a minták vételezésének elkúrásának elviselhetetlen könnyűsége

Amikor az embernek nincs ideje blogot írni, odateszi a mesterséges intelligenciát, hogy írja helyette. Szerencsére a gazdasági dolgokban olyan szinten megy a vetítés, hogy minden napra jut valami szaftos kis történet. Pl. most megint itt ez a transtelex cikk (arhív) a lakbérek inflációjáról, ami 40%-ot nőt egy év alatt, de az a vicces, hogy az economedia már leírta (arhív), hogy ez valójában egy statisztikai torzítás, azért mert az állami lakásokban húsz év után eszükbe jutott, hogy növelni kéne a lakbéreket. Arról már ne is beszéljünk, hogy ez ugye azt jelenti, hogy 18 évig alulbecsülték az inflációt a lakbérek esetén, 1 évben meg túlbecsülték. Na, ezzel kezdjen mindenki amit akar. Aki nem akarja elolvasni a híreket, azoknak rövid összefoglaló a gemini által:

1. Mit írt az eredeti Transtelex cikk?

• A hivatalos statisztika: A Transtelex a HotNews által szemlézett, az Országos Statisztikai Intézettől (INS) származó adatok alapján arról számolt be, hogy 2026 szeptemberében Romániában az éves infláció újra növekedésnek indult.

• A drasztikus adat: Ezen belül a statisztikai adatok azt mutatták, hogy a szolgáltatások kategóriáján belül a lakbérek közel 40%-kal (pontosan 39,46%-kal) drágultak egy év alatt (2025 szeptembere és 2026 szeptembere között).

2. Mit mutat az Economedia elemzése (a statisztikai anomália háttere)?

Az Economedia és más gazdasági blogok alaposabb elemzése rávilágított arra, hogy ez a 40%-os ugrás egy statisztikai torzításon/anomálián alapul, és nem a szabadpiaci albérletárak általános elszabadulását jelenti:

• A valódi ok (HG 193/2026): A kiugrás hátterében a 193/2026-os Kormányhatározat áll, amely 2026 áprilisában frissítette és emelte meg az állami tulajdonú, önkormányzati és szolgálati lakások bérleti díjait. Mivel ezeket a tarifákat 2007 óta először igazították ki érdemben, az árak hirtelen, egyetlen hónap alatt hatalmasat ugrottak.

• Hogyan mosódik össze a statisztikában? Az INS (és az uniós Eurostat) a fogyasztói árindex kiszámításakor a „lakbér” kategóriába egy kalap alá veszi a magánpiaci bérleményeket és az állami/szociális lakásokat is.

• A súlyozás hatása: Miután az állami lakások bérleti díjait és statisztikai súlyozását módosították, az áprilisi hatósági áremelés egyetlen pillanat alatt felhúzta az egész kategória éves átlagát közel 40%-ra.

• A magánpiac valósága: A piaci portálok (például a Storia vagy a magánbérbeadók adatai) azt mutatták, hogy a szabadpiacon a lakbérek nem drágultak meg ilyen brutális mértékben; a statisztikai rekord mögött szinte kizárólag az év eleji állami lakbér-rendezés egyszeri, adminisztratív hatása áll.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. 

Digger (2026)

Ez a film éppen bukik Amerikában, de amiket olvastam róla a tuitteren, meggyőzött, hogy megnézzem moziban. Nem rossz film, de annyira azért nem jó, eléggé felmagasztalták egyesek. Itt most lelövöm a poént (de azért még mindig nem túl részletesen), ha nem vagy rá kíváncsi, akkor nyugodtan abbahagyhatod az olvasást. Azért ajánlom megnézni.

Szóval a film bemutat egy potenciális klímakatasztrófát, egy olyant, ami nagyon gyorsan történik. Aztán mielőtt még megtörténne a katasztrófa, megtudjuk, hogy ez valójában csak egy színdarab, szóval egy ideig akár abban a hiszemben is ringathatjuk magunkat, hogy az egész fikció, aztán a végére kiderül, hogy valójában nagyjából minden úgy történt ahogy eljátszották, szóval maga a színházi produkció az átértelmezés helyett inkább a realisztikus bemutatásra összpontosít. Van egy kis történet a színfalak mögött is, de szerintem csak azért van odatéve, hogy meggyőződjünk, hogy tényleg színház maga a főszál.

A végén persze van kérdésem, nekem ez a kombináció kicsit nehezen értelmezhető, talán többet mond el a színház és film szakmáról mint magáról az éghajlatváltozás veszélyéről. Hogy a két téma erősíti vagy gyengíti egymást, nekem nehéz megítélni, de inkább azt mondanám, hogy gyengíti. Persze az is felmerül kérdésként, hogy vajon tényleg az igazság van bemutatva, vagy egy fikció, a film végén kapunk egy kis képet az igazi valóságból, az szerintem inkább egy nukleáris téllel konzisztens, persze nukák is hullhatnak abban a szcenárióban amit a film bemutat.

Persze a szereplők jól játszanak, az áthallások könnyen áthallhatók, én szeretem a nagy látószöget is (ez a film simán elmenne 360-ban is (akár kifeszítve 2d-be is)), csak az a baj, hogy ezt a témát én komolyan veszem és talán a film nem eléggé. Mikor fog valaki csinálni 200 millióból Threads-et? Nem kell belé semmi nagy színész, inkább költsék az egészet az effektusokra. Na majd a mesterséges intelligencia...

Biztos meg fogom nézni még egyszer, ha előbb nem látok egy jó elemzést jótúbon, biztos csomó nyalánkság el van dugva a képen, tuti van Hamlet referencia is amit én nem fogtam fel. Az egyetlen ilyen dolog amit észrevettem az a nagy szpícs közben volt, látszott, hogy néhány hallgató csak bábú.

Nem lepne meg, ha csak azért készült volna el ez a film, hogy Cruise úr egy újabb strigulát húzzon a művészfilmes rubrikába és ha valaki azért sírna, hogy mostanában a nagy stúdiók nem kockáztatnak, akkor lehessen rá mutogatni. Tuti a Top Gun 3 milliárdos buli lesz.

Zene. 

a láncok viselésének elviselhetetlen könnyűsége

A láncok valójában csak az ember fejében léteznek, mégis hasznos konstrukciók, másképp nem tanultuk volna meg annyira kanyarítani őket. De azért néha, ha egy kis időre is, megpróbálhatunk megszabadulni tőlük.

Demó.

Zene. 

így könnyű hülyíteni

Most a transtelex került sorra a hülyítési listán, igaz, valószínűleg fordították az agerpressről a cikket (arhív), de azért kikérhették volna a gemini véleményét, mint én tettem:

A cikk alapvetően egy szakértői (Dumitru Chisăliță, az Intelligens Energia Egyesület elnöke) véleményt és piaci mechanizmust mutat be, de több ponton is leegyszerűsíti vagy félrevezetően tálalja az energiaárak alakulásának okait.

Íme, hol és hogyan beszél „félre” vagy ad hiányos képet a cikk:

1. A „marginal pricing” (határárazási rendszer) démonizálása

A cikk azt sugallja, hogy a jelenlegi európai uniós (és romániai) nagykereskedelmi árszabályozási modell valami igazságtalan anomália: „ha a fogyasztás fedezéséhez egy drágábban működő gázerőmű áramára is szükség van, akkor a víz-, atom- és naperőművek is ugyanazon a magasabb piaci áron értékesíthetik az áramot”.

• Miért félrevezető?

  • Ez a határár-alapú (pay-as-clear) piacműködés a liberális energiapiacok alapköve, és racionális gazdasági logika mentén működik. Ha a legolcsóbb erőművek (víz, atom) gyártanák le az összes áramot fix, alacsony áron, az hamar kimerítené a kapacitásaikat, és nem lenne piaci ösztönző a drágább, de biztonsági tartalékként elengedhetetlen gáz- vagy csúcserőművek fenntartására vagy építésére.

  • Emellett a megújuló- és atomerőművek magasabb bevételeire szükség van ahhoz, hogy fedezzék a gigantikus kezdeti beruházási költségeiket (CAPEX). Ha az atomerőművek nem kapnának piaci árat a termelésükért, akkor az állami költségvetésnek (az adófizetők pénzéből) kellene folyamatosan szubponálnia őket, ami végső soron ugyanúgy a lakosságnál csapódna le más adók formájában.

2. Az energiaszektor szétszedése (privatizáció/részvényesítés) mint fő bűnös

A cikk azt állítja, hogy a 2000-es évek eleji átszervezés (amikor a különböző erőműveket önálló cégekké szervezték) a fő oka a magas számláknak, mert a vállalatok a saját profitjukra ha hajtanak, és nem az országos rendszer összehangolt kezelésére.

• Miért félrevezető?

  • A vertikálisan integrált állami monolitok (mint amilyen a régi rendszer volt) sokkal kevésbé hatékonyak, mint a piaci versengő cégek. A monopolhelyzetben lévő állami óriások gyakran pazarlóak, korruptak és lassan modernizálódnak.

  • Az, hogy a Hydroelectrica vagy a Nuclearelectrica különálló, tőzsdén is jegyzett cégként működik, kifejezetten átláthatóbbá tette a működésüket, és profitot termel (amelynek jelentős része állami tulajdonon keresztül vagy osztalékként amúgy is visszafolyik az államkasszába). A probléma nem ott van, hogy önálló cégek, hanem hogy a román állam korábban elkésett a hálózatfejlesztésekkel, és a lakossági árplafonok, illetve a szabályozási környezet bizonytalansága torzította a piacot.

3. Az olcsó termelés és a lakossági számla hamis szembeállítása

A cikk arra futtatja ki a narratívát, hogy „az olcsóbb energiatermelésből elsősorban a vállalatok húznak hasznot, miközben a fogyasztóknak továbbra is magas összegeket kell fizetniük”.

• Miért félrevezető?

  • Romániában az elmúlt években (egészen a nemrégiben lezárult árplafon-kivezetési folyamatokig vagy azok átalakításáig) a lakossági árakat mesterségesen, állami támogatásokkal és ársapkákkal fogták vissza. Sőt, sokszor a román lakossági fogyasztók az egyik legalacsonyabb árat fizették az EU-ban, miközben a piaci realitások mást mutattak.

  • A végső fogyasztói számla nemcsak magából az áram áramtőzsdei árából áll, hanem nagy részben a szállítási és elosztási tarifákból, valamint az adókból és zöld bizonyítványokból. Ha a számla drága, annak gyakran nem az erőművek profitéhsége az oka, hanem az elavult hálózatok fenntartási és felújítási költsége, amit a disztribúciós cégek hárítanak át a fogyasztókra.

Összegzés

A cikk egy populáris narratívát erősít meg: azt sugallja, hogy van egy „gonosz piaci rendszer”, ami miatt a lakosság nem élvezheti a saját természeti kincsei (víz, atom) áldásait. Valójában a romániai energiaszámlák magasságát sokkal inkább a hálózati infrastruktúra elmaradottsága, a geopolitikai gázárak ingadozása, az adóterhek, valamint a piac átmeneti szabályozási sokkjai határozzák meg, nem pedig önmagában az a tény, hogy az erőműveket külön cégekbe szervezték húsz évvel ezelőtt.

Demó.

Zene. 

az álarcok viselésének elviselhetetlen könnyűsége

Néha olyan kényelmes bebújni egy álarc mögé, az ember elő sem jönne mögüle egész életében. Főként, ha megtaláljuk a többi embert, akik hasonló álarcot hordanak és közösségben lehetünk. Ki mondja meg, hogy mi a valóság és mi az álarc? 

Demó.

Zene. Debussy. Zene.

AI. AI. AI. AI. AI. AI. AI. AI.

Ehh. 

filmtettfeszt 2026

Most mindössze két filmet néztem meg, kevesebb régi film volt, pedig én azokat jobban szeretem. Na majd jövőre talán. Meg most túl sok időt sem akarok szánni a filózásra, van elég más dolgom/nézni valóm.

Egészséges erotika (1986): Zseniális, hogy a mozgás visszafelé játszásával trükközve adja el az egyébként elég lineáris történetet, gondolom ezzel rendesen fel lehetett adni azoknak a leckét, akik akadékoskodtak volna. De egyébként a történet is könnyen védhető, a karakterek elég megkérdőjelezhető moralitásúak, nem igazi képviselői a munkásosztálynak. Én el tudok egy ilyen filmen filózni a végtelenségig, a kontextust ugye szabadon be lehet tenni, kezdve a termeléstől az emberi gyarlóságig és az erőviszonyok fluxusáig minden belefér, de most nem fogok erre az útra tévedni. Mi volt benne az egészséges? Nem tudom, talán a kefir? Mindenesetre jó kis epizód lenne a marxista-leninista trónok harca sorozatban. Ja igen, volt a végén beszélgetés Koltai Róberttel, Nándika vezette, érdekes volt, elszavalta Petőfi Péter Bátya versét.

A tyúk (2025): Először azt hittem, újabb Baraka lesz, aztán belenyugodtam, hogy egy tyúk viszontagságait követjük az emberek világában, aztán persze az emberek világában eléggé félrementek a dolgok, de a tyúkok szempontjából nem sok minden változott. Nem tudom, ez a film ilyen Rorschach teszt-e az asszociatív memóriánk gátló funkcióinak feltérképezésére, mindenesetre feladja a leckét, ha az ember egy szép frappáns megfogalmazást szeretne kanyarítani róla. Én ezennel abba is hagyom a próbálkozást.

hihetetlen

Hát nem semmi, az ópenéjáj rendesen belecsapott a lecsóba, feltettek a githubra 722 cikket amelyek mindenféle matematikai, informatikai és egyéb feladatokat oldanak meg, de olyan kaliberben, amilyenre még nem volt példa, a Riemann sejtésen is egy óriásit mozdítottak, de Hilbert feladatok is megoldásra kerültek, a 3SUM feladatot is levitték 2-es exponens alá (na ezt el sem tudom képzelni hogyan) és a mátrixszorzás komplexitásán is toltak egy nagyot. Ez kb. olyan Hiroshima méretű robbanás a tudományos világban, pont Nobel díj osztáskor.

Ennek azért már kezd szingularitás íze lenni, nem hittem volna, hogy már itt tartunk.

Ugyanakkor meg semmi más nem nagyon változott a világban.

De minden megváltozott, csak a rendszereink ellenállnak, akarva, vagy akaratlanul, fene tudja, az inercia nagy úr.

Lassan megtapasztaljuk, hogy milyen az, amikor az emberiség új fejezetet nyit a történelmében. De legalábbis azt, hogy mit tesz az emberrel az, ha megsúgják neki a titok nyitják, de nem dolgozott meg azért, hogy meg is értse azt.

Reméljük, ezt a sok matematikát, jóra fogjuk majd használni, mondjuk a nagyon buta rendszereinket formalizáljuk vele és sokkal jobb megoldásokat keresünk mint amelyeket a mostani történelmileg beágyazott iterációval találtunk. 

Demó.

Zene. Zene.

augusztusi adatka

Mielőtt valaki még pezsgőt nyitna ennek a hírnek (arhív, ins) az olvasása után, itt a gemini véleménye:

A megosztott Ziarul Financiar cikk a Román Országos Statisztikai Intézet (INS) legfrissebb adatait elemzi: 2026 augusztusában 12 hónapnyi folyamatos csökkenés után először mutatott minimális, +0,1%-os növekedést a romániai kiskereskedelmi forgalom éves alapon (szezonálisan kiigazítva). Nyers adatok szerint a bővülés +0,9% volt, miközben az év első 8 hónapjában a piac összességében még mindig -5%-os mínuszban van.

A jelenség megértéséhez külön kell választani a hosszabb távú csökkenést és az augusztusi minimális felpattanást.

1. Miért csökkent a fogyasztás az elmúlt egy évben (2025/2026)?

• A vásárlóerő eróziója: Az elmúlt időszak magas inflációja és az emelkedő megélhetési költségek (élelmiszer, rezsi, hitelek törlesztőrészletei) felőrölték a háztartások reáljövedelmét.

• Fiskális szigorítások és adóemelések: A költségvetési hiány leszorítását célzó adóügyi intézkedések (pl. áfa- és illetékváltozások) óvatosságra intették a lakosságot.

• A halasztható vásárlások elengedése: A lakosság elsősorban a nem létszükségletű cikkeken (elektronika, bútor, ruházat) spórolt, és a megtakarítások feltöltésére törekedett.

2. Mi áll az augusztusi minimális fordulópont mögött?

Az augusztusi kiigazított +0,1%-os (illetve nyers +0,9%-os) növekedés főként négy tényező együttállásának köszönhető:

A. Szezonalitás, turizmus és a diaszpóra hazatérése

Augusztus a nyári szabadságolások és a turizmus csúcspontja Romániában. Ebben a hónapban hagyományosan több százezer külföldön dolgozó román állampolgár látogat haza a családjához, ami jelentős extra költést generál a hazai üzletekben és szolgáltatásokban.

• Ezt jól mutatja az adatok szerkezete is: a növekedést a nem-élelmiszer jellegű termékek (+2,7% nyers) és az üzemanyag-értékesítés (+2,5% nyers) húzták, miközben az élelmiszervásárlás még mindig mínuszban volt (-2,3%).

B. Bázishatás (base effect)

A fogyasztás zsugorodása pontosan 2025 késő nyarán/ősszén kezdődött el. Mivel a 2025. augusztusi viszonyítási alap már egyébként is gyenge volt, ehhez az alacsony bázishoz képest statisztikailag jóval könnyebb volt minimális növekedést elérni.

C. Iskolakezdési előkészületek és nyár végi kiárusítások

Augusztus második felében elindultak a nyár végi akciók és a "back to school" felkészülés (ruházat, tanszerek, elektronikai cikkek), ami átmenetileg fellendítette a nem-élelmiszer jellegű kiskereskedelmet.

D. Az inflációs nyomás lassú enyhülése

Noha a reálbérek még nem álltak teljesen helyre, az infláció lassulása és a korábbi minimálbér-kiigazítások miatt a lakossági vásárlóerő romlása megállt, így a felhalmozódott elhalasztott kereslet egy része megjelenhetett a boltokban.

Összegzés

Az augusztusi +0,1% még nem feltétlenül jelent tartós és robusztus gazdasági fordulatot — sokkal inkább egy szezonális és bázishatások által támogatott átmeneti korrekcióról van szó. Hogy a romániai lakossági fogyasztás valóban tartós növekedési pályára áll-e, azt az ősz utolsó negyedévének (szeptember–november) adatai fogják megmutatni.

 

 

a miniszterelnök-jelöltön már megint nincs sapka

Most komolyan, Nyekusor megint egy olyan fickót jelölt ki miniszterelnöknek, akinek nincs esélye kormányt alakítani. Még mondja valaki, hogy az egyszerű logikával nem lehetne megoldani ebben az országban a problémákat. Annyit kéne változtatni az alkotmányon, hogy ne lehessen megbuktatni egy kormányt csak úgy, hogy egy másikat szavazol be helyette. Mi értelme egy korlátozott jogkörű kormánynak? Ha a politikusok újra akarják alkudni egymás között a megállapodásaikat, akkor alkudják újra munka után. Kezd nevetségessé válni ez a szarkeverés. Na de legalább egyre közelebb kerül a rendszer összeomlása, aztán lehet valami olyant csinálni ami nem egy nagy szar szétkenve egy jó nagy falon.

Zene. Zene.

ki-kiki-kikiki

Amikor a mesterséges intelligenciával generálok egy fikciós karakterről egy képet, hogy magát fotózza a tükörben, akkor ki készít képet kiről? 

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI.