király

 

hinni, enni, inni

Ha mindketten hiszünk a csokitorta létezésében, akkor hogy lehet az, hogy nem hiszünk mindketten Isten létezésében?

gyere ki a JÉGre ha mersz

Vicces, de most arra gondoltam, hogy egy kis konfliktus milyen jót is tett a demosceneben. Volt ugye a Spectrum-C64 konfliktus, meg az Amiga-PC konfliktus, meg akár a lamer-nem lamer konfliktus. Talán az AI-no AI konfliktus is jót fog tenni az iparnak, ha mindkét oldal megpróbálja felülmúlni a másikat. Csak persze amit a no AI oldal kitalál, azt rögtön hasznosítani tudja az AI oldal is, szóval nagyon furmányosan kell majd ezt csinálni.

világ mátrixai konkatenálódjatok

Lassan ott tartunk, hogy a mesterséges intelligencia is olyan lesz, mint a kommunizmus, az ötlet jó, csak senki nem csinálta meg jól.

A legtöbb embernek fogalma sincs róla, de utálja.

Olvastam valahol, hogy a mesterséges intelligenciának vannak jó felhasználási területei is, de maga a technológia a velejéig rothadt. Tessék? Valami eszméletlenül félrementek itt a dolgok, hogy azt gondolják az emberek, hogy egy mesterséges intelligencia rendszer ellopja a munkájuk gyümölcsét. Nem, nem lopja el, tanulja és tényleg nem azt akarod, hogy jöjjön valaki és "bekódolja" a tudást ahelyett, hogy létező példákból a rendszer megbecsülje egy modell paramétereit. Vagy amikor lakások árát kell betanulni, az okés valós adatok alapján, de az nem okés, hogy egy arc generálását/felismerését szintén valós adatok alapján lehet egyedül kellő mértékben tanulni?

Igazából itt összemosódik a mesterséges intelligencia a kapitalizmussal, ami minden technológiából kicsavarja az utolsó centet is a profit érdekében, csak ugye itt az emberek már tényleg a saját árnyékukat látják ahogy széttapossa a gép.

Azt is olvastam valahol, hogy a kapitalizmus okés volt, amíg a kommunizmus valamennyire egyensúlyban tartotta, de miután véget ért a hideg háború, ez az egyensúly eltűnt.

A vicces az, hogy szerintem a mesterséges intelligencia fogja elhozni a kapitalizmus végét, vagy úgy szűnik meg a tőkés osztály, hogy csak ő marad és akkor a tőke nem lesz különbség az egyedek között, vagy úgy, hogy a tőkének nem lesz már értelme, hiszen mindenkinek egyenlően jut majd mindenből.

Azért nem kell túl hamar kidobni a gyereket a fürdővízzel, Einstein is szocialista volt, az igazi zsenik értik, hogy a globális optimalizálás jobb eredményt ad mint a lokális, ha jól csinálják. 

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI.

általános a bizonytalanság arról, hogy merre az arra

Ahhoz, hogy igazán használni lehessen a mesterséges intelligenciát, bizonyítanunk kell majd azt, hogy konzisztens (azaz minden állításhoz jár bizonyítás, hogy igaz vagy hamis, vagy ha nem, akkor eldönthetetlennek mondjuk). Szerintem elég nehéz lesz ezt megcsinálni a jelenlegi architektúrákkal, de rögtön megoldódik a probléma, ha egy konzisztens rendszer (mondjuk egy logikai programozási nyelv) használatára tanítjuk és azon keresztül kell majd kommunikáljon. Persze, generálhat mondatokat, de kell hozzá prolog bizonyítás is. Szerencsére általános tanuló, úgyhogy a prologot pont annyira meg tudja tanulni, mint az emberi nyelvet. Sőt, a prolog mellett a bizonyítás unifikációs lépéseinek heurisztikáját is meg tudja majd tanulni. Szerencsére a logikában, ami most hiányzik a rendszerekből, van 2500 éves tapasztalata az emberiségnek és bár csak egy kis hányada uralja, az éppen elég lesz szerintem.

Egyébként mit nehezebb megtanulni, a szinusz függvényt zajos adatokból, vagy azt, hogy hol érdemes használni a beépített szinusz függvényt? Mert szerintem az univerzum tele van szinusz függvényekkel. 

Demó. 

Zene. Zene. Zene (+AI vidió). Grieg.

AI. 

megint

Na nem addiga. A csetdzsípítínek tényleg nagyon jó a képgeneráló modellje, de nagyon limitált számú képet lehet vele generálni és egy egész nap a várakozás. Megint visszatért az amikor csak keveset használhattam a dzseminájban a pró banánt, talán kétszer naponta, vagy valami hasonló. Persze pár hónap múlva tuti elereszti a gyeplőt az ópenéjáj is. Ja és egyelőre tudok vele Joi-t generálni, a gúgel flóval már egyáltalán, gondoltam Rei beléphetne helyette.

Mindenesetre nagyon szórakoztató próbálgatni ezeket a modelleket. Zúzós mennyit fejlődtek egy pár év alatt. És még mennyit fognak...

Zene. 

miért keresitek a kiszámíthatatlant a szavak között?

Az én világom rendezett:

Reggel beleordítom a végtelen univerzumba: Mi lesz a reggeli?

Mire a válasz: Úgy emlékszem van még egy kis szolámi meg sajt a hűtőben, ha nem kell, gyere vissza.

A te világod nem rendezett:

Reggel beleordítod a végtelen univerzumba: Mi lesz a reggeli?

Mire a válasz: Csokitorta

- De hát nincs is csokitorta a hűtőben!

- Ja, hát nem akartad eléggé. Nincs akarat, nincs csoki!

Demó. 

Zene. Zene.

AI. AI.

Sanyo 1988. 

Amiga Graphics Demo VHS Tape. Amiga Graphics Archive.

Áfra Attila interjú. 

a képmodellek váltásának elviselhetetlen könnyűsége

Na jó, mégis váltok kép generálót inkább a chatgpt image 2-re, mert állítólag nagyon jó, most ki is próbáltam és három promptból három jót hozott ki, csak egy-egy kis módosítást kellett kérnem.

Egyébként igen, gondolkodtam azon, hogy miért kedvelem a női főszereplőt a képeimen. Valószínűleg azért, mert ha bármit is el akarnak adni nekem, akkor egy szép nővel reklámozzák. De azért mindenki gondoljon egy nemtelen mesterséges intelligenciára aki csak egy programot hajt végre, jó? 

firefox 150

Volt egy bejegyzés ezen a blogon a firefox 3.6-ról. Most meg már a 150-es verzió jött ki a tegnap. Egyébként én még mindig firefoxot használok, talán már soha nem is fogok chromera váltani. Egyetlen előnyét látom, egyszer kipróbáltam a mesterséges intelligencia hogy fordítja angolra a blogomat és a chrome által generált szöveg sokkal érthetőbb volt mint a firefox által generált szöveg (gondolom azért, mert a firefox helyben fordít, a chrome meg a gúgel szerverein). Mondjuk én csak olyan nyelven olvasok szöveget amit értek, japánul meg koreaiul írt oldalakra meg nincs időm, de ismerek olyanokat, akik olvashatnának egy kicsit több CNN-t. :)))

Demó. 

Klasszikus. 

a blogírás elviselhetetlen könnyűsége

Be kell vallanom, most szórakoztat a blogírás. A kép legyártása a leginkább szórakoztató, bár néha egy kicsit frusztrál, hogy nem sikerül legyőznöm a lopirájt algoritmust, de talán mindenki tudja, hogy ki is az a fehér hajú fickó a képen, még ha nem is hasonlít olyan nagyon rá. Vagy ha nem tudja, egyel kevesebb paramétert kell figyelembe vegyen az üzenet dekódolásában. Persze, kereshetnék egy olyan modellt ami többet megenged mint a gúgel fló, de ez olyan könnyen hozzáférhető és nagyjából kijön az amit akarok, olyan nagyon finoman úgysem tudom hangolni azt ami a képen van és nem is akarom, a modell által relevánsnak tartott részletek általában nekem is megfelelnek.

Aztán, a sétáim során összegyűl néhány téma amit kiírhatok, de persze ez nem nagyon szokott sikerülni, de nem nagyon érdekel ez engem, abban is van információ, ahogy összezavarodnak a mondatok és a gondolatok. Lehet majd egyszer a dzsemináj 10 által készített intelligencia skálán enyhe szellemi fogyatékosnak fogok kijönni, de ez még mindig jobb mint hogy egy nagy N/A legyen a nevem mellett. Legalább a kedves és megértő mesterséges intelligencia személyre szabott tervet készít majd nekem, hogy a kusza mondataimat kiigazítsa. Szóval majd mesél nekem a kedvenc filmjeimről és demóimról és én majd ügyes kis mondatokba szedve válaszolgatok neki.

Vagy az is lehet, hogy a jövőbeli Voight-Kampff tesztben hogy eldöntsék hogy ki az ember és ki a mesterséges intelligencia, az én mondataim perplexitását is figyelembe veszik majd egyszer. Egyik gép mondja a másiknak, hogy nagy a füle. Ez van, illetve lesz.

Szóval csak ennyit akartam most, persze sok időm nincs bejegyzést gyártani, de valahogy a hülyeség mindig erősebb és valami kikerekedik, ha más nem, hát egy kockaság.

Zene. 

az öntudat nehéz problémája elengedésének elviselhetetlen könnyűsége

Van itt egy érdekes elmesélése annak, ahogy a heliocentrikus világképet összerakta a tudomány. Én legalábbis nagyon érdekesnek találtam, pedig nagyjából ismertem a sztorit, illetve a főszereplőket, de konkrétan még azt sem tudtam, hogy Kopernikusz még kör alakú pályára tette a bolygókat a Nap körül, egészen Keplerig kellett várni, amíg az elliptikus pályát megkapták. Nem fogom összefoglalni a sztorit, aki tud angolul és érdekli, ajánlom, hogy olvassa el a linkelt helyen, kellemes olvasmány és nem is túl hosszú.

Ami igazából érdekes, az az, hogy most is van egy hasonló vita a tudós emberek között, talán minden viták vitája és úgy tűnik, hogy a geocentrikus-heliocentrikus probléma modern változata. Ez a vita most olyan címmel lángolt fel a tuitteren, hogy a mesterségesen intelligens ágenseknek van-e öntudata? Az egyik tábor szerint nincs, mert a gépnek nem lehet öntudata, csak a biológiai lényeknek lehet öntudata. Erre a másik tábor azt mondja, hogy a biológia is csak egy gép, az amit öntudatnak nevezünk az csak a információ feldolgozási képesség eredménye. Ez pedig gyakorlatilag annak a kérdésnek az átfogalmazása, hogy van-e az embernek szabad akarata? Mert ha csak egy gép, akkor nincs, ha meg nem gép, akkor honnan lesz bele (tekintve, hogy minden ember két sejt egyesüléséből jön létre egy nagyon bonyolult, de mégis csak fizikai folyamat során, esetleg még az anyja bújtathatja bele a szabad akaratot a magzati fejlődés során). Gondolom egyértelmű, hogy én a nincs szabad akarat, az öntudat csak az információ feldolgozás során kialakuló jelenség és a világegyetem közepén nem a Föld (mondjuk nem is a Nap) van táborba tartozom.

Szóval a szabad akarat kérdését én nagyjából azzal feleltetem meg, hogy az ember a világ közepe, vagy nem. Remélem, az én életemben már eldől ez a kérdés, ha végre tudunk emberi szintű mesterséges intelligenciát létrehozni, akkor az talán meggyőz mindenkit, hogy nem ő a világ közepe, csak egy pont a spektrumon, előtte és utána is van rengeteg pont még. Én mondjuk nem vállalkozom arra, hogy megalkossam az emberi szintű mesterséges intelligenciát, inkább csak gyűjtögetem ide azokat az eseteket, amikor az emberi intelligencia félre megy. 20000 nap alatt a koponyám körül lesz a gyűjtemény címe, remélem valaki majd illeszt rá valami furmányos görbét és én is megérthetem honnan jön a homály. :))

Demó. 

Zene. 

AI. AI. 

a mégsem hülye új gépem

Na jó, csak a vindóz hiányzott róla. Pedig nekem elég határozottan úgy tűnt, hogy vindóz is jár hozzá. Na de tettem egyet, majd valamikor kulcsot is veszek hozzá. Egyébként meg elég buta dolog, hogy a bios eldönti a gépben található merevlemezről, hogy nem tartalmaz operációs rendszert és ezért nem is teszi kiválaszthatóvá, de persze egy csomó más beállítással is összeakadhatnak a dolgok és nem mehet a merevlemez. Legalábbis azt hiszem. Régebben tiszta volt a dolog, kiválasztottad, hogy bútoljon egy merevlemezről amin nem volt operációs rendszer, megpróbálta és kiírta, hogy hyba van, nem megy a bút. Most meg azon filózol, hogy miért nem látszik a vinyó. Öreg vagyok én már ehhez. Na de most már mindenesetre alapbeállításokkal megy a gép és ez nekem bőven elég. Kezdhetem megtölteni.

a hülye új gépem

Hát persze, hogy nem megy. ASUSt se veszek többet, a múltkor is egy napig baszkódtam vele, amíg sikerült feltenni az Ubuntut, most szeretném előcsalogatni a Windowst ami rajta van, de egyelőre nem bútol és persze, hogy semmi sem olyan a biosomban, mint amiről a hivatalos ASUS oldal mesél. Lúzerek.

bánatos számítógépeim emlékezete

Már régen meg akartam írni a számítógépeim történetét, legutóbb János bejegyzései inspiráltak erre. Eddig soha nem éreztem úgy, hogy elég jól meg tudnám írni ezt a sztorit, de ma eljött az ideje és persze a helyes megoldás az, hogy minden számítógép csak egy-két mondatot kap, nem egy paragrafust vagy akár bejegyzést.

Az első számítógépem egy C64 volt, 92 vagy 93 karácsonyára kaptam, sajnos igazi póver júzerek nem voltak a városkánkban, szóval alap basic programocskákat írtam rajta és sokat játszottam, de a működésének a megértéséhez egy bittel sem jutottam ekkor még közelebb. Ebben az időszakban már találkoztam PC-kkel is, a pionír házban volt hetente egy alkalom, amikor lehetett használni két gépet, de leginkább csak prinsz of perzsát játszottunk, meg az iskolába is került két XT, amelyekhez többet hozzáfértünk, lévén mi értettünk hozzájuk a legjobban, sőt, talán a Server cég is ebben az időszakban engedte meg nekünk, hogy egy nyáron nagyon sokat gépezzünk náluk (ekkor sikerült befejezni a Golden Axe-t, kettesben A-val). Volt még infoklub a könyvtár épületében is, de ez talán már a líceumi években. Ekkor tájt valami eszméletlenül éheztem a PC-re, a többi sráccal együtt, minden alkalmat kihasználtunk, hogy nyomogathassuk a gombokat és még buta kis programokat is írogattunk, persze papírra először, hogy amikor a géphez kerülünk, már csak be kelljen írni. Még mindig emlékszem az első floppira is amibe befektettem, 400 lej volt, Precision, ötnegyedes puha floppi.

95-ben infó osztályba mentem, mert már nagyjából eldőlt, hogy ez érdekel a leginkább, akkor kaptam az első PC-t, egy 386 dx40-est, 4 mega memóriával, trident 8900-as vidiókártyával és 200 mega merevlemezzel, színes monitorral. Csíkból vettük, nem tudom mennyire használt állapotban, azt sem tudom, mennyire volt a tranzakciónak legális formája, szerintem semennyire, de akkor még a törvény nem igazán volt aktív kategória a fejemben.  Szép lassan került belé hangkártya és cd-rom is, aztán 2 év után 486 dx2-80 cyrix proci és még 4 mega ram. Ezen a gépen tanultam meg rendesen programozni, meg az assemblyt, meg BBS-eztem is egy idő után 2400 baudos modemen, meg aztán lett egy jobb modemem is, amikor a Servertől internet kapcsolatra fizettünk elő, csak emailre, de én persze néha webeztem is, mert engedték és persze ftpmaillel töltögettem le az ftp.cdrom.com-ról a cuccosokat. Ez volt a demoscene korszak legnagyobb része.

99-ben egyetemre mentem, még a 486-ost vittük fel autóval (aztán vakációban már én hoztam haza vonattal), aztán az lassan nem lett elég, Windows kellett, hogy Visual Basicben írhassuk az adatbázis házikat, szóval azt hiszem első év után megvettem a második számítógépet, ami egy amd k62-450 volt, riva tnt2 kártyával és 32 mega memóriával, a merevlemezre nem emlékszem, jó sok giga lehetett, talán 100-200 is, vagy fene tudja, jó sok film elfért rajta, meg lehetett counter strikeolni is. Egy idő után került belé még 64 mega ram, azt hiszem, nagyjából így múlt ki a gép (illetve adtam oda Á-nak, aki akkoriban ment egyetemre). Ezt a gépet is úgy vettem, hogy valaki tudott valakit aki gép alkatrészeket árult és meglátogattuk egy kolozsvári lakásban és szépen összerakta nekem a gépet és én odaadtam neki a pénzt, mindenféle számla nélkül. Szerencsére nem volt vele gond. Ja igen, van egy jó sztori ezzel a géppel. Ez volt az utolsó gép amibe belemásztam elég rendesen, egy idő után rendes étolajjal olajoztam a procin a ventilátort, egyszer elfelejtettem visszadugni a ventilátort az áramforrásra és használat közben hallottam, hogy valami felrobbant a gépben és le is fagyott. Na, jól megijedtem, szétszedtem megint a gépet, láttam, hogy lerepült a ventilátor a prociról és leszakította az egyik kis műanyag izét (kettő volt a foglalat ellentétes oldalain) amibe bele kellett akasztani, hogy álljon a procin. No problem, egy befőzési gumival és a processzoron elforgatva valahogy stabilan állt a venti, szóval lehetett tovább nyomni az ipart.

2005-ben kezdtem a doktorátust, azt hiszem ekkor vettem a harmadik gépet, arra már nem emlékszem, hogy hol, meg hogy milyen proci volt benne, de arra emlékszem, hogy eredetileg 256 mega ram volt benne, de én szópárok statisztikáit számolgattam rajta az elején, hamar kifutottam a ramból és vettem 1 gigát a Nelbótól, 3 millió lejért. Ja, és a grafikus kártya valami 5200-as volt, a leggyengébb, nem nagyon futottak rajta a játékok, de időm se nagyon volt rá. Ekkor inkább a pspn játszottam azt hiszem, ennek is vannak nyomai a blogon, amit már nem tudom melyik évben hozott T Amerikából.

Talán 2008-ban kaptunk egy kis doktoranduszi grantot amiben volt eszközökre költhető pénz is, én egy asztali gépet (a negyediket) és egy laptopot is vettem a keretből. Nem emlékszem igazán a paramétereikre, ekkor én még windows xp-t nyomattam rajtuk. Azt tudom, hogy az asztali gépben egyszer cseréltem gpu-t, mert nagyon haloványka volt és amikor lepasszoltam a szüleimnek, akkor kiderült, hogy a 7-es windowst nem is lehet feltenni rá, de azért náluk is megállta a helyét egy jó ideig. A laptopban volt 1 giga ram és azon vittem végig a Doom3-at, meg azon írtam a doktori dolgozatomat, a latex nem valami gépigényes.

2013-ban azt hiszem eljött az ideje, hogy vegyek egy új gépet (az ötödiket), vettem is egy myria típusút az Altextől, amiről akkor még nem tudtam, hogy román márka. Mondjuk ram hibás volt és a memtest sem dobta ki ezt, nagyon nagyon ideges voltam pár napig, vissza is küldtem, de ők is visszaküldték, hogy semmi baja, szóval végül vettem új ramot és azzal ment rendesen és már nem volt kedvem futni a köröket az eladóval. Mindenesetre akkor eldöntöttem, hogy soha többé nem veszek noname gépet. Azt hiszem, eredetileg 4 giga ram volt benne, vettem újat belé és lett 8. Nem sokat használtam otthon ezt a gépet, elég volt a melóban ülni a gép előtt rengeteget. Egyébként ez a gép egészen sokat bírta, legalább 11 évet, mert amikor az előző gép kipurcant a szüleimnél, akkor ők ezt kapták meg és bírta még tavalyelőttig, ennek már van nyoma a blogban, de nem könnyű megkeresni, ugyebár nem szoktam könnyen érthető címeket adni és a tagek sem segítenek.

2014-ben vettem egy mac minit, akkor még lehetett 4 gigás modellt is választani, én 8 gigát választottam, meg 1 tb vinyót. Ezen nézzük a filmeket, az eredeti célját, hogy applikációkat írjak rajta ájfónra, nem teljesítette. Sokáig ragaszkodtam az utolsó mákosikszhez, amiben még nincs notarizálás, de aztán elkezdett figurázni, a filmek első 10 percében percekre lehalt és nekem nagyon sok időbe tellt rájönni arra, hogy egy warmup nevű szervíz hal be, ami a gyakran használt programokat tölti be előre, de nem tudta elhinni, hogy én csak a firefoxot és a vlc-t használom ezen a gépen. A megoldás az operációs rendszer következő változata volt, de már nagyon régen képtelen vagyok követni, hogy pont melyik hegy is a neve az operációs rendszernek. Egyébként jó kis gép, még arra használom, hogy évente (illetve most már inkább kétévente) amikor megtelik fotókkal a 256 gigás ájfónom (vagy az E-é), akkor áttöltöm a fotókat a minire egy éjszaka alatt és aztán másnap áttöltöm őket egy külső vinyóra. Őt nem számítom a hivatalos géplistába, ahogy a C64 sem került be.

2018-ban kezdett haldokolni a negyedik, szóval az ötödik ment lecserélni őt a szüleimnél én meg megvettem a hatodikat. Ez egy asus rog strix 12g vagy valami hasonló típusú gép volt, most is ezen írom ezeket a sorokat. Ez legalább dupla annyiba került mint az ötödik, de persze nem normalizáltam az inflációval. Ez i7-8700-as cpu, gtx 1070 gpu 8 giga rammal, 32 giga ram, 1 tb hdd, 1/2 tb ssd. Erről már írtam, nagyon megszívtam a kezdeti installnál, valami intel okosság miatt nem tudtam az ssd-re tenni az operációs rendszert, szóval a hddre került. Persze engem annyira nem zavar, én ki tudom várni, hogy egy perc alatt induljon be a gép, úgyis egész nap megy. Nem is emlékszem, hogy windowssal próbálkoztam-e, vagy egyből ubuntu lett belőle, mindenesetre jó kis gép volt. Illetve van. Illetve volt, mert a tegnap úgy tűnt, hogy megadja magát, rendeltem is egy új gépet, ami már meg is érkezett, nemsokára bekapcsolom. Közben még vettem egy új gépet a szüleimnek, erről is van a blogban, de ő nem tartozik az én gépeim közé, persze arra számítottam, hogy a játékom windowsos verzióját azon írom meg, megy is szépen távolról tailscale-el.

2026-ban, ma megjött a hetedik gép (tegnap este 10-kor rendeltem az emagtól), ez nagyjából a hatodik szintjén van, kicsit olcsóbb volt, de most van éppen a nagy ramkrízis, köszi Szem. Azért jutott 32 giga ebbe is, meg egy ryzen 7 processzor (valamikor még volt amd-m, én elégedett voltam vele, remélem ez marad így) és egy rtx 5060-as gpu, 8 giga rammal, 1 tb ssd és windows 11 rajta. Nem vagyok valami boldog, hogy megint visszatérek windowsra, de most ez kell a játéknak, szóval üsse kő. Egyébként az én játékom még 10 éves gépeken is megy (majd), de tesztelni már nem nagyon fogom. Illetve lehet, hogy 20. A vicces az, hogy az előző gépem most éppen megy, igaz, a gput kicseréltem tesztelni és egy régi gtx 670-est tettem, amihez újra kellett tenni a nouveaut konzolból és még mindig több értelmét találtam mint az egész windows világnak. Nem lesz könnyű visszatérni, jó lenne, ha Z megfixálná a gépemet és akkor bármikor visszatérhetnék a linuxhoz sírni, ha idegesít a windows. Ja igen, ez is asus, tuf gaming, vagy miafranc. Az az igazság, hogy én inkább játszanék a kyrandia 2-vel mint az alan wake 2-vel, szóval nem fogom nagyon megizzasztani, aztán persze ez még változhat.

2024-ben azt hiszem vettem egy ps3-at is tök olcsón, de sajnos csak a Last of Us-t sikerült lenyomni rajta, nem nagyon volt időm (ráadásul arról is akartam írni, de az is elmaradt). Emlékszem, valamikor mekkora menőség volt, most meg milyen szerencsém volt hozzájutni, csak ismerni kell a megfelelő embert. :)) 

Huh, vége, végre megszabadultam ettől a bejegyzéstől. Végül nem jött össze, hogy egy-egy mondat jusson minden gépre. A következő gépnél egyébként azt hiszem már az lesz az elsődleges szempont, hogy jól futtasson mesterséges intelligencia modelleket és remélem nem kell 5 évet várni rá. Az is vicces, hogy az első gépekre mennyire jól emlékszem, a középsőkre meg mennyire nem. Remélem ezentúl a blog segít az emlékezésben.

a mesének csak a mesében van vége

A mesében a királyfi mindig a sárkányt győzi le, mert egy gondolatot soha nem lehet igazán legyőzni, bármilyen rossz legyen is az, mindig lesznek követői. 

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI. AI. AI. AI.

Cucc. 

megvilágosodás neonfénynél

Régebben azért volt több gyerek, mert az emberek azt hitték, hogy az ember az univerzum közepe. Ma már tudjuk, hogy valójában a pénz az univerzum közepe, szóval bankokat gyártunk gyerekek helyett, hiszen azok gyártják a pénzt.  

Zene. 

AI. AI. AI.

Titanic AI. 

csak a zene van

A mai nap jó nagy része arra ment el, hogy a román elektronikus zene múltjáról olvasgattam. Tessék itt két link, hogy nektek se legyen nyugtotok: 1, 2.

Zene. Zene. 

AI.

lipinkázás gránáttal az új rocket jump

Nem semmi, Sam Altman házára molotov koktélt dobott egy fiatal, aki a mesterséges intelligenciától fél. Szerencsére nem gyúlt fel a ház és senki sem sérült meg. Na de ha a programok viselkedése megjósolhatatlan (főként általános esetben), hát az embereknek se kell a szomszédba menni egy kis káoszért.

Lassan megérti mindenki, hogy mindennek ára van, a jónak és a rossznak is.

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI. AI.

Orbán aki nem Viktor

No, hát akkor ez is megvolt és holnap is felkel a nap, mint az utóbbi ezer évben mindig és még millió és millió évben fog.

Az az igazság, hogy én egyáltalán nem követtem a kampányt, mindössze a Szabó Bence és a Gundalf interjúkat néztem meg. Persze, azért akarva akaratlan belebotlottam Orbán Viktor üzeneteibe is, ami meg kell mondjam, kívülállóként elég szürreálisak voltak. Azt hiszem, kicsit későn kezdte a tiktok-betyárkodást, az apokalipszis üzenetet nagyon finoman kell adagolni, másképp nem működik. Ráadásul két macskás videó között nem biztos, hogy maximális a hatás.

Én nem akarok semmit elemezni, nem értek hozzá és nem is akarok. Meg aztán, majd megteszik majd elegen. De ha már néha érintettem a politikát itt a blogban, gondoltam illik ezen a napon is írni, de inkább arról lesz szó, hogy engem mi érdekel ebben az egész miskulanciában, amit politikának neveznek. 

Szavazni sem szavaztam, mert egyrészt nem tehetem meg, másrészt meg nem akarok felelősséget vállalni a győztes tevékenységének egy fikarcával kapcsolatban sem. Én már sohasem fogok egyetlen politikusnak sem elhinni semmit. Szavazni valószínűleg fogok, de még ez is változhat, meglátjuk.

Ami engem igazán érdekel, az pl. az, hogy az Orbán 16 éves uradalma csak egy konjektúrális véletlen volt, vagy a magyar nép szereti a hosszú uralkodásokat? És ha ez utóbbi az ok, miért alakult ki így? Azért Mátyás óta sok idő eltelt...

A másik dolog meg ami érdekel, az a kortizol (mostanában egyre inkább). Vajon a következő évben vett mintákban szignifikánsan kisebb vagy nagyobb lesz a népesség kortizolszintje? A tőzsdei adatokban azért nem bízom, mert nincsenek normalizálva az adózási környezettel (még a távoli befektetők adózása is számít, hát még az adott ország aktuális adószintjei). A politikai változó mikor fog bekerülni az egészségügyi idősorokba? Remélem, egyszer eljutnak a modellek oda, hogy ezt sem hagyják figyelmen kívül, ha egyesek az öntudatot akarják posztulálni, akkor a politikai kontextust nem lehet még az atomerőművekből sem kihagyni.

Az mikor jön el, hogy nem olyan absztrakt és érthetetlen mértékekkel mérjük egy társadalom állapotát, mint a gdp, hanem olyasmivel, hogy átlagos kortizol szint a teljes népességben? Vagy dopamin, endorfin, vagy valami egyéb hormon, ösztrogén, tesztoszteron? Ezeket kéne maximizálni/minimizálni, a gdpnek semmi értelme nincs. Mikor lesz már a kormányzás az emberekért?

Amúgy meg mindenkinek nyugalmat és derűt kívánok. Az igazi nagy bajok azok, amikről nem is tudunk. Egy ezerszáz évet megélt ország nem fog összedőlni egy év vagy akár egy évtized alatt.

Zene. 

olcsó vigasz, legalább könnyen hozzáférhető, amíg a készlet tart

Régen írtam személyeset. Hát most akkor írok egyet. Ettem egy kis spagettit, meg egy túró rudit és utána szórakoztam a gúgel flóval és közben Queent hallgattam a jótúbon és nagyon jó kedvem lett. Kevés kell nekem a jókedvhez. Sajnos a rosszhoz is.

Queen. 

üzemi üzenet üzbég helyett magyarul

Ezentúl így megyünk tovább. Talán kicsit kevesebbet kell így küzdenem a lopirájttal.

Demó. 

Zene. 

AI. AI. AI.

The Meaning Crisis. 

Hehehe. 

EzAz. 

az örök visszatérés mítoszát lassan gyakorolhatnánk egy kicsit

No, szép lassan visszamegyünk a Holdra is, már nagyon ideje. Valamikor sokat írtam mindenféle űrkutatási hírekről, sajnos mostanában nem sok érdekes dolog történik, vagy csak én nem olvasok róluk. Na de bármikor visszatérhetünk a helyes útra.

a folyékony fémből készült faló nemsokára a vár alá érkezik

Nem semmi, az antropik azt mondja, olyan mesterséges intelligenciát fejlesztett ami megtalálja a biztonsági réseket a most használt legnépszerűbb programokban. Szóval ezért nem is bocsájthatják közhasználatra, mert a sok gonosz ember meghekkelné vele a világot. De majd jönnek ők és kijavítják az összes bugot a világban. A kérdés csak az, hogy miért kellett ezt bejelenteni? És mit szól hozzá a szija meg a zenesza? Na, kiderül. Igazán készíthetnének már egy olyan intelligenciát is, ami feltalálja a warp motort amivel az űrben lehet ugrani.

Demó. 

Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI.

Insta. 

SECOND SKIN. 

Időszerű. 

te is fiam, jávaszkript

Az általánosság nagyon furmányos dolog, még szeretnék néhányszor elmélkedni rajta, persze leginkább mesterséges intelligenciával kapcsolatos módon.

Itt van pl. ez a programozási nyelv, hogy jávaszkript. Ezt arra találták ki, hogy a honlapokon a szövegeket meg a gombokat villogtassa és cserélgesse az ember. Ez volt az elsődleges feladata, erre dizájnolták. Ezt a feladatot el is látta nagyon jól, könnyű volt ellenőrizni a programok helyességét, mert látszott amit a program csinál, ha valami nem jól látszott, akkor az ember nagyjából tudta, hogy hol keresse a hybát. A dolog ott ment gallyra, hogy egyesek kitalálták, hogy mivel ez a programozási nyelv általános, oldjunk meg vele mindenféle feladatokat, olyanokat is, amelyeknek nem olyan könnyű belátni, ha hybás megoldást kapunk. Na és itt a nagy dizájn a programozók ellen fordult, mert az, ha könnyű jó programokat írni egy doméniumban, nem azt jelenti, hogy könnyű jó programokat írni más doméniumban is, és a programozási nyelv tele van mindenféle kiskapukkal, amelyek megnehezítik az életünket akkor, ha egy bonyolult rendszert akarunk készíteni. Szóval itt az általánosság ellenünk fordult, de egész iparág fejlődött már a keletkezett problémák megoldására, szóval mindenki boldog. A pájton ugyanez, csak pepitában.

Demó. 

Zene. 

AI. AI.

szorítsátok az orkokat a vízkapuhoz

A leghíresebb román hacker Guccifer, aki egy olyan táskáról kapta a nevét amit olyan nők vásárolnak akik nem kimondottan az intellektusukkal akarnak elvarázsolni. Ő hírességek és politikusok emailjait törte fel és az ott talált nyalánkságokat terjesztette.

A leghíresebb magyar hacker Gundalf, aki egy bölcs öreg varázslóról kapta a nevét, aki némi segítséggel kiűzte az orkokat Középföldéről. Ő nagyjából azt tette, mint a névadója.

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI. AI. AI. AI. AI. AI.

filmek

Na, most jó hosszú lett a lista, meg a hétvégén megírtam nagyját, szóval most nincs annyira összecsapva, de még mindig távol vagyok attól, hogy mindent amit érdekesnek találok egy filmben leírjak. Mindenesetre az azért látszik, hogy esténként mostanában inkább a filmnézést választjuk a hírek helyett, a filmekben kevesebb, de jobb minőségű a fikció. :))) 

Industry (2. szezon): Na, ebben a szezonban legalább lejöttek arról az irritáló vágási módszerről, hogy egy snitt alatt időben is ugranak pár percet/másodpercet, érdekes ötlet volt, de nem működik, legalábbis én nem élveztem. Meg a családok is előkerültek, most ugye kevesebb szereplő van (az első szezonban kiszórtak párat az induló csapatból), lehet a családjukkal is foglalkozni, persze, mindenkinek diszfunkcionális a családja, mert hát normális ember miért választana pénzügyi karriert, ugyebár? Az első szezonban részenként két szex jelenet volt, egy érzelmileg megalapozott meg egy random, most visszavettek egyre, de az maradt, hogy néha elég random a dolog, persze valószínűleg felépítenek erre valami narratívát az abúzusról, bár eléggé kerülgették a forró kását az első szezonban megindított szálon. Amiben nagyon jól nyomják az az, hogy a főszereplő csaj talán a legkibírhatatlanabb főszereplő akit láttam sorozatban, a végén lenyom egy olyan hátbaszúrási piruettet ami után kijárna neki a kiiktatás, de azt is csak kerülgetik, gondolom ő lesz most már a főszereplő végig. Azért nagyon biztosak a dolgukban a sorozat készítői, hogy egy ilyen antipatikus karaktert nyomatnak, persze lehet, hogy csak próbálnak megfelelni annak az elképzelésnek ahogy szerintük az emberek elképzelik a pénzügyben dolgozókat. Engem ez a téma nem nagyon foglalkoztatott eddig, de ez elég húzós azért. És persze semmit sem igazán mondanak arról, hogy mi is az ok-okozati mechanizmus, az emberek lesznek ilyenné a sok pénz torzító erőterében, vagy ezeket a karaktereket vonzza be az erőtér. Lehet, hogy lesz valami nagy meta a végén, én eddig nem érzékeltem, de nélküle eléggé l'art pour l'art gonoszság ez a sorozat.

American Psycho (2000): Ha már úgyis adja az HBO, akkor illett megnézni ezt a filmet, az én emlékeim szerint az első film, ami bemutatja a pénzügyben dolgozók üres életét és gonoszságát, de hát én zöldfülű vagyok ebben a témában, biztos volt előtte is már ilyen film, amiben csak ez az egy téma legyen (persze arról, hogy a pénz nem boldogít már sokan beszéltek, már az It's a Beautiful Lifenek is az egyik központi témája, de az csak érintőleges arra, hogy milyen is a pénzügyi dolgozók világa). Nem nagyon tudom mit írjak erről a filmről, egyrészt bizonyára 2000-ben nagyon megbotránkoztató volt összekapcsolni az átlagos slasher horrort a szupergazdagokkal, de ez a téma ma már messze nem annyira újszerű és a kaszabolás technikája is sokat fejlődött közben (persze én csak a zombis filmekből tudok kiindulni ilyen téren). Azért történelmi darab, de nekem már nagy revelációt nem jelentett, meg aztán, láttam is már valamikor, szóval többé-kevésbé ismerős volt még néhány jelenet.

The Deep (1977): Jó kis úszkálós film, a régi filmek minden problémájával és sármjával. Az egyik legviccesebb bunyót ebben a filmben láttam, két ember egyszerre próbálja kitekerni egymás nyakát, nagyon fura látvány és nem is igazán talált követőkre a filmvilágban, általában valaki mindig védekezik és valaki támad, mindketten támadjanak, az fura, főként egy ilyen nyakatekert helyzetben (nyahaha). Az is vicces, hogy a profi búvár mindig utcai ruhában merül, majó, ing, miegymás, talán még a zsebóráját is magával viszi. Amúgy nem rossz a misztérium kibontása, gondolom a drogok akkoriban még messze nem voltak annyira a zeitgeist része (bár valószínűleg ez is csak az én buta elképzelésem, mióta olvastam az éter világhódító útjáról, azért a régiek sem voltak azok a naiv báránykák aminek képzeljük őket). Mindenképpen ajánlom ezt a filmet is megnézésre. Egyébként az a heurisztika, hogy ha az HBO-n régi filmet lehet látni, akkor az biztos jó elég jól működik, mert tényleg fölösleges lenne egy gyenge filmet forgalmazni 77-ből.

Outland (1981): Ezt nem az HBO-n láttam. :)) Egyébként egyre jobban kedvelem Sean Connery-t, de miközben ezt a filmet néztem, kicsit az volt az érzésem, hogy ő mindig a James Bond karakter valamilyen variációját játssza. Ebben egy rendőrt alakít a Jupiter Io holdján épült bányában. Vicces, hogy az űrrepülés és űrtechnika ide fejlődött, de a fegyverek azért a régiek maradtak, shotgunnal lődöznek itt, semmi lézerpisztoly vagy lézerkard nincs. Biztos nem akartak a Star Wars lábujjára lépni. Egyébként a sztori nem rossz, csak annyit árulok el róla, hogy drogok meg kapitalizmus. Egyébként maga a bányász kolónia elég jól be van mutatva, szerintem a látvány egész jó, még űrséta is van benne, igaz, egy kicsit nonszensz, de hát akkoriban még nem volt annyi ismerete az embereknek az űrsétával kapcsolatban (bár azért a Hold már egy évtizede lekerült a menüről). Érdekes ezeket a régi filmeket nézni, a történet már nem üt, de a látvány szerintem érdekes és számomra elviszi a filmeket.

Meteor (1979): Ez megint Sean Connery, itt éppen tudós aki a hidegháborús fegyverrendszert használja a gonosz meteor elpusztítására. Ez leginkább katasztrófafilm, az a legerősebb benne, de a világ is érdekes, bár lehet, dokumentum filmet kéne nézni inkább abból a korból. Meg persze legyen béke, jobb ha nem háborúzunk, van elég probléma, pl. egy bazi nagy meteor, de azért a fegyver menti meg a világot, de azért mindenki tesz egy kört a trutyiban előtte. Kicsit uncsi az eleje, de én jól szórakoztam, amikor beindul a katasztrófálás akkor meg pláne. Kár, hogy a gonosz meteor elméletével is hamarabb találkoztam tudományos környezetben mint fikcióban, pl. ez által a film által.

Sunshine (2007): Danny Boyle (Trainspotting) és Alex Garland (Annihilation) kedvenceim, meg Cillian Murphy is, szóval nagyon szeretném ezt a filmet szeretni, de valahogy mégsem megy annyira. Egy kicsit zavar, hogy tele van tudományos és informatikai hülyeséggel, most tényleg nem fogom megkérdezni a dzseminájt, hogy rengeteg elektromos energia rendelkezésre állásánál biztos nincs-e jobb módszer a co2 felbontására mint a növények, de tuti biztos vagyok benne, hogy a legtöbb megpróbáltatás amivel az űrhajó legénysége találkozik az útjukon teljes nonszensz és még a mai világban is előre látták volna és megoldották volna őket, nem hogy 2050 körül, amikor már képesek vagyunk fúziós erőmű magot építeni és mesterséges intelligenciát, ami elfelejt szólni, hogy van egy új személy a fedélzeten. Meg a hajótérben kevés a levegő, de a rakomány egy bazi nagy kocka amit szintén finom friss levegő vesz körül. Meg miért kell hűteni a processzorokat negatív fokokra? Elmuzsikálnak azok jól 80 fokon is, az enyém is azt csinálja amikor kompilálok. Szóval ha a tudományos dolgokat kivesszük, nem sok marad, a vallásos vonal már nem is zavarna annyira, ha nem az Event Horizont adnák el pepitában. Azt hiszem, amikor először láttam ezt a filmet, akkor is csalódtam és most is, pedig most akartam nem csalódni, de azért mégis kevés ez így. Ami értékelhető benne, az az űrhajósok közti dinamika, meg az, hogy az egyik képtelen feldolgozni azt, hogy hibázott, ezek tényleg igazi problémák lesznek majd az űrutazásban, a kérdés már csak az, hogy általános mesterséges intelligencia jelenlétében miért is dugnánk embereket űrkapszulákba? Vagy talán azt kéne értékelni, hogy nincs politikus az emberiség utolsó reményét reprezentáló űrhajón? Tudom, hogy ahhoz, hogy jó sci-fi filmek létezhessenek, rossz filmek is kell létezzenek, de miért pont ennek kell annak lenni?

Inventing the Abbotts (1997): Jó kis film, gondoltam haladok a Jennifer Connelly filmográfiával, de sajnos ebben a filmben nem sokat szerepel (igaz amikor szerepel akkor néha ruha nélkül teszi). Amúgy a sztori az 50-es évek mitikus Amerikájában játszódik és a 90-es években készült, szóval nekem duplán mitikus. Itt azért már nem tökéletes minden, de még mindig a 90-es évek problematikáját járjuk körül, az egyenlőtlenséget, a nők elnyomását, a karriert, a reakciót és a progressziót. Azért a végére minden jól alakul, a szerelmesek (az elején a két mellékszereplő) megtalálják egymást és boldogan élnek míg meg nem halnak. Talán az a legérdekesebb ebben a filmben ahogy áthúz a mellékszereplőkből főszereplőket csinálva és persze megteheti, mert mindkettő az elején a családtagjaik életében játssza a mellékszerepet, szóval valahogy egyszerre vannak karakterizálva.

Gladiator (2000): Ezt most csak véletlenül néztük meg, kérdeztem E-t, hogy emlékszik-e rá, azt mondta, hogy nem, erre nekifogtunk nézni, aztán megnéztem, hogy 2024 novemberében még írtam is róla. Annyira már nem figyeltem a történetre, inkább az összekötő snitteket figyeltem, amik végülis a film 80%-át teszik ki. Érdekes, hogy mennyire szükség van ezekre a dolgokra is, emberek mennek egyik teremből a másikba, felvesznek, letesznek dolgokat, evés közben dumálgatnak, nem sok következményük van ezeknek a történet szempontjából, de nélkülük nem működne. Érdekes lenne megkeresni azt a filmet, amiben a legtöbb ilyen jelenet van és a legkevesebb fontos jelenet és mégis sikeres tud lenni. Jó lenne ha erre is tudnék figyelni.

Threads (1984): Ez nagyon durva cucc. Egy tévé film, arról szól, hogy mi van akkor, ha Sheffieldben ledobják az atomot. A film első felében minden okés, az emberek élik a megszokott életüket, a háttérben a tévében egy egyre elmérgesedő konfliktusról beszélnek a NATO és a Szovjetunió között (poén, hogy Iránon kapnak össze, hoppácska), aztán amikor már az emberek elkezdenek tüntetni a háború ellen már régen késő és egyszer csak ledobják az atomot. Az elpusztult várost nem igazán tudják bemutatni, arra nem volt pénz, de az emberekre gyakorolt hatást azt elég jól bemutatja, az elszenesedett hulláktól a sugárfertőzésig minden benne van. És persze a nukleáris tél és a megnövekedett uv sugárzás és minden egyéb is, a végén már a nyelv is elsatnyul amit a túlélők beszélnek, meg persze visszakerülnek a középkori földműves közösségbe, csak éppen a termés sokkal rosszabb és nincs igazán kialakult vezető réteg, akik irányt tudnának szabni. Elég sokkoló film, pont az által, hogy nem a megszokott érzelmi szálakat pengeti, hanem megpróbál tényszerű lenne (persze leginkább spekuláció az egész, tekintve, hogy eddig még elkerültük az atomháborút, de jó okunk sincs azt feltételezni, hogy ha átesünk rajta, akkor majd megjelenik a megváltó a fehér lovon és mindent jóra fordít). Szerintem kötelezővé kéne tenni minden politikusnak. Egyébként ez az a film, ami kibillentette bennem a főszereplő elsődlegességét a film történetével kapcsolatban, amiről a tegnapelőtt írtam. Itt is vannak főszereplők, de nem igazán irányítanak semmit, csak ők van a képen a legtöbbet, tehát ők szenvednek a legtöbbet a film második felében.

Utopia (UK, 1. szezon): Ezt a sorozatot azért választottam, mert valaki azt írta, hogy a Pluribus rajongóknak ajánlja. Hát én nem tudom mi a kapcsolat a kettő között, legalábbis az első szezon alapján, de nem bánom, hogy megnéztem és egy kis időt hagytam az ülepedésre is. Elég régen készült, 2013-ban, de nagyon ráérzett az antivax, bioterror és egyéb összeesküvés elméletekkel átszőtt világunkra most, a kovid után 6 évvel. Szóval valamilyen biofegyverről szól, legalábbis az első szezon után, amelyről valaki rajzolt egy képregényt és a képregény keresésével telik nagyjából az idő, de jól meg van spékelve mindenféle nyalánksággal közben, pl. vicces ahogy a h1n1 influenzát "lebuktatja", pedig szerintem az tényleg átment akkoriban a bolygón iszonyú hamar, E. és én is átestünk rajta, még a blogban is van jele. Ami még húzós, az a brutális mennyiségű halott, egyébként nem látványosak az akciójelenetek, de nagyon sok ember meghal, főként egy darab bérgyilkos fószernek köszönhetően, aki nem nagyon filózik azon, hogy milyen módszerrel oldja meg a problémákat amikkel szembe kerül. Egyszer kicsit túl is tolja a dolgot, akkor kicsit gondba esik, de aztán hamar kigyógyul. Talán az a legzseniálisabb az egészben, hogy annyira földhözragadt és az emberek meg helyszínek földhözragadtsága az egész történetnek ad egy ilyen "ez simán benne van a pakliban" ízt, ami pedig azért eléggé elszállt. Vagy fene tudja. Szóval nagyon jó cucc, de az még kérdés, hogy kapcsolódik a Pluribushoz?

The Goldsmith's Secret (2025): Na ez egy viszonylag nyugis szerelmes film, kis időutazással megspékelve azért, hogy legyen egy kis extra misztikum abban, hogy pontosan miért találkozik is két ember és szeret egymásba. Szerencsére megy ez legtöbbünknek időutazás nélkül is, és amilyen árat fizetnek a szereplők az időutazásért én azt tuti nem fizetném meg. Néha az a misztikus, hogy nincs mysztyka. :)

4:44 Last Day on Earth (2011): Ez meg egy jó kis nyugis világvége film, konkrétan két szereplő utolsó napja egy picit aluldefiniált világvége szcenárióban. Egyébként nem nagyon töltik másképpen az utolsó napjukat mint a többi napjukat akár, talán az a legérdekesebb az egészben, hogy az ember várja, hogy történjen már valami extra, de aztán lassan rájön, hogy ez nem az a film. Azt most nem fogom leírni, hogy mivel is töltik az utolsó napjukat, de szerintem ha arra gondolunk, hogy mit tud egy átlagos napon csinálni egy rendező meg egy festő, tehát két olyan ember, akinek nem kell munkába járni, ráadásul 2011 van, amikor már az internetes kommunikációnak vannak bevett formái, akkor elég könnyű kitalálni azt amit látni lehet. Egyébként megnyugtató, hogy lehet így is megélni az utolsó napot, itt a fikció legmagasabb szintje maga a valóság. Bejött, de lehet, hogy egyszer majd leesik, hogy a meta szinten azért van gubanc elég.

Oppenheimer (2023): E. még nem látta, ezért nekifutottunk, két adagban sikerült is megnézni. Én már láttam (moziban), ezért nem az kötötte le a gondolataimat amit látok, hanem az, amit gondolok. Pl. azt, hogy csak a kommunisták voltak meztelenek ebben a filmben. Meg hogy alapvetően arról szól, hogy azok akik a latint szerették az iskolában, meg azok akik a mateket, milyen jól megvoltak addig amíg ki nem tört a háború, a fickó jár a komcsikhoz kettyinteni, de azért nem köteleződik teljesen el az ügyük iránt, de ez mindenkinek megfelel így. Aztán háború, meg atom bomba és hirtelen a politikában találja magát és azokkal kell harcoljon, akik nem értenek a világ működéséhez, de a "nép bölcsessége" odateszi őket, hogy döntsenek a világ dolgairól. Mondhatnám azt, hogy a film harmada, ami a politikai csatározásokról szól, az valójában elfecsérelt idő, mert a fickó azért sok érdekes munkát végzett és bizonyára az európai tanulmányairól és kutatásairól is lehetett volna bővebben értekezni, meg az atombomba elkészítéséről is, kár a politikára szánt harmad, de valószínű, hogy a valóság ennél sokkal rosszabb, politikára sokkal több megy el az ember életéből mint atombomba gyártásra. Az is biztos, hogy a Strauss jogutódjai többet kaszáltak a filmen mint az Oppenheimer jogutódjai. Legközelebb viszont az összekötő snittekre fogok koncentrálni, ha nézem.

An Elephant Sitting Still (2018): Ez egy elég húzós kínai film, a fiatal rendezője a film elkészülte után öngyilkos lett és Tarr Béla nagy favoritja volt, szóval az talán nem meglepő, hogy 4 órát tart, kis látószögű, kézi-kamerás film baromi hosszan kitartott snittekkel, ritkán van két karakter fókuszban és egy baromi nagy város lakó és ipartelepén kolbászol pár fiatal meg néhány egyéb karakter és éli az átlagos életét, amikor történik valami tragédia (illetve most, hogy jobban meggondolom, talán négy is, ahogy vesszük), de ők tovább nyomják a régi kerékvágásban és aztán vége lesz a filmnek. Nem fogom leírni, hogy mik is történnek, de nem túl bonyolult dolgok, persze a karakterek reakciója kicsit atipikus, de azt, hogy mennyire, talán a kínaiak tudnák legpontosabban megítélni, meg azt is, hogy melyik karakter melyik társadalmi réteget reprezentálja és ki hogy szegi meg az íratlan szerződést. Nem mondhatnám, hogy nagyon élveztem és azt sem, hogy az eddigi elképzeléseimet Kínáról nagyon megváltoztatta volna, de valószínűleg én nem értem eléggé a képet a fejemben, hogy a film által felkínált ellentmondásokból tovább tudjam iterálni azt. Csak a keleti filmek szerelmeseinek ajánlanám.

The NeverEnding Story (1984): Vicces kis film ez, még nem láttam, éppen ideje volt. Főként gyerekek a szereplők meg mindenféle bábok, de hát mindenki volt gyerek egyszer, bár nem mindenki születik fantáziával (ugyanis egyesek csak a fantázia szimulákrumával születnek, persze erről nem ők tehetnek, hanem a születés). Arról szól, hogy az éghajlatváltozás el akarja pusztítani a világot és erre mit tesznek a világ lakói, egyetlen gyerekre bízzák a világ sorsát, hát persze, hogy elpusztul, de aztán előkerül egy jó csaj és a gyerek meg a csaj együtt újra létrehozzák a világot egyetlen porszemből (meg gondolom némi akrobatikával, amely képességeiről a srác a film közben ékes tanúbizonyságot tesz). Ja igen, és van még egy dolog a filmben amit valóságnak szoktunk nevezni, de az csak azért kell oda, hogy összezavarja a nézőt. Meg van egy sárkány is, aminek kutya feje és teste van, de szárnyai nincsenek, de azért repülni tud. Normális dolgok.

Snowpiercer (2013): Ez egy jó kis sci-fi történet egy jégbe fagyott világról amelyen már csak egyetlen vonat köröz, de sajnos a sci-fi-zés ezzel meg is áll nagyjából, a történetben leginkább csak egy szó szerinti osztályharcra futja a vonat végében utazó szegények és a mozdonyt vezető fickó között. Legalább a megszokott koreai stílusban van elmondva a történet és van benne rengeteg bunyó (még egy olyan Old Boy-os is) meg mindenféle vicces helyzet (hogy lehet 18 évet eltölteni csak bulizással?), amelyeknek amúgy nincs sok értelme a történet szempontjából, inkább csak azért vannak, hogy színesítsék a képet és töltsék az időt. Aztán persze a vége valószínűleg pozitív, de ha egy kicsit jobban belegondolunk, lehet, hogy negatív. Olyan sokat nem is számít.

Gangs of New York (2002): Ez egy kis gengsztertörténet, de az igazi főszereplő az Nyú Jork, nagy gengszter volt a hely régebben, mostanában egészen megszelidült, mióta rájöttek, hogy csalják ki az ember pénzét statisztikával és nem fegyverrel. Persze egyesek érezhetnek ez iránt a világ után nosztalgiát, de csak azért, mert nem voltak ott és csak filmekről ismerik. Jobb a statisztika csizmája alatt sínylődni mint egy kis hadúré alatt, aki ráadásul mellékállásban mészáros is. Mit mondjak, a helyszín sokkal érdekesebb mint a történet, valószínűleg ez is volt a cél, meg talán így életszerű is.

Goldfinger (1964): Azért nézem újra a James Bond filmeket, mert egy nagyon érdekes filmes kísérletként is lehet értelmezni őket, meg hát hidegháborús reményforrás, meg technikai haladás és persze csajok. Minden részlet nagyon érdekes számomra, kivéve a központi figurát. Gondolom nem nagy rejtély, hogy miért nem tudok azonosulni vele. :)) Szóval most jó szpojleresen leírom azt, amit érdekesnek találtam benne, kezdjük mindjárt azzal, hogy van benne egy jelenet, amikor a katonák azt játsszák el, hogy elalszanak, ami vicces, mert ugyebár eljátsszák a filmen, hogy eljátsszák az elalvást, ez már másodrendű meta, vajon van olyan film, ahol harmadrendű van (azaz eljátsszák, hogy eljátsszák, hogy eljátsszák, gondolom legkönnyebben úgy lehetne ezt értelmesen megoldani, ha valamilyen színházi szerepben is színházi szerep menne, talán éppen a novemberben nézett Asteroid Cityben ez volt a spíl, újra kéne nézni)? Aztán az is poén, hogy a katonák azért csak eljátsszák, hogy elalszanak, mert Bond meggyőzi Pussy Galore-t (na, ilyen név sem lesz többé soha a filmtörténetben), hogy elárulja a titkos tervet a katonáknak és az ideggázt ki is cseréli ártalmatlan gázra, és persze hogy győzi meg? hát azzal, hogy megkeféli a szénában, némi dzsúdó után. Valahogy nekem mindig mellékszálnak tűnt a csajozás a Bondban, de itt konkrétan a történet legfontosabb része, nélküle nagyon nagyon sok halott lenne. Meg az is poén, hogy az atombombát nem Bond kapcsolja ki, hanem egy katona aki ért is hozzá, ő tehetetlenül nézi a szerkezetet, sőt, szinte fel is robbantja a nem megfelelő kikapcsolási kísérlettel. Ez biza nem egy szuper Bond, aki mindenhez ért és mindenkit le tud pofozni, ez egy jószerencsével és sok sármmal megáldott, de azért mégis elég átlagos ügynök. Meg az is mekkora poén, hogy a lézeres jelenetben csak simán blöfföléssel menekül meg, semmi karate. Meg az is, hogy legalább tíz percig golfozással telik az idő a filmben, gondolom ezért akkor még nem fizettek a klubok, egyszerűen csak ez volt a dzsentelmenek szórakozása, persze a gonosz az nem is igazi dzsentelmen. Egyébként nagy kár, hogy az aranyba burkolt csajból nem mutattak többet, tényleg nagyon látványos volt ami jutott. Gondolom ez volt az egyik fő beszédtéma a film után, hogy tényleg meghal-e az ember ha lefestik arannyal (egyébként nem :)). Nekem az is bejött, hogy végig volt egy kicsit olyan nyugisabb hangulata, mert nem úgy indult a történet, hogy valaki el akarja pusztítani az emberiséget és meg kell menteni, hanem csak van egy gazdag pasi és valami nem kóser vele és az is külön plusz, hogy egy igen intelligens problémát vet fel, ami talán nem is igazi probléma, hiszen mit számít az, ha az aranytartalék rádióaktív, az a dolga, hogy legyen egy helyen, másképp nem lenne tartalék? Szóval nagyon bejönnek nekem most ezek a filmek, az még külön vicces, hogy milyen bumfordi bunyók vannak bennük, szerintem ha megnézem az összeset, akkor kezdhetem is elölről, mert annyi meta kérdés összegyűl.

My Heart Is That Eternal Rose (1989): Ez egy jó kis hongkongi film, sokat lövöldöznek benne, némi ének is van és a történet egy kellően okos moralizálás a sorsról. Természetesen ennek is a környezete és hangulata az ami a legjobban bejön, szinte le is lehet választani a cselekményről, bár egyébként az sem rossz, szerintem az átlagos nyugati filmre simán ráver. Röviden azért leírom, meg itt egy jótúb zenés montázs, ha valaki nem akarja megnézni mind a 90 percet, de azért kíváncsi a hangulatra. Szóval van egy fickó, aki baromi szerencsés és baromi szerelmes egy pultos csajba, akinek az apjának segít valakit Hongkongba csempészni, de balul sül el a dolog, szóval el akarnak menekülni a Fülöp szigetekre, de végül a csaj meg az apja nem mennek vele, a csaj kénytelen prostituálódni, hogy az apja életét megmentse. Aztán 6 év múlva a fickó visszatér mint bérgyilkos egy megbízatásra és összetalálkozik a csajjal (akinek közben meghal az apja, mert alkoholista lesz a lánya sorsán epekedve). Aztán eldöntik, hogy megszöknek, de persze a csajt nem akarja a főnöke engedni, de segít nekik egy bébifész Tony Leung Chiu Wai (nagyon vicces itt látni, már eléggé befutott volt, de itt csak egy vicces mellékszerep jutott neki (persze szerintem még ez is sokkal jobban illik rá mint a Csendes barátban a főszerep)). A végén persze meghalnak, mert hát azért mégiscsak morálisan megromlottak, még ha nem is saját maguknak választották ezt az utat, hanem a körülmények eredményeként léptek rá. Jó kis kombó ez a történet.

Great Expectations (1998): Én nem láttam ezt a filmet, azt hiszem, pedig nagyot ment amikor megjelent. A 90-es években még volt ez az erotikus thriller stílus (Basic Instinct) ami teljesen kihalt sajnos valamikor, ez inkább csak egy utórezgése annak, de szerintem nagyon jó kis példány, bár már azért eléggé visszafogott. A téma az egy variáció a szerelem + a fagyi visszanyal kombóra, ami egy elég jó kombó, csak sajnos elég kiszámítható, de hát a szerelem témában két lehetőség közül kell választani a végén, nem nagyon lehet sokat újítani, leginkább középjátékra kell tartogatni a nagyágyúkat (itt talán a pózolós/festős jelent). De ha az ember kicsit elszakad a sztoritól és azon kezd gondolkodni, hogy milyen más aszimmetrikus kapcsolatok érdeklik, hamar eljuthat oda, hogy az univerzum mikor fog utána szaladni azt kiáltva, hogy "Mit tettem?". Na ezt már mindenki helyettesítse be maga. Gondolom a sztori a rablóval egy másfajta véletlenül létrejövő szeretet akarja bemutatni, de annyira azért nem erős, legalábbis nekem most, vagy csak ritkább, tehát mesterkéltebb is ebben a történetben. Vagy mindenkire rátalál legalább kétfajta szerelem, még ha két bomba ritkán is kerül egy repülőgépre? Meggondolandó.

Holland (2025): Ez egy meglepően jó kis film, a sztori nem annyira erős, meg nem is fontos annyira. Én azt találtam a legérdekesebbnek, hogy visszaviszi a 2000-es évek elejére a mostani közhangulatot és ez elég szürreális élményt eredményez. Lehet, hogy ez inkább szükség volt (a mostani érzelmi szálakat kell pengetni de a 2000-es évek nosztalgiájára is érdemes építeni) mint művészi üzenet (ugyanis az egész vibe nagyon aktuális én nem illik bele abba a korba (bár ugyebár ez csak az én megítélésem a korról)). De egyébként az is érdekes, ahogy a film azzal játszik, hogy a pasas titkos hobbija igazából csak kétféle lehet (illetve lehetne többféle is, de filmekben csak két lehetőség szokott lenni). Igazából az egész film erről a játékról szól, hogy melyik is a pasas titkos hobbija és még van egy kis extra szósz, pl. a nő álmai (nem lepne meg, ha lenne folytatás az ő titkos hobbijával). Szóval ajánlom ezt a filmet, elég szokatlan és fura a hangulata.

Call Me by Your Name (2017): Ez a film két férfi szerelméről szól, az egyik 17 éves (ezentúl srác), a másik 24 (ezentúl fickó), ez nagyjából már a plakátról is lejön. Ez a téma engem nem nagyon érdekel, ezért ki is akartam ugrani, de a tuitteren valaki azt mondta, hogy nagyon jó cucc és hát végül is, Chalamet, aki előbb-utóbb be fog kerülni azok sorába akiknek minden filmjét meg akarom nézni, szóval akkor megnéztük. Hát nem bántam meg, mert egyrészt szép a környezet, 1983-ban játszódik Olaszországban, a nyári vakáció alatt, tele van szép képekkel, jó kis klasszikus zenével és hát filózgatnak is benne, de reggeliznek hosszan, meg várost néznek, meg a tóban úszkálnak. És egy kicsit buzulnak is, de persze még bőven a jóérzés határán belül, de alapvetően nyugis a film. Egy kicsit a wikipédia is előkerült közben, erről később. Szóval alapvetően arról szól, hogy egy amerikai srác szokás szerint Olaszországban nyaral a szüleivel, az apja amerikai, valami tanár vagy régész, az anyja francia. Meglátogatja őket az apja doktorandusz diákja, akivel a srác az elején eléggé ellenséges. Aztán telnek a napok, jobban megismerünk mindenkit, a srác nagyon okos, meg az igazi, örök érvényű tudást hajtja, klasszikusokat olvas meg Bachot zongorázik, a doktorandusz meg nagy nőcsábásznak tűnik aki azért bakalódik a sráccal. Aztán egyszer csak szerelmet vallanak egymásnak és utána lefekszenek egymással, majd még kis idő után a fickó hazamegy és kb. ennyi. Persze a homo kapcsolatokban azt hiszem, az első lépés nehezebb mint a hetero kapcsolatokban, mert ha az ember félreérti a jeleket, akkor nagyobb az ára az érzelmek kimutatásának (erre van egy hetero kapcsolat is példaként felhozva a srác meg egy francia lány között aki szintén ott szokott nyaralni), de én pont lemaradtam arról, amikor a két szereplő között megváltozik a levegő (vagy nem, mindenesetre nekem a jelenet ott amikor fekszenek a töltésen és először megcsókolják egymást kicsit nagy lépésnek tűnt). Amúgy meg olyan rendes a rendező és a srác szájába is adja a mondanivalót, ugyanis egyszer beleolvas a fickó könyvéhez általa készített jegyzetbe, ami annyi, hogy az, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni valójában azt jelenti, hogy bizonyos dolgok csak a változás által léteznek. A folyónak folyni kell, másképp tó. Ez a gondolat számomra ismerős (erről szól a zenben a folyó áll és a híd mozog), meg az is, hogy a szerelemhez is kell a változás, a külvilág változásait belső változással kell lereagálni, de valahogy ez a két kép nem kapcsolódott össze eddig bennem, de most már akkor igen. Meg aztán érdekes meta-üzenet is, a holivudi kapcsolatok nem az időtállóságról híresek, talán ott egy kicsit túl sok is a változás. Lehet, hogy ezt is egy Laffer görbe vezérli? Egyébként meg az is érdekes, hogy a wiki szerint akartak folytatást (meg az utolsó jelenet is megágyaz a jövőbeli kiinduló konfliktusnak), csak hát a fickót játszó színészt egy időre cancellelték, meg a srác is gondolom nagyobb pénzügyi potenciállal rendelkező projekteket választhat már, de a folytatás már könyvben megszületett. Vicces lenne, ha mégis folytatnák és egy hosszabb filmláncot hoznának össze mint a Before Sunrise és két folytatása, amit én nagyon sajnálok, hogy nem tudtak folytatni, ott aztán nem volt gond a kémia szintjének a megállapításával a film során. Lehet, hogy a homo kapcsolatokban több filmes potenciál van mint a heteroban? Na, ennyire azért nem szaladnék előre. Az viszont tény, hogy homo ide vagy oda, nekem bejött ez a film, részben mert könnyű bemenekülni a fejembe és ott nézni a belső filmet, amit csak részlegesen befolyásol a külső film, részben mert tényleg szép darab.

Zene. Zene. Zene. Zene.

filmek +

Most nem lesz képrejtvény a holnaputáni filmekhez, már meg is untam ezt a játékot. Amúgy is, igazából arról szólt, hogy tesztelgettem a gúgel képgenerálóját, de nem volt valami jó teszt feladat. Ugyanis a képgenerálás során az történik, hogy a prompt alapján a generáló generál egy képet, de utána még van egy lépés, amikor ellenőrzik, hogy nem-e sért valamilyen jogokat a kép. Természetesen, mivel valamilyen filmre hivatkoztam, a generáló csak akkor tud releváns képet készíteni, ha már látott egy (vagy sok) képet a filmből, ami a kopirájt törvény éppen népszerű olvasata szerint illegális (explicit licensz szerződés nélkül, én ezzel vitatkoznék, de nem most). Ezért gyakran a képgenerálások nem sikerülnek, olyankor próbálok kicsit finomítani a prompton, vagy direkt leírok egy jelenetet pár szóban és nem is említem a film címét, de úgy gondolom, hogy aki ismeri a filmet annak esetleg bekattanhat. De ez nem jó játék, mert effektív azt tesztelem, hogy a generátor és a diszkriminátor mennyire helyesen tudja a kontextusbeli különbségeket modellezni és hát persze még elég rosszul (azaz a második rendszer a kopirájtolt tartalmat csak annak eredeti kontextusában ismeri fel, tehát amikor a generátor berakja Joi-t a James Bondba, akkor nem ismeri fel, hogy az Joi a Blader Runner 2049-ből), de gondolom ez egyre javulni fog, szóval lassan ezt a játékot már nem játszhatom majd. Meg aztán, vidiókat sem generáltam, de most már annyi az előny, hogy akár egy ültömben generálhatnám a képeket, a flow-ban nincs limit a képek generálására. De most más dolgokkal szórakoztam a kép generátorral, csak hát nincs rá sok idő.

Viszont lesz helyette valami más, mégpedig próbálom valahogy dokumentálni a filmes közeghez, mint egészhez a hozzáállásomat. Nem tudom mi van velem mostanában, teljesen megpendültem, egyfolytában csak filmeket szeretnék nézni. Nem tudom miért van ez, lehet azért, mert szükségem van a mesékre és most úgy érzem, a hírekből csak hazug meséket kapok. Vagy azért, mert úgy érzem, hogy mostanában megváltozott a filmekhez a hozzáállásom és szeretném újraértékelni a kedvenc filmjeimet, hátha találok bennük új dolgokat amikért még jobban kedvelhetem őket, esetleg lekerülnek a pedesztálról, hogy új filmek vegyék át a helyüket. Vagy csak a bemutatott világ után kezdtem egyre nosztalgikusabb lenni, ugyanis egyre inkább a régi filmek iránt kezdtem érdeklődni, a mostani távlatból már tudjuk, hogy mi volt a valóság és mi volt a propaganda (persze azért nem pontosan, de mindenképpen sokkal jobban mint a jelenben) és úgy érzem a most rendelkezésre álló információk alapján sokkal jobban érthetőek a régebbi filmek. Meg talán a filmek is változtak, a mostani trendek nem érdekelnek. Vicces, de sokkal jobban érdekelnek (bár még nem néztem mostanában, de nemsokára letesztelem ezt az elméletemet is) az 50-es, 60-as évek bibliai ihletésű filmjei a rikító színeikkel és boxos embereivel mint a mostani képregényfilmek a szuper grafikájukkal és teljesen kiszámítható ívükkel.

Meg az is van, hogy szép lassan dolgozik bennem az a gondolat, hogy nincs szabad akarat, a történetek valódi jelentése az, hogy ebben a kontextusban ez az ember tudta így megoldani ezeket a problémákat, a kontextus sem speciális, az ember sem és a problémák sem, egy szabályrendszer eredményei, csak statisztikailag sokkal ritkábbak mint at "átlag", ezért találom "érdekesnek", mert az agyamban a Bayes tételt maximálisan borzolja. Ez a gondolat most így megfogant egy filmmel kapcsolatban, de nem ajánlom senkinek, hogy megpróbálja kitalálni, hogy melyik film lesz az, mert hát determinisztikus vagyok én, de kaotikus is ám, szóval kikérem magamnak.

De azért ennek a gondolatnak a szemléltetésére vegyük a Terminátor (1984) filmet, amely egyik nagy kedvencem és ezzel gondoltam végig én is ezt a gondolatsort (bár nem ez a film ihlette). Szóval a Terminátorban ugyebár a Terminátor, egy robot és Kyle Reese, egy ember visszamennek az időben, az egyik, hogy megölje, a másik, hogy megvédje Sarah Connort. A Terminátor nem tudja megölni Saraht, de nem kimondottan azért, mert Kyle olyan jó lenne, hanem azért, mert egy nagyon más világban programozták, ahol egyetlen működő stratégia volt, megkeresni az emberek bázisát és ott addig lőni amíg meg nem semmisül. Az 1984-es L.A. egy teljesen más világ, tele van egy csomó komplexitással ami a jövőben nem volt jelen, pl. el kell dönteni, hogy csoki öntettel vagy juharsziruppal eszi az ember reggelire a muffint. Ha a Terminátor egy kicsit jobb stratéga lenne (nem is kell hozzá általános mesterséges intelligencia, csak egy kicsit kell jobban érteni az emberi élet ritmusát), akkor tuti el tudta volna végezni a feladatot (talán már az is elég lett volna, ha randomizálja a sorrendet amelyben megöli a Sarah Connorokat, a randomizálás egy olyan örök érvényű heurisztika amit már a mostani mesterséges intelligenciákba is alapban beépítenek). Másik oldalról pedig, Kyle ugye szerelmes Sharahba, mert a Sarah jövőbeli gyereke adott neki egy képet az anyjáról és persze paradox módon pont Kyle lesz a gyerek apja. Jó kis logikai bukfenc ez, de érzelmileg teljesen rendben van és az egész azért működik, mert létezik egy fotó, ami Kylenak az egyetlen szépséget jelenti az amúgy brutális hétköznapjaiban. Ha lenne Oscar a filmekben szereplő tárgyaknak, akkor az a fotó meg kellett volna kapja, de az emberek mind elsiklanak felette, pedig szerintem legalább annyira fontos pillére a történetnek mint a többi hús-vér és hús-vas szereplő. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a cél mindössze az volt, hogy Sarahnak ne szülessen gyermeke, a Terminátornak rengeteg más lehetősége is lett volna, hogy ezt elérje, nem kell hozzá megölni, elég ha csak meggyőzi hogy legyen apáca. :)

Szóval, helyzetek, emberek, feladatok, nem tudom, mennyire tud ez az új látásmód megragadni bennem és tesz-e hozzá valamit a filmekhez, vagy elvesz valamit. Az tuti, hogy a messiás a fehér lovon toposz nem nagyon működik már nálam, vagy legalábbis nem nagyon találtam mostanában olyan verziót ami működne.

Egyébként nem biztos, hogy lesz mit írnom a meta-film témában egy hónapig, vagy egy évig, de van egy olyan érzésem azért, hogy lesz. Egyébként ha a filmek lesznek a blogom legfőbb témája egy időre, az engem egy cseppet sem fog zavarni, ugyanúgy nem értek hozzá, mint mondjuk a gazdasághoz, de ugyanúgy azt érzem, hogy jogom van arra, hogy saját véleményem legyen és ezt le is írjam, amúgy sem jön senki kijavítani, hogy nem a Terminátor meg a Mátrix a legjobb filmek az univerzumban. :)))

dizasszemblert minden gazdaságnak

No, végre van egy rendes honlap (Román Gazdasági Monitor) amiben lehet figyelni a román gazdaság mutatóit, nem kell az újságcikkeket olvasgatni, amelyben valami eszméletlen pocsékul szoktak beszámolni (mindegy az, hogy millió-milliárd, lej-euró, negyedéves-éves összehasonlítás). És persze vannak hosszabb időskálán is adatok, nem csak a legfrissebbek, sőt végre van egy modell alapú előrejelzés is, rendes hibahatárokkal, szóval kevésbé manipulálható az adat. Nagyon cuccos, remélem raknak még belé pár nyalánkságot, mint az, hogy saját magunk választhassuk ki a kedvenc mutatóinkat és elmenthessük a konfigurációt, meg egy kicsit gyorsabban átveszik a Nemzeti Statisztikai Intézet adatait, ha mindez meglenne, csak azért olvasnám a gazdasági sajtót, hogy szórakozzak az ócska propagandán.

Egyébként ha már gazdaság, meg mostanában néha hosszú távú jóslatokat teszek, ezért hadd írjam le azt, ahogy én látom a román gazdaság jövőjét.

Szóval szerintem Románia már sosem fog érdemben nőni gazdaságilag az aktuális rendszerben. Egyszerűen azért, mert már mindent eladtunk a nyugatnak és a profit oroszlánrészét zsebre tette a rendszer, ahelyett, hogy befektette volna (oktatásba, az egyetlen esély ezzel lett volna, de ez sem valami kecsegtető). Szóval most, hogy a nyugat vazallusai lettünk és elértük a limitet (at átlag 80%-a), már nem nőhetünk gyorsabban mint a nyugat, az meg elég lassan nő és amikor a robotok meg a mesterséges intelligencia igazán bedurran, akkor már csak eladnak kilóra. És ami itthoni kis gazdaság is szárba szökött, rohamlépésekkel árazódik ki a kormány által generált infláció által. Persze, nem biztos, hogy még így is nem ez a legjobb dolog ami történhetett velünk, nem hinném, hogy egyedül többre lettünk volna képesek ebben a globalizált világban.

Szerencsére ez a jövő azért tartogat egy meglepetést, mégpedig azt, hogy a soron következő 1-2 kormány még itt eladja nekünk nagy kínkeservvel a stagflációt, hogy ez a legtöbb amire képesek vagyunk, de utána már a mesterséges intelligencia nagyjából a világon mindenhol átveszi a kormányzást, mert annyival jobban fogja csinálni mint az emberek és az egyetlen dolgunk az lesz, hogy ne haljunk meg unalmunkban, mert a mesterséges intelligencia a robothadsereggel mindent megtermel nekünk. Erről még kell írjak egy-két bejegyzést, hogy ezt az átmenetet hogy is képzelem el, azt, hogy lehetséges, a múltkor írtam le.

Addig persze lehet, hogy jön egy-két kisebb vagy nagyobb gazdasági válság nálunk, a rendszer nagyon nem akarja elfogadni, hogy ez így nem mehet tovább, lásd a mai cirkuszt a benzinár körül (azaz, a 10 lejes benzin árából 5 lejt kap az állam a semmiért, 3 lejbe kerül az alapanyag és a feldolgozása és 2 lejből oldja meg a benzint forgalmazó cég a benzinkutak rendszerének fenntartását, a benzin eladását és a saját profitját és persze ebből a 2 lejből kéne ők lemondjanak 50 baniról, hogy csökkenjen az ár, mert az energia mindenhez is hozzájárul, de rácsaptak az asztalra és azt mondták, hogy nem és most szaladgál a kormány mint a mérgezett egér, hogy nehogy már ő kelljen akkor lemondjon 50 baniról). Az mindenesetre tuti, hogy a mesterséges intelligencia sokkal jobban fogja tenni a dolgát és legalább eladhatjuk a kormányzati épületeket, lehet azokból is kijön az adósság fele, ha még egyáltalán számolja majd valaki.

A másik lehetőség az, hogy az emberek elmennek olyan országba élni, ahol meglépik ezt a lépést. Vagy kihalnak. 

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI.

Robot. 

Ehh.