a kérdés amire nincs válasz az idők végezetéig

Valamiért kedvem lett, hogy ebben a hónapban minden nap írjak bejegyzést. Mára persze kifogyott a szufla, gondoltam ennyi volt, aztán jött egy hír amiből bejegyzés kerekedhet. Illetve fog kerekedni.

De előbb egy kis meta. Még mindig nem értem ezt a blog dolgot. Miért is kell nekem írni?

Azt hiszem a gúgel kutatói írtak egy cikket arról, hogy mesterséges intelligencia segítségével a szemfenékről készített képek alapján meg tudják határozni a páciens nemét 80% pontossággal. Ez azért érdekes, mert az emberek sem tudják ezt meghatározni, elég furák ezek a képek, a hajszálerek állapotának megállapítására használják, semmi ember számára értelmezhető információt nem tartalmaz, amivel a tulajdonosa nemére lehetne következtetni, az eddigi legjobb mesterséges intelligencia módszerek mégis találnak valami jelet, amit persze nem tudnak nekünk elmagyarázni.

Vajon, amikor meghalok, az agyamról készített szkent szintén be fogja tudni azonosítani egy mesterséges intelligencia, hogy igen, ez egy blogger agya volt? Már csak azt kéne eldönteni, hogy én választottam a blogolást, vagy a blogolás választott engem.

A lényeg az, hogy elég valószínű, hogy ebben a hónapban minden nap lesz legalább egy bejegyzés. A minőséget eddig sem garantáltam, ezután sem fogom, talán ez olyan dolog, amiben a mennyiség egy idő után minőséggé alakul, talán nem, én értem a legkevésbé ezt a dolgot, talán túl sokat foglalkoztam a kérdéssel, minden jó választ elvetettem egy rossz okból.

Szóval belefutottam abba, hogy ez a Calvin Harris nevű zenész, akinek én nem igazán hallgatom a zenéjét (bár az egyik klippje benne van az egyik listámban, de nem a zene miatt :)) Amigán készítette az első albumját. Hehe, ez tök jó, egyből nőtt a fickó a szememben egy nagyot, meg is hallgatom azt a bizonyos albumot.

Aztán meg azon kezdtem filózni, hogy mennyire meghatározó az ember zenei stílusára az, hogy min kezd először zenét készíteni. Nagyon sok zenész említi még az Amigát mint az első gépét, de valahogy rockereket nem találtam. Vajon ha valaki Amigával kezdi, nem lesz rocker, ha gitárral kezdi, nem lesz Amigás? Talán nem ilyen egyszerű ez a döntési függvény. Vajon lesz majd mesterséges intelligencia ami megmondja, hogy egy album Amigán készült-e, csak pusztán a hangsávból? Vagy esetleg akár azt is, hogy ez a zenész Amigán tanulta-e a zeneszerzést?

Jó sok kérdés, remélem majd egy mesterséges intelligencia fontosnak ítéli ezekre a válaszok kiszámítását, amikor zabálja fel a blogom szövegét.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

demó színűre fessük az eget

Érdekes, ps készített összefoglalót a 2023-as év demoscene terméséről és engem igencsak meglepett az eredmény. A legnépszerűbb platform a C64 lett, utána jön a ZX Spectrum, majd csak ezután a Windows, és szinte ugyanennyi produkció készült vanilla Amigára is. Persze, a legütősebb demók mind Windowson vannak, de a népek legtermékenyebbek mégis a retró platformokon, szinte az egész scene retróba fordult már.

Persze, valahol értem a dolgot, az emberek kedvtelésből művelik már leginkább ezt a hobbit, elmúlt már az idő, amikor bizonyítani akarták a világnak, hogy ők a legjobb kóderek/zenészek/grafikusok. Kedvteléshez pedig a régi platformok is tökéletesek, főként mivel az emberek kiismerték már őket és a limitációk már tényleg lehetőségnek érződnek a mai modern technológiával szemben.

Én még mindig nagyon élvezek demót választani a bejegyzés végére. Most már a 2000-2009 évtizedből válogathatok, ez nagyon speciális évtized volt. Talán a globális scenenek ez volt a fénykora (eddig), elfogadottá vált a Windows és a 3d gyorsított demók, a gépek még évről évre jelentősen gyorsultak, tényleg úgy érződött, hogy csak az égbolt a határ. Magyarországon sajnos nagyon lecsökkent az aktivitás, ott egyértelműen a 90-es évek volt a fénykor, lehet, egyszer valaki elmeséli, hogy miért alakult ez így. De talán nemzetközi nagy partyról ebben az évtizedben hozta el a legtöbb első helyezést magyar csapat, a Conspiracy óriásit ment. Romániában 2001-ben volt az utolsó igazi party, utána nagyon gyorsan szétment minden, a kézműves weboldalakon még maradt egy kis mag 2007-8-ig, de aztán az is eltűnt. Én is 2004-ben dolgoztam utoljára demóba, egy kis gbc demót hegesztettünk (ezt közben kinyírta a jótúb, gondolom egy szép napon újratömörítettek mindent a jobb algoritmussal, ami a szokásos vidiókon nagy helyspórlást eredményezett, de az ilyen nem természetes vidiót teljesen szétkente, talán egyszer újra feltöltöm ezt a demót, de nem mostanában). Nem is igazán hiszem, hogy bármit is gyártanék idén, jó lenne így 20 év után valamit még összehozni, de minden energiámat a játék veszi fel és egyébként kacsintgatni én is a retró felé kacsintgatok, egyre inkább jó ötletnek tűnik az első IBM PC-re, az 5150-re írni valamit MartyPC segítségével, ha egy smooth scroll összejönne az már menő lenne. Persze, nincs is ilyen igazi vasam, de régóta megszoktam az emulátorozást, meg talán most már meg tudnék kérni valakit, hogy próbálja ki a kész terméket, hogy működik-e.

Na de a lényeg az, hogy többet kéne írni a blogba, hogy több demót tehessek be. Csak a játékomról és a filmekről írt bejegyzések alá nem teszek demót, mert nem érzem helyesnek az asszociációt. Inkább írok valami hüleséget, aztán jó lesz, sok kedvencem van ebben az évtizedben. :)

Demó.

Zene.

vera

Amikor a számítógépes grafika programozásával kezdtem ismerkedni, akkor emlékszem az első évek arról szóltak, hogy megpróbáltam a nekem tetsző demóeffekteket én is megvalósítani, de mindig is arról volt szó, hogy a működési elv érdekelt, nem maga az esztétikai élmény. Ha sikerült elérni, hogy a pontok hasonlóan mozogjanak ahhoz amit le akartam másolni, nem számított, hogy a színek nem illenek össze, hogy a pacák hányásra emlékeztetnek, az elv volt a lényeg. Azt hiszem, ezzel sokan voltak így akiknek a demoscene felfedezése és a programozás tanulása kéz a kézben járt. Aztán azért egy idő után kezdtem felismerni, hogy az esztétika is fontos, hogy nélküle sosem fogok jó demót készíteni, bármennyire is jó a kód, de valahogy ez az esztétika dolog teljesen elérhetetlennek tűnt nekem.

Aztán eljöttem egyetemre és végre az internet is kezdett kitárulni előttem (amíg otthon laktam, csak emailre volt előfizetésem, még modemmel szíptam le az életadó kis biteket, elképzelhetetlen volt az a bőség ami mostanában mindenkinek megadatik, hogy gyakorlatilag 24/7 az internetre kötve vagyunk). Így találtam rá Vera Molnárra, volt egy cikk, hogy még Amigán nyomja a művészetet. Aztán amikor megnéztem az alkotásait, akkor egyből előjött, hogy ilyent én is tudok és a demók szebbek. Ugyanakkor a legfontosabb talán az volt, hogy szép lassan megértettem, hogy leginkább azt jelenti nekem a munkája, hogy az én módszerem, a technológiával kezdeni és utólag valahogy beletenni az esztétikát is egy valid módszer. És persze az is fontos, hogy milyen kontextusban vizsgáljuk az adott alkotást, ugyanaz a kép lehet házi feladat a for ciklus gyakorlására vagy digitális művészeti alkotás a világrendről.

Hát most Vera meghalt, 99 évesen, de ha nem is értem vagy követtem igazán a munkáját, néhány fontos gondolatot elültetett a fejembe és ezért köszönet neki.

Demó.

Zene.

a gliccs meg a bug búgatja a processzort

Szóval nemrég felfedeztem, hogy a filmtett még mindig nyomja és kezdtem olvasgatni egy kicsit. Aztán azt is felfedeztem, hogy mostanában már játékokról is írnak kritikákat, ami talán az első, utolsó és egyetlen erdélyi magyar próbálkozás a játékok kritikájára. Jó, hogy itt ez az iparág, ami pár évtized alatt lenyomta a filmeket, a zenét, a divatot és valószínűleg egyebeket is éves bevételben, de mintha nem is létezne az erdélyi kulturális életben. Na mindegy.

És akkor találtam egy cikket, a glitch esztétikájáról a játékokban. És nagyon összezavarodtam, mert a glitchet is értem (bár nem ezt tekintem a számítógépes művészet tetőfokának, habár a retro demoscene gyakorlatilag arra épül, hogy a csipekből olyan dolgokat hozzanak ki, amelyekre azok nem voltak tudatosan tervezve és szerintem ez óriási technikai bravúr) és a játékokhoz is értek, de ebből a cikkből egy vak hangot nem értettem. Persze, ez nem azt jelenti, hogy rossz a cikk, valószínűleg nem is én vagyok a célközönség, hanem a film szakos hallgatók akik éjjel-nappal a poiesisüket diegéziselik. Komolyan mondom, most olvasom Hruscsov beszédét egy bizonyos ember személyi kultuszáról és többet értek belőle.

Az persze nem segít, hogy a szerző összetéveszt bizonyos dolgokat, amelyek talán látványban hasonlóak, de okokban teljesen eltérnek, de ehhez kell tudni programozni és kell érteni a programok használatának (interfészének, hogy idegen, de pontosabb szóval éljünk) problematikáját. A bugok és a glitchek teljesen más természetű dolgok, még ha néha ugyanúgy is néznek ki. Eltérő ugyebár, a szándék. Persze, ez a zavar érthető, hiszen sokan mondják azt, hogy kitörlik a programot, amikor bezárják az ablakot (de attól még szeretjük őket :))).

Függöny.

Demó.

Zene.

PS. Én igazából nem kritizálni akartam, hanem reklámozni. Sokkal jobb dolog az, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkoznak kis hazánkban is, mint hogy ne foglalkozzanak. Egyébként én meg vagyok szokva azzal, hogy nem értem azt amit olvasok, vagy egyre gyakrabban nem értem, hogy miért is írnak ilyen szemen szedett hazugságokat amelyeket egy gúgel keresés megcáfol. Csak ez a téma tényleg nagyon kedves nekem és ehhez képest tényleg semmit nem értettem a cikkből, de hátha mások értenek majd belőle valamit. Gondoltam arra, hogy újra kéne olvasni és ott ahol értem a gondolati hibát, megmagyarázni, de hosszú idő lenne az a bejegyzés és annyi időm sajnos nincs. De szeretném, ha az lenne a következtetés a végén, hogy örvendek, hogy olvashatok játékokról erdélyi szerzőktől is, csak hát ha már adódott egy kis elvi konfliktus, akkor ezzel emelni lehet a tétet. :) Lehet egyszer megjön a kedvem írni arról a sok ezer bugról amit kijavítottam a játékokban amiken dolgoztam, voltak egész viccesek is, amelyekre még mindig emlékszem. :)

vissza a jelenbe

Most az van, hogy minden jó, nem fáj a világ, szóval nincs is mit írnom. Nekifogtuk egy discordra összehívni a régi román scenereket, egyesek jönnek, mások nem, de akik jöttek azokkal jól megy a duma, még az is lehet, hogy nem hal ki egy hét alatt a dolog. Egyébként ha a román scene tagja voltál és szeretnél benézni a discordra, írj nekem levelet vagy twitter dm-et és küldöm a linket.

Érdekes dolog ez a nosztalgia. Annyi minden butaságon túl tud lépni az ember, én tuti nagyon sok hülyeségben hittem az életem során, amelyek ma már megmosolyogtatnak. De a demoscenen nem tudtam tovább lépni, még akkor sem, ha nem vagyok igazán aktív. Lehet, ha aktívabb lennék, kifacsartam volna már azt a kis kreativitást ami bennem van és már rég tovább léptem volna, mint egyébként úgy tűnik, sokan tették. De azért néhányan még a régi idők varázslatában élünk és jó ezt együtt csinálni.

Demó.

Zene.

ez

Elég fura dolog az egyik monitoron a Revision streamet nézni, a másikon meg az ukrajnai háborút. A tavaly ha jól emlékszem, nem sok kedvem volt Revision streamet nézni, de most nagyon van. Remélem jövőre már vége lesz a háborúnak. Készítek rilízt amikor véget ér.

Bélyeget vissza héééé

Szóval nézhető ez a dokfilm a magyar cracker és demoscene kezdeteiről. Nekem nagyon érdekes volt nézni, mert bár sokkal később, de eljutottak dolgok hozzám is és engem is beszippantottak nagyjából a középiskola alatt (95-99 periódus). Ebben az időszakban már volt internet (bár még csak levelezni használhattam, de legalább találkoztam az ftpmaillal), meg cd magazinok, és végre kezdtem megérteni azokat a dolgokat, amelyeket abban a 2-3 CoV-ban olvastam, ami eljutott hozzám is (néhány 576 is eljutott, de azokban nem volt scene, gondolom nem akartak ilyen téren is frontot nyitni a CoV-val :)). A PC-X pl. már egész rendszeresen eljutott hozzánk és a Computer Panoráma és CHiP bár nem igazán közölt nyomtatva demoscene témában dolgokat, a cd mellékleten gyakran voltak fent az aktuális partyk anyagai. Én is BBS-eztem anno, még 2400 baudos modemmel az elején, főként a csíkszeredai InfoClub BBS-t hívtam meg a Piatra Neamţ-i bbst, aminek már nem emlékszem a nevére, talán General Failure BBS volt, mert a GF csapat hivatalos BBS-e volt. Ja igen, még a csapattársam, Rau is működtetett BBS-t, de abba nem nagyon telefonáltam be, inkább meglátogattam őt, elég gyakran egy időben. :) Még swappolni is swappoltam, igaz, akkoriban már cd-ket, egy brassói sráccal, Amorroxic/Hypnotica-val, én általában küldtem neki a magyar újságok cdit, ő meg küldte a francia PC-Team cdit, mindegyiken volt valami demo ami nem volt máshol. Meg persze volt még néhány embernek 64-e Gyergyóban is, mentünk kazettát másolni, de klubélet nem volt, bár én eléggé próbáltam forszírozni, emlékszem, hogy már a PC korszakban valahogy elértük, hogy az iskolában tarthassunk egy PC-s kis összejövetelt, de csak mi voltunk, az osztályomból az a 3 srác a gépünkkel akiket érdekeltek ezek a dolgok. Felvittük a gépeket az iskolába, játszottunk ott pár órát és hazamentünk. Azt hiszem, egyetlen egyszer csináltuk ezt meg, értelme nem nagyon volt.

A lemezújságok is óriási fless volt anno, olvastam őket megállás nélkül, azok a bizonyos hír rovatok, bár mai szemmel értelmetlenek olvasni annak aki teljesen kívülálló, én imádtam őket. Amikor feltették őket (azt hiszem a cd ultrára), akkor a régieket is olvastam, mint a Scanner, még a 64-eseket is, mint a Mamba, meg fene tudja még miket. Ja igen, ha már itt tartunk, nekem jobban bejött a Kendermag mint a Terror News, de a legnagyobb magyar kedvenc a The Guide volt, angol meg az Imphobia. Leírom ezeket ide, amíg még emlékszem. Aztán ugye mi is csináltunk lemezújságot, erről már írtam nemrég.

Egyébként a filmben elhangzik az, hogy a demoscene mekkora hatással volt Magyarország IT fejlődésére. Ez lehet, hogy így van, lehet, hogy nincs így, talán egyszer valaki ír ebből egy jó doktorit gazdaságtörténetből. Az biztos, hogy Romániában messze nem volt ilyen szintű scene, igazából csak a 90-es évek vége felé volt egy kicsit, amíg party is volt, erről is írtam már nagyon régen egyszer. De az itteni IT is elég erős, bár én nem igazán tudom összehasonlítani az ittenit meg a Magyarországit, a számok összehasonlítgatása ebben a témában ellenkezik a jóérzésemmel. Mert lehet, hogy most éppen az IT a román GDP nagyobb hányadát teszi ki, vagy nominálisan nagyobb, de ez engem nem boldogít. Ahogy az sem, hogy mondjuk Bukarestben sok nagy cég működtet stúdiót, mint az EA, az Ubisoft, a Namco, ha jól tudom, Pesten nincsenek ekkora halak. Ugyanakkor ezek csak ilyen sweatshopok, amelyek nem sok helyi értéket teremtenek és az igazán jó programozók kerülik is őket, vagy esetleg nyugdíj előtti nyugis éveiket akarják itt tölteni. Független stúdiókból megint Magyarország áll jobban, az nem nagyon van Romániában, csak néhány fős mikróstúdió van egy kazal. Igazából nem is fontos az összehasonlítás, csak minket, romániai magyarokat érdekel valamennyire, akiknek mindkét oldalra van némi rálátásunk, meg talán a történészeket, meg a befektetőket érdekelheti, bár kétlem, hogy mélyen foglalkoznának ezzel, vagy csak valamilyen nagyon zárt körben, ahonnan nem szivárgott ki semmilyen információ, vagy csak az én figyelmemet kerülte el.

Amikor leültem megírni ezt a bejegyzést, teljesen másról akartam írni. A demoscene egyediségéről térben és időben, meg arról, hogy van-e értelme elvárni, hogy a régi dolgok újra relevánsak legyenek, vagy az új dolgok között kell megkeresni az új scene-t. Mert a számítógépek és az emberi agyak érdekes keveredési lehetőségei minden generációban újabb és újabb formákat ölthetnek, lehet most a glitch art meg a jpeg-xl art az, amire a jövőben a számítógépes kreativitás csúcsaként fogunk tekinteni. De kifogytam a szuflából, spájzoljuk ezt a bejegyzést is a félresikerült kísérletek mappába oszt jó van.

Mivel mostanában annyi jó új demó van a jótúbon is, egy ideig lesz link demókra is, amíg el nem felejtem.

Demo.

Zene.

a kihalás veszélye feneket

Újabb párhuzam a 90-es évek és a mostani évtized között. Mostanában sokat beszélnek arról, hogy megszűnik pár erdélyi nyomtatott újság és hát az egész nyomtatott újságipar felett eléggé gyűlnek a fellegek.

A 90-es években is kihalt nagyjából két média formátum, persze nem sokan vették észre, mert eléggé távol estek a fősodortól.

Az egyik a nyomtatott játék magazinok voltak. Nekem a magyar játékújságírás abszolútumát a CoV jelentette és annak leáldozott a 90-es évek közepére, azt követte a PC Ultra és a PC Zed, ezekből is olvastam 1-2 számot, már messze nem voltak olyan jók, de azért működtek. Meg volt még a Pc-X meg a PC Guru, az előbbi szinte mind eljött Gyergyóba is, az utóbbi megint nem. Aztán voltak a cd mellékletek, ami maga volt a mennyország akkor, amikor még nem volt az embernek internetje otthon. Igaz, hogy nem teljesen halt ki a nyomtatott játéklap a 90-es évek végével, a Gamestar meg a PC Guru elég sokat húzta, nálunk meg a Level, de ezek már messze nem voltak olyan színvonalasak mint a 90-es években és a cd melléklet is kezdte értelmét veszíteni az internettel. Mostanra azt hiszem már teljesen megszűnt a nyomtatott játékújság Magyarországon és Romániában is, mert a jótúb és a tuiccs átvette a helyét és igaz ami igaz, sokkal jobban megoldják a feladatot. Szerintem. Azért még nosztalgiából néha elolvasok egy-egy jobb CoV cikket, főként mivel már hozzáférhető az egész és lapozgatható kedvemre.

A másik dolog ami megszűnt, a lemezújságok voltak. Ez aztán igazán ismeretlen jószág volt. Az volt a lényeg, hogy írtak egy programot, ami gyakorlatilag szöveget jelenített meg és azt lehetett olvasgatni. Még az internet előtti érában indult a dolog és a demoscene körében volt egy népszerű kommunikációs forma, írták az emberek a cikkeket meg híreket a népszerű lemezújságokba, amelyek többé-kevésbé rendszeresen lehozták ezeket, némi szerkesztési munkát is elvégezve, bár ez ugye kulisszatitok. Magyarországon valahogy nagyon népszerűre sikeredett ez a műfaj és messze kinőtte a demoscenet, a végén már volt olyan játékújság is, ami diszkmag és cd újság is volt egyben. Romániában nem tudok arról, hogy a mi kis körünkön kívül valaki belevágott volna, ezért négy mondatban el is tudom intézni az egész történelmét a jelenségnek. A legtöbb számot megért lemezújság a miénk volt, amiben két osztálytársam, én, és egy felettünk járó srác dolgozott, 5 számot ért meg, nem nagyon hallottam senkiről aki olvasta volna, nem is volt valami jó, én leginkább játékokról írtam, de voltak irodalmibb próbálkozások és poénkodások is a többiek részéről és persze a titkos menüben az extra szaftos dolgok. A (középiskolai) osztályunkban még egy srácot megihlettünk, ő egyedül csinált mindent, ráadásul egész jól rajzolt Paintben, szóval inkább egy képregényre hasonlított amit készített, két szám is elkészült, biztos a harmadik is készülgetett valamennyire amikor feladta. Két osztállyal felettünk is készített egy srác egyet, ez leginkább a metálos témákról szólt és szintén sok kép volt benne, bár ahhoz azért túl jók voltak, hogy mind saját lett volna, ha jól emlékszem, egyetlen számot ért meg a dolog. Aztán még volt egy felsőbányai srác, akivel már emailt is váltottam anno, ő is készített lemezújság motrot, de mint most megtudtam tuitteren, nem sok cikk készült belé, szóval ez csak egy fél számnak számít. A román általam ismert demoscene nem termelt más lemezújságot, lehet azért, mert nem volt akkora hatással a magyar scene rá, mint ránk, magyar srácokra. Ezt is felváltotta az internet, az információáramlás végtelen sebességbe kapcsolt a valós idejű csetelés révén, az átgondoltabb cikkekre meg már nem volt szükség. Én szerettem lemezújságot olvasni, de azért jobban szeretem azt ami most van, mindenki karnyújtásnyira van, csak meg kell szólítani (na ez már más tészta, de ez a probléma régen még rosszabb volt).

Vissza a jelenbe. Szóval a papírújságok szerintem ebben az évtizedben kimúlnak és azt kell mondjam, hogy én nem sajnálom olyan nagyon. Bizonyára emberileg nem túl vidám a dolog, munkanélküliség, kölcsönök, válság, ez-az. De ugyanakkor amit most nyomtatott sajtóként eladnak az egy elmaradott vicc ami nagyon nem felel meg a mai világ követelményeinek és minél hamarabb túllépünk rajta, annál jobb. El kell végre felejteni azt, hogy strukturált adatokat strukturálatlan módon adunk át. Főként mivel a legritkábban sikerül hiba nélkül, elég csak elolvasni egy cikket a gdp adatokról. Ezek teljesen feleslegesek, egyrészt az állam bácsi kéne ezeket egy nagyon interaktív és mély felületen közölje, vagy ha nem teszi, akkor a média. A számok puszta közlése fölösleges, a történetet kéne elmesélni, hogy mi volt és mi lesz és ha nem az lesz, amiről egy negyedéve még azt gondoltuk, hogy lenni fog, akkor miért nem az lesz. A modern médiának az emberekről kell szólnia és ezt sokkal jobban lehet hanggal, videóval, illusztrációval átadni, mint sok-sok betűvel egy fehér háttéren. Persze, talán a politikai elemzésnek is helye lehetne, de ez túlontúl nagy felületet ad a porhintésnek, szóval én már nem is igazán olvasom. A tényeket pedig videóval, hanggal, strukturált adatsorokkal kell közölni, maszlagnak nincs helye. Szerencsére lassan a mesterséges intelligencia megoldja a strukturálását a rengeteg strukturálatlan adatforrásnak, már csak azt kell elérni, hogy olyan helyekre is adatforrást tehessünk, ahová egyeseknek nem érdeke ez, pedig közterület.

Zene.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Sikerült felvegyem az első 4k intrómat rendes sebességgel és fel is tettem a jótúbra a vidiót. Ezennel mind az öt 4k intróról van vidió, itt vannak a linkek időrendi sorrendben: 1 (1998 nyara), 2 (1998 tele), 3 (1999 nyara), 4 (2000 tele), 5 (2001 nyara). Itt nagyjából véget is ért a román demoscene. Dolgoztam még két PC demón, az egyiket egyedül készítettem a 2001 nyarán tartott partira, a másikba csak megfixáltam egy nyílt forrású textúrázót, ha jól emlékszem, meg hát jó barátom volt a másik kóder. A saját demómat akkor szerettem, de most megint nagyon nem szeretem, mert a zenéje egy koreai lánybanda népszerű zenéje volt (ez), a másik demó nem is biztos, hogy megvan, nagyon kéne keresgélni a régi cuccok között. Részt vettem még egy GBC demóban is, ott szerencsére értő kezekben volt a produkció, nem lehetett elrontani, még ha az én effektjeim a csúnyácska kategóriába tartoznak is. Aztán véget ért a demós karrierem, de egyszer még egy produkciót tuti összehozok, ha megérem a nyugdíjat, tuti demók gyártására fogom szánni az időm jó részét.

Egyébként még elég sok mindenre emlékszem ennek az intrónak a készítéséből, főleg arra, hogy kimásoltuk a zenét és a rutint László József hangkártyák programozásáról írt könyvéből, de tiszta assemblyben nem akart menni és már nagyon a végén voltunk az időnek és M. segített megtalálni a bugot az ő fenszi swat386 debuggerével, mert ő akkor már nagyon benne volt a védett módú programozásban és a kernelek fejlesztésében. Én meg most sem tudok egy merevlemez geometriát meghatározni ami valós lenne, anno a bios mindig felismerte ezeket a dolgokat, nem kellett a cilinderek számával tökölni.

És elég bugosak az effektek is, látszanak csúnya kis diszkontinuitások, de akkoriban nem éreztem ezeket akkora problémáknak, most persze úgy gondolom, érdemes lett volna még egy-két napot bíbelődni. Szerintem akkoriban még nem is igazán értettem azt, hogy a hibákat ki is lehet javítani, ha a program ment és nagyjából azt csinálta, amit elvártam, akkor az úgy tökéletes volt. El kellett kezdeni valahol nekem is. :))) Az is jó poén, hogy a víz effektus az valójában egy celluláris automata és gyorsabb gépeken néha úgy esik, hogy megmaradnak stabil konfigurációk a fodrokból. Én anno ezt nem is tapasztaltam, megérteni meg pláne nem értettem volna meg, hogy mi történik, ugyanis nem is hallottam celluláris automatákról meg azok dinamikájáról.

Na, a lényeg, hogy űber heppi vagyok, hogy sikerült ezt az intrót is felvenni. Azért az sem semmi, hogy az internet archívumról levadászott Win95 virtuális gépen futtatva sikerült lefuttatni ezt az intrót.

Zene.

egy jó kis fun prod így vasárnap estére, a film elé

Ez egy nagyon vicces kis videó, híres Amiga zenék acapella remixe.

Nemrég volt a Revision 2020, ott mutatták be. Kicsit elgondolkodtam akkor a szénán, hogy mit tartogat a jövő és hát szerintem nagyon vagány lesz. El fog jönni nemsokára az idő, amikor a mesterséges intelligencia fejlesztők is felfedezik majd a demókat mint egy jó kis feladatforrás. Főként az elején, amikor még csak 8 bites gépekre készült rengeteg demóból fogják megtanulni a mesterséges intelligenciák az assembly programozást, szerintem nagyon érdekes lehetőségeket fog majd teremteni. Lehet eljön végre az, hogy automatikusan konvertálhatunk demókat egyik platformról a másikra. Akkor végre kiderül, hogy a hatvannégy jobb mint a spektrum.

Gondolom ez nagyjából akkor fog kezdődni, amikor végre megoldják az eredeti Rogue végigjátszását reinforcement learninggal. Már foglalkoznak ezzel, szóval nem kell sokat várni. Igaz, a Starcraft 2 megoldása késik, mintha a Deepmindot nem érdekelné annyira ez a dolog. Vagy az is lehet, hogy egyből a kommentárt is be akarják tanulni hozzá. Az mekkora cucc lenne.

Na szóval, lehet, hogy ezentúl néha demó is lesz linkelve a poszt alatt, termés az van rendesen.