Sajnos téma lett a háború ezen a blogon, most éppen egy új háború kezd kitörni Izrael és Irán között. Nekem egyik rezsim sem szimpatikus (bár nem egyformán nem szimpatikusak, ahogy lehet különböző okok miatt nem szeretni a medvehagymát és a brokkolit, ugyanúgy lehet különböző okok miatt nem szeretni Bibit és az ajatollaht is). Sajnos, mint minden háborúban, a civilek fizetik a legnagyobb árat, de legalább előbb-utóbb megszabadulunk az egyik rezsimtől a kettő közül (bár elvileg Bibitől választások révén is meg lehetne szabadulni, nem igazán működik ez már).
Tegnap óta tűzszünet van Gázában, reméljük tartós béke és újjáépítés követi és a gyilkosok megfizetnek a tetteikért.
Továbbá jó esély van arra is, hogy Ukrajna és Oroszország is békét kössön idén.
Lehet, hogy ez egy jó év lesz végül is. Semmilyen más probléma nem tűnik olyan megoldhatatlannak, mint ez a kettő. Főként türelemre és nyugalomra lesz szükség, esetleg a nadrágszíj meghúzására is, de akkor legalább több idő marad régi játékokkal játszani és olvasni.
Sajnos a hülyeség bele van égve ebbe a világba, ezt el kell fogadni. De legalább az ember fel tudja ismerni és el tudja kerülni. Az már elég.
Demó.
AI.
Ha már annyit írtam háborúról ebben a blogban, akkor írjuk le azt is, hogy Szíriában véget ért az Assad rezsim a mai nappal, 11 napot tartott a harc ami végül elsöpörte a diktátort és aránylag simán ment az egész. Ha jól értem, a rezsim katonái sem igazán tanúsítottak ellenállást, Damaszkusz harcok nélkül esett el, a rezsimet segítő orosz meg iráni csapatok is hamar rájöttek, hogy nincs itt amiért harcolni és mivel a hátországaiknak most egyéb elfoglaltságai vannak, a visszavonulás volt az egyetlen szándékuk.
Hogy mi jön, azt nem tudom, reméljük jobb világ a szíreknek, minél tovább. Aztán majd meglátjuk.
Reméljük Assad nem halt meg abban a bizonyos repülő szerencsétlenségben, hanem majd összekotorják valahonnan és a Nemzetközi Törvényszék ítéletet mond felette.
Na ez ki kellett jöjjön.
Szóval az egyik értelme a blognak az, hogy követni tudom (illetve tudni fogom valamikor, ha nagyon érdekel) azt, hogy hogyan változik a véleményem a dolgokról. Azt hiszem, már ez is elég szokatlan dolog, hogy az ember elfogadja, hogy változik a véleménye, a legtöbben csak mondják ezt, de valójában nem hisznek benne.
Az egyik dolog ami érdekel, az a jövő. A jövőtől én általában félni szoktam, csak néha néhány órára vagyok optimista, annyira gyakran azért mégsem blogolhatok, hogy ezeket a pillanatokat elfogjam.
Nem féltem én mindig az éghajlatváltozás által okozott apokalipszistől, szerintem ez a téma igazán csak a pandémia óta jelent meg a blogban, persze, előtte is tudtam, hogy nem a legjobban mennek a dolgok, de nem gondoltam, hogy apokalipszis lesz. Aztán egy időre nagyon beparáztam, de most ott vagyok, hogy nem is félek már annyira. Megszoktam, vagy csak a többi dologtól jobban félek már, nem tudom.
Mindenesetre most fel fogom sorolni azokat a dolgokat amiktől a leginkább félek most a jövővel kapcsolatban és írok egy kis kommentárt is, hogy miért. Sok kommentárt kéne írni, vagy keveset de jót, nekem most egyik sem fog összejönni.
1. Éghajlatváltozás: na igen, szóval ez még mindig játszik, nem is igazán az elsődleges hatásoktól félek, hanem inkább a másodlagos, sőt harmadlagosoktól. Elsődleges az, hogy leesik rengeteg csapadék és elmos egy várost, vagy kialakul egy hőkupola egy terület fölött és napokon keresztül olyan hőséget hoz, amit sokan nem bírnak ki. Ezek a dolgok elég szörnyűek, de annyira ritkák, hogy ha még tízszereződik is a gyakoriságuk, rengeteg időbe kerül míg kiirtják az emberiséget. Felkészülni rájuk nem lehet, csak el lehet menni az útjukból. A másodlagos hatások már azok, hogy mondjuk a szárazság miatt nem lesz termés, vagy elszaporodnak a szúnyogok amelyek mindenféle víruskát hordoznak. Ezek már sokkal nagyobb kárt tudnak okozni, már most is éheznek az emberek Afrikában miatta. A harmadlagos effektus az, hogy ezeket a problémákat az emberek háborúkkal próbálják megoldani. Na, itt már egész százalékpontokban lehet majd számolni a népességfogyást. Az apokalipszis túlélésére lehetetlen jó stratégiát készíteni, nagyon függ az a népességfogyás gyorsaságától, közben a technológiai fejlődéstől. Pl. nem úgy gondolom, hogy napelemekből meg elektromos autókból hiányt fognak szenvedni az első hullám túlélői. Valószínűleg fegyverekből sem. Valahogy mégis úgy érzem most, hogy túl tudjuk élni ezt, ha nem lesz atomháború. Régebben haragudtam a gazdagokra, hogy azért teszik tönkre a földet, mert azt hiszik, hogy pénzzel túlélhetik az apokalipszist, de idén változott a véleményem, azt hiszem, ők ugyanúgy rabjai a sok pénznek, mint a szegények a kevésnek. Sosincs elég belőle. Meg aztán, a gyerekeik már egy más világba születnek, látva a szüleik által okozott pusztulást, lehet, nem lesznek olyan balfaszok. Szóval az éghajlatváltozást túlélhetőnek vélem, ha csak a lakosság 1%-a is éli túl, pár évszázad alatt visszanyerhetjük a mostani népességi szintet, ha akarjuk.
2. Háborúk: ez csak a ukrajnai háború óta foglalkoztat, azt hittem, az értelmetlen háborúk vívása már a múlté, de sajnos nem így van. Sajnos egyre inkább valószínűnek tartom a harmadik világháborút, valószínűleg az éghajlatváltozás is közre fog játszani benne. Ha sikerülne kihagyni az atomot belőle, akkor talán itt is úgy gondolom, hogy a népesség 1%-ának jó esélye van túlélni, ha nem, akkor viszont vége a mókának. Persze, az atomfegyverek újra divatba jönnek majd, ha az oroszok legyőzik az ukránokat, utána már csak az a kérdés, hogy miért nincs sapka a nyuszikán. Mert hogy a nyuszikának több becsülete van, mint a nyugati keresztény kultúra éllovasainak együtt, az bizisten.
3. Mesterséges intelligencia: ez is csak az utóbbi pár évben került fel a listára. Sajnos a kapitalizmus és a mesterséges intelligencia együtt kizárja az nagy számú népesség lehetőségét. Az emberek azt szokták mondani, hogy azért van szükség sok emberre, hogy legyen nagy piaca a kapitalistáknak és így sok pénze legyen, de nem értik, hogy a pénz nem egy valós cél. Igazi értéket nem is jelent, csak a mostani rendszerben van értelme, felgyorsítja bizonyos feladatok megoldását, de arra pl. nem jó megoldás, hogy az ember úgy érezze, elérte amit akart. Az igazi cél az az erő, azt pedig egy általános intelligenciával felruházott robothadsereg jelenti. Az erő logikája szerint amikor valaki jelentős előnyre tesz szert, akkor kötelező az utána loholókat kiiktatnia, nehogy szövetkezni tudjanak. A szabályozatlan kapitalizmusnak is az a logikája, hogy csak egy maradhat a rendszer legtetején és egyre inkább úgy tűnik, hogy a kapitalisták kezdik megunni, hogy szabályozni akarják őket, pedig nem is igazán túl jók ezek a szabályok. Itt azért van némi esély a túlélésre, talán a társadalom hamarabb magához tér, mielőtt még az a bizonyos robothadsereg megépülne. Most egyébként úgy gondolom, hogy nem lesz azért olyan gyors az az intelligencia robbanás, szóval nem napok vagy hetek alatt fog megtörténni, inkább évek, sőt még inkább évtizedek alatt, az univerzum azért még mindig túl bonyolult, ahhoz, hogy valaki erőből megoldja minden rejtélyét. Lépésről lépésre lehet csak felépíteni az absztrakciók azon tornyát ami felér a mennyig. Legalább a mesterséges intelligencia nem lesz olyan konok, hogy ha kitalál egy absztrakciót, mint mondjuk az objektum orientált programozás, akkor azután is kitartson mellette, ha egyértelművé vált, hogy több a gond vele mint ami hasznot hoz. :) Szóval az intelligenciarobbanás előtt lesz még pár évünk, amikor már az emberekre nem lesz szükség a létező munkahelyek betöltésére, ha ez alatt sikerül kirúgni a vezérigazgatókat az igazgatótanáccsal egyetemben, akkor van esély túlélni. Sőt. A mesterséges intelligenciában az e legfaszább, hogy simán utópiát is hozhat, mindenki boldog lesz és kövér és örökké fog élni, ha nem is máshol, de valamilyen számítógép memóriájában. Vagy a legrosszabb disztópiát is elhozhatja, amiben csak az emberiség 0.0001%-a él túl, egy idő után szintén valamilyen számítógép memóriájában. Ha van egy kis esélyünk is jól megoldani az éghajlatváltozás és a háborúk problémáját, akkor azt csakis mesterséges intelligenciával tehetjük. Azt, hogy hogyan, az olvasóra bízom.
A vicces az, hogy mostanában kezd kialakulni az is a fejemben, hogy a kocka valójában már rég el van vetve, igazából csak szemlélni tudom az eseményeket, még ha a szememmel hegyeket is mozgathatok. Lehet pár év múlva a nihilizmus/sztoicizmus leküzdése is felkerül a listára. :)
Nocsak, az ukránok rendesen belecsaptak a lecsóba, átvették a kezdeményezést, remélem a végjáték közeledik lassan és jobbak a lapjaik mint az ellenségé. Nemsokára kiderül, hogy ki blöffölt és kinél volt az adu.
A háború művészetét már időtlen idők óta tanulmányozza az ember. A mai téma a bombák lesznek.
A bombák maximális hatékonysággal csak akkor vethetőek be, ha pontosan megtervezzük térben és időben a robbanásukat. Ha viszont ez megvalósul, akkor akár egy bomba eldöntheti a háború kimenetét. A háború addig nem ér véget, míg mindkét fél el nem használta az összes bombáját, de ebben sohasem lehetünk biztosak. Mindenki rejtegeti a stratégiai tartalékait, akár még kisebb csatákat is hajlandóak elveszíteni azért, hogy maximalizálni tudja a bombái későbbi hatékonyságát.
Ez az elv meglepő módon sok helyzetre általánosítható.
Ott tartunk, hogy lehet lesz izraeli-iráni háború. Mindkét fél nagyon eltökéltnek tűnik, de igazából egyiknek sem hiányzik a háború. Igazából az dönt, hogy kinek hiányzik kevésbé. Na erre a számításra varrjunk gombot. Én most ezen nem fogok publikusan filozofálgatni, mert nagyon nem értek hozzá és nem is akarok érteni hozzá. Csak van egy olyan érzésem, hogy a dolgok csak rosszabbodni fognak, még sokáig. Mert persze minden rosszra az a legjobb megoldás, ha még rosszabb lesz, hogy végre azoknak is legyen igaza, akik szerint régen minden jobb volt.
Demó.
Zene.
Két éve tart a háború. Reméltem, hogy hamar véget fog érni, de nem úgy tűnik. Amit belőle és egyéb jelenkori eseményekből tanulni lehet, hogy minden politikus hazudik, kivétel nélkül. Ezért teljesen fölösleges követni a politikát, mert úgysem az fog történni amiről beszélnek.
Ha még sokat tart a háború, teljesen átalakítja a harc jellegét. Az, hogy ez növeli vagy csökkenti a jövőbeli háborúk valószínűségét, még nem tudom. De egyébként az éghajlatváltozás okozta apokalipszist úgy képzelem el, hogy háború okozza majd az emberiség vesztét, nem maga az elsődleges hatásai az éghajlatváltozásnak. Ha az emberiség összefogna, valószínűleg meg tudna birkózni az éghajlatváltozással, minden kontinensen egyszerre nem omlik össze a mezőgazdaság, nem fogy ki az ivóvíz, nem válnak a városok tűz martalékává. Ha feláldozzuk a jólétünket a mások életéért, akkor lenne esélyünk adaptálódni. De nem ez lesz, hanem a károsultaknak nem lesz választása, erővel akarják majd elvenni ami kell a túlélésükhöz és nagyon gyorsan globális háborúba keveredünk, mert a világ igazából multipólusú, hiába hitegetnek vagy ijesztegetnek egyesek az ellenkezőjével. Nincs receptem a háború túlélésére, csak szeretnék nyugodtan élni amíg eljön a kipusztulás ideje. A kérdés csak annyi, hogy ezt hogy lehet elérni. Tuti nem úgy, hogy még több hazugságot olvasok/hallgatok/nézek.
Az első, amelynek "spontán" pattant ki a fejemből: ha az emberek nagy része elveszti a munkáját a számítógépek miatt, akkor talán receptívebbek lesznek arra az ötletre, hogy a politikusok is veszítsék el a munkájukat egy olyan rendszer miatt ami bizonyíthatóan jobban szolgálja a közjót mint ők.
A másodikat a tuitteren olvastam (itt a link, de nem tudom meddig él): Oroszországnak nincs értelme konvencionális háborút vívnia a nyugattal, főként mivel Ukrajnában olyan nehezen mennek a dolgok, viszont az atomháború teljesen más tál tészta. Az arról szól, hogy ki ijeszt rá jobban a másikra, hogy elmegy a falig és mivel a nyugat elég megosztottnak és félősnek mutatkozik még Ukrajna megsegítésében, lehet, hogy ez kedvet ad az oroszoknak egy atomháború megvívásához aminek a nyitánya lehetne akár egy kelet európai NATO tagállam közepes méretű városának atomozása (amit persze további atomozás követne ha jön a válaszcsapás). A nyugat jelenleg vesztésre áll ebben az elméleti konfrontációban, ami nagyon nem jó jel.
Demó.
Azt hittem, az ukránoknak sikerül csodát csinálni a nyáron, de sajnos nem jött össze. Úgy tűnik, jelentősen csökken az Ukrajnának nyújtott segély és mindenki rossz kedvű mert a háború vesztésre áll. De én nem hinném, hogy ez a valóság, szerintem a nyugat csak játssza ezt a macska-egér játékot az oroszokkal, de amikor igazán sötétbe fordulnának a dolgok, majd megtalálják az akaratot, hogy többet segítsenek. Azt hiszem, hogy a nyugati, főként amerikai titkos szolgálat rajta tartja a kezét az orosz morál ütőerén (a nyugati világ ütőerén már sokkal régebben persze) és tudják mit csinálnak, Ukrajna nem fogja elveszteni a háborút, mert akkor a nyugat veszítene és az azért mégis csak vicces lenne ebben a világban. Sajnos sok ukrán nem fogja már megélni a háború végét, de lehet, hogy összben azért még így is ez lesz a legjobb verziója a háború potenciális kimeneteleinek.
Nem nagyon értek a politikához, de van egy elv amit nagyjából működni látok: a pénz beszél, a kutya ugat.
Jó lenne azért, ha jövőre véget érne a háború, de nem tartom valószínűnek, bár mostmár nagyon jöhetne valami jó is a világban.
Szerencsére nekem sosem kellett egy olyan dologgal megbarátkoznom, mint az izreali-palesztin konfliktus, ezért valószínűleg a véleményem hiányos adatokra alapszik, de azért még van és kattog az agyam rajta rendesen. Gondoltam, leírom, de aztán megint itt ásít az üres bejegyzés és nem akarok ennyi időt szánni rá, ezért csak a következtetést írom le, teljes tudatában annak, hogy lehet, hogy téves, de szerencsére mivel én egy senki vagyok, senki nem fogja számonkérni rajtam és azt hiszem, azokkal az elvekkel, amelyekre felépítem most a világnézetem, konzisztens maradok.
Szóval szerintem Izrael történelmi hibát követ el, ha most háborút indít a Hamász ellen. Meg kéne kérdezni Netanjahut, hogy hány halottra számít. Az nem válasz, hogy nem tudja, mert úgy nem lehet háborút indítani, ha nem ismerjük a következményeit. Ha meg mond egy számot, meg kell állni ha elérik azt a számot. Én egyébként úgy gondolom, legalább 100.000 palesztin fog meghalni, ha van 30.000 Hamász katona (ha már a jövőről beszélünk, illik konkretizálni azt, nem csak a levegőbe beszélni, másképp komolytalanok vagyunk). Szerintem ez elfogadhatatlan. Cancelláltunk már embert azért mert a 80-as években megfogdosott valakit egy bárban, nemrég egész Oroszországot cancelláltuk, ne akarják, hogy Izarelt is cancelláljuk. Nem antiszemitizmus lesz az, 100 az 1-hez elfogadhatatlan arány, amit szintén semmi nem indokol.
Ráadásul, a világon van 2 milliárd muszlim és 15 millió zsidó, akikből 5 millió Izrael határain kívül él, akiket nem lehet megvédeni. Remélem érzik a felelősségüket és azt, hogy mi lesz, ha kiengedik a szellemet a palackból. Sikerül végre egyesíteniük az afgánokat a marokkóiakkal és nem lesz jó vége. Tessék végre használni azt a fejet, amire olyan büszkék.
Mikor lesz már, hogy nem az lesz az erős ország, aki legtöbbet tud ártani, hanem az, aki legtöbbet tud segíteni?
A Hamász megtámadta Izraelt és Izrael vissza fog vágni, tízszeresen. Újabb háború kezdődik, illetve folytatódik és ennek sose lesz vége. Még mindig itt tartunk, hogy az emberek a háborúban látják a megoldást a bajaikra. Én nem hinném, hogy megélem, hogy ez ne így legyen, lehet nem is lehet másképp, így vagyunk kódolva, amióta az egyik egysejtű beleharapott a másikba, hogy könnyen táplálékhoz jusson. A baj csak az, hogy a technológia iszonyatos mértékben fejlődik és ezt sem tudjuk megállítani, ha a háborút sem tudjuk megállítani. Mindig azt hittem, van még 20 nyugis évem, de lehet, elkéstem már ezzel a hittel is. Csak egy dolog van, ami sosem késik.
Nem semmi, Prigozsint kinyírta Putyin, nem tudom mire számított amikor "megegyezett" a felkelés félbehagyásáról. Azért remélem valami szaftos kompromat csak kikerül, az jó poén lenne.
A háború egyébként most némileg nyugisabb, bár én is azt hittem, hogy gyorsabban megy majd az ukrán ellentámadás, de bizonyára ők sokkal jobban tudják mit csinálnak, szóval ehhez nincs hozzáfűzni valóm. Meg aztán, azt hiszem valójában a stratégia Oroszország kivéreztetése, hosszú távú megoldást csak az jelenthet, azt meg csak lassan lehet csinálni, nehogy a beteg rájöjjön mi történik és kirántsa a tűt a karjából.
Igazából, a harcoló feleken kívül úgy tűnik, mindenkinek nagyon megfelel ez a háború, mindenfélét rá lehet fogni a háborúra. A legjobb találmány a szeletelt máj óta.
Demó.
Zene.
Ez a Prigozsin figura a katonáival megindult rendet teremteni Moszkvába és Putyin ahelyett, hogy kiegyezzen vele, felvette a kesztyűt és a puccs leverésére szólította fel a katonaságot (meg amilyen biztonsági szervezeteik még vannak), amely egyelőre nem nagyon akaródzik teljesíteni ezt a parancsot.
Hát nem semmi.
Többet nem is fogok erről írni, amíg az eredmény meg nem születik, nem akarok túl sok háborút a blogra, ha már van a közelünkben több is mint kell. Van egy olyan érzésem, hogy nem fog sokat tartani.
Demó.
Zene.
Elég fura dolog az egyik monitoron a Revision streamet nézni, a másikon meg az ukrajnai háborút. A tavaly ha jól emlékszem, nem sok kedvem volt Revision streamet nézni, de most nagyon van. Remélem jövőre már vége lesz a háborúnak. Készítek rilízt amikor véget ér.
Hát már egy éve tart a háború, nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen bejegyzést is írni fogok. Most relatív nyugi van, Putyin gyakorlatilag elveszítette a háborút, csak még nem jutott el hozzá a hír, jó szűrőket épített maga és az igazság közé, az biztos. A hosszútávú következményekről meg nincs kedvem sokat filózni, lesz jó is meg rossz is, az biztos, hogy a fosszilis energiaforrásokról le fogunk szállni előbb vagy utóbb, túl nagy kockázatot jelentenek és persze az éghajlatváltozásnak sem tesznek jót. Ugyanakkor a fegyverkezés is újra be fog indulni, ami megspékelve egy kis mesterséges intelligencia forradalommal még veszélyesebbé teszi az egészet. Ugyanakkor én amúgy sem hiszek már a jövőben, szóval péntek délután van, jön a hétvége...
Demó.
Zene.
Azon gondolkodom, hogy az első világháború mennyire átformálta a művészetet, megjelent a szürrealizmus, meg minden egyéb is. Én szeretem a szürrealizmust, meg az art decot, sőt, a második világháború után következő még absztraktabb dolgokat is. Remélem az ukrán háború nem válik harmadik világháborúvá. Viszont esélye lehet ugyanúgy felforgatni a művészetet, de most a mesterséges intelligencia segítségével. Ha egy-két éven belül véget érne a háború, addigra a mesterséges képszintézis oda fejlődne, hogy mindenki mindenféle nyelven kifejezhetné a gondolatait képekben is, nem csak írásban, ami egy elég lokalizált kifejezési mód. Viszont képekben az ukránok sokkal univerzálisabban tudnák kifejezni azt a rémálmot amit most átélnek és mivel sokan is vannak és koherens is lesz a látásmódjuk, magukra húzhatják a művészettörténelem kondérját.
Zene.
