Mindenkinek

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok!

Könyv

Még nagyon rég olvastam a Belle de Jour blogot, meg amiután abbahagyta és megírta a könyvét egy pár leleplező blogot is, de amiután komolyabban újrakezdte, már nem érdekelt, pedig gondolom nagyjából ugyanazt folytatja. Ma a Kauflandban a könyves polcnál vártam Eszterre és a könyvek között megláttam, hogy itt is kiadták a könyvét (ha jól látom, azóta írt újabbat is, tehát az elsőt). Némi habozás után csak bekerült a kosárba, csakis a blogger múltam emlékére. :)))

Ledöbbentem

Tegnap koreain valami speckó teázás volt, a meghívott volt a fontos. Ott volt az a Mr. Chang (vagy Chung, vagy fene tudja, pinyin sosem érdekelt és maga a kínai sem) is, akit már volt szerencsém megismerni egy másik hasonló alkalomkor. És amikor tovább passzolta a kimbápos (szusi) tálkát akkor mondta, hogy "tessék". Erre én megkérdeztem, hogy "te érted ezt?" Erre meg kioktatott, hogy mi abban a furcsa, ha egy idegen tud magyarul. Hát semmi, tényleg. Azt mondta, 8 hónap alatt tanult meg és egyáltalán nem volt intenzív a tanulása, ehhez képest mindent értett amit mondtam és beszélni is egész jól beszélt. Azt mondta, a románt és a magyart ugyanolyan nehéz volt megtanulni, bár a román genitivus azért nagyon furcsa neki. Ja és mandzsu, szóval annyira kínai amennyire én vagyok román. Riszpekt.

Offo

Ezek a japik nagyon hülék. Ez a Wiis történet tényleg nagyon poénos. Ha hazaérek, ki kell ezt próbáljam.

Ja, ez jön a sorban, persze nem így.

És ezt is be kéne már fejezni.

The winner outfit is available in the safehouse

Továbbá pár gondolat a GTA: Vice City Storiesról. Nekem nagyon tetszett, fanboy vagyok no. Állítólag nem nagyon fogyott és elég rossz kritikákat is kapott, várják már nagyon az emberek a nextgent. Én a San Andreasszal nem játszodtam, de az LCS és VC-hez képest nagyon sok újítás van, bár igaz, egyiket sem igazán használtam ki, nem is fogom sorolni őket, kivéve azt, hogy nagyon egyszerű lett a légi alkalmatosságok (én csak helikopterrel nyomultam) használata és elég szórakoztató is volt, de a kis kétéltű nem lett a kedvencem. A küldetések elég nehezek, de mivel hosszú kihagyásokkal játszodtam, csak az újabbakra emlékszem, az utolsó nem is volt olyan nehéz, kb. harmadjára sikerült, viszont az első Mendez kinyírása nagyon nehezen ment, míg rá nem jöttem, hogy nem kell mindenkit kinyírni, elég csak beszaladni a kellő ajtón. Meg amikor a helikoppantyúból hintettem a sódert, az is kemény volt. Meg volt még talán valami, ami pár órát igényelt, de már nem emlékszem rá. Rájöttem, hogy bikinis csajok az úton ide vagy oda, talán Liberty City nekem jobban bejön, valahogy hangulatosabb, családiasabb a nagy parkkal és az egyetemi kampusszal. Azért persze ez jobb játék mint az LCS és a történet az, ami igazán megdobja. Na meg a zene, eszméletlen mennyiségű licenszet megvettek, van itt minden, Depeche Mode, Dio, Blondie, Genesis és minden egyéb is. Kicsit hiányzott, hogy nem volt opera adó, az LCS-ben és főként a 3-asban nagyon jókat autókáztam a La donna e mobile-re. Van viszont Phil Collins vendégszereplés, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni, jó poén, de kicsit erőltetett és koncertet is ad és mindaz egy számot meg lehet hallgatni egyben is, ha az ember jegyet vesz rá, persze csak miután megvédte az énekest a biztos haláltól. Szóval a történet. Azt hiszem, ebben van a legnagyobb változás. Mostmár nem egy sima gyilkosok vagyunk (mostmár nem zavart annyira, hogy színest kell alakítani, de lassan már jöhetne egy hongkongi főszereplő is) hanem érző emberek és szövődik egy kis románc is Louise és köztünk, aki mint minden rendes nő VC-ben drogfüggő és a pasasa rosszul bánik vele, de mi rövid időn belül eltesszük láb alól. Persze nem kell mondani, mi lesz a vége (ne legyen már minden szpojlerezve, hehe). A cutscenek nagyon hosszúak és poénosak, belejöttek a srácok a technológiába, a történet pedig egész fordulatos is és a két testvér viszonya megdobja egy kicsit a menj és lődd le/vezesd el/rabold el sémát és hát egész ötletes küldetések is vannak, mondjuk a robotos nem igazán jött be. Szeretem, ha csak menni kell, vezetni és lőni, de bizonyára egyesek másra is vágynak, mondjuk bénázásra egy robottal. Szerintem midnenképpen új irány ez az erős történet és remélem a 4-esben is kapunk valami hasonlót. Érdekes, hogy mindkét psps játék előtörténetet dolgoz fel, talán a Rockstar a 4-esben akarja folytatni és összekapcsolni a városokat? Remélem azért modernizálják őket rendesen, mert megint prüszkölni fognak egyesek a reciklálástól. Én azt hiszem, nem, nagyon jól szórakoztam, de szerencsére elég sok munkám volt közben, hogy ne tudjam lenyomni az egészet pár nap alatt. Nagyon tetszett egyébként ahogy összekapcsolták a két Stories-t, az LCS-ben nem hallgattam a Flashbacket, mert idegesített Rennie, viszont halgattom sokat a keleti adót, volt rajta Ofra Haza: Im Nin Alu, nagyon hangulatos volt. Aztán rájöttem, hogy elég poénos ez a Rennie, biztosan népszerű lehetett, bár nem nyomott olyan jó zenét, viszont a VCS-ben szemtől szembe találkozhatunk vele és hát a stílusa maradt, sőt, segíthetünk is neki, hogy kialakuljon, if you know what I mean. :) Persze a rádiókban csak úgy tűnnek fel az emberek, akik más városokban is nyomják az ipart, szerintem ezt nagyon eltalálta a Rockstar. Ja, azt hiszem, a kedvenc rádióm mégis a 3-asból a Flashback zenéje, mind az 5 számmal, amiket azelőtt nem is hallottam, de még mindig szoktam hallgatni néha, meg Halo soundtracket és persze az örökös 8 bites cuccokat. Mindig eszembe jut, ahogy tértem fel a hídra, aminek a közepét felemelik és repesztettem mint atom, csak kellett ügyelni, nehogy kirepüljön az ember. Nincs nagy túl sansza, hogy időben játszodjam a 4-est, úgyhogy várhat még az SA, félek belekezdeni, meg aztán, jó lenne megnézni, hogy mit tud a Maffia.

Egyébként meg bizi vagyok, így könnyű megállni a blogolást.

Egy kis reflexió egy link kapcsán.

Először a link.

Én először az amerikai blogokat ismertem meg, azután azt hiszem jött a Plastik, aztán Suematra és jó sokáig el voltam a magyar blogokkal. Aztán valamikor megismertem a román blogokat, erre pontosan emlékszem hogy történt. Akkor kezdtem írogatni a sajátomat, az angolt, ami el fog szállni amikor legközelebb újrateszem az operációs rendszeremet, bár lehet, hogy veszem a fáradtságot és exportálom a mysql táblákat, amúgy is kicsit arhiváló mániákus vagyok, egyesekkel már tíz éve gyüjtögetem a levelezésemet. Na szóval az évi egy kontakt során (hogy megtudjam mi új van a román demószénán és mikor lesz már kész a scene.ro) Bennyvel megemlítettem, hogy van blogom, mire ő is mondta, hogy neki már egy éve van, akkor futott éppen az első román blog szavazás valami blogon, ami azután meg is szűnt a flamewar köszönhetően azt hiszem, az volt a baj, hogy hogyan merte ő rendezni az első román blogawardsot (valami i-betűs címe volt, nem emlékszem és lusta vagyok visszakeresni a Benny blogjában a linket). Na így fedeztem fel a román blogoszférát és aztán egy éve nagyjából felfedeztem a transindexet és akkor éppen futott a citizen Nándikával és úgy felfedeztem az erdélyi magyar blogoszférát is, ami mostmár egyértelműen átvette a vezető szerepet az olvasási idő eloszlásában. Ja igen, valamikor volt egy erős koreai expat és japán expat korszakom is, ez mára teljesen eltűnt, amerikai blogokból is csak a kutatók által írtakat olvasom, a magyarokból nagyjából azt, ami a linkek között fel van sorolva, ja, meg most ugye a Subbát, aminek annak idején én voltam az első külföldi olvasója, amikor még heti hírlevelekben terjesztették az igét. Ezt onnan tudom, hogy amikor a personal.ro-s címemről felíratkoztam, megkérdezték, hogy ugyanbiza milyen domain is a .ro mert eddig még csak .hu-s olvasóik vannak. Amiután megmondtam, hogy Románia, nem érdeklődtek többet. :))))

Már nem emlékszem, mikor kezdődött el a harcom a blogolás ellen, de mindig vesztésre álltam, bármennyire is próbálkoztam, ezért azt hiszem, mostanra belefáradtam, nem foglalkozom mostmár sem fejben, sem blogban a témával, unalmas is már.

Hát ennyi, szóval vicces ezt a román nosztalgia oldalt olvasni, gondolom egyértelmű, hogy most nekem egy kis nosztalgia hullámom van, a youtube-n c64-es cuccokat keresek az aktuális buzzwordok helyett, régi demókat nézek, azzal is kezdődött az egész. Érdekes, hogy milyen erős a román blogokban a művészi vonal és egész nézhető dolgok vannak, érdemes kicsit körbenézni.

Siworae

Megnéztem az eredeti The Lake Houset, ami egy 2000-es koreai film és Siworae meg Il Mare címeken fut. Köszi a tippet egyébként kedves kommenter, nagyon tetszett a film, bár a történet nem okozott már sok meglepetést. Mint várható volt, ez a verzió jobban tetszik, mert egyszerűbb a világ és a szereplők és egy kicsit a hangsúlyok is attevődnek. Megfigyelhető, hogy itt a ház az egyszerűbb és a postaláda a bonyolultabb, az amerikai verzióban a postaláda teljesen átlagos, míg a ház szinte egy palota. Minden sokkal nyugodtabb a koreai verzióban és humorosabbra is sikerült. Na ennyi, nem fogok minden részletet összehasonlítani, de mindenképpen érdemes mindkét filmet megnézni.

Miért nagy ez a nap?

Mert ma született Woody Allen 1935-ben (akkor még Allen Stewart Konigsberg).

Tudom, hogy titkon neki szól majd ma a tüzijáték a Iancu téren, ezért titkon nem megyek ki.

Monty on the run

Az észveszejtően vicces.

Sajnos gameplay videó ami a legközelebbi hozzá, az Auf wiedersehen Monty.

A PPOT előadásában.

A wikipédián. A wiedersehennek nagyobb oldala van.
Letölthető.
Én egyébként a Pyjamarama-t jobban kedveltem, igazság szerint ezzel elég keveset játszottam.

Az első virtuális milliomos

Pár napos ez a hír, kicsit gondolkodtam, hogy fontos-e, hogy bemásoljam, de végül úgy döntöttem, hogy igen, mert úgy érzem, egyre több hasonló dolog fog történni.

















Szóval ez az Anshe Chung keresett egy millió igazi amerikai dollárt (amit persze még át kell váltani virtuálisról, de állítólag minden gond nélkül megtehető) a Second Life nevezetű virtuális világban, ahol nem kell szörnyeket kaszabolni vagy bolygókat hódítani, egyszerűen csak "élvezni kell az életet". Persze az élvezethet egy jó kis ház is dukál, na ilyeneket árul a hölgy, érdemes megnézni a webszájtját (nagyjából minden el van kelve egyébként). Na, ez az, amire én már azt hiszem nem leszek képes, ezennel kijelentem, hogy meghaladta a virtuális élet az én érdeklődésemet és maradok régimódi. Bár persze sosem lehet tudni, ha átköltözik az a pár ember, akivel csetelni szoktam a Second Lifera, akkor lehet, megyek én is utánuk. De házat akkor sem fogok venni. Majd jachtot... :)))

Más, ha már értelmetlen a poszt, legyen benne link egy vicces blogra, ezennel a játékokban a virtuális hölgyek ruháztatásáról. Na ez az, amikor a pasas küzd azért, hogy a nőnek minél több rucija legyen.

Update: új poszt nem lesz, de ez megér egy sort: state of the blogosphere. social computing a reality!

The Lake House

Ma este a The Lake House című film került sorra és nekem tetszett, szerencsére az időbeli eltolódás lehetetlenné tette a két főszereplő számára, hogy az amerikai kapcsolatok sablonjába fulladjanak, nem is igazán kellett már játszani, ment a film magától. Nemsokára jön az új év, jöhet az újabb holivudi jó film. Idén mi is volt még jó? Nem emlékszem, de többször láttuk a Múmiát és az is mindig bejött.

Late night C64 geekdom

Addikció

Vajon a blog addikció mennyire hasonlít a World of Warcraft addikcióra? Vajon ugyanúgy kell leszokni róla?

Más. Nagyon jó fotók.

Más. Túrósgombóc van vacsira. :)

Bolyai

Én nem vagyok valami nagy aktivista típus. De együtt érzek azokkal, akik azok és jobbá szeretnék tenni ezt az egész helyzetet. Egy mentségem azért van, nekem is nagyon fáj mindez, ami itt van.

Példa

Beszélgetünk, és felvetődik az implicit-explicit kérdése. Az jó példa, hogy implicit az, hogy reggel felkelsz, de explicit az, hogy reggelizel?

Jesszus

A Transindex blog aggregátorát úgy vezették be, hogy a 30 legjobb erdélyi blog van benne. Eléggé meglepett ez a dolog, hiszen a bit-blognak köszönhetően már tudtam, hogy készülget és hogy ezt a nyunyu blogot is tartalmazza, de azért a 30, hmm, szerintem nem ott a helyem. Na de Nándika a főszerkesztő, ő biztos tudja. Mostmár aztán csak értelmeseket szabad írni, mert másképp lekerülök a listáról. Még szerencse, hogy most fáradt vagyok és nem fogom sokáig nyúzni a dolgot és amúgy is rengeteg a munkám. Érdekes kategóriák alá tartozom: art, ezt gondolom inkább a demós dolgoknak köszönhetem mint a béna 5 perces photoshop koholmányaimnak; kötelező, na ez igazán meglepő, meg kell kérdezzem Nándikát miért is; reflexív, ezt értem, nem akartak önmagát szívató kategóriát létrehozni nekem és végül személyes, hát ilyen bejegyzés is született már egynéhány, de aktívan szokok le róla. Hát akkor ez most ennyi, jó aggregálódást mindenkinek.

Magyar scene hírek

Megnyílt a scene.hu portál, van rajta sok jó anyag (de azért még mindig a demoscene.hu az igazi :D).

A Kultúrházban is nyomtak egy jó kis műsorkát, első rész, második rész.

Písz.

Ja, és egy eszméletlenül jó grafika blog.

Ja, és megjelent a PS3, gondolom már mindenki tudja. Én azért neki drukkolok, ha itt is hozzáférhető lesz, szerintem veszek egyet, mert bikaerős és simán lehet rá installálni Cell kompatibilis linuxokat (ha lesznek, a félhivatalosan kívül). És persze GTA4 is lesz rá. :)))

Szülinap

Tegnap volt a szülinapom, ezért voltam hétvégén otthon, szinte sikerült is eltitkolni teljesen, de ma aztán lebuktam és kiegészült a vacsi egy adag sushival, cukorkával :)), twixxel és egy pár hashival. Köszi Endi, és a még valamit is.

A blog két nap múlva lesz egy éves, de ez nem valami nagy öröm. Még mindig nincs kedvem írni. De a sushit szeretem, főként a házi készítésűt, koreai szója szósszal.

Da message

Firkálni volt kedvem

Szóval izé

A legnagyobb román

A tegnap este volt a nagy finálé a tévében a legnagyobb román megválasztására. Elég jól szórakoztam a műsoron és még elgondolkodtató is volt, bár inkább a bemutatott személyiségek közti különbségek alapján, mint az őket bemutatók érvelésének köszönhetően. Végül is, elég heterogén volt a társaság így volt min vitázni. Ugye még júliusban megpróbáltam megjósolni az eredményt a Google találatainak száma alapján, a listán a név mellé zárójelbe tettem az akkori tippemet. Érdekes módon, 4 helyezést tökéletesen eltalált, de 1 pozíciónyit tévedett csak további 2 embernél, szóval figyelemre méltó. Hát az eredményeket nem fogom kommentálni, max a kommentárok között, túl hosszú lenne leírni, hogy a felsoroltak között ki miben jeleskedett, meg aztán, gondolom nem sokan olvasnak olyanok, akiknek ezek a nevek nem mondanak semmit (de szerencsére azért vannak :)). Annyit azért hozzátennék, hogy a győztes középkori fejedelmet védő fiatal alak nagyjából nem csinált semmit egész végig, lehet, hogy jó pozícióról indult a védence, de azért egy kicsit jobban is aggódhatott volna. Vagy lehet, hogy alapból volt ilyen laza. Szerintem egyébként nem valami érdekes ez a győztes, egy a történelem ködeibe vesző figura, akinek a kommunizmusban csináltak mítoszt és hát biztosan van egy-két furcsa adat róla, amiről senki nem beszél, mert a legtöbben nem tudják, akik tudják, meg inkább nem beszélnek róla. És emlékszem, még valamelyik elemi osztályos tankönyvben le volt írva az egyik csatája és megmaradt bennem a kép, hogy egy erdőben az úton középen álltak a székelyek, a középhad és a fák között meg moldávok fújták azokat a hosszú kürtjeiket. Na, így verték meg a törököket. Kolostort alapítani meg akkor olyan volt, mint ma mikró sütőt venni, hasznos. Én még mindig Nadia Comănecit választottam volna, de hát ez van.

A lista:
1. ŞTEFAN CEL MARE (5)
2. CAROL I (2)
3. MIHAI EMINESCU (3)
4. MIHAI VITEAZU (8)
5. RICHARD WURMBRAND (6)
6. ION ANTONESCU (7)
7. MIRCEA ELIADE (1)
8. ALEXANDRU IOAN CUZA (4)
9. CONSTANTIN BRÂNCUŞI (9)
10. NADIA COMĂNECI (10)

Carmen

Tegnap este voltunk (heten) operában, a Carment néztük meg. Nekem nagyon tetszett az előadás, habár ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy már legalább 4-5 hónapja nem voltam. Talán a végéről írnék egy kicsit. Szóval ugyebár az utolsó felvonás nagyrésze arról szól, hogy Don José meg kell ölje Carment, ezt általában egy késsel szokta megtenni. Emlékszem még jó régen egyik előadáson a magyar operában Don José azzal kezdte, hogy eldobta a kését és én kezdtem aggódni, hogy akkor most mégsem fog meghalni Carmen, de aztán egy ilyen bika szarvakkal felszerelt kerekes valaminek taszította neki és elvileg ugye a bika szarva ölte meg Carment, akkor nagyon tetszett a rendező talányossága. Azóta láttam már késes meg bika szarvas megoldásokat is, a román operában is, ezért most amikor Don José megint eldobta a kését és persze megfigyeltem, hogy betolták azt a szarvas szekeret vagy mit, már csak azt figyeltem, hogy mennyire közel megy Carmen az alkalmatossághoz ami a halálát okozza. De aztán váratlan fordulat következett, amikor Carmen eldobta a gyűrűt, Don José nem átallott felvenni a kést a földről, úgy látszik, határozatlan jellem és még fogta is a fejét, hogy nem tudja, mi történik. Aztán annak rendje és módja szerint hasba szúrta az aréna bejárata felé szaladó Carment. A végén meg a saját gyűrűjét is felhúzta az ujjára, szóval megint egy újabb rendezői bravúrnak lehettünk tanúi. Ja, egyébként feliratozták is, szóval mostmár minden apró részletre oda lehetett figyelni a kettejük nem túl rózsás kapcsolatából, de én nem nagyon akartam, eléggé elvonja a figyelmet ez a multimodális kogníció. :)))

Utána mentünk sörözni és játékokról meg egyéb hülyeségekről beszélgettünk egy pici asztalnál öten. És még legyen komoly az ember és foglalkozzon komoly dolgokkal. :))













Más. A koreaira általában a parkon keresztül szoktam menni, most láttam egy ilyen levél eltakarító bácsit, akinek a hátán van valami kis benzines motor és sűrített levegőt fúj ki egy csövön. Egyből a Dune2-ből a Harkonnen katona jutott eszembe, mondjuk lehet az is hozzájárult, hogy Gods intro szólt a headsetben, egész úton. TO THE WATERFALL. Yeeeeeah.

Nosztalgia

Ma megnéztem újra a Dutch Breeze nevű legendás C64 demót, amit volt szerencsém még a vason is látni. Pár kép.


És persze itt jön az ominózus part, amin emulátorral nem lehet tovább lépni.
De szerencsére tölthetőek a partok külön, úgyhogy egy kép jöhet az endpartból is.
Örökzöld, még ha nagyjából fekete is a háttér.

Más. Szabó Nagy Attila volt osztálytársam valami zenélgetősdibe mászott bele, gondoltam, reklámozom egy kicsit, szóval jó lenne, ha szavaznátok rá, esetleg a számot is meg lehet hallgatni. :))

Otthon

Otthon voltam a hétvégén és nagyon jó volt.

Menet aludni is tudtam, nagyjából Dédáig, de azért otthon is alvásra ment el a szombat délután.

Jövet nem tudtam aludni, próbáltam egy kicsit játszani a pspn, de rá kellett jönnöm, hogy az nfs nem az én stílusom. A kocsárdi váltás után szerencsésen kaptam helyet, de amikor leszáltt a hátamnál ülő pasas, akiről azt hittem, hogy otthagyta a táskáját, pedig mind tekintgetett vissza, elkezdtem azon gondolkodni, mi van, ha bomba van benne és a velem szemben ülő enyhén maffiózó kinézetű idősebb embert akarják kinyírni. Túl lusta voltam ahhoz, hogy sikoltozva elmeneküljek, ráádásul nem hallottam még hasonló esetről a román vasúton, meg aztán túl drága módszer lenne ez amúgy is és végül úgyis mindegy, mert legalább egyből belehalnék a robbanásba, nem fájna. Kolozsváron aztán előkerült a táska gazdája és szerencsére nem robbant fel amíg a közelében voltam.

Péntek este, amikor Endi megszusiztatott, megnéztünk pár demót, többek között az Iconoclastot és megint eszembe jutott, milyen jó is lenne demót készíteni, végre egy jobbacskát. Persze ez nem szolgálja a céljaimat, mert hát ez nem komoly dolog, szóval szó sem lehet róla. De azért kedvcsinálónak jöjjön pár link. Első az első, a Second Reality, A demó, ugye, még mindig kevesen érnek fel hozzá designban, vagy legalábbis syncben. Itt van a Starstruck is, az idei meglepetés TBL demó, ami nagyon jó, meg talán mindent kihoz az Amigából amit lehet, de nekem valami hiányzik, talán a technikai bravúr, ami azért mégiscsak része a demózásnak. A végére pedig egy jó kis pixelart blog. Egyébként meg cucc, hogy egyre több demó van a google videon meg youtubeon, remélem felkerül a Hyperventilation is mihamarább.

Hángül

Tegnap délután a koreai teremben megünnepeltük a koreai írás 560. születésnapját. Endi készített sok fotót. Torta is volt, meg persze Viorica hánbokban. Utána megnéztünk egy nagyon jó filmet, Welcome to Dongmakgol. És apu mondta telefonon, hogy az Észak Koreaiak atombomba kísérletet hajtottak végre. Egy jó nap volt.

The king outfit is available in safehouse

Ha meghalok, a pspt temessétek mellém.

Kezdetek

Megkezdődött az egyetem. Vár rám sok munka.














Meg ez is. Úgyhogy mostanában ritkás lesz az írás.

PS. Ja, és köszi Endi a memória kártyákat. Már csak egy rendes usbs stick kéne. :))

Heuréka

Tegnap két nagyon jó dolog is történt.

Megkerült az Eszter egyik zoknija. A mosógép vízkivezető csöve előtti szűrő előtti csőben volt. Igen csak szorongott ott egyedül.

Románia EU-s tag lesz 2007-től.

Otthon

Ha jól összeadom, alig jön ki egy hét amit ezen a nyáron otthon töltöttem. A most hétvégét is beleértve. Nem valami vigasztaló tudat, az meg végképp nem, hogy nem túl hasznosan töltöttem el a nyarat itt Kolozsváron. De legalább láttam nyáron milyen a város. Ugyanolyan.

Hazafelé láttam a vonatból, amint felszáll Vásárhely előtt egy wizzair gép, éppen azt a pillanatot kaptam el amikor az orra a magasba emelkedett. Otthon találkoztam a haverokkal, otthon a haverokkal minden rendben, élik az életüket. Akikkel nem találkoztam, azok is, ahogy hallom.

Dido - Stoned orrvérzésig a tesóm iRiveréből visszafele a zötyin, meg amúgy is.













De nehéz az iskolatáska.

Mi lenne ha?

Mi lenne ha egy fagyos téli napon a meteorológus másnapra felmelegedést hazudna, mert együtt érez a néppel és már unja a hideget? Aztán másnap szépen bocsánatot kérne, mert délebbre valamivel biztosan felmelegedés volt.

Izé

Nemrég cseteltem egy jót Istvánnal. Mostanában kezdek elszokni a cseteléstől, emailtől már nagyon rég, néha eltelik pár nap, míg rájövök, hogy választ várnak tőlem. Blogolni sincs kedvem, nem értem miért kéne nekem ide hülyeségeket írni. De ma jól esett ez a kis csetelés, ennek emlékére írok. De nem sokat. Ugye most Gyurcsány a menő, nekem is vannak blogolórohamaim, remélem a magyaroknak más rohamaik is lesznék még, amíg le nem léptetik. Én mindenesetre visszafogom magam és csak annyit írok most, hogy fejétől bűzlik a hal, ugyebár, szóval ne tessék azzal védekezni, hogy úgyis mindenki hazudik, nekünk miért nem szabadna, ez amúgy is aljasság.

Ja és nem akarom abbahagyni a blogolást, csak mostanában nem megy, öregszem.

Kiszivárgott májusi gondolatom

Gyerekek, eddig annyira szar blogot írtam, de ez eddig volt, mostmár minden jobb lesz, mert nekifekszünk mindannyian. A sínnek. Már sípol is a jövő.

A hegy tetején

(ne kérdezd miért szőke, nem tudom)

Hö

Rajzi

Mostanában nincs kedvem se írni se rajzolni.

Rajzi

Lassan abba kéne hagyni ezt a rajzikálást, kezd az agyamra menni. :))

AI 50

Idén 50 éves ugye a mesterséges intelligencia ugye, mint tudományág. Ha annak idején Turing bácsi inkább úgy határozta volna meg, hogy a MI által vezetett autók átlagban kevesebb balesetet okozzanak mint az emberek, lehet már létezne valami, amit mesterséges intelligenciának lehetne nevezni. Szerintem ezt akár el is érhetjük mondjuk 20 év múlva. Bár az akkori utakon biztos sokkal könyebb dolga lesz az autóknak, ami most Kolozsváron van, az bármilyen MI-t kifektetne, tuti, főként a rendőrös irányítás. Tényleg, vajon az autóknak a GPS kvalifikálható úgy mint a hívőknek az istenhit?

Más. Az mikor lesz, hogy valaki pszichológushoz megy, mert ilyen vagy olyan blog problémái vannak?

Fáradt vagyok, nem szabad nekem korán kelni.

Tegnap este megnéztük a Prime című filmet, azt hittem, jó lesz, mert Uma Thurman van benne. Hát, azért nem volt annyira rossz, de a vége már nagyon erőltetett volt, nem igazán tudtak mit csinálni már és hát a nagy filozófia is elmaradt.

Linkek

Bevallom, mostanában direkt nem írok és meglepve veszem észre, hogy ez jó. Ennek egyik módja az, hogy megpróbálom szűrni a közlendőmet. De most úgy érzem, hogy bűnt követek el ellenetek, ha nem közlöm ezt a két jó linket. Az első vicces találmányokról szól. A második pedig interaktív történetmesélésről (vagyis játékok, nagyrészt :D).

Ez igen

A Microsoft patent kérelmet nyújtott be igeragozó rendszerre. Még jó, hogy spórolok mostanában a szöveggel, kisebb kártérítést kell majd nekik fizetnem.

Még egy neo-neo elektronaivizmus

Nyakig munkában... (kéne legyek)

Gépi tanulás

50 perc, de nagyon vicces és nem túl technikai.

iccp

Na tegnap voltunk az ICCP-n, egész türhető volt, csak ne lennénk ennyire antiszociálisak, a bankettre sem mentünk, ma aztán végképp semmire. De mit tehet az ember egy csomó szorgalmas román műszakis között?

Rajzikák

Bunyó














"Stars are blind"

iwiw

Huh, oda jutottam, hogy nézegetem a wiwen az emberek képeit, munkahelyeit. Néhányuknak már nagyon rég ideje lenne írni egyet, rákérdezni, ez-az, de egyszerűen nincs pofám hozzá. És ha megkérdezik, hogy mit csináltál az utóbbi évben?

Pingvinek

Überfilm.

Kutyi

Az Eszterék új kutyusa, már be is pisilt a szoba közepére, de ma este már kertben hancúrozhat, bár nálunk még nem legénykedett nagyon. Persze, fog ő még nőni és akkor megfordul a helyzet.

Hétvége

Hétvégén egy román lány és egy román fiú esküvőjén voltunk, akik nemsokára mennek is vissza Olaszországba tovább építeni Romániát. Ami számomra nagyon meglepő volt, nagyon jól éreztem magam, Numa-numa-ra danszingoltunk, satöbbi. Ja, és egy napot sudokuztam, elég nehezet fogtam ki elsőre és túlstrategizáltam a dolgot, de azért érdekes szórakozás. És egy csomó egyéb dolog is történt, de nincs kedvem írni.

Desktop

Magyar?!

Kiderült, hogy Charles A. Csuri magyar, Lóri mutatott egy linket ahol fel van sorolva. Nagyon tanulságos hely egyébként, érdemes megnézni. Érdekes, hogy a művészetekből és a tudományból jutott két oldalra való híresség, ezek szerint ezek a kedvenc foglalkozásai a magyaroknak, vagy erre áll rá az agyuk.

Gaby

Bármerre is mész, remélem szerencse kísér utadon. És egy kicsit több meggondolás.

Hihi

Ezen már napok óta kacagok, muszáj feltegyem.
















Innen.

Képek

Mostantól lesznek képek talán, ez a mobil tűrhetőeket készít. írni meg amúgy sincs kedvem.

Szóval ilyenek is vannak még a bentlakásnál, még ha ritkán is.













Cicó, néha jár hozzánk kajálni.













Ide járunk pinpongozni.













A hányinger utca, felettéb kihaltan.













Kaufland belülről.

Egyébként én csak ezt a linket akartam eredetileg megosztani. Van sok szép ingyenesen letölthető (és gondolom felhasználható :)) zongora muzsika.

the pill

Ideje lefeküdni

Ideje lefeküdni

A net

Egyesek lemérték, hogy az interneten a linkek gráfjának 20 az átmérője, ami nagyjából azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel bármely két oldal között 20 lépésen keresztül kapcsolatot lehet létrehozni. Nagyjából 5 év múlva gondolom már valóság lesz a szemantikus web, 10 év múlva már lehetőség lesz bármely gét valaha megfogant emberi gondolat között egy "logikus" érvelésen alapuló reláció meghatározására. És akkor összekapcsolhatjuk végre a Numa-numa-t a Kék Duna keringővel. Én ebben nem akarok részt venni. Megyek szerzetesnek. :)))

Más. Egyébként a Google kiadja a 5-gram adatbázisát. 1 trillió szó feldolgozásával 1 billió 5-gramot találtak 40-esnél nagyobb előfordulással. Meglepő, hogy 13 millió egyedi szót találtak, ezek szerint tényleg végtelen a nyelv (persze leszámítva a generatív nyelvtani szabályokat), amit nekem még mindig egy kicsit nehéz elhinni. Vajon mennyi belőle az elírás? Na mindegy, nekem még úgysincs olyan gépem, amin ezzel az adathalmazzal érdemes lenne foglalkozni. :)))

Eszméletlen

Az internetben az a jó, hogy az ember sosem tudhatja, mi van a következő link mögött.

Telefon

Vettem egy Nokia 6600-t, a boltból, kb. kétszer annyiért mint amennyiért alig használtan meg lehet venni, de az utóbbi időben annyit szívtam pár használtan vett cuccal, hogy egy egész bejegyzést akartam róla írni, de végül megelégszem ezzel a sorral. Szóval jó kis kütyü így elsőre, egy csomó cuccot feltettem már rá, mondjuk ha jól tapasztalom, mp3-at nem tud, ami azért nem valami nagy dicsőség, mert szerettem volna zenét is hallgatni rajta, nem szól valami jól a 11khz-es , 8 bites, mono wav bár lehet, hogy fülhallgatóval majd tűrhető lesz. Egyébként meg a Symbianon van a lényeg, akarnék rá valamit programozni, mostmár nincs mentségem, hogy milyen lassú a java. Ja, meg persze a régi telefonomban kipurcant valami és így nem hallom amit a hívó fél mond (Eszter szerint csak megjátszom a dolgot), szóval ezért a nagy beruházás.

Más. Olvastam, hogy lesz Dragon Lance animációs film, 2007 végén. Na, van újabb dolog amit várhatok bőszen, ha lesz rá időm, de már most nagyon drukkolok, hogy el ne szúrják, mert valami noname indiai stúdió készíti.

Vonatozás

Visszajöttünk Kolozsvárra, csak egy kicsit elhúzódott az út, de így legalább hosszabb szenvedést lehet kialudni. Szóval az úgy történt, hogy álltunk Ratosnyán két órát, mert leszakadt az elektromos vezeték és a tíz percre levő Dédáról előbb a javítókocsit küldték, utána egy dízel mozdony húzta vonatot, amiről leszedték Ratosnyán a dízelt és ment tovább a villamos mozdonyával, utána meg talán a dízel vitt minket Dédáig, de lehet, hogy a saját mozdonyunk. Aztán, hogy minden szép és jó legyen, a hivatalos dízel mozdonyunk elfelejtett lassítani mielőtt rátapadt volna a vonatunkra, aminek első eredménye egy jókora lökés volt és a számos többi között az egyik az, hogy egy pocakos rendőr bácsi végigment a vonaton és megkérdezte mindenhol, hogy nem-e sérült valaki, hogy hívja-e a mentőt? Arra nem volt szükség, de mivel az első vagon orra kicsit letompult és nem lehetett húzni, ezért kihúztak az állomásról és utána visszatoltak egy párhuzamos vágányra ahol végre rendesen randevúzhattunk a mozdonnyal. Ez még egy óra késést jelentett és sanszos volt, hogy nem érjük el Kocsárdon a második csatlakozást sem, de a végén bő negyed órával előtte beértünk és így csak két és fél órával lett hosszabb az útunk.

És akkor most megint Kolozsváron...

Gyilkos tó

Szombaton és vasárnap voltunk strandon.

Egyébként meg utálom az új Firefox updateet, kinyírta a bookmarkjaimat, nem is megy rendesen a bookmarkolás és a Google keresés sem a toolbaron. Számomra egyértelmű minőségi visszalépés.

Charles A. Csuri

Nemsokára Siggraph, olvasom, hogy megemlékeznek Charles A. Csuri munkásságáról, aki a számítógépes grafika atyja. Vicces látni a régi cuccokat. Nekem nagyon tetszettek, van nekik valami jó kis varázsuk, pedig mostanában ezek már elég trivi dolgok. Csak azt nem találtam meg sehol, hogy magyar származású volt-e vagy sem? Valaki nem tudja? :)) Nem mintha nagyon számítana, sok mindennek és mindenkinek volt már magyar atyja.

Gyorsan

Ma (most) jó kedvem van. Gyorsan írok egyet. Gondolkodtam, miért van jó kedvem, bonyolult a képlet, viszont ennek a blognak a megtalálása mindenképpen hozzájárul (meg persze a mögötte rejtőző ember egyetemi honlapja és érdeklődési köre, valamint az abban beállt változás (ok, leírom annak aki lusta utána nézni, eredetileg bonyolultsággal foglalkozott, de aztán átállt számítógépes játékokra)). Egyébként elég furcsa most az a gondolat, hogy a net hozzájárul a boldogságomhoz, nem is tudom, hogy ez jó vagy rossz.

Ha már blogok, érdemes megnézni ezt és ezt. (rövidfilmek vannak rajtuk, jók)

A Google predikciós erejéről. Poénból beírogattam a legnagyobb románok neveit a Google-be, kifejezésként (azaz "-ök között) és itt vannak az eredmények, ezer találatban kifejezve. Kíváncsi vagyok, mennyire fog megfelelni a valóságnak majd, ha meglesznek az igazi eredmények. Egyébként szerintem is belenyúltak az eredményekbe, van két kakukktojás szerintem. Egyébként szerintem objektíve Nadia volt a legjobb, ő tényleg mindenkinél jobb volt a világon, a művész és egyébb uraknál ez még szubjektíve sem igaz. Én neki drukkolok, hátha jó példával szolgálna és munkaszeretetre és kitartásra nevelné a népet...

1. MIRCEA ELIADE 767
2. CAROL I 718
3. MIHAI EMINESCU 655
4. ALEXANDRU IOAN CUZA 269
5. ŞTEFAN CEL MARE 258
6. RICHARD WURMBRAND 192
7. ION ANTONESCU 158
8. MIHAI VITEAZU 148
9. CONSTANTIN BRÂNCUŞI 40
10. NADIA COMĂNECI 14.7

Na

Egyre jobban megy nekem ez a nemblogolás.

Blogolás

A mai napokban jó sok blogot olvastam, kommenteltem is, talán többet mint kellene, mint szokásom. Látom, mennyi mindenkinek van és mennyi okosat írnak és összehasonlítom az enyémmel, ami kicsi is, buta is, mostmár még csúf is, meg azt sem tudom már nagyon rég, hogy miért csinálom és már szégyellem is leírni, hogy abba akarom hagyni, meg úgyis tudom, hogyha meglátok egy repülőszerencsétlenséget a Hányinger utcán, akkor úgyis jön majd egyből, hogy megosszam a nagy felfedezésemet a világgal, aztán majd egy hétig úgy érzem, hogy a hallottak nagymamáinak a gondolatvilágát kellett volna elemezni inkább, mint a szétszóródott kólásüvegeken röhögni, egyszóval UTÁLOM A BLOGOLÁST. Talán függő vagyok és nem tudom abba hagyni, próbáltam már, kétszer is, de egyik sem ment, persze, egész életemben próbálkozhatok. Hálistennek, annyira nem is káros az egészségemre, bár ki tudja előre látni az ilyeneket. Nyüszögök itt, értelmetlenül és ez nem tetszik, semmilyen szinten. Néha még úgy érzem, jó megörökíteni egyes dolgokat, de azt hiszem, az akinek megörökítem, már nem fogja tudni értékelni.

Azt akarom mondani, hogy pillanatnyi szünet következik, persze lehet, hogy nem, de úgy érzem, szükségem lenne most egy kis átgondolásra ami a blogolást illeti. Persze lehet, hogy holnap már írok a Fable-ről, amit már napok óta befejeztem, de még ki akarom benne próbálni a nősülést és csak azután írni róla, meg az is lehet, hogy írok a filmekről amiket láttam az utóbbi időben, könnyed téma ez, de mégiscsak az én véleményem van benne és az most nem kell. Egyébként meg azt hiszem, találtam egy jó módszert, amivel kiolthatom az írás kényszeremet, de nem árulom el. Igazából nem írás kényszerem van amúgy sem, más van, amit mindenki ismer, de senki nem beszél róla, vagy valami ilyesmi. Szereplés kényszer, azt hiszem, puff leírtam.

A szüleim próbálkoztak gyerek koromban minél tágabb lehetőségeket kipróbáltatni velem, ezért egyszer elvittek egy igencsak ifjú színész válogatóra is. Emlékszem, a művelődési ház egyik kicsi, sárga termében volt, egy sárga, zöld mintás, nagyon poros szőnyeg volt és volt pár gyermek is, a tesóm is ott volt. Az volt a feladatunk, hogy játsszuk el, hogy veszünk fel egy sünit a földről és én elintéztem annyival, hogy eljátszodtam, amint lepisilem és utána mivel a süni tiszta állat, ettől megadta magát és én könnyen fel tudtam venni. Mondanom sem kell, nem nyertem felvételt, azt is kétlem, ha egyáltalán megértették a játékomat, utána el kellett magyaráznom a szüleimnek, mi történt és én a történetre már tőlük emlékszem, a szobára viszont magamtól, bár lehet, hogy valami más történetből emeltem át az emléket. Azt hiszem, valahol olvashattam, hogy a rókák is hasonló módszert alkalmaznak, de lehet, hogy keverem a dolgokat. De ez így szép történet, legalábbis nekem tetszik, a morál viszont az, hogy nem tudok szerepelni és a blog egy szereplés, nekem az egyenes, logikus dolgok tetszenek és az nem túl könnyen értékelhető, még én sem értékelem igazán, csicsásakat és bonyolultakat szeretek írni. De most egy ideig nem, remélem.

És remélem az olaszok nyernek.

Hehe

Vicces, ahogy napról napra egyre kevesebb szobában van világosság a XVI-osban. Amikor ide költöztünk, azt hittem, többet fogok nosztalgiázni, de nem, szerencsére.

Én az olaszoknak drukkolok.

Azt hiszem, eljön még az az idő, amikor az ember wikipedia függő lesz.

A Microsoft megjósolja, hogy mennyire férfias egy oldal, én 64%-os biztonsággal vagyok az és 18 év alatti vagyok 27%-os biztonsággal. Aha, hát ez profi.

Spam

Wow, ma poénból belenéztem egy spamba amit kaptam és a sejtésem helyes lett, bizonyos előrehaladásban akartak nekem segíteni. A poén az, hogy a levél végén volt pár véletlenszerűen összehordott szó és az egyik az volt, hogy nullstellensatz. Hogy kerül ez ilyen kontextusba? Azt hiszem, nem ez a helyes út a nullstellensatz megértéséhez, de mindenesetre érdekes felvetés.

Nyár

Valamikor nagyon régen, rajzfilmeket szerettem volna készíteni. Kár, hogy sosem tudtam rajzolni, egy beteljesíthetetlen vágy, mint annyi más...

Új

Mostanában nagyon nincs semmi értelmes, amiről kedvem és energiám lenne írni. Úgyhogy rajzolni fogok, tessék.

GTA3

Múlt héten nagyjából teljes két nap játszással befejeztem a GTA3-at. Első nap nagyon élveztem, második nap egy kicsit sajnáltam már rá az időt, de azért nem tudtam letenni, aztán éjjel kettő körül nagyon befejező küldetés szaga lett a dolognak és másfél óra alatt sikerült is befejezni. Persze, sok küldetést nem játszodtam végig, a repülővel sem sikerült felszállnom, hogy vessek egy pár távoli pillantást Liberty City-re, de nem nagyon akaródzott már játszani, pedig ugye nemlineáris meg minden, de elvileg a végső küldetés ugye a legnehezebb és nem volt kedve halomra lődözni a sok népet, nem nagyon hatottak meg a jamaikaiak problémái a kolumbiaiakkal. Szóval azt hiszem, csak a telefonos küldetéseket nem vittem végig, még a japi pasas küldetéseit is végigvittem, pedig tudtam, hogy át fogok rajta hajtani egy kolumbiai terepjáróval. A küldetések nem voltak olyan nehezek, de amikor a vezetésen volt a lényeg, az nem nagyon ment, azokhoz néha kellett egy-két óra, míg összejöttek. Ja, meg amikor öt csillagról kezdtem menekülni, az sem volt egyszerű, de egy kis szerencsével összejött, szerencsére a helikopterek elég későn érkeznek, a rendőr kordonokat pedig általában ki lehet kerülni a járdán, némi parasztáldozattal. Az is jó volt, hogy néha voltak gondolkodós, könnyített megoldások, pl. az egyik korai főnököt simán le lehet snipeolni. Nagyon szórakoztató volt vezetgetni a városbán, kár, hogy ebben még nem volt motorbicikli, azzal nagyon poénosakat lehetett esni a Vice Cityben. A küldetések elég változatosak is, bár nem tudom, melyiken szórakoztam a legtöbbet, a legjobban attól féltem, amikor le kell lőni az érkező repcsit, meg attól, amikor össze kell szedni a tengerbe ejtett cuccost, mert ez ugye öt csillaggal jár, elég nehéz aztán elevickélni a garázsig. Szerencsére lövöldözős küldetés sem volt sok, azok túl élethűek, nem túl könnyű az irányítás és hamar ki lehet nyiffanni. Lehet, gyakorta kellett volna venni kevlárt. Hmm, szóval jó kis játék volt, elég fílinges, mondjuk kicsit nehéz megérteni, miért olyan fontos az a nő a végén, semmit nem kavar vele a pasas közben, kicsit gyenge motiváció az utolsó küldetéshez, engem a bosszú sem nagyon fűtött, inkább az, hogy be kell fejezni a játékot. Ja, a rádiók nagyon jók voltak, csak kicsit kevés zene volt, de nagyon szórakoztató a klasszikus rádiót hallgatni és Traviatara száguldozni a városban és törni a kocsikat. Mondjuk, ha egy ködös hajnalon Nessun dormat is lehetett volna hallgatni, az lett volna a legtutibb. Egyébként néha nagyon igaz volt, hogy le kell tenni egy küldetést egy kicsit, mert később sikerül, pl. nagyon nem akart összejönni az a vezetgetős küldetés, amikor az úton szétszórt magazinokat kell begyüjteni egy dubicával, aztán amikor hajnali kettőkor fogtam neki és sokkal kisebb volt a forgalom, elsőre összejött. Egy másik küldetéssel is voltam így, hogy első nap éjjel nem akart sehogy összejönni, aztán másnap reggel egyből összejött. Azt hiszem, a San Andreas még várat magára azért egy kicsit, az azért túl nagy falat most.

Ma

Ma letöröltem egy kis bejegyzést, igazán ártalmatlan dolog volt, de igazán ártalmatlanul mennie kellett. Viszont megéreztem, hogy milyen jó érzés bejegyzéseket törölgetni... :))) főként az értelmetlen fajtájúakat.

Pozitív dolog, hogy megint találtam egy csomó okos blogot, egyes blogokból igen sokat lehet tanulni, ha megpróbálnék én is olyan lenni, akkor nem lenne gond azzal, hogy túl sokat írok. :)

Ugyanaz mint a tegnap, csak másképp

Aki sokat beszél, keveset tud. Vagy valami ilyesmit állít a nép bölcsessége. Ez még egy ideig azt hiszem, igaz lesz, legalábbis magamból kiindulva. Teljesen fölöslegesen csacsogok itt, most is arról akarok írni, hogy mostanában mennyire nem okoz örömöt az írás, bár ez is csak frázis, mert nem is tudom, mikor okozott örömöt. De mégis csinálom és persze, nem értem miért, de ez már kezd egyre kevésbé zavarni, ahogy ahhoz is hozzászoktam lassan, hogy olyan dolgokról olvassak, amelyeket nem értek, de valahogy a végére kell érni a cikknek, aztán lehet újra olvasni, vagy egy hasonlót olvasni. És már az sem fáj olyan nagyon, hogy annyi sok okos embert találok az interneten és érdekes dolgot, amikre mind nem lesz időm elolvasni. Sőt, mostanában már nem is úgy gondolom, hogy azzal kéne foglalkoznom, ami igazán érdekel, bár ez tudom, hogy csak időleges tévelygés. Mint ahogy a blogolás is, csak az túl gyakori tévelygés.

Aki sokat beszél, keveset tud. Ez a politikusokra kimondottan igaz. Amikor otthon voltam, megtudtam, hogy Gyurcsány kitálalt, vagy kitalált? Gondolom volt nagy ledöbbenés odaát, egy kicsit én is azért, bár valahogy innen úgy tűnik, meg a média általam elcsípett részleteiből is, hogy ezt már mindenki rég tudta, csak nem akarta elhinni. Kicsit arra gondoltam, hogy cikcikcik, nektek kellett, most megisszátok a levét, de aztán eszembe jutott, hogy én ismerek egész rendes embereket is odaátról, sajnálom őket. Persze, azért még mindig sokkal jobb a helyzetük mint mondjuk itthon, de ezt csak halkan mondom. Nahát, majd csak lesz valami, legalább nem csak én érzem magam szarul. :)))

Olvastam egy érdekes gondoltatot a linkelésről, ugyebár mostanában az emberek már gyakran nem linkelnek olyan esetben, ha a Google hamar kidobja a referált dolgot, nem kell megjegyezni. Viszont a Google algoritmusának pont a linkelés a lényege, semmilyen más dolgot nem vesz figyelembe (a jelenlegi technológiákkal elég nehéz is lenne nyelvi elemzésre támaszkodni még), szóval a Google a saját jóságának a csapdájába eshet, ugyanis az emberek nagy bizodalmának következtében romlik a minősége. Hehe, túl jónak lenni sem jó, régi filozófia, de nem gondoltam volna, hogy ilyen szinten is igaz lehet. Egyébként én meg nem félek a Googletől, meg az Iwiwtől, szerintem semmit nem ér igazán az általuk begyűjtött információ, túl zajos még ez a csatorna, egy guatemalai 5 éves gyerek is ugyanennyi információt meg tud szerezni rólam, ha akarja. Én általában cikkeket keresek, mostanában általában természetes nyelvek feldolgozásáról, gépi tanulásról, ritkábban még logikáról és grafikáról. De a tegnap láttam egy letölthető torrentet és meglepve tapasztaltam, hogy Las Vegas egyik legnagyobb zsugása egy román, úgy hívják, hogy Daniel Negreanu és szinte minden platformon jött ki vele játék. Kár lenne ebből a keresésből arra következtetni, hogy Vegasba akarnék menni, vagy akár érdekelne is a játék (khm, letölteném). Azt ne is említsük, hogy egy gépről hányan használhatják a netet, cookie ide, cookie oda, szerintem használhatatlan ez az adat, legalábbis amennyire én rálátok a mostani adatelemzési módszerekre. Persze lehet, hogy az NSA valamilyen ufós technológiákkal már megoldotta a nagy kérdéseket, olyan osztályozóik vannak, amik még a györgyfalviakat is szétválasztják a monostoriaktól, de nem hinném igazából.

Egyébként tegnap poénból leszedtem egy sakkprogramot és legkönnyebb fokozaton megvertem, igaz, véletlenül vettem észre, hogy matt lépésem van. :) Lehet néha még egy-egy gyorsat fogok játszani, vágyok egy kis stratégiai játékra is, bár a sakk az nem annyira az. Ki kéne már egyszer komolyabban próbálni a got is, az sokkal számításigényesebb játék, pedig sokkal egyszerűbbek a szabályai.

Újraolvastam a tegnapi posztot, eszméletlen milyen helytelenül írok. A fene vinné el az angolt, hogy abban nincsenek összetett szavak olyan gyakran mint a magyarban, teljesen átszoktam arra. Kijelenthetem, a nyelv mentális reprezentációja nem szótár alapú, vagy legalábbis teljesen, vagy legalábbis most így fél tizenegykor, kint tűző nappal, bent félhomályban, pizsamában, a napi blog túra kezdtetén.

Wow

Megy a net a bentlakásban. Ez jó a netelős hajlamaimnak, amik átvették a zuralmat a zéletem felett. Nem sokat aludtam a vonaton, lehet ezért találtam érdekesnek dolgokat, amiket ide most le is írok.

Valahol Vásárhely és Ludas között az egyetlen valamennyire sikeres alvási kísérletem égbekiáltó ordítozás szakította meg, amit a kalózok és a kapákkal felszerelt kissebbségibbek vittek végbe. A végén a kalózok leláncolták az ajtókat és végigzavarták a kissebbségibbeket a vonaton, mig azok hajlandóak voltak leszállni. Ingyen akartak utazni ugyebár, ezért álltunk jó tíz percet es semmi kis háltában.

A kocsárdi állomáson láttam, amint egy három év körüli gyermek játszadozik egy kopott palacsinta sütővel, aminek tiszta véletlenül zöldre volt festve valamikor a közepe és fehér kör keretezte. Aztán megjelent az ajtóban az anyukája és kiderült, hogy ő ügyel fel a vonatokra is, hálistennek, a kiengedés nem egy nagyon megterhelő feladat, meg a telefoncsörgésre való befutás sem. Mindenesetre a gyermek jól szórakozott és én is.

Kicsivel Torda előtt felszállt egy katona és illedelmesen megkérdezte, hogy van-e hely és hát volt. Én persze elkezdtem erősen kifele nézni, minek következtében észrevettem, hogy van ott egy katonai repülő tér, szépen kint várakozott vagy 10 vadászrepülő a felszállópályán, meg volt egy nagyobb teherszállító is. Jó, hogy lassan ilyeneket is észreveszek, eddig elkerülte a figyelmem, pedig már vagy három éve erre szoktam vonatozni. A katona Tordán leszállt és még jegye is volt, persze fél.

Amúgy meg minden meccsbe belenéztem, míg otthon voltam, én ilyen indulatos meccsekre nem emlékszem a régebbi vébékről, vagy csak az én emlékezetemmel van baj. Nemsokára kezdődik az új meccs, megnézem, mert most úgyis pár nap kihagyás jön.

Ballagás

Tegnap ballagott a tesóm, a vásárhelyi orvosin. Voltunk a családdal, szépen, mindkét rendezvényen. Merthogy az volt, hogy a románokkal közösen a sport csarnokban, az egyetemtől induló egy órás szó szoros ballagás után megvolt a nagy zsibongás is, amit a saccperkábé ötezer hozzátartozó művelt. A rektorok, dékánok és egyebek beszédeiben két visszatérő motívum volt, hogy kérik a hallgatóságot, hogy ne sportmérkőzés nézőiként viselkedjen és hogy mekkora felelősség az orvosi pálya és minden beteget egyenraguként kell kezelni. Ezután jött az ünnepélyes ebéd, amit mi a Laci csárdában vettünk magunkhoz, nagyon fincsi volt és szerencsére a hat fiatalabb elég messzire űlt a tizenkét idősebbtől, kellemesen cseveghettünk. Utána volt még egy ceremónia a református vártemplomban ahol négy felekezet papjai hintették az áldást és magyar tanárok is búcsúztatták a búcsúztatandó diákokat és megköszönték a szülők áldozatos munkáját. Ez egészen kultúráltan zajlott le, a végén még himnusz is volt, mindkét fajtából, ami számít.

Utána hazajöttünk, a tesóm ma még bankettezik, szóval ő nem jött. Szerencsére itthon van net, lehet pótolni a lemaradást, blogolást tekintve. :) Igazából sem írni sem olvasni nincs nagy kedvem. Egyébként mostmár mi is láttunk pár meccset, azt az ominózus Ausztrália-Horvátországot is, nagyon jól szórakoztunk rajta. Majd még írok.

Nyet

Mar harom napja nincs net a bentlakasban, most kijottem egyet emailt csekkolni. Semmi igazan fontos.

Halo

Ma hajnali négykor befejeztem a Halot. Úgy látszik, használt a mózerolásom a video kártya hűtésével, csak vagy ötször fagyott le a gép, a végén bírta vagy 5 órát. Jöhet a következő. (GTA3?)

Nagyon jó játék volt. Nem tudok róla jól írni, de érdemes kipróbálni azoknak, akik szeretik a lövöldét. Mondjuk én utoljára a Doomot vittem végig, persze nosztalgiából, pspn, de a legmodernebb is azt hiszem a Quake volt. Na ez nem olyan. Nincsenek kulcsok, egyetlen egy elágazást sem találtam, a pályák lineárisak, az ellenfelek viszont nem azok. És nagyon jól el van ez így találva, kevés ellenféltípus van, kevés fegyver, mégis a játékmenet annyira összeolvaszt mindent, mint még az én tapasztalataimban soha. A pályák elég változatosak, bár néha nagyon ugyanarra a témára épülnek, szerintem a modelleket is reciklálják egy az egyben, de ez nem baj persze, az akció teljesen élvezhetővé teszi azt, hogy ugyanolyan helyszíneken bolyongunk. Nagyon jól kihasználták a limitált hardvert a pályatervezők, ugyebár apró részecskékre van bontva az egész, hogy beférjen a memóba, de nagyon jó a ritmusa az egésznek, vagy az ellenfelek erősödnek kellően, vagy egy újabb pályaszakasz jön, amiben általában valami teljesen mást kell csinálni mint az előbb, szerencsére van elég jármű is, amikkel szórakozni lehet. A fokozatosság nagyon el van találva, pl. a legerősebb szörnyet az elején még csak biztos távolból kell lelövöldözgetni, egyre közelebb haladunk a pályák során és egyszer csak össze vagyunk zárva velük a girbe-gurba szobában. Persze, ha nem felejtettük ott a láthatatlanná tevőt az egyik sarokban és van páncélöklünk is, akkor nem okoznak gondot. A pályatervezés teljesen egyedi és nagyon hangulatos, árad belőle egyfajta hidegség és idegenség, érződik a méretekből és formákból, hogy ez a hely nem embernek lett tervezve. A sztori a játék hangulatával ötvözve nagyon bejött, egyébként standard gonosz faj, meg még gonoszabb mutáció ötvözete, de ahogy halad a történet, szépen kibontakozik az üldözőből üldözött motívum és az ellenségem ellensége a barátom. Van pár hely, ahol lehet nézni, ahogy az eredeti ellenség (covenant) és az új (flood) összecsap és elég vicces az egész. És persze ott van a titokzatos Halo is, ami aztán mindenkinek ellensége. A zene csodálatos, bár a játékot már letöröltem, a soundtracket azt hiszem még fogom hallgatni egy ideig. Egy baja van a játéknak, túl rövid, meg hogy a másodikat a Microsoft csak DX10-el fogja szállítani, ami meg csak Vistában lesz, fujjj. Persze lehet venni Xbox-ot, vagy akár 360-at, egyre jobban hangzik az ötlet. Vicces volt, hogy minimum két órát próbálkoztam a Final Run című küldetéssel és amikor már nagyon nem akart összejönni, akkor próbáltam ki egy ilyen légi alkalmatosságot ellopni és akkor már fel lehetett szállni a hídra és némi repkedés után tévedtem csak vissza a történet főszálához, talán ez volt az egyetlen elágazás. Jó lenne tudni mi van akkor, ha sikerül kinyírni azt a rengeteg covenantost, én normal nehézségen játszodtam, de nem sikerült, egyébként meg nem találtam túl nehéznek a játékot, legalábbis normal nehézségen. Dejóvolt, no.

Hmm, miért nincs erdélyi magyar játékújságírás? Talán mert nem hiányzik a fontos embereknek? Pedig a játékipar bruttó bevétele meghaladta a filmiparét, filmes folyóírat mégis van. :))) El vagyunk maradva, ennyi az egész, még nem értük el a kritikus tömeget, nincs egyáltalán erdélyi magyar játékipar (leszámítva talán Paliékat :), nemhogy amatőr valamire való játékok legyenek (leszámítva az ötödölőket és azokat a rémségeket, amiket kilencedik osztályban assemblyt tanulva írogattunk, gondolom jónéhányan). Talán eljön egyszer annak is az ideje.

Emlékek. Szatmáron, a kerek épület mellett volt egy könyvesbolt, ott lehetett kapni Chipre kazettákat, emlékszem, volt kék, zöld, piros borítójuk, eredeti román Basicben írt játékok volt, nekem nem volt Chipem, C64-em volt, meg aztán arra sokkal jobb cuccok voltak, de megvettem egy kéket, mert hát mégis csak hazai és Miklósnak meg volt Chipje. Volt rajta egy program, ami barcochbázott a játékossal és elég tűrhető dolgokat talált ki, emlékszem, nagyon bonyolult programnak tűnt akkor. Hehe, döntési fa, vajon entrópiával számolta ki a következő kérdést és ha igen, hogyan számolta a logaritmust? Emlékszem, volt valami olyan basic Chipen, amivel könnyen lehetett a karakterkészletet átdefiniálni, vagy az amúgy is könnyű volt? Hévízen, ahelyett, hogy úsztam volna, kockás füzetbe spriteokat rajzoltam és a sor végére szépen kiszámoltam tízes számrendszerben a 8 bit értékét, hogy lehessen bepötyögni. Bezzeg, ha úsztam volna, most nem fájna a hátam egy napi játék után. Viszont szerencsére másnapra elmúlik. Még.

Azt hiszem, be kell lássam végre, hogy gémer vagyok, a szívem mélyén. Kár, hogy most nagyon nem erre tartok. Lehet az, hogy a végén mégsem kerülnek a helyére a dolgok? Új műsorhoz, új férfi kell.

Vicces, hogy egy napi játék után megint újra fel kell fedezni bizonyos gondolatokat, érzéseket. Kíváncsi lennék, mi lenne, ha rendszeresen játszanék. Na nem sokat, csak egy kicsit, blogolás helyett. :)))

Tyeknikávocskájá

Ma vettem egy tv tunert, meg hozzá egy 5 lejes antennát, de vagy én nem értek a programjához eléggé, vagy nem tudom mi a baj, de nem fogja be nézhetően a cuccost. Valószínűleg az antenna a ludas, talán kéne hozzá hosszabbítót venni és körbe vinni a szobában. Szóval még mindig nem láttam egy meccset sem, igazán nem is érdekelnek, de azért jó bámulni csak úgy. :) Ja, mekkorát szívtam, az LG dvd íróm nem hajlandó beolvasni a gyári driveres cédét rendesen, néha tud olvasni pár fájlt 50k-val, de inkább nem. Aztán persze némi külső segítséggel, amiért köszönet, sikerült felmásolnom a cuccokat. Mindenesetre nem megy a dolog még rendesen és kifogytam az ötletekből.

Vettem ám egy chipset ventit is, leszedtem a grafikus kártyáról a sajátját, amiről az az érzésem, hogy nem megy, és feltettem ezt, még kéken is világít. Mondjuk nem éppen talál be abba a kis körbe, ami ki volt számára hagyva a hűtőrácsban, így van egy elég nagy hely ott, de remélem azért kavarja rendesen a levegőt és hűti a hűtőrácsot. Persze kipróbáltam a Halot, egyből lefagyott, de utána meg már tudtam vagy 3 órát játszani a következő lefagyásig. Jó lenne egyszer már végig vinni.

Vettem csavarhúzókat is, csillagosat, kicsit, nagyot.

United 93

Huh, még mindig sokkoló történet, nehéz elhinni, hogy ezt néztük tévében anno, élőben, legalábbis amennyit mutattak. Tudom, holnap reggel tízezer ember nem fog felkelni Új Delhiben, de akkor is, ez más, bár lehet, hogy azt is jól meg lehetne csinálni filmen és akkor most arról pötyögnék. Van ennek a valóságnak egy érdekes íze, most nem megy ki a számból. Nem baj, Claire de Lune-t hallgatok, már nyugszom meg szép lassan.

Ha valaha kiderül, hogy az amcsik rendezték meg az egészet, az nagyon durva lesz, de én nem vagyok képes ebben hinni.

Szép álmokat.

Álom

Tegnap este úgy aludtam el, hogy egy házról ábrándoztam, tornászról, naplementéről, nagy kutyáról, pici gyermekekről. Nem álmodtam semmit, pedig két piros Ursus sör keringett bennem, legalábbis az alkohol része, én általában fekete Silvát iszom. Inni jó, főként jó társaságban.

A fogadalmam értelmetlen volt, nincs értelme büntetést kiszabni magamra, mert azt sem tartanám be.

A fogadalom

Egy hétig. Nem fogok blogot olvasni, írni és nem teszek be új letöltéseket sehova és nem keresem őket. YM az mehet, email persze kötelező, Google ajánlott. Egy hét múlva leírom, hogy sikerült-e betartani.

Hétfőtől vakáció.

A net

A net teljesen meg fogja változtatni az embert és így a világot. Megváltozik a fogalmunk a birtoklásról, a kapcsolattartásról, a barátságról, a megismerésről. Engem mostanában sokkal kevésbé zavar, ha a Duna elmos párszáz házat az alföldön, mintha nem megy egy félórára a net, amikor használni akarnám. A netező ember számára másképp telik az idő. Ez lesz az új vallás. Nemsokára bemondják a híradóban, ha leesett a Yahoo szerverparkja egy fél órára és plakátokon fogják hírdetni, amikor egy híres blogger posztra szánja el magát. Bevezetődik az ember mindennapi gondolkodásába a redundancia és a haszontalan posztok írása és olvasása elleni védekezés. Én sajnos már túl öreg vagyok ahhoz, hogy megtanuljak a haszontalan posztok írása ellen védekezni, rajtam már csak az oltás segíthet. Kinek van kedve sörözni menni?

írás

Azért az megnyugtató, hogy a legfontosabb dolgokról nem hogy nem jön, hogy írjon az ember, de még közel sem jó szavak jutnak eszébe, amikor meg akarja fogalmazni magának.

Hmm

Ma reggel kilenckor keltem és azóta a gép előtt ülök, blogokat és egyebeket olvasgatva. Nem jó ez így, de nem tudok leszokni róla. Találtam egy pár jó blogot, ilyenek is léteznek, de lusta vagyok belinkelni őket, amúgy is, dudományosak általában.

Azt hiszem, a tegnap mutatták be a Pixar új filmjét, a Carst. Nem tetszett különösebben a trailer, amikor a The Incredibles előtt láttam, de ma olvasgattam róla egy kicsit és ha jól értem, Lasseter rendezte, már ha van mostanában ideje rendezni, de mindenképpen az ő ötlete, szóval rossz nem lehet, meg amúgy is, Pixar. Egy jó kis link arról, hogy milyen az álomgyár belülről, azt hiszem, sokan szeretnének ott dolgozni.

Más. Most küldték a linket, kolozsvári vezeti a nemzetileg jegyzett publikációs listát informatikából. Hát gratula neki, persze ez a lista kicsit cseles, de akkor is. Egyébként a BBTE a harmadik legjobb egyetem átlagban az országban, a világon ha jól emlékszem, talán valahol 1500 és 2000 között van, de lehet, hogy nem jól emlékszem. Persze ez nem jelent semmit igazán, sem objektíve, sem szubjektíve. Csakhogy az igaz ember ritka, vagy legalábbis az abszolút igaz. Na mindegy, oda akarom valahogy csűrni a szót, hogy unom a blogolást, pontosabban nincs hozzá kedvem, de azért nem kell megijedni, sok van még az egy évig, amiután már illendő letörölni és újrakezdeni némi szünet után. Valaki nem tud valami statisztikát a blogok átlag élettartamáról? A weben a linkeket nem a normális eloszlás uralja, hanem a hatványos, (hmm, hogy kéne fordítani azt, hogy power law, írjuk csak szépen így: $Cx^{-\gamma}$) valószínűleg ezt is, már csak a paramétereket kéne megtudni. Az az érzésem, valahol az átlag körül járhatok, piszológiai megfontolásból mert pl. én is igencsak átlagos vagyok. Unom.

Letöltöttem pár Chrono Cross és Xenogears music videot. Rulez. Kár, hogy most tanulási fázisban kéne legyek elméletileg, pontosabban nem kár, csak kicsit kellemetlen. Valahogy sosem azt csinálom, amit éppen kéne. Van egy mentségem: fiatal vagyok, legalábbis relatíve. És tessék felfogni, hogy nem tudom, hogy mi a jó, de vannak elképzeléseim róla, még ha rosszak is, de még nem olvadtak ki az agyamból, majd, ha teljesen felolvad, akkor majd eltűnnek a rossz elképzeléseim is. Persze lehet, hogy akkor már késő lesz, de hát úgy szokták mondani, hogy minden vég egy új kezdet is egyben, ezt pedig bölcs emberek mondják, azt hiszem.

Tideland

Ma volt az utolsó tanítási nap ebben a félévben. Ennek megünneplésére elmentem moziba, bár ez csak a mozi előtt határozódott el, másfél órával a Terry Gilliam Tideland című filmjének kezdete előtt. Az idő elütésére a sörivás volt a legmegfelelőbb módszer és a Bánffy palotában járt hozzá egy Godot témájú (amatőr) előadás, amiből nem értettem semmit és az egyik szereplő arcát gyakran eltakarta egy napernyő. A film jó volt, tetszett is valamennyire, de azért nem vonnék le belőle messzemenő következtetéseket. Mesteri módon történik a nagy semmi két órán keresztül, de mégis csak nagy ritkán volt alkalmam megkérdezni magamtól, hogy meddig fogja a kislány azt a hullát még ölelgetni. Lehet, ha újraolvasnám az Alice-t és jól megrágnám benne a logikai tanítást, fel lehetne fedezni némi tanítást ebben a filmben is, talán azzal a gonosz fogyasztói társadalmunkkal kapcsolatban, vagy valami ilyesmi.

Ezt most nem akartam írni, de muszáj volt, mert élek és aki él, az ír, így vagy úgy.

Blewgok

Bánathy letörölte a blogját, az utolsó bejegyzés mondjuk sejtetett valamit, de nem gondoltam volna, hogy megteszi, elég laza blog volt. Seer Laci sem ír mostanában, hova jutott a világ? :))) Megint elgondolkodtam ezen a blogos dolgon. Túl felnőttes játék ez, túl nagy a világ egy embernek, azt hiszem, nehéz megbírkózni a tudatával, hogy a blog önálló életre kelhet és ügyelni kell az útját ebben a terroristákkal telepakolt világban. Mindenesetre csak annyit akartam, hogy kár értük, bár remélem hamarabb szokok le a blogolvasásról, mint ők újrakezdik az írást, de ha véletlenül fordítva lesz, az sem olyan nagy baj.

Igazság szerint nekem sincs nagy kedvem mostanában írni, csak azért csinálom, hogy legyen elég számontartatlan olvasóm majd akkor, amikor megint értelmeseket fogok írni. Bár eddig sem írtam értelmeseket, szóval lehet, hogy elijesztem őket, na de majd jönnek újak akiket szintén nem tartok számon és akár régiek is lehetnek. Az van, hogy nincs valami jó kedvem, de úgy érzem, hogy ez inkább a vége egy rossz periódusnak, mint a kezdete. Elvégre jön a nyár.

TIFF-re sincs nagy kedvem menni, összevissza két keleti filmet találtam a kínálatban, egyetlen animációt sem, vagy csak én nem ismerem eléggé a friss dolgokat. Azért két magyar filmre majd azt hiszem elmegyek, meg a keletiekre is, talán. Addig is, Faye Wong.

Ui

Hmm, én nem akarok arról az anti evolúcionista úrról semmi rosszat mondani, csak azért eléggé meredek volt ahogy a mostan népszerű tudományt leszólta. Persze, nem kell nekem védeni a tudományt, nem tettem semmit hozzá, meg aztán, amikor felgyújtom a konyhában a villanyt, nem kell Szilárd Leó ott álljon és könyörögjön, hogy használjak már egy kis áramot, hogy építhessünk még atomerőműveket. Szóval én tisztelem a véleményét, nagy értelmét nem látom, de hát sok mindennek nem látom az értelmét és mégis létezik.

Más. Szerdán 7 óra 19 perckor éppen a Román Opera előtt haladtam el (útban hazafele a Graphisoftos borozásról) és láttam Fülöp Mártont, nehéz őt nem észrevenni. Na gondoltam, megint Traviata és igazam is lett, ki volt téve a plakát, hogy 7-től Traviata. Vicces, nem kell siessen be kezdésre, csak a második felvonásban összetöri a Violetta szívét, a harmadikban felpofozza a fiát és bocsánatot kér Violettától és már mehet is haza, a vacsora biztosan készen várja. És minden megy tovább a maga medrében, pár hét múlva talán szegény etiópokra jár rá a rúd. Bár Aidát már jó régen nem láttam, nem is játsszák túl gyakran. Kár, hogy mire vakáció lett, lejár az évad is. Remélem jövőre többször eljutok operába, meg színházba is. Addig is hallgathatok Rigolettót, de nem mondom meg miért, mert aztán félhetek, ha kopogtatnak. :))

Kimcsi

De előbb: most olvastam a Transindexen egy filozófus úrt, aki kiosztotta az észt az evolúcionizmusról, először nagyon felháborított az a sok zöldség amit írt, aztán elolvastam rá a választ is, ami finom volt és tudományos és elszállt a haragom. Mindenesetre hadd idézzek egyet az anti evolúcionista cikk elejéről: "felettébb kétes értékű morális következtetést vonunk le pusztán empirikus megállapításokból, ami ugyebár teljesen tudománytalan eljárás". Azt hiszem, ennyi elég is belőle. Na jó, kicsit explicitebb leszek. Az én meglátásomban a tudomány kísérletezés útján halad előre, nem absztrakt filozofálgatással. Persze, az eredményeket kell absztrahálni, de eljutni hozzájuk pusztán absztrakt módon szinte lehetetlen. Ha Arisztotelész nem azon vitatkozott volna Zénóval, hogy áll-e a nyíl a levegőben, hanem megpróbálta volna kiszámolni a sebességét, akkor bevezethette volna a deriváltat és nem kellett volna kétezer évet várjunk Newtonra (ez csak képletesen értendő persze, valószínüleg nem is egy században élt Arisztotelész és Zénó, ennyire nem értek ehhez, ami még nagyobb baj, a deriváláshoz sem nagyon). Egyébként ugyanilyen megfontolásból az is tudománytalan következtetés, hogy most nem jó a világnak, mert ez is csak megfigyelésen alapszik, elméletileg nem bizonyítottuk.

Szóval a tegnap volt a koreai búcsúbuli és gonosz módon én hoztam el az összes kimcsit, meg egyébként is, nagyon húzta a száját a nép tőle. Most nagyon egészséges és csípős hétvége elé nézek. Apropó, ha valakinek kell és hoz egy kis dobozkát, adhatok, amíg a készlet tart. Ja, a kimcsi az a koreai arany, nemzeti savanyúság, bár inkább csípősség, de nagyon egészséges, állítólag. Jó volt a búcsúbuli, de még van egy óra, mindjárt elkések. Na, majd még írok a kimcsiről.

Graphisoft

Most jöttem a Graphisoft bemutatóról. Pontosabban az utána tartott borozásról. Meg sajtozásról, ennyiféle sajtot egy helyen én még nem is láttam. Megtudtuk milyen vagány cég a Graphisoft, milyen sokat keresnek és milyen jól dolgoznak. Kíváncsi lennék, hogy alszik egy olyan ember, akinek a programjával terveztek egy millió épületet? Dolgozik a kolozsvári bedolgozó cégnél pár olyan srác is, akiket "tanítottam". Minimum kétszer annyit keresnek mint én. Hiába, az ember a saját hibájából tanul, csak én nem. Tanulok. A saját hibámból. Meg másból sem. Csak ha nagyon muszáj. Beszélgettem a bemutatót tartó egyénnel, érdekes volt, nem használnak komolyabb szoftver metrikákat, jó nekik. Kaptam egy ceruzát, volt mivel az ujjaim között játszodjak hazafelé. Ezt még első év második szessziójában tanultam, miközben Kispista az ágyából Contrat játszott Zsnesen.

Hmm, nem volt elég az 50 perc gyalog haza. A Graphisoftnak jó bora van.

Bánk bán

Otthon megnéztük az egész családdal a Bánk bánt, a kolozsvári opera vendégszerepelt, nem a gyergyói adta elő. Jó volt, tetszett, azért egy-két dolog jobban kijön az első sorból, az tuti, annyira meg nem vagyok vájt fülű, hogy zavarjon a zenekar túlzott közelsége és így a hangok különböző időben elérkezése. Igazából nem az előadás ébresztett gondolatokat, hanem a téma.

Milyen könnyű volt is akkor, szenvedett az ország, valaki leszúrta a királynét és meg volt oldva a gond. A demokráciában ez már nem menne, okos rendszer ez, teljesen kivette az ember kezéből a kezdeményezést azzal, hogy mindenki egyenlően senki lett. Igazából amit mi fejlődésnek nevezünk, ugyanazt szolgálja mint régen, csak egy kicsit kibővült a kivételezett csoport, már nem csak a királyi család, hanem az iparosok, fotballklub tulajdonosok, hajóskapitányok és médiasztárok is élvezhetik az isteni eredet kegyeit. Persze a politikusok is, de ez nem lep meg senkit már. Annyiban tekinthetjük magunkat szerencséseknek, hogy rájöttek a vezető rétegek, hogy úgy tudnak a legkönnyebben kihasználni, ha elégedettek vagyunk némileg az életünkkel, vannak céljaink és egy párat még el is érünk belőlük. Persze ez valószínűleg már így is több mint amiről valaha is álmodtak az őseink, szóval nem keserű szájízzel írom ezt, eddig nem tettem sok hasznosat, nem járultam igazán hozzá a Mátrix gazdaságához. Persze majd biztosan sorra kerülök én is, majd vigyázok rá, hogy mindenképpen a blúpillt válasszam, elég nekem ez a narancssárga blogger felület.

Volt még egy dolog. Ugye otthon könnyű színházba menni, kijövünk a tömbházból, némi tipegés és széles út szerencsés atugrása után már ott is a színház. Nos, ezen a gigászi távolságon kísért egy nagy darab cigányasszony és kéregetett, ahogy szokás, kitartóan. Eddig ugye semmi különös, viszont az mondta kb:"Juttasson egy kis pénzt....". Én meg végig bosszankodtam azon, hogy miért a juttasson szót használta, miért nem az adjont, hiszen így a menőzésével simán kirúgja a széket egy természetes nyelv megértő rendszer alól, mert a két szó különbözik ugyebár, ami még nem is lenne gond, mert tudjuk, hogy némileg szinonímák, viszont teljesen más kontextusban szoktak azért megjelenni, valami kontextusra építő módszer simán egy osztályba sorolná a cigány asszonyt meg a Vörös Keresztet. Csak azért, mert ő menőzni akar és meggyőzni róla, hogy neki aztán érdemes juttatni. Nem tudom miért kellett őseink így elbonyolítsák a nyelvünket. :)))) Na jó, legalább van nekem is amivel foglalkozni és kisíklani még egy ideig a rendszer karmaiból. Persze lehet, hogy más egyének kontextusában a rendszert szolgálom, követendő példa vagyok, brrr, belegondolni is rossz.

Az nem jó, ha az ember ritkán látogatja a családját és még akkor is visz munkát haza és még windózos progikat is installálnia kell. Mostanában mikor jövök otthonról vissza ide, mindig úgy érzem, hogy nem így kellett volna, ezt nem szeretem.

Egyébként ez volt a századik bejegyzés, kábé egy fél év alatt jött össze, az azért azt jelenti, hogy minden második nap írtam, nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok nyüszögni, de hagyjuk, legalább most.

Ma volt koreai vizsga is, nem remekeltem valami nagyon, de nagyon sok dolgom volt a hétvégén. De legalább közeleg a nyár és lehet, hogy sütni fog a nap, szépen. Hmm, délre néz a szobánk összes ablaka, szerencsére nyáron kiürülnek a bentlakások, nem fog senki szemből kukkolni.

Jut eszembe, nagyon fáradt vagyok, egy órát aludtam mielőtt vonatra ültem, bár némi alvás azért összejött a délután már. Érdekes, blogolni szinte mindig van erőm, de ahogy már kicsit komolyabban kéne használnom az agyacskámat, egyből kibírhatatlan fáradtságot érzek. Lehet, blogolásból kéne megélni.

Ohne

Csak nem mentem ma Gödel 100. szülinapi bulijára. Nézegettük a programot, egész nap osztották volna az észt, a legtöbb román szót nem is értettem, szóval kimaradt. Na nem baj, nem halok meg Gödel nélkül.

Tegnap magic hour volt, amikor hazafelé igyekeztem két sörrel a gondolataim és bélbolyhaim közt, nem csináltam meg amit kellett volna. Na, a hétvége még megadatott, remélem, megadom én is a feladatnak ami kell. Jó volt találkozni az Ámerikába szakadt volt csoporttárssal.

Azt hiszem lassan az orvosok és pszichológusok neki kéne fogjanak tanulmányozni a net előtt eltöltött haszontalan idő vonzerejét és valami jó kis orvosságot találjanak ki ellene. Ha olcsó lenne, tuti néha-néha egy-egy hónapos kúrát beiktatnék, mert ez így nem mehet tovább.

Pár óra múlva megyek haza, le kéne már feküdni, elvileg esem le a lábamról, annyira fáradt vagyok, talán el kéne venni a széket a gép elől.

Mindennapi tudomány

2001-ben Gödel díjat kapott egy eredmény, miszerint egy bizonyos számítási modellben az eredmény bizonyos véletlen bitjeinek ellenőrzésével igazolható annak helyessége. Igazából nem olvastam a cikket, de hiszek benne, nem csak azért, mert az okos emberek is hisznek benne, hanem azért is, mert hasonló jelenségeket megfigyelhetünk a mindennapi életben is. Néha igen fájdalmas ez a megfigyelés, de lassan hozzászokik az ember és már nem érdekli. És akkor egyesek meg beszólnak, hogy mi ez a nagy érdektelenség, tessék felelősen viselkedni. És akkor nem lehet tenni semmit, mert a helyzet nem engedi meg a beintést. Blogolni viszont lehet, de kár.

Gödel

Pénteken fél tíztől a Kolozsvári Logika Egyesület (vagy valami hasonló) megünnepli Gödel 100-adik születésnapját. Nagyon kiváncsi lettem rá. Tizenkettőtől koreai óra, remélem, addig befejezik.

Ma jót kántereztünk Zalánnal. Jó dolog a "kutató laboratórium". Ja, akit érdekel, hogy kell matematikául oroszlánt fogni, esetleg szórakozhat egy kicsit ezen.

Bevásárlás

Ma vettünk mikrósütőt, meg valami turmixoló mütty-müttyöt. Utána még visszamentünk enni a mekibe a vitéznek a terén, már nagyon régen tervezzük, a Super Size Me megnézése után. Valamelyik estére be van tervezve a Bowling for Columbine, vajon kedvet csinál nekünk fegyvert venni? Vettünk nekem jó sportcipőt is, hogy futhassak én is. Dejó. Úszni sem jutottam el azóta.

Blogok

Találtam egy csomó gépi tanulás és természetes nyelvfeldolgozás blogot.

Eszteréknek nagy kertje van, remélem, meg tudjuk majd termelni a szükséges élelmet, mind zöldséget, mind csirkét tekintve. Gyergyóban meg krumplit lehet majd termelni, lassan úgyis drágább lesz mint a banán.

Végre

Elküldtük azt a fránya cikket. Mostmár csak a szessziót kell túlélni és jöhet a nyár. Lehet gyűjtögetni az optimizmus pontokat a jövő évre.

Voltam úszni is.

Csak úgy

Késő van, nekifogtam olvasni egy könyvet, amit valószínűleg nem fogok befejezni addigra amig kéne. Meg hát, képtelen vagyok 5 percnél tovább ugyanarra koncentrálni, ezért nekifogtam egy bejegyzést írni, hogy az alt+tab-ról legyen valami ami gyorsan visszakergessen az olvasáshoz.

Wow, működik, olvasok inkább mint megint hülyeséget írjak. Képzeljük el a blogot mint egy kommunikációs csatornát amelyen egy üzenet egy bejegyzés. Mi az a latens folyamat ami generálja az üzeneteket? Jobb ha nem tudjátok meg. :))) Ki kéne egyszer számolnom a blogom entrópiáját, csak sajnos nem volt elég őszinte, ezért használhatatlan lenne az eredmény.

Olvastam a transindexen, hogy megtalálták a Júdás evangéliumát és, hogy eléggé ellenkezik az eddig kialakított Jézus képpel. Érdekes, én pl érdekesnek találtam, sőt, erősebbé vált bennem a Jézus kép. A tökéleteset nem tudom elfogadni, de ha alább hagyna az egyház, akkor talán meggondolnám a dolgot mégegyszer. Pl a Kazantzakisz könyv is tetszett és elgondolkodtatott a dolgon, pedig amikor olvastam, már rég nem foglalkoztatott a keresztény vallás.

Olvastam a táltosról is és idegesített a dolog. Ezek az emberek azt hiszik, hogy ők találták fel a spanyol viaszt. Hát azt nem, de egyszerűsítették az egészet egy gyertyabélre, az tuti. Mintha csupa izomorfizmusból állna az ember, ha itt begörbíted, akkor ott kiegyenesedik és fordítva. Majd egyszer elmesélem az egyik első komolyabb találkozásomat egy ilyen emberrel, lehet, hogy azóta is miatta vagyok ilyen mint most. :)) Majd a részletekből kiderül miért.

Szóval ha kevésbé tökéletesek lennének a dolgok, mind a mennyben, mind a földön, lehet hívőbb lennék én is. De az én lelkemért nem kár, a testemnek meg úgyis mindegy, szóval hagyjatok elveszni, ha véletlenül mégis feltámadunk odaát. Tényleg, ha valaki gerincfájósan hal meg itt, akkor muszáj átvigye odaát is? Lehet egy gerincfájós ember bűntelen, hiszen elmulaszotta a napi gerinctornát valószínűleg olyan talmi hívságok miatt mint a blogolás?

EEE

Na igen, most hátha nem veszik el az áramot. Majd gyakran mentek draftot, úgyis oda kéne kerüljön minden amit írok.

Most sokat kéne dolgozni és hát azért dolgozgatunk is, úgyhogy jól esik azért nem blogolni, mert valami hasznos történik. Most van ugye Los Angelesben az E3 és hát ugye mostanában már annyi ilyen hírhez, anyaghoz férhet hozzá az ember, amennyihez nem szégyell, vagy legalábbis az idejéből futja. Nekem nem kéne fussa, nem is futja nagyon, csak egy kicsit. Nem tehetek róla, nem tudom elfelejteni azokat a régi szép időket, amikor leültem a tévé elé, összekötöttem a géppel, a gépet a dataszettel, mindent bekapcsoltam és feltűnt a kék képernyő, amit igazán szerettem (bár megvallom, azt a másikat már elég rég nem láttam, most nem az a legnagyobb gond) és mikozben tekert vissza a kazetta, én pötyögtem, hogy LOAD "*" és akkor jött az ABC TURBO 15 fordulat alatt és utána még egy kis kazetta tekergetés és jött a játék is 80-90-100 fordulat alatt. Szerintem akkor azt hihettem, hogy a programokat kazettafordulatokban mérik. Voltak PC-n is jó cuccok, nem kezdek bele felsorolni. Mostanában már nincs rá időm, de valahogy az érdeklődésem megmaradt, a híreket többnyire elolvasom, a trailereket megnézem, drukkolok egy kicsit a Wiinek, bár elég stupid névválasztásnak tartom, azért az eredetiségnek is vannak határai, kérem. Jó lenne leszokni erről, nem mondhatni, hogy túl produktív tevékenység lenne. Amikor amúgy nem vagyok produktív, akkor zavar, szégyellem, de most nem annyira, hogy ne írjak róla két szót. Halo 3 és God of War 2, eddig ez a két trailer tetszett a legjobban, előbbi az ötlete és attitűdje és persze minősége miatt, a második, mert egy olyan agyatlan brawlernek néz ki, amit igazán én is szívesen nyüstölnék, azt hiszem. Sajnos az új GTA-ból még nincs video, vagy nem láttam, azt nagyon vagány lenne játszani. A grafikáról annyit, hogy egyes trailerek sem mennek már a gépemen, a játékról már nincs is mit beszélni. Elég gonosz dolog a Sonytól, hogy az amcsik 599 dolcsiért kapják a PS3-at, mi szegény európaiak pedig 599 euróért. Még a végén X-et fogok venni, abban úgyis van Yak a biosban. Habár ahogy olvastam, a PS3-an startból lesz Linux és fejelszteni is lehet majd, ez aztán a nyitás a Sonytól. Remélem, példát statuálnak. Egy kicsit azért drukkolok a Wii-nek is, meg pl. most nézve a DS kínálatot, több játék érdekel, mint a PSP-s kínálatból, amiből igazán csak a Vice City Stories hangzik érdekesen számomra, míg a másik oldalon van Zelda, meg FF6 3D remake, yummy, azt nagyon szerettem, akarok megint énekelni az operában. Forgatom a kis fejemben, hogy kéne DS-t venni, vagy akár valami nagy konzolt, végülis, megbírnám, talán időnként egy-két játékot is. Jó lenne, ha mondjuk a védéshez kötném a vásárlást, bár nálam minden motiváció egyben anti motivációként is hat, azokon a napokon. November 11-hez igazán közel van a szülinapom, valaki meglephet egy PS3-al. :))) Ennyit az E3-ról, ideje lefeküdni és olyant álmodni, amire nem emlékszem felkeléskor. Néha olyan fájdalmasan hangzik, hogy az ember élete harmadát átalussza. Nem most.

Ma megint programoztam PICT-et, nagyon jó volt, nem kéne abbahagyni, most, hogy véget értek az előadások. Itthon is feltettem, megy szépen cygwin alatt. Egyszer össze kéne számolnom a programozási nyelveket a gépemen, azt hiszem, csak gcc-ből van vagy 4, 3 különböző targettel. Eszter azt mondta, hogy lassan senki nem fogja olvasni a blogom, mert nem értik a szavak felét sem. Hát sorry. Mennyi az a minimálisan nem munkával eltöltött idő a számítógép előtt, amivel még megőrzöm a mentális egészségemet. Mondjuk még mindig messze túllépem, szerintem, de talán nem értene tudni. Kár, hogy nincs módom megtapasztalni ezt a küszöböt. A küszöbök amúgy sem viccesek, az ember hajlamos átesni rajtuk.

Most megint csak úgy írok, mert jó, vagy nem is tudom. Volt még egy csomó dolog, amit írni akartam, de hát ez a jó ebben, ha egyszer írnék egy jót, akkor tuti többet nem jönne, hogy még írjak, így csak nyomom fogalom nélkül a hülyeséget. Vagy hogy is kell ezt mondani tudományosan?

Jó dolog ez, hogy van olyan sávszélességem, hogy simán tudom tölteni a cuccosokat, van pár vicces videó, amit az utóbbi napokban láttam. Legyen link? Legyen egy, ha már E3, akkor Wii (thx E). Egyre jobban tetszik nekem ez a dolog. Mostanában hallgatunk Sláger rádiót, szerencsére már elég késő van ahhoz, hogy ne az a stupid szerelmes műsor menjen. A végén az emberek beleordítják az éterbe, hogy "Szeretlek aranyom, aludj jól." Kicsit blogos, megosztja a gondolatát mindenkivel. De nem maradandó és név sincs, mégsem olyan, mint egy blog, valószínűleg, mivel a okozatok ennyire eltérnek, az okok is eltérhetnek. Persze, nem biztos, ugye igaz következhet mind hamisból, mind igazból, de hamis csak hamisból következhet, szóval ha az okozat hamis, akkor az ok csak hamis lehet, tehát mégsem különböznek. Most arra gondolok, hogy nem érthető ez, de ez jó, mert én is sok mindent nem értek és hát az érdekes érzés és egy kicsit gonosz is ez így. Azt hiszem, fáradt vagyok, ezért írok ennyi hülyeséget, nincs kedvem kimenni fogat mosni.

Nos hát, azt hiszem, ennyi megteszi egy hétre, csokiból még kevesebb is elég.