hétfő, október 05, 2026
a miniszterelnök-jelöltön már megint nincs sapka
Most komolyan, Nyekusor megint egy olyan fickót jelölt ki miniszterelnöknek, akinek nincs esélye kormányt alakítani. Még mondja valaki, hogy az egyszerű logikával nem lehetne megoldani ebben az országban a problémákat. Annyit kéne változtatni az alkotmányon, hogy ne lehessen megbuktatni egy kormányt csak úgy, hogy egy másikat szavazol be helyette. Mi értelme egy korlátozott jogkörű kormánynak? Ha a politikusok újra akarják alkudni egymás között a megállapodásaikat, akkor alkudják újra munka után. Kezd nevetségessé válni ez a szarkeverés. Na de legalább egyre közelebb kerül a rendszer összeomlása, aztán lehet valami olyant csinálni ami nem egy nagy szar szétkenve egy jó nagy falon.
ki-kiki-kikiki
Amikor a mesterséges intelligenciával generálok egy fikciós karakterről egy képet, hogy magát fotózza a tükörben, akkor ki készít képet kiről?
Demó.
szerda, szeptember 30, 2026
filmek
Na megint itt a hónap vége és én szinte semmit nem írtam. Belehúzunk a "velős" mondatokba.
The Terror (3. szezon): Nekem a The Terror 1 szezonja nagyon nagyon bejött, talán az egyik kedvenc sorozatom, a második is tetszett, ritkán dolgozzák fel azt a témát. Ez a 3. szezon nagyon elüt tőlük, hacsak nem gyanakszunk arra, hogy a főszereplő tortúrája valójában az amerikai nép tortúráját szimbolizálja, akkor kap egy elég univerzális olvasatot és azt kell mondjam, nekem bejön ez az értelmezés. Egyébként persze szépen meg van csinálva, csak kicsit szűkebb a történet az előző epikus művektől.
The Maze Runner (2014), Maze Runner: The Scorch Trials (2015), Maze Runner: The Death Cure (2018): Nem fogom külön értékelni ezeket a filmeket, annyira azért nem voltak érdekesek. Egy fiatal felnőtteknek szánt könyvsorozaton alapulnak, amely zsáner legfőbb ismérve az, hogy fiatalok a főszereplők és az üzenetük általában a lojalitásról szól, meg arról, hogy meg kell szólítani a csajt/pasit aki tetszik neked. Legalábbis nekem ez a benyomásom, bár nem nagyon tudom, hogy annó olvastam-e ilyesmit és ha igen akkor abban mi volt az üzenet. Mindenesetre a The Hunger Games is ugyanez a zsáner. Érdekes, hogy ezek a sikeres könyvek, amelyekből film is készül, mind disztópikus sci-fik, lehet, hogy ez az a miliő amiben a leghihetőbb az, hogy felnőtteknek gyakran sikerül elkúrniuk a világot. Engem inkább érdekelne valami történelmi fikció, a két világháború legalább ilyen környezet, de lehet, ezt a fiatalok nem szeretik mert túl történelemóra szaga van. Mindenesetre itt is van egy verseny, amiben kiválasztják a gyerekeket (itt egy labirintusban kell túlélni, mivel mostanában nagyon érdekelnek a labirintusok, gondoltam, két legyet ütök egy csapásra, de nem volt semmi igazán nagy innováció ami a labirintusokat illeti és csak az első film helyszínéül szolgálnak amúgy is) és aztán ki akarják facsarni a nyerteseket, de a legújabb gyereknek jut a lehetőség/sors hogy megszakítsa a körforgást, megcsókolja a lányt és megmentse az emberiséget. Legalábbis egy kis részét itt, de persze nyitva hagyják a végét, hogy azért még a maradékról sem feledkezett meg. Elég látványosak a helyszínek, a szereplők nem tolják túl a színészetet és a karakterek is könnyen felismerhető kategóriákba tartoznak, pont elegendő érzelmi konfliktus van benne amire még egy 15 éves nem a könyv lecsapásával reagál. Persze, ez is rendesen melléfog ami egy globális pandémia igazi problémáit illeti, de hát ki nem? Utólag könnyű okosnak lenni. Volt egyetlen jelenet, amiről azt gondoltam, hogy felnőtteknek szól, de már nem emlékszem mi volt az, lehet van több is, de én nem voltam képes felfedezni őket. Jajj.
Bad Lieutenant (1992): Hát ez bizonyára nagyon ütős volt 92-ben, full frontálba megy a drogozás meg az egyebek, de nekem nem állt nagyon össze semmilyen más mondanivaló azon túl, mint hogy vannak rossz zsaruk is. Persze az vicces, hogy a vége akkor most pozitív vagy negatív. Azért egyszer érdemes megnézni, főként, ha valaki szereti a New York őszi képét, de nem valószínű, hogy valaha is elmegy oda.
Day The World Ended (1955): Jó kis régi poszt-apó film, mindenki olyan jól fésült az apokalipszisban, mintha mise történt volna. Hiába, a szokás, vagy az értékrendszer, vagy csak a filmes igények és lécek. A történet nem túl bonyolult, nem az tetszett, ahogy felépítették a szörny bemutatását, aztán most látom a wikipédián, hogy ott volt a plakáton is. Szerintem nem kellett volna, mert vicces a szörnyike az átlátszó szarvaival. Na most meg én lelőttem a poént. Csak a műfaj szerelmeseinek ajánlott.
Chosen Survivors (1977): Ez megint poszt-apó filmnek indul, de aztán nagyon elkanyarodik egy olcsó horrorba egy fura helyszínen. A csavar is kiszámítható most, persze akkor lehet, hogy nagy volt, lepetéltek tőle az emberek.
Kingsman: The Secret Service (2014), Kingsman: The Golden Circle (2017), The King's Man (2021): Ezek egész jó kis titkos ügynökös filmek, képregény alapon, ezért van benne néhány nagyon fura dolog, pl. az, hogy gyakran kinyírják a szereplők nagy részét, meg az, hogy a bunyók nagyon képregényes stílusban vannak filmezve és vágva, engem egyébként ez eléggé idegesít. Viszont az meg bejön, hogy eléggé görbe tükröt mutat a világra és a zsánerre, szeretném én felfedezni az összes apró és nem annyira apró referenciát, bizonyára hemzsegnek benne, de csak néhányat találtam, nem is fogom listázni őket, mert el is felejtettem őket közben. Nem tudom mennyire újranézhető, valószínűleg eléggé, mert nem annyira maga a történet a lényeg, inkább a látvány meg a világ dolgai, ezek egyszer még nosztalgiát is ébreszthetnek. Jó cucc, de azt hiszem, ha moziban nézem, kicsit fanyalogtam volna, hogy ennyi?
Damnation Alley (1977): Jó kis poszt-apokaliptikus road movie, a mai léptékkel sem a látvány sem az akció nem valami ütős, de azért egyszer érdemes megnézni. Az elején van egy hosszú bevezető az atomháború kitöréséről az amerikai nukleáris arzenál központjából, az eléggé hatásos, még most is hideglelés a precíziós kimúlás.
Deliverance (1972): Kimegy az ember a vadonba és rájön, hogy ő is vadember. Persze, 72-es minőségben. Nagy siker volt ez a film, ebből finanszírozta Boorman a Zardozt, az nekem jobban bejött, de persze valószínűleg kevesen vannak ezzel így. Egyébként meg szépen megcsinált film, lassú is eléggé, hogy legyen idő emészteni, de én nem vagyok olyan nagyon fogékony erre a témára, de azért érdekes volt egyszer megnézni, de ha valaki nem magyarázza el hihetően, hogy a Föld anya hogyan jelenik meg a filmben, még egyszer nem fogom megnézni.
Dangerous Game (1993): Sajnos ehhez nem volt semmilyen nyelven feliratom, megszoktam a feliratot a filmeknél, még ha angolt is, bár elég jól értem a nyelvet, ha nem tökéletes a hang, azért sokat tud segíteni. Nekem nagyon bejött ez a film, kicsit úgy érzem, hogy a Bad Lieutenant egyszerű története után gondolta Ferrara, hogy megmutatja, hogy tud egy kacifántos többrétegű filmet is csinálni, ugyanazzal a főszereplővel, kicsit amolyan Bad Director témában. Viszont a való világ és a filmezés egymásra vágása nagyon érdekes egyveleget alkot, egy idő után nehéz eldönteni, hogy a karakterek mikor élnek és mikor játsszák a szerepüket. Van viszont benne egy elég gyomorforgató jelenet, nem fogom lelőni a poént, csak azt, hogy van egy hasonló másik híres ilyen jelenet egy másik filmben és mennyire különbözik a kettő értelmezése a kontextus alapján. Vagy mégsem.
Sentimental Value (2025): Ez jó kis film, de nem mondhatnám, hogy könnyű darab megérteni. Valószínűleg az élet értelméről szól, hogy az embert az áldozatok amiket hoz jobban meghatározzák, mint az eredmények amiket elér, főként, ha egy kicsit kiterjesztjük az ember fogalmát (mondjuk a családjára). Vicces, hogy a fickó ad négy dvd-t az unokájának, ebből kettőnek látszik a borítója, az egyik az Irreversible, a másik a The Piano. Az első filmet egyszer láttam, de többször nem fogom megnézni, a másodikat meg akartam nézni ebben a hónapban, de nem jött össze, majd talán jövő hónapban. Mindenesetre én nem adnám az Irreversible-t egy gyereknek, meg ezt a filmet sem, biztos unná. Én nem untam, de több a lyuk a történetben mint az anyag, bizonyára, hogy mindenki szép nagyra szőhesse a maga szájíze szerint.
Commando (1985): Azok a régi szép idők, amikor Arnie csinálta a rendet a világban. Jó poén volt megnézni, van egy bizonyos poétikája azoknak a jeleneteknek amikor valaki áll a kép közepén és másodperceken keresztül lő és táncol a kezében a géppuska. Persze a főellenséget azért csakis késharcban lehet legyőzni. Azért persze el lehet gondolkodni, hogy ki is a főnök a világban, a megbízó vagy a megbízott.
On Her Majesty's Secret Service (1969): Hoppá, ezt elfelejtettem időben beírni, persze megnéztem, hiszen időrendben nézem a filmeket, de kimaradt amikor néztem. Nekem egyébként egészen bejött, sokkal valószerűbb volt a szokásos Bond filmeknél, talán kütyüket sem használt a fickó. És ugye átlagosabb fickónak mutatja be, aki megnézi a Playboyt is, még ha bombázókkal is van körülvéve és nagyon rosszul is tud öltözködni, ha akar (az a skót szoknya brutális). Na meg itt meg is nősül Bond, nagyon komoly irányváltás a karakterében, de persze azért nem tolták túl a témát, nem tudom, eredetileg is ez volt a koncepció, vagy mivel a szereplő jelentette be, hogy egy filmnél tovább nem vállalja a szerepet, hát gyorsan le is zárták ezt a dolgot. Meg persze itt jelenik meg a sízés először, gondolom a sok tengerparti jelenetet akarták lecserélni, viszont itt nagyon sok rosszfiúval a sízési tudásbeli hiányosságok végeznek, egészen emberséges hozzáállás. Szóval jó kis darab. (ez itt utólagos insert volt)
Diamonds Are Forever (1971): Most belehúztam a James Bondokba, de most sajnos se kedvem se időm írni róluk. Mindegyik érdekes darab, talán majd ha legközelebb újranézem őket, akkor többet fogok ezekről írni, amelyekre csak egy-egy mondat jut. Erről most annyit, hogy ennek a nézése közben ismertem fel, hogy a Bond filmek mind teljesen azonos struktúrájúak, iszonyú zseniális, ahogy ugyanazt a történetet el tudják adni harmincszor, az apró részletek variálásával.
Live and Let Die (1973): Na innen kezdve már Roger Moore a Bond, eléggé megváltoztatták a hangulatot és a szereplőket (lévén szinte mindenki afroamerikai), még ha a film struktúráját nem is. Én inkább poénosnak értékelem az egészet.
The Man with the Golden Gun (1974): Na ez viszont komoly, itt az igazi történet az, hogy egy csaj próbál szabadulni a bérgyilkos pasasától, ezért (nem túl plauzibilis módon) küld neki egy üzenetet, de sajnos a pasasa megöli őt és Bond végül megbosszulja a csajt. És van persze valami globális jelentőségű napbizgenytű is, meg sziklába épített titkos bázis, de hát ezek elmaradhatatlan kellékek egy Bond filmből, de nem erről szól az igazi történet.
The Spy Who Loved Me (1977): Érdekes közeledés a Szovjetunió felé, lehet Brezsnyev papa népszerű volt nyugaton. Persze azért a szovjet ügynök nem sokat karatélyozik, de annál jobban néz ki, szóval az ügynökök végül békét kötnek (a szokásos Bond stílusban), még akkor is, ha jó okuk lenne nem ezt tenni. Lehet van itt valami üzenet a mai kornak is?
Full Metal Jacket (1987): Ez is kimaradt, Kubrickot is be kell pótolni. Nekem annyira nem jött be, de lehet, csak én vagyok érzéketlen a háborús köntösbe ültetett mélypszichológiai üzenetekre. Azért persze szépen meg van csinálva és eléggé különbözik képileg a szokásos Kubrick művektől, érdekes látni, hogy tud mást is, ha akar.
Moonraker (1979): Nekem ez nagyon poénosnak tűnt, szerintem legalább tízszer felkacagtam. A vége, az űrbázison ugyanolyan fárasztó mint az a hosszú bunyó a víz alatt a Thunderballban. Amikor régebben láttam, ez a rész nagyon fárasztott, de most nagyon bejött. Lassan azt kell figyelnem, hogy melyik Bond filmekben nem egy szigetbe van beépítve a titkos bázis, az talán valami titkos üzenet a földtulajdonosok ellen?
Band of Brothers (minisorozat): Ez a sorozat most 25 éves, elég érdekes volt újranézni, valamikor nagyon régen láttuk, én nem sokra emlékeztem belőle, kivéve a végére. Igazán bemutatni a háborút lehetetlen, de azért ez a sorozat sok érdekes jelenetet mutat a harcokon kívül is, meg azt, hogy nem csak harc közben lehet meghalni, sőt, talán a legtöbben nem úgy halnak meg. Meg persze a hősök is elteszik az ezüst étkészletet, egyiküknek sem lett volna ott a helye, egy ideális világban. Kár, hogy olyan sok döntéshozó nem néz háborús filmeket és sorozatokat, mielőtt meghozza a buta döntéseit.
Zene.
kedd, szeptember 29, 2026
ahova nem süt be a napfény, ott kár a memóriáról elmélkedni
Azt hiszem írtam már, de románul csak gazdasági híreket olvasok (azért néha tévét is nézek, digi24-et meg euronews-t), leginkább a ZF-et. Nagyon gyakran úgy hazudnak, mint a vízfolyás (igen, szerintem direkt hazudnak, ez nem inkompetencia, mindig ugyanabba az irányba mutat, talán egyszer majd írok erről is), ezért gyakran már nem olvasom el a cikkeket sem, csak a címeket, hogy tudjam, mi fáj, mit kell megtolni egy kis hazugsággal. De azért dühöngök rendesen magamban, gyakran gondoltam arra, hogy meg kéne írni, amikor hazudnak, de a magyarázat túl sok időt venne fel, amiből most nekem nincs ilyen célra feleslegem. Viszont ma kipróbáltam, hogyha a gemini-nek azt mondom, hogy keresd meg a hibát a cikkben, akkor megtalálja-e és hát persze megtalálta, nagyon szépen. No hiszen, annyit megér nekem a dolog, hogy a gemini-t megkérdezzem, tényleg jól látom-e hogy hazugság amit írnak és ha igen, akkor csináljak belőle blogbejegyzést. Szóval erről a cikkről van szó (arhív link is). És itt jön amit a gemini írt:
A Ziarul Financiar cikkének kiindulópontja egy nagyon is valós és aktuális problémát feszeget: Románia nappal olcsón exportálja a megtermelt napenergiát, este pedig – amikor a fogyasztás a csúcsra ér – drágán kénytelen visszavásárolni azt (például Bulgáriából), mivel nem rendelkezik elegendő tárolókapacitással.
A cikk konklúziója azonban – miszerint ha Romániának lenne tárolókapacitása, az energia akkor sem lenne olcsóbb, pusztán azért, mert a tárolókkal rendelkező Bulgáriában is magasak a spot (napi) piaci árak – közgazdaságilag és logikailag is súlyosan hibás.
Íme a főbb hibák és tévedések az újságíró érvelésében:
1. A nagykereskedelmi (spot) ár és a tényleges fogyasztói költség összekeverése A cikk azt feltételezi, hogy ha a tőzsdei spot ár magas, akkor az energia mindenképpen drága marad. Ez tévedés. Ha Romániának lennének akkumulátorai vagy szivattyús-tározós erőművei, akkor a szolgáltatóknak nem kellene az esti csúcsidőszakban a legdrágább spot áron importálniuk az áramot. Ehelyett a nappal, saját maguk által szinte ingyen megtermelt és eltárolt napenergiát használnák fel. Vagyis függetlenül attól, hogy a tőzsdén éppen milyen magas a marginális ár, a román energiarendszer és a fogyasztók tényleges átlagköltsége jelentősen csökkenne.
2. A regionális piacok működésének meg nem értése A cikk felteszi a kérdést: ha Bulgáriának van tárolója, miért drága ott is az áram? A válasz éppen a cikkben elrejtett állításban van: "Románia (...) elküldte ezt az energiát a bolgár akkumulátorokba, majd a fogyasztási csúcsidőszakban (...) importálta azt, ennek megfelelő áron." A balkáni energiapiacok össze vannak kapcsolva. Bulgáriában (és a régióban) azért magas az esti ár, mert a bolgárok pontosan tudják exportálni a betározott energiát azoknak (pl. Romániának, Magyarországnak, Ukrajnának), akiknek hiányuk van belőle, és hajlandóak megfizetni a csillagászati árakat. Ha Románia rendelkezne saját tárolókkal, az esti órákban kiesne mint nagy importőr. A regionális kereslet csökkenése pedig törvényszerűen lejjebb nyomná az esti tőzsdei árakat az egész régióban, így Bulgáriában és Romániában is.
3. Az "arbitrázs" profitjának figyelmen kívül hagyása Jelenleg a bolgár tárolótulajdonosok realizálják a profitot (arbitrázst) azon, hogy nappal olcsón befogadják a román áramot, este pedig drágán eladják Romániának. Ha Romániának saját kapacitása lenne, ez a profit a román gazdaságban maradna (a román energiacégek nyereségeként, vagy alacsonyabb rendszerhasználati és energiadíjként a fogyasztóknál). Ezt az elvesztett hasznot a cikk érvelése teljesen ignorálja.
4. Hibás ok-okozati összefüggés (A "kontrafaktuális" hiánya) Az újságíró logikája szerint: Bulgáriának van tárolója → az ár magas → tehát a tároló nem csökkenti az árat. Ez egy klasszikus logikai hiba (fals ok-okozat). Nem teszi fel a kérdést: Milyen magasak lennének a bolgár (és régiós) árak, ha Bulgáriának EGYÁLTALÁN NEM lenne tárolója? A tárolók tompítják az ártüskéket. Attól, hogy egy extrém aszályos időszakban, hiányzó termelőkapacitások (pl. Cernavodă leállása) mellett az árak így is magasak, tárolók nélkül még sokkal katasztrofálisabb lenne a helyzet.
Összegzésként: A cikk helyesen ismeri fel a román villamosenergia-rendszer rákfenéjét (a tárolás hiányát), de a konklúziója defetista és hibás. A hazai energiatárolás kiépítése igenis csökkentené a kiszolgáltatottságot, letörné a rendszer szintű beszerzési költségeket, és megszüntetné azt az abszurd helyzetet, hogy Románia finanszírozza a szomszédos országok tárolókapacitásainak megtérülését.
Demó.
Zene.
AI.
szerda, szeptember 16, 2026
az emberi agy illúzió átnemeresztő képességéről
Hát ez fontos, meg kell szakítanom a szünetet.
Szóval van egy olyan neurológiai betegség, amit Anton-Babinski szindrómának hívnak (igaz, csak 28 dokumentált eset létezik), ami úgy manifesztálódik, hogy a beteg azt állítja, hogy lát, pedig nem is lát, ugyanis bár a szemei és látóidegei nem sérültek, az agy vizuális feldolgozásért felelős része igen (általában agyvérzés, de akár fizikai sérülés eredményeként). Ezért természetesen, amikor nekimegy a falnak és megkérdik tőle, hogy miért ment neki, akkor mindenféle okokat konfabulál, de nem ismeri be, hogy nem lát.
Hát ez szuper érdekes, ha az ember képes tagadni azt, hogy nem lát, akkor simán képes tagadni azt is, hogy a világmodellje és a cselekvéseinek költségfüggvénye bár determinisztikus, de nem jósolható praktikusan a paraméterek sokasága és kusza összefonódása miatt (azaz nincs szabad akarata).
Demó.
szerda, szeptember 02, 2026
szünet
hétfő, augusztus 31, 2026
filmek
Megint szép hosszú a lista, de megint nem fogtam neki időben írogatni, szóval összecsaptam az egészet, de hát ez van, majd egyszer lesz időm sokat írni, de persze lehet, hogy jobb lenne filmnézéssel eltölteni a sok időt, az jobban megy mint az írás. :))
Waterworld (1995): Én az Ulysses cut-ot láttam, amiben jobban kikerekednek a dolgok. Amikor megjelent, bukott ez a film, de nekem most nagyon bejött, igaz, nem vártam világmegváltást, csak egy kis poénos gamatkodást és azt teljesen jól hozza. Szerintem nagyon jó poén, hogy rámentek erre az eltorzult kultúrára, ami a mostani kultúránkból random módon ollóz össze dolgokat, a kataklizmát senki és semmi nem tudja, hogy fogja túlélni, sőt, talán garantált, hogy azok, akik most a csúcson vannak, a társadalom aljára kerüljenek. És miután megnéztem a filmet, egész véletlenül felfedeztem, hogy a hozzá készült SNES játék zenéje mennyire cuccos, úgyhogy be is égett az örök kedvenc listámra. Vajon ha Nolan nem hozza be megint Odüsszeuszt a menő csávók körébe, megkapta volna a hajós abban a torzult kultúrában az Odüsszeusz nevet? Think about it!
Weird Science (1985): Kezdek John Hughes rajongó lenni, ez is egy jó kis filmje. Nem kell túl komolyan venni, csak ha akarja az ember, de azt már csak utólag kell csinálni, a film közben a érdemes a filmre figyelni, mert vannak benne számítógépek, dögös csajok, villámok, még porszívó effektus is. Egyébként kicsit több csajozást vártam, de lehet, csak a konzisztencia végett nem csajozott be a főcsaj, tekintve, csak egy idolt gyártottak, ami definíció szerint elérhetetlen. Szerencsére a valóság is van olyan jó mint a fikció. (yt)
House of the Dragon (3. szezon): Hát megnéztük ezt a 3. szezont, de annyira semmi extra. Szép, de a történet elég lapos és mivel itt eléggé el van magyarázva, hogy ki a jófiú és ki a rossz, inkább csak annyi a kérdés, hogy kit mikor ér utol a sorsa, esetleg a mellékszereplőknél lehet érdekes a kavarás, de a főszereplők csak le kell nyomják a rájuk szabott kaszabolást. Azért persze megnézzük majd az utolsó szezont is, állítólag a legepikusabb sárkányolás lesz majd benne, de nem mondhatnám, hogy tűkön ülve várom.
The Agency (2. szezon): Ez viszont jó kis sorozat volt. Ebben ugye az a spíl, hogy teljesen az íróasztal mögött dolgozik a mesterkém úr, persze a végére azért egy kis akció is befigyel, de egyébként csak puszta manipuláció az egész és hát persze az azért néha egy kicsit hihetetlen, milyen trükköket húznak elő, de azért újszerű tud maradni és az iráni mellékszál is egészen érdekes, persze fogalmam sincs, hogy mennyire életszerű (főként ugyebár most ott nagyot változott a leányzó fekvése). Ez jó kis variáció a kémkedős témához, szóval jöhet még.
Paradise (1982): Hehe, hát ezt muszáj volt előbb vagy utóbb sorra keríteni, a főszereplőnő legendásat alakít benne. Egyébként a moziban bukott a film, de nagyot ment videón. Hát, nekem nagyon bejött, teljesen más hangulata van mint a mostani filmeknek, a főszereplőnő teljesen korrekt mennyiségű képidőben meztelen, a történet butácska, de ha valaki azon akar elgondolkodni, hogy a kiűzetés a paradicsomból miért esik egybe a gyerek problémájának feltűnésével, vagy, hogy a szülők milyen szerepet töltenek be a filmben, akkor megtalálja a morális rágógumit is. Jó cucc, legalábbis nekem bejött.
La Reine Margot (1994): Ez egy Dumas regényen alapul, nagyon érdekes történet, szerintem feldolgozhatnák legalább annyiszor amennyiszer a Monte Cristo grófját feldolgozzák (azaz évtizedenként legalább egyszer). Egyébként egy általában operákat rendező rendezője volt, meg is látszik, néha nagyon nem tököl, néha meg nagyon belemegy egy-egy jelenetbe, ami talán kicsit uncsi, de azért persze nagyon erős jelenetek is vannak és hát fröcsög minden aminek fröcsögni kell, nem szívbajos. Egyébként én inkább azért néztem meg, mert Isabelle Adjani játszik benne, egyébként nagyon jól, de azért a Szent Bertalan éji mészárlás nem volt pite. Érdekes belelátni a királyi nemesség életébe, nem kellett sokat ficánkolni egy kis méreg kiérdemlésére, a tőrök meg pisztolyok már egészen tisztes dolgok voltak. Persze, ha az ember szeret párhuzamokat vonni, itt egész katedrálist építhet belőlük, remélem az AI kegyesebb lesz velünk 500 év múlva mint amilyen kegyesek mi voltunk az őseinkkel. Igaz, az AI-nak sokkal több adat áll rendelkezésére és nem lesz olyan elveszett az emberi elme működésével kapcsolatban sem, mint ahogy mi állunk jelenleg. Nagyon jó kis film.
You Only Live Twice (1967): Egy kicsit lapos volt ez a Bond film, nem is igazán tudom miért, talán azért, mert nekem a keleti dolgok annyira nem egzotikusak már, pedig itt rendesen rámentek, még egy sintó házassági szertartás is gyorsan fel van skiccelve. Az ellenség itt is egy szigetben van, csak itt éppen űrhajókat lopkod, nem űrhajók pályáját szabotálja, lényegében egyre megy. A bunyó nagyobb léptékű, de ugyanazok a mozdulatok többször ismételve, annyira nem érdekes. A legérdekesebb nekem inkább az, hogy valahogy a csajozás mint munkaköri elem van bemutatva, ez olyan vonal ami érdekes számomra. Itt már odáig mennek, hogy a csajozás nélkül Bond nem is tudná teljesíteni a küldetéseit, már a kapcsolatfelvétel is a kiszámítható csajozására épül, vagy pl. a mérgezős jelenetben egyértelmű, hogy valakinek meg kell halnia, ha éppen egyedül lett volna Bond úr, akkor konyec filma. Ugyanakkor az is be van mutatva, hogy milyen úriember is tud lenni Bond úr, amikor legálisan összeházasodik a fedőszemélyiség felépítése részeként, de tiszteletben tartja a felesége érzéseit (illetve azok hiányát) (persze a végén azért senki nem tud ellenállni neki). Ezt a vonalat végig akarom követni a Bond filmekben. Egyébként persze nem rossz cucc, de nekem annyira nem érdekes.
The Blackout (1997): Ez Abel Ferrara, de nem olyan jó film, az ivás meg drogozás potenciális csapdáiról szól, de jó része csak öncélú művészkedés (némi meztelenkedéssel, de nem valami érdekes látvány). Azért egyszer érdemes megnézni, de nem túl érdekes és főként ma már lerágott csont ez a téma, persze lehet 97-ben ütött és azért a két főszereplő csajnak biztosítania kellett volna a sikert, de ha jól értem, nem jött be a számítás.
12 Monkeys (1995): Jó régen láttam már, nekem valahogy az volt meg a fejemben, hogy nagyon bonyolult és kusza a történet, hát egyáltalán nem, igaz, hogy két idősíkon történik, de teljesen lineárisan van elmondva és nagyon jól különválik a két sík, csak egy kis poénkodásig van köztük vizuális kapcsolat (az állatos plakátok). A történet maga sem bonyolult, szerintem az zavart engem anno össze, hogy nem tudtam elképzelni, hogy egy időugrás akár nem az elvárt módon is történhet, de még a félresikerült ugrások is szépen be vannak illesztve a történetbe, semmi fölösleges művészkedés nincs. Szóval az igazi üzenet inkább a rendszer kritikája, ugyebár ha valami igazán nagy gebasz történik, akkor a rendszer nem tudja kivédeni, ez most a Covid után duplán elgondolkodtató, meg a fék nyúz, meg az áldozathibáztatás, meg az igazi elmebaj, meg ilyenekből szép kis kártyavárat lehet rakni. Meg persze a mostani kedvencem, a szabad akarat is jó vastagon ott van (egyébként az én olvasatomban ellene érvel, hiszen a főszereplő nem képes elkerülni a sorsát, pedig még a kimenetet is tudja, csak ugye nem érti). Kötelező sci-fi, de én kipipáltnak tekintem.
To Live (1994): Hú, ez elég ütős volt. Nyugis kis kínai film egy család sorsáról, de hát elég nehéz a sorsuk, jönnek rendesen a megpróbáltatások, némelyek csak úgy, másokat az új kínai kormány hoz, ugyanis a férj megjárja a vörös-fehér polgárháborút, aztán együtt a nagy lépést, meg a kulturális forradalmat is. Még ahhoz képest eléggé kimaradnak ezekből a dolgokból. Ami igazán bejön az ahogy a csapásokhoz hozzáállnak, igazából nincs mit tenni, menni kell tovább, az ember kis porszem a gépezetben, főként ez a család, egy kis város lakójaként építi az utat a kommunizmusba. De a sok megpróbáltatás ellenére is elég optimista marad a film (ellentétben a könyvvel ami alapján készült). Vannak jó dolgok is, a fickó bábjátékos is, egy ideig azzal szórakoztatja a népet, ha szükség van egy kis szórakozásra, érdekes párhuzam magával a filmmel a hagyományos "film" a filmben. Valahogy zseniálisan működik az, hogy a főszereplő amúgy főként komikus szerepekben edződött, itt valahogy magába szívja a sok rossz dolgot és egy mosolyt ereszt ki belőlük. Én már nem is tudom, hogy kínaiak hisznek-e a predestinációban (vagy, hogy ennek az állításnak van-e egyébként értelme, mert mondjuk a magyarokra nincs értelme, még a magyar reformátusokra sem igazán, a szabad akarat mindenkinek kedves), vagy esetleg valami más oknál fogva nem töri össze őket a sok szerencsétlenség, mindenesetre annak, akinek ez bejön, annak bejön és néha tényleg nem lehet mást tenni, mint másnap újra felkelni és végezni a dolgunkat, jól-rosszul.
Runaway Jury (2003): Szépen fel volt építve, a végén viszont (szerintem direkt) blődséggel fejezték be. Érdekes variáció az igazságszolgáltatás működéséről szóló filmekhez, lerántja a leplet az igazság mítoszáról, minden rendszert ki lehet játszani, ha elég sok pénzt fektetünk bele. Most mondjuk mindenki már a számítógépes rendszereken rugózik, pedig valószínűleg ami itt be van mutatva, az még sokkal sokkal. Nekem bejött, de ezeknél a filmeknél, amelyek arra alapulnak, hogy valakit átvernek, valahogy a tetőpont nem igazán tud működni, mert mindenki tudja, hogy kell még legyen egy csavar és a tetőpont pont azért működik, mert előreláthatatlan akadály szokott lenni, ami aztán persze általában megoldódik, de itt pont a viselkedés tökéletes modellezését adják el nekünk. Na mindegy, azért egyszer megéri megnézni, gondolom, másodjára már nem csak a rendszerrel való küzdelmet lehet figyelni, hanem azt is, hogy a két főszereplő életét hogyan csavarja ki ez a fura életvitel, de én ebből már azt hiszem ki fogok maradni. Ja igen, milyen vicces, ahogy a csaj egy firkantással leírja az email címét. Ezt is ellopták tőlünk 2003 óta.
Road House (2024): Bunyós film, de Doug Liman rendezésében, szóval elég látványos, meg elég vicces hangulata is van, ha valaki szereti a témát, ajánlott. Azért én inkább Edge of Tomorrow 2-t szeretnék már látni tőle.
Last Chance Harvey (2008): Ezt láttuk már jó régen, de semmire nem emlékeztem belőle. Hát nagyon sok dolog nincs is mire emlékezni, ebben a filmben a tetőpont az, hogy egy fickó lekésik egy találkáról egy nővel, mert kórházba kerül. De azért elég nyugis film és hát a romantikus filmekben mindenki saját magát keresi (talán), ha vannak akik megtalálják, akkor az már jó, én azért többször már nem akarom megnézni ezt a filmet.
The Choral (2025): Ez nagyon bejött, mert egy történelmi film, de egy relatív egyszerű kis szeletét mutatja be az első világháború idejének és engem igazán érdekel, hogy milyen is volt akkoriban az emberek hétköznapja. Itt egészen pontosan egy kórust szerveznek, hogy előadjanak egy epikus zeneművet, kisvárosi környezetben és hát az a gond, hogy kevés a férfi, mert mindenki éppen a hazát védi Francia honban. Meg persze van igazi művészet, ami nem ismer határokat, de az embereknek meg fontosak a határok, legalábbis egyesek. Nem is tudom mit írjak, nekem nagyon bejött, minden kis részlet érdekel ebből a filmből és minden részletnek két oldala van, néha még be is vannak mutatva. Zseniális.
Silent Roar (2023): Ez is zseniális, jó kis skót művészfilm egy srácról, akinek a tenger elrabolja az apját, de ő persze nem nagyon tudja ezt elfogadni. Meg persze van egy csaj is, meg a skót sziget a magas fűvel, fák nélkül, van vallás meg hit, de egy kicsit félrement és végül elég látványos és poénos is, szerintem kötelező darab. Jól nyomja az hbo, hogy nem csak holivudi színes szart nyom, bár lehet, hogy az EU kényszeríti erre, de nagyon jól csinálja.
Death Proof (2007): Én anno a Grindhouse-t láttam, azaz ezt meg a következő filmet együtt. Nem nagyon emlékeztem már rá, szóval gondoltam ideje frissíteni. Hát ez az első darab, Tarantino rendezése annyira nem jött be, az autós dolgok annyira nem hatnak meg, a duma meg nekem nagyon műnek tűnik. Persze lehet, hogy érdekes ez egyeseknek, még nincs semmi cociális hálózás, itt még nem az instagram követőkben mérik a népszerűséget, hanem az út menti panókban, meg az akármilyen magazinban való megjelenésben. De baromi sokat dumálnak és elég uncsi, lehet csak nekem nem jön be most ez a felesleges szócséplés, mert még csak nem is poénos. Lehet, pont ez a lényeg, a meta üzenetbe nem akarok belegondolni. Gyengécske. Ja igen és nem tudtam eldönteni, hogy az első részben a vágási hibák akarattal voltak benne, vagy véletlenül, valahogy elég diszkrepáns, hogy 80-as évek trash stílusát ötvözik a 2000-es évek elejei kulturális rágógumival. Mindenképpen a rágógumit kellett volna adaptálni a vizualitáshoz, szerintem. Azért az jó poén, hogy tiszteleg John Hughes előtt, azért egy Tarantino filmet Hughes stílusában megnéznék (meg persze fordítva is, de sajnos azt már csak AI-val lehet összehozni).
Planet Terror (2007): Ez viszont nekem bejött, a zombis téma most amúgy is bejön, a maximumra járatott közhelyek meg adnak egy igazi sármot és persze fröcsög aminek fröcsögnie kell. Nem tudom lehetett-e volna ezt még tovább tolni ezen a pályán, valószínűleg már nem, ilyen szempontból tökéletes film. Az vicces, hogy a nagy dobás, az amputált láb helyére tett automata gépfegyver nem is akkora nagy dobás már így másodszorra, a többi rész ugyanolyan erős. Ez bejövős.
Miami Vice (2006): Nekem ez is bejött, főként a látvány, igazán jól működik az, hogy valahol a házi videóra emlékeztet az egész, megteremti az immerziót, akár a néző is szemtanúja lehetett volna a cselekménynek. Az is nagyon jól működik, hogy szuperközeliben nyomja végig az arcokat, segít megérteni, hogy mennyire a bizalomról meg az érzelmekről szól az egész alvilági élet. Hát ja, hosszan tervezni, százalékpontokon rugózni sokat nem érdemes ott, úgyis elég nagy a marzs, főként ha az ember nem tervez nyugdíjba menni. Talán a történet egy kicsit tényleg gyengécske, de hát nem igazán az a lényeg, mindenből van elég, amiből egy gengszter filmben lenni kell.
Till Love Do Us Part (2022): Ez egy kínai szerelmi háromszög, csak itt egy csaj kell döntsön, hogy mi kell neki, a státus otthon az uncsi gazdag pasasával vagy az önmegvalósítás külföldön a művész pasassal. Igazából egyik témához sem tesz újat, sem a szerelmi háromszögekhez, sem az otthon elhagyásához, de azért jól összeáll a film, nem uncsi és hát első filmnek igencsak dicséretes próbálkozás.
Zene.
vasárnap, augusztus 30, 2026
mindenkinek aki szereti
Nocsak, a mesterséges intelligencia arra is jó, hogy egyesek a verseiket, amelyeket közéleti problémákról írnak, nagyobb közönséghez juttassák el (mert ki olvas ma már?). Pl ezt itt. Szerintem igenis egy új kulturális forradalmat fog elhozni az, hogy sokkal többen tudják majd megugorni az aktuális technikai lécet. Persze, lesz rengeteg színes szemét is, de azt majd az algoritmus kiválogatja.
péntek, augusztus 28, 2026
majd a télapó elhozza
Mesterséges intelligenciával mostanában megtaláltak néhány matematikai sejtésre ellenpéldát, meg olyan konstrukciókat amelyekkel létezési tételeket lehet bizonyítani. Egyelőre olyan konstrukciókat, amelyek több területet összekapcsolnak egy új megvilágításban nem sikerült generálni. Jó lenne érteni, hogy egy ilyen példa/ellenpélda matematikai objektum komplexitása mennyiben tér el egy fizikai objektum komplexitásától, amelyet a fizikusok is keresnek már 100 éve, mondjuk egy szupravezető szerkezettől, vagy egy olyan molekulától, amely a víz kémiai tulajdonságaival rendelkezik, de fagyasztáskor nem nő meg a térfogata, tehát mondjuk egy agy lefagyasztására lehetne használni? Remélem csak azért nem találtuk meg ezeket a megoldásokat, mert még senki nem kereste mesterséges intelligencia segítségével, nem azért, mert elérhetetlen komplexitásúak még. Jól jönne már néhány ilyen jellegű eredmény is, eddig nettó negatív a mesterséges intelligencia megítélése az emberek körében.
Demó.
csütörtök, augusztus 27, 2026
na ezt jól kisütötték
Hát nem semmi, ahogy a politikus urak elengedték ezt a 1.5 milliárd ingyen eurót a két törvény elpuskázásával (az összeférhetetlenségi törvényt még az EU is vissza kell dobja, de nem kétlem, hogy vissza fogja). Ez a pénz azért a gdp 0.4%-a, nem aprópénz. Amilyen felelőtlenek a politikus urak, olyan felelőtlenül jósolhatom én is azt, hogy Románia nem ússza meg vagy a fizetésképtelenséget, vagy annak az előszobáját (valami hasonlót mint ami Görögországban történt). Egyszerűen a politikusok nem értik mivel játszanak, hát még azt, hogy a szerencse forgandó, stb. Legalább annyi a jó a dologban, hogy nincs vagyonom és befektetésem amit elvihet egy krízis. A nyugdíjban úgysem hittem soha. Egyébként meg kapják b*.
Zene.
szerda, augusztus 26, 2026
beszarás
Portolták a Debrist jávaszkriptbe, mesterséges intelligencia segítségével, itt megnézhető. Igaz, a tool amivel készítették, már nyílt forrású, ezért a generált js kód egész érthető lett, nem a szokásos rekompilált kód maszlag. Ha sok időm lenne, belemásznék nyakig, de sajnos most nagyon nincs.
Micsoda időket élünk...
a paradicsomlé fröcsögtetésének elviselhetetlen könnyűsége
Na jó, van itt ez az új Ariana Grande klipp. Azért ha legközelebb valakit hibáztatni kell valamilyen tömeggyilkosságért, akkor azért van már más is akit elő lehet szedni, nem csak a számítógépes játékokat meg a szerepjátékokat.
Amúgy ez elég érdekes, nem tudom, hogy azok a zenészek készítenek ilyen típusú vidiókat, akik szeretnének berobbanni a filmiparban (a pop királyánál azt hiszem egyértelműen ez volt az indok), vagy csak egyszerűen megunták a táncikálást, esetleg valami éppen aktuális mémre reagálnak. Persze, a tiktok generációnak sem semmi megfelelni ma már, ha nincs 2 másodpercenként vágás, akkor már uncsi a dolog (egyébként szerintem ez a klipp zseniális, a mondanivalóját meg reverz pszichológiával értelmezném).
Aztán arra gondoltam, hogy vajon vannak olyanok, akik a filmvilágból akartak váltani a zene világába, a dzsemináj adott is néhány tippet, pl. Mackenzie Phillips tette meg ezt a lépést. És itt abba is hagytam a keresgélést.
Demó.
hétfő, augusztus 24, 2026
je suis merdenele
csütörtök, augusztus 20, 2026
a vak késdobáló gyermekei vagyunk
Vicces, az év elején azt hittem, főként az apokalipszisről fog a blogom szólni, aztán semmi. Lehet magyarázatra szorul a dolog. Azt hiszem, egyszerűen csak az történt, hogy most úgy gondolom, fölösleges írni róla, mert nincs megoldás. És nem azért nincs megoldás, mert nem lehetne megoldani a problémát, hanem azért, mert az emberiség nem tudja felfogni a probléma súlyosságát. És azért nem tudja felfogni, mert még sohasem találkozott ilyen nagy problémával. Viszont találkozott rengeteg apokalipszis jóslóval és önjelölt messiással, ezért racionális volt nem hinni nekik. Ez van, ilyennek alkotott a természet, fejjel megyünk a falnak, mert ez az egyetlen stratégiánk a globális problémák megoldására. Aztán ha elegen túlélik a dolgot, akkor pár száz év múlva már megint a túlnépesedéssel lehet riogatni az embereket.
Igazából mi ugyanúgy foglyai vagyunk a rendszernek, mint az állatok amelyekkel megosztjuk az ökoszisztémát, ugyanúgy nincs igazi szabad akaratunk, hogy időben elrántsuk a kormányt.
Elég jó modellje az emberiségnek még akár Románia is, előttünk a baj, de csak a porhintés megy, nem éri meg igazán a megoldáson dolgozni, mert az túl drága, inkább addig húzzák az időt a politikusok, amíg tényleg beüt a krach és akkor mindenki elfogadja majd a keserű pirulát. Addig csak mímelni kell a kormányzást.
Ez van, ennyi tellett. Csak azt sajnálom, hogy olyan sokáig elhittem a nagy meséket, hogy az ész a fontos, nem a haj, hogy küzdeni kell és a jó győzni fog. Igazából nincs küzdelem, hiszen a harctér közelébe sem kerülhetünk. Ha valaki mégis küzdelemre adja a fejét, csak saját magát találja a másik oldalon, mikor már halálra sebezve fetreng a vérében. Nem tudom, akik azt tanították, hogy küzdeni kell, vajon tényleg hittek benne, vagy csak le akartak foglalni valamivel?
Illetve, most van egy reménysugár, talán a mesterséges intelligencia segítségével megoldjuk a problémát. De akkor ha kérhetem, találjanak fel egy olyan fát, amit évente csak egyszer kell öntözni, felszípja a felesleges co2-t a zatmoszférából és csokoládét terem és végül még beszplájszolhatnak belé tejes, mogyorós, epres, karamellás, stb. géneket, hogy minden csokitípust teremjen amit szeretek. Ha már megteremtjük a digitális istent, ez már igazán nem nagy kérés.
Zene. Zene. Lemmings C64. Zene. Zene.
a dns spirált csak gondolatban lehet kiegyenesíteni
A szpam olyan fontos alkotóeleme a mai üzenetküldési ökoszisztémának, vajon a természet nem találhatta fel már sokkal korábban? A biológiai rendszerek is sokat kommunikálnak egymással, ha az embereknek megérte kitalálni a szpamet, lehet már a sejteknek is megérte kitalálni? Lehet a biológia tudásunk nagy része csak a szpamre vonatkozik, azért kellett ennyit várni az igazi nagy biológiai áttörésekre (lásd melanóma mrns vakcina bejelentése a tegnap)? Egyébként a napokban olvastam a tuitteren, hogy valaki írta, hogy aki szerint az élet annyira bonyolult, hogy csakis Isten teremhette, az nem érti azt, hogy egy igazán intelligens tervező sokkal egyszerűbbre is tervezhette volna. Hiába, a komplexitás nagy antipattern.
AI.
cselekmények a gondolattárban
Ma életemben először az egyik cselekedetem megmagyarázására nagy nyelvmodell allegóriát használtam.
Ha én nem is megyek majd a gépbe, a gép már bemászott a fejembe.
Zene.
szerda, augusztus 19, 2026
ledobták az atombombát a kocsmába, de mindenki éppen kint hányt
Ha már időnként írok politikáról, akkor most nem lehet kihagyni azt, ami ezen a héten történt. Nem fogok sokat filózni róla, szerintem égbekiáltó dolog, ahogy a törvényes rendet aláássa a pészédé (számomra az is elfogadhatatlan, hogy az udémérés alkotmánybíró asszisztált a dologhoz). Persze, az ember azt hiszi, ő kimarad ebből a dologból, csak egy uszérés politikus bánja a dolgot (egyébként nem, jó néhányan el fogják még veszíteni az állásukat), de ez igazából egy jó nagy lépés a diktatúra felé. Egyszer talán bánni fogjuk, hogy nem tüntettünk. Mindenesetre én uszéré szavazó lettem, hiszen a rendszer az ellenségem és az ellenségem ellensége a barátom. Pedig Fricit leszámítva nem valami szimpatikus bagázs, de hát a logika kérem. Na meg a kompromisszumok. Azokról hogy is feledkezhetünk el?
az izzadó gpukat hűsítő tea leveleiből való jóslás
Néhány érdekes fejlemény és hangulat van a mesterséges intelligencia e heti információdömpingjében, szóval gondoltam egy kicsit spekulálok én is.
Szóval az egyik legfontosabb elv a mesterséges intelligenciával kapcsolatban az az, hogy a nagy cégek mindig is előnyben lesznek-e a kis cégek által gyártott nyílt modellekkel szemben? Azért tűnik ez plauzibilisnek, mert most arról szól a modellgyártás, hogy minél több adaton tanítunk minél nagyobb modellt, amihez persze a kettő szorzata számítás szükséges és ezzel a versenyt a kicsik nem bírják. Csakhogy vannak közepes méretű cégek is, főként kínaiak, akik egy csomót fektettek a számítás hatékonyságának a növelésébe és szinte a nagy cégekkel egyenrangú modelleket tudnak gyártani, azokat aztán még tömörítik is úgy, hogy csak bizonyos feladatok megoldására élezzék ki őket, pl. a programozáséra. Így lehetséges az, hogy most kijött egy kínai modell, ami 2%-a a nagy kereskedelmi modelleknek, de csak 10%-al rosszabb eredményt ér el a programozásban meg a terminál használatában (ha jól vettem ki), és az az igazság, hogy nagyon sok mindenre már ez is bőven elég. Ráadásul, mivel a hardvergyártók ezekhez a bődületesen nagy modellekhez szabják a hardvert, a kicsi modellek mózerolása már az akadémiának is elérhetővé válik, márpedig az akadémiai kutatóktól jönnek a legdiverzebb ötletek és rendesen begyújthatják ezeket a kis modelleket. Ja, és az sem biztos, hogy azok az új módszerek, amelyek sokat dobnak a kis modellek hatékonyságán egyáltalán működnek a nagy modelleknél, szóval még az ingyen kutatást sem tudják felszívni a nagy cégek. Szóval egyre inkább kezd úgy kinézni, hogy a sok lúd disznót fog győzni, egyesek szerint ezért siet az antropik a tőzsdére, mert nemsokára vége a mítosznak.
A másik érdekes fejlemény, hogy kipróbálták ezeket a rendszereket éles irodai munkakörülmények között és néhány hét alatt összeomlott a kártyavár, az emberek rájöttek, hogyan lehet kijátszani a modelleket és már nem voltak egyenlő partnerek. Ez egy kicsit összecseng azzal is, hogy gyakran azt emlegetik amikor új munkaerőt keresnek egy céghez, hogy szoft szkillek ugyanolyan fontosak mint a hard szkillek, azaz a kommunikációs képesség, az odafigyelés, az adaptáció a munkatársakhoz ugyanolyan fontos, mint hogy meg tudja-e az ember oldani a feladatot. Márpedig a mesterséges intelligencia szoft szkillekkel egyáltalán nem rendelkezik, csak egy bizonyos "átlag"-kommunikációra képes, ami átlagban jól működik, de a cégeknél definíció szerint nem átlagos munkát végez az ember, mert az már megvan (és ki is van számítva). Lehetne az, hogy adaptálódik a mesterséges intelligencia az új környezethez, azaz tanul, de az sajnos még nem megy valós időben és nem hinném, hogy a cégek a munkamenetük legapróbb részleteit a nagy modellgyártók rendelkezésére bocsátanák csak azért, hogy rájuk szabják valamennyire a modell következő iterációját. Itt is a kis modelleknek lesz esélye, amelyeket házon belül adaptálni lehet, addig amíg az igazi valós idejű tanulásra képesek lesznek a rendszerek, de az eléggé paradigmaváltás szagú. Erre a jelenségre más irányból is el lehetett volna jutni, én is elég szkeptikus vagyok az alapító zseni mítoszával, aki mindent tud és saját kezűleg felépíti a céget. Valójában a megfelelő csapat nélkül egyetlen zseninek sincs esélye, még akkor sem, ha nem kell aludjon, nem éhes és nem szomorú néha.
Vicces lesz, ha a mesterséges intelligencia modellek lesznek az első olyan dolog, amelyről kiderül, hogy a kapitalista rendszer képtelen optimálisan gyártani. Elvégre, Gödel óta tudjuk, hogy minden (kellően bonyolult) rendszerben vannak problémák amelyeket nem tud megoldani.
Ha a dolgok ilyetén állnak, akkor nemsokára megint a munkásoknak kell kezdjen állni a zászló, persze az is lehet, hogy előtte azért még kiereszt a tőzsdei lufi egyszer.
Ehh.
hétfő, augusztus 17, 2026
mesterségem az autórablás, mondta a mesterséges intelligencia
Egyébként ajánlom gyorsan megnézni, mert sok színésznek visszaéltek a kinézetével, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy nem fogják értékelni a dolgot. Egyébként milyen vicces is ez, szabad a maffiózásról filmet meg játékot készíteni, de nehogy már a színészek egy buta fan vidióban megjelenjenek, mert akkora kárt okoznak a stúdióknak, hogy soha ki nem heverik már. Nem mint Sonny.
Szerencsére a japánok lazábban veszik ezeket a dolgokat (leszámítva persze a Nintendót).
Na, rengeteg halott link van már ezen a blogon, reméljük ez még kitart egy ideig.
Zene.
PS. Na erre a jótúb ajánlja a GTA:SA hasonló feldolgozását.
az állami vallás legyen már a valószínűségszámítás
Olvastam a főtéren egy cikket arról, hogy a szakértők nem menthetik meg az embereket, csak a politikusok tudják azt végbevinni. Mivel én az algoritmikus kormányzásban hiszek, gondoltam, felveszem a kesztyűt és válaszoltam. Most eszembe jutott, hogy az ilyen dolgoknak szántam is egy egész taget a blogon, a replykát, szóval akkor tudósítok róla, aztán ha valami érdekes beszélgetés kialakul, akkor arról is.
AI.
a szarvas hyba legendája
Akarok kezdeni egy bejegyzéssorozatot az önismeretről meg az emlékekről, de az önismeretes bejegyzésen még kell agyalnom egy kicsit, ezért kezdek egy konkrét emlékkel (egyébként nem sok lesz azt hiszem, általában a rossz dolgok maradnak meg, inkább magáról az emlékezésről mint a gondolkodást támogató folyamatról akarom tisztázni magamnak a gondolataimat), amit le akartam írni, mielőtt elfelejtem.
Szóval valamikor az 5-8-as osztályok egyikében történt az, hogy az egyik osztálytársam a magyar óra előtti szünetben, amikor általában a házikat írtuk a földön, egy fiktív regény összefoglalóját írta le a házi olvasmányos füzetbe, amit az adott órán kellett leadni. Tette ezt azért, hogy kreatívan tiltakozzon a házi olvasmányok inflációja ellen, hiszen azt is értékelték, hogy hány könyvet olvastunk, meg persze azért is, hogy bemutassa, a 90-es évek káoszában a diákok igenis több élvezetet találtak a ponyvairodalom olvasásában, mint a magas irodalméban. Tette ezt úgy, hogy a földön ült és én mellette ültem és miközben írta a fiktív összefoglalót, mesélte nekem a cselekményt. Szóval ennek a fiktív könyvnek valami olyasmi volt a címe, hogy "A skorpió tollai" és egy vadnyugati történet volt, a cowboy főszereplő nevére nem emlékszem, de az indián főszereplőt hívták Szarvas Hybának. Egyébként lehet, hogy ezt nem ő találta ott ki, talán volt valami magyar ponyvaregény, még a borítójára is emlékszem, mintha a Monument Valley vagy valami hasonló fotóra volt rárajzolva egy cowboy vagy egy indián. Mindenesetre ez a Szarvas Hyba azóta itt él a fejemben és mostanában rájöttem, hogy hiba szót igazából hybának kell írnom, mert minden dolognak hordoznia kell legalább egy referenciát a kontextusára. Meg aztán, sokféle hiba létezik, végzetes, bődületes, apró, ismétlődő, stb. de igazán csak a szarvasnak jár ki a hyba írásmód. És valahogy engem is csak a szarvas hybák érdekelnek leginkább a többire mintha nem lenne elég időm. Lehet valahol belejátszott a Tollaskígyó is a dologba, de az is lehet, hogy csak utólag kapcsolódtak össze a gondolatok a fejemben.
Talán egy mesterséges intelligencia egyszer megfejti, hogy miért ez a legfontosabb emlékem az egész 5-8 osztályból, szerintem nekem soha nem fog sikerülni, de erről majd legközelebb.
péntek, augusztus 14, 2026
második negyedév
Na kijött a legújabb becsült gdp adat. A második negyedév naptárhatással kiigazítva 2%-ot esett az előző évhez képest. Ez még mindig nagyon messze van az 5%-tól, de még nincs vége az évnek, az EU-s pénzek még csak most fognak kifogyni és hát a háborúk is fordulhatnak bármikor rosszabbra, szóval csak negatív irányú elmozdulásokra látok esélyt.
a vonalkák figyelésének elviselhetetlen könnyűsége
Most nagyon téma lett az elektromos energia termelése és használata Romániában (is). Persze ahol van egy szép ábra, azokat a dolgokat szeretem én is, szóval rá is cuppantam a weboldalra ahol ezt lehet nézni, de azért egy dolgot nem értek. Hogy lehet az, hogy Románia több elektromos energiát használ éjjel mint nappal? Lusta vagyok leírni a teljes érvelésemet, de ha fene fenét eszik sem értem ezt a dolgot (hacsak nem az van, hogy tényleg az éjjeli utcai világításnak van ekkora hatása, de akkor tényleg tökön rúgjuk magunkat ezzel a nagy fejetlenkedéssel és csak simán le kell kapcsolni az éjjeli világítást és megvan a megoldás. Amúgy is eszméletlen, hogy milyen komcsi energiapiacot építettünk, amikor olcsó az áram előállítása, akkor olcsó kéne legyen a fogyasztása és vice versa és rögtön megoldódna a probléma, bezzeg a tojásnak fel tudták vinni az árát és azzal egyből megoldották a hiányt).
Zene.
PS. Közben megkérdeztem a dzseminájt és szerinte az van, hogy nappal a sok prósumér a saját napelemeivel előállítja azt amit használ, de éjszaka nem, olyankor a hálózathoz fordulnak. Ez így plauzibilisnak hangzik, elfogadom.
a torták készítésének elviselhetetlen filmezése
Kicsit pótoltam a lemaradást a rövid vidiókban a jótúbon és feltöltöttem két tortásat is és persze megint meglepődtem, hogy voltak emberek, akik ezekért iratkoztak fel a csatornámra. A tortás vidióknak az a története, hogy egyszer egyet poénból feltöltöttem és nagyon nagyot ment, utána elhatároztam, hogy minden tortáról amit E süt készítek vidiót, ami nem egészen teljesült, de 80%-ban azért igen. Gondoltam megnézem a statisztikákat, hogy mi is van ezekkel a vidiókkal.
Szóval itt a lista a tortás vidiókról, időrendi sorrendben, a zárójelben az van, hogy hányan iratkoztak fel a vidió megtekintése közben: 1 (49), 2 (13), 3 (8), 4 (11), 5 (7), 6 (3), 7 (13), 8 (6), 9 (5), 10 (0), 11 (3), 12 (1), 13 (0), 14 (0), 15 (0), 16 (0), 17 (1), 18 (1), 19 (1), 20 (4), 21 (0), 22 (1), 23 (2), 24 (1).
Ezek szerint összesen 130-an iratkoztak fel a tortás vidióknak köszönhetően, ami a 445 feliratkozó 29%-a, most 241 rövid vidió van a csatornámon, annak a 24 vidió 10%-a, tehát a tortás vidiók az átlagosnál több feliratkozót vonzanak. :))
Egyébként érdekes, hogy az utóbbi időben a blog is nagyon meglódult a nézettségben, de ott nincsenek jó statisztikák, azt sejtem, hogy inkább valami robotok nyalják be a sok kis betűt meg számjegyet, hogy aztán valami mesterséges intelligencia biflázhassa őket. Ezt azért gondolom, mert mostanában Vietnám, Brazília, meg Szingapúr vezetik a megtekintések listáját, persze lehet akár VPN is. Az viszont gyanús, hogy a régi, húsz évvel ezelőtti bejegyzések a népszerűek. Néha beleolvasok én is ezekbe és hát fogom a fejem, hogy mennyi hülyeséget írtam. Persze erre mit csinálok, még több hülyeséget írok, valószínűleg húsz év múlva ezeket olvasni is fogni fogom a fejem, hacsak nem lesz már olyan plugin a böngészőben, hogy az aktuális ízlésedre alakítja a szöveget, mint ahogy most a fordítás kezdett egyre elfogadhatóbb lenni.
Aztán meg arra gondoltam, hogy lehet, a mesterséges intelligenciával készített képek a blog tortái, nosza generáltam is egy témába vágót és hát olyan viccesek lettek, hogy mindkettőt fel kellett tegyem, a chatgpt által generáltat és a nano banana 2-t is. Én nem fogok belemenni a két modell elemzésébe, de azért elég vicces a dolog.
Egyébként meg nem hajtok sem a jótúb feliratkozókra, se a blog olvasókra, inkább csak amolyan kiterjesztett memóriaként szolgálnak ezek a dolgok, nem akarok a (cociális) média pöcegödrébe beállni nyakig. Jobb az nekem, hogy nem kapok feedbacket arról amit csinálok, ha lenne, valószínűleg már abbahagytam volna. Jobb az nekem, ha úgy gondolom, hogy csak robotok nyalják be a blogot, meg egy-két barát és családtag.
szerda, augusztus 12, 2026
egy Duna parti atomerőműben...
Érdekes problémákkal küzd mostanában Románia. A fék nyúz a cociális hálókon kezd elképesztő méreteket ölteni, rátámadtak egy mentőre, mert azt hitték, hogy gyereket rabolni jött (ahogy a tiktokon terjesztették egyesek). A Duna meg apad, le kell majd állítani az atomerőmű második reaktorát is. Meg persze a politikusok sem tudtak kiegyezni még.
Ezek mind olyan problémák, amelyekre vannak jó megoldások, nem gondoltam, hogy nekünk ez ilyen nehezen fog menni. Régebben a népek háborúk és járványok következményeként pusztultak ki, valószínűleg ma már nem ez lesz a divat, csak simán a fejlődési versenyben egyik lépés már kifog rajtuk, a társadalom értelmesebb része beolvad a nagyobb népekbe, a másik meg elsorvad otthon és a végén elad mindent négyzetméterre. Persze ez egy lassú folyamat, de azért nem hinném, hogy évszázadokig fog tartani (már csak azért sem, mert akkorra már mind beugrunk a gépbe).
Én azért néha leírom a gondolataimat, bár a gépek bedarálnak mindent ami online megjelenik, szóval olyan nagyon nincs szükség arra, hogy én krónikázzak. Egyébként ha jól emlékszem, a gúgel bejelentett valami kvantum dekriptó algoritmust is, még a politikusok privát beszélgetései is nyilvánosak lesznek egyszer, amikor már csak a történészeket érdekli.
AI.
kedd, augusztus 11, 2026
a szökési sebesség kiszámolásának elviselhetetlen könnyűsége
Volt egy érdekes esemény a napokban a mesterséges intelligencia területén. A gúgelnél az egyik legalapabb ember, Jeff Dean, kilépett és vitte pár barátját, hogy saját mesterséges intelligencia startupot indítsanak. Ez elég furán hat, ő kb. olyan pozícióban volt, hogy bármit csinálhatott, ami eszébe jutott, szóval ha jobbnak látta a gúgelből kiszállni, akkor valószínűleg azért tette, mert úgy érezte, maga a szervezet szabotálja a munkáját. Ez egyébként nem ritka jelenség, amikor egy cég túl nagyra nő és sok területen van jelen, akkor lehet, hogy az alegységek céljai konfliktusba kerülnek egymással. Ez még akár olyan esetekben is megjelenhet, ahol maga a termék egy olyan absztrakt dolog, mint maga a szoftver, még ebben a szférában sem tudtunk elszakadni az emberi limitációinktól.
No, hát ha a dolgok így állnak, akkor lehet, nem fogok a gúgelre szavazni, ami a mesterséges intelligencia jövőjét illeti. Ja és az sem segít, hogy Demis Hassabist felfelé buktatták, már nem a dípmájndot vezeti közvetlenül. Az IT tele van régi nagy cégekkel akik képtelenek voltak kihasználni a versenyelőnyüket, lehet, hogy hosszabbodik a lista. Mindenesetre elég közel járhatunk már az emberi szintű mesterséges intelligenciához, ha már azok akik ezzel foglalkoznak pár hónapnyi kerülőút kikerüléséért képesek felmondani.
Demó.
AI (egész estés film, ezt vitték Cannesba). AI (második egész estés film). AI.
felébredt a blog
Nem tudom mi történik mostanában, de nagyon megugrott a blog látogatottsága, valószínűleg csak robotok rakoncátlankodnak, de ha emberek kezdték olvasni a blogomat, hát akkor jó szórakozást kívánok, nem ajánlom, hogy komolyan vegyék azt ami itt le van írva, a komolyság ártalmas az egészségre.
Zene.
szerda, augusztus 05, 2026
az játék előrehaladottáról
Na végre készítettem új vidiót, több mint egy év telt a legutóbbi óta. Persze, közben rájöttem, hogy vidió nélkül is lehet bejegyzéseket írni, főként mivel volt pár olyan dolog, amit most értettem meg, pedig már nagyon régen dolgozom a játékon, megérte lejegyezni, hogy mennyire nem lineáris egy játék programozása.
Most nincs kedvem sokat írni, meg már kicsit össze is zavarodott a fejemben, hogy miről írtam és miről nem. A lényeg az, hogy végre eldőlt az, hogy a játékos négyszer szélesebb legyen mint egy voxel, eddig ő is egy voxel széles volt, mint a Minecraftban. Ez azért jó, mert végre tudok ilyen rudakat csinálni, ha két voxel között maximum 3 a távolság, akkor ott már nem tud elhaladni a játékos, ezzel ilyen szép kis börtönöket lehet készíteni. Ez nekem nagyon kellett, még az is megérte, hogy egyes algoritmusokat újra kellett írjak, mert a világ 64-szeresére nőtt és így már nem voltak elég gyorsak. Végre nekifoghatok a pályákra koncentrálni, meg persze a színekre is, eddig csak tesztszínek vannak a játékban, persze nem lesz könnyű találni valamit, ami jól mutat, ugyanis nincs ilyen irányú képzésem, se ízlésem. Majd másolok valahonnan valami jó színeket és megnézem, hogy nem-e ütik egymást az elmélet szerint.
Persze, a pályákat generáló rendszerről kiderült, hogy nagyon nagyon nehézkes egy csomó olyan dolgot megvalósítani vele, amiről én álmodtam (vagy csak én nem jöttem rá eddig, hogy hogy is kéne ezt megcsinálni), de most már tuti nem készítek újat, minden héten kicsit toldok-foldok rajta, most már ez van. Remélem sikerül hamar megcsinálni azokat a fránya pályákat és utána már csak a néhány apró bugot kell kijavítani, ami még benne maradt és kész is lesz minden (ja, meg a hangok).
Hát ennyi most, azt eldöntöttem, hogy a projektről összefoglaló vidiót nem fogok készíteni, de a blogba sokat fogom fosni róla a szót. Aztán ki tudja.
kedd, augusztus 04, 2026
a spíl ami véget vet minden spílnek
Azon gondolkodom, hogy nem-e az a spíl a sok féknyúzzal és butasággal amit a cociális médiákban tolnak, hogy az emberek egyszer tényleg besokalljanak tőlük és kérjék az anonim posztolás betiltását, vagy akár az egész internetes média cenzúráját? Kár, hogy a szólásszabadság legnagyobb ellensége a szólásszabadság, de hát a legtöbb dologba bele van kódolva a pusztulása.
Demó.
hétfő, augusztus 03, 2026
a világ urai, ha pittyognak
Vicces, hogy valamikor régen az oroszlánoktól kellett a szülőknek óvniuk a gyerekeiket, most meg a mobiltelefonoktól kell. Ami azt illeti, régen jobb munkát végeztek, igaz, a feedback sokkal gyorsabb és véglegesebb volt. Az mindenesetre nem változott, hogy abból csináljuk az isteneket amitől félünk.
Demó.
vasárnap, augusztus 02, 2026
te vagy a laptop az éjszakában
Nem semmi, az ópenéjáj rendesen belecsapott a lecsóba, bejelentették, hogy a készülő új rendszerüknek sikerült megoldani 10 fontos matematikai problémát és 100000 tudósnak és matematikusnak hozzáférést fognak biztosítani, hogy gyorsabban menjen a munka és végre az igazi problémákon dolgozhassanak.
Ez szép, csak nem tudom, mennyi alkalmazott kutatást fognak a rendszerrel végezni, mert azt ugye az ópenéjáj lenyúlhatja, de alapkutatásra nagyon jó lesz. Reméljük egy év alatt elég problémát megoldanak amelyeket aztán alkalmazni lehet és lesz sok új munkahely teremtve, hogy végre mindent is megcsináljunk. Lehet nemsokára a sejtések bizonyításánál már azt is elfogadjuk, ha az aktuális rendszer nem talál ellenpéldát 1 nap alatt.
Kíváncsi leszek, meddig kell még várni arra, hogy egy kínai rendszer oldjon meg először valami híresebb feladatot, akkor már tényleg nem lehet mondani, hogy csak másolnak.
Zene.
legjobb melankolikus chipzenék
Ha valaki követi a zene linkeket, rájöhetett, hogy most találtam egy újabb chip zenét, ami nagyon-nagyon beakadt, szóval itt az ideje készíteni egy listát a kedvenc melankolikus chip zenéimmel, de ez nem lesz 5-re limitálva és ha találok valamit ami tetszik, akkor majd szépen frissítem a listát, most csak így hirtelen ami eszembe jutott. Ja igen, nem csak fm szintézissel készült zenék kerülnek ide, néhány mod is bekerül, de csak akkor, ha max 8 csatornás és lehetőleg 8 bites samplekkel rendelkezik. Ja igen, és csak játékzenék kerülnek ide, a scene zenéknek majd lesz (egyszer) külön lista.
Battle Squadron Game Over (A500).
Nem chip, de muszáj felkerüljön valami listára:
Chrono Cross Scars of Time (PS1).





























