Akartam ma blogot írni, de nem tudom milyen értelmeset kéne írni egy ilyen év végén. Talán azt, hogy lesz még sokkal rosszabb, ha nem figyelünk oda, márpedig nem figyelünk oda, mert leköt mindenkit az a rengeteg zaj ami ömlik minden csatornán. Zaj szűrő startupot kéne indítani.
Ez jó kis minőségi zaj.
PS. Mindenkinek boldogabb új évet!
Nem érhet véget ez az év úgy, hogy ne írjak a koronavírusról. Essünk túl rajta.
Nagyon nem akartam róla írni, mert óriási tragédia ez és óriási lehetőség is. Amikor elolvasom a napi halálos áldozatokat, akkor tragédia, de néha felcsillan a remény, hogy jobb lesz utána, mert tanulunk belőle. Aztán olvasom, hogy az emberek jó része nem hisz benne és oltatni sem akarja magát, pedig ingyenes lenne és már abban is kezdek kételkedni, hogy a tanítás jó valamire. Rengeteg probléma megoldásaként szokták a politikusok felhozni azt, hogy oktatással megoldható lenne. Egyre kevésbé hiszek ebben, legalábbis nem abban az oktatásban ami nálunk van.
Az is elborzaszt, hogy már az elején megjelentek a megmondóemberek, amikor még szinte semmit nem tudtunk a vírusról. Volt egy-két hozzáértő jóslata (pl. a Harvardos prof, aki szerint az amerikai lakosság fele el fogja kapni a vírust, ami talán még így is meg fog történni, hogy már aktívan oltják az embereket, viszont a lakosság 6%-a már bizonyítottan elkapta a vírust (Total Cases / 1M population: 60355 a mai szent napon). Az, hogy vajon hányan kapták már el a vírust valójában, csak a végén fog kiderülni.
Aztán volt az a jóslat, hogy a nyár kisöpri a vírust, gondolom, akik beültették ezt a gondolatot a Trump fejébe, már nagyon bánják ezt. Persze, nem az ő dolguk volt meghozni a kellő döntéseket meghozni a vírussal való harcban, nekik az volt a dolguk, hogy minden információt összegyűjtsenek ami segíthet a legjobb döntések meghozatalában. De gyakran a több kevesebb, mint a cociális hálók esetében is igaz.
És néha a kevesebb több. Emlékszem, amikor először olvastam arról, hogy néhány vicces kedvű ember teljesen szétbarmolt egy kollaboratív kódfejtő platformot, amin az MIT-sek azt játszották, hogy széthasított papírlapokat kell összerakni. Azóta ennek a dolognak neve is van, fék nyúz, néhány ember gyárt mindenféle buta történeteket, amelyekben csak 1% igazság van, az is csak akkor, ha előtte fejük tetejére állítod az predikátumokat és addig rázod őket míg az univerzális és az egzisztenciális kvantorok teljesen össze nem keverednek. Ezt a katyvaszt aztán rengeteg hasznos idióta terjeszti mindenféle cociális hálon és addig sulykolják, amíg azok, akik értik, hogy mi a baj a történettel meg nem csömörölnek a csürhe csacsogásától és el nem húznak a nagy büdös Csehoszlovák tavacsba. Nem tudom leírni mennyire utálom ezt a jelenséget, hogy relatív kevés ember teljesen meg tud hülyíteni annyi embert. Ebben a modern világban, amikor mindenki specializálódott, könnyű bármilyen témában lenyomni a kevés hozzáértőt, ha elég nagy drónhadsereget vezényelsz, akik nem is kell többet tegyenek, mint mindig visszakérdezzenek, hogy ők nem értik, magyarázzuk el mégegyszer és bizonyára az iszteblisment meg a díp sztét beszél belőlünk.
Nem tudom mi lesz a fék nyúz végjátéka. Félek attól, hogy még ha mindenkinek hozzáférhető is lenne egy orákulum, ami minden kérdésükre tudná a helyes választ, akkor is inkább választanák az emberek az olcsó hülyeségeket a fáradságosan megérthető igazsággal szemben. Főként, mivel az igazság a legtöbb esetben messze nem olyan specifikus mint a hülyeség, nem lehet egy rövidke mondatban leírni. Illetve le lehet, de az a matematika nyelve és annyi fogalmat kell összesűríteni egy szimbólumba, hogy az csak évtizedek tanulásával érthető meg (ha megérthető egyáltalán, lásd Neumann János).
A természetben a hazugságnak nincs értelme, a dolgok csak vannak, mindegy mit gondolunk róluk és ha nem teszünk meg mindent, hogy a lehető legpontosabban megértsük azt, ahogy vannak, akkor néha a részek között kiszökik a gőz és megfojt minket. És mindenkit aki körülöttünk áll. És ezt a leckét nem értik az emberek, amikor lebecsülik a koronavírust. És akkor sem értik, amikor olyanok is meghalnak, akik tagadták a koronavírust, mert mindig szökken a helyükbe egy új tagadó, akinek nagyobb a hangja.
Meglepett, de csak azért, mert még csak fiatal antikapitalista vagyok, hogy mennyire jól elhárította a kapitalizmus magától ezt a fiaskót, pedig abszolút a kapitalizmusból ered ez az egész. Na jó, talán a nulladik lépés, ha minden igaz, nem a kapitalizmus hibája, ha a kínaiak szeretik a ropogósra sült denevért, erről nem a kapitalizmus tehet. De az összes többi tényező ami meghatározta a vírus terjedését mind a kapitalizmus számlájára írható. Ezek közül van amelyik jó és van amelyik rossz, szóval nem kell kidobni mindent együtt, csak a rossz dolgokat. Néhány dolog most ami eszembe jut. Először is a túlzottan összekapcsolt világ, amelyben azelőtt szétterjed egy vírus mielőtt rájönnénk, hogy mekkora veszély fenyeget, az ilyen jellegű globalizáció a kapitalizmus velejárója, ugyanis a tőke mindig a legolcsóbb megoldásokat keresi és azt munkaerő szempontjából a fejletlen világrészek adják. De ezt azért én mégsem dobnám ki, mert jó az, ha az egész világ fejlődik és nem csak egy része, gondolom nem kell magyarázni miért. Rögtön itt említhető az is, hogy egyes létfontosságú termékeknek az előállítása Kínába költözött már rég és most mekkora gond volt ez. Megértem, hogy az iPhone-t ott kell összerakni, mert olcsóbb, de nem dől össze a világ, ha leáll az iPhone gyártás 3 hónapra, viszont ha az orvosi védőfelszerelések gyártása leáll 3 hónapra, annak látjuk mi lett a következménye a járvány első pár hónapjában. Szerencsére Kína hamar túljutott a járványon és utána beindította a gyártási rakétákat.
Szerintem helyes döntés volt az, hogy leállították a gazdaságot azért, hogy fékezzék a járvány terjedését, de az, hogy ezt egy kapitalista rendszerben kellett megtenni, amelyben mindenki a saját jövőjének kovácsa és egy zéró összegű játékot játszik (legalábbis az elsőrendű folyamatok szintjén) a gazdaság többi szereplőjével, az már végzetes hiba volt és természetesen adta magát, hogy az emberek zúgolódni kezdtek a leállás ellen és azon voltak, hogy hogyan játsszák azt ki. Ennek azonnali következménye, hogy a legjobb és legegyszerűbb megoldást, amit sokan meg is tudtak lépni, mi itt Európában képtelenek voltunk meglépni, azaz két hét totális leállás, csak a kórházak és az internet szolgáltatók működhetnek. Vagy totális követése az emberek mozgásának. Nálunk ezek elképzelhetetlenek, mert az emberek saját boldogságuknak a kovácsai és a közösségnek nincs helye.
Hmm, véget ért a zene, tehát már egy órája gyártom ezt a bejegyzést. Ez több mint amit rá akartam szánni, ezért most megállok, de lesz még ez a téma sok kis bejegyzésbe szétcincálva.
Ezt hallgattam.
Egy jó jótúb, a robotok már táncolnak a spájzban. Erről majd valamikor lesz bővebb bejegyzés, ha megint a szingularitás miatt kell kezdjek aggódni.
Ma Hereticet nyomtam egy jó adagot. Jó kis játék, még így 25 év távlatából is. Anno csak az első epizóddal játszottam, egy kicsit berágtam rá, hogy az utolsó pályákon eljátszották az eldugom a kis gombot, találd ki miért nem nyílik az ajtó játékot párszor, viszont így a pályák ismerősek voltak, még így, 25 év távlatából is. Nekem, aki mindent elfelejt...
Nem gondolkodtam semmi okos dolgon ma. Nem olvastam semmi kimondottan okosat se. Ki lehetne nyugodtan hagyni a mai bejegyzést. Vagy lehet írni metabejegyzést. Ez lesz most.
Amikor blogot írok, egyetlen közönség van a fejemben, a szüleim. Már csak ők maradtak, régebben nem éppen így volt, az elején a jövőbeli énemnek szántam, de mire megismertem azt a figurát, rájöttem, hogy nem érdekli, van elég érdekesebb dolog a jelenében, mint a múltbeli énjének prünnyögései. Aztán szántam még barátoknak, de azokat sem érdekelnek ezek a dolgok és ez is okés. Aztán akartam bárkinek, aki olvassa valami érdekeset írni, de ez eléggé fenntarthatatlan és ráadásul ehhez kéne egy kis interakció is bárki részéről és az nincs meg, de jobb is így, mert tuti csak dislike lenne, szerencsére a bloggerben ehhez egy anonim kommentet kell írni azzal, hogy DISLIKE és ez már túl sok annak aki csak simán nyomogatja a dislike gombot.
Szóval jó lenne okosakat írni, ami talán érdekelheti a szüleimet, de rá kell jönnöm, hogy pusztán lártpúrlárt írhatom, mert tuti nem az lesz a jövőben amit én elképzelek. Ha az emberek képtelenek elfogadni az oltások szükségességét, tuti nem fognak akarni egy radikálisan megváltozott társadalmat választani ami mindent az algoritmusokra hagy. Ez egyrészt jó, mert nem kell foglalkozzam azzal, hogy beépítsem a gondolatokat a most érvényes gondolati keretekbe, másrészt meg talán túl lártpúrlárt, ennyi erővel írhatnék a Földet titokban uraló reptiliánus lényekről is. Persze naponta egy-két bekezdés belefér bármiről, ha egyszer arra adom a fejem, hogy novemberben beszállok a mini-könyv írásba egyszer akkor tuti valami megveszekedett sci-fi-t írok a szingularitásról és a vele párhuzamos ufó megszállásról.
A tegnap azért olvastam valami nagyon érdekeset, a Pfizer+BioNTech vakcina genetikai kódjának elemzését programozói szemmel. Ez tiszta sci-fi.
Mai absztrakt művész. ARC.
Ma végre megkezdődött az oltás beadása a koronavírus ellen. Remélem, hat hónap múlva magunk mögött lesz ez a rémálom.
Most nincs kedvem ezen tekerni az agyam. Majd lesz bejegyzés a koronavírusról, nem is egy, de nem lesz benne köszönet és most nem olyan a hangulatom, hogy a civilizáció végéről keseregjek.
Ma új sorozat kezdődik, nem jótúb link lesz, hanem támblér, olyanokkal akik gyakran posztolnak digitális művészetet (többnyire rövid mozgó képeket, régebbi nevükön gif-eket). Abel.
Azoknak is, akiknek csak a pihenésről szól ez a nap. :)
Időnként le lehet tenni a fárasztó blogírást is... :)
Wow, megalakult az új kormány. És elvileg mindenki boldog egy kicsit és szomorú egy kicsit, mármint a kormányt alkotó pártokból. Ilyen az élet. Most először meg fogom írni, ha lemondanak, vagy elvesztik a bizalmat, vagy végre jönnek az ufók és megmutatják a helyes utat.
Sok optimizmusra nem adnak egyelőre okot, de talán a miniszerelnök tényleg hisz a digitalizációban, aztán meglátjuk, mire lesz elég.
Szerintem itt még komoly gazdasági válság lesz, de lehet, hogy sikerül tovább tolni a jövőbe, mint a környezetvédelmi problémákat. Egyszer megfizetünk a hülyeségünkért, az az egyetlen dolog a biztos.
Addig viszont hallgathatunk/nézhetünk karácsonyi műsort a kolozsvári román operából.
Btw, az egyik legnagyobb wtf pillanat amiben részem volt a román operában az volt, amikor az Aida elején benyomtak egy részletet a The Skorpion Kingből, hogy megcsinálják az egyiptomi hangulatot.
Úgy tűnik, ehhez a videóhoz már inkább licenszeltek egy pár kis videót. Haladás.
Nagyon pezseg most a kriptó. Azaz a kriptóvaluták. De nem csak, hanem már a kriptó művészet is. Illetve a kriptó művészeti artifaktumok piaca.
Szóval az történt, hogy ez a Beeple nevű fickó, aki 13 éve naponta készít egy digitális képet és felteszi mindenféle onlány helyekre és elég méretes követő tábort gyűjtött már így, egyik nap feltett egy ilyen kriptó galériába pár tucat képet és eladta őket összesen 3.5 millió dollárért. És ez döbbenetes.
Na jó, megpróbálom elmagyarázni egy mondatban miről szól a kriptó. Szóval vannak ilyen teljesen egyedi digitális cuccok, jelen esetben képek, de lehetnek bitkoinok is (amelyek csak számok, igaz, nagyon speciális számok, nem könnyű csak úgy kitalálni egy ilyen számot, ezért egyedi) és azokat egy olyan rendszer tartja nyilván, amelyben mindenki tud mindent ezért ha történik egy tranzakció, akkor arról mindenkinek értesülnie kell és azután a rendszer részét fogja képezni jó sokáig, maga a tranzakció is, nem csak az új tulajdonos.
Ennyi.
Elvileg a papírpénz is egyedi és hamisíthatatlan (legalábbis optimális körülmények között), ebben hasonlít a kriptóhoz, viszont hiányzik ez az osztott nyilvántartás minden egyes bankjegy útjáról és ezért sokkal könnyebb csalni vele.
Van még egy hasonlóság. Fogalmunk sincs már régóta a pénz igazi értékéről (és szerintem akkor sem volt fogalmunk, amikor még volt arany fedezet). Egyeseknek sok van és ezért úgy gondoljuk, hogy még többet érdemelnek, másoknak kevés van és azt is el akarjuk venni tőlük. De most nem ide akarok kijukadni.
Hanem oda, hogy a pénz értékében lufik keletkeznek. És így lehet eladni néhány képet millió dollárokért. Egyébként a digitális képek nem különböznek annyi dologban az igazi festményektől, mint gondolnánk. Pl könnyű róluk 99%-os másolatot készíteni, az eredetiség megállapításához szakértők kellenek (mondjuk a digitális képek esetében ez csak egy program ami ellenőrzi, hogy a kép hash-e (rövid leírása) megegyezik-e az eredetiével, ez automatizálható, de ha nincs meg a program, akkor lehetetlen kézzel elvégezni az eredetiség ellenőrzését). Úgy látszik, mostmár a digitális képeknél is kezdett számítani az alkotó meg az évjárat.
Gondolom a kriptó képek piaca hamarosan óriásit fog robbanni, legalábbis ami a kínálatot jelenti, hiszen minden digitális fotó egyedi és ezért eladható a kriptó műteremben, de gondolom már véget is ért az árakban a boom. Legalábbis három évig, amikor gondolom újra feltámad, mint a bitkoin.
A mesterséges intelligencia próbálkozásai a karácsonyi popdallal.
A tegnap végre megint tettem fel videót a játék előrehaladtáról. Ugyanis a játék halad előre, minden nap egy kicsit, illetve nem éppen minden nap, de azért szinte minden nap már. Illetve hétvégenként nem igazán, de egyelőre szeretném a hétvégéket lazításra fordítani, aztán majd eljön az ideje, amikor már nem engedhetem meg magamnak ezt, de mivel már ismerem azt az érzést amikor az ember hét napból hetet, naponta 16 órát dolgozik, próbálom minél távolabbra tolni ezt az időszakot.
Szóval ha már úgyis írni kell a blogba, akkor ezentúl fogok a játékról is írni, ha lesz új videó.
Szóval most az történt, hogy le akartam tesztelni a játékot egy kicsit nagyobb pályán, mint két homokozó és egy lépcső. Arra gondoltam, hogy a Quake-ből fogom az első pályát és voxelizálom és azon fogunk mászkálni. Ez működött is, ráadásul aránylag fájdalom mentesen és volt néhány flashback 12. osztályból, amikor szintén Quake pálya betöltőt írtam, ugyanazon dokumentum alapján mint amit most használtam. Gondoltam, húsz év elteltével illene egy kicsit tovább menni és nem csak a statikus geometriát betölteni, hanem a dinamikusat is, azaz a gombokat, ajtókat, platformokat és egyéb triggereket. A betöltéssel nem volt gond, a viselkedéssel azért volt egy kicsi, ugyanis lusta voltam megnézni az eredeti Quake kódban a viselkedésüket és egy csomó dolog amúgy is a Quake szkriptnyelvében van megoldva, a QuakeC-ben, ezt viszont megnéztem, mert néha módosítja az objektumok méretét és ilyenek. Ugyanakkor mivel a Quake koordinátarendszere sokkal finomabb az enyémnél (32 az alapegység, nálam 1, legalábbis ami a statikus geometriát jelenti), sok részlet elveszik a voxelizálásnál és néha egy-két nyílás bezárul aminek nyitva kéne lennie és a kis méretű dinamikus objektumok is néha a falakban maradnak, ezt lusta voltam automatikusan kijavítani, egyszerűbb volt kézzel egy kis offsetet hozzáadni a pozícióhoz. De ha lesznek komolyabb terveim a Quake fájlokkal, akkor majd persze jobban belemegyek ezekbe a dolgokba, voxeleket programozni elég fun amúgy is. Implementáltam a legtöbb pályaelemet (a teleportot nem, mert az volt saját, de olyan Star Trekes az enyém, ugyanis mindig kell két teleport pad legyen amelyek oda-vissza működnek, a Quake teleport csak egy irányba szól, majd erre is szükségem lesz).
A gond csak az, hogy amikor nincsenek fények, hanem csak ismétlődő textúrák az összes falon, akkor az ilyen nagyobb pályák már eléggé nehezen értelmezhetőek a szemnek, sokkal nehezebb a távolságokat érzékelni, szóval gondoltam mozgó textúrát kell tenni a falakra, de valami egyszerűet, szóval csak egy egyszerű színátmenetet tettem, amelyek X és Z tengelyek mentén a pozitív irányba haladnak. Szerintem ez most segít a mélység érzékelésén és a választott heppi színek jól is néznek ki (szerencsére most már könnyű szép palettákat vadászni az interneten, vagy csak az igény lett meg rá?).
Szóval így lett az új videó az eddigi leghosszabb, több mint 4 perc, pedig nem is mondtam el mindent amit akartam, sőt, az első felvételt tettem be, mert csak átlagos mennyiségűt keresem a szavakat. Viszont végigmászkálom benne az első Quake pályát. Legközelebb már ellenségek is lesznek benne, akik visszalőnek.
Egyébként már kezdtem gondolkodni a következő játékon és jelenleg az van, hogy Myst klónt írok majd amibe pont beleillik majd ez a fajta shader a falakra. Ugye a következő játékok már minél több kódot kéne felhasználjanak abból amit eddig írtam. Ott nem lesznek ellenségek, csak furfangos pályák, furfangos ajtók és gombok és robotok amik csatangolnak majd és...
Reméljük lesz következő játék.
Ma sincs kedvem többhöz, mint egy hírt lehozni.
A Ready Player One film sztárja, Tye Sheridan alapított egy startupot amely filmek vizuális effektusait fogja gépi tanulással előállítani és mindenki számára elérhetővé tenni, aki majd ki tudja fizetni.
Az a neve, hogy Wonder Dynamics, ami tetszik, de címkét nem kap, mert úgyis le fogják húzni a rolót nemsokára, az én blogom többet él mint az átlagos startup.
Mindenesetre azért jó lenne, ha az IT óriásai ilyen irányba kezdenének versengeni komolyan, nem csak megtűrnék a kutatóikat, hogy néha dolgozzanak ilyen témákon is. Butítsunk le mindenkit és csináljunk belőlük rendezőt! Occupy The Movies!
Zene.
Az ember nehezen engedheti meg magának, hogy optimista legyen, ha a román kormányra gondol. Általában nagyon alúlmúlták magukat, persze az élet azért sokat javult, kevés jobb dolog van a szabadságnál és a mekinél.
Ha most sokat veszekednek azon, hogy elosszák a pozíciókat, akkor azt hiszem, el is temethetjük a következő kormányt is, ugyanis most tényleg arról van szó, hogy rengeteg lesz a munka, ép eszű ember inkább megosztaná másokkal is a rengeteg feladatot, mint magának akarná, hogy mellette még csurranjon-cseppenjen egy kicsi. Lépesméz.
Egyébként annyira nem érdekel ez a dolog, nem hinnem, hogy a nemzetállamok a mai formájukban fennmaradnak mire nekem nyugdíjba kell mennem, vagy ha maradnak is fenn, én nem azokban akarok majd élni. Az a termelékenységi robbanás amit a szingularitás fog beindítani lehetővé teszi majd, hogy szerényen eléldegélhessünk még egy jó pár évet, ha sikerül megúszni a 3. világháborút, a következő világjárványt és földrengés se temet be.
Hmm, pedig azt hittem, hogy ma megint kimarad a blog, mert semmi értelmes nem jut eszembe, aztán összecsaptam itt 5 perc alatt. :)
Cindy egész este vezetett.
Vicces, hogy most egy új Netflix sorozat után némileg nőtt a sakk népszerűsége. Nem tudnának a környezetvédelemről is jó sorozatot készíteni? Amelyben a menő csajok legyőzik a gonosz olajmágnásokat?
Egyébként a sakk pont jó példa arra, hogy amikor a számítógép meghaladja egy területen az ember képességeit, akkor nem vet véget annak a területnek, hanem még érdekesebbé teszi azt és még hozzáférhetőbbé.
Így lesz ez a szingularitás után is. Csak akkor éppen minden terület válik majd egyszerre érdekesebbé. A filmkészítésen is nagyot fog dobni, már a sima digitális kamerák is óriásit dobtak a filmkészítésen. Bár lehet, hogy a jótúb az nem film. Legalábbis a filmkészítők szerint. Egyesek még ragaszkodnak a celluloidhoz, de hát állítólag mostanában sokkal több kőbaltát is gyártunk, szuvenírbe, mint amennyit akkor gyártottunk amikor állatokat vadásztunk a segítségükkel. Valószínűleg a celluloid sem fog eltűnni. De a filmek 99%-át számítógépen fogják gyártani virtuális helyszíneken virtuális szereplőkkel.
Újabb karácsonyi dal.
Csak egy kicsit kellett volna várni, máris meglett volna a napi téma.
Van egy hír, hogy Bukarestben nyílik meg az Európai Unió kiber központja és örvendünk neki, mintha valami nagy dolog történt volna. Pont ez az a központ, ahova nem kell bejárni, szóval nem fogják okos európaiak elözönleni Bukarestet, egyszerűen csak annyi történt, hogy kiválasztották azt az országot, ahol a legkisebb az áfa, a legolcsóbb az áram és ahol a legolcsóbb a takarító személyzet fizetése. Szépen felhúznak egy épületet amit csurig megpakolnak szerverekkel és egy méter átmérőjű net kábellel és annyi. A kiberbiztonság pont az a dolog, amiben minél távolabb vannak egymástól a szereplők fizikailag, annál jobban működik. És legalább nem fogják a szemétből kikotorni a jelszavakat, mert senki nem lesz a helyszínen.
Brian May új karácsonyi dala elég gyengécskére sikerült, de lehet, hogy csak az én szerkezetemmel van baj.
Tegnap egész egyszerűen elfelejtettem, hogy blogot kéne írni. Dolgozgattam és eltelt az idő. Mondjuk refaktorálok és verem a fejem a falba, hogy hogyan is gondoltam valamiről, hogy menni fog. Illetve nem az a gond, hogy nem megy, hanem az, hogy milyen áron.
Mindegy. Most sincs nagyon sok írni valóm. Nincs kedvem arról írni, hogy a fészbukkot megpróbálják szétszedni antitröszt alapon. Arról sincs kedvem írni, hogy talán lesz Romániának egy olyan kormányfője, aki hisz a technológiai megoldásokban. Filmekről sincs kedvem írni, az hbo-ra feltették az összes James Bond-ot, de még nem fogtunk neki megnézni, de valószínűleg fogok róluk írni.
Bukarestben már lehavazott.
Nálunk még nem állt meg a hó, bár két gyengécske próbálkozása volt már. Készítettem én is egy hosszabb sétálós videót, látszik pár fény installáció.
És egy kis zene a végére.
Át kéne alakulni csak jótúb ajánló blogba. Biztos arról is megfeledkeznék néha. :)
Huh. A kaliforniai vízre is lehet már határidős szerződéseket kötni a nyú jorki árúpiacon. Azt mondják, hogy így kiszámíthatóbb a vásárlók élete, mindenki jól jár.
Valahogy nem hiszek a mesének, de kíváncsian várom az eredményeket, csak gondolom jó sokáig ki kell várni.
Valahogy az ilyen piacra alapozó megoldásoknál mindig az az eredmény, hogy a szegény ember még szegényebb lesz, a gazdag meg még gazdagabb. Gondolom egyesek (talán ingatlan befektetők, talán nagyobb agró bizniszek) leszimulálták már, hogy a várható éghajlati paraméterek mellett mennyi idő alatt tudják tönkre tenni a kaliforniai mogyorótermelőket és ez jött ki a legjobb megoldásnak.
Lássuk mi fog történni a mese szerint. Egyes befektetők megnézik a terminálukon, hogy egy év alatt 10%-ot nőtt a januári víz ára és egyből nekiugranak vezetéket építeni Montanaból, meg sótalanító erőművet építeni a tengerparta ami majd a délben jelentkező túltermelődésból származó olcsó elektromos energiát fogja használni hogy édes vizet állítson elő és mindenki jól jár, mert az áramnak is pozitív marad az ára és a víz is dőlni fog.
Lássuk mi fog valójában történni. Megjelennek a spekulánsok, akik úgy gondolják, hogy mindenhez jobban értenek a piac görbéinek tanulmányozásával, mint azok, akik az adott tevékenységet végzik. Ezek persze rengeteg olcsó hitelből megveszik a legolcsóbb vizet és felborítják a vízhálózatot, hogy tárolhassák valahol az olcsó vizet addig, amíg az igazi szereplők kénytelenek drágán megvenni. És ha mégsem jön be az üzlet, mert mondjuk egyik évben eleget esik az eső, akkor majd az állam bácsi megmenti őket, mert too big to fail kategóriában vannak és amúgy is közben megjelent a derivatív termékek piaca azokkal, akik még a cápáknál is okosabbnak képzelik magukat, mert már mindenben benne van a kezük és a teljes rizikót terítik a teljes gazdaságban és őket aztán már tényleg megmenti állam bácsi. És akkor se extra víz nem lesz, se olcsó árak. De talán ha majd egyszer a víztározó meg a juhar szörp gyártó egyszerre kell megszabaduljon a készletétől, hogy a biztosító fizessen, akkor Pasadenaban szörpös víz fog ömleni az utcákon, egy napig.
Nem, én nem vagyok ennyire antikapitalista. DE IGEN!!!1111
Zene. Harold F-től Axel F.
...végetértek Romániában a választások. 2024-ig nyugi van, megpróbálok leszállni a hírekről, mostmár úgyis csak a cirkusz következik, a kenyeret leszelték maguknak.
Az azért vicces lesz, amikor négy év múlva kiderül, hogy elpallták a 80 milliárd eurót és még egy rendes budival rendelkező iskolát sem sikerült csinálni belőle.
Na nem gond, jön a kínai kvantum számítógép és utána jár.
A Ghibli feltett egy csomó zenét a jótúbra, lehet nyomatni.
Az utóbbi években mindenki arról beszélt, hogy egyre rosszabbak lettek az évek sorra. Persze ennek volt egy jó oka, narancs színű, meg persze az éghajlat is sorra döntötte a rekordokat és persze nem a leghosszabb ideig tartó kellemes idő típúsúakat, bár ilyen rekordokat nem is mérnek, de lehet, hogy lassan erre is szükség lesz.
Mit hoz 2021? A narancs színű ok nem játszik, vagy ki tudja? Továbbá, jöhet egy csomó más színű csapás is.
Mondjuk vörös.
Én egyelőre nem vagyok optimista.
Ma megint csak egy jó kis tech hír lesz, nincs kedvem okoskodni és ez gyorsan megy és már mehet is a levesbe a nap.
Szóval leszállt a Holdra a legújabb kínai szonda, a Chang'e 5, ott egy hold nap alatt be kell fejezze a küldetését. Egy kicsit fog áskálódni és ami érdekeset talál (elvileg egy nagy vulkáni kőzetekből álló területre száll le, ami relatív friss felület lehet) azt bepakolja egy kis kapszulába amit aztán rugókkal fellő a Hold körül keringő egység felé találkozás végett. Ha sikerül a találka, akkor visszagyünnek a Földhöz és ha a kapszula túléli az atmoszférán való áthaladást, akkor egy darabban visszajönnek némi holdkőzettel. Azt nem láttam sehol, hogy mekkora mennyiségre számítanak, gondolom azért pár kiló lesz. Aztán azt majd analizálják jobbról balra és aki nem hisz az ilyen dolgokban, az simán lesöpri az eredményeket, amelyeket úgysem ért. Aki meg hisz benne, azt úgyis az érdekli, hogy mikor lesz már vége a koron vírusnak.
Egy jobb összefoglalót itt láthattok, érdemes a Scott Manley csatornáját követni, sok érdekes űr dologgal foglalkozik.
Azért jó a jútúb, mert mindig lehet találni valami jó zenészt. Most pl. őt.
Szinte a teljes filmnézésünk az hbo go-ra ment át. Jó dolog az, ha könnyen elérhető egy elég nagy filmválaszték, nem kell párhuzamos világokban keresgélni. Bár azért kevés érdekes ritkaságra lel így az ember, de mostanában már kevesebbel is megelégszem. Továbbá azért van elég régebbi jó film, nem kell a mostani nyúlós rágógumit nézni. Szerencsére van elég európai kis költségvetésű film is, annyit azért lehet sejteni, ha beválogatják, akkor azért nem lesz az erősen elborúlt fajtából. Szóval az van, hogy teljesen jó ez így. Lehet, hogy visszavezetem azt is, hogy írok 1-2 sort az utóbbi időben nézett filmekről.
Vámán már havazik. Nálunk egyelőre még nem havazott eleget ahhoz, hogy egy napot kibírjon.
Hmm, ma van december 1, Románia nemzeti ünnepe. Általában poénkodni szoktam, ha véletlenül ezen a napon bejegyzésre adom a fejem. Pl. ma született Woody Allen, aki bár mostanában már nem PC és nem is rendez annyira jó cuccokat, nekem akkor is az egyik kedvenc rendezőm és remélem fog még rendezni. A túlzásba vitt PC és cancel dolgok azért kicsit ijesztőek.
Illetve ma van az AIDS világnapja is, amiről nemsokára remélem mindenkinek valami rég elfeledett gonosz dolog fog eszébe jutni. A tegnap éppen tettünk egy óriási lépést ebbe az irányba a protein modellezés jelentős megjavításával.
Illetve ma van azon kevés emberek egyikének a születésnapja, akiknek szoktam boldog születésnapot kívánni emailben, de erről ennyit.
Illetve ma van a tél első napja, bár ez nagyon relatív. De ha valaki most élőben akarja nézni, ahogy egy orosz Szentpéterváron bóklászik, akkor itt megteheti.
Az az igazság, hogy lassan beérik egy igazi Romániás bejegyzés, hogy miért is vagyok én még itt. De lehet, hogy semmi sem lesz belőle, túl sok őszinteség megárt.
Huh, állítólag a Dípmájnd megoldotta a proteinek sirűlését. Én annyira nem értek ehhez, de tényleg nagyon komoly eredménynek számít. Reméljük pár év múlva sikerül gyorsítottan fotoszintetizáló fákat tervezni a segítségével és hoppá megoldjuk seperc alatt az éghajlatváltozást.
Egyébként ez megint egy olyan eredmény, amiben a mesterséges intelligencia mostani legmenőbb módszere, a díp lörning előre hozta a megoldást néhány évtizeddel, legutóbb ugye a go-ról volt szó ilyen kontextusban. Mondjuk tuti, hogy az átlagember még annyira sem tud proteint siríteni mint go-t játszani.
Szóval ha valaki azt mondja, hogy a mesterséges intelligencia "ezt" vagy "azt" nem fogja soha megoldani, mert az túl bonyolult, akkor újabb feladattípus esetén tévedett egy bődületeset. Jelen esetben 4 év és pár tucat ember kellett a megoldáshoz meg a módszerek és gépek eszeveszett javulása az utóbbi időben. És van egy titkom, amit most megsúgok: a mostani módszerek és gépek nevetségesen egyszerűnek fognak tűnni 5-10 év múlva.
Jótúbban egy kis grafikát ajánlok, na az lesz a szuper menő, ha ez end to end díp lesz.
Nagyon durva, ahogy meggyilkolták az iráni fő atomtudóst. Állítólag egy távvezérelt autóból lőtték le, amikor kiszállt megnézni, hogy mi történik az autójával amire lövéseket adtak le. Ráadásul az autót felrobbantották amiután befejzte a feladatát. Nem gondoltam, hogy idén belépünk ebbe a típusú terrorista háborúba, de nem hiszem, hogy jól fog végződni azoknak akik azt hiszik, hogy dominánsak ezen a területen.
Hallgassatok Chet Bakert, szerencsére ez a gonosz jótúb tele van vele.
Mostanában az egyik kedvenc gondolkodóm Joscha Bach, aki egyébként mesterséges intelligencia kutató, de a járatlan útat választotta és a kogníció elméleteinek tesztelésével és gyártásával foglalkozik ahelyett, hogy díp lörninget nyomná.
Egyszer megpróbálom majd összefoglalni az elméletét a fizikai valóságról és a benne élő emberről, remélem nagyjából sikerül és nem értem nagyon félre. Most egyébként egyetértek vele ebben a kérdésben, bár régóta nem foglalkoztatott a téma, már nem is emlékszem igazán, azelőtt mit is gondoltam erről.
Most valamikor olvastam/hallottam tőle egy gondolatot, hogy a vallás arra jó (illetve arra is, illetve talán csak a vallásban a mítoszok, de nem tudom mi van más mint mítosz a vallásban, az alapvető etikát le lehet teremtő nélkül is vezetni), hogy gyorsan ki lehessen választani azokat az embereket akik a csoportunkba tartoznak, mert ugye egy helyen nagyjából egy vallás uralkodott. Ezt úgy éri el, hogy olyan dolgokat fogad el igaznak, amelyeket egy ember véletlenszerű módon nem fogadhatna el igaznak, csakis hosszabb vagy rövidebb indoktrináció útján, szóval akkor velünk van. Ő nem beszél erről, de gondolom ez az egész még az írott történelem előtt alakult ki, amikor feltalálták az emberek az első vallásokat. Ugye a nyelvnek is van ilyen szerepe, de most ez mellékszál...
Ma pedig hozzátevődött az, hogy a mostani fék nyúz áradatnak is ilyen megjelölő szerepe van, az emberek tudják, hogy nincs valami rendben ezzel a dologgal, de mivel közösségbe akarnak tartozni, ezért elhiszik ugyanazokat a fék nyúzokat mint a közösségük. Még akkor is hisznek bennük, ha bebizonyítjuk nekik, hogy fék nyúzról van szó, mert az egész nem az igazságról szól, hanem a közösségről.
Ez nekem most éppen óriási felismerés. Nem lehet háborúzni a fék nyúz ellen, illetve nem lehet megnyerni.
Az a baj, hogy amikor valaki egy fék nyúzban hisz, akkor megkérdőjeleződik minden más alapvető dologban a hite is. Arra, hogy Soros egy titkos nemzetközi összeesküvés tagja amely ki akarja írtani a fehér embert Európából és arra, hogy a Föld gömbölyű és a Nap körül kering ugyanúgy csak közvetett bizonyítékaink vannak (legtöbbünknek, bár ez utóbbit egyesek tényleg látták az űrből). Mindenkinek joga van elfogadni az első állítást és elutasítani a másodikat. A mai civilizáció lehetővé teszi, hogy a szekeret fogjuk a ló elé és a hitünk a mesében ne öljön meg minket nagyon hamar, sőt, mostanában sokan azok is meghalnak, akik nem hisznek a mesében, mert egy olyan közösségben élnek amelynek legtöbb tagja még mindig hisz. De a meséskönyveket nem lehet elégetni, mert mindenkinek joga van a saját meséihez.
Nem tudom mit hoz a jövő, ha erre a jelenre építjük fel. A pusza lét is már egy elég nagy ajándék és elég nagy átok is.
Én nem nagyon tudok közgázul. Valamikor tanultam a suliban (a Saliban). Azért kénytelen vagyok elméleteket szőni róla, hogy megértsem a világot. Jobb szeretném, ha jobban értenék hozzá, de lusta vagyok egy könyvet elolvasni.
Szóval ma reggel az pattant ki a fejemből, hogy mi lenne, ha a jótúbbal modelleznénk a közgazdaságot. Mindkettőben az emberek az aktorok, akiket racionálisnak gondolunk, de nem nagyon azok (mondjuk jótúbból megélni lehet, hogy ugyanolyan racionális döntés mint mondjuk zongorázásból). Mindkettőben vannak alapszükségletek (kaja vs. zene) és magasabb rendű szükségletek (filmnézés vs. cicás videó nézés). Mindkettőben nehéz valami újjal betörni, de azért sokan próbálkoznak (pl. wafer méretű deep learning processzorok vs. New York ingatlanpiac elemző kovid idején). Mindkettő a kapitalizmusra épül és a vesztébe rohan. Mindkettőben egyre inkább megéri hazudni és csalni.
Most ennyi, hirtelen elfogyott a kedvem a további párhuzamoktól. Ha valakinek van valami vicces ötlete, nyugodtan megoszthatja kommentben.
Még egy dolog. A jótúbon sokkal gyorsabban telik az idő mint a való világban. Lehet, hogy már a jövőben járunk ott? Érdemes odafigyelni a dinamikára.
Komolyan, unom, hogy mindig az van, amit a hülyék akarnak. Vicces ez az egész DMCA dolog, hogy rászálltak már a streamerekre is. Az egész világ úgy táncol ahogy ők fütyölnek. Azt fogják elérni, hogy lesznek "streamer friendly" helyek a városban, ahol nem DMCA zenék mennek és "fan friendly" helyek, ahol meg DMCA zenék mennek. Aztán majd az egyik tábor nyerni fog. Vajon melyik?
Meg aztán, gondolom lesz majd technikai megoldás, ami egyszerűen kiszűri valós időben a streamből a DMCA stuffot és amikor bekapcsolják, összedől az üzleti modelljük egyik napról a másikra és kirúgják az egész bagázst mert eljátszották azt a kevés jószándékot is, ha még van olyasmi.
Attila most éppen élőben.
Nem semmi, hogy a mikrószoft a felhős offiszba pontgyűjtögetős rendszert épített ami kiértékeli egy felhasználó tevékenységét. Ami még hihetetlenebb, hogy ezt még használni is fogják, hogy offiszt használó alkalmazottakat kiértékeljenek. Néhány év és a vizsuál stúdióba is benyomják és integrálják majd a githubbal és a ticketelő rendszerrel és ha bugot találnak a kopipésztelt kódban, akkor repülünk a señor fejlesztői pozíciónkból. Remélem addig azért összeomlik a kapitalizmus. Jó lenne még valami poénosat írni, de eléggé le vagyok hidalva.
Jótúb, egy kis David Lynch autóreklám a szép új jövőhöz.
Azért csak írok egy rövidebbet, mint amennyit írni kellene. Mármint arról, amit egy csomót kéne magyarázni premissza ügyileg, hogy ne tűnjön teljes fejetlenségnek. Értem én már, hogy általában ha valami fejetlenségnek tűnik, akkor általában a szerzőnek nem volt ideje vagy kedve rendesen kibontani a dolgokat. Még nálam is, bár én szeretem a fejetlenségeket is, főként a nyelvtani botlásokat, de az ugye csak azért van, hogy ne lehessen tudni, hogy mi a szándékos botlás és mi nem. Vagy mégse. Vagy mégis, de inkább a gépeknek szánom, amelyek évtizedek múltán próbálják megfejteni, hogy mit is írtam én ide.
Szóval arról akarok írni, hogy hogyan képzelem én el a szép jövőt, a zutópiát. Illetve ennek most egy feltételét, azt, hogy szervezzük meg az életet a városokban, illetve talán az egész országban.
Szóval én úgy gondolom, hogy a szimmetrikus megfigyelési társadalom kívánatos lenne ahhoz képest ami most van, azaz az asszimetrikus megfigyelési társadalom. Most ugye az van, hogy kevesen (a megfigyelési szervek és ugye az it óriások) figyelnek meg sokakat. Én azt szeretném, ha olyan infrastruktúrát fejlesztenénk ki, amelyben a közterületen mindent megfigyelnek a kamerák, hőmérséklet, gáz, por és egyéb szenzorok. Viszont otthon, meg a telefonunkon senki nem figyel meg minket. Arról most nem fogok írni, hogy mit jelent az, hogy nem figyelnek meg a telefonunkon és számítógépünkön és, hogy miként lehetne elérni ezt.
Azért lenne jó, ha mindent megfigyelnének, tárolnának és elemeznének ami közterületen történik, mert így nagyon sok dologról sokkal többet tudnánk meg és a mennyiség minőséghez is vezetne. Ez nem csak azt jelentené, hogy egyből meglátnánk az utakon képződő gödröket, hanem azt is, hogy az emberek tüdejére káros anyagokat tudnánk mérni, valamint azt is, hogy kit mennyi káros anyag érte, mennyire sikerült a tüdejének kigyógúlnia ebből és akár ajánlásokat is tehetnénk, hogy mikor hova és hova nem ajánlatos menni. Persze, ettől ő még mehet olyan helyre, ahol sok a por, de akkor néhány év múlva jönne az ajánlás, hogy menjen szépen tüdőgyógyászhoz és az ottani eredmények is bekerülnének az adatbázisba, de az persze rajta múlna, hogy mit oszt meg ebből.
Továbbá úgy gondolom, a rendőrködés is teljesen átalakulna egy ilyen rendszerben, sok bűntettben az ítélet automatikus lehetne, ugyanis a bizonyítékok rendelkezésre állnának, akár három különböző szögből is. Nem mintha az emberek ebben a jövőben még autót vezetnének, azt már csak is az autó végezné és így olyan szintű szinkronizáció jöhetne létre az autók között, ami sokkal költséghatékonyabb lehetne mint a mostani. Úgy gondolom, egy csomó más bűncselekmény is eltűnne, amelyeket köztereken követünk el, mert sokkal egyszerűbb lenne a felelősségre vonás.
Egy ilyen világban nem lenne szükség politikusokra, akik sajnos a mai világban megtanulták, hogy a megválasztás módja inkább a választók hülyítése révén esélyes, mint a jó döntések hozatalán. Modellezőkre lenne szükség, akik a jelen legjobb leírását teszik lehetővé ami alapján jósolni lehetne a jövőt és jobban megérteni a múltat. Akár több modell is létezhetne, természetesen több célfüggvény, ugyanis én azt hiszem, inkább arra kéne optimalizálni, hogy az emberek mennyit mosolyognak és játszanak a gyerekeikkel a tereken, mint hogy éppen mennyit mutat a gdp nevű mutató. De azt senki sem méri jelenleg, hogy mennyit mosolyognak az emberek, azt mondjuk igen, hogy hány szivecskét lőnek twitteren és hányat lájkolnak fészbukkon, de az nem ugyanaz.
Szerintem a klímaváltozás hatására az emberek egyre nagyobb városokba fognak tömörülni, amelyeket lesz elég pénz a megfelelő védelmmel felruházni. Ha nem válik sokkal hatékonyabbá a rendőrködés és a város tervezés és vezetés, mondjuk az általam felvázolt módon, akkor szerintem bukta lesz a dologból és disztópiának fogjuk nevezni a jövőt. De ha valakinek van valamilyen ötlete, hogy hogyan lehetne más módon - mint a mérés és döntéshozatal digitalizálása - megoldani ezeket a problémákat, akkor megoszhatja kommentben.
Jótúb a tokiói zajról, a jótúb ajánlotta, én ajánlom tovább ezen a mai szent napon.
Nagyon gondolkodtam, hogy írjak valami bevezetőt ahhoz, hogy a komolyabb bejegyzéseket jobban lehessen érteni. Még politikáról is akartam írni. Közben persze még rágtam ezt a dolgot és megint úgy döntöttem, hogy inkább kihagyom, jobb ez mindenkinek.
Úgyhogy visszatérünk szépen a mesterséges intelligenciához, a sci-fi-hez, a filmekhez meg a jótúbhoz.
Ja, meg lehet, hogy a nap elején fogok ezentúl bejegyzést írni, ha már magam oszthatom be a napi programot.
Itt egy videó a jövőbeli orosz farmról. Jó.
Kéne néhány mostani dologról írni, mint mondjuk a koronavírus járvány, meg a választások, az itthoni. De attól félek, hogy félre fogják érteni, mert mostanában mindenki imád mindent félreérteni, mert akkor mehet a skandallum. Ezért arra gondoltam, hogy előtte tisztáznom kéne néhány fogalmat, de az a baj, hogy úgy érzem, azokat is félre fogják érteni. Meg aztán, az első fogalom ami eszembe jutott az élet értéke és bár megy a narratíva rendesen a fejemben, amikor le akarom írni, valahogy mégis kicsit erősnek érződik az élet értelméről filózni absztraktan. Lehet, hogy holnap menni fog, lehet nem, ma mindenesetre már hanyagolom.
Wow, felröppent a SpaceX első hivatalos emberes zűrkapszulája az ISS-hez, a Crew-1 misszió. Ha a Teslahoz hasonlóan a SpaceX is meg tudná ezerszerezni a járműparkját 10 év alatt, akkor lehet a Holdon ihatnám meg azt a sok láda sört amit az emberi szintű mesterséges intelligencia 2029-es eljövetelét helyesen jósló fogadásommal nyernék.
Jótúb. Jó kis rövidfilmet készített néhány amatőr filmes Peter Watts Blindsight című könyvéből inspirálódva, amit én is olvastam 2012-ben amikor Bukarestben dolgoztam. Lehet csak véletlen egybeesés, de valahogy mindig fura könyveket sikerül olvasnom, amikor távol otthontól kell dolgoznom és vágyom haza, pl. a Valis Ditzingenben került sorra egy kis hotelszobában és néha nem voltam tisztában azzal, hogy most álmodom, hogy olvasok, vagy tényleg ez van a könyvben leírva. Sajnos mostanában twitterezni szoktam álmomban néha, de még semmit nem retweeteltem, hogy tudjam mi olyan jó az álomban twitterezésből.
Ha kimarad egy napi bejegyzés, az jó. Jó nekem, mert semmi olyan nem történt, amiről írni kéne (vagy ritkább esetben, de azért cenzúrázom magam). Jó a blognak, mert nem kerül bele újabb butaság, nem közeleg a vég, amikor letörlöm.
Ma nem ilyen nap van.
Történt, hogy Piatra Neamţ-on tűz ütött ki az intenzív osztályon ahol a koronavírusos betegeket kezelték és tíz beteg meghalt, a gárdás orvost, aki szintén égési sérüléseket szenvedett, már el is szállították Belgiumba, ott nagyobb eséllyel él túl.
Erre a hős egészségügyi miniszter kijelenti, hogy mindenki hibás az esetért, amiért elfogadtuk, hogy az utóbbi 30 évben tönkremenjen a román egészségügyi rendszer. Na most ez akkora baromság, hogy muszáj volt ma erről írnom. Elvégre reprezentációs demokráciában élünk, három hét múlva választanunk kell, hogy kire bízzuk a törvényhozás jogát, ahelyett, hogy mi gyakorolnánk, szóval nem tudom, mi a francot tehettem volna én, hogy megakadályozzam ezt a tragédiát? Egyetlen jogom az, hogy kimondhatom a véleményem és tüntethetek, de ez utóbbit most még fel is függesztették. De azt megígérem, ha valaki tüntetni hív a rendszer ellen, szíves örömest menni fogok. Emlékszem, milyen jókat tüntettünk Verespatakért minden vasárnap még Ponta idején. Itt az ideje, hogy újra nekifogjunk...
Ma lettem 40 éves.
Nem nagyon akartam erről írni, mert nem tudom mit kéne írnom róla. Nekem ezek a születésnapok sosem mentek jól és azt hiszem sosem történt a nulladikon kívül olyan esemény a születésnapomon ami egy kicsit is befolyásolta volna az életem. Az első számítógépemet karácsonyra kaptam...
Ugyanakkor meg tudom, hogy nagy nap ez, eléggé öszintétlen lenne nem erről írni ma. Ugyanakkor ez egy csöppet sem érdekel. De azért az írás egy kicsit mégis rólam szól, azt akarom leginkább betűkbe szedni, hogy hogyan változik a világképem és hát ezt lehetne ilyen napokon összefoglalni, de egyrészt a régi világképemet nem írtam le, másrészt meg bár nagyjából emlékszem rá, azért annyira mégsem. Meg talán az összegzés nem is kell publikus legyen, bizonyára mindenki másféle változást lát abban a kevés infóban ami nyilvános.
Most éppen úgy látom, hogy vesztébe robog a világ és nagyjából senki sem tud semmit ellene tenni, mert sokaknak úgy tűnhet, hogy a világvége nem is olyan veszélyes. Sajnos szerintem veszélyesebb, mint azt akár én gondolnám és ez a paradox eléggé kikészít, de nincs mit tenni. Rengeteg áramot fogyaszt a gépem amíg ezt írom, de legalább nem repülőn teszem.
Jűtúb. Nem semmi, egyeseket lehet nézni, ahogy tanulnak a könyvtárban.
Ha néha kimarad egy nap, akkor nincs semmi, csak rosszul osztottam be az időm. Sajnos ez elég gyakran előfordul.
Ma kaptam emailt, hogy 2021 június 1-től megszűnik a gúgel fotósz eddigi ingyenes szolgáltatása és amit ezentúl kapunk ingyen az vajmi kevés. Tudtam, hogy nem tarthat örökké ez a dolog, de az utóbbi két évben nagyon rácuppantam a gúgel fotószra és igen fogom sajnálni, hogy elveszítem ezt a jó kis játékszert. Túl jó volt ahhoz, hogy nyereséges legyen, ezt megértem. Ha véletlenül úgy döntenék majd, hogy fizetek valamilyen online fotós szolgálatért, azért majd rendesen összevetem a flickrrel, persze annak nincs olyan jó kis vr appja amiben nézhetem a jó kis vr180 fotókat amiket készítettem (a videók már nem mennek, szépen lerohadnak ezek a szolgáltatások).
Szomorú vagyok.
A Tesla meg fogja csinálni az önvezető autóját, talán már meg is csinálta, csak még nincs kész a szoftver update. Ez a zseniális a Teslaban, hogy egy szoftver update fogja valószínűleg elhozni.
Ez olyan komoly kijelentés, hogy többet nem is írnék róla, de gondolom ezzel sem újat nem mondtam, sem meg nem győztem senkit. Szerencsére egyik sem célom most, hanem csak az, hogy meglegyen a napi egy bejegyzés, ami célnak egyébként elég buta. Persze, nem sokkal butább mint egy csomó más cél, mint például péntek este seggrészegre inni magad.
Na jó, szóval ha valaki hisz a megfigyelési kapitalizmusban, akkor hinnie kell az önvezető autókban is, hiszen azok csak az út és a járókelők megfigyelési kapitalizmusa.
Arról persze nem értekeztem, hogy mennyi idő múlva jönnek el az önvezető autók. Remélem minél hamarabb, de nem csak a technológián múlik a dolog és azokról aztán pláne nem tudok értekezni. A nagy autógyártók már így is szabotálják a folyamatot Európában, remélem az európaiak nem fogják hagyni magukat nagyon.
Viszont mivel éppen tesztfázisba jutott a Tesla megoldása és kezdenek feltűnni a jótúbon a videók erről a megoldásról és amúgy is szeretek jótúb videókat megosztani, hát itt az egyik. Ez éppen a szerencsés eset, amikor minden jól megy. Ha lesz érdekes eset amelyben nem megy minden jól, akkor azt is megosztom majd.
Volt ez a cikk. Sokat gondolkodtam rajta, hogy le kéne írnom a véleményem a megfigyelési kapitalizmusról, de sose volt elég időm arra, hogy összegyűjtsem a gondolataimat és struktúráltan leírjam. Pont jó, hogy ebben a blogolási formában nem is kell.
Szóval ennek a bejegyzésnek némileg több értelme van, ha az ember elolvassa előtte a linkelt cikket, de ha nem, akkor röviden összefoglalva annyi a lényeg, hogy a nagy IT óriásoknak rengeteg adata van rólunk és ebből csinálják a sok pénzt és ez rossz.
Ez a gondolatmenet rengeteg sebből vérzik és azok amelyek számomra érdekesek is túl sokan vannak ahhoz, hogy mind felsoroljam őket, de ma az egyik terítékre kerül.
Szóval nagyon fontos figyelembe venni azt, hogy milyen minőségűek a begyűjtött adatok és azt is, hogy mennyire jó a modell amellyel interpretálni tudjuk őket. Ugyanis bár a nagy IT óriásoknak tényleg csillió adatuk van és némileg aggodalomra okot adó módon nem csak a számítógépünkkel vagy telefonunkkal való interakciónkról, hanem mondjuk a fizikai helyünkről is, ezek azért elég gyengécske adatforrások, mind mind csak korrelációk. Az igazi adatokat a fejünkbe szúrt eletródákkal lehetne kinyerni és azok értelmezése is eléggé megkérdőjelezhető egyelőre. Továbba azt is figyelembe kell venni, hogy ezt az óriási mennyiségű adatot csak nagyon egyszerű, lineáris módszerekkel tudják elemezni, ugyanis bonyolultabb módszerekhez egyszerűen nincs meg a számítási kapacitás. Ez kb. azt jelenti, hogy bár minden személyre ki tudják számítani, hogy átlagban mikor reggeliznek, de arra már nem tudnak rájönni, hogy azok akik átlagban korábban reggeliznek mint a többiek, azok valószínűleg ételt készítenek vagy felszolgálnak a többieknek. Röviden, ha ismernénk egy középkori királyság lakosainak 99%-nak a mindennapjait, nem biztos, hogy meg tudnánk jósolni belőle, hogy kivel fognak háborúzni legközelebb.
Jótúb. Tokióban már feltették a karácsonyi kivilágítást.
Természetesen nem realisztikus minden nap blogot írni. Nem csak azért, mert nem lehet minden nap minőséget produkálni, vagy azért, mert néha egyszerűen nem jut rá idő, hanem azért is, mert néha utálom ezt az egészet és bár eddig sikerült nem letörölnöm a blogom és próbálom úgy csinálni, hogy ne is kelljen soha.
Az időzített bejegyzések némileg kezelhetővé teszik ezeket a problémákat, de egyelőre még nem fogtam neki ilyen praktikáknak. Szóval ha egy nap nem lesz bejegyzés, akkor csak nem volt aznap semmi kedvem írni, vagy tényleg nem történt semmi aznap, vagy nem gondoltam semmi érdekesre. Na ez utóbbi azért nagyon ritka, szóval azért némileg optimistán nézek a jövőbe ilyen szempontból.
Ma viszont Joe Biden napja van és ez nagyon jó, komolyan megkönnyebbültem, hogy nem gyün az apokalipszis hamarosabban mint kéne neki. Mert jönni még mindig jön, de talán egy hajszállal későbben lehet rá számítani.
Egyébként már nagyon régen eldöntöttem, hogy nem fogok politizálni a blogon, de lassan rá kell jönnöm, hogy ez sajnos lehetetlen, szóval egy ideig lehet, hogy politikai témák fognak dominálni, de mindenképpen egy absztraktabb, informatikusabb szempontból látva a dolgokat. Ez tuti nem a hivatalos politológiai diskurzus, de talán érdekes lehet valakinek és mindenképpen nagyon sokat változik a véleményem ilyen téren az évek alatt, ezért is érdekes számomra ez a téma.
Karácsonyi zenében nálam a Cindy Lauper albuma nyitja az évadott, itt megtalálható jótúbon.
Nem gondoltam volna, hogy Amerika annyira a lehetőségek földje, hogy több mint kétszázezer koronavírusos halottal és több millió munkanélkülivel a háta mögött Trumpnak még komoly esélye lesz az újraválasztásra.
Azt hiszem, mégis a blogolás az én műfajom. Eleinte ugye voltak a blogok, aztán jött a twitter és a youtube, legalábbis az én online aktivitásomban, de leginkább mégis inkább a blogoláshoz szeretnék visszatérni.
Szóval ezentúl megpróbálok naponta egy bejegyzést írni. Azért, mert valami írnivaló mindig van, de hosszú és okos bejegyzésekhez meg nincs kedvem és az amúgy is több napba tellene. Ezért inkább rövidebbeket fogok írni, csak egy gondolatot vagy kettőt, azt is röviden.
Továbbá inkább reflektálni fogok dolgokra, nem igazán rólam fog szólni amit írok. Annak az időnek vége.
Most ugye az amerikai elnökválasztás a fő téma. Két napja rá vagyok cuppanva a CNN-re, de már nagyon várom, hogy vége legyen. Természetesen nagyon fontos, hogy mi lesz az eredmény, sokkal fontosabb mint azt bárki fel tudná fogni, de ettől függetlenül nagyon lefárasztott ez az egész procedúra és persze az utóbbi négy év is. Rossz belegondolni, hogy mennyi energiát emészt fel ez az elnökválasztás és mennyire gyenge eredményt fog szülni. Azt hiszem, hogy nem éri meg az egész, ez is jelzi a nyugati demokráciák lassú bukását, egyre inkább bullshit jobokra megy el a legtöbb energia. Hogy miért van ez így? Na erről fogok még értekezni, de természetesen oda fogok kilyukadni, amihez egy kicsit értek, hogy ha egy optimalizációs feladatot akarunk megoldani, akkor a számítástudomány alapján gyakran könnyebb ellenőrizni az eredmény helyességét mint megtalálni azt az eredményt, ezért leginkább arra fektetik a hangsúlyt a legtöbb helyen, hogy egy adott (valamilyen szuboptimális módon kiválasztott) eredményről (jelöltről) bebizonyítsák, hogy ő az optimum és nem arra, hogy tényleg megkeressék a legjobb eredményt. Ezt általában hazugsággal érik el...
A mai jótúb a 4k-s Freedom.
