Valahogy mindenki a válságot várja már. Ki kisebbet, ki nagyobbat. Ki az ingatlanok válságát várja, ki attól fél, hogy mindenki transznemű lesz a világon, ki meg attól, hogy kihal minden állat és ember az éghajlatváltozás következtében. Olvasom, hogy valami halacska fennmaradt a dinoszauruszok korából egész mostanig, de őt is a kihalás szélére sodortuk ebben a csoda világban amiben élünk. Találtam egy operációs rendszert, amit nagyon régi processzorokra írtak most, mert 2030-ban tuti jön az ipari összeomlás és a jövőben jó ideig nem fogunk tudni olyan modern processzorokat gyártani mint most.
"Kedvem lenni összetörni a masinámat. Borzasztó dolgokat mutat."
Nincs nagy kedvem írni, bár éppen most jutott eszembe, hogy Putyin is fenyegetőzik az atommal, úgy látszik, erről meg is feledkeztem egy időre.
De ha holnap megint megjelenik valami vagány mestint dolog, lehet nem állom meg. Mindenesetre a napi hülyeségek követését próbálom minél inkább visszavenni, mert tényleg nagyon fárasztó. A félelemnek van qualiája (egyedi tapasztalata)? Miért mindig a színekről meg a csokiról beszélnek a qualia kapcsán, miért nem a szeretetről és a félelemről? Nem hiszem, hogy nekem nagyon egyedi lenne a módom ahogy félek a jövőtől, csak mondjuk én a nálunk kevésbé komolyan vett módjától félek a világ végének.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése