a kihalás veszélye feneket

Újabb párhuzam a 90-es évek és a mostani évtized között. Mostanában sokat beszélnek arról, hogy megszűnik pár erdélyi nyomtatott újság és hát az egész nyomtatott újságipar felett eléggé gyűlnek a fellegek.

A 90-es években is kihalt nagyjából két média formátum, persze nem sokan vették észre, mert eléggé távol estek a fősodortól.

Az egyik a nyomtatott játék magazinok voltak. Nekem a magyar játékújságírás abszolútumát a CoV jelentette és annak leáldozott a 90-es évek közepére, azt követte a PC Ultra és a PC Zed, ezekből is olvastam 1-2 számot, már messze nem voltak olyan jók, de azért működtek. Meg volt még a Pc-X meg a PC Guru, az előbbi szinte mind eljött Gyergyóba is, az utóbbi megint nem. Aztán voltak a cd mellékletek, ami maga volt a mennyország akkor, amikor még nem volt az embernek internetje otthon. Igaz, hogy nem teljesen halt ki a nyomtatott játéklap a 90-es évek végével, a Gamestar meg a PC Guru elég sokat húzta, nálunk meg a Level, de ezek már messze nem voltak olyan színvonalasak mint a 90-es években és a cd melléklet is kezdte értelmét veszíteni az internettel. Mostanra azt hiszem már teljesen megszűnt a nyomtatott játékújság Magyarországon és Romániában is, mert a jótúb és a tuiccs átvette a helyét és igaz ami igaz, sokkal jobban megoldják a feladatot. Szerintem. Azért még nosztalgiából néha elolvasok egy-egy jobb CoV cikket, főként mivel már hozzáférhető az egész és lapozgatható kedvemre.

A másik dolog ami megszűnt, a lemezújságok voltak. Ez aztán igazán ismeretlen jószág volt. Az volt a lényeg, hogy írtak egy programot, ami gyakorlatilag szöveget jelenített meg és azt lehetett olvasgatni. Még az internet előtti érában indult a dolog és a demoscene körében volt egy népszerű kommunikációs forma, írták az emberek a cikkeket meg híreket a népszerű lemezújságokba, amelyek többé-kevésbé rendszeresen lehozták ezeket, némi szerkesztési munkát is elvégezve, bár ez ugye kulisszatitok. Magyarországon valahogy nagyon népszerűre sikeredett ez a műfaj és messze kinőtte a demoscenet, a végén már volt olyan játékújság is, ami diszkmag és cd újság is volt egyben. Romániában nem tudok arról, hogy a mi kis körünkön kívül valaki belevágott volna, ezért négy mondatban el is tudom intézni az egész történelmét a jelenségnek. A legtöbb számot megért lemezújság a miénk volt, amiben két osztálytársam, én, és egy felettünk járó srác dolgozott, 5 számot ért meg, nem nagyon hallottam senkiről aki olvasta volna, nem is volt valami jó, én leginkább játékokról írtam, de voltak irodalmibb próbálkozások és poénkodások is a többiek részéről és persze a titkos menüben az extra szaftos dolgok. A (középiskolai) osztályunkban még egy srácot megihlettünk, ő egyedül csinált mindent, ráadásul egész jól rajzolt Paintben, szóval inkább egy képregényre hasonlított amit készített, két szám is elkészült, biztos a harmadik is készülgetett valamennyire amikor feladta. Két osztállyal felettünk is készített egy srác egyet, ez leginkább a metálos témákról szólt és szintén sok kép volt benne, bár ahhoz azért túl jók voltak, hogy mind saját lett volna, ha jól emlékszem, egyetlen számot ért meg a dolog. Aztán még volt egy felsőbányai srác, akivel már emailt is váltottam anno, ő is készített lemezújság motrot, de mint most megtudtam tuitteren, nem sok cikk készült belé, szóval ez csak egy fél számnak számít. A román általam ismert demoscene nem termelt más lemezújságot, lehet azért, mert nem volt akkora hatással a magyar scene rá, mint ránk, magyar srácokra. Ezt is felváltotta az internet, az információáramlás végtelen sebességbe kapcsolt a valós idejű csetelés révén, az átgondoltabb cikkekre meg már nem volt szükség. Én szerettem lemezújságot olvasni, de azért jobban szeretem azt ami most van, mindenki karnyújtásnyira van, csak meg kell szólítani (na ez már más tészta, de ez a probléma régen még rosszabb volt).

Vissza a jelenbe. Szóval a papírújságok szerintem ebben az évtizedben kimúlnak és azt kell mondjam, hogy én nem sajnálom olyan nagyon. Bizonyára emberileg nem túl vidám a dolog, munkanélküliség, kölcsönök, válság, ez-az. De ugyanakkor amit most nyomtatott sajtóként eladnak az egy elmaradott vicc ami nagyon nem felel meg a mai világ követelményeinek és minél hamarabb túllépünk rajta, annál jobb. El kell végre felejteni azt, hogy strukturált adatokat strukturálatlan módon adunk át. Főként mivel a legritkábban sikerül hiba nélkül, elég csak elolvasni egy cikket a gdp adatokról. Ezek teljesen feleslegesek, egyrészt az állam bácsi kéne ezeket egy nagyon interaktív és mély felületen közölje, vagy ha nem teszi, akkor a média. A számok puszta közlése fölösleges, a történetet kéne elmesélni, hogy mi volt és mi lesz és ha nem az lesz, amiről egy negyedéve még azt gondoltuk, hogy lenni fog, akkor miért nem az lesz. A modern médiának az emberekről kell szólnia és ezt sokkal jobban lehet hanggal, videóval, illusztrációval átadni, mint sok-sok betűvel egy fehér háttéren. Persze, talán a politikai elemzésnek is helye lehetne, de ez túlontúl nagy felületet ad a porhintésnek, szóval én már nem is igazán olvasom. A tényeket pedig videóval, hanggal, strukturált adatsorokkal kell közölni, maszlagnak nincs helye. Szerencsére lassan a mesterséges intelligencia megoldja a strukturálását a rengeteg strukturálatlan adatforrásnak, már csak azt kell elérni, hogy olyan helyekre is adatforrást tehessünk, ahová egyeseknek nem érdeke ez, pedig közterület.

Zene.