Régóta nem gondolok pozitívan a távoli jövőre. Valamikor persze gondoltam, azt hiszem, legutóbb amikor pozitívan láttam a jövőt, valamilyen biopunk-solarpunk jövőt képzeltem el. Lehet, hogy a tegnapi bejegyzésem egy kicsit sötétre sikerült, szóval akkor most jöjjön az optimista jövőkép. Ez sem igazán a sajátom, innen-onnan ollóztam össze, de referenciákat nem fogok keresni.
Szóval induljunk ki abból, hogy valahogy megoldjuk az éghajlatváltozást. Én úgy gondolom, valami biológiai szuperorganizmus tervezésével vagy tenyésztésével lesz a legnagyobb esélyünk skálázható módon megoldani. Nem, a CO2 kivonás sosem fog gazdaságosan működni. Valamilyen olyan növény, ami magától szaporodik, jó gyorsan, az óceánban megél és aztán lehetőleg lemerül az óceán fenekére és ott kötött állapotban tartja a szenet, talán működhet, már csak létre kell hozni. Lehetne még valami olyan megoldás, ami a napfény mennyiségét csökkenti, én a legbiztonságosabbnak valamilyen űrbeli napernyőt gondolnék, talán modern anyagokkal és jó sok Falcon Heavy-vel fel lehetne bocsájtani közel a Földhöz egy ernyőt ami elsötétíthetné a napot eléggé, hogy pár fokkal csökkentse a Föld átlaghőmérsékletét.
Ha megoldottuk az éghajlatváltozást, akkor még mindig ott van a környezetszennyezés kérdése, gondolom erre az lesz a megoldás, hogy valamilyen bioreaktorban termelt protein csimaszt eszünk majd aluminium tányérból és napelemekkel termeljük az áramot és a Föld azon részein élünk ahol nincs tél.
Közben remélhetőleg a mesterséges intelligencia és a nanotechnológia eljut oda, hogy megértjük az emberi biológiát a legapróbb részletig és rájövünk, hogy egyszerű gépek vagyunk akik egy biológiai programot futtatunk, az öntudatunk egy evolúciós mankó és egy földrajzi eloszlású mémhalmaz véletlenszerű keveréke. Továbbá megszabadulunk a biológiai szubsztrátumtól, digitális szubsztrátumban sokkal hatékonyabban hajható végre a programozásunk és aki majd akar, az áttérhet digitális létre. Digitális lényekként pedig szép lassan benépesítjük az univerzumot és megoldjuk az univerzum alapvető kérdéseit, talán egyszer még az igazi fizikai valóságot is megértjük és beépülünk a világegyetem szövedékébe. Persze, mindezt csak az emberiség elenyésző ezreléke fogja véghez vinni, a nagy többség marad a programja rabja, de ezzel sincs semmi baj, nem ők választották a gondolataikat, ezt a lapot kapták az evolúciós pókerpartin.
Egyébként ha ki is nyír most első körben az éghajlatváltozás, azt hiszem, azért mégis túlél az emberiség egy kis része és pár ezer év alatt akár a nulláról újrakezdheti a civilizációt, de ha szerencsés, akkor valahogy átmentjük a tudást és lehet onnan folytatni, ahol szünetet fogunk tartani néhány évtized múlva. Persze az is lehet, hogy egy atomháborúban elpusztítunk mindent, de ez tényleg nem az én asztalom, én a hosszútávra tervezőkkel ellentétben nem úgy hiszem, hogy az embernek mindenképpen túl kell élni. Ha egyedül vagyunk az univerzumban és kinyírjuk magunkat, hát pech, egy zsongó univerzum helyett egy csendes univerzum lesz, a nyugalom jó dolog, az emberek sem tudják eléggé értékelni.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése