here's bolojohnny!

Na végre bejelentették a megszorításokat. Legalább nem kell több tévét nézzek, a következő évek úgyis a tüntetésekről fognak szólni és arról, hogy ki is a hibás. Az írott sajtó nem különben. Én ugyanakkor nem állok be a sorba, mert már régóta várom a válságot, na most itt lesz, szóval akkor lenne értelme írni a gazdaságról, ha kontrázhatnék. Nekem egyébként kicsit úgy tűnik, hogy egy ideig gazdasági növekedésről szó sem lehet, a tűzoltás az elsődleges szempont, aztán majd meglátjuk mikor kezdik lazítani a dolgokat, hogy növekedés esetleg szóba jöhessen (ami már a tavaly sem ment, sokkal jobb adókörülmények között, külföldi csodás fordulat nélkül sokáig esni fog még a román gazdaság).

Nemsokára vissza kell menjek dolgozni, véget ér a játékcsinálós hobbi, akkor majd előkerül megint a téma, hogy menni vagy maradni, vannak a csökkenő gazdaságoknak is előnyei, bár én nem vagyok az aki nagyon szeretne a zavarosban (vagy amúgy is) halászni.

Na, most már tényleg kellemes válságot mindenkinek! Remélem mikor kijövünk belőle, már megszabadulunk a fos politikai osztályunktól és a klientúrájuktól.

De az is lehet, hogy beindul a beszélőkém. A múltkori válságot az elején nagyon megszívtuk, akkor jöttem el az egyetemről, aztán amikor kezdtem a Gameloftnál dolgozni jól alakultak a dolgok, mert az okostelefonok éppen felszálló ágon voltak. Most csak a mesterséges intelligencia van felszálló ágon, talán még olyan melót is sikerülhet csípnem, bár állítólag már Kolozsvár is tele van szakértőkkel. Sosem lehet tudni mit hoz a jövő a blogban (se). 

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

(innen).

megint jönnek, szavazgatnak

Na végre megegyeztek az urak, lészen kormány. Sokadjára már nekifutnak a pazarlás és adócsalás megfékezésének, de nem nagyon hiszek benne, hogy sikerülni fog, hiszen ők is csak emberből vannak rengeteg emocionális lánccal. Na de tudjátok minek szokott sikerülni megvalósítani azt, amire programozták? Hát igen, a számítógépnek. Még van pár bénázási lehetősége a politikus uraknak, aztán amikor összedől a kártyavár, jöhetnek a számítógépek.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

AI. AI.

Ezt kell nézni ma 12:30 körül, jó lesz!

újranyit a tőzsdei szánkópálya, el lehet szánkázni a trilliárdokat

A kapitalizmusban a rendszerbe van kódolva a gazdasági válság, hiszen ez értelmezhető úgy is, hogy a termékek és szolgáltatások ára nagyon eltér az optimálistól és időnként igazítani kell. Azért térnek el az árak az optimálistól, mert az emberek nagyon rosszul állapítják meg őket, hiszen csak nagyon kis szeletét értik a rendszernek, meg azért is, mert vannak akik jobban értenek hozzá és elkezdenek spekulálni, azaz torzítani.

A szocializmusban (legalábbis a totalitárius fajtájában, amilyeneket eddig próbáltunk) az árakkal nincs baj, azokat központilag állapítják meg, ott az emberélet értéke torzul (általában meredeken csökken), ezért a forradalom van a rendszerbe kódolva.

Én szívesebben élek kapitalizmusban, mint totalitárius szocializmusban, de persze jó lenne, ha egy jól megcsinált és néhány paraméterében matematikailag igazolt mesterséges intelligencia vezetné a társadalmat, szerintem stabilabban tudná tartani a rendszert. Mostanában mindig, ha valamilyen politikus belecsap a szarba, arra gondolok, hogy hátha közelebb hozzá az emberek által művelt politika és gazdaság végét.

Persze jobb lenne, ha nem egy nagy válságból lépnénk át a jó világba, de valahogy az ember képtelen erre. Amikor kezdenek gyűlni a gondok, a hozzáértők mindig inkább kimaradnak és a pancserek veszik át az irányítást, akik aztán jól szétverik a rendszert. Talán nem is léteznek hozzáértők igazából, mindenki csak papol.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI.

a 22-es latrina csapdája

Csak egy kicsit el akarok oszlatni néhány tévhitet a politikai nézeteimmel kapcsolatban. Nem vagyok sem baloldali, sem jobboldali, sem centrista. Algoritmista vagyok, azaz azt szeretném, hogy számítógépek kormányozzanak, persze csak egy jól megírt és felügyelt algoritmus alapján.

Szóval nem vagyok sem Gyurcsány, sem Magyar Péter és még Orbán Viktor fan sem. Amúgy is, szerintem a politikusokkal valami baj van. Vagy nem értik a munkájuk nehézségét, és akkor azért nem odavalók, vagy nem a közjó mozgatja őket, és akkor meg azért. Ami viszont igazán aggaszt, hogy egytől egyig hazudnak mint a vízfolyás. Az igazán nagy baj csak akkor van, amikor már ők is elhiszik amit hazudnak. A másik baj meg az, hogy mindenképpen ránk akarják kenni a saját hibáikat és ezért mindenféle hibás érvet felhoznak. Ha az ember bemegy az étterembe és az étlapon mindössze szar, fos, meg kaki van, akkor simán csak kimegy az étteremből, anélkül, hogy fogyasztana. Sajnos a választásoknál ezt nem lehet megtenni, mert mi vagyunk a hibásak, hogy szarul választottunk.

Egyébként ez a bal-jobb dichotómia most olybá tűnik nekem, hogy valójában a kooperálás, nem kooperálás dichotómiája. A jó stratégiát a költség függvény, az iterációk száma, a populáció mérete és a rendelkezésre álló információk döntik el, nincs a priori helyes megoldás. Vannak problémák amelyeket csak kooperálva tudunk megoldani, de igazi innovációra csak kis csoportok képesek. Azért húzok egy kicsit balra, mert úgy gondolom, hogy a mostani helyzetben az innovációt pont hogy megöli a jobboldal, ami csak a régi eredmények maximális kihasználásával törődik, vagy ha innovál, akkor azt azért teszi, hogy még erősebb monopóliumot alakítson ki.

Szerencsére annyira gyengén csinálják már a politikusok, hogy a kommunikációjukon könnyű átlátni, a gazdaság meg már omladozik, amikor kész lesz a rendszer ami képes lesz lecserélni őket, az embereket nem kell majd sokat győzködni. Addig meg lehet valami mással foglalkozni, mint politikával.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Animáció.

Shenzen.

Drónos.

a milka tehén gyémánt félkrajcárját az algoritmusok tartják az égen

Olvasom, hogy Svájcban úgy döntöttek, minden kormányzati szoftver nyílt forráskódú legyen. Tehát amit nem ők írnak, az csakis nyílt forrásból származhat és amit ők írnak, azt nyílttá teszik. Ennek van két nagyon hasznos következménye.

Először is, egy nagy lépés az algoritmizált kormányzás felé, ráadásul ha valamilyen más ország is ilyen útra szeretne térni, nem kell nulláról kezdjen, hanem egyből adoptálhat egy fejlett rendszert ami sok mindent tud már, csak a helyi viszonyokhoz kell adaptálni.

Másrészt, valószínűleg azért operációs rendszert nem fognak írni, inkább valamelyik nyílt forrásút használják majd, de költeni fognak majd a biztonság garantálására, amivel az egész világot biztonságosabbá teszik és csökkentik a pénteki nagy kráudsztrájk fiaskó megismétlésének valószínűségét.

Harmadrészt, lehet majd tanítani egy mesterséges intelligenciát, hogy mit is jelent egy ország ritmusa, ha rácuppantják az rendszer adatfluxusaira. Ennek a hasznát még nehéz megbecsülni.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Hehe.

Haha.

amikor végre belép a terminátor a no. 10 ajtaján, eljön a zelízium

Nem semmi, a torik történelmi vereséget szenvedtek a tegnap tartott angol választásokon.

Érdekes, hogy abban a korban élünk, amikor a legjobban lehetne kormányozni. A valaha létező legjobban tudjuk mérni az emberek életminőségét, a legjobb módszerekkel tudjuk előre jelezni az intézkedések hatását mindenre is, csak annyit kéne tenni, hogy a legnagyobb jót tegyük a legtöbb embernek, ami már nem egy absztrakt fogalom, hanem jól mérhető evidencia. De nem, a politikusok mindenféle légből kapott vagy titkos célokat akarnak megvalósítani, amelyek természetesen egy idő után teljesen divergálnak a valós igényektől és persze, hogy sok elégedetlen szavazót eredményeznek, minél tovább nyomatják őket. A gond csak az, hogy az emberek sosem csapnak az asztalra kiszámítható kormányzást követelve. Mindig azt hiszik, hogy a politikusok mágikus módon majd az ő javukat szolgálják és mindig megszívják ezt. Szóval én nem hiszem, hogy a labur sokkal jobban fog kormányozni mint a torik, pár év múlva kezdődik előröl a tánc. Mikor értik meg már az emberek, hogy a kormányok váltogatásának algoritmusából csak egy bonyolultabb algoritmus, a közjót maximalizáló algoritmus tud kivezetni minket? Szerintem sokkal közelebb járunk már ehhez az algoritmushoz mint hinnénk, csak végre ki kéne próbálni. Az első számítógép megjelenése előtt már sok-sok évvel kész voltak az első algoritmusok és modellek amelyekre azokat építették. Azok az algoritmusok amelyekkel szintet tudna lépni a társadalmunk már rég készen vannak. De persze valószínűleg az lesz, hogy sok-sok embernek meg kell halnia mielőtt rákényszerülünk arra, hogy valami újat próbáljunk ki. Az első elektronikus számítógépek sem az emberek jó kedvéből születtek.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Friedman kávéfőzőjének kreatív kipurcantása

Az a gondolatom támadt, hogy a kapitalizmus csak akkor működik, ha az emberek nem értik a kapitalizmust. Ha mindenki tökéletesen meg tudná jósolni a munkájának az értékét, maradna még egy kis szelet annak, aki csak a pénzt adja a munka elvégzéséért, mást nem tesz hozzá? Bizonyára van ennek valamilyen fizikai analógiája és modellje, valószínűleg ezért is áll olyan sok fizikus pénzügyi elemzőnek, miután kitanulta a mesterségét. Másképp nem lenne semmi értelme annak ami ebben a cikkben van.

Viszont ahogy a politikai szélső bal és jobb összeér a gyakorlatban, azt hiszem, a gazdasági bal és jobb is összeér majd, mégpedig az algoritmizált gazdaságban. A piac már most is erősen algoritmizált, nemsokára jön a termelés és a szolgáltatás. Hogy mi marad nekünk meg belőle, az maradjon házi feladat.

Demó.

Zene.

a sok kis bit a megoldás a milliárdos problémára

Van itt ez cikk, amiben azt állítják, hogy Ukrajna nagyon korrupt ország. Ez valószínűleg jelentős mértékben fedi a valóságot, de van egy igen egyszerű megoldás a problémára, ha az ukránok komolyan meg akarják oldani. Ki kell vezetni a kézpénzt, akkor nem lehet sem pénzt illegálisan adni, sem elkölteni. Illetve lehet még más ország pénznemében korrumpálni, amit csak külföldön lehet elkölteni, de ezt is nagyon könnyen lehet limitálni azzal, hogy minden terméket amit be akarunk hozni, számla nélkül elkoboznak.

Egyébként Romániának is meg kellene fontolnia a dolgot. Azt mondja Csolnaku kormányfő, hogy 150 milliárd lejre tehető az adócsalás évente, azt hiszem, abból a pénzből jutna minden kisboltba kártyaleolvasó, ha nem tudják megengedni maguknak. Pláne, hogy most már okostelefonról is intézhető minden, ha akarat lenne, megoldás is lenne. Persze akarat nincs, mert könnyebb ráfogni az idősekre, hogy nem tudnák megszokni a kártyás fizetést, mint bevallani, hogy a teljes politikai osztály a velejéig korrupt és igazából nekik kell a kiskapu. Jobb lesz megvárni az összeomlást és csak utána bevezetni az ilyen ördögtől való megoldásokat, de remélem mindenkinek az azonosítójában lesz egy 666 valahol, csak hogy gyakran tekintgessenek az égre útmutatásért.

Egyébként úgy tűnik, lecsengett a Nobel díj őrület, kémiából és irodalomból nem kapott senki, még van némi esély közgazdaságból, mert békéből az tuti semmi, mert ugyebár a pénz beszél és a kutya ugat.

Egyébként ezen a héten beköszöntött az ősz. Még várhatott volna egy kicsit, ha már úgyis melegedünk lóhalálában...

Demó.

Zene.

Jótúb.

ion: a hardver átka, a szoftver átka

Próbálom szűrni, hogy mi kerül a blogba, most nem is olyan nehéz, de azért néhány témát úgy döntöttem, követni fogok részletesebben.

Szóval nemrég bejelentették, hogy lesz a miniszterelnöknek egy új tanácsadója, egy Ion nevezetű mesterséges intelligencia. Persze Ion nagyon ügyesen válaszolgatott Csóka miniszterelnök kérdéseire és még ő is kérdezett, utána persze rövid plágiumügybe keveredett és az is kiderült, hogy az egész egy papagáj akció volt, még csak nem is a sztochasztikus fajtából (vagy legalábbis a félresikerült felvételeket nem tették közzé).

Számomra ez azért érdekes, mert én ugye az algoritmikus kormányzásban hiszek, szerintem a tanácsadó kéne hozza a döntéseket (persze azért nem akárki gyárthat ilyen tanácsadót, meg bizonyítani is kéne, hogy nem fog kinyírni minket, meg egyéb nyalánkságok), a miniszterelnök úr meg leadhatna egy szavazatot arra, hogy mit szeretne. Persze, a legtöbb ember ezt el sem tudja képzelni, de az ilyen rendszerek lehet, hogy megismertetik velük a gondolatot. Főként, ha még kommunikálhatnak is a rendszerrel és meglátják, hogy értelmesebb mint a politikusaink, főként az érzelmi intelligenciában látom őket már most is messze felkészültebbeknek mint a saját szavazótáborukat tüzelő politikusokat.

Aztán majd jön egy valamilyen esemény, amikor az emberek nagyon ki fognak ábrándulni a politikusokból, a kérdés az, hogy megbarátkoznak-e addigra eléggé az algoritmikus kormányzással. Mert nem az a kérdés, hogy jön-e ilyen esemény, hanem az, hogy mikor és mi. Itt Romániában egy nagyobb földrengés már elég időszerű, de az utóbbi idők szolgáltattak még néhány olyan forgatókönyvet, amelyeket én sem hittem el, hogy megtapasztalok.

Szóval akkor be lehet hozni Iont is a periférikus látásunk sarkába. Mondjuk itt van egy podcast, amit még nem hallgattam meg, lehet nem is fogom, csak ha hallok valami érdekest az első 10 percben.

Demó.

Zene.

Sétálós.

amíg igaz: addig verd a billentyűzetet

Van az életnek algoritmusa? Mármint annak, hogy jól éljünk.

Most csak néhány gondolat kiömlik a fejemből a blogger szerkesztőbe, remélem, még mielőtt elérik a billentyűket, a nagy hülyeségek filtereződnek.

Szóval ahhoz, hogy algoritmusa legyen, kell legyen célja az életnek? Nem, szerintem nem, hiszen a számok sorának nem célja sorban állni, de attól még vannak rendező algoritmusok. Persze, valakinek el kell dönteni, hogy rendeződni kell, én nem hiszek a tudatos életen kívüli lényekben sem. Bár azért több lépcsős rendezés elképzelhető az életben, mondjuk ha először egy kis oroszlán elől kell elfutni, az sokaknak sikerül, aztán egyre nagyobb oroszlán elől kell elfutni és akkor egyre csak rendeződik a gyors futók halmaza.

Igazából nem ezért akartam ma erről írni. Hanem azért, mert a jótúbnak bizonyára van algoritmusa, mi halandók nem ismerjük, ami talán jó. Talán senki nem ismeri, mert a paraméterek tanultak és jelentős hatással lehetnek az algoritmus viselkedésére. Például lehet, hogy bizonyos napokon bizonyos tartalom eleve több lehetőséget kap, pl. nyáron a hideg sörről szóló tartalom. De lehet, hogy még nincs jó osztályozójuk, hogy eldöntsék mi szól a hideg sörről, ezért ilyen algoritmussal nem próbálkoznak.

Mindenesetre, lehet, hogy mindenki aki jótúbra pakolász fel tartalmat, az egyszer elgondolkodik a jótúb algoritmusán és megpróbálja kitalálni, hogyan lehetne becsapni azt. Vajon az emberek mekkora része gondolja úgy, hogy az életnek is van egy optimális algoritmusa? Az emberek sokszínűbbek vagy a jótúb vidiók? Elvileg a vidiókat emberek készítik, ezért az emberek sokszínűbbek kell legyenek, viszont a vidiókban gyakran véletlenszerű faktorok is közrejátszanak, az emberek viszont félnek a saját életüket kockadobással irányítani. Már azt is nehéz eldönteni, hány oldala legyen a kockának.

Ugyanakkor, jó lenne, ha az életnek lenne algoritmusa, mert akkor azt tanítani lehetne. Persze, az iskolában tanulunk mindenféle dolgot, amelyek nem elsőre egyértelműek, hogy miért hasznosak. A legtöbben azt mondják, hogy haszontalan dolgok, de ugyanakkor nem tudják, mi lenne a hasznos. Főként nem azt, mi az ami univerzálisan hasznos.

Túl mély ez a téma most nekem, nincs kedvem vele foglalkozni.

Zene.

a jó és a rossz újra összecsap

Amerika újra választ és engem a legváratlanabb helyekről emlékeztetnek erre. Pont most, amikor úgy érzem, fogást találtam a fontos hírek figyelésének kényszere felett.

Tele van a hócipőm azzal, hogy megint a jó és a rossz között kell választani, bármelyik oldalt is kérdezzük. Mindenki ezt mondja és mindenki úgy is csinál, mintha tényleg ez lenne a tét. És lehet, hogy tényleg ez is a tét. De a megoldás nem az, hogy mindig a jót választjuk. A megoldás az, hogy nem választunk. Vagy esetleg építünk valamit, ami választ helyettünk és megtanuljuk azt elfogadni jónak. Lehet, nem is lesz olyan nehéz.

Nem, nem fogom bekapcsolni a szíennent.

Egyébként ha a hosszútávú jót nézzük, lehet jobb is lenne, ha most gyorsan elpusztítaná magát az emberiség 99%-a, legalább nem szennyeznénk tovább a környezetet, jobb pozícióból indulna a következő civilizáció. Ha még néhány technikai vívmányt is sikerülni átadni, még jobb lenne, de mint bizonyítottuk, elég a matek és a fizika, száz év alatt jó kis technikai civilizációt lehet építeni.

Zene.

viszlát Liz és kösz mindent (azaz semmit)

Nem semmi, a brit miniszterelnök, Liz, 44 napot bírta. Közben bedöntötte a fontot, ami senkinek nem jó, kivéve annak, aki tudta, hogy be fogják dönteni a fontot, mert akkor shortolhatta és azt is tudta, hogy le fog mondani, mert előtte meg olcsón juthatott hozzá. Ilyenkor kicsit elgondolkodom, hogy biztos jó-e ilyen banánköztársaságokba emigrálni, mint Nagy Britannia. Lehet nem kéne nekem megfizetni az ő hülyeségeik árát. Persze, a mérleg nyelvét leginkább az húzza Románia javára, hogy itt van a családom és a barátaim nagy része és még van pénzem csokira.

Amin még el lehetne gondolkodni, hogy az ilyen manővereket hogy lehetne nem csak politikailag megfizettetni, mert itt bizony komoly gazdasági kár keletkezett, de ez valószínűleg megoldhatatlan probléma lesz mindaddig amíg embereket tesznek oda vezetni az országokat. Az algoritmust majd le lehet kapcsolni, ha nem ő kapcsol le minket előbb. :)))

Zene.

a szintetikus patikus

Na, jó hírek, a dánok már bele is vágtak az első mesterséges intelligencia alapú párt megalapításába. Egyelőre egy kicsit komolytalanok, ha az átlagkereset dupláját érő alapjövedelmet akarnak megvalósítani, bár lehet, leginkább csak be szeretnének jutni a dán parlamentbe, szóval szabad a pálya az ígérgetésekben.

Persze ezek most csak az első ilyen szárnypróbálgatások, az embereket szoktatni ahhoz, hogy lehetne valahogy modellezni az igényeiket és az országot és a kettő közti legjobb megfeleleltetéseket keresni. Nagy energiát nem fektettek még bele a modellezésbe, egy csetbot szívja fel az emberek gondolatait. Persze, ez is sokkal tudományosabb mint az, amit a hagyományos pártok csinálnak.

Na ebből most elég is.

Ja igen, találtam egy gyergyói podcastot, bele kell hallgassak.

Zene.

minden szentnek meg van a helye a pirítóson

Ma egy kicsit gondolkodtam még a politikán. Mindig is úgy gondoltam, hogy eléggé figyelni fogom az eseményeket, mielőtt még nagyon bedurvul a helyzet, eszemnél leszek és lelépek, ha lehet repülővel, nem hajóval. Valahogy mindig sikerül megmagyaráznom magamnak, hogy miért maradok még Romániában. Az egyik ilyen ok az, hogy talán az itteni emberek nyitottak lesznek az algoritmikus kormányzásra, mert amúgy is olyan hiszékenyek és az aktuális politikai kormányzás annyira rosszul csinálja. Ugyanakkor meg a romániai technokrácia felé kacsintgatók még mindig nem csinálták meg ezzel a sok deepfake technológiával, hogy megjelenjen Arsenie Boca arca a pirítóson, a szentek segítsége nélkül nem fog működni a forradalom. Én nem akarok ezzel foglalkozni, én túlontúl hiszek a semlegességben (még). Azért már van pár jó jel, pl. csináltak egy angol csetbotot, Ana-t, ami gondolom néhány kész technológia összekapcsolása. Szerintem itt Romániában nagyot lehetne dobni mesterséges intelligenciával politikai téren, csak érzékkel és jó ritmussal kell csinálni, ami híresen nem a mesterséges intelligencia kutatók erőssége.

Aztán most új évaddal jelentkezett a Babylon Berlin és az első részben bevertek néhány kirakatot és én néztem nagyot, hogy még nincs itt a Kristallnacht ideje és aztán rájöttem, hogy valószínűleg a 30-as években gyakran voltak kisebb-nagyobb Kristallnachtok, míg végül eljött az igazi. És az emberek azt hittek, hogy a nagy Kristallnachtot egy még nagyobb fogja követni, de nem az követte, hanem a II. világháború és a koncentrációs táborok. Szép lassan megfőznek itt minket a tévéképernyők kristályfényében.

Zene.

jobb egy lúd nyak tíz tyúk nyaknál

Miért olyan hülyék a politikusok? Definíció szerint, azt hiszem. Talán régebben még, amikor nem értette az emberiség, mennyire nehéz egy stabil jóléti társadalmat összehozni, egyesek még tényleg azt hitték, hogy ilyenen ügyködnek és ott volt még értelme a demokratikus szelekciónak köztük. Ma már minden értelmes ember tudja, hogy lehetetlen ekkora egyenletrendszert megoldani, még akkor is, ha csak lassan nő időben a változók száma és elég jó megoldásokat találtunk ezelőtt (persze a nem tetsző változók kinyírásával vagy legalább szőnyeg alá seprésével) és csak el kéne kicsit mozdulni az eddigi megoldástól jó irányba. Az a fránya káoszelmélet az oka. Ezért csak olyanok állnak oda a kormányrúdért folytatott harchoz, akiknek fogalma sincs mik azok az egyenletek és a változók. Nem csoda, hogy a szakadék szélén kóválygunk és amíg át nem adjuk a számítógépeknek a feladat megoldásának a problémáját (a feladatot még mindig mi kéne kijelöljük azért, demokratikusabban ha lehet, mint most), addig nincs is nagy esély, hogy nem tévedünk olyan mélységek közelébe, ahonnan már csak évezredek alatt lehet kimászni.

Zene.

meghalt a királynő, éljen az algoritmus

No, hát meghalt II. Erzsébet, meg sem próbálom leírni a címeit, akit érdekel, nézze meg a wikipédiát. Persze mint minden a mai világban, ő is eléggé vitatott személyiség és ez jó részben abból is adódik, hogy sosem fogjuk pontosan tudni, hogy mit tett és mit gondolt, mert nem volt gép, amely determinisztikusan szimulálható. Ez még elment a XX. században, amikor még relatív kevés ilyen determinisztikusan szimulálható intelligencia létezett, de remélem a XXI. században az emberek ezt már nem fogják elfogadni, hogy olyanok döntsenek helyettük akiknek nem értjük 100%-osan a működését és nem vizsgálhatjuk meg a döntéseik menetét. Remélem, ezt is megérem majd, nem csak ezt a mai pillanatot.

Az azért vicces, hogy egyik pozitívumaként azt hozzák fel, hogy tudott robot lenni.

a jogos lángos

Valakik komolyan gondolják, hogy a törvényeket programozási nyelvben kéne írni. Persze szerintem az is elvárható lenne, hogy a jogászok megtanuljanak programozni, de amíg ez megtörténik, lehetne egy programozási nyelvet készíteni amelyet nekik is könnyű megtanulni. Erre van itt egy javaslat. Megvallom, csak az absztraktot olvastam el, de nagyon szimpatikus ötletnek tűnik. A legviccesebb persze az, hogy találtak bugot is a törvényben, amit tesztként átalakítottak programmá.

Persze, lehet aggódni, hogy programozott törvényszék fog dönteni az ügyeinkben és majd biztos gonoszul lecsuknak a szotyizásért, de szerintem annál amit ebben az országban leművelnek igazságszolgáltatás néven, már a robotbírók és robotbörtönőrök is jobbak.

Én mindenesetre szurkolok ezeknek az algoritmizálási kísérleteknek.

Zene. Egy fickó nyomja a dnb-t Oxfordban biciklizve.

algo ritmika az élet

Viccelek én, viccelek itt az algoritmikus kormányzással. Persze, megtehetem, hiszen biztos vagyok benne, hogy Romániában még nagyon sokáig nem fogják bevezetni, szóval púr filozofizálás ez itt a részemről, ami senkinek sem árt. A gonosz kis negatív dolgokat szépen nem mutatom be, azokról amúgy sincs kedvem filozofizálni.

De azért nem teljesen elrugaszkodott a földtől ez az algoritmikus kormányzás, hisz már most is ez történik, csak egyrészt a most alkalmazott algoritmusok elég egyszerűek és amikor megváltoztatják őket, nem nagyon gondolják végig a teljes rendszerre való hatásukat. A törvények ugyanis egyszerű algoritmusok.

Én úgy gondolom, hogyha minden törvényt egyrészt formálisan specifikálnának, akkor azzal a rendszert konzisztenssé lehetne tenni, lehetne szimulálni a változtatások hatásait persze a valóság elég jó valószínűségi modelljét alája téve és olyan törvényeket is lehetne hozni, amelyeket bár nehéz szavakban jól leírni, formálisan nem lenne nehéz és sokkal jobban szolgálnák az állampolgárok és a társadalom érdekeit.

Vegyük pl az adózást. Most az van, hogy az adózás "igazságos", mert széles kategóriákban határozzák meg az adók alanyait. Csakhogy sem a termékek, sem az emberek nem egyformák, még a kategóriákon belül sem. Lehet, hogyha a különbözőségeket jobban tükröznék az adók, akkor egy magasabb szintű jólétet tudnánk elérni ahelyett, hogy mindenki egyformán lehúzunk.

Pl az egészséges étkezés egy olyan dolog, amire talán hatással lehetne lenni az adók által. Az egészségtelen ételekre lehetne nagyobb adókat kivetni, de nem egy egyszerű sáv meghatározásával, hanem mondjuk a telített zsírsavak meg tartósító szerek mennyiségének arányában, meg az egyéb ilyen mutatók szerint, akár a vásárló vásárlási előzményeinek figyelembe vételével. Szóval ha valaki csipszet és kólát is akar venni, akkor az már nagyon drága legyen, egyenként persze jobban megfizethetőek legyenek, de még így is drágábbak az egészséges kajánál, kivéve akkor, ha mondjuk csak havonta egyszer veszünk, vagy szaladtunk előtte 20 kilométert. Valószínűleg nem oldaná meg teljesen az egészségtelen étkezés problémáját ez a rendszer, de tuti segítene.

Vagy mondjuk lehetne bátorítani is dolgokat, mondjuk ha valaki havonta több mint három könyvet vásárol, akkor azokra már ne legyen áfa, mert így támogatjuk a jó szokását.

Arról ne is beszéljünk, hogy a progresszív adózást lehetne időben is kiterjeszteni, mondjuk a fiatalok kevesebbet adózzanak, esetleg támogassuk a megtakarítási hajlandóságukat és aztán majd idős korban adózzanak többet, amikor van miből. Persze, ilyenszerű kezdeményezések vannak, de nagyon egyszerűek és persze általában jól ki vannak találva, hogy azért mégse legyenek az emberek igazán egyenlőek. Pl most olvastam valahol, hogy Amerikában a vásárolt lakás törlesztőrészleteit le lehet írni az adóból, de ha valaki csak bérel lakást, a bérleti díj nem leírható. No komment.

Zene. Aztán van az algoritmusoknak egy ilyen oldala is, táncolni lehet rájuk...

algoritmikus kormányzás, szerelem, e kettő kell nekem

Van szabadság, alkotmányosan garantált. Csak az a fránya világ ne köpne mindig bele a levesbe. És ne olyanok ügyelnék az almánkat, akik inkább otthon néznék a focimeccset és innák a sört. Mert az alma könnyen megrothad, ha nem teszik-veszik eleget és nem nyilvánítják ki gyakran halhatatlan mivoltát, megtörhetetlen zöldességét. Tiszta kriptonit oltár az igaz emberek fejében.

Én azt hiszem, a csatát megnyertük másfél száz éve, de a háborút elvesztettük. De nem nagyon lesz más választásunk, újra csatába kell menni, mert ha megvárjuk a közvélemény kutatás eredményét, megeszik azt a kicsi almát is, ami még maradt nekünk.

Zene. Terra témája jó is lesz indulónak.