Azt hiszem, az első film amit moziban láttam a pandémia kezdete óta, a Dune, első rész (másra nem emlékszem, de ez sajnos nem elég bizonyíték :)).
Nekem a Dűne játékok is megvoltak, a könyvekből olvastam négyet, szóval nagy fan voltam, az első játék operásított zenéjét időnként meghallgatom, Picq mester egyéb műremekei mellett.
Idővel azért kikopott Muad'Dib legendája és be kell valljam, hogy a Káptalanházat csak nehézkesen olvastam, mert kábé semmit nem értettem belőle és már nem is igazán emlékszem mi történt benne. Az az ötlet meg, hogy bizonyos szervezetek évezredeken keresztül egyengetik az emberi gondolatok és cselekedetek ösvényeit amelyekbe aztán belecsap a villám egy nagy adag tudatmódosító szer hatására ma már inkább csak megmosolyogtat. Az tuti, hogy a kjúanonnal még a Bene Gesserit is nehezen venné fel a versenyt a szó használatának tekintetében. Igaz, a Dűne Istencsászára volt az egyik legfurább regény amit valaha olvastam, bár ez némileg annak is betudható, hogy románul olvastam és néha nem tudtam eldönteni, hogy jól értem-e amit olvasok. :)
Szóval nem szolgáltatott meglepetéssel a film, de szépen meg volt csinálva, a motivációkat leszámítva eléggé megáll a lábán a történet (bár az a könyvben is eléggé sántít, persze a Landsraat sosincs igazán rendesen bemutatva, de nagyon nyakatekert módot választott a császár ahhoz, hogy megszabaduljon egy embertől). Persze, a könyvben jobban lejön az, hogy mindaz ami történik, lehet nem is annyira a véletlen műve, évezredes tervek futnak párhuzamosan amelyekből néha egyik, néha másik kerül lépéselőnybe. A könyvben az is sokkal jobban lejön, hogy mindez, bár egy releváns esemény a történelemben, egy új korszak kezdete, azért mégiscsak a régi folytatódik, új köntösben.
Na mindegy, szóval a film látványos, aki ismeri a történetet annak érdemes megnézni, bár azért sokkal sterilebb mint Lynch műve, nekem annak a látványa jobban tetszik még a 80-as évek vágási és főként kompozitálási limitációival is. Azt hiszem, nehéz elszakadnom attól, hogy ez egy Dűne film, a valamikori egyik kedvenc könyvemet mutatja be.
Legalább egy jó bizonyíték arra, hogy a könyveknek mindig lesz helyük a kulturális termékek palettáján.
Az is jó, hogy nem ment el nagyon romantikázó irányba, én az előzetes alapján nagyon féltem, hogy Chani sokkal nagyobb szerepet kap a filmben mint a könyvben (bár lehet, hogy a könyvben nagy szerepe volt, nekem nem úgy maradt meg). Nem mintha bármi bajom lenne a nőknek a világfordító eseményekben való szerepével, csak akkor vagy legyen egy jó sztori, vagy jó szerep, Chani esetében egyik sem igazán áll fenn (emlékeim szerint).
Ami gond volt a moziban, hogy nem volt éles a kép, legalábbis nekem ez volt az érzésem, aztán volt egy csomó szuperközeli sötét helyeken, amikor egy folt a háttér, akkor teljesen fölösleges a 3d. Nagyon nem értettem a 3d használatát ebben a filmben, volt egy-két nagy totál ami jól nézett ki, de azokban megint nem sokat segített a 3d. Na mindegy, gondolom a magasabb jegyár megérte a stúdiónak, otthon mindenki úgyis 2d-ben nézi majd.
Lesz folytatás, már biztos (bár a korona még lehullhat a világ fejéről közben, talán kicsi a valószínűsége), azt is megnézem. Aztán megcsinálhatnák a többi könyvet is, én tuti beülnék mindegyikre, hátha megértem végre mi történik a Káptalanházban. Illetve most szépen nekifogtam újraolvasni őket, a Messiással kezdve, de hát nem hiszem, hogy sokat fogok haladni. A történet és a filozófia sem igazán állta ki az idő vas fogát.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése