Voltam...

Marseilleben és Párizsban. Ma itthon vagyok. Két nap múlva Szatmárra megyek, Stefi keresztelőjére.

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet mindenkinek!

Blogok, stb...

Már nem emlékszem, hogy találtam-e régebben diákom által írt blogot, de nemrég (ok, az egyikről már vagy 2 hónapja tudok) találtam két mostani diákom által írottat is, első, második. Ha még van valaki, akit az a balszerencse ért, hogy taníthattam és ír blogot és még olvassa is ezt, szivesen venném, ha kommentben közölné a linket.

Más. Teszla tekercsekkel eljátszott Mario zene. Lassan Koji Kondo híresebb lesz mint Mozart. :))

Más. Egy matematikus, aki 19 évi doktorálás után a Stanfordon legyilkolászta a vezetőtanárát. És még mondja valaki, hogy nem veszélyes az akadémia. :))

Ömlesztve

A legszebb tesókámnak köszönhetően boldog tulajdonosa lettem egy digitális fényképezőgépnek, regisztráltam is a picasan, hogy feltölthessem a fotóimat, amiket majd valamikor elkészítek.

Nincs a bentlakásban net egy pár napja, pedig most szerettem volna írni blogot, de hát ha nem, hát nem. :)

Vettem egy francia-román társalgási szótárt. A nagy sarki könyvesboltban találtam erre a blogra, nagyon reklámozták, a román belle de jour, talán majd egyszer megveszem a könyvét, persze csak ha a londoni történeteit elolvastam már, de mostanában nem igazán érdekel ez a téma. Másik offline talált blog ez, egy plakáton volt a "kampuszban", egy koreai írásjel (nagyjából a mi "h" hangunkat kódolják vele) által keltett színérzetről tartott előadást a mandzsu pasi, ez meg a blogja amit a kolozsvári mandzsu (kínai?) tanulási lehetőségekről ír. Letölthető néhány érdekes zene, pl. a múltkor az ujgur album nekem nagyon manelésnek tűnt, szerencsére a szöveg értése nélkül a manele is egész elviselhető és hát mégis csak rokonaink.

És végül, de nem utolsó sorban, készül egy új Golden Axe játék, a szöszi lesz a főszereplő, a többi két karakter csak npc lesz talán, mondjuk ez érthető, hogy a csajszit akarják jobban "kidolgozni", viszont nekem mindig az volt az érzésem, hogy a törpe a legerősebb karakter. Egyik régi nagyon kellemes játékélményem volt, amikor Attilával kettesben végignyomtuk a GA pécés (izé, nevezzük csak 386-osnak, sok köze annak a gépnek a mostani pécékhez már nincs :))) verzióját a Servernél valamelyik nyáron (talán hetedikben?), amikor még saját gépünk sem volt. Miklós biztos komoly dolgon dolgozott, már akkor is. :)) A Hardwiredes képeken egyébként elég jól átjön a régi hangulat, persze turbózva, nem hagyhatom ki, hogy egyik képet át ne emeljem.

Blogger találkozó

Volt a tegnap a Bulgakovban. Jó volt, szép volt, érdekes volt és szerencsére elég keveset beszéltünk blogokról. Egy balettka rajz boldog tulajdonosa is lettem. Többet nem írok róla, nem megy ez nekem valami jól. Majd talán megteszik mások.

dilisösz

Tegnap megtaláltam ps blogját, az új demojournalt és rajta keresztül a del.icio.us felhasználóját és rengeteg más scener blogját. Azt hiszem, ez lesz az a blog, amit elejétől végéig el fogok olvasni, ilyent már régóta nem csináltam, gyakran találok érdekes blogokat, de nincs energiám végigolvasni már őket, nincs meg a kellő mix a személyesség és az érdekes téma között. Regisztráltam végre én is a dilisöszra, hátha más is talál érdekes linkeket rajtam keresztül, azt hiszem, inkább ezek a social bookmarking oldalak a régi webringek eszmei örökösei, mint az önkényesen (vagy kevésbé) összeválogatott rss nyalábok, legalábbis és sokkal inkább közösséginek tartom.

Vektorok? Mágia?

Te is lehetsz varászló.

7 dolog

Nehéz találni hét olyan dolgot amit szeretek és köze van ahhoz, hogy ezt az országot Romániának és nem Oompa-Loompa Landnak hívják. Egyelőre csak hármat tudok, ha majd több is eszembe jut, később kiegészítem a listát.

1. a román kaja finom, szeretem a csorbát és a túróspuliszkát
2. azt hiszem, nem ilyen lenne hazamenni Kolozsvárról Gyergyóba, ha nem egy nagyrészt román vidékről egy nagyrészt magyar vidékre mennék haza. Mindig megmosolyogtat ha a vonaton néha akaratlanul is románul kérdem, hogy szabad-e a hely, pedig már a mi részünkön vagyunk, vagy ha románul kérdi más tőlem, de miután leül, magyarul kezd beszélgetni az útitársával, valamint ezeknek egyéb kombinációi.
3. Van kinek drukkolni sporteseményeken (a tévében, természetesen), ha román csapat is játszik (mindig az ellenfélnek, természetesen).

Már mindenki nagyon rég túlesett ezen a dolgon, szóval én nem is tudom kinek passzoljam a labdát, Ever (bár nem hiszem, hogy olvasna, de egy dícshimnuszt nyomhatna erről a szép országról)? (ez a lista is bővülhet, természetesen). Bővült: Csiki Ati, kérlek oszd meg velünk azt a 7 dolgot, ami tetszik Romániában.

DGC 5

Győzött a Tartan Racing (CMU), utána Stanford, utána Victor Tango (Virginia Tech).

DGC 4

A Stanford, a CMU és a Virginia Tech autója is befejezte sikerrel a versenyt, eredményt csak holnap hirdetnek miután a büntetőpontokat is megítélik. Ez elég nagy meglepetés számomra, ez nagyjából azt jelenti, hogy ezek a robot autók képesek kell legyenek a kaliforniai jogsi megszerzésére (vicces lenne számítógépes nyelvészek számára a kresz teszt automatikus kitöltési versenyét megrendezni, pár ilyen ikszelős tesztben már egész jól teljesít a mi). Majd kiderül, hogy a többi autóval mi történt, azt még olvastam, hogy az MIT autója nekiment a Cornell autójának, de sajnálom, hogy az Oshkosh nem tarolt jobban. :)) Habár az egyik autót pont azért állították ki, mert kétszer szinte balesetet okozott és az utolsó pillanatban kellett leállítani, szóval a szervezők mégsem utaztak roncsderbiben. Az is jó kérdés, hogy fognak-e következő versenyt is szervezni, biztos mindenki szivesen menne egy kicsit nehezebb terepre is, mondjuk téli körülmények közé?

DGC 3

Na persze, túl szép is lett volna, ha tényleg tudtam volna online követni az eseményeket, nem értem miért nem állt össze a DARPA a Googlevel, biztos besegítettek volna és így az egész világ nézhetné a dolgot és nem csak az a pár(tíz?)ezer amerikai, aki elég közel van a DARPA szerverhez. Persze tuti sok anyag fel fog kerülni napokon belül és remélem lesz majd Google Tech Talk is a győztes csapattal, de azért jó lett volna mégis előben és képpel követni az eseményeket. Maradnak a blogok, az egyiket nem frissítettek már szinte másfél órája, a másik viszont írja, hogy már három csapat is kiesett, pont az Oshkosh ment neki egy falnak, szerencsére a fal maradt. Jelenleg a Virginia Tech vezet, már nekifogott a második feladatcsoportnak. Majd még írok én is, asszem több jelentést. :))

DGC 2

Hmm, a DARPA megnyirbálta a csapatokat akik a végső versenyben részt vehetnek, 11 maradt a 35-ből. Ők is arra hivatkoznak, hogy egy esetleges meghibásodott autó könnyen összegubancolhatja az egész mezőnyt. A lista itt van. Sajnos a Cajun Team kiszóródott, pedig nekem szimpik voltak, az Oshkosh viszont ott van, szóval van még esély egy kis szórakozásra. Szombaton kaliforniai idő szerint reggel 8-kor indul a verseny, az nálunk +9 vagy valami hasonló.

DGC 1

A tegnap kicsit körbeneteztem a témát. Mostmár úgy tűnik, megvan a kiesett csapatok listája, érdekes, hogy olyanok estek ki, mint a Princeton, GaTech, CalTech és olyanok maradtak bent, mint a Cajun Team, mégiscsak a befektetett munka számít és nem a név. :) Valahogy nem tudom elhinni, hogy elsőre összejönne nekik ez a dolog, mégis 60 mérföldnyi a teljes feladat és egymással is valószínűleg fognak találkozni, lehet hogy olyan torlódások lesznek amelyekre nem volt ahogy felkészülni, bár az kétségtelen, hogy nagyon jól teszik a köröket a kis tesztpályán normálisnak mondható forgalomban. A stanfordiak már meg is tartották az előadást a módszerükről, a Tartan Racing (CMU) viszont a legbiztosabb a dolgában, amennyire én belátom a dolgokat, valószínűleg tényleg e két csapat között fog eldőlni a verseny, mint ahogy az 2005-ben is történt. Én most a CMU-nak drukkolok, mert azt olvastam, hogy főkonstruktor jelezte szándékát, hogy a G. Lunar X Prizera is szándékozik összehozni valamit, hátha ez jó pénzügyi lökést ad annak a projektnek is. Egyébként nem semmi, már minden csapatnak van weboldala, többnek blogja és Youtube felhasználója is, valamint bizonyos csapattagoknak saját blogja is, rengeteg infót és benyomást össze lehet halászni.

Dolgok

Mostanában nagyon elment a kedvem a blogolástól, legalábbis attól, ami itt megy most. De ma sikerült meggyőznöm magam, hogy nem másnak írom a blogot, én meg szeretem a lükeségeket.

Kalligráfia. Szombaton voltam a Nemzeti Galléria Kolozsvár Chapterében (olvasd Bánffy palota, sosem tudtam mi is a hivatalos megnevezése) egy koreai kalligráfus kiállításán, ugyanazokat a cuccokat tették ki, amik a nagy megnyitón voltak múlt tanév végén, csak most a tanárnő némi magyarázatot is fűzött hozzájuk. Rámsózta a fényképező gépét és nagyon élveztem kattogtatni, lehet kéne egy 5 megapixeles imidzs stabilizálós szappantartót beszerezni, nemsokára úgyis megyek egy olyan helyre ahol érdemes lesz kattogtatni. Egyébként érdekes arra gondolni, hogy egyesek negyven évet képesek eltölteni az írásuk tökéletesítésével, hogy sikerüljön egyszer tökéletesen leírni egy 10 szótagú szöveget. Nálunk ilyen soha nem lesz, az európai ember túlontúl siet az élete kiteljesítésével.

Jó dolgok. Ezen a Chris Moyles sóbeli részleten egy fél órát kacagtam. Sajnos nem találok semmi online videót arról, hogy milyen is lehetett amikor az a Dan a hooverrel Scott Millst látogatta, hallgatni nagyon poénos volt mindenesetre. Ezen az xkcd comicon pedig azóta is kacagok, mind azon filózok, hogyha véletlenül egyszer mégis eljutok a tézis írásig, hogyan tudnám beleszőni.

Azon gondolkodom, hogy vicces mesterséges intelligencia kutatási hírbloggá kéne alakulni, akkor legalább lenne értelme rendszeresen írni ide. Amúgy sincs kedvem semmit magamról írni már nagyon rég, de letörölni sem akarom. Mindenesetre három nap van még a Darpa Grand Challengeig, online is lehet majd követni a roncsderbit. :)) Na jó, kicsit bővebben, szóval ez arról szól, hogy egy mesterséges intelligencia által vezetett autó mennyire tud városi környezetben közlekedni, sivatagban, 100 kilómétert már simán el tudnak vezetni. Tippem szerint egy autó sem fogja kibírni idén. :))

Koreai

Ha esetleg valaki szeretne tanulni koreait és Kolozsváron él, esetleg pár kulturális rendezvényt látogatna meg szívesen, nézzen el a Koreai Kulturális Centrum frissen megnyilt honlapjára.

Aki pedig illusztrált HTTP hibakódokat akar látni, kattintson ide.

Rajzi

Egologo

Akárki is szerkeszti most az egologot, nyugodtan levehet engem is, úgysem olvastam. Ha akar, bent is hagyhat, mert ha már publikussá tettem a blogomat, bárkinek bármilyen rss nyalábba joga van belefoglalni a blogom rssét. Kedves Blogger szerkesztők, egyébként hogy merészeltetek rss nyalábot készíteni a blogomból? Ja, hogy amikor regisztáltam, mindenbe beleegyeztem? Bocs. Azért mégiscsak jobb lenne, ha kivennétek ezt a blogot az egologoról, az most trendi és amúgy sem akarom fölöslegesen szórni a sziporkáimat, jobb megtartom őket magamnak.

A zügy

Na, emellett én sem mehetek el úgy, mintha nem történt volna semmi, pedig szeretném, hogy képes legyek ilyenek mellett elmenni. Majd legközelebb.

Pár hónapja én is olvasom a Tihi blogját és teljesen kiakaszt, hogy milyen nyelvet enged meg magának és milyen témákat dolgoz fel mennyi megértést tanusítva a tárgyalt emberek, fogalmak, stb irányába. De hamar rájöttem, hogy nem szabad kommentálni a blogját, mert az a típus, aki "logikus" érvekkel mindig bebizonyítja a maga igazát, ezért szép lassan komoly haladást értem el abban, hogy ne vegyem komolyan azt, amit ír. Azt hiszem, sokan mások is így vannak ezzel, de most olyan lehetőség adódott, amit nem lehetett kihagyni, és sokan ki is használták. Remélem azért, hogy legközelebb nem csak a helyesírási kifogások lesznek ennyire részletesen kitárgyalva (bár érdemben most sem válaszolt arra, hogy mennyire elrugaszkodott volt az írása a valóságtól).

Dolgok

Blogok. Volt régebben néhány nagyon jó blog amit olvastam, talán azok alapozták meg a függőségemet és később azt, hogy én is írásra vetemedtem. Egyiket sem olvasom mostmár, 108 és Belle is kihagyott hosszabb időszakokat és én nem tértem vissza hozzájuk, bármennyire is zseniálisan írt 108 a kedvenc témáimról és bármennyire is "mély" volt Belle. Aztán valamelyik nap megvettem a Belle könyvét, románul, de nem jutottam az első harminc oldalon túl. Nemrég pedig hallgattam a szokásos egy hetes késéssel a letöltött Chris Moyles sót és bejött beszélgetni egy Billie Piper nevű színésznő, aki Bellet játssza az életének ezúttal tévé sorozattá avanzsált történetében. Eddig két rész jött "ki", de ha jól értem, csütörtökönként megy, ezért nem kell sokat aludni a következő epizódig. De még nem vettem a fáradtságot, hogy megnézzem Belle mit gondol a saját életéről tévés megjelnítésben, már a tetemes jogdíjak melengető érzését félretéve.

Most egész más blogokra vagyok rákattanva. Ezeket a blogokat nem valami kellemes olvasni, de valamiért mégis elolvasom őket (naponta sokszor), de az utóbbi héten örömmel konstatáltam, hogy jelentősen csökkent a hatásuk, hiába, ezt az érzést nehezebb fentartani blogokkal, az emberben hamar bekapcsol az unalom érzés, ha mindig ugyanazt olvassa, csak másképp tálalva. De azért vannak elgondolkodtató blogok is ebben a témában, amelyeket jó olvasni, kár, hogy annyira jók. Azt hiszem, a kommentek száma fordítottan arányos egy blog minőségével, már azoknál a blogoknál ahol lehet minőségről beszélni.

Politika. Igaza van Nellinek, értelmetlen úgy tenni, mintha nem történne semmi körülöttünk, pedig történik és valamennyire még követem is, igaz inkább blogokon keresztül, bár nagyon sajnálom, hogy ide is betört az aktuálpolitika, sokkal jobban élveztem az Észak-Dél Korea helyzetről olvasgatni anno, annak legalább nem volt élet (étel? :) szaga. A baj az, hogy engem egyik oldal sem győzött meg, bár azt hiszem, a hiba az én készülékemben van, sajnos nem tudok hinni a politikusoknak, ugyanúgy nem férnek bele a világképembe az igaz politikusok mint Isten (pontosabban azt elhiszem, hogy más hisz bennük, de mivel nem tudok semmit mondani róluk, nem foglalkoztat a létezésük, de tisztelem azoknak a véleményét akit igen, elvégre nem lehet mindenki programozó :)). Ezért nem tudom kire adjam le a voksomat, mondjuk ez nem azt jelenti, hogy tanácsot szeretnék kérni. Azt tudom, hogy érdekel a káoszelmélet (vagy legalábbis amit én káoszelméletnek hiszek :).

István letörölte a blogját, lassan kezd egy kicsit hiányozni. Ez nem jó. Lehet vissza kéne térni a messengerhez. :)

Ma megnéztem a másik blogom látogatottságát és úgy vettem észre, a wordpress kiemelte az effect kulcsszónál, pedig ugye alig írok bele. Azt hiszem, ami kevés időt ezután blogolásra fogok szánni, inkább abba fektetem, 7 bejegyzéssel érdekesebbnek ítélnek (a látogatottsági arányról nem tudok, ugyanis ezen nem követem, azon meg automatikusan megteszi a wordpress, ez számomra negatívum, bár eddig elég könnyű volt ellenállni a statisztika követésének és hát ugye van natív Latex támogatás, hurrá) mint ebbe a blogba, a maga 260 sületlen bejegyzésével. Persze, néha fogok írni ide is azért, talán az sem kell majd hozzá, hogy aznap négyszer meghallgassam a Zene hangjai soundtracket.

Viccek

Két szupport vektor beszélget. Azt mondja a raccsoló a másiknak:
- Elegy innen, fujj.
- Eredj te, én vagyok a kiválasztott!

(Na jó, ezt szerintem még az értők sem értik, szóval ugye ma szemináriumot kell tartsak az l0 norma (ami NP teljes, tehát a vak szerencsén kívül nem segít semmi a megoldásában) l1 (olvasd el egy) norma általi közelítéséről egy cikk alapján, ezért ihletődtem így meg, deszar :))

Másik vicc ez a cikk az Intelligent Fallingról, kedvenc mondatom: "...there are many phenomena that cannot be explained by secular gravity alone, including such mysteries as how angels fly, how Jesus ascended into Heaven, and how Satan fell when cast out of Paradise." Jesszus. :))) (Ja és köszi Zalán a linket, ezen egész nap szórakozhatom.)

Online/offline önmérséklet

Kicsit régebbi ez a hír, miszerint Angliában megvonták két teniszező ösztöndíját a frissen nyitott teniszakadémián, ugyanis "indecens" képeket tettek fel egy social networking sitera. És én még azt hittem, az angolok megértőek...

Csillag

az apró betűs részt egy év múlva fogom megírni.

E15

Az MIT-sek készítenek egy új webes grafika készítő programnyelvet, ez lesz az E15. Még nem egészen tiszta nekem, hogy saját script nyelv vagy mi is lesz ez, meg hogy is lesz azzal a böngészős OpenGL-el, de hajrá, a Processing is az MIT-n kezdte. :)

A hír a SIMPLICITY blogról származik, amelyről erre a vicces blogra lehet evezni, amelyen sok ember található és mindenki eltakarja a fél szemét, valamilyen különös indíttatástól vezérelve. :) Ha már linkek blogokra, akkor érdemes még olvasni a jövőnézőt is, és akkor ennyi mára.

Keepon

Érdemes megnézni ezt a videót a táncoló robottal, több információt ezen az oldalon lehet találni. Tutira megnézném majd, amikor ez az ember védeni fog, az első 25 percben lenyom kismillió képletet és a maradék időben odateszi a robotját, hogy táncoljon mondjuk britniszpírszre, aki még bírja röhögés nélkül, kérdezhet.

a lista

Hmm, van román blogokból már Pagerank lista (via Gramos), legalábbis én így értem az algoritmustot, amit jelenleg megfogalmaztak. Ilyesmit szerettem volna én is, csak ugye a lustaság... Mindenesetre érdekes lesz megfigyelni, merre csavarják a témát. Valami szép vizualizációkat feldobhatnának, azok nagyon szórakoztatóak.

Hold 2.0

Vicces lesz, ha valaki tényleg megnyeri a Google Lunar X Prizet és valószínüleg megelőzi a NASA-t (és az ESA-t és kínaiakat és az oroszokat) a legközelebbi holdraszállásban. Én mindenesetre drukkolok nekik. És olvasom a cydoniat.

Vakáció. NOT

Véget ért a vakáció. Amennyire sikerül, elkerülöm a blogokat és koreait is fogok újra tanulni. És van még néhány egyéb elintézni való is... :)

Ratatouille

Megnéztem, a moziban, nagyon jó volt. Az egy kicsit rosszul esett, hogy román szinkron volt, lehet csak azért, mert nagyon ovis időpontban mentem, déli egykor, de kibírtam. Hát mit lehet mondani róla, a technológia szuper, a karakterek kedvesek, a történet egyszerű, de kerek és nincs is amiért túlbonyolítsák, az üzenet lejön. Valami hiányzott azért az Incredibles-hez képest, talán Remy kicsit elsikkad, túlontúl a patkány a főszereplő, az Incredibles sokkal kiegyensúlyozottabb ilyen szempontból, de mindenképpen jobban szeretem ezeket a fajta történeteket, mint a Toy Storykat meg Bogarak életét. A bevezetőben mutatott WALL E viszont nagyon érdekesnek tűnik, remélem Lasseter fogja rendezni és azt is hallottam, hogy Brad Bird szeretne még Incredibles filmet készíteni. És az évek is gyorsan telnek, szóval már nem is kell sokat várni. Hogy is volt azzal a Dragonlance animációval?

Wöb dögök

Egyesek értelmesebb dolgokra használják a processinget mint én, ezen az oldalon pl. megtekinthető egy weboldal gráf formájában. Hát így néz ki ez a blog. (innen) PS. Ja igen, szóval ez az oldal html struktúráját mutatja, nem a linkek struktúráját.

Más. Wow, Brian May is blogol. Neki mondjuk szabad, ő már ledoktorált. :)

Szilvalé

Kijött a Microsoft Silverlight. Eléggé érdekesnek tűnik, ki kéne próbálni. Azért az új technológiák közül én mégis a JavaFX-nek szurkolok leginkább, érdekes gondolat, hogy deklaratív lesz a scriptnyelv, hátha sikerül így egy kis reklámot csinálni a deklaratív nyelveknek. Persze, a legesélyesebb mégis az új Flash, mégis csak ők a legelterjedtebbek. Mindenesetre reméljük csak nekünk, felhasználóknak lesz hasznunk a client side scripting háborúból és nem osztják fel a webet teljesen. Bár installálni könnyebb mint programozni.

Más. Kitettek a főépületbe két nagy böhöm plazma tévét, az egyiken három nyelven mennek a rendezvények ismertetői, ez már egy előrelépés, lehet látni magyar szavakat is a bejáratnál. A másikon meg valami képek mennek boldog (és kevésbé boldog :)) diákokról, épületekről, meg ilyenek. Jó lenne, ha uborkaszezonban, mondjuk nyáron, engednének oda valami kis valósidejű cuccokat is írogatni, esetleg még live feedeket is kinyomorgatni, valami modernebbet mint a póverpont. Vajon nagyot néznének egy ilyen kérvényen? Melyik prorektor hatáskörébe tartozhat a dolog? Egyébként most a nyáron egész sok túristát láttam bemenni az épületbe, egyesek még babakocsikat is toltak.

Természetes nyelvek számítógépes abajgatása

A természetes nyelvek fontosak, mert ugye sokat használjuk őket, néha talán többet is mint kéne, mindenesetre olyan sokat, hogy lassan ideje volt számítógépekkel segíteni a feldolgozásukat, ennek a területnek vagyok én a csicskása, szóval ideje volt írni róla, hátha valakit érdekel, hogy mi is a "big picture" amikor éppen úgy teszek, mintha dolgoznék.

A természetes nyelvek számítógépes feldolgozását a számítógépes nyelvészeti elméletek teszik lehetővé. Ezzel az a baj, hogy néha nagyon nem hasonlít a rendes nyelvészetre és az sem világos, hogy kellene-e neki. A számítógép az agytól egy nagyon eltérő szerkezet, ezért eléggé nehéz neki megmagyarázni egyszerű dolgokat, de vannak olyan nehéz dolgok, amiket viszont nagyon ügyesen meg tud oldani. Ezért az informatikusok gyakran próbálkoznak azzal, hogy bonyolult dolgokkal egyszerűeket utánozzanak, de ha véletlenül még működik is a dolog, akkor sajnos nehéz megérteni, hogy pontosan miért is működik és hogy milyen körülmények között fog szintén jól működni. Ez a kijelentés nagyjából az egész informatika tudományra igaz, de kiemelten igaz a természetes nyelvfeldolgozásra (NLP ezután).

Az egyik klaszikus és talán a legelső NLP feladatot Turing fogalmazta meg, amikor 1950-ben azt tette a mesterséges intelligencia mértékévé, hogy kimondottan szöveges kommunikációval egy számítógép meg tudja-e 80%-os pontossággal határozni a beszélgetőpartnerének a nemét úgy, hogy az akármit válaszolhat a feltett kérdésekre, tehát hazudhat is. Anno úgy képzelték, hogy ez a kérdés 2000-re megoldódik, de messze vagyunk ettől az álomtól, én erősen kételkedem abban, hogy 2050-re megoldott lesz.

Az első harminc év az álmodozások kora volt az NLP-ben is, mint az egész mesterséges intelligenciában, mindenféle szimbólikus módszerrel próbálkoztak amelyek csak nagyon kevés esetben működtek jól és jelentős hackolás és hozzáértés kellett az elkészítésükhöz és kibővítésükhöz. Mindenesetre kialakultak az alapvető területek, ezek egy része elsődleges, vagyis önmagában érdekes és fontos feladat, mint mondjuk a fordítás (machine translation), összefoglalás (summarization), kulcsszó kiválasztás (keyword extracion), kérdésekre válaszolás (question answering), vagy másodlagos, tehát valamilyen összetettebb feladat önállóként kezelhető része, mint pl. a mondatelemzés (parsing), szófaj megállapítása egy mondat szavaira (part of speech tagging), többértelmű szavaknál a helyes értelem kiválasztása (word sense disambiguation), dokumentumok visszakeresése kulcsszavak alapján (information retrieval) (ebben az a nehéz a sima indexelésen túl, hogy szeretnénk azokat a dokumentumokat is megkapni, amelyekben nem használt a keresett szó, mégis nagyjából arról szól, amire gondoltunk a keresésnél).

Aztán jöttek a statisztikus módszerek (és most újabban a nemparametrikus statisztikai módszerek) és a gépi tanulási módszerek és rengeteg feladatot egy szinttel jobban megoldottak mint a régi okoskodós módszerek azért, mert
jobban modellezik a bizonytalanságot. Ezeknél már nem kell érteni a megoldást, egyszerűen csak rengeteg helyes példát (és néhol a kimondottan helytelenekre is szükség van) fel kell sorolni egy tanulási algoritmusnak és ő valamilyen mágikus információkat leszűr az egészből és néha ezek alapján egész jól meg tudja mondani az újabb és újabb esetekben, hogy mi a helyes válasz. Közben nagyon sok új részfeladat és nagyobb feladat is megfoglamazódott és egyesek igencsak előtérbe kerültek, mint pl a dokumentumok visszanyerése, ami magyar az, amit a keresők csinálnak és most mindenki az új és okos algoritmuson töri a fejét, amivel átvehetné a Googletől a vezetést. Érdekes, hogy a Googlet megalapozó algoritmus, a PageRank nagyjából ismert volt már jóval régebben, kutatták páran a gráfok spektrumát, mindenféle elvi határokat felállítva mindenféle sajátértékekre meg minden, de nem jutott eszükbe, hogy a weblapok gráfjára alkalmazzák, pedig akkor most lehet, hogy Szlovéniában székelne a Google (Bojan Mohar szlovén kutató pl sok jó cikket írt a témában). Na szóval egy pár újabb feladat pl. a szöveg kategorizálás, amivel mi is foglalkozunk, vagy mondjuk annak megállapítása, hogy egyik mondatból logikailag következik-e egy másik, ami egy elég frissen megfogalmazott feladat (2004-es talán) de nagyon sok feladatnak részfeladataként elképzelhető (és én pl. nagyon érdekesnek találom), a szavak értelmi hasonlóságának vizsgálata, mindenféle fordítási feladatok és persze egy érdekes metafeladat, hogyan tudjuk az interneten fellelhető egyre több információt automatikus módon felhasználni (mostanában lassan már az etikussága is terítékre kerül ennek, főleg az AOL fiaskó óta).

Szóval nagyon ágas-bogas ez a téma és hát hasznos lenne a haladás benne, merthogy ha valaki elkottyantja a blogjában van messengeren, hogy mosógépet szeretne venni, akkor legközelebb amikor nézi a méljét, már lehet is reklámozni neki a vadiúj mosógépeket. És ha majd a Holdon az asztronauták arra kérik a robotot, hogy tartsák meg egy kicsit azt az elektromos vezetéket, amíg elmennek pisilni, nehogy leszakítsák, mert azt értik, hogy el kell tegyék. És hogy a technológiákban mennyire lesz a nyelvészetnek és mennyire a statisztikának szerepe, azt még meglátjuk, én mindenesetre annak drukkolok, hogy ne legyen Chomskynak igaza és a nyelv használata egy tanult és nem genetikailag drótozott képesség legyen.

Gondolatok a blogger főoldalán és azon kívül is

Vicces, mennyire nem rólam szól már ez a blog. Persze ez nem baj, magam sem tudom igazán ki vagyok, miért vagyok, miért csinálom, satöbbi, mostanában nem volt jó ezt csinálni, most éppen bűnbakot is találtam magamon kívül, de a fék nem fog jól, vagy már rég lejtőn vagyok. Szórakoztató, ahogy nem állnak össze a szavak most a fejemben, pedig máskor még fájni is tudnak, de akkor nem írom le őket. Most viszont írok és nem érdekel, hogy értelmetlen zagyvaság ez, mert sok értelmes zagyvaságot olvastam az utóbbi időben és úgy érzem, csak értelmes zagyvaságokat okoz a fejemben aminek még kevesebb értelme van mint az értelmetleneknek. Azok legalább nem kérnek enni, inni, aludni.

Politika. Vicces, hogy mennyi néphülyítés megy és mégsem vehetem fel a kesztyűt, mert az tuti a lejtő kezdete, így még van esélyem, hogy egy lokális minimumban meghúzzam magam. Majd talán, ha változnak a szupport vektorok, újragondolom a témát, addig nem, bármennyire is ez most az a téma, amiről leginkább írnék.

Pótcselekvés. Másról fogok blogolni. Azt hiszem, eljött az ideje, hogy a kutatásomról blogoljak. Meg játékokról. Meg könyvekről amiket olvasok. Nagy ritkán. Meg zenéről amit hallgatok. Meg filmekről. Meg képekről. Meg mangákról. Meg animékről. Nagy ritkán.

Akinek ez nem volt elég zavaros, nézze meg ezt a két nagyon NSFW mangát.

Ma

Ma nem volt valami fergeteges. Szívtunk, persze, a mi hibánk is volt, de ha megmondták volna, hogyan csináljuk, nem hibáztunk volna, szóval talán ők szívtak többet, vagy legalábbis fognak. Persze, őket nem érdekli, ezért fizetik őket és ha az ember belegondol, valahol az én pénzem is ilyenekre megy el. Persze, az én pénzemet is ők adják. Szomorú egy kicsit. De azért egy kicsit jó is, most úgy érzem, nem én vagyok a húnyó, legalább nem az én szám jár egy szép jövőről. Persze, ez kicsit szomorúbb, hogy a szép jövőm így egyengetődik. De akkor is jó, hogy nem én vagyok a húnyó.

Egyébként meg leültem kicsit GTA3-at játszani, így utólag, amikor már a gondolkodásom annyira eltompult, hogy nem okoz ez gondot. És óriási szerencsével, sikerült megcsinálni azt a küldetést, ahol már egy jó ideje el voltam akadva, ami a mentőből kieső bekötözött tag szétlapításáról szól, bár csak ritkán sikerült elérni azt is, hogy kiessen. Jó nehéz autóval kell átmenni rajta, akkor nincs gond. Nincs már sok hátra és másodszor is befejezem a GTA3-at, remélem egy időre szabadulok Liberty Cityből.

Feladat

Van ez a feladat, reprodukálom ide is, most mind ezen gondokolkodom, persze máson kéne.

Tekintsük az természetes számokat úgy, hogy . Bizonyítható, hogy létezik I és J diszjunkt indexhalmaz () úgy, hogy , a kérdés az, hogy meghatározható-e I és J polinomiális időben? Ha eltekintünk a korláttól, akkor biztosan NP teljes a feladat (PARTITION a neve a Garey, Johnson-ban).

Néha ijesztő, hogy ilyen egyszerű feladatokhoz sem ismerünk jó megoldásokat.

UPDATE. Kicsit még gondolkodtam a dolgon. Szóval a galamblyuk elvvel tényleg könnyű bizonyítani, hogy kell létezzen két olyan részhalmaza a számoknak, amelyeknek egyenlő az összege, de a bizonyításból az is következik, hogy a két részhalmaz egyesítése nem kell kiadja a teljes halmazt, valamint a számok szigorúan pozitívak kell legyenek. Egy n elemű halmaznak részhalmaza van, de ezek egyike az üreshalmaz, szóval legfönnebb féle összeget írhatunk fel az elemekből. Na most ha az elemek összege szigorúan kisebb mint akkor két lehetséges részhalmaznak kötelezően ugyanaz kell legyen az összege, vagyis ugyanabba a galamblyukba kell essen. Ettől ez még egy baromi nehéz feladat, van wiki oldala is, remélem mostmár legalább sikerült helyesen leírni.

Hmm

Aki kíváncsi a lustasága határaira, próbáljon grant proposalt írni.

Lebegő szilvásgombócok

Huh

Crest öngyilkos lett. Meg tudom érteni, most éppen nekem is hányingerem van ettől a világtól.

Időtöltés

Órákat lehet eltölteni a régi Trauma csapattagok oldalait nézegetve, kezdve mondjuk Sollal. Egész vicces cuccokat is készítettek. :) Közben persze a goblin szól, Skaventől. És egy demót sem néztem közben.

Rashomon

Wow, nem is tudtam, hogy már public domain.

remélem...

... ma sikerül hazamenni.

olvasnivaló

ez és ez.

Élő demók

Az első, elvileg a sejt életéről szól és echte scientific vizualizáció.

A második most nyert az Assemblyn és ASD minőség.

Kicsit hasonlítanak.

Diploma

Kár lenne összetépni, amikor ki is törölheti vele az ember.

(Ezt most nem valakinek a valamilyen diplomájára mondtam, csak úgy általában jött a poén és nem hagyhattam ki. :)

(Egyébként meg nem rossz ötlet ez a diploma, sok száz év tapasztalata fejlesztette ki, de mint minden amit az ember alkotott, nem tökéletes.)

(Ejsze kezdek egyre többet megengedni magamnak, szerencsére ez az én blogom.)

A hír ami nem hír

Egyre több blogban fedezem fel, hogy kritizálják az emberek az újságokban megjelent hírek pontosságát meg helyesírását meg amúgyisát. Legfőképpen persze az online médiát, mert arra linkelni is lehet és hát gondolom a bloggerek főként azt fogyasztják. Szerintem ez már elég uncsi dolog, mindenki tudja, hogy tele vannak hibákkal az online újságok és felettébb hatásvadászok, mert amelyik klikket nem szerzik meg ők, azt megszerzi más és amúgy is, elvileg ingyen olvassuk őket, márpedig ingyen ebéd nincs, szóval az ember örvendjen, hogy ha a fele igaz annak amit olvas és csendben gondolkozzon el azon, hogy melyik fele. És hát a bloggerek is ugyanezt csinálják, legalábbis akik elemző blogként tartják számon magukat, nem néznek mindennek utána nagyon és helyesírási hibák is vannak itt-ott. És ne jöjjön senki azzal, hogy de hát az újságírókat azért fizetik, mert nem azért fizetik, hogy igazat és jót írjanak, hanem hogy minél több kattintást generáljanak, ugyanis abból lesz a péndz. És amúgy sincs igazság a Földön és mindenkinek mindent szabad (írni).

jó hírek

Elhalasztották a GTA4 kiadását jövő tavaszra.

Eszméletlenül okos emberek sem tudnak ellenállni a blogolásnak, annyira okosak, hogy be sem merem linkelni a blogjukat, nehogy ezt a szemetet ami itt megy rájuk ragasszam.

Hmm

Olyan ember, aki érti a dolgokat nincs, ezért nem is lehet népszerű.

Hmm

Azt hiszem, rátérek az érzelmeim rejtett változós modellezésére. Egyelőre egyszerű multinomiális változókkal fogok próbálkozni.

Geek Mafia

Gondoltam, el kéne olvasni egy ingyenes könyvet, az új kreatív kommon generáció termékét, a választásom Rick Dakan Geek Mafia könyvére esett és éppen most fejeztem be, úgyhogy jöhet a véleményezés. Pontosabban a véleményemet már olvasás közben kialakítottam, azért tartott elég sokat míg a végére értem, de mivel mindenképpen írni akartam róla, ezért ma egy utolsó nekifutással kiolvastam a maradék kétharmadot. A történet egy játék dizájnerről szól, akit kirúgnak az állásából, de találkozik egy rejtélyes nővel aki kihúzza a csávából, persze így még nagyobb bajba keveredik, de a végén persze minden megoldódik, egymáséi lesznek, stb. Az elején tetszettek a karakterek, de hamar ráúntam a dologra és amikor nekifogtak képregényhamisítással foglalkozni, az egy kicsit nem nagyon tudott érdekelni, bármekkora veszélybe is kerülhettek volna a karakterek. Aztán persze van néhány tűrhetőbb fordulat az elfogadhatóan motivált eseményekben és még feltűnik egy-két ismerős alapkérdés is az ember életéből, de az az igazság, hogy nem nagyon tudott lekötni a történet, tényleg csak azért olvastam végig, hogy kipipálhassak egy ilyen könyvet is. Persze lehet az én hibám is, hogy nem jött be, pl. nem nagyon hatódom meg a techie talktól, sőt, kifejezetten utálom, ha túlnyomják és hát ez erről is szól, meg inkább az angol kifejezésmódra figyeltem, meg a jelenetek és karakterek felépítésére, lehet nem tudtam átélni eléggé a történetet, de azt hiszem, csak túl kelet-európai vagyok ahhoz, hogy olcsó összeesküvés történeteket és amerikai bal oldali propagandát értékeljek. Azért persze akinek van sok ideje, elolvashatja, bár pénzt vissza nem adnak, ha elégedetlen az ember és hát első próbálkozásnak nem is annyira rossz, csak egy kicsit a történeten kellene még bonyolítani.

Zűr

Az utóbbi napokban a NASA minden napra egy kép oldallal kezdtem és kifulladásig űrhíreket olvasgattam mindenhonnan, meg NASA hompédzset, remélem ma már fogok egy kicsit kódolni is. Érdekes, magyar űrhírportált kapásból kettőt találtam, míg román egy sincs.

Más. Néhány hónapja vettem egy új monitort, óccsó volt az emag-nál, nem filóztam sokat rajta, Fujitsu-Siemens, 21 inch, wide. Nincsenek nagy igényeim (egy 14 inches Daewooval 8 évet bírtam, lassan röntgenezni lehetett vele, utána 17 inches iiyama jött 3 évig), szóval teljesen megfelelőnek találom, még analóg vga csatoláson is, lusta vagyok a dvi kábelt előbányászni.

Szatmári Friss Újság

A múlt héten ugye sok Friss Újságot olvastam, elég nyugis lapnak tűnik, legalábbis a gyergyóiakhoz képest, amelyeket mostanában már nem is olvasok. Az egyik számban olvastam az érdekességek között egy rövid kis szöveget, hogy egy moszkvai blogger lefényképezte Perelmant a telefonjával a metrón. És tényleg. Eléggé meglepett, nem ilyen hírekhez szoktatott ez az újság, még azt is megemlítették, hogy nem vette át a Fields medált. Szóval riszpekt SzFÚ.

Más. Otthon azon gondolkodtam, hogy miért van olyan kevés gyergyói blog? Anno, mirces korszakban nagyon menők voltunk, komoly közösség volt, találkozó számtalan, még messziről is jöttek az emberek (bár én egyen sem voltam és "mirces" sem voltam, tekintve hogy csak scene csatikat látogattam, főként az ircneten). Lehet, hogy a blog az egy másfajta online közösség, talán túl rigid a gyergyóiak ízléséhez. Vagy a hely nem inspirálja az embereket eléggé? Nem tudom, de azért jó volna, ha néhány régi haver blogolna, legalább lenne okom ilyenekkel tölteni az időt.

na

Kommentek vissza, ez már egy ilyen nyár. :) Persze moderálva, azt hiszem, mostanában már az a divat. Remélem, nem is fogom túl gyakran moderálgatni, ezért előre elnézést kérek.

Zseniálisnak néz ki ez a játék.

Eszter esete az eséssel

Múlt pénteken mentünk Szatmárra, hogy Eszter vegyen részt a véndiák-találkozón. Viszont a kutyája úgy gondolta, hogy előbb a sűrgősségre is be kéne nézni, úgyhogy most Eszter három hétre gipsz csizmát kapott a bokájában esett repedés formában tartására. Úgyhogy egyedül mentem, független megfigyelőnek a vén és nem annyira vén diákok találkozójára, szerencsére volt akivel sörözni. Lehetett nagyokat aludni és milliónyi banki hitel reklámot megnézni a magyar tévében és gonosz felhőtől félni, hogy mikor repül be Songokuval a hátán, de úgy tűnik, a foszforsav most elkerülte Szatmárt. És meg sem viselt az egy hét net nélkül. Ennek a képnek láttán feltámadt a régi érdeklődésem az űrutazás iránt, szóval elolvastam Tom Wolfe Az igazak című könyvét, nagyon jó volt, kár hogy megállt a Mercury program befejeztével, szívesen olvastam volna még több apró és érdekes információt, mint pl. hogy Alan Shepard, az első amerikai űrhajós 4 órai veszeglés után a kilövéshez készen, engedélyt kapott, hogy belepisiljen az űrruhába és így gyakorlatilag a saját pisijében fürödve tette meg történelmi útját.

Álom

Ma hajnalban azt álmodtam, hogy nézem amint védek. Valószínűleg tanszéki volt, mert nem néztem le magamra. A táblára fel volt írva valamilyen levezetésfa, azt hiszem, természetes nyelvi logikában, mint amiről MacCartney írt az RTE3-ban. Arra gondoltam, mekkora hülyeség amiről beszélek.

Azt hiszem, kezdek kicsit félni a hátra levő 1 évtől.

Paprika

Nagy fless volt a Paprika, szinte megszakítottam a szünetet miatta, aztán a Manhunt miatt szakítottam meg. Szinte tökéletes anime, van benne aranyos karakter és zárkózott karakter (most éppen egy személyben) és szeleburdi karakter és gonosz karakter és minden megfordítva is és agymosás és majomkirály referencia és mindenféle referencia és még pantyshot is. Szerintem még el leszek pár évig az értelmezgetésével, a GITS-et már nagyjából rendbe tettem, azaz leszálltam róla. A zene meg csodálatos és király, hogy a szerzője még mindig használ Amigát.

Manhunt

Nagyon élveztem mind a két napig ezt a játékot, amig tartott a 20 pálya. Szerencsére annyit játszottam nappal, hogy éjjelre már nem maradt erőm, de azért tegnap meglestem az egyetem főbejáratánál, hogy biza van ott elég hely megbújni, hogy nyugodtan ki lehessen lőni az első ki/be járót. Sajnos a sztoriról lemaradtam, de azt hiszem nem is nagyon fontos, jótúbon be lehet pótolni a dolgokat, meg azokat az extra kivégzéseket is, amelyekre már azért nem vetemedtem. A machetevel amikor három csapásból levágjuk a páciens fejét, az azért egy kicsit túlzás, főként a hang. Viszont az nagyon poénos, amikor az ember megbújik egy falnál és közeledik felé a rendőr és nyomja a szöveget, hogy adjuk meg magunkat, milyen jó lesz nekünk és akkor hoppsza elő a fal mögül és kiloccsantjuk az agyát. Szerintem az ai teljesen rendben van, ha okosabb lenne, esélyünk se lenne, az árnyék egy kicsit túlzás, de nagyon jól működik mint szervező elem a pályákon. Ki kéne próbálni valami tactical shootert is. Szóval nagyon jó volt.

Vakáció

Már három napja vakáción vagyok, ideje a blogstoppból is rövid vakációt venni.

Akkor jöhet az utóbbi napok (kettő hónap) gyors átismétlése. Sok volt a munka, ennyi. Volt kept, ahol jól szórakoztunk, bár nem ez volt a helyes magatartás azt hiszem. Meg volt cefp is, ami stresszes volt, de a laborok alatti pihengetés az isze udvarán a felborogatott asztalok és napernyők között azért jó volt, meg a napi egy sör is, meg hogy lehetett látni olyan embereket, akik élvezik a munkájukat. A végén még licenszen is összejött egy felügyelés, ragasztottam mint atom, a végén persze.

Egyelőre ennyi, kommentelési lehetőség továbbra is kikapcsolva, meta szint takarékon, remélem a nyár azért rákapcsol, egyelőre esik.

Új blog

Nekifogtam egy új blognak, ezúttal megint angolul és nagyon tematikusan.

Aggasztó

Az van, hogy holnap be kell mutassak egy referátumot és én mégis blogokat olvasok és blogokról gondolkodom. Szerencsére a referátum már csak egy átolvasásra szorul, persze jöhet utána még egy harc a Beamerrel (az arra való, hogy szép LaTeX prezentációkat készítsen vele az ember, PowerPoint suxx, de én még mindig lusta voltam teljesen kitanulni, szóval mindig egy régebbi prezentációt buherálok). Ez a bajom a blogolással, hogy igen drága időt vesz el és mégis írok, meg olvasok és ami legrosszabb, gondolkodom is. Pedig tudom, hogy szar blogot írok és értelmetlen az egész és úgyis le fogom törölni, vagy maximum hagyom itt porosodni egyszer, de még nem nőttem fel a feladathoz, úgy látszik. (Tényleg, ha mondjuk 12 stáció van egy blog haláláig, akkor én vajon melyiknél járhatok? Mondjuk ez rossz kérdés, mert nem tudom már a 12 stációt.)

A mai "le parcours" (érdekes, ezt a dolgot még senki nem adaptálta itt, én tuti nem fogom) során arra gondoltam, hogy lehet egy újabb szakaszhoz ért az erdélyi blogszcéna, mostmár egymás bejegyzésének kritizálására akár külön bejegyzést írnak az emberek, eddig főként csak kommentben tették ezt és ott is inkább az megjelenített esemény közös oldalára reflektáltak és még könnyen végig követhetőek voltak bizonyos bejegyzésekrről átívelt reakciók más blogokra. De mostmár egyre erőteljesebben jelenik meg a kritika, érdekes lenne nyomonkövetni, hogyan fog ez hatni. Valaki megtehetné, én éppen azon gondolkodom, hogy újra megpróbálom tudatosan abbahagyni a blogolást. Egyszer már megfigyeltem egy ilyent, az első ázsiai expat weblog awardson, de annak már nem vártam be a végét (érdemes megnézni milyen kategóriák voltak ott), ugyanis a kedvenc japán expat blogom (elég "érdekes" blog, azt hiszem akkoriban olvastam belledjourt is, akinek a könyvét még mindig nem olvastam el) éppen az awardson való részvétel miatt bezárt és én nem olvastam tovább a történetüket.

Na jó, akkor én most végrehajtom a GOTO 12 utasítást, remélem nem RETURN van ott, mint Jézus esetében. :)

Feszt blog

A reggeli kávé, mindig itt síklik ki a nap, leülök egy kicsit blogokat olvasni, aztán elrepül 2-3 óra. Most nem olvasni fogok, hanem írni, hátha ez jobb stratégia.

Volt ez a kolozsvári blog feszt, mostmár eredmények is vannak, aki még nem tudta, most megtudhatja, melyik a legjobb blog. Én nem írtam róla, mert nem csak negatív véleményt tudtam volna megfogalmazni, azt meg nem akartam és nem is zavart igazán, hogy történik, több blogot sem olvastam, kicsit többet kommentáltam talán, de az lehet, hogy független volt ettől. Most is csak a nap túlélésének első szakaszaként írok és mostmár még csak rossz fényt sem vethetek a fesztre, több okból is, először is mert véget ért.

Szóval csak annyit akartam írni, hogy gratulálok Tihamérnak, megmutatta, hogy meg tud szervezni egy blog fesztet, meg tud hívni egy informatikai minisztert, tud szerezni sok szponzort, együtt tud működni a román kollegákkal, tud jó bulit szervezni, ahova még a tévé is eljön, számtalan bloggerrel egyetemben. Más tanulság azt hiszem nincs a blog fesztből, azt tudtuk hogy kevés a magyar blogger, IT kategóriának pl. nem is volt értelme (bár Erdély szinten ismerek egy blogot, aminek ott lett volna tényleg a helye), és az fog dönteni, hogy ki hány havert tud megkérni, hogy rá szavazzon, vagy ha nem az, akkor nagyjából már bizonyították ezelőtt a kedves bloggerek, hogy mit érnek, nem volt meglepetés a jó helyezés. Szerintem egyébként nem érkezett olyan kevés szavazat, most lusta vagyok összeadni, de szerintem a lakosság számarányát még túl is szárnyalták a magyar szavazók, még Erdély szinten is, hát még ország szinten. Ez van, ez a realitás, szerintem nem kellett egy egy hónapos rendezvény ahhoz, hogy erre rájöjjünk. A másik dolog meg a blogolás népszerűsítése a média által. Szerintem ez egy teljesen fölösleges cél, akinek lehetősége van naponta internethez jutni, az már nem tud nem tudomást venni a blogolás jelenségéről és el tudja dönteni magának, hogy kell-e ez neki. Aki meg nem, az úgysem fog érteni semmit az egészből, esetleg még hibás gondolatai támadhatnak, pl. hogy ez egy értelmes és fontos dolog, hiszen még a tévében is van róla szó. :) Egyébként illene feltenni jótúbra azt a műsort, a bloggerek főként azt a tévét nézik. :)

Na mindegy, az a lényeg, hogy vége lett, én megúsztam simán, mint a katonaságot. :)

Egyébként szerintem nagyon kultúráltan viselte a magyar blogszcéna az egészet, emlékszem amikor <http://www.individualism.ro/> szervezte az első román blogawardsot, akkora flame lett belőle, hogy le is törölte jó időre a blogját (érdekes, most a http://liberalism.ro/-ra küld :)). Szerintem mi egy hét múlva el is felejtjük, de ezt most pozitívumként akartam írni.

Más. Nándika azt írta, hogy az enyémet tartja a legjobb blognak. Hát köszi, remélem lassan felnövök a címhez és abbahagyom a nyüszögést és vele együtt a blogot is. Határozottan javulást érzek a blogokhoz való viszonyomban, bár Csaba biztos megmondhatja, hogy tegnap legalább százszor frissítettem a web-cafet, ami egy kis visszaesés. :) Érdekes lenne látni a tegnapi statisztikáját a web-cafénak, Csaba, nem osztanád meg velünk?

Egyébként meg tényleg vannak jó magyar blogok, amiket érdemes olvasni, blog feszt ide vagy oda.

(És igen, végig azon gondolkodtam, hogy blog feszt azt egybe vagy külön kell írni, de mivel az angolból jön, külön hagytam, bár legszívesebben egybe írtam volna.)

Latex

Bejó, műxik:

Itt található, könnyű feltenni. Kíváncsi vagyok, meddig fog ez így megmaradni, ugyanis egy külső siteon hosztolódik a kép, szóval lehet mégis be kéne várni, míg a Google is megszán minket egy beépített Latexxel, vagy váltani kell wordpress-re, milyen király nekik. Ja, akit érdekel, hogy mi van ott, hát: regularizált, kernelizált kanonikus korreláció analízis. :)

szórakoztam

Tegnap végre kipróbáltam a Processinget, akartam volna egy ilyen sakktábla síkot és felette valami blob objektumot forogni, de ma rájöttem, hogy elrontottam a kamera modellt, ugyanis gömbszerű lett sík helyett (látszik is ahogy kidomborodik középen, de nekem tetszik :)), szóval gyorsan összecsaptam a dolgot, blobok sem lettek szépek, csak valami csúnyácska fekete körök 2d-ben, de most nincs több időm rá, szóval gondoltam felteszem. Itt megnézhető mozgásban is. Tényleg, a Processing megoldja a framerate problémát, vagy egyeseknél baromi gyorsan pörög az egész? Szerintem nem oldja meg, szóval lenne még munka rajta és tudom, hogy más ugyanennyi idő alatt C64-en is lekódolja, de muszáj volt egy kis szünetet tartsak a sok komoly dolog mellett. :))

Metabloggin

Olvastam egy érdekes cikket a fiatalokról, akik arra használják a netet, hogy magukról írjanak (azaz bloggerekről, myspacerekről, facebookerekről, stb). Szóval nem csak én nem kapom a helyem, ez megnyugtató. Ugyanakkor elgondolkodtató az a társadalmi átalakulás, amelynek tanui vagyunk, az emberek bizonyos szempontból sztárokká, politikusokká váltak, vigyázniuk kell az online megnyilvánulásaikra, mert felhasználhatják ellenük. És az sem igaz, hogy nincs szégyenérzetük, csak megtanultak élni vele. Ha jól belegondolunk, itt Erdélyben még nagyobb a káosz, mert itt (és szűkebb környezetünkben) a politikusokat nem is vonják felelősségre, csak az egyszerű embereket, szóval nehezebb megtalálni az egyensúlyt. Szóval el kell fogadni, hogy online élünk, de meg is kell tanulni együtt élni ezzel. Nagyság és parányiság egyszerre van ebben jelen, mert lehet, hogy akár harmincan is olvassák ezt, viszont más szempontból csak harmincan, ezért kinlódom egy fél órát ezen a poszton, próbálom rendszerezni a gondolataimat, hogy harmincan olvassák, akikből maximum 1-2 ember fog kommentálni, azokat is ismerem már. Sajnos ez a valóság, a blog ugyanúgy börtöne az elmének, ahogy más értelemben felszabadítója. Nehéz elfogadni néha, hogy ilyen szűkre szabták. Ugyanakkor nem hinném, hogy jobban érezném magam egy nagyobban és keményen megdolgozni érte aztán végképp nem akarok. Itt legalább többnyire én válogatom a képeket a falakra.

Mostanában nem tudom, mit írjak. Magamról nincs kedvem, másról jót nem nagyon van amit, rosszat nem akarok, meg amúgy sem történik semmi olyan, ami 5 percnél tovább foglalkoztatna és igazából sem Basescu sem Gyurcsány nem érdekel igazán, szerencsére megengedhetem ezt magamnak. A munkámról nem akarok, egyrészt nagyon keveseket érdekelne, másrészt szégyellném magam előtt, hogy milyen keveset mozdítok naponta. A sceneről fáj a szívem írni, hogy nem csinálom, csak nézem a demókat, azt is csak időközönként. A filozofálgatásba (olvasd nyüszögés) nagyon belefáradtam. Érdekes módon mindig összejön egy-két bejegyzés. A Time megválasztott engem is az év emberének és én mind azon filózok, hogy hogyan tudnám véglegesen bezárni a blogot. Vicces, hogy nem vagyok erre képes, persze tudom, hogy bármikor letörölhetem, vagy szünetre rakhatom, de valahogy nem tudok hinni ebben. Az az igazság, hogy bár a megoldást még mindig nem tudom, mostanában egyre jobban megy a blogokból való kiábrándulás. Persze bizonyos embereknek valószínűleg addig fogom olvasni a blogját, amíg írják.

Milyen lesz az, ha a blogolás lesz a normális, ha valaki nem blogol, az azt jelenti, hogy komoly rejtegetni valói vannak, talán titkosügynök? Milyen lesz az, ha senkit sem fog igazán érdekelni, ha valaki feltesz egy meztelen fotót magáról, mit fog Paris és Britney kitalálni? Hogyan alakítja a blogoszféra a keresőrendszerek találatait, elvileg a blogokban levő linkek egy kis leírással kiegészítve sokkal hasznosabbak lehetnek, mint akár a puszta tematikus linkgyüjtemények is, hiszen a blogoszférából jó sok kontextust le lehet hozzájuk halászni? Szerintem érdeke a Googlenek, hogy ingyenesen tartsa a Bloggert és a többi blog szolgáltató is hasznos adatokat bányászhat, ha tud. És a legemésztőbb kérdés: mikor fog Nándika újra blogolni?

Sumotori Dreams

Nagyon poénos az Archee játéka, kötelező darab, ki kell próbálni (és persze a többi BP release között is vannak nagyon jó darabok, nagyon jó volt az idei kiadás). Ja és most hogy már ilyen gyors a dosbox, érdemes megnézni az Angel Dust 2-t, nagyon hangulatos.

Ateizmus

Tihamér (nem semmi, hogy a román guglin ő az első, a magyaron meg a második) mostanában sok ateizmusos bejegyzést írt és bár nem olvastam őket, gondoltam, kéne egy alternatív ateista világképet is bemutatni (bár én igazából már a "nem érdekel" kategóriába sorolom magam, vallásügyileg).

Nem akarom Tihamért kritizálni, netán hatni rá (a lehetetlen dolgok közül csak az érdekesekkel foglalkozom néha :)) csak annyit szeretnék leírni, hogy nem csak ennyire feketén-fehéren lehet látni a dolgokat. Nem tudom mit gondol a vallásokról, de szerintem túl komolyan veszi őket. Szerintem nincs az emberben egy igazi genetikailag kódolt "Isten iránti vágy", van viszont egy túlélési ösztön aminek a legjobb módszere az, ha megértjük a környezetünket és fel tudunk készülni az esetleges veszélyforrásokra. A vallás egykor egy plauzibilis elmélet volt a világ dolgainak megértésére (teremtés, születés, halál, stb.) de mostmár vannak jobb elméletek is, amik jobban használhatóak a túlélésért folyó harcban, ilyen pl. a tudomány, ahogy most nagyjából elképzeljük. De ez nem azt jelenti, hogy haragudni kell a vallásos emberekre, mert egy más rendszerben vélik megérteni a világ működését, egyszerűen csak annyi van, hogy nem váltottak, de ez nem azt jelenti, hogy nem jár nekik az orvosi kezelés a tudományos világ részéről, ugyanúgy, ahogy ők sem restek imádkozni értünk, amikor szükségét látják. Kár bántani őket, van elég bajuk úgy is, szerintem egy olyan háborút vívnak, amit csak elveszteni lehet, persze szerintük meg a Mennyország a győzelem, szóval ezt nem fogják belátni, de ez nem baj, hisz nincs a kezükben rég olyan hatalom, amivel igazán árthatnának az emberiségnek és ezektől a dolgoktól már amúgyis elégge elhatárolódtak. A múlt bűneit meg teljesen felesleges számonkérni, egyrészt visszafordítani nem lehet, másrészt nekem, a ma emberének Mozart megéri az összes keresztes háborút oda s vissza. Meg kell szépen várni, míg kikopik a vallás a világból, a nagyon távoli jövőben, amikor már legyőztük a halált és jut mindenkinek saját bolygó amit benépesítsen (már amelyikről sikerült kiírtani előtte a kis zöld emberkéket), nem hiszem, hogy eladható lesz már az akkorra 4-5000 éves Jézus történet. Ha meg nem jön el ez a jövő és kiirtjuk önmagunkat, hát Istenem :), ki mondta azt, hogy az emberiségnek túl kell élni? Nem hiszem, hogy az emberiség túlélése a jó-rossz kategóriákba belefér, szóval jöjjön aminek jönnie kell. Ja, és a majdani antigravitációs kocsikból lehet szídni, hogy mekkora hülyeség ez a kerék nevű találmány, de jelenleg még igencsak jó szolgálatot tesz nekünk. Szerintem így van ez a vallással is, csak lehet pár száz év elcsúszással, ezt mindenki döntse el maga. Szerintem ha valakit ma aggaszt az emberiség jövője (pontosabban a saját jövője) akkor aggódjon inkább az amerikai imperializmus meg a globális felmelegedés miatt, én legalábbis ezt teszem. :))

Mostanában

Most itthon vagyok. Mostanában mind olyan dolgok történnek, amikről nem akarok írni a blogba és egyebekről sincs kedvem írni, pedig most nagyon felkavarodott az itteni blogszcéna, talán éppen ezért is. Meglehet, hogy hosszabb szünet következik, most még arra sincs kedvem, hogy részletesebben megindokoljam. Vicces, mennyiszer eljátszottam ezt már, talán én ezt kéne számoljam a bejegyzések végén.

Egy blogba illő dolog a végére, ami jó is, rákattantam a BBC Radio1-ra, a múltkor már oda jutottam, hogy mivel nem értem időben be a bányába (megesik, hogy 12 előtt nem érek be :)), letöltöttem a Chris Moyles showt és este otthon hallgattam meg, kár, hogy most éppen vakáción van.

Virtuális vendéglő

Ma megint rossz kedvem volt, viszont volt egy érdekes élményem a kibertérben, ami megéri, hogy írjak róla. Van egy online játék amit kutatási célra fejlesztettek, ezt próbáltam ki. Annyi az egész, hogy egy vendéglőben ketten játszanak, lehet pincérnő vagy vendég lenni és a helynek megfelelően lehet eljárni, szóval lehet beszélgetni, a pincérnő tud a szakácstól kaját kérni és meg is lehet enni a rendelt kaját, majd lehet fizetni és távozni. Persze közben csevegni, csak szövegesen. Én pont vendég lettem, egy óra várakozás után, igazából nem volt semmi extra, a pincérnő kedves volt, én is kedves voltam, elég keveset beszéltünk, de minden rendeltetésszerűen történt és ez érdekes érzés volt, hogy valaki online azon ügyködött, hogy felvegye a rendelésemet és mindent leszállítson szépen, először a teát hozta, pedig azt rendeltem utoljára, de hogy esetleg közben csillapíthassam a szomjamat, utána a filét és utána a meggyes sütit, amiket én szépen el is fogyasztottam sorban, utána fizettem, adtam 2 dollár tippet és kiléptem a játékból, mondjuk utána nem nagyon tudtam válaszolni a kérdésekre, hogy milyen idősnek tippelem a játékostársamat, vagy a munkahelyét, a kajáláson kívül nem beszéltünk semmit. Olvastam, hogy mások ökörködnek, csúnyán beszélnek, gondolom a földre is lehet tálalni, meg minden ilyen, de az én esetemben nagyon kultúrált volt a dolog. Majd egyszer lehet kipróbálom úgy is, hogy ökörködök, de nem hinném, hogy túl élvezetes lenne. Na szóval jó volt és kész, lehet ki kéne próbálni egy kissé bonyolultabb virtuális közösségeket is, mondjuk SL. :)

Újabb kihagyhatatlan Google Tech Talk

Ezúttal Jeff Minter a meghívott.

Igen, lement a GDC, remélem sikerül lecuppanni a netről ezen a héten egy kicsit.

Vicc

- Te jobban szereted a matematikát mint engem!
- Ugyan drágám, de hisz tudod, hogy ez nem igaz.
- Igen? Akkor bizonyítsd be!
- Legyen S a szerethető dolgok halmaza....

(fordítva valami matekes blogból)

Mi a szar a blogolásban?

Hogy a blogok által beférkőzik a világ az ember gondolataiba és már magában sem gondolhat végig semmit, mert hátha valahogy kilopja a blog a gondolatot a fejéből és a világ elé tárja és akkor megvan a baj.

l i n k e k + e z a z

Felcseng vagy lecseng ez a linkáradat, mindegy, de ezt a videót érdemes megnézni a webkettőről.

Azt hiszem, többet nem fogok Second Life híreket hozni, már a Reuters is beszállt a buliba, jesszus.

Minél többet gondolkodom azon a Judith Donath előadáson, annál inkább egyetértek vele és úgy érzem, hogy nincs elég energiám, hogy differenciáljam magam az erdélyi blogoszférától, ami talán az egyik mozgatórugója az egésznek, már én is sokszor tévesztettem össze blogokat és nem arra a blogra sikerült ráklikkelnem amelyikre akartam. Persze, semmi baj, de kicsit furcsa. Már Nándika is megjárta, pedig talán ő a legkülöncebb blogger, legalábbis az általam még valamennyire látogatottak közül.

Amúgy sincs kedvem, időm aztán végképp nem kéne legyen, de ezt már mondtam azt hiszem.

Egy jó kis webcomic a végére, kikerül szélre is, hogy ne feledkezzek meg róla.

Indián

Kicsit nőtt az Eszterék kutyusa augusztus óta.

Itthon

Hazajöttem erre a hétvégére. Mostanában történik pár érdekes dolog, de nem nagyon van kedvem írni róluk és amúgy is érthetetlen lenne az egész.

Hazafelé a vonaton végigvittem a Medal of Honor Heroes-t, pspn, azt hittem, sokáig kitart, ezért tettem csak ezt az egy cuccot a memory stickre (meg azért is, mert 1.5 giga :)). Nem rossz játék, de nagyon rövid, 12 pálya van csak, azok sem valami nagyok, befejezés után játszhatóvá válik még 3 pálya, de azok sem valami extrák. Az utolsó pálya egyből összejött, talán a legnehezebb az volt, amikor egy havas tájon kellett három pontot elegendő időt ellenőrizni és özönlöttek rendesen a kis nácik, viszont szerencsére volt egy távcsöves puska is valahol. Majd visszafelé Kolozsvárra megpróbálom közepes nehézségi szinten. :)

Volt még egy nagyon jó hír, miszerint a Rockstar is euphoriat fog használni a következő játékaikban, egyre elkerülhetetlenebbnek tűnik egy 360 vételezése a nyáron, főként a kijön a Halo 3 és a Fable 2 is. De azért mégis a GTA4-et várom a leginkább és az euphoria remélem beváltja a hozzá fűzött reményeimet. Már rég agyalok valami ilyesmin, valaki tud cikkeket ilyen témában, én nem nagyon találtam?

Miért blogolunk?

Egy MIT-s előadónő tartott egy érdekes előadást a Googlenél. Nagyon érdekes, a trendekről beszélt, a blogolás fő okaként azt említette, hogy úgy akarunk tűnni, mint aki képes kihámozni az érdekes információkat a mostani áradatból. És persze ennek bemutatására energiát is áldoz, mint pl. most én 1 órát, hogy megnézzem az előadását és az erdélyi magyar blogoszféra elé tárjam valószínűleg először, hajnali 2 magasságában. :)) Érdekes előadás mindenképpen, kicsiknek és nagyoknak.

Ha már itt tartunk, itt egy vicces videó a Half Life 2-ből inspirálva (és modellezve valószínűleg).

És megnéztük a Happy Feetet és jobban tetszett mint a Cars, megérdemelte az Oscart, bár a harmadik jelöltet nem láttam.

Szomszédnénit Brüsszelbe

Legyenek komoly emberek is ott.

100 dolog amit utálok

(Alig megy a bentlakásban a net, csak komoly noszogatásra tölti az oldalakat. Mégis el tudom netezni a fél napot.) x 100

Sidebar

Frissítettem a linkeket, leszedtem Perfectly Imperfectet, tettem helyette egy nagyon designos moziblogot, még friss, de biztos jól be fog indulni. Azonkívül megtaláltam egy régi román scener blogját is, most nagy Linux aktivista. Ez nem kerül ki a linkek közé, viszont kikerült még az újabb kedvenc webcomicom.

Egyébként meg mostanában semmi kedvem írni, meg hülyeségeket is csinálok és néha hülyén is érzem magam, meg Ofra Hazat hallgatok és vágyom vissza Liberty Citybe, de nincs időm kirándulni.

ACM Portal Bug

Tegnap keresgéltem valamit a Googlen és kidobta a következő linket. Ebben a linkben az a jó, hogy az ACM Portal azt hiszi, hogy a Google Inc-en belülről érjük el, ezért enged bármit letölteni, ami letölthető tőlük, szóval tessék kihasználni, amíg be nem tömik ezt az egyszerű biztonsági rést, lehet keresgélni és töltögetni ezerrel.

A soha vissza nem térő 200. poszt

Na jó, szóval akkor most kicsit komolykodunk. Itt van a 200. bejegyzés több mint egy év kellett hozzá, hogy ennyi összejöjjön és még így is úgy érzem, hogy az átlagosan két napi egy poszt egy kicsit sok ahhoz képest, amennyi mondandóm van az utóbbi időben. De talán régebben több volt és akkor itt az ideje megvizsgálni, hogy mi is történt velem és a bloggal ennyi bejegyzésen keresztül. Na nem tényszerű felsorolás lesz, hanem inkább a fílingekre fogok koncentrálni. Úgy látszik, a bevezetők írásában nem sokat fejlődtem.

A lényeg az, hogy most eléggé másként viszonyulok a blogokhoz, főként a sajátomhoz, mint mikor elkezdtem ezt írni. Ez ugye evidensnek tűnhet, pedig nem az, hiszen tagadja, hogy egy év múlva akár teljesen vissza is változhat a régire ez a viszony. De persze valószínű, hogy csak tovább fog haladni a számomra ismeretlen úton.

A mostani viszony nyugisabb, mint az ami jó régen volt, régebben zavart, hogy nem tudom rendesen kifejezni a gondolataimat és mindig elsikkad a lé-lé-lényeg. Régebben zavart, hogy a dolgok hamar blog reprezentációt kaptak a fejemben, mintha az olyan fontos lenne a megértésük/megélésük szempontjából. Régebben nem akartam linkeket tenni, sem képeket, viszont hosszú és értelmes szövegeket akartam. Mindez már a múlt, megmaradt viszont az, hogy nem érdekelnek a blog látogatási statisztikái. Azon, hogy miért nem kommentelnek az emberek, néha még töröm az agyam, azt hiszem, túl személyes dolgokról írok néha, nincs mit hozzászólni, vagy ha igen, akkor azt könnyen érthetném félre és valószínűleg nem értékelném elégge. A vicces linkekre, képekre, videókra meg nagyon nincs amit szólni, elég egy mosollyal nyugtázni őket, egy igazival. Megmaradt az is, hogy nem akarok a munkámról írni, vagy legalábbis nem komolyan. A dolgok blogolási ingerküszöböt meghaladó természetét még mindig nem értem, azt sem, hogy miért teszek meg néha dolgokat direkt azért, hogy leírhassam a blogba és utána egyből elvesztem az érdeklődésemet a leírásuk iránt.

Jót tett, hogy éppen dübörög az erdélyi magyar blogoszféra, a webcafén szinte minden nap találni új blogokat és vannak érdekes tematikus blogok is. Olyan emberek is írnak blogot, akiket ismertem valamikor, de nem eléggé, hogy beszélgessünk, de néha bele lehet nézni a blogjukba. Már volt diákjaim is blogolnak, nem elég a buszmegállókban kerülgetni már őket. Valahogy lenyugodtam ettől a nagy virágzástól, megnyugtatott az is, hogy nem találtam új addikciókat, kivéve talán a Balettka blogot, de azon szerencsére nem kell sokat törjem a fejem, egyszerűen csak jó. Az is megnyugtató, hogy vannak érdekes blogok, de nincs időm egy fél bejegyzésnél többet elolvasni belőlük és nem dől össze a világ. Az is jó, hogy vannak gyergyói blogok is. Mostanában egy új blogból általában a főoldalon található képeket nézem meg és általában az első bejegyzés elolvasására futja, aztán jöhet a következő és ez így most jó.

Az is jó, hogy ebből mégsem draft lesz, hanem publish mindjárt, úgy látszik nem sikerült még kifejleszteni az átgondoltság készséget. Az is jó, hogyha egy hétig nem írok, Nándika nem vesz le az egologo-ról, az viszont nem jó, hogyha írok egy bejegyzést, akkor fél óra után az egologo öt percenkénti frissítésébe kezdek, hogy meglássam mikor kerülök be. Az viszont jó, hogy a bejegyzéseim nagy része átlagos, vagy az alatti kattintást kap. Az is jó, hogy elkerült az öt titok mém, amikor felbukkant a mi tájainkon is, beindult a káosz-processz a fejemben ami a titok zónából mintavételezett, de aztán nem kerültem sorra. Talán, mert nem érdekel senkit, ami jó, mert így nem kellett megfelelni senki titok elvárásainak, vagy talán mert így is eleget személyeskedem, az ilyennek igazából amúgy is a tematikus blogokban van értelme, hogy egy kicsit megmutasson magából is a blogger valamit a fő témájának ismeretén kívül, vagy esetleg mert akit még érdekelt volna is, félt, hogy milyen hülyeségeket fogok írni, én pl. meggondoltam volna, hogy kinek passzolom át, talán túl komolyan veszi az az ember.

A blog designja még mindig nem érdekel, az egyetlen szempont, hogy ne fárassza a szemet, de a zöld háttér és fehér szín kicsit durva lenne azért. Font dettó. Még nem is arhiváltam a bejegyzéseket, megnyugtató, hogy a google ügyel a hülyeségeimre.

Hogy mi lesz ezután, nem tudom, szerintem továbbra sem túl sok, most ugyebár nagy munkában kéne legyek és némileg vagyok is, de azért hajnali kettő tájban néha még marad energiám blog írásra is, szerencsére inkább webezéssel töltöm. Egyszer viszont csak belefogok valami alternatív blogolási módba, legalább egy kis kísérletezgetés erejéig, annyit mondhatok, hogy nem lesz ennyi helyesírási hiba benne, de ez még nagyon a jövő zenélye.

Aki idáig eljutott, annak egy kép valamiről, ami tényleg ér 200-at:

Valami kell a 199. posztba is

Hallgassatok Princeton Laptop Orchestrát, mert jó.

Diótörő és Apocalypto

Ma megnéztük a Diótörőt és mivel nem voltak valami sokan, bevágódtunk az első sorba a jobb oldalon, mert csak négyen ültek. Balettet nézni is más az elsősorból, nem csak operát. Nagyon tetszett az egész élmény, pedig nem tudtam olyan nagyon magára az előadásra figyelni, mindenféle interpretációkon törtem az agyam. Vicces volt, ahogy a hópelyhek táncánál egy nagy adag mű hót leszórtak a zenekar nyakába. Amióta én láttam utoljára, újrarendezték, nekem a második felvonás háttere jobban tetszett a múltkor, igazán meseszerű volt a palota oszlopokkal és a lenyugvó nappal, most valami absztraktabb virágminta van, amire ráadásul rávetítenek még több virágot. Viszont a koreográfia mintha jobb lenne, jobban össze vannak kapcsolva az egyes táncosok részei, kicsit olyan úniós fíling, a diótörő és a lány nem marad magára egy percre sem. Igazából azt sem tudom, a balettben mi számít rendezésnek és mi koreográfiának, de tudom, hogy tetszik amit látok. Általában tetszeni szokott. :)) Voltak bakik is, de azokról nem írok, nem vagyok én újságíró. :))

Megnéztem az Apocalyptót és tetszett, micsoda véletlen, ugye? :)) Tetszett a történet egyszerűsége, a dzsungel és a város közti kontraszt, a kevés duma és szinte semmi magyarázkodás és egyéb filmes utalgatások. Kicsit véres volt, de szerintem elfogadható, lehet, hogy megfelel az egykori valóságnak, lehet túllő rajta, de szerintem mivel elkerülte a különösebben nagy művészkedés a véres jeleneteket, elfogadható. Meg amúgy is elkerülte a művészkedés a filmet, vagy fene tudja, lehet annyira ott van, hogy észre sem vevődik, ez a jó fajta művészkedés. A dzsungelben nagyon otthon volt a kamera, minden jól kijött, nem volt az a túl sűrű az erdő, nem látszik a főszereplő érzésem mint néha, lehet jópár fa látta kárát, amíg felállították rendesen a kamerát. :) Azt nem egészen értem, miért kellett a fehér embert is bevinni a dologba a végén, kerek lett volna a történet nélküle is, de ennyi megengedett. Egyébként meg tényleg tetszett az egyszerűség ami az egész filmre jellemző. Tetszettek az emberek is, meg hogy nem angolul beszéltek, kicsit túl szép volt a fogsoruk, de nem bánom. :) Kicsit persze hihetetlen, hogy ilyen jól bírta magát a gyerek, többet futott a filmben mint egy átlag amerikai egész életében, de hát na, szívós gyerek volt és legalább nem vérzett a végén ötven sebből, külön plusz pont azért, ahogy a főnökkel elbánt. Nekem kimondottan tetszett a feleség vonala is, a kettejük mentális kapcsolata. Kíváncsi lennék, mire gondolhatott miközben ott üldögélt pár napot?

Igazából egy csomó mindenen gondolkodtam a film alatt, pl. evolóción. Ez az emberke is hozzájárult, hogy én egy ilyen jó testbe születtem ami már kibírt kemény 26 évet annak ellenére, hogy nem sokat törődöm vele. Meg aztán, ha éppen nem hanyatlott volna az azték birodalom, akkor lehet, hogy nem is sikerült volna meghódítani őket és akkor most egész más világ lenne. Hmm, most nincs kedvem ezekbe tovább belemenni, szóval engem elgondolkodtatott, pedig nem is vagyok gondolkodós kedvemben. :)

Ja, és nekem valahogy a kettő összekapcsolódott ma este, a Diótörő és az Apocalypto, mindkettő a mozgásról szól valahogy. :))

mestint + egyebek

Régebben találtam egy könyvet, ami főként a mesterséges intelligencia pár alapkérdésével foglalkozik, de úgy általában a tudományos módszerekkel is, az egészet persze játékosan és elég lazán és érthetően, le is tölthető. Könnyű olvasmány bárkinek és talán megvilágíthat egy-két dolgot. Érdekes, hogy elég sokat foglalkozik az áltudományokkal és vallásokkal is, úgy látszik, mostanában már muszáj ezekkel is foglalkozni (az intelligens dizájn sokat van emlegetve :)).

Norvig kitette a googleresearch blogra a 2006-os év legjobb előadásait náluk, amik mind meg is tekinthetőek, sajnos nem volt még időm megnézni nagy részüket, viszont az első pont az a Sebastian Thrun videó, amit én is linkeltem még régebben, tényleg nagyon vicces és érdekes.

Mivel mostanában ugye hoztam pár Second Life hírt is, hát itt az újabb nagyon fontos, ugyanis opensource lett az SL kliens, azaz valószínűleg beindulnak lassan a grafikus fejlődés útján ők is. Ha az ember nézegeti a flickren az SL képeket, lerí, hogy van mit fejlődni, érdekes lesz nyomon követni. Egyébként egész érdekes képek is vannak, érdemes néha rákukkantani.

Ja, és két nagyon jó linerider klipp: 1 2

Csárdáskirálynő

Anyuék feljöttek Kolozsvárra ma. Egy egész mikróbusz indult otthonról, szinte kizárólag a blokkunk lakóival, hogy megnézzék a Csárdáskirálynő bemutatóját, ugyanis Bóni grófot Galló Ernő alakította, akivel egy blokkban laktunk otthon (meg ugye osztálytársam is volt, dicsekedjek egy kicsit én is :))). Mi is elmentünk és nagyon tetszett az előadás és Ernőke nagyon jól játszott és hát érdekes is volt az egész, azt hiszem, egy kicsit túlontúl is élveztük a játékát, ami persze érthető és helyes. És persze amúgy is jó volt minden és valahogy nagyon jól ment most az játék a népeknek, láttam már operettet több szótévesztéssel és hidegebb érzelmekkel. Nekem nagyon tetszett. Négy embert számoltam a volt osztályunkból, jöttek autóval is sokan, szinte két sort töltöttünk meg :))). Meg aztán olyan jó volt, hogy itt voltak a szüleim.

Traviata

Ma reggel még nem gondoltuk, hogy este megnézzük a Traviátát. Szerencsére lett rá idő és elmentünk szerencsét próbálni, hátha lesz még jegy, esett is. Az opera oldalbejáratánál ahol a jegyeket is lehet venni, egy idősebb házaspár azzal fogadott, hogy kell-e nekünk jegy, mert ha igen, akkor van nekik és bevisznek. És bevittek az oldalbejáraton és én csak habogni tudtam, mert ugye románul is kellett beszélni. A második sorban szinte szélen volt a helyünk, ilyen közelről még sohasem néztem operát. Kicsit megváltozik ilyenkor az élmény, lehet nézni a zenészek hogy élik meg a dolgot, az énekesek arcáról mindent le lehet olvasni, lehet számolni a lélegzetvételeket, a letekintéseket a súgóra, most vettem először észre, hogy egy énekes rossz sort kezdett énekelni, de szerencsére az első szótag után észrevette. Nagyon élveztem, semmi perc alatt vége volt. És persze már amikor leültünk, kezdtem gyanítani, hogy magyarok a jótevőink, néha magyar szavakat szegmentált ki az agyam az éterből de arra gondoltam, hogy csak nagyon szeretném, hogy azok legyenek, de mire megkezdődött az opera, már biztos voltam a dologban. És mivel magyarok vagyunk, el is bénáztuk a kapcsolatteremtést, elmúltak a szünetek anélkül, hogy beszélgettünk volna, kicsit furcsa volt pár lépésre álldogállni az egyébként eléggé kongó előtérben és azon gondolkodni, hogy menjünk-e oda megmondani, hogy mi is magyarok vagyunk. Aztán a harmadik szünet végére úgy intéztem, hogy világos legyen számukra is, hogy magyarok vagyunk és akkor beszélgettünk egy percet. Aranyos emberek voltak. A rendezés is új volt, amire én emlékeztem, az puritánabb, de néhol erősebb (az utolsó felvonásban főként) volt, Violetta viszont maradt a régi, szóval már csípőből ment neki.

Ja, és szinte négy éve szintén a Traviátán sokkal jobban kezeltem a kommunikációt, akkor ismertem meg Kicsit. Hogy mennyire voltam akkor szerencsés, azt még az idő eldönti. :))))

Sadako Shikami

A Second Lifeban mostmár stripper szolgáltatásokat is igénybe vehetünk, például a fent nevezett hölgytől, aki a weboldala szerint azért választotta ezt a munkát, mert otthon szeretett volna maradni a felcseperedő kislányával. Drukkolok neki. Vajon a másnaposságot is fogják egyszer implementálni a virtuális valóságban?

Dolgok

Nem emlékszem hogy valaha megéltem volna ilyen meleg telet, mondjuk örvendek neki, de csak olyan helyre fogunk menni nyaralni, ami minimum 100 méterrel tengerszint felett van. Indokína és Indonézia teljességgel kizárva.

A 339-es labor belépett az Európai Únióba, itt szoktam 4 órát tartani és jó gyenge gépek voltak. Ma amikor beléptem, rendesen meglepődtem. Sok inches (minimum 19, de kicsit furcsák az arányai) lcd monitorok, 3 gigahertzes P4-ek, dvd író, 300 gigás vinyó amiből a rendszergazdák nem csíptek le semmit, mondjuk csak fél giga ram, de akkor is és 7300 le-s geforce 256 rammal. Bár van a monitorokon difuzor, sajnos nincs bekötve, ezért demónézés nem nagyon lesz, de nem hagyhattam ki egy kedvenc Byterapers demómat nem lefuttatni rajta.













Persze diákok is voltak, remélem utólag is beleegyeznek, hogy felkerültek a blogra, a monitorok nem ellenkeztek, de őket (is) tessék csodálni. :)













Khm, khm, letöltöttem az Inconvenient Truth című dokfilmet, de miután kiírtam, le is töröltem megnézés nélkül, kellett a hely. :)

Volt egy nagyon erős srác az osztályunkban. 5-8-ban sokat fociztunk a szünetben teniszlabdával és ő általában bakancsban rohangászott és nem nagyon kímélte az emberek lábát. Egyszer megelégeltem és direkt belerúgtam, erre ő visszarúgott, szerencsére felemeltem a jobb lábamat és így a bal lábamon az alsó lábszár izmát kapta el. Besántikáltam, beteget jelentettem és hazamentem egy napra (be jó is volt, simán lehetett akkoriban még beteget jelenteni, nekem el is hitték, de nem nagyon éltem a lehetőséggel). Eszembe sem jutott, hogy megmondjam az oszinak. Nagyon ritkán éjjelente nyilall egyet a bal lábam és megébredek rá.

További rulez jótúb videók. 1, 2.

Final Fantasy őrület

Kis történet

Leheléknél voltunk szilveszterezni Székpatakon. Jó volt.

De más haladta meg a blogolási küszöbömet.

Itthon a Keli Kongóként régebben ismert üzletben vásároltunk ezt-azt, vajegy órája. A kasszánál a lány a számológépbe rosszul ütötte be az árakat és 96 ezer lejt hozott ki, ki is fizettük persze számlát nem kaptunk, de ezt már megszoktuk, szóval mentünk pakolni a cuccokat be a zacsiba, amikor rájöttem, hogy ennél azért többet kellett volna fizetni, mentünk is vissza és talán a lány is megindult már, hogy elnézést kérjen, de rosszul adta össze. Erre összeadta mégegyszer és most 230 ezer lej körül jött ki, kivonta belőle a 96 ezret és boldogan, hogy igazság lett téve, kifizettük és eljöttünk, vásároltunk más helyen tojást és itthon jutott el az agyacskánkig, hogy átvert, ugyanis az árú otthon összeadva csak 150 ezer lej körüli árral rendelkezett. Szóval lazán megvágott minket szinte egy százasra, ami nem olyan nagy pénz, csak éppen fáj, hogy pont otthon csinálják ezt velem. Tévedésről azért nem kéne szó legyen, mert másodszor mág igazán oda kellett volna figyeljen, amúgy sem tudom, hogy üthet mellé ennyit, hacsak nem minden árat másként ütött be. Meg aztán, ugyanezt a stratégiát követik a feketéző pénzváltók is. Szepádrá.

Még jó, hogy nem írtam meg, milyen jól érzem magam itthon.