a mesebeli kígyó a mesebeli turul farkába harap amikor az éppen sétáló sasost játszik

Na, úgy látszik a gúgel mégsem tör a blogom életére, megmaradtak a képek a blogon.

Akkor írjunk még valamit. Nagyon nincs semmi okos dolog amiről írni akarnék, úgyhogy akkor jöjjön valami személyes dolog. Persze, nem túl személyes. :)

Szóval mostanában az van, hogy néha sétálok a városban, hogy mozgassam a lábaim, mert az elvileg jó. De mivel már eléggé unom Kolozsvárt, rákaptam a podcast hallgatásra séta közben, egyébként általában nem szoktam zenét hallgatni amikor bóklászom a városban, valamikor nagyon régen, amikor még 1 gigás mp3 lejátszóról nyomtam az ipart, talán 1-2 évig csináltam, de nem lett tartós hobbi belőle. Az sem volt rulez, hogy lusta voltam cserélgetni a zenéket, de a Mythos-t meghallgattam vagy 1 milliószor, az tuti. Mostanában viszont Lexet hallgatok, meg nagy ritkán még IDDQD-t.

Ma viszont nagyon sokat sétáltam és két podcastot is meghallgattam félig, az elsőnek a második felét, a másodiknak az első felét, de kénytelen voltam itthon befejezni, annyira érdekes volt.

Ezeket akarom most ajánlani.

Az első a Zuckerberg podcast. Elég érdekes látni a fickót, szép lassan ő lesz a jó fiú a tech szcénán. Nem gondoltam volna, hogy így megváltozik a véleményem róla, persze fészbukkot nem csinálok, de az, hogy kiesett a kegyelt pozícióból és keményen kell kapálóznia, hogy megint releváns legyen és mert a vérre feltenni egy csomó pénzt, most meg pivotál a mesterséges intelligencia irányába és próbál befűteni a nagy játékosoknak (gúgel és ópenéjáj/májkroszoft) és persze a Yann LeCun mantráit adja elő (az ő szájából egyáltalán nem hihető, hogy nem egy nagy centralizált éjáj lesz a nyerő megoldás, hanem sok kicsi) érdemessé teszi meghallgatni őt. Az mondjuk amikor a mestint által segített hirdetésekről beszél, lehet tőle jön, de elég nevetséges. Viszont az tényleg érdekes, hogy a fészbuk mégis csak a felhasználóiról szól, ha a felhasználóinak rossz lesz, elvesztik a munkájukat a mestint következményeként, akkor a fészbuknak is rossz lesz. Persze, lehet Márknak nem lesz rossz, csak én látom úgy a kapitalizmust, mint akik végső soron képtelenek kooperálni. Érdekes lehet az erő dinamika most a szilikon völgyben, az tuti.

A második a Yuval Noah Harari podcast. Na ez tényleg olyan cucc, aminek minden perce arany, nekem nagyon bejött, mindenben egyetértettem vele igazából, csak nem mindent tudtam magamnak ilyen jól megfogalmazni. Nekem kimaradtak a fickó könyvei, rengeteg más okos ember könyveivel egyetemben, de lehet pótolnom kéne, csak a részletek is megérik, főként mivel bizonyos olyan dolgokat is érint, amilyen témákban én is szoktam néha vitatkozni a környezetemmel és általában hamarabb feladom a vitát minthogy esélyem lenne egy kicsit is változtatni az emberek meséiben amikben hisznek. Talán az lenne a legjobb, ha vennék egy könyvet és azt mindig kölcsön adogatnám. Igazából azért született ez a bejegyzés is, hogy ezt a podcastot ajánljam, még ha kis szószt öntöttem is köréje. Egyébként a mesterséges intelligenciáról is érdekeseket mond, nem tudom az EU honnan vette az ötletét, hogy illegálissá tegye az olyan botokat amelyek embernek adják ki magukat, de remélem segíteni fog nekik jól megindokolni ezt a döntést, még akkor is, ha az amcsik az innováció végét féltik tőle. Itt az ideje a sarkunkra állni.

De ha már itt ajánlgatok jótúbokat, akkor ajánlom ezt a vidiót is.

Demó.

Zene.

a béka akit sörben főzek puhára

Megnéztem Lex új beszélgetését az éghajlatváltozásról. 4 óra, de mivel ez a téma nagyon fontos nekem, befektettem az időt, figyeltem is nagyjából. Azt hiszem, az az üzenet, hogy nem kell aggódni, mert az emberiség okos és könnyen idomul a változásokhoz. Azt mondják, hogy amikor fél és egy méter közötti tengerszint emelkedésről van szó, akkor a média mindig az egy méterről beszél. Azt mondom, hogy amikor buta emberekről, meg okos emberekről van szó, a média mindig az okos emberekről beszél. Engem csak arról győztek meg, hogy tovább fogunk menetelni a kihalásba, pont azzal, hogy próbálják meggyőzni az embereket, hogy nem olyan nagy a baj, elmulasztjuk a lehetőséget, amikor még érdemben lehetne tenni valamit. Lehet, hogy tényleg nem fog teljesen kihalni az emberiség, de én nem hiszem, hogy a túlélők között leszek. De egyébként már megbarátkoztam ezzel, túl komoly befektetés lenne még egy pár extra évet összehozni, az élet amúgy is csak gyertyaláng az örök sötétségben.

Azért gyengécske ez a Lex gyerek, ha a Limits to Growth-ot nem tudta felhozni Lomborg örök növekedés optimizmusára válaszként. Ilyen az, ha valaki azt hiszi, a világ közepén él, ahol a kormány nagyjából tudja mit csinál. Én Romániában sosem számolok azzal, hogy a kormány meg tudna oldani bármilyen kis problémát is. Amikor úgy tűnik, hogy valamit megoldottak, mindig tudom, hogy valaki a háttérben nagyon jól járt és az emberek többszörösen fogják megfizetni a pillanatnyi jólét árát. Ugyanakkor most gondoltam arra, hogy lehet, ez a limitáló faktor ebben az országban, mindenki aki érti mi történik, vagy elhúzott, vagy itt maradt, de kivonja magát az igazi problémák megoldásának felelőssége alól és pótcselekvéssel mímeli az érdeklődést. Mint én itt a blogban. Olyan érdekesen kanyarognak ezek a mondatok, kezdem élvezni a körhintát, messze még a hányás.

Zene.

a futtató futtatja a futtatottat

Ma futtattam az Ubuntumon egy bottleben egy windózos PCEm-et ami egy Windows98-as PC-t emulálva futtatott egy játékot. Egyébként ezt. De igazából azért csináltam, hogy legyen egy Win98-as PCm, hátha tudom rajta futtatni az első 4k-mat rendesen, de ezen is seperc alatt lement. Meg kell tanuljam konfigurálni rendesen a PCEm-et, illetve a folytatását, hátha valahogy meggyőzöm, hogy futtassa rendesen az intrómat. Vagy megbugfixálhatnám benne az időzítőt is. Hahaha, 25 éves bugfix, a forrás sincs meg. :)

Ehh, ez egy laza vasárnap volt.

Mások sétálnak, de itt elég ramaty volt az idő.

Ja és meghallgattam Kurzweil beszélgetését Lexxel, de nem mondott semmi újat, de kicsit fura ahogy kinéz a mester, talán sok az a napi 100 ételkiegészítő. Már megszoktam, hogy soha nem mond semmi újat, időnként azért mégis megnézem ha felteszik egy beszédét. Viszont valahogy az volt a benyomásom, hogy nem kell 2029-ig várni az emberi szintű mesterséges intelligenciára. Meglátjuk.

Zene.

képzelt riport egy amerikai pótkaszából

Lex sok érdekes emberrel kap lehetőséget beszélgetni. Én nem nagyon kedvelem a stílusát és a kérdéseit sem, de mivel más lehetőségem nincs belelátni érdekes emberek fejébe, ezért nézegetem a beszélgetéseit és azért sok érdekes dolgot meg lehet tudni még így is, még ha relatív alacsony is a jel/zaj koefficiens.

Mostanában volt 3 érdekes interjú is, amelyekből egy-egy gondolatot gondoltam kiemelek azoknak, akik nem hajlandóak végigbírni azt a sok órát amennyit a beszélgetés tart, de kíváncsiak a lényegre. Na, az amit én tartok igazán lényegesnek, az itt van.

Demis Hassabis. Lehet, majd utólag a történelem úgy jegyzi fel ezt a fickót, mint aki az egyik legfontosabb alakja volt a generációjának. Ha véletlenül a mesterséges intelligencia segítségével mégis megoldjuk az éghajlatváltozás problémáját, akkor szerintem neki vastagon benne lesz a keze a dologban. Ez jött le a beszélgetésből, hogy komolyan foglalkoztatják a jelen nagy problémái és hajlandó többel is foglalkozni egyszerre, mert egyrészt a dípmájnd elég nagy, hogy megtehesse, másrészt meg belátja, hogy rengeteg terület van, ahol kicsit leült a fejlődés, mert valami komoly problémába ütköztek, amit talán mesterséges intelligenciával be lehetne támadni. Szóval a proteinek sírítése, a plazmák abajgatása, az időjárás változása mind olyan dolgok, amikkel érdemes foglalkoznia annak aki mesterséges intelligenciával akar nehéz feladatokat megoldani. Ja, és amit elkottyintott, hogy amikor éppen nem macskás videókat nézünk a jótúbon, akkor a szerverek az ő feladataikat tekerik, az egyszerre optimizmusra és pesszimizmusra is okot ad. Vicces lenne azért, ha a gúgel szabad számítási kapacitása elég lenne az általános mesterséges intelligencia kifejlesztésére. Pár év múlva, össze kéne beszéljen a világ és egy napra bojkottálja a jótúbot, hátha másnapra kipattan a terminátor a gépből.

Oriol Vinyals. Ő ugyebár Demis munkatársa és az egyik vezető kutató a dípmájndnál. Sokkal technikaibb a beszélgetésük, nekem az volt igazán érdekes, hogy azt mondja, hogy mostanában már olyan rendszereket fejlesztenek, amelyek általános és kevert jelsorozatokat szípnak be, tehát egyszerre szöveget, képeket, de a robotok mozgását is reprezentálják így, sőt, az első számítógépes játékokat is és most azzal kísérleteznek, hogy ez a sokféle adat hogyan tud egy koherens és hatékony modellt alkotni. Szóval itt már tényleg arról van szó, hogy nem egy feladatot tanulunk be, hanem tanulunk mindenfélét a világról, amivel feladatokat tanulunk meg megoldani. Ilyen módon itt is használhatóak a játékok, csak nem direkt őket tanulja a rendszer, hanem úgymond "általános" játszást tanult, ami lehet egy számítógépes játék, de akár bézból is. Na, ez számomra nagyon érdekes, ez már kezd lassan úgy hangzani, mint az általános intelligencia, itt már stratégiákról van szó. Egyébként nekem fura, hogy nem jelentették be nagy győzedelmesen, hogy megoldották a Starcraftot, lehet, hogy rájöttek, ha igazán fair módon akarják kiértékelni a rendszert, akkor esélyt kell adni az embereknek, hogy új stratégiákat találhassanak ki és így az emberek még mindig gyorsabban adaptálódnak a mesterséges intelligenciához mint az hozzájuk.

John Carmack. Ő ugye a nagy példaképe minden játékprogramozónak, nekem is, a mostani játékba is részben azért vágtam bele, mert olvastam a Doom programozásáról írt könyvet és gondoltam, én is tudok a mostani technológiával gyorsan valami érdekeset összeütni. Érdekes az lesz, talán, a gyorsasággal sajnos komoly gondok vannak. :))) Na szóval ez egy 5 órás interjú, számomra nem igazán volt érdekes, de tetszett az általános mesterséges intelligenciáról felvázolt képe, hogy óriási impaktja lesz amikor először elkészül és, hogy valószínűleg nem lesz egy nagyon bonyolult algoritmus, pár tízezer sor kódban elfér majd. A gond vele az, hogy nem igazán tudjuk milyen irányba keressük, mert a mostani rendszerek mérete még minden nagyon messze van az agy méretétől, illetve inkább bonyolultságától, de itt pont az a lényeg, hogy lehet, hogy egyszerűek az elvek, csak bonyolultnak tűnnek a méret miatt. Nekem is nagyon hasonló az elképzelésem erről a kérdésről, örvendek, hogy ő annyira komolyan veszi a dolgot, hogy most éppen a harmadik karrierjét akarja felépíteni erre a premisszára.

Zene.