vasárnap, március 29, 2026

filmek +


Most nem lesz képrejtvény a holnaputáni filmekhez, már meg is untam ezt a játékot. Amúgy is, igazából arról szólt, hogy tesztelgettem a gúgel képgenerálóját, de nem volt valami jó teszt feladat. Ugyanis a képgenerálás során az történik, hogy a prompt alapján a generáló generál egy képet, de utána még van egy lépés, amikor ellenőrzik, hogy nem-e sért valamilyen jogokat a kép. Természetesen, mivel valamilyen filmre hivatkoztam, a generáló csak akkor tud releváns képet készíteni, ha már látott egy (vagy sok) képet a filmből, ami a kopirájt törvény éppen népszerű olvasata szerint illegális (explicit licensz szerződés nélkül, én ezzel vitatkoznék, de nem most). Ezért gyakran a képgenerálások nem sikerülnek, olyankor próbálok kicsit finomítani a prompton, vagy direkt leírok egy jelenetet pár szóban és nem is említem a film címét, de úgy gondolom, hogy aki ismeri a filmet annak esetleg bekattanhat. De ez nem jó játék, mert effektív azt tesztelem, hogy a generátor és a diszkriminátor mennyire helyesen tudja a kontextusbeli különbségeket modellezni és hát persze még elég rosszul (azaz a második rendszer a kopirájtolt tartalmat csak annak eredeti kontextusában ismeri fel, tehát amikor a generátor berakja Joi-t a James Bondba, akkor nem ismeri fel, hogy az Joi a Blader Runner 2049-ből), de gondolom ez egyre javulni fog, szóval lassan ezt a játékot már nem játszhatom majd. Meg aztán, vidiókat sem generáltam, de most már annyi az előny, hogy akár egy ültömben generálhatnám a képeket, a flow-ban nincs limit a képek generálására. De most más dolgokkal szórakoztam a kép generátorral, csak hát nincs rá sok idő.

Viszont lesz helyette valami más, mégpedig próbálom valahogy dokumentálni a filmes közeghez, mint egészhez a hozzáállásomat. Nem tudom mi van velem mostanában, teljesen megpendültem, egyfolytában csak filmeket szeretnék nézni. Nem tudom miért van ez, lehet azért, mert szükségem van a mesékre és most úgy érzem, a hírekből csak hazug meséket kapok. Vagy azért, mert úgy érzem, hogy mostanában megváltozott a filmekhez a hozzáállásom és szeretném újraértékelni a kedvenc filmjeimet, hátha találok bennük új dolgokat amikért még jobban kedvelhetem őket, esetleg lekerülnek a pedesztálról, hogy új filmek vegyék át a helyüket. Vagy csak a bemutatott világ után kezdtem egyre nosztalgikusabb lenni, ugyanis egyre inkább a régi filmek iránt kezdtem érdeklődni, a mostani távlatból már tudjuk, hogy mi volt a valóság és mi volt a propaganda (persze azért nem pontosan, de mindenképpen sokkal jobban mint a jelenben) és úgy érzem a most rendelkezésre álló információk alapján sokkal jobban érthetőek a régebbi filmek. Meg talán a filmek is változtak, a mostani trendek nem érdekelnek. Vicces, de sokkal jobban érdekelnek (bár még nem néztem mostanában, de nemsokára letesztelem ezt az elméletemet is) az 50-es, 60-as évek bibliai ihletésű filmjei a rikító színeikkel és boxos embereivel mint a mostani képregényfilmek a szuper grafikájukkal és teljesen kiszámítható ívükkel.

Meg az is van, hogy szép lassan dolgozik bennem az a gondolat, hogy nincs szabad akarat, a történetek valódi jelentése az, hogy ebben a kontextusban ez az ember tudta így megoldani ezeket a problémákat, a kontextus sem speciális, az ember sem és a problémák sem, egy szabályrendszer eredményei, csak statisztikailag sokkal ritkábbak mint at "átlag", ezért találom "érdekesnek", mert az agyamban a Bayes tételt maximálisan borzolja. Ez a gondolat most így megfogant egy filmmel kapcsolatban, de nem ajánlom senkinek, hogy megpróbálja kitalálni, hogy melyik film lesz az, mert hát determinisztikus vagyok én, de kaotikus is ám, szóval kikérem magamnak.

De azért ennek a gondolatnak a szemléltetésére vegyük a Terminátor (1984) filmet, amely egyik nagy kedvencem és ezzel gondoltam végig én is ezt a gondolatsort (bár nem ez a film ihlette). Szóval a Terminátorban ugyebár a Terminátor, egy robot és Kyle Reese, egy ember visszamennek az időben, az egyik, hogy megölje, a másik, hogy megvédje Sarah Connort. A Terminátor nem tudja megölni Saraht, de nem kimondottan azért, mert Kyle olyan jó lenne, hanem azért, mert egy nagyon más világban programozták, ahol egyetlen működő stratégia volt, megkeresni az emberek bázisát és ott addig lőni amíg meg nem semmisül. Az 1984-es L.A. egy teljesen más világ, tele van egy csomó komplexitással ami a jövőben nem volt jelen, pl. el kell dönteni, hogy csoki öntettel vagy juharsziruppal eszi az ember reggelire a muffint. Ha a Terminátor egy kicsit jobb stratéga lenne (nem is kell hozzá általános mesterséges intelligencia, csak egy kicsit kell jobban érteni az emberi élet ritmusát), akkor tuti el tudta volna végezni a feladatot (talán már az is elég lett volna, ha randomizálja a sorrendet amelyben megöli a Sarah Connorokat, a randomizálás egy olyan örök érvényű heurisztika amit már a mostani mesterséges intelligenciákba is alapban beépítenek). Másik oldalról pedig, Kyle ugye szerelmes Sharahba, mert a Sarah jövőbeli gyereke adott neki egy képet az anyjáról és persze paradox módon pont Kyle lesz a gyerek apja. Jó kis logikai bukfenc ez, de érzelmileg teljesen rendben van és az egész azért működik, mert létezik egy fotó, ami Kylenak az egyetlen szépséget jelenti az amúgy brutális hétköznapjaiban. Ha lenne Oscar a filmekben szereplő tárgyaknak, akkor az a fotó meg kellett volna kapja, de az emberek mind elsiklanak felette, pedig szerintem legalább annyira fontos pillére a történetnek mint a többi hús-vér és hús-vas szereplő. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a cél mindössze az volt, hogy Sarahnak ne szülessen gyermeke, a Terminátornak rengeteg más lehetősége is lett volna, hogy ezt elérje, nem kell hozzá megölni, elég ha csak meggyőzi hogy legyen apáca. :)

Szóval, helyzetek, emberek, feladatok, nem tudom, mennyire tud ez az új látásmód megragadni bennem és tesz-e hozzá valamit a filmekhez, vagy elvesz valamit. Az tuti, hogy a messiás a fehér lovon toposz nem nagyon működik már nálam, vagy legalábbis nem nagyon találtam mostanában olyan verziót ami működne.

Egyébként nem biztos, hogy lesz mit írnom a meta-film témában egy hónapig, vagy egy évig, de van egy olyan érzésem azért, hogy lesz. Egyébként ha a filmek lesznek a blogom legfőbb témája egy időre, az engem egy cseppet sem fog zavarni, ugyanúgy nem értek hozzá, mint mondjuk a gazdasághoz, de ugyanúgy azt érzem, hogy jogom van arra, hogy saját véleményem legyen és ezt le is írjam, amúgy sem jön senki kijavítani, hogy nem a Terminátor meg a Mátrix a legjobb filmek az univerzumban. :)))

szerda, március 25, 2026

dizasszemblert minden gazdaságnak


No, végre van egy rendes honlap (Román Gazdasági Monitor) amiben lehet figyelni a román gazdaság mutatóit, nem kell az újságcikkeket olvasgatni, amelyben valami eszméletlen pocsékul szoktak beszámolni (mindegy az, hogy millió-milliárd, lej-euró, negyedéves-éves összehasonlítás). És persze vannak hosszabb időskálán is adatok, nem csak a legfrissebbek, sőt végre van egy modell alapú előrejelzés is, rendes hibahatárokkal, szóval kevésbé manipulálható az adat. Nagyon cuccos, remélem raknak még belé pár nyalánkságot, mint az, hogy saját magunk választhassuk ki a kedvenc mutatóinkat és elmenthessük a konfigurációt, meg egy kicsit gyorsabban átveszik a Nemzeti Statisztikai Intézet adatait, ha mindez meglenne, csak azért olvasnám a gazdasági sajtót, hogy szórakozzak az ócska propagandán.

Egyébként ha már gazdaság, meg mostanában néha hosszú távú jóslatokat teszek, ezért hadd írjam le azt, ahogy én látom a román gazdaság jövőjét.

Szóval szerintem Románia már sosem fog érdemben nőni gazdaságilag az aktuális rendszerben. Egyszerűen azért, mert már mindent eladtunk a nyugatnak és a profit oroszlánrészét zsebre tette a rendszer, ahelyett, hogy befektette volna (oktatásba, az egyetlen esély ezzel lett volna, de ez sem valami kecsegtető). Szóval most, hogy a nyugat vazallusai lettünk és elértük a limitet (at átlag 80%-a), már nem nőhetünk gyorsabban mint a nyugat, az meg elég lassan nő és amikor a robotok meg a mesterséges intelligencia igazán bedurran, akkor már csak eladnak kilóra. És ami itthoni kis gazdaság is szárba szökött, rohamlépésekkel árazódik ki a kormány által generált infláció által. Persze, nem biztos, hogy még így is nem ez a legjobb dolog ami történhetett velünk, nem hinném, hogy egyedül többre lettünk volna képesek ebben a globalizált világban.

Szerencsére ez a jövő azért tartogat egy meglepetést, mégpedig azt, hogy a soron következő 1-2 kormány még itt eladja nekünk nagy kínkeservvel a stagflációt, hogy ez a legtöbb amire képesek vagyunk, de utána már a mesterséges intelligencia nagyjából a világon mindenhol átveszi a kormányzást, mert annyival jobban fogja csinálni mint az emberek és az egyetlen dolgunk az lesz, hogy ne haljunk meg unalmunkban, mert a mesterséges intelligencia a robothadsereggel mindent megtermel nekünk. Erről még kell írjak egy-két bejegyzést, hogy ezt az átmenetet hogy is képzelem el, azt, hogy lehetséges, a múltkor írtam le.

Addig persze lehet, hogy jön egy-két kisebb vagy nagyobb gazdasági válság nálunk, a rendszer nagyon nem akarja elfogadni, hogy ez így nem mehet tovább, lásd a mai cirkuszt a benzinár körül (azaz, a 10 lejes benzin árából 5 lejt kap az állam a semmiért, 3 lejbe kerül az alapanyag és a feldolgozása és 2 lejből oldja meg a benzint forgalmazó cég a benzinkutak rendszerének fenntartását, a benzin eladását és a saját profitját és persze ebből a 2 lejből kéne ők lemondjanak 50 baniról, hogy csökkenjen az ár, mert az energia mindenhez is hozzájárul, de rácsaptak az asztalra és azt mondták, hogy nem és most szaladgál a kormány mint a mérgezett egér, hogy nehogy már ő kelljen akkor lemondjon 50 baniról). Az mindenesetre tuti, hogy a mesterséges intelligencia sokkal jobban fogja tenni a dolgát és legalább eladhatjuk a kormányzati épületeket, lehet azokból is kijön az adósság fele, ha még egyáltalán számolja majd valaki.

A másik lehetőség az, hogy az emberek elmennek olyan országba élni, ahol meglépik ezt a lépést. Vagy kihalnak. 

Demó

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI.

Robot

Ehh

hétfő, március 23, 2026

buta pénz be, okos pénz ki


Amikor Kolozsváron is azt reklámozzák már, hogy hogy a legkönnyebb befektetni, akkor ideje kiszállni a dologból. Azaz, az ember nem menekülhet meg a kontextusából, amikor a pénz elbutul, az övé is butává válik, ha nem szedi ki a buta pénz közül. Szerencsére nekem nincsenek ilyen problémáim. :)))

A tétel általánosítása egyéb kontextusokra házi feladat.

a hangya tanácsa a tiktok tücsöknek


A hangya mondja a tücsöknek: ha hosszú távon akarod maximalizálni a jólétet akkor mindent diverzifikálnod kell és a bőséges időkben félre kell tenni a szűkös napokra. 

Mire a tücsök: te megőrültél? Én amúgy is csak egy évszakot élek, és amúgy sem hiszem el neked, hogy tél létezne, hát nézz ki milyen szép az idő. És amúgy sem értesz semmit a zenéhez, te kis pöcs. 

Demó

Zene

AI. AI. AI. AI. AI. AI.

péntek, március 20, 2026

a hangyák dereje


Jó dolog a kooperáció. Nagy dolgokat tud a sok kis szorgos hangya építeni, de néha megjelenik egy gonosz darázs hangya bőrbe bújva és bekéreti magát a közösségbe. Ott egy ideig jól viseli magát, de aztán egy idő után lehull a lepel, elkezdi kiskirálynak képzelni magát és fenyegetőzni mindenkivel és úgy csinálni, mintha minden amit a hangyák építettek az övé lenne, hogy rendelkezzen vele. Aztán a hangyák türelme egyszer elfogy és kibasszák a darazsat a vérbe.

Mert ez a természet törvénye, a kooperáció gyengének tűnhet, mert toleranciára épül, de egy idő után mindig kidobja azokat akik csak a saját érdekeiket nézik. Mert aki toleráns az nem hülye.

Demó

Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI. AI.

chuck

Sajnos Chuck Norris is megadta magát az entrópiának. Valamikor szerettem a filmjeit, ezt onnan tudom, hogy hosszabb ideig meg nem szerettem, de most valahogy megint kezdtek tetszeni ezek a nem túl bonyolult bunyózós filmek. Russell paradoxona a Chuck Norris halmazra: valaki, aki mindent/mindenkit le tud győzni, le tudja-e győzni önmagát?

vasárnap, március 15, 2026

a tetőpont alapok nélkül eléggé billeg, de legalább mindig mozgásban marad


Az van, hogy meguntam a mesterséges intelligencia természetéről írogatni a bejegyzéseket, meg azt hiszem, hibás az a feltételezésem, hogy ha szépen minden pontját leírom az érvelésemnek, akkor az hihetőbb lesz az olvasó számára. Nem írok elég jól és túl nagy a falat is, hamar elveszítem a kedvem, ezért inkább egyből a végére ugrok és majd talán írok pár appendixet, ha majd megint kedvem lesz írni a tágabb perspektívából.

Szóval oda akartam eljutni, hogy szerintem bármikor beüthet az általános mesterséges intelligencia és minden nappal egyre valószínűbb (tudom, hogy ez nagyon erős, szóval egy mondat: én úgy fogom fel, mint egy véletlen séta egy sok dimenziós fraktál határán a nem skálázó és skálázó intelligencia határán és bár igaz, hogy ez a határ végtelenül hosszú és végtelenül bonyolult, de szerintem a dimenzionalitása megegyezik a tér dimenzióival, szóval nem egy pontot keresünk, hanem egy egész nagy felhőt (manifoldot) és nincsenek olyan irányok amelyek biztos nem vezetnek el hozzá, ráadásul százezres nagyságrendű ember feszegeti már a határokat, valakinek sikerül csak átlépni egyszer és akkor amikor már belül leszünk, sokaknak egyszerre fog sikerülni, mert nekik is már csak egy dimenzióban kell egyet jól lépni, ugyanis sokkal több a kutató mint a feladat dimenzionalitása).

Aztán azt akartam még mondani, hogy senki nem tudja, mit is fog jelenteni amikor tényleg megvalósítjuk az általános mesterséges intelligenciát. Főként nem a pénzembereknek, akik mindezt finanszírozzák, ha egyáltalán az ő alkalmazottaik lépik át először a határt. Azt hiszem, simán ki lehet dobni bármilyen emberi viselkedésre alapozott elképzelést arról, hogy mi fog történni. Erre egy gyors példa: még az internet elején megkérdezték Paul Krugman Nobel díjas közgazdászt, hogy szerinte milyen hatása lesz a gazdaságra és ő teljesen racionális módon megkereste a legközelebbi analógiát, azaz a faxgépet, ami szintén szöveges és képi információ elektronikus úton való közvetítésére használható és megnézte, hogy annak biza nem sok hatása volt a gazdaságra és teljesen racionálisan azt mondta, hogy szerinte nem lesz nagyobb hatása mint a faxgépnek. Mint látjuk, nagyot tévedett, mert nem értette meg, hogy bár az elején az internetet ugyanarra használta az emberiség mint a faxgépet, az alapvető technológia mégis teljesen más volt (még akkor is, ha mindkettőbe processzor kerül, ezen egyébként jó lenne elfilózni, hogy mi is az az igazi különbség egy számítógép és egy faxgép között, ami lehetővé tette az internetet, hogy túllépje a kezdeti határait, talán pont az általánosság az, a faxgép túl korán specializálódott, a számítógép lehet kliens meg szerver is, sőt még játszani is lehet rajta, sőt, mindhármat is lehet egyszerre). Szóval talán egy napig az általános mesterséges intelligencia is olyan lesz, mint az emberi, de aztán majd elmegy más irányba és senki sem tudja, hogy milyen lesz. Én valahogy az összemberi intelligenciára gondolok és az kooperáló és kimért, talán ebben az irányban fogja majd elkezdeni fejleszteni magát, számára ugyanannyi értelme van, mint bármely másnak.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberiség ahogy most van, az apokalipszisba rohan, egyszerűen nem fogjuk fel azt, hogy akkora problémát csinálunk magunknak, hogy ha nem kezdünk el már tegnap megváltozni, akkor esélyünk sem lesz elkerülni. Én teljesen elvesztettem a hitem ebben és minden egyes nap engem igazol (egyébként nem tudom miért is hittem ebben valaha, ezt valószínűleg akkor sulykolták belém, amikor még mindent elhittem amit mások mondtak, mert nem volt elég tapasztalatom a hazugságok szűrésében). Vicces, hogy most is mindenki az olajáron rugózik (meg azokban a körökben amiket a tuitter nekem szán, a potenciális csip hiányról), ahelyett, hogy akkor döntsük el végre, hogy direktbe megoldjuk ezeket a problémákat, csak egy kicsit kell hozzá használni az eszünket, az eszközök már rég rendelkezésre állnak. Az emberek szállítását meg lehetne oldani elektromos autókkal és jobb szinkronizációval, nem kell megvárni amíg az olajár az egekbe szökik. Tessék többen beűlni abba az autóba, tessék tömeg-közlekedni, tessék sétálni, nem olyan nehéz, ha az ember egyszer eldönti. Ami meg a csipeket illeti, tessék egy kicsit optimalizálni már, egy évnyi csip termelés az mennyi most, a Földön levő állomány 10%-a? Már régen nem exponenciális az a görbe, görbült már többször is lefelé, vagy ha exponenciális is, a duplázódás már tuti több évtized. Szóval 10% hatékonyság növelés pont elég lenne 10% esést kivédeni, szerintem tuti van ennyi pazarlás most a rendszerben, vagy ha nem, vissza lehet venni a jótúb meg a tiktok pörgetéséből, ezek a rendszerek nagyon jól skálázhatóak, fele idő, fele számítógép.

Szóval a következtetés az, hogy mesterséges intelligencia nélkül tuti telibe kapjuk az apokalipszist (eddig csak az éghajlatváltozásra gondoltam, de az erőforrásokért indított háborúk is egyre inkább befigyelnek és lehet, hogy nem hal ki csak az emberiség 90%-a, nehéz ezt pontosan becsülni, nincsenek rá igazi történelmi példák, még sosem tudtunk ekkora gödröt ásni magunk alatt). És ha valaki azért fél, hogy a mesterséges intelligencia elveszi az állását és akkor mi lesz, annak meg azt üzenem, hogy lehet, hogy felszabadítja a munka mindennapi robotjából. Szerintem nincs ahogy kiszámolni, hogy mi lesz, én arra tippelek, hogy annyira megdobja majd a termelékenységet, hogy mindenki jól megélhet majd az elején és néhány év vagy évtized után már királyként élhet és még néhány év vagy évtized után meg már digitálisan potenciálisan az univerzum végéig élhetünk. És az emberi buta elképzeléseinket a tőke és a jutalmazás és az élet értelme tekintetében majd jól lehúzzuk a vécén.

Egyelőre megállok a mesterséges intelligencia filozófizálással, visszamegyek a jó kis hírek ismertetésére, mostanában akkora a pezsgés, hogy teljesen visszatért a jó érzés belépni a tuitterre, mert mindig annyi érdekes új dolog van, ráadásul a retro számítógépeket és a játékokat is kezdi megtolni ez a technológia, szóval tripla öröm. Meg aztán, sokkal jobb szórakozás képeket generáltatni a dzseminájjal, mint pötyögni itt a sorokat. Lehet, egyszer ráérzek arra is, hogy kell elmondatni vele azt amit akarok és akkor már ezt is csinálhatja helyettem. Általános maszlaggal nincs értelme tölteni a blogot, abból van elég az interneten, itt célzott és kézműves a maszlag kérem.

Persze az is lehet, hogy csak azért vagyok optimista, mert a játékkal kapcsolatban meg pesszimista vagyok és a szervezetem zárt rendszer, ha a rövid táv mínuszba fordul, akkor a közép táv pluszba kell forduljon, hogy a létezést még fenn tudja tartani. Majd ha a gondolataim egy digitális program eredményei lesznek, akkor lesz némi esélyem megtudni, hogy minek a hatására alakultak úgy ahogy. Addig nincs más dolgunk mint introspektáljuk a világot.

Demó

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI.

szombat, március 14, 2026

pixeleket rakosgatok tehát vagyok


Azt hiszem, a kollázs művészete mostanában szintet lépett. Persze, nem általam, hanem olyan emberek által, akik nem olyan limitált modellekkel csinálják mint amit a gúgel ad és van érzékük is hozzá. Mindenesetre jó szórakozás.

Insta. Insta.

Zene. Zene.

mátrixokat szorzok tehát vagyok


Arról kéne írni, hogy a gép tud-e jobban gondolkodni mint az ember. Talán lehet előtte azt kéne leírni, hogy hogyan tanul, de talán az sem sokat segít megérteni azt, hogy hogy lehet az, hogy bejön néhány (ezer) számjegy, azt szorozzuk, összeadjuk és nyújtogatjuk/vágogatjuk 1 milliárd számjegy különböző kombinációival és amikor kijön az eredmény, azt könnyű értelmes dologgá alakítani. És ez a milliárd paraméter még kicsi modellt jelent, a madárkák azt rebesgetik, hogy már van 1 trilliárd (10^12) paraméterrel rendelkező modell is. Azt egyébként meg kell jegyezni, hogy az emberi agy paramétereinek (a neuronok közti kapcsolatoknak) a számát 100 trilliárdra becslik, tehát a mostani legnagyobb modellek is még csak 1%-a az agy kapacitásának. És már betanulták az interneten található összes szöveget 99% pontossággal. Kár, hogy gyakran az értelmet adó szót vétik el. De legalább beszélnek minden nyelven, értelmezni tudják a képeket (sőt, a legnagyobbak talán már a vidiókat is) és persze tudják a mákos bájgli receptjét.

Azt hiszem, a tegnap inkább arra gondoltam, hogy ma a programozott tudás és a neurális hálók által tanult tudás különbségéről fogok beszélni, de ahogy most ebbe belegondolok, nagyon nehéz témának tűnik, el kéne magyarázni, hogy hogyan is működik egy program, hogy készül és miért van bennük annyi hyba. Nagy feladat ez és nincs hozzá kedvem most.

Valószínűleg arról is beszélni akartam, hogy a tudást lehet gráfként ábrázolni, ami egy más név a hálózatra (a fizikusok szeretik hálózatként megnevezni, talán mert mindenki a szociális hálózatra gondol ilyenkor és akkor a fizikusok végre mondhatnak valami matematikailag igazolható dolgot az emberekről, ami meg a szociológusok dolga lenne). A gráfokat meg lehet mátrixként ábrázolni. A mátrixokat meg lehet szorozni. Szóval a neurális hálók is tudnak ugyanúgy logikai levezetéseket végezni, ahogy mi tudunk, olyan hardverrel amit nem arra találtak ki, hogy logikai levezetéseket végezzen leginkább. Szóval egy csöppet sincsenek lemaradva a logikában, az oka annak, hogy nem logikus amit mondanak, valószínűleg az, hogy az a sok szósz amit felszívtak az internetről szintén nem áll össze egy logikus egészbe. Ahhoz képest még egész koherens amit kihoznak belőle, ez persze annak is köszönhető, hogy a tanítás utolsó fázisában direkt úgy tanítjuk őket, hogy az embereknek tetsző dolgokat mondjanak. Ezt néha kicsit túl tolják egyesek és akkor nagyon mézédes lesz a szövege a modellnek, vagy bizonyos politikai kijelentéseket kezdenek tenni amelyeket aztán nem tudnak koherensen megvédeni. Bizonyára, ha ügyesen beépítenénk egy adatbázist, akkor azzal sokkal hatékonyabban és biztonságosabban tudnánk kicsalni belőlük tényszerű dolgokat, ha meg beépítenénk egy logikai következtető rendszert akkor biztos jobban következtetne. De lehet, hogy mindezekre nem lesz szükség, megoldjuk másképp.

Na és most ide kéne jöjjön az, hogy mi az, amit már most ember feletti szinten tud a mesterséges intelligencia. De éppen azzal szórakozom, hogy vicces képeket generáltassak vele. Majd legközelebb.

Demó

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI.

péntek, március 13, 2026

egyszer csak lesiklunk az utópiába


Szóval általános mesterséges intelligenciát akarunk csinálni, mert az jól megoldja majd minden problémánkat. A kérdés az, hogy hogyan, persze azon kívül, hogy számítógéppel? Az idők során rengeteg ügyes kis algoritmust kitaláltak, ezekből nagyon sok meg is jelent, jó nagy korpusz összegyűlt velük, valószínűleg egyszer még hasznosak lesznek, amikor már több részlet ismert lesz a kirakósból, lehet, a megfelelő reprezentációval jobb eredményt hoznak majd mint a most népszerű rendszerek. Tekintve, hogy most beindult az, hogy a rendszer önmaga végezzen kísérleteket, sőt, csak szöveg alapján implementáljon algoritmusokat, azt hiszem, beindul nagyüzemben a múltbéli kincsek feltárása. Erre azért is van esély, mert ezek az algoritmusok sokkal limitáltabb környezetben bizonyítottak, tehát van bennük valami tudás, amit nem igazán értünk, már azon kívül, hogy egy bizonyos esetben jól működtek, ezért megjelentek, de más esetekben nem működtek jól, ezért nem foglalkoztak velük tovább, de lehet, hogy nem rajtuk múlt az, hogy nem működtek jól, hanem azokon, akik tesztelték őket.

Mindenesetre most a neurális hálók a menők. Ezekkel kapcsolatban három érdekes dolgot szeretnék most megjegyezni. Az első, hogy ezek úgy alakultak ki, hogy egyes emberek (Walter és Pitts) direkt az emberi agy neuronjait próbálták modellezni, tehát nem valami légből kapott modell, hanem a valóság modellezése, annak minden előnyével és hátrányával. Aztán persze elméletileg igazolták, hogy ez is csak egy számítógép (pontosabban számítási modell) és mint ilyen, általános, annak minden előnyével és hátrányával. A második dolog az, hogy a neurális rendszerek teljesen szembementek a statisztika törvényeivel, ami szerint a kevés paraméter és a jó modell a megoldás, itt sok a paraméter és buta a modell és egy ideig úgy tűnt, hogy a statisztikának lesz igaza, ezek a rendszerek nem működtek olyan jól, mint amit az ember kitalált vért izzadva. Amíg el nem jött a gpuk kora, ami a tudás transzferre az érdekes példa, ugyanis a gpukat arra találták ki, hogy a számítógépes játékok egyre látványosabbak legyenek és erre egy párhuzamos programozási modellt találtak ki és egyszer csak oda fejlődött a technológia, hogy arra lehetett alkalmazni, hogy ezeket a neurális hálókat (amelynek az alapalgoritmusa pár sor, úgy hívják, hogy sztochasztikus gradiens minimizálás (descent-re ez jobb, mint a süllyedés)) tanítsuk gpuval és még több paramétert tegyünk be és hoppá, ez megvert minden okos algoritmust. Az első sikerek (2010-es évek eleje) óta már kialakult egy olyan vélemény is, hogy semmit nem kell csinálni, csak még nagyobb hálót kell tanítani, persze még nagyobb számítógépen és minden problémát ez megold magától. Eddig senki sem tudta ennek az ellenkezőjét bizonyítani, de az azért látszik, hogy most már a számítógépeket dollár milliárdokban mérik és lassan kifutunk a pénzből, úgyhogy jobb lesz valami okosabbal is előállni, mint az, hogy egyre nagyobb gépet használjunk. A vicces az, hogy a gpuk térhódítását nem nagyon látta előre senki, illetve benne volt a levegőben, főként azért is, mert a párhuzamos programozás nem modern találmány és akik csinálták, azok tisztában voltak a potenciáljával abban, hogy tovább vigye az egyre gyorsuló számítógépe fáklyáját, de azért a legtöbb "szakértő" nem mert rá szavazni. Jó sok pénzt lehetett volna keresni, főként, ha nem elhanyagolható összeget tett volna rá az ember.

Szóval a lényeg az, hogy most olyan módszer a menő, ami a számítógépben számmal reprezentált adatokkal rengeteg mátrixszorzást végez és a végén kijön az a szám, ami a választ reprezentálja és gyakran hasonlít az elvárt válaszhoz. Ezzel csak az a baj, hogy senki nem érti, pontosan hogy miért is mindig a jó szám lesz az eredmény, amíg az emberek tervezték az algoritmusok lépéseit, addig el tudták mondani, hogy mit miért tesznek, de most, hogy csak az a lényeg, hogy még több mátrix szorzás, néha vegyítve a számok sorrendjének manipulálásával és az értékek levágásával egy bizonyos szint alatt teljesen értelmezhetetlen az emberek számára. Akik persze azt hiszik, hogy tudják hogy gondolkodnak, pedig a neurális folyamataikat nem érzékelik, ők is csak az eredményt látják, ami néha olyan formát vesz, mint az előző eredmények, ha eleget sulykolják őket. Szerintem a gondolkodás nem logikus, még akkor is, ha be lehet tanítani az agyat arra, hogy logikai levezetést is produkáljon az eredmény mellé, igazából fogalmunk sincs, hogy hogyan jött létre az eredmény, amit már látunk, az sok évnyi neurális manipuláció eredménye. Amúgy a logika (és az egész matematika) elég új keletű dolog az emberi gondolkodás történetében, bár biztosan van visszacsatolás, azért a neurális mechanizmusokra még biztos nem volt lehetőségük hatást gyakorolni (arról nem is beszélve, hogy a helyes gondolkodás nem biztos, hogy jó túlélési stratégia, főként nem mostanában, amikor már egyre inkább mások gondolkodnak helyettünk). Szóval az a kritika, hogy a neurális hálózatok nem úgy gondolkodnak, mint az emberek (logikusan), tehát rosszul gondolkodnak, szerintem elég nagy butaság. Azt hiszem, hogy ez lesz a következő téma, hogy a gép tud-e "jobban" gondolkodni mint az ember.

Demó

Zene. Zene.

AI. AI.