Megnéztem Lex új beszélgetését az éghajlatváltozásról. 4 óra, de mivel ez a téma nagyon fontos nekem, befektettem az időt, figyeltem is nagyjából. Azt hiszem, az az üzenet, hogy nem kell aggódni, mert az emberiség okos és könnyen idomul a változásokhoz. Azt mondják, hogy amikor fél és egy méter közötti tengerszint emelkedésről van szó, akkor a média mindig az egy méterről beszél. Azt mondom, hogy amikor buta emberekről, meg okos emberekről van szó, a média mindig az okos emberekről beszél. Engem csak arról győztek meg, hogy tovább fogunk menetelni a kihalásba, pont azzal, hogy próbálják meggyőzni az embereket, hogy nem olyan nagy a baj, elmulasztjuk a lehetőséget, amikor még érdemben lehetne tenni valamit. Lehet, hogy tényleg nem fog teljesen kihalni az emberiség, de én nem hiszem, hogy a túlélők között leszek. De egyébként már megbarátkoztam ezzel, túl komoly befektetés lenne még egy pár extra évet összehozni, az élet amúgy is csak gyertyaláng az örök sötétségben.
Azért gyengécske ez a Lex gyerek, ha a Limits to Growth-ot nem tudta felhozni Lomborg örök növekedés optimizmusára válaszként. Ilyen az, ha valaki azt hiszi, a világ közepén él, ahol a kormány nagyjából tudja mit csinál. Én Romániában sosem számolok azzal, hogy a kormány meg tudna oldani bármilyen kis problémát is. Amikor úgy tűnik, hogy valamit megoldottak, mindig tudom, hogy valaki a háttérben nagyon jól járt és az emberek többszörösen fogják megfizetni a pillanatnyi jólét árát. Ugyanakkor most gondoltam arra, hogy lehet, ez a limitáló faktor ebben az országban, mindenki aki érti mi történik, vagy elhúzott, vagy itt maradt, de kivonja magát az igazi problémák megoldásának felelőssége alól és pótcselekvéssel mímeli az érdeklődést. Mint én itt a blogban. Olyan érdekesen kanyarognak ezek a mondatok, kezdem élvezni a körhintát, messze még a hányás.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése