Dicsőség Ukrajnának

Nocsak, az ukránok rendesen belecsaptak a lecsóba, átvették a kezdeményezést, remélem a végjáték közeledik lassan és jobbak a lapjaik mint az ellenségé. Nemsokára kiderül, hogy ki blöffölt és kinél volt az adu.

Dicsőség Ukrajnának

Két éve tart a háború. Reméltem, hogy hamar véget fog érni, de nem úgy tűnik. Amit belőle és egyéb jelenkori eseményekből tanulni lehet, hogy minden politikus hazudik, kivétel nélkül. Ezért teljesen fölösleges követni a politikát, mert úgysem az fog történni amiről beszélnek.

Ha még sokat tart a háború, teljesen átalakítja a harc jellegét. Az, hogy ez növeli vagy csökkenti a jövőbeli háborúk valószínűségét, még nem tudom. De egyébként az éghajlatváltozás okozta apokalipszist úgy képzelem el, hogy háború okozza majd az emberiség vesztét, nem maga az elsődleges hatásai az éghajlatváltozásnak. Ha az emberiség összefogna, valószínűleg meg tudna birkózni az éghajlatváltozással, minden kontinensen egyszerre nem omlik össze a mezőgazdaság, nem fogy ki az ivóvíz, nem válnak a városok tűz martalékává. Ha feláldozzuk a jólétünket a mások életéért, akkor lenne esélyünk adaptálódni. De nem ez lesz, hanem a károsultaknak nem lesz választása, erővel akarják majd elvenni ami kell a túlélésükhöz és nagyon gyorsan globális háborúba keveredünk, mert a világ igazából multipólusú, hiába hitegetnek vagy ijesztegetnek egyesek az ellenkezőjével. Nincs receptem a háború túlélésére, csak szeretnék nyugodtan élni amíg eljön a kipusztulás ideje. A kérdés csak annyi, hogy ezt hogy lehet elérni. Tuti nem úgy, hogy még több hazugságot olvasok/hallgatok/nézek.

Dicsőség Ukrajnának

Azt hittem, az ukránoknak sikerül csodát csinálni a nyáron, de sajnos nem jött össze. Úgy tűnik, jelentősen csökken az Ukrajnának nyújtott segély és mindenki rossz kedvű mert a háború vesztésre áll. De én nem hinném, hogy ez a valóság, szerintem a nyugat csak játssza ezt a macska-egér játékot az oroszokkal, de amikor igazán sötétbe fordulnának a dolgok, majd megtalálják az akaratot, hogy többet segítsenek. Azt hiszem, hogy a nyugati, főként amerikai titkos szolgálat rajta tartja a kezét az orosz morál ütőerén (a nyugati világ ütőerén már sokkal régebben persze) és tudják mit csinálnak, Ukrajna nem fogja elveszteni a háborút, mert akkor a nyugat veszítene és az azért mégis csak vicces lenne ebben a világban. Sajnos sok ukrán nem fogja már megélni a háború végét, de lehet, hogy összben azért még így is ez lesz a legjobb verziója a háború potenciális kimeneteleinek.

Nem nagyon értek a politikához, de van egy elv amit nagyjából működni látok: a pénz beszél, a kutya ugat.

Jó lenne azért, ha jövőre véget érne a háború, de nem tartom valószínűnek, bár mostmár nagyon jöhetne valami jó is a világban.

a sok kis bit a megoldás a milliárdos problémára

Van itt ez cikk, amiben azt állítják, hogy Ukrajna nagyon korrupt ország. Ez valószínűleg jelentős mértékben fedi a valóságot, de van egy igen egyszerű megoldás a problémára, ha az ukránok komolyan meg akarják oldani. Ki kell vezetni a kézpénzt, akkor nem lehet sem pénzt illegálisan adni, sem elkölteni. Illetve lehet még más ország pénznemében korrumpálni, amit csak külföldön lehet elkölteni, de ezt is nagyon könnyen lehet limitálni azzal, hogy minden terméket amit be akarunk hozni, számla nélkül elkoboznak.

Egyébként Romániának is meg kellene fontolnia a dolgot. Azt mondja Csolnaku kormányfő, hogy 150 milliárd lejre tehető az adócsalás évente, azt hiszem, abból a pénzből jutna minden kisboltba kártyaleolvasó, ha nem tudják megengedni maguknak. Pláne, hogy most már okostelefonról is intézhető minden, ha akarat lenne, megoldás is lenne. Persze akarat nincs, mert könnyebb ráfogni az idősekre, hogy nem tudnák megszokni a kártyás fizetést, mint bevallani, hogy a teljes politikai osztály a velejéig korrupt és igazából nekik kell a kiskapu. Jobb lesz megvárni az összeomlást és csak utána bevezetni az ilyen ördögtől való megoldásokat, de remélem mindenkinek az azonosítójában lesz egy 666 valahol, csak hogy gyakran tekintgessenek az égre útmutatásért.

Egyébként úgy tűnik, lecsengett a Nobel díj őrület, kémiából és irodalomból nem kapott senki, még van némi esély közgazdaságból, mert békéből az tuti semmi, mert ugyebár a pénz beszél és a kutya ugat.

Egyébként ezen a héten beköszöntött az ősz. Még várhatott volna egy kicsit, ha már úgyis melegedünk lóhalálában...

Demó.

Zene.

Jótúb.

Dicsőség Ukrajnának

Nem semmi, Prigozsint kinyírta Putyin, nem tudom mire számított amikor "megegyezett" a felkelés félbehagyásáról. Azért remélem valami szaftos kompromat csak kikerül, az jó poén lenne.

A háború egyébként most némileg nyugisabb, bár én is azt hittem, hogy gyorsabban megy majd az ukrán ellentámadás, de bizonyára ők sokkal jobban tudják mit csinálnak, szóval ehhez nincs hozzáfűzni valóm. Meg aztán, azt hiszem valójában a stratégia Oroszország kivéreztetése, hosszú távú megoldást csak az jelenthet, azt meg csak lassan lehet csinálni, nehogy a beteg rájöjjön mi történik és kirántsa a tűt a karjából.

Igazából, a harcoló feleken kívül úgy tűnik, mindenkinek nagyon megfelel ez a háború, mindenfélét rá lehet fogni a háborúra. A legjobb találmány a szeletelt máj óta.

Demó.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Hát már egy éve tart a háború, nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen bejegyzést is írni fogok. Most relatív nyugi van, Putyin gyakorlatilag elveszítette a háborút, csak még nem jutott el hozzá a hír, jó szűrőket épített maga és az igazság közé, az biztos. A hosszútávú következményekről meg nincs kedvem sokat filózni, lesz jó is meg rossz is, az biztos, hogy a fosszilis energiaforrásokról le fogunk szállni előbb vagy utóbb, túl nagy kockázatot jelentenek és persze az éghajlatváltozásnak sem tesznek jót. Ugyanakkor a fegyverkezés is újra be fog indulni, ami megspékelve egy kis mesterséges intelligencia forradalommal még veszélyesebbé teszi az egészet. Ugyanakkor én amúgy sem hiszek már a jövőben, szóval péntek délután van, jön a hétvége...

Demó.

Zene.

da-da-da mondta az ukrán webművész és bevonult a művészettörténelembe

Azon gondolkodom, hogy az első világháború mennyire átformálta a művészetet, megjelent a szürrealizmus, meg minden egyéb is. Én szeretem a szürrealizmust, meg az art decot, sőt, a második világháború után következő még absztraktabb dolgokat is. Remélem az ukrán háború nem válik harmadik világháborúvá. Viszont esélye lehet ugyanúgy felforgatni a művészetet, de most a mesterséges intelligencia segítségével. Ha egy-két éven belül véget érne a háború, addigra a mesterséges képszintézis oda fejlődne, hogy mindenki mindenféle nyelven kifejezhetné a gondolatait képekben is, nem csak írásban, ami egy elég lokalizált kifejezési mód. Viszont képekben az ukránok sokkal univerzálisabban tudnák kifejezni azt a rémálmot amit most átélnek és mivel sokan is vannak és koherens is lesz a látásmódjuk, magukra húzhatják a művészettörténelem kondérját.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Nem semmi, az ukránok visszafoglalták Herszont. Szépen lassan, módszeresen.

Ha kitart a nyugat fegyveradománya, akkor a háború ukrán győzelemmel ér majd véget. Ha nem tart ki, akkor is ukrán győzelem lesz, csak pár millió többlethalott és csúnya gerillaharc és felrobbantott színházak és múzeumok az orosz nagy városokban is. Szerintem senki nem akarja ezt.

Ez lesz az első háború, amelyről nem hogy tele van a tévé, de az internet is tele van és az adatközpontok is tele vannak. És ha véget ér, rekonstruálják majd minden egyes résztvevő mozgását a telefonjának a mozgása alapján, de még az ellopott mosógépek sorsa is egyenként dokumentálva lesz. A mai világban a nyers adatok feldolgozása a szűk keresztmetszet, nem a begyűjtése, de a feldolgozás hamar megvan közmunkában, ha több millió ember áldoz napi 1 órát arra, hogy megállapítsa, két fotón ugyanaz az ember van-e, megfejtsen maszatos szériaszámokat, egyeztesse az élőket a holtakkal. Fészbuk helyetti szórakozás.

És akkor majd madártávlatból nézhetjük ahogy Iván bolyong az erdőben, ahogy figyeli a drón és ha megáll, jön a tüzérség és miszlikbe szakítja. Remélem, mindenkinek elmegy majd a kedve, hogy háborúval írja be a nevét a történelembe. 

Remélem, hamar véget ér a háború, de nem hamarabb, mint kell.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Nem semmi, Putyin elrendelte a mozgósítást, ennyire rosszul állnak a háborúval. Persze, a hozzáértők szerint nem fog sokra menni vele, de egyrészt a hozzáértők tévedhetnek, másrészt meg amúgy sem fog sokra menni vele, mert abban igaza van, hogy a nyugattal háborúzik, csak azt nem látja be, hogy ezt a háborút nem nyerheti meg, a nyugat gazdasági és katonai ereje nem is említhető egy lapon az Oroszországéval. A nyugat gyengéje ez a fránya demokrácia. Ugyanakkor a nyugat erőssége is ez a fránya demokrácia, nem olyan elképesztően kontraszelektált még a társaság mint a ruszkiknál, a problémákat általában meg szokták tudni oldani, néha több időbe telik mint azt elsőre gondolnánk, de azért általában megoldódnak a gondok, mint amilyen ez a háború is most. Egyébként nekem már a háború elejétől az a véleményem, hogy a nyugat direkt húzza az időt, a "ha az ellenséged ássa a saját sírját, nehogy megállítsd" elv alapján. A kérdés csak az, hogy milyen mély is kell legyen a gödör.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Úgy tűnik, az utóbbi héten megfordult a háború menete. Az ukránok ellentámadásba lendültek és napok alatt visszafoglaltak településeket amelyeket az oroszoknak hetekbe tellett elfoglalni. Ami az igazán fontos, hogy megmutatták a nyugatnak, hogy nem lacafacáznak, ha kapnak fegyvereket, képesek győzelmet elérni. Remélem a nyugat is értékelni fogja a sikereiket és további fegyverekkel segít és akkor talán nemsokára véget ér a háború, Ukrajna újra visszanyeri régi határait és mindenki leül és levonja a következtetéseket.

Sajnos abban nem hiszek, hogy az emberek letesznek a háborúzásról, sajnos túl könnyű megoldásnak tűnik az igazi problémákra. Csak legalább a történelem meg nem értését nem így kéne kijavítani...

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Nem nagyon írtam róla az utóbbi időben, de a háború még mindig zajlik és persze én még mindig rá vagyok cuppanva a hírekre. Persze, azért csökkent az érdeklődésem, de az értetlenségem meg nőtt, erről fogok most írni röviden.

Próbálom megérteni az oroszokat, hogy mi a végjáték, de nem tudom megérteni. Aztán most arra gondoltam, hogy az a baj, hogy racionálisan próbálom mindezt végigvinni és úgy lehetetlen. Egy ideje már amúgy is belementek abba a játékba, hogy bebizonyítsák, hogy irracionálisak. Erről szól a hazudozás, a háborús bűnök, az atombombával a fenyegetés. Racionális ellenfeleknek mindez komoly elrettentésként kéne szolgáljon, de ugyebár két ember kell a játékhoz, az ellenfelek is tehetnek úgy, hogy nem hisznek a blöffnek. Elvégre, irracionalitással nem lehet országot építeni, sokan próbálták már, de végül mindig belebuktak.

Szóval nem hiszek az atombombás fenyegetésnek, szerintem csak megjátsszák az irracionalitást. Ha pedig nem, akkor remélem, akik túlélik az atomháborút, bevetik sóval Oroszországot, lesz vele munka, de megérdemlik, hogy lehúzzuk őket a történelem süllyesztőjén. Sokkal inkább mint sok más népet.

Egyébként most már nagyon úgy tűnik, hogy az ukránoknak menni fog a győzelem. Persze lassan, taktikusan, sajnos sok civilt fognak még az oroszok megölni közben, de csatát már nem tudnak nyerni, még kicsit sem, néhány települést fel kell adni az ellentámadásig, de ami egynek ék, az kettőnek átkarolás és az idő mindenképpen nekik dolgozik. Aztán majd meglátjuk, mi lesz a Krímmel.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Hmm, ha Kína tényleg beszáll az oroszok oldalán a háborúba, akkor azt hiszem, mire véget ér ez a háború, nem fogunk ráismerni a világra, vagy a világrendre. Én azt hittem, még van legalább 20 évünk lassan megfőni, mint béka a levesben, de ez egyáltalán nem biztos már.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Ma van az első nap, hogy elhiszem, Ukrajna megnyerheti a háborút. Persze, remélni eddig is reméltem, csak nem gondoltam valósnak az esélyeit. De mától Ukrajnára szavazok. Mégpedig azért, mert Oroszország el fogja veszíteni a háborút, ugyanis a gazdaságukat a béka segge alá bombázzák. Na nem a szankciók, azok elég kellemetlenek, de lehet velük élni. Hanem az, hogy minden cég megszünteti a kapcsolatait velük. Ezt pedig nem lehet túlélni a 21. században. Talán Kínának sikerülne, mert ők gyártják a termékek nagy részét, meg esetleg Amerikának, mert ők talán elég hamar fel tudnának húzni még néhány csip gyárat, bár arról fogalmam sincs, az ASML-t mennyi időbe tellene helyettesíteni. De az összes többi ország, ha nem tud orvosságot, számítógépeket, szoftvereket, repülőket, hajókat, autókat, satöbbit vásárolni a többitől, akkor meg van lőve. Márpedig Oroszország most éppen ebben a helyzetben találja magát. A kérdés csak az, hogy hány ukrán fog meghalni addig, amíg megértik, hogy itt a vég, rendezni kell az ügyeket, bármi áron.

Úgy is lehet fogalmazni, hogy ezt a háborút a cancel kultúra fogja megnyerni Ukrajnának. Példa nélküli.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Nem tudom, honnan jön az, ami kijön mindenkiből háború esetén. Én például nem tudok leszállni a hírekről és a tuitterről, de ezt nem hiszem, hogy evolúciós túlélési stratégia lenne. Ugyanakkor meg az, hogy az oroszokat kollektíven bűnösként kezeljük, valószínűleg evolúciós eredetű. Nem csak jelezni kellett a népirtással kacérkodó törzsfőnököknek, hogy az ő törzsét is kinyírják, ha lehetőség adódik rá, hanem be is kellett váltani azt, mert minden blöff csak egyszer működik. Legfennebb kétszer. Persze jó lenne, ha már mindenki fejben megérkezett volna a 21. századba, de úgy tűnik, egyesek még középkori birodalmakról álmodnak végtelen szántóföldekkel.

Az mindenesetre valamiképp megnyugtató, hogy úgy tűnik, az oroszoknak egyelőre nem sikerült fogást találni az ukránokon, akiken látszik, hogy az utóbbi 8 évet készüléssel töltötték az orosz invázióra és a világ is beállt rendesen mögéjük, aki meg nem, az majd megbánja valamikor. Persze a ruszki medve akkora, hogy lehet, még így is nagyon csúnya lesz a háború vége, szerintem van az a vonal, amit már a nyugat nem enged túllépni, de egyértelmű, hogy most még azt nézik, hogy Putyin hogy ássa a saját sírját. Talán még bátorítják is. Talán egyesek már arról álmodoznak, hogy hogyan győzzék meg az orosz sztyeppét, hogy ledobja Moszkva rabigáját.

Nincs valami nagy kedvem élni se mostanában, dolgozni is alig sikerül, de hát legalább nem a mi ablakunk alatt robbannak a bombák, szóval nem sírok.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Nincs valami jó kedvem, nem is akarok sem vicceset sem okosat írni, azt szeretném, hogy minél hamarabb vége legyen a háborúnak. Természetesen csak Ukrajna győzelmével érhet véget hamar a háború most már, de hogy ki is fogja legyőzni Putyint, az jó kérdés. Remélem azért hamar megtörténik, mert teljesen letargiában tart ez az egész történet. Sosem voltam nagy Putyin fan, de ha eltűnne egyik napról a másikra, nem sírnék a kopac feje után.

Szeretnék arra gondolni, hogy egy nagy ébredést fog beindítani ez az értelmetlen háború és a zöldítést komolyan fogjuk ezentúl venni, de nem nagyon hiszek benne.

Mind meghalunk, csak a kérdés, hogy még mennyit húzzuk.

Zene.

nyehónye

Egy ilyen nevezetes napon, mint a mai, 22022022, Putyin bevonultatta a csapatait Donbaszba meg Luhanszkba és gondolom nem azért csinálta végig az utóbbi hónapok cirkuszát, hogy olcsó vakációt biztosítson a katonáknak, szóval valószínűleg lesz háború Ukrajnában. Nem fogok spekulálni ezután, nem jött be a jóslatom, hogy nem lesz háború és ezután csak azt írom le amit el is hiszek, hogy valós, persze én ugyebár nehezen tudnám ellenőrizni a híreket, szóval nem hiszem, hogy sokat fogok ezzel a témával foglalkozni, a fontosabb pillanatokon kívül, mert hát mégis csak egy háború, mostanában ezeknek illett volna ritkának lennie. Nem is tudom melyik háború a rosszabb, amit irracionális okokból vívnak, vagy amelyiket racionális okokból vívnak. Ez a mostani szerintem az első csoportba fog tartozni, szóval még nagyobb esélye lesz eldurvulni.

Na, meglátjuk.

Zene.