filmek

Hát ebben a hónapban sem néztünk nagyon sok filmet, bár azért két 10 részes sorozat is benne van a pakliban, igaz csak az elsőt néztük csak ebben a hónapban, a másodikra a múlt hónapban kattantam rá, de már csak részenként lehetett a heti adagot felszípni. Ja és egy mini is. Szóval azért néztük elég filmet, meg játszottam is, de arról még nem írok.

Castle Rock (1. szezon): Kedvem volt valami ijesztegetős sorozathoz, ez is olyasmi, de azért gyengécske. Nem volt rossz, de túl sok klisé volt benne, bár azért volt benne pár szép megoldás, amelyek nekem újak, de az is lehet, hogy csak én nem láttam azt ahonnan lopták őket. Pl. amikor a mama az emlékeit és a valóságot a sakkfigurákkal próbálja rendszerezni, az jó volt, meg amikor a hangszigetelt szobás filozófia is jó volt, de a fő történeti szál valahogy úgy tűnt, mintha nem igazán tudták volna mit is akarnak kihozni belőle, a szerelmi szál meg csak úgy elsikkadt. Ja, jó poén volt még a tematikus motel története is. Szóval lehetett volna sokkal jobb is, ha tudták volna mit is akarnak. Kár. Azért lehet a második szezonra is sort kerítünk egyszer, főként mert az független az első szezontól, de mivel utána lelőtték a sorozatot, nem jó ómen.

Spy/Master (minisorozat): Jó kis kémes történet lenne ez, ha nem akarták volna a Pacepa történetét a James Bondéval keverni. Minden tetszett ebben is, kivéve a főszál. A kor, a város, a kémszervezetek és kémelhárító szervezetek versengése, minden vagány volt, több kellett volna ezekből és kevesebb szósz abból, hogy Godeanu hogyan is defektál, mert az egyrészt kitaláció, ennél sokkal egyszerűbb volt a valóság gondolom és amúgy sem volt érdekes, hogy Carter hányszor nem írja alá amit alá kellene írnia, amikor mindenki úgyis tudta, hogy a kém bácsi az USÁban köt ki. A végső lövöldözős mese meg már eléggé nevetséges volt, kevesebb ilyent és több Stázi hercegnőt, ha lehet. Meg több kommunista Romániát meg Ceausescut meg Elenat is, nekem bár nagyon zavaró volt, hogy nem nagyon hasonlítottak arra a képre amire én emlékszem, a kettejük dinamikája nagyon érdekes volt. Kár hogy ezzel ki is fogytunk a defektált kémekből, ha jól tudom, talán egyszer lesz kapacitás a defektált emberek történeteire is.

Escape the Field (2022): Egy kis ijesztgetős menekülős filmet akartunk nézni, hát ez elég gyenge volt. Ami megmaradt, hogy a végén mennyire kellett sietni a titkok megfejtésével, nem is maradt idő arra, hogy igazi titoknak érezzük a titkot. Csak ha nagyon szereti valaki a témát, akkor ajánlom, akkor is inkább csak levezetésnek.

Morbius (2022): Ez a film nagyot bukott, legalábbis azt olvastam róla, aztán meg a wiki szerint egész szép bevételt termelt a moziban is, persze lehet a marketing költségek miatt még így is pirosban volt. Az volt a poén, hogy a Sony hamar kivonta a mozikból, amikor látták hogy nem megy, aztán valahogy a közönség meggyőzte őket, hogy újra megjárassák vele a mozikat, de másodszorra sem akarta senki megnézni (illetve azért talán mégis, vagy lehet alapvetően külföldön). Nem is volt számomra igazán világos, hogy ez egy képregényfilm, annyira párhuzamos vagyok azzal a világgal, aztán mikor megláttam a MARVEL lógót akkor kiderült, de ha már úgyis eldöntöttük, hogy megnézzük, akkor már megnéztük két részletben. Egyébként tényleg az a baj vele, hogy egy nagy semmi a történet, egy fikarcnyi szüszpansz nincs benne és még csak nem is olyan nagyon látványos (kivéve azt, amikor csíkot húznak futás közben). Valamit tanulni belőle, az fel sem merül. A legátlagosabb átlag, lehet ennek is kéne külön kategóriát létrehozni valamilyen szakmai rendezvényen, bizonyára nagy verseny lenne érte, de a 2022-es címet tuti ez a film vinné.

The Equalizer (2014): Akartunk valami akciófilmet is nézni. Hát ez is elég átlagos, én élvezem Denzel Washingtont ahogy mecsergeti a száját, más nincs nagyon benne érdekes. Meg kéne tudnom valahogy, hogy ezt a mecsergést ő hozta a filmes karaktereibe, vagy valamelyik karakterétől örökölte. Játszott néhány régi jó filmben amit érdemes lenne újra nézni és keresni a kérdésre a választ.

El Topo (1970): Nagyon régóta fent volt a listámon ez a film, ennyir kommersz szar után gondoltam egy kicsit felüdülök vele. Azért nem volt akkora katarzis, én nem igazán vagyok western rajongó, arról is csak most hallottam először, hogy létezik az acid western zsáner, ahova ez a film is tartozik. Azt azért meg kell hagyni, hogy legalább a gyilkolás értelmesebben reprezentált a mai filmiparban mint a 70-es években a kis költségvetésű filmekben, már-már zavaró ahogy ebben meghalnak az emberek egy pisztolylövéstől. Na de persze gondolat az sokkal több van itt mint az előző filmekben, csak az a kár, hogy vagy nem értem őket (a 4 bölcs mondandójából csak az utolsót értettem féle forma) és a második részben a városban túl explicit az osztályharc meg a fals istenek imádata. Ami igazán tetszett a filmben, az a természetes díszlet, a lepusztult sivatag meg a barlang meg a városka is. Nem hinném, hogy nagyon tudatos lenne a minimalizmus, inkább a szükség hozta így, de nekem nagyon bejött, vártam mindig a következő helyszínt, egész jól ellensúlyozta a néhol rikítóan blőd eseményeket. Ja és az is jó most, hogy nincs ennyi hulla a filmekben, amit ebben csinálnak, annak már eléggé elveszett az értelme. A végén a buddhista szerzetesre hajazó önfelgyújtás meg meggyőzött arról, hogy igazából nincs egy átfogó történet, csak néhány gondolat gyöngysorba fűzve, de nekem elég foghíjas a gyöngysor és nem hinném, hogy nagyon ki akarom majd utólag egészíteni. Esetleg a mester következő filmjével, a Szent Heggyel, amit szintén nem láttam.

From (2. szezon): Előre vetítem, hogy ez a sorozat nekem annyira bejön, hogy az már gyanus. Lehet, hogy annyira kevés olyan filmet nézek, ami igazán bejön, hogy ha valami csak kicsit közel kerül ehhez a kategóriához, máris elkezdek rajongani érte. Nem emlékszem mi jött be ennyire nagyon az utóbbi években. Talán az Edge of Tomorrow, előtte meg a Cloud Atlas. Szóval ez nagyon nagyon bejön. Lehet, hogy másnak nem, de hát az teljesen okés, nekem sem jön be a legtöbb film amiért mások rajonganak. Ez a sorozat mesterien adagolja a szürreálist a reálissal, a karakterek nagyon ki vannak centizve az unalmas és az érdekes között és persze mindig hoznak egy kis ismert ismeretlen és ismeretlen ismeretlen szüszpanszot. Többször is volt az, hogy úgy éreztem, hogy most egy töltelék részt nézek, aztán bedobtak valamit és máris minden érdekes volt megint és több lett a kérdés mint a válasz. Valahogy az van, hogy itt az egyszerű dolgoknak is súlya van, talán azzal érik el ezt, hogy iszonyú jól egyensúlyoznak a kiszámíthatóság mezsgyéjén. Néhány spojler következik, ha valakinek ez számít. Tuti biztos volt, hogy Viktor múltjában van valami tragédia, de amikor kiderült, hogy a hugicája volt az a veszteség, ami megállította az érzelmi fejlődésben, attól teljesen lehidaltam. Vagy az egész összeesküvés elméletes dolog annyira jellemző volt, mégis annyira rémisztő, hogy ez a reakciója az embereknek a halál torkában is. Az utolsó rész persze rendesen odatett, a különböző szálak nagyon jól futottak ki a finisbe, az, meg, hogy a csaj kiszabadult (egyrészt Lostos örökség) és most akkor valószínűleg az lesz a feladata, hogy visszatérjen a családjáért, másrészt a sheriff csak megoldja a legégetőbb problémát és az okos bácsi is rájön, hogy nem lehet a kérdésre a választ megtalálni csak ha hajlandó kockáztatni is. Nekem nagyon bejött ez a finis, remélem ilyen szinten tudják folytatni a következő szezonban is. Az is persze jó lenne, elmennének metába lassan, bonyolultabb a gonosz ökoszisztémája mint gondoltuk, lehet a monszterek is csak rabok ebben a világban és magasabb szintű erők keverik a szart. De persze a túl sok meta is megárt, még nincs felkészülve a banda rá. De azt sem szeretném, ha nagyon elhúznák a témát, anélkül, hogy igazán érdekes fordulatokat tegyenek. Szóval nagyon várom a folytatást.

a királyfi harca a termodinamika ördögével

Nemrég vitatkoztam egy tudós emberrel, hogy az emberi szervezetben a súly fogyasztása csak egyszerűen az energia bevitel és kivitel egyensúlyától függ, vagy kicsit bonyolultabb a rendszer és bár elvileg tényleg csak ennyiről van szó, az ember egy bonyolult gép amelynek van egy bonyolult belső állapota ami egyrészt nem ismert, másrészt ezt az egész energia háztartást torzítja időben. Ezért jobb lenne ha a test ritmusa alapján adagolnánk a bevitt energiát, de persze a súly egyensúlya az energia egyensúlyától függ. De a tudós ember szerint a termodinamika az úr, minden más csak mese.

Máskor azt mondom a tudós embernek, hogy világ gdp-jének minden 3 dollárának előállításához 1 kg co2-t bocsátunk ki. 0-ra kéne levigyük a kibocsátott co2-t, de ez teljességgel elképzelhetetlen a mai világban. Ezért nem sokára a co2 által okozott klímaváltozás ki fogja nyírni az embereket. Lehet nem az összeset, csak úgy 99%-ot. Mert hát a termodinamika. De erre a tudós ember azt mondja, hogy az ember majd megoldja a problémát, mert nagyon jól adaptálódik mindenhez és milyen sok vicces kütyüt feltaláltunk. Szerintem meg ez a mese, a termodinamika az úr.

A tanulság az, hogy nem csak a termodinamika az úr, hanem a mese is, csak az egyensúlyt kell megtalálni köztük.

Demó.

Zene.

amikor a csokis fagyiról kiderül, hogy málnás

A tegnapi nagy puccs, vihar a bilibennek bizonyult. Úgy látszik, már egy jó kis puccsot sincs kedvük csinálni a ruszkiknak. Na, azért még nem ért véget a cirkusz, előhozhatják a boát, de még váratják magukat a zurak.

Demó.

Zene.

amikor a fagyi visszanyal

Ez a Prigozsin figura a katonáival megindult rendet teremteni Moszkvába és Putyin ahelyett, hogy kiegyezzen vele, felvette a kesztyűt és a puccs leverésére szólította fel a katonaságot (meg amilyen biztonsági szervezeteik még vannak), amely egyelőre nem nagyon akaródzik teljesíteni ezt a parancsot.

Hát nem semmi.

Többet nem is fogok erről írni, amíg az eredmény meg nem születik, nem akarok túl sok háborút a blogra, ha már van a közelünkben több is mint kell. Van egy olyan érzésem, hogy nem fog sokat tartani.

Demó.

Zene.

a gúgel a blogom életére tör

Pár napja értesített a gúgel, hogy törlik az album archívumomat, mentsem le a képeket amik benne vannak. Na mondom, ennek fele sem tréfa, nosza nézzük meg miről van szó. Úgy látom, hogy a blog képei vannak az album archívumomban, szóval meglehet, hogy el fognak tűnni a képek a blogról. Nem fogom kézzel visszatöltögetni őket, mert elég sok van, de nem túl érdekesek, csak úgy mint az egész blog. Azért egy bejegyzésért kár lesz, de hát na, ha a gúgel nem akarja tovább támogatni ezt a dolgot, nincs mit tenni. Én azért írogatni még fogok, lehet képeket is lehet majd megint tenni, csak azok a gúgel fotózban lesznek tárolva, amíg le nem lövik azt is. Meglátjuk, július 19-én üt az óra.

Igen, sikerült megállnom, hogy elkezdjem a régi bejegyzéseket olvasni, nem is volt nehéz.

Más. Egy kis politika. A pészédé máris kezdi a hacacárét a pénélével. Én úgy látom, hogy egyre inkább gazdasági válságba tartunk és ha a politikus bácsik is úgy látják, akkor logikus lenne minél kevesebb válság hátszelében választani, azaz minél hamarabb. Szóval akkor lehet, hogy lesz előre hozott választás. Fogadni egy száraz kiflivégben fogadnék rá, annyira érzem azt, hogy értem a román politikát. Nincs is amit érteni, amikor nem a racionális döntések kiagyalásáról szól a dolog, hanem arról, hogy ki kit hogyan ken meg és mivel és mennyi az annyi. Lehet azért olyan népszerű nálunk a szerencsejáték, mert több értelem van benne mint a politikában.

Demó.

Zene.

natural born killers (1994)

Most az van, hogy inkább játszom a szabad időmben, próbálom a blogra és tuitterre fordított időt limitálni. Tiffre sem megyek, rengeteg jó film kimaradt az életemből és még rengeteg ki is fog maradni, én inkább a játékokat kedvelem. Ehhez képest persze sokkal több időt töltök film nézéssel mint játszással, de ez talán még változhat és ugyebár a filmnézés nem magányos tevékenység (ne is beszéljünk a multiban játszásról, sose volt az esetem). Úgy volt, hogy nem is megyek el egy filmre sem, elég nekem a Tangerine Dream koncert, de aztán láttam, hogy van még jegy a Natural Born Killersre és a rendező is itt lesz, gondoltam mégis csak elmegyek megnézni, mert szerettem ezt a filmet. Valamikor.

Először az elefánt. Én régebben nagyra tartottam Oliver Stone-t, egyrészt ez a filme miatt, meg az Ég és Föld között miatt, ami A Nap Birodalmával együtt azt hiszem megalapozta a keleti filmek iránti érdeklődésemet (bár mindkettő nyugati rendező háborús filmje ami keleten játszódik). Azt hiszem, ezekben a filmekben igéztek meg először a gyönyörű ferde szemek. Aztán hallottam, hogy Putinnal készített interjút, ami akkoriban még kuriózum volt és nem nagyon érdekelt. Aztán láttam az interjúját Lexxel és összeállt a kép. A rendező úr régebben joggal kritizálta az amerikai rendszert, még most is joggal teszi azt, csak elkövette azt a hibát, hogy Putint (is) választotta szövetségesül ehhez, ami egy ideig védhető álláspont volt, de a háború kitörése óta azért elég komoly mentális bukfenceket kell vetni ahhoz, hogy Putint bármiben követendő példaként tüntessük fel. Ami számomra a legfurább, hogy egyes emberek (mint Stone is, de számomra a legnagyobb csalódás Chomsky) képtelenek azt mondani, hogy eddig túljárt az eszemen Putin, de az újabb információk birtokában már nem támogatom sem őt, sem azt amit képvisel. Ebben én amúgy sem látok semmi arcvesztést, Putin azért rendesen túljárt a nyugati világ eszén (bár szerintem a katonai elemzők tudták, hogy a háború elkerülhetetlen és állítólag elég sok politikusnak is nyíltan beszélt róla). Én persze el tudom fogadni, hogy ezek az emberek képtelenek beismerni a tévedésüket, megérteni nem tudom, de hát vagyok így még egy csomó dologgal. Azért persze a régebbi filmjeit még mindig szeretem és remélem pótolni is fogok párat amit nem láttam az idők során.

Maga a film valamikor bejött, mert viccesnek tartottam és könnyen azonosítható volt az üzenete. Az üzenete ugye az, hogy vannak a kis emberek, akik mindig az áldozatok, de néha kézbe veszik a dolgokat és rendet vágnak maguknak. Persze mindenből a gonosz média profitál és hát a rendőrség és a börtönöket működtető szervezetek is nyakig sárosak. Ez volt egyébként a rendező üzenete is, amikor kérdezték a film mondanivalójáról. Esz persze nekem ma már nem elég, közben hallottam egyet-s-mást az amerikai történelemről meg gazdasági folyamatokról. Szóval fel lehet úgy is fogni, hogy lerombolja a 80-as évek mítoszát, hogy a városok a fertő forrásai, a vidéken mindenki makulátlan vasárnapi iskolás. De azt is fel lehetne tenni kérdésként, hogy azért a médián kívül rengeteg gonosz dolog van még az amerikai társadalomban, vegyük mondjuk a gyógyszeripart, vagy a vallás ipart, vagy az autó ipart, vagy a munkanélküliséget. Miért nem ezek lettek a kritika célpontjai? Sokkal nagyobb kárt okoznak mint az, hogy az emberek fejében lassan megrohasztja az agyat a tévé. Persze, lehet, ezekkel a problémákkal nem lehet ilyen felszínesen elbánni, mint mondjuk ahogy a médiával elbánnak az utolsó jelenetben.

Persze, lehet a fegyverek és az iparuk kritikájaként is értelmezni a filmet, csak szerintem úgy viszont gyomorfogató, főként az utóbbi 30 év tükrében. Amikor már ott tartunk, hogy a gyerekek leggyakoribb halál oka az, hogy tömeggyilkosok áldozatává válnak, valahogy nem jön azzal viccelődni, hogy a főhősök poénból kinyírnak (szinte) mindenkit egy kávézóban, csak mert úgy van kedvük. Igenis különbség van áldozat és áldozat között, kellenek határok, amelyeket semmiképpen sem lenne szabad (és lehetőség) túllépni.

Szóval úgy mentem el a filmre, hogy ez egy jó film, bár arra sem emlékeztem az elején, hogy túlélik-e a kalandokat vagy sem, de valahogy gyomorforgatónak találtam és bár értem a szándékot, sőt, most még a nincs szabad akarat gondolatkörben próbálom is újraértelmezni, de valahogy úgy látom, hogy inkább viccel a témával mint próbálja bemutatni az igazi szörnyűséget. A vágás meg az egész videóklippes jelleg teljesen ezt támasztja alá. Lehet ez akkoriban újszerű volt, meg a tévé kritika jelleget erősítette, de nekem fordítva működik, azt mondja, hogy ez csak olcsó kis játék, könnyed szórakozás az egész.

Na jó, hazafele az úton sok egyéb dologra is gondoltam még, de most lusta vagyok újra átgondolni. Mindenesetre már nem tartom annyira jó filmnek, az biztos.

Demó.

Zene.

kinek a narancs, kinek a tangerine

A TIFF elhozta a Tangerine Dream-et és én voltam a koncertjükön. Nagyon bejön nekem ez az elektronikus elszállós zene, bár a TD eléggé kimaradt. Na nem baj, a jótúbnak köszönhetően lesz lehetőségem pótolni, elég termékenyek voltak szerencsére. Félig olyan volt a koncert egyébként, mintha demo vetítésen lett volna az ember, a vizuál és a zene is teljesen az volt. Szóval imádom én az ilyen hanghullám nyenyergetést és nem hogy elvesz az élvezetből, hogy a hang teljesen digitális (bár volt hegedűszó is, csak kicsit nyenyergetve, de gondolom csak sportból csinálják, mára már a hegedű szintézis is megy jól), hanem hozzáad számomra. Ha valaki tud úgy jó zenét csinálni, hogy nem kell hozzá csapkodjon, vagdalja a levegőt, vagy lehúzza az istenek szakállát, hát az még jobb.

Volt Panoráma főcím is, a Chronozon. Mást sajnos nem ismertem fel, de majd pótolok.

Érdekes volt látni, hogy voltak egész idős bácsikák is, elgondolkodtatott, hogy azok az emberek az átkosban nem kis költségen szerezték be ezeket a lemezeket, hogy aztán otthon hallgathassák a jó zenét és elvonja a figyelmüket mindarról a sok gonoszságról ami körülöttük zajlik. Azt hiszem, nekem is lett volna ilyen szerepe a zenének az életemben, ha az átkosban eszméltem volna magamra. Szerencsére nem eszméltem eléggé magamra az alatt a kicsit több mint 9 év alatt amit benne töltöttem. Szerencsésen megúsztam.

Azon is gondolkodtam, hogy vajon a szekuritáté követte ezeknek a lemezeknek az útját a társadalomban? Netalán próbálták osztályozni, hogy milyen fajta zene mennyire radikalizálja/nyugtatja a népet? Esetleg számolták a lemezeket? Mondjuk a francia testvér Jarre jobban elfogadható volt, mint a német TD? Egyszer talán a mestint választ ad ezekre a kérdéseimre, ha ráengedik a dokumentumokra amelyeket még nem semmisítettek meg. Valószínűleg nem vették komolyan a zenét, vagy tudták, hogy hagyni kell egy menedéket az embereknek...

Demó.

Zene.

a szerecsen 6dof forgandó

Na, az epöl belecsapott a lecsóba, bejelentették a vr szemüvegüket, potom 3499 dollárért. Nem tudom mennyire komolyak a szándékaik, talán komolyabban gondolják mint a gúgel anno, jó lenne, mert akkor előbb-utóbb kénytelenek lennének valami megfizethetőbb árú terméket is gyártani, ez így egyelőre nem játszik. Ha majd 500 dollárról beszélünk, talán én is veszek, addig marad a hír szinten a dolog.

Ha már ájtí, talán az utóbbi idő legérdekesebb fejleménye az nvidia szárnyalása és az intel mélyrepülése. Nem semmi, hogy az nvidia lassan egy nagyságrenddel többet ér mint az intel és a trilliárd dolláros kategóriába vágyik. Még az amd is az intel duplájára nőtt. Persze, lehet, mint a főnixmadár, feltámad az intel is nemsokára, ugyebár az amd is erőst gyengélkedett még öt éve, aztán kinőtte magát. Az biztos, hogy az ájtíben a szerencse eléggé forgandó, talán ezért is pörög annyira.

Most aztán már tényleg ritkulni fognak a bejegyzések, nekifogtam játszani blogolás és tuitter bújás helyett és hát azt kell mondjam, nem árt meg a mentális egészségemnek. De azért havi néhány poszt összejön, talán, ha van valami igazán fontos, vagy igazán nagy hüleség. :)

Demó.

Zene.

Még. Még. Még.