péntek, december 16, 2022

itt és most, a bolond két fia, akiket elküldött az erdőre fájétt

A jótúb az ő megérthetetlen zsenialitásával ajánlotta ezt a videót és én megnéztem, ugyanis arról szól, miért érdemes még Romániában élni.

Rövid összefoglaló annak aki lusta megnézni vagy nem ért románul: az előadó egy újságíró aki a Recorder tény feltáró jótúb csatornánál dolgozik, ha jól értem. Az biztos, hogy Romániában van mit feltárni. Alapvetően két érvet hoz fel, az első az, hogy Mária királynő is szerette Romániát, bár nem itt született és még egy gyermekét is elveszítette. A második pedig az, hogy itt olyan sok jót lehet tenni, mert olyan nagy a nélkülözés és a szegénység.

Nos. Az elsőn sokat nem kell filózni, ha valaki úgy gondolja, hogy a saját és egy királynő cselekvéseinek a költségmátrixa között van bármilyen észszerű transzformáció (hasonlóság), akkor... menjen el orvoshoz. Szerintem ez az érv nagyon nem állja meg a helyét, a gazdagok és a szegények jótékonykodása között nem azért van különbség, mert valaki jobb szívű...

Az pedig, hogy mennyi jót lehet ebben az országban művelni... Hát nem is tudom. Egyrészt az állam nagyon nem akarja, hogy jótékonykodj, minimális segítséget nyújt ehhez. Másrészt mi van akkor, ha az ember a közösséget akarja segíteni, mi van a tanárokkal, az orvosokkal, a színészekkel, a költőkkel? Mindenben a béka segge alatt vagyunk, mert az állam nem foglalkozik ilyesmikkel. Az nem fenntartható, hogy az emberek sportból tegyenek a közjó javára, szépen lassan kikopnak és kihalnak és nem jön senki a helyükbe, mert a reménytelen küzdelem senkit sem inspirál.

Azért persze rengeteg ok van amiért érdemes Romániában maradni, egy kicsit gondolkodtam most ezen megint. Azt hiszem, nálam az egyik ok az, hogy én igazából már külföldön élek, Gyergyóhoz képest Kolozsvár ég és föld. Jó és rossz értelemben is. Az biztos, hogy nem érzem itt magam otthon, mindig is úgy gondoltam, hogy csak időlegesen maradunk itt, de most már belátom, hogy nem valószínű, hogy messzebbre megyünk külföldre, talán csak hosszabb időszakokra megyünk majd kirándulni, ha lehetőségünk adódik rá. Szerencsére finom csokit itt is lehet venni, az interneten meg itt is ugyanazt olvashatom/nézhetem/hallgathatom, mint bárhol másutt. Meg aztán, már valamennyire megbarátkoztam a kihívásokkal is, amelyeket az itteni élet jelent, nem vágyom újakra. És nem utolsó sorban, nézni ahogy lassan kezd a kártyavár összedőlni, nem rossz mulatság, ezért vagyok még tuitteren is, pedig már rég le kellett volna lépni.

Zene.

Nincsenek megjegyzések: