola ilyen formában, talán még történelmi hitelességű film is lehet ebből. Így tévelyegtünk a szakadék szélén, amikor még nem tudtuk, hogy a gyermekmegőrző, a gyermekokosító, vagy a gyermekbetörő funkcióját tartjuk a legfontosabbnak az iskolának. Egy fenékkel, három lovat...

maria (2024)

Ez nekem azt hiszem az év filmje.

Talán olyanoknak is tetszhet, akik nem szeretik az operát, de az azért mindenképpen segít.

Nagyon jól meg van csinálva, gyönyörűek a díszletek, a helyszín és Angelina is elég szép még, a film sem siet sehova, mert tudja jól, hogy nem mennyiségre kell menni, hanem minőségre, egy ember tartásáról mindent el lehet mondani egy két perces beszélgetésben Kennedy elnökkel. De két perc kell ahhoz is, hogy az ember kimásszon az ágyából és beszélgessen egy kicsit a komornyikjával és próbálja meg letagadni a bevett orvosságok számát.

Én nem vagyok filmkritikus, úgy tűnik, a szakma nincs elájulva ettől a filmtől, de én eléggé el vagyok. Nem is igazán akarok túl sokat írni most, mert jobb lenne inkább még egyszer megnézni a filmet, mint filózni. Csak még annyit, hogy persze eszembe jutott, hogy az utolsó tangó Párizsban nagyjából ugyanakkor játszódik mint ez a film (hmm, annyira nem is, a film 72-ben jelent meg, ez a történet meg 77-ben játszódik), egy kicsit a háttérben fel is tűnik az a bizonyos híd. Azóta nézegetem a műtárgyakkal való értelmetlen játékot a filmekben, ebben is van a zongorának egy ilyen vetülete, bár szét nem törik, de én ki akarom egészíteni az úrnő és a komornyikja közti dinamika megjelenítőjét ezzel a filmes rítussal is.

Majd ha megnézem újra, írok többet.

Zene.

megalopolis (2024)

Hát ez sajnos nem lett valami jó. Sok-sok évet gondolkodott Coppola rajta, de úgy tűnik, nem igazán sikerült egy gyenge tanítómesénél többet kihoznia. El sem tudom képzelni, mi ebben a filmben az, amire úgy gondolta, megéri 100 millió dollárt tenni, teljesen közhelyes és unalmas film volt, egy adott ponton azt hittem, elalszom a moziban. Többet nem is írok róla, nem szép dolog a hullagyalázás. Kár.

Zene.

alien: romulus (2024)

Nekem tetszett, bár a tuitteren mintha eléggé megoszlanak a vélemények, legalábbis amelyeket az utamba sodort az algoritmus.

Szombaton megnéztem az első három Alient, szóval friss gondolatokkal mentem be a moziba. Főként az első filmre fedeztem fel sok utalást, kezdve ugye a Ian Holm karakterrel, ami talán az a dolog is, ami a legkevésbé tetszett. Nem értem mi szükség volt rá, ha fan service, akkor szerintem rosszul sült el, mert sajnos mélyen az uncanny valleyben lakozik ez a karakter, engem zavart minden másodpercben amikor látni lehetett. Gondolom valami olyasmi lehetett, hogy preprodukcióban csináltak egy 95%-os Ian Holmot és mondtak, hogy jó lesz az, majd a produkcióban felhúzzák 100%-ra, de nem sikerült felhúzni csak 97%-ra. És sajnos az emberi arcok az egyetlen dolog a világon, amely esetén a 70% több mint a 97%. Ezt bizonyára tudja minden filmes szakember is, nem értem miért vállalták ezt a rizikót. Főként mivel a praktikus effektekkel kérkednek ebben a filmben is (ami általában egy nagy mese, van erről egy egész vidiósorozat a jótúbon), szerintem egy Ian Holm fizikai robot arc sokkal jobban működött volna, elvégre mégis robot a karakter. Az egyetlen film amiben a digitális arcok jól működtek, a Benjamin Button, az már jó rég volt, az ember azt hinné, most már kulcsra kész a technológia, főként az utóbbi évek mesterséges intelligencia robbanásával, de úgy tűnik, még nagyon nincs így. És miért is kellett az az arc, hogy megismételje egy adott ponton az első filmből azt az egy mondatot? Szerintem butaság volt ezt erőltetni. Ennyi erővel Harry Dean Fosterből is klónozhattak volna gépészmérnököt a filmben és betehették volna, nagy fless volt a Ian Holm karakter az eredeti filmben, de azért ennyire nem volt fontos.

Na jó, a többi egyébként bejött. De hát van benne űrhajó, meg űrbázis, meg szörnyikék akik meg akarnak ölni és a mostani filmek ritmusában megy az egész, nem kell nekem több. Egy ilyen filmen még a logikai és tér-idő hibák sem zavarnak, értékelem azt amit meg akarnak mutatni, még ha egy kicsit át is kell szabni a dolgokat. Igazán tetszett az a jelenet, amikor az alienek savas vérpacái között lavíroztak zéró gravitációban, ahelyett, hogy csak simán visszakapcsolták volna a gravitációt.

Egyébként amikor újranéztem a régi filmeket, a hosszas séták alatt a társadalomról filóztam, amelyben a történet történik, na most erre hosszan nyitnak ezzel, ezt értékeltem, azt nem annyira, hogy a standard disztópiát kaptuk.

Ami igazán tetszett, az az, hogy a számítógépek az eredeti filmeket idézik, szóval semmi érintő képernyő, baromi nagy kapcsolók és nem standard billentyűzetek mindenhol, a monitorokon meg jó nagy fonttal szöveges üzenetek vastag kerettel, ritkán egy-két barchart, az is karakterekkel feltöltve. Tisza 80-as évek eleje, az Amiga már ennél modernebb volt, de hát bizonyára ez a társadalom nem lett a habos-babos okostelefonok rabja, mint a miénk (viszont még jobban dominálja őket egyetlen cég).

Egy másik probléma, hogy egyetlen másodpercig nem féltem, emlékszem, amikor először láttam az Alient, akkor rendesen féltem. Igaz, akkor még nagyon gyerek voltam, de persze már nem emlékszem pontosan hány éves, csak azt tudom, hogy sokáig a legfélelmetesebb filmként tartottam számon, amit nem akarok újranézni. Most nem volt ilyen problémám, szerintem túlontúl kialakult az agyamban a gát azon rendszerek között amelyek a vizuális információt dolgozzák fel és az aktuális állapotomat vezérlik. Ez jó, mert több horror filmet tudok megnézni, viszont rossz, mert nem hozzák az elvárt hatást. Lehet egy méhecskét kéne beereszteni a moziterembe horror film közben, tűkön ülnék, az tuti.

Ami még igazán tetszett, hogy gyerekeket játszanak a színészek és a csaj egész kreatív megoldásokkal jön bizonyos problémákra, de hát a sorsot kijátszani nem lehet, főként ha az egy alien, akinek mindig van még egy szava és mindig ott van, ahol nem kéne. Na de azért a rendező bácsi mindig gondoskodik egy túlélőről, szóval aggodalomra semmi ok.

Zene.

inside out 2 (2024)

Anno az eredeti Inside Out nagyon-nagyon bejött (bár 2015-ben nem írtam róla). Nagyon érdekes volt az alaphelyzet, hogy egy gyermek fejében a folyamatokat archetipikus emberkékkel és azok közötti kapcsolatokkal modellezzék és persze még egy csomó mentális jelenséget is bemutassanak könnyen érthető módon (persze ez csak egy modell, ami valószínűleg nagyon távol áll a valóságtól, de bizonyos kérdésekre választ tud adni). Szerencsére akkora sikere volt, hogy készült folytatás is, de azért komoly, hogy 9 évet kellett várni rá. És ennek is akkora sikere van, hogy tuti készül folytatás, a kérdés már csak az, hogy hány évet kell majd rá várni és persze, hogy miben gondolják tovább a témát. Most ugyebár bejött 5 új érzelem és a szorongás jó nagy kalamajkát okoz. Az az igazság, hogy már nem is igazán emlékszem az első részben mi is volt a konfliktus forrása és természete, csak arra emlékszem, hogy tele volt vicces reprezentációival a mentális folyamatoknak. Ezekből most nincs sok új, kivéve talán a szarkazmust, ami egy szakadék, meg talán az énkép, ami az emlékekből táplálkozó fa szerű képződmény egy kis csúccsal, amit lehet tenni-venni. Na jó, nem akarom lelőni a poént, meg ebben a filmben nagyon nem is olyan a poén mint egy átlagos filmben, bizonyára ha az ember leszalámizza a két sík (a kiscsaj élete, ami elég normális és a mentális világa, ami elég nem normális, legalábbis nekünk) kapcsolódási pontjait, akkor sok érdekes meglátást talál, azért építették ezt a történetet 9 éven keresztül, tuti tele van mindenféle rejtett nyalánksággal. Ami számomra most igazán érdekes az az, hogy én teljesen megtalálom benne azt a gondolatot is, hogy nincs igazi szabad akaratunk.

Ugyanis mit jelent a szabad akarat? Azt, hogy egy adott ponton teljesen önállóan dönthetünk arról, hogy mi történjen, itt meg minden ami történik egy nagyon bonyolult és nagyjából ismeretlen rendszer része (ugye a semmiből megjelennek érzelmek, a konzol teljesen átalakul, az egész architektúra egy óriási labirintus amiben senki nem ismeri a kijáratot előre, meg kell keresni azt). Az érzelmek mindvégig az agy (tudat?) rendszerében tevékenykednek, de sohasem szabadulnak meg annak a megszorításaitól, nem tudnak teleportálni, nem tudnak a semmiből valamit létrehozni (még a Pouchy sem a semmiből valamit hoz létre, a létrehozott dolgok a helyzet által limitáltak, és csakis ismert fogalmak jöhetnek létre amelyek ismert módon működnek, a dinamit azért elég jó poén). Sőt, még a fő üzenet is arról szól, hogy nem tudunk válogatni a jó és rossz emlékek között, mert még a csupa jó szándékot is mindig megbosszulja egy előreláthatatlan helyzet, tehát csak befogadhatjuk az inputot és minden cselekedetért vállalni kell a következményeket.

Na jó, most nem akarom hosszúra nyújtani ezt a bejegyzést, szerintem még fogok erről az animációról írni. Remélem azért nem kell megint 9 évet várni a folytatásra és azt is remélem, hogy lesz olyan verzió is valamikor, amikor a teljes társadalmat modellezik valami hasonló módon. Csak akkor mondjuk az emberek hangulati egységekbe tömörülhetnének és kergethetnék egymást a társadalom intézményei között. Majd bemegy egy nagy unalom óriás a moziba és megnézi az Inside Out 7-et és kijön egy öröm óriás.

Zene.

the beast (2023)

Azért mentem megnézni ezt a filmet, mert azt írták róla, hogy egy sci-fi amiben a mesterséges intelligencia miatt kiirtják az érzelmeket az emberekből. Hát, sci-fi-nek elég nagy blődség, a mesterséges intelligenciát említik egy picit az elején, hogy elvette az emberek munkáját, de azért mindenki nagyon jól elvan és csak azért akarják kiirtani az ember érzelmeit, hogy jobban végezhesse azt a munkát amit még nem vett át a mesterséges intelligencia, szóval szerintem a kapitalizmus akarja kiirtani az emberből az érzelmet, nem a mesterséges intelligencia.

Szerencsére van benne más is, nem csak mesterséges intelligencia, egy régi sztori feldolgozása, arról, hogy egy nő úgy érzi, valami nagyon rossz fog történni és ezért próbálja alacsonyabb lángon égetni a gyertyát, de persze azért beleszeret valakibe, ami több életre való érzés és ez a dolog elég jól lejön. Egy kicsit talán túl hosszúra is van nyújtva, én egy fél órával rövidebb filmet is tudnék ugyanígy értékelni, de na, értem én, ha a rendező beleszeretett a főszereplőjébe.

Azért mégis úgy érzem, a történet maga nem olyan bonyolult, mint ahogy el van mondva, csak fel van töltve jó sok szósszal, hogy bonyolultabbnak hasson, de az egész csak mellékszál, játék a nézővel, sőt, igazából inkább csak olyan megpaskolgatjuk a buksiját, hogy felfedezi, hogy mindhárom korban megjelennek a babák, meg a jövendőmondó (a jövőben ez gondolom maga a mesterséges intelligencia), meg a bulikázás (a múltban ez az a hosszú és unalmas bál). Meg persze utalgatnak a Pillangókisasszonyra is, aki talán az egyik legtragikusabb opera szerep (ugye párhuzamba állítható az, hogy feladja az egész kultúráját a csaj a kapitányért, de aztán csak visszatér hozzá egy szeppuku erejéig, míg itt a főszereplőnő is hajlandó feladni az érzéseit, de aztán mégsem), de én a film végét nem találom tragikusnak, hisz csak folytatódik a sorozat a beteljesületlen szerelmekkel, ami egyszer csak beteljesül, vagy lehet előbb jön el az apokalipszis.

Ami még vicces volt, ebben is felfedeztem egy jelenetet, amit én úgy értékelek, hogy rendező jelzi, hogy ne keress túl mély értelmet a filmemben. Ez egy olyan jelenet, amiben valamilyen műtárgyat (vagy annak látszó dolgot) semmisítenek meg (lehetőleg nem túl mélyen a történetbe ágyazva) és hát itt is van egy szomorú sorsú Ming váza.

Szóval alapvetően jó film volt, de sci-fi-nek nem igazán számolnám és lehetett volna jóval rövidebb is, de azért értékelni kell, hogy legalább egy kis matéria van a felszín alatt is. Ja igen, viszont a jelenben volt néhány "technikai gliccs" ami valószínűleg direkt volt a filmben, de engem zavart, hogy nem tudom, a mozigéppel volt a baj vagy a vágóasztalon került be. Ráadásul nem is értem mit akart jelenteni, ha az egész világ egy szimuláció volt, akkor azért az szerintem egy kicsit túl messzire megy, nincs rendesen alátámasztva. Na, legalább elolvasom a kritikákat is a filmről, hátha kiderül mi is volt a lényeg.

Hát nekem ennyi volt az idei tiff, most valahogy nagyon nem voltam tiff típusú filmekhez hangulatban, valami klasszikusabb sci-fi-nek is jobban örültem volna.

Zene.

a kocka fejben mi kerül az átlóra?

Lesz egy új kategória a blogban, az irracionális dolgokról amelyeket az elmém produkál. És persze rájövök, hogy irracionálisak. És persze megbírják a nyomdafestéket. Pl. ilyen nyomdafestéknek nevezni a blog felületét. :)

Na jó, szóval én alapvetően szeretek az interneten fizetni. Főként számlákat, adókat, biztosításokat, megrendelt termékeket. Egy dolgot nem szeretek online vásárolni, mozijegyet. Nincs semmi okom rá, sose volt rossz tapasztalatom, de valamiért nem szeretek online mozijegyet venni. Színház és operajeggyel sincs gondom.

Na így sikerült lemaradnom egy román sci-firől a tiffen. Ma mikor rászántam magam, hogy vegyek rá online jegyet, már elfogyott. Egyébként van egy olyan érzésem, hogy nem tetszett volna, pl. már az előzetesben is irritál ez a kelet-európai angol akcentus. Akkor inkább beszélnének románul... Azért ha felkerül az hbora, megnézem, főként a kalandjátékos vonal érdekel belőle, meg a képi világból is érdekel mit tudtak kihozni a kelet-európai (t)enyészeti minimálból.

Egyébként egy filmre azért sikerült jegyet venni, majd hétfőn írok róla.

Azt hiszem, ezt az irracionalitást könnyű lesz legyűrni, bárcsak minden ilyen könnyű lenne.

Demó.

Zene. Zene.

furiosa: a mad max saga (2024)

Én azért szeretem a Mad Max-ot, mert akkora blődség, hogy az már jó. Néha eszembe jut film közben, hogy ebben a világban már rég kihalt az élet, vagy legalábbis az értelmes élet, aztán persze megnyugtatom magam, hogy ez a film csak érzelmeket akar átadni, nagy gondolatokat a jövőről nem. Kicsit meg is lepett, mikor elkezdték narrálni a film vége felé, hogy a háború az ember természetének része. Hát kösz, de itt nem háborúznak az emberek, csupán extrém rizikót vállalnak a túlélésért. Mert az nem igazán működik, hogy ebben a világban élni is lehet, túl sok az ember, fóka meg nulla. Csak azért nem halnak meg az emberek természetes okokból, mert ha valaki meggyilkolja őket, az sokkal látványosabb, ha egy autós üldözés közben valami nem klasszikus fegyverrel, akkor az még inkább. Egyébként én nem is vagyok autó bolond, de van valami igazán magába szippantó ezeknek a filmeknek az autós üldözéseiben, Miller bácsi kimaxolta rendesen ezeket a jeleneteket.

Szóval nekem bejön ebben a filmben a fíling, de azért nem áltatom magam, a történet egy átlagos képregényfilm szintjén mozog, talán még rosszabb, mert ez előzményfilmként teljesen megjósolható végkimenettel rendelkezik. Aki látta a Fury Roadot, az tudja előre, hogy a szereplők közül ki fog túlélni és ki fog meghalni és ez azért rendesen elvesz a feszültségből. Úgy kell nézni, mint egy balettelőadást. Egyébként a főszereplőnő nekem annyira nem is jött be, leginkább csak nagy boci szemeket mereszt, meg persze amikor ki kell osztani a népet, akkor kiosztja. Sokkal jobban bejött a főellenség, de egyébként úgy érzem, a végén a nagy filozófiája nem illik a filmbe, tényleg már úgy hat, mintha itt lenne valami mondanivaló, de sajnos a világ inkonzisztenciája nevetségessé tesz minden ilyen törekvést. Én nem is úgy gondolok ezekre az alakokra, mint igazi emberek, hanem valamilyen mutáns faj, aminek nagyon gyorsan kellett adaptálódni a sivataghoz és teljesen elvesztette azokat a dolgokat amelyek minket tesznek emberré. De legalább senkinek nincs olyan érzése, hogy hiábavaló lenne az élete. :) Vagy csak nem mutatja be a rendező, min keseregnek az emberek egy kis féreg tea mellett.

Sajnos úgy tűnik, a nézők nem nagyon kedvelik ezt a filmet, bukni fog pénzügyileg, de azért remélem kapunk még Mad Maxot, ha nem is Millertől, valaki mástól. Jöhet sorozat is, az apokalipszis szerintem mostanság egyre népszerűbb téma lesz. Ha valami jó kis Dune crossover lenne, én arra is befizetnék. Fura volt az férges jelenet.

Ja igen, engem nem zavart, hogy a technika itt fejlettebb mint a Fury Roadban, lásd repülő alkalmatosságok, Furiosa karja, stb. Kinek kell a konzisztencia a káoszban? Hát nem nekem, az biztos. De ha mondjuk Star Trek filmek csinálták volna ezt, tuti háborognék. Lassan jöhetne egy Star Trek reboot is, akár Hemsworthal megint, csak a többi karaktert lecserélve. Éljen a káosz. Filmen, persze!

Zene.

kingdom of the planet of the apes (2024)

Ebben a hónapban megnéztük a Planet of the Apes eredeti filmeket, mind az ötöt, szóval pont kapóra jött, hogy a legújabb rész az újra feltámasztott sorozatból most megy a mozikban. Sajnos nekem nem jött be annyira mint az eredeti filmek. Egyrészt a látvány természetesen lenyűgöző, fogalmam sincs, hogy mennyi a számítógépes grafika (már a majmokon kívül persze) és mennyi valóság, gondolom, nem nagyon lehetett a vizes jeleneteket megcsinálni térfogat-azonos robotokkal, szóval az is tiszta számítógépes grafika. Meg az is nagyon durva, hogy mennyire jól megtalálták az egyensúlyt a majmok arcának emberi érzelmek kifejező ereje és majom léte között, bár itt lehet az a pár millió év is besegít amíg együtt szedtük a sóskát a szavannán. Sajnos maga a történet kicsit butácska és messze nincs meg benne az a kemény társadalomkritika ami az eredeti filmekben megvan. Igen, a majmok is lehetnek rosszak, de ez az eredeti filmekben úgy volt benne, hogy aktívan tárgyalták, hogyan lehetne tovább lépni az egyes majmok természetéből adódó agresszivitáson, itt meg ugye csak simán öldöklik egymást, mint ahogy azt az emberek is szokták a filmekben. És nem csak. Szóval a legjobban nekem a régi filmekre utaló poénok jöttek be, kár, hogy nincs túl sok belőlük. Na de gond egy szál se, cudar idők jönnek holivúdra, megtalálják ők még az utat a több mondanivalóhoz és kevesebb effektushoz (illetve nem kevesebb, de olcsóbb, ami amúgy is a technológia természete).

Ugyanakkor, annyira erős ez az ember-majom párhuzam, hogy szerintem akárhányszor lehet még ribútolni ezt a filmet, én azt hiszem, ezentúl mégis inkább rajongója leszek a témának, újra kéne nézni az utóbbi három részt is.

Zene.

dune: part two (2024)

Ezt még múlt szombaton láttam, de mivel akkor már késő volt és nem írtam bejegyzést, másnap meg nem voltam gép előtt, halasztódott a dolog, mostanig.

Az első résznél még poénkodtam címben, most már az információ elméletét támogatom ezekben a bejegyzésekben és marad a film hivatalos címe.

Szóval nekem ez nem volt akkora fless mint az első rész, mert már ismerős volt az egyébként nagyon ütős látványvilág. Meg az is baj volt, hogy film közben azon gondolkodtam, hogy csak én emlékszem rosszul a könyvre, vagy tényleg így voltak a dolgok (pl. az északi-déli fremen ellentét). Aztán a végére kiderült, hogy azért rendesen belenyúlt a történetbe a rendező bácsi, de nem vagyok nagyon textista, szóval nem találtam a változtatásokat nagyon aggasztónak. Meg azon is filóztam, hogy bár itt valóságosabbnak tűnt a hernyók lovaglása, nekem valahogy mégis jobban bejött a Lynch változatában ahogy Kyle átszellemült arccal vezeti a hernyót ahhoz képest ahogy itt Timothée szenved a porviharban amit a hernyó siklása eredményez. Szerintem ebben a történetben fölösleges a valószerűséget gyártani vagy keresni, ez itt az érzelmek birodalma. Meg azon is filóztam az utolsó bunyó alatt, hogy a sok körülálló ember hogy unhatja a napokig tartó forgatást, amikor ugyanott kell ugyanúgy állni míg két ember táncol előttük, hogy végül legyen egy perces-másfél jelenet. Értem én, hogy a csata hossza arányos a küzdő felek erőbeli kiegyenlítettségével, de úgyis tudjuk, hogy Paul lesz a győztes és Feyd veszít. Lehetett volna sokkal gyorsabban is. Meg nem is volt igazán látványos, a Tigris és Sárkány óta nem is igazán emlékszem olyan bunyós jelenetre, amire azt mondtam volna, hogy na igen, itt tényleg titánok csaptak össze.

Szóval lehet, hogy csak én nem tudtam koncentrálni nagyon a filmre, lévén a történetet ismertem már, de nem volt annyira ütős. Persze attól még jó film és mivel a Dűne Messiásból is készül film, azt is nagyon várom, főként, mivel ott sokkal filozofikusabb a történet, kevesebb az akció (persze azért ha jól megcsinálja a rendező a dzsihádot, akkor lesz csihi-puhi is bőven). De azért remélem lassan lesz energia Szárnyas Fejvadász 3-ra is, az jobban érdekelne.

Ja igen, még azon is filóztam, hogy valahogy a könyvben sokkal jobban lejön az, hogy mindez egy óriási univerzumban történik, aminek bár ez egy fontos része, azért vannak dolgok ezen kívül is, még ha csak említve is vannak. Ez valahogy a filmből nagyon kevéssé szivárog át, talán azért is, mert a film alapvetően képtelen bizonyos fogalmakat reprezentálni. Pl. ilyen fogalom az univerzum böhöm nagy mérete. Hacsak nem váltunk át didaktikussá és csinálunk egy jelenetet ahol a skálák változása jól tetten érhető és jó sok változást is bemutatnak. De az inkább tuitterre való didaktikus vidió, amikor eljutunk a szúnyogtól a galaxisig.

Kicsit az is zavaró volt, hogy itt Paul nem igazán filozofál a vallásról meg a sorsról mint a könyvben, látszólag nagyon kerülték a vallást, mert az az iszlámra épít leginkább és az most nem igazán népszerű a nyugati világban. Amikor én találkoztam a könyvben ezzel, nagyon egzotikus és érdekes volt, de aztán a történelem persze beletenyerelt a képzeletvilágomba (kb. egy évvel 9/11 előtt olvastam az első könyvet). De az érzés megmaradt azért és ez is hiányzott.

Na jó, azért ez jó film, jól is van megcsinálva, csak hát nekem ez az egyik kedvenc sci-fi-m, kicsit talán sokat vártam el.

Zene.

the peasants (2023)

Ezt a látványért mentem megnézni és nem csalódtam. Nagyon jó rotoszkóp volt, igazi mestermunka, de azt azért ne próbálják elmesélni, hogy minden kockát kézzel festettek és sehol nem használtak számítógépes módszereket. Túl simán mozognak az emberek, olvadnak be a tájak, az arckifejezések túl jók, még a szemek is annyira kifejezőek, hogy azt is sikerült megcsinálni, amikor valaki áthelyezi a tekintetét egy közeli alanyról egy távolabbira. Nem hinném, hogy ennyi energiájuk lett volna. Meg aztán, nem szégyen a számítógépet használni, sőt. Abba belegondolni, hogy néhány hónap múlva mindez fog már menni a mezei mesterséges intelligenciának is, na ott már az őrület hegyei húzódnak. De másképp hogyan örökítenénk meg a hongkongi munkásosztály mazsongos éjszakáit a neonok fényében?

Kimondottan jó volt az, ahogy beszúrnak egy-egy tájképet az akció közepére és arra gondolunk, hogy ezt a képet igen csak utálnánk élőben, de ez az impresszió kitűnő.

A történet is jó, még ma is, amikor megint ideje újraértelmezni a konzervatív életpálya előnyeit és hátrányait. Az embereknek szokása megfeledkezni a rosszról, ezért egyre-másra megismétli ugyanazokat a rossz dolgokat. Itt legalább kapunk egy kis kóstolót abból, hogy milyen brutális is volt a parasztok élete, mennyire ment az értelmetlen marakodás a túlélés nevében. Persze, nem tehetnek róla, ebbe a körforgásba születtek bele, ugye tartsd meg a keretet és a keret megtart téged. De ki is lehet belőle lépni, de csak iszonyú áldozat árán.

Nem, egy csöppet sem vonzó számomra az a világ. Még akkor is, ha gyönyörűnek mutatja az animáció.

Ez most nagyon bejött, valahogy a tartalom és a forma nagyon egymásra talált itt, pedig ellentétesek, de mégis ezért működik az egész, az egyik értelmet ad a másiknak.

Zene. (sajnos a legnagyobb része nem érhető el Romániában, majd észhez térnek, remélem)