a láncok viselésének elviselhetetlen könnyűsége

A láncok valójában csak az ember fejében léteznek, mégis hasznos konstrukciók, másképp nem tanultuk volna meg annyira kanyarítani őket. De azért néha, ha egy kis időre is, megpróbálhatunk megszabadulni tőlük.

Demó.

Zene. 

így könnyű hülyíteni

Most a transtelex került sorra a hülyítési listán, igaz, valószínűleg fordították az agerpressről a cikket (arhív), de azért kikérhették volna a gemini véleményét, mint én tettem:

A cikk alapvetően egy szakértői (Dumitru Chisăliță, az Intelligens Energia Egyesület elnöke) véleményt és piaci mechanizmust mutat be, de több ponton is leegyszerűsíti vagy félrevezetően tálalja az energiaárak alakulásának okait.

Íme, hol és hogyan beszél „félre” vagy ad hiányos képet a cikk:

1. A „marginal pricing” (határárazási rendszer) démonizálása

A cikk azt sugallja, hogy a jelenlegi európai uniós (és romániai) nagykereskedelmi árszabályozási modell valami igazságtalan anomália: „ha a fogyasztás fedezéséhez egy drágábban működő gázerőmű áramára is szükség van, akkor a víz-, atom- és naperőművek is ugyanazon a magasabb piaci áron értékesíthetik az áramot”.

• Miért félrevezető?

  • Ez a határár-alapú (pay-as-clear) piacműködés a liberális energiapiacok alapköve, és racionális gazdasági logika mentén működik. Ha a legolcsóbb erőművek (víz, atom) gyártanák le az összes áramot fix, alacsony áron, az hamar kimerítené a kapacitásaikat, és nem lenne piaci ösztönző a drágább, de biztonsági tartalékként elengedhetetlen gáz- vagy csúcserőművek fenntartására vagy építésére.

  • Emellett a megújuló- és atomerőművek magasabb bevételeire szükség van ahhoz, hogy fedezzék a gigantikus kezdeti beruházási költségeiket (CAPEX). Ha az atomerőművek nem kapnának piaci árat a termelésükért, akkor az állami költségvetésnek (az adófizetők pénzéből) kellene folyamatosan szubponálnia őket, ami végső soron ugyanúgy a lakosságnál csapódna le más adók formájában.

2. Az energiaszektor szétszedése (privatizáció/részvényesítés) mint fő bűnös

A cikk azt állítja, hogy a 2000-es évek eleji átszervezés (amikor a különböző erőműveket önálló cégekké szervezték) a fő oka a magas számláknak, mert a vállalatok a saját profitjukra ha hajtanak, és nem az országos rendszer összehangolt kezelésére.

• Miért félrevezető?

  • A vertikálisan integrált állami monolitok (mint amilyen a régi rendszer volt) sokkal kevésbé hatékonyak, mint a piaci versengő cégek. A monopolhelyzetben lévő állami óriások gyakran pazarlóak, korruptak és lassan modernizálódnak.

  • Az, hogy a Hydroelectrica vagy a Nuclearelectrica különálló, tőzsdén is jegyzett cégként működik, kifejezetten átláthatóbbá tette a működésüket, és profitot termel (amelynek jelentős része állami tulajdonon keresztül vagy osztalékként amúgy is visszafolyik az államkasszába). A probléma nem ott van, hogy önálló cégek, hanem hogy a román állam korábban elkésett a hálózatfejlesztésekkel, és a lakossági árplafonok, illetve a szabályozási környezet bizonytalansága torzította a piacot.

3. Az olcsó termelés és a lakossági számla hamis szembeállítása

A cikk arra futtatja ki a narratívát, hogy „az olcsóbb energiatermelésből elsősorban a vállalatok húznak hasznot, miközben a fogyasztóknak továbbra is magas összegeket kell fizetniük”.

• Miért félrevezető?

  • Romániában az elmúlt években (egészen a nemrégiben lezárult árplafon-kivezetési folyamatokig vagy azok átalakításáig) a lakossági árakat mesterségesen, állami támogatásokkal és ársapkákkal fogták vissza. Sőt, sokszor a román lakossági fogyasztók az egyik legalacsonyabb árat fizették az EU-ban, miközben a piaci realitások mást mutattak.

  • A végső fogyasztói számla nemcsak magából az áram áramtőzsdei árából áll, hanem nagy részben a szállítási és elosztási tarifákból, valamint az adókból és zöld bizonyítványokból. Ha a számla drága, annak gyakran nem az erőművek profitéhsége az oka, hanem az elavult hálózatok fenntartási és felújítási költsége, amit a disztribúciós cégek hárítanak át a fogyasztókra.

Összegzés

A cikk egy populáris narratívát erősít meg: azt sugallja, hogy van egy „gonosz piaci rendszer”, ami miatt a lakosság nem élvezheti a saját természeti kincsei (víz, atom) áldásait. Valójában a romániai energiaszámlák magasságát sokkal inkább a hálózati infrastruktúra elmaradottsága, a geopolitikai gázárak ingadozása, az adóterhek, valamint a piac átmeneti szabályozási sokkjai határozzák meg, nem pedig önmagában az a tény, hogy az erőműveket külön cégekbe szervezték húsz évvel ezelőtt.

Demó.

Zene. 

az álarcok viselésének elviselhetetlen könnyűsége

Néha olyan kényelmes bebújni egy álarc mögé, az ember elő sem jönne mögüle egész életében. Főként, ha megtaláljuk a többi embert, akik hasonló álarcot hordanak és közösségben lehetünk. Ki mondja meg, hogy mi a valóság és mi az álarc? 

Demó.

Zene. Debussy. Zene.

AI. AI. AI. AI. AI. AI. AI. AI.

Ehh. 

filmtettfeszt 2026

Most mindössze két filmet néztem meg, kevesebb régi film volt, pedig én azokat jobban szeretem. Na majd jövőre talán. Meg most túl sok időt sem akarok szánni a filózásra, van elég más dolgom/nézni valóm.

Egészséges erotika (1986): Zseniális, hogy a mozgás visszafelé játszásával trükközve adja el az egyébként elég lineáris történetet, gondolom ezzel rendesen fel lehetett adni azoknak a leckét, akik akadékoskodtak volna. De egyébként a történet is könnyen védhető, a karakterek elég megkérdőjelezhető moralitásúak, nem igazi képviselői a munkásosztálynak. Én el tudok egy ilyen filmen filózni a végtelenségig, a kontextust ugye szabadon be lehet tenni, kezdve a termeléstől az emberi gyarlóságig és az erőviszonyok fluxusáig minden belefér, de most nem fogok erre az útra tévedni. Mi volt benne az egészséges? Nem tudom, talán a kefir? Mindenesetre jó kis epizód lenne a marxista-leninista trónok harca sorozatban. Ja igen, volt a végén beszélgetés Koltai Róberttel, Nándika vezette, érdekes volt, elszavalta Petőfi Péter Bátya versét.

A tyúk (2025): Először azt hittem, újabb Baraka lesz, aztán belenyugodtam, hogy egy tyúk viszontagságait követjük az emberek világában, aztán persze az emberek világában eléggé félrementek a dolgok, de a tyúkok szempontjából nem sok minden változott. Nem tudom, ez a film ilyen Rorschach teszt-e az asszociatív memóriánk gátló funkcióinak feltérképezésére, mindenesetre feladja a leckét, ha az ember egy szép frappáns megfogalmazást szeretne kanyarítani róla. Én ezennel abba is hagyom a próbálkozást.

hihetetlen

Hát nem semmi, az ópenéjáj rendesen belecsapott a lecsóba, feltettek a githubra 722 cikket amelyek mindenféle matematikai, informatikai és egyéb feladatokat oldanak meg, de olyan kaliberben, amilyenre még nem volt példa, a Riemann sejtésen is egy óriásit mozdítottak, de Hilbert feladatok is megoldásra kerültek, a 3SUM feladatot is levitték 2-es exponens alá (na ezt el sem tudom képzelni hogyan) és a mátrixszorzás komplexitásán is toltak egy nagyot. Ez kb. olyan Hiroshima méretű robbanás a tudományos világban, pont Nobel díj osztáskor.

Ennek azért már kezd szingularitás íze lenni, nem hittem volna, hogy már itt tartunk.

Ugyanakkor meg semmi más nem nagyon változott a világban.

De minden megváltozott, csak a rendszereink ellenállnak, akarva, vagy akaratlanul, fene tudja, az inercia nagy úr.

Lassan megtapasztaljuk, hogy milyen az, amikor az emberiség új fejezetet nyit a történelmében. De legalábbis azt, hogy mit tesz az emberrel az, ha megsúgják neki a titok nyitják, de nem dolgozott meg azért, hogy meg is értse azt.

Reméljük, ezt a sok matematikát, jóra fogjuk majd használni, mondjuk a nagyon buta rendszereinket formalizáljuk vele és sokkal jobb megoldásokat keresünk mint amelyeket a mostani történelmileg beágyazott iterációval találtunk. 

Demó.

Zene. Zene.

augusztusi adatka

Mielőtt valaki még pezsgőt nyitna ennek a hírnek (arhív, ins) az olvasása után, itt a gemini véleménye:

A megosztott Ziarul Financiar cikk a Román Országos Statisztikai Intézet (INS) legfrissebb adatait elemzi: 2026 augusztusában 12 hónapnyi folyamatos csökkenés után először mutatott minimális, +0,1%-os növekedést a romániai kiskereskedelmi forgalom éves alapon (szezonálisan kiigazítva). Nyers adatok szerint a bővülés +0,9% volt, miközben az év első 8 hónapjában a piac összességében még mindig -5%-os mínuszban van.

A jelenség megértéséhez külön kell választani a hosszabb távú csökkenést és az augusztusi minimális felpattanást.

1. Miért csökkent a fogyasztás az elmúlt egy évben (2025/2026)?

• A vásárlóerő eróziója: Az elmúlt időszak magas inflációja és az emelkedő megélhetési költségek (élelmiszer, rezsi, hitelek törlesztőrészletei) felőrölték a háztartások reáljövedelmét.

• Fiskális szigorítások és adóemelések: A költségvetési hiány leszorítását célzó adóügyi intézkedések (pl. áfa- és illetékváltozások) óvatosságra intették a lakosságot.

• A halasztható vásárlások elengedése: A lakosság elsősorban a nem létszükségletű cikkeken (elektronika, bútor, ruházat) spórolt, és a megtakarítások feltöltésére törekedett.

2. Mi áll az augusztusi minimális fordulópont mögött?

Az augusztusi kiigazított +0,1%-os (illetve nyers +0,9%-os) növekedés főként négy tényező együttállásának köszönhető:

A. Szezonalitás, turizmus és a diaszpóra hazatérése

Augusztus a nyári szabadságolások és a turizmus csúcspontja Romániában. Ebben a hónapban hagyományosan több százezer külföldön dolgozó román állampolgár látogat haza a családjához, ami jelentős extra költést generál a hazai üzletekben és szolgáltatásokban.

• Ezt jól mutatja az adatok szerkezete is: a növekedést a nem-élelmiszer jellegű termékek (+2,7% nyers) és az üzemanyag-értékesítés (+2,5% nyers) húzták, miközben az élelmiszervásárlás még mindig mínuszban volt (-2,3%).

B. Bázishatás (base effect)

A fogyasztás zsugorodása pontosan 2025 késő nyarán/ősszén kezdődött el. Mivel a 2025. augusztusi viszonyítási alap már egyébként is gyenge volt, ehhez az alacsony bázishoz képest statisztikailag jóval könnyebb volt minimális növekedést elérni.

C. Iskolakezdési előkészületek és nyár végi kiárusítások

Augusztus második felében elindultak a nyár végi akciók és a "back to school" felkészülés (ruházat, tanszerek, elektronikai cikkek), ami átmenetileg fellendítette a nem-élelmiszer jellegű kiskereskedelmet.

D. Az inflációs nyomás lassú enyhülése

Noha a reálbérek még nem álltak teljesen helyre, az infláció lassulása és a korábbi minimálbér-kiigazítások miatt a lakossági vásárlóerő romlása megállt, így a felhalmozódott elhalasztott kereslet egy része megjelenhetett a boltokban.

Összegzés

Az augusztusi +0,1% még nem feltétlenül jelent tartós és robusztus gazdasági fordulatot — sokkal inkább egy szezonális és bázishatások által támogatott átmeneti korrekcióról van szó. Hogy a romániai lakossági fogyasztás valóban tartós növekedési pályára áll-e, azt az ősz utolsó negyedévének (szeptember–november) adatai fogják megmutatni.

 

 

a miniszterelnök-jelöltön már megint nincs sapka

Most komolyan, Nyekusor megint egy olyan fickót jelölt ki miniszterelnöknek, akinek nincs esélye kormányt alakítani. Még mondja valaki, hogy az egyszerű logikával nem lehetne megoldani ebben az országban a problémákat. Annyit kéne változtatni az alkotmányon, hogy ne lehessen megbuktatni egy kormányt csak úgy, hogy egy másikat szavazol be helyette. Mi értelme egy korlátozott jogkörű kormánynak? Ha a politikusok újra akarják alkudni egymás között a megállapodásaikat, akkor alkudják újra munka után. Kezd nevetségessé válni ez a szarkeverés. Na de legalább egyre közelebb kerül a rendszer összeomlása, aztán lehet valami olyant csinálni ami nem egy nagy szar szétkenve egy jó nagy falon.

Zene. Zene.

ki-kiki-kikiki

Amikor a mesterséges intelligenciával generálok egy fikciós karakterről egy képet, hogy magát fotózza a tükörben, akkor ki készít képet kiről? 

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI.

filmek

Na megint itt a hónap vége és én szinte semmit nem írtam. Belehúzunk a "velős" mondatokba. 

The Terror (3. szezon): Nekem a The Terror 1 szezonja nagyon nagyon bejött, talán az egyik kedvenc sorozatom, a második is tetszett, ritkán dolgozzák fel azt a témát. Ez a 3. szezon nagyon elüt tőlük, hacsak nem gyanakszunk arra, hogy a főszereplő tortúrája valójában az amerikai nép tortúráját szimbolizálja, akkor kap egy elég univerzális olvasatot és azt kell mondjam, nekem bejön ez az értelmezés. Egyébként persze szépen meg van csinálva, csak kicsit szűkebb a történet az előző epikus művektől.

The Maze Runner (2014), Maze Runner: The Scorch Trials (2015), Maze Runner: The Death Cure (2018): Nem fogom külön értékelni ezeket a filmeket, annyira azért nem voltak érdekesek. Egy fiatal felnőtteknek szánt könyvsorozaton alapulnak, amely zsáner legfőbb ismérve az, hogy fiatalok a főszereplők és az üzenetük általában a lojalitásról szól, meg arról, hogy meg kell szólítani a csajt/pasit aki tetszik neked. Legalábbis nekem ez a benyomásom, bár nem nagyon tudom, hogy annó olvastam-e ilyesmit és ha igen akkor abban mi volt az üzenet. Mindenesetre a The Hunger Games is ugyanez a zsáner. Érdekes, hogy ezek a sikeres könyvek, amelyekből film is készül, mind disztópikus sci-fik, lehet, hogy ez az a miliő amiben a leghihetőbb az, hogy felnőtteknek gyakran sikerül elkúrniuk a világot. Engem inkább érdekelne valami történelmi fikció, a két világháború legalább ilyen környezet, de lehet, ezt a fiatalok nem szeretik mert túl történelemóra szaga van. Mindenesetre itt is van egy verseny, amiben kiválasztják a gyerekeket (itt egy labirintusban kell túlélni, mivel mostanában nagyon érdekelnek a labirintusok, gondoltam, két legyet ütök egy csapásra, de nem volt semmi igazán nagy innováció ami a labirintusokat illeti és csak az első film helyszínéül szolgálnak amúgy is) és aztán ki akarják facsarni a nyerteseket, de a legújabb gyereknek jut a lehetőség/sors hogy megszakítsa a körforgást, megcsókolja a lányt és megmentse az emberiséget. Legalábbis egy kis részét itt, de persze nyitva hagyják a végét, hogy azért még a maradékról sem feledkezett meg. Elég látványosak a helyszínek, a szereplők nem tolják túl a színészetet és a karakterek is könnyen felismerhető kategóriákba tartoznak, pont elegendő érzelmi konfliktus van benne amire még egy 15 éves nem a könyv lecsapásával reagál. Persze, ez is rendesen melléfog ami egy globális pandémia igazi problémáit illeti, de hát ki nem? Utólag könnyű okosnak lenni. Volt egyetlen jelenet, amiről azt gondoltam, hogy felnőtteknek szól, de már nem emlékszem mi volt az, lehet van több is, de én nem voltam képes felfedezni őket. Jajj.

Bad Lieutenant (1992): Hát ez bizonyára nagyon ütős volt 92-ben, full frontálba megy a drogozás meg az egyebek, de nekem nem állt nagyon össze semmilyen más mondanivaló azon túl, mint hogy vannak rossz zsaruk is. Persze az vicces, hogy a vége akkor most pozitív vagy negatív. Azért egyszer érdemes megnézni, főként, ha valaki szereti a New York őszi képét, de nem valószínű, hogy valaha is elmegy oda. 

Day The World Ended (1955): Jó kis régi poszt-apó film, mindenki olyan jól fésült az apokalipszisban, mintha mise történt volna. Hiába, a szokás, vagy az értékrendszer, vagy csak a filmes igények és lécek. A történet nem túl bonyolult, nem az tetszett, ahogy felépítették a szörny bemutatását, aztán most látom a wikipédián, hogy ott volt a plakáton is. Szerintem nem kellett volna, mert vicces a szörnyike az átlátszó szarvaival. Na most meg én lelőttem a poént. Csak a műfaj szerelmeseinek ajánlott.

Chosen Survivors (1977): Ez megint poszt-apó filmnek indul, de aztán nagyon elkanyarodik egy olcsó horrorba egy fura helyszínen. A csavar is kiszámítható most, persze akkor lehet, hogy nagy volt, lepetéltek tőle az emberek.

Kingsman: The Secret Service (2014), Kingsman: The Golden Circle (2017), The King's Man (2021): Ezek egész jó kis titkos ügynökös filmek, képregény alapon, ezért van benne néhány nagyon fura dolog, pl. az, hogy gyakran kinyírják a szereplők nagy részét, meg az, hogy a bunyók nagyon képregényes stílusban vannak filmezve és vágva, engem egyébként ez eléggé idegesít. Viszont az meg bejön, hogy eléggé görbe tükröt mutat a világra és a zsánerre, szeretném én felfedezni az összes apró és nem annyira apró referenciát, bizonyára hemzsegnek benne, de csak néhányat találtam, nem is fogom listázni őket, mert el is felejtettem őket közben. Nem tudom mennyire újranézhető, valószínűleg eléggé, mert nem annyira maga a történet a lényeg, inkább a látvány meg a világ dolgai, ezek egyszer még nosztalgiát is ébreszthetnek. Jó cucc, de azt hiszem, ha moziban nézem, kicsit fanyalogtam volna, hogy ennyi?

Damnation Alley (1977): Jó kis poszt-apokaliptikus road movie, a mai léptékkel sem a látvány sem az akció nem valami ütős, de azért egyszer érdemes megnézni. Az elején van egy hosszú bevezető az atomháború kitöréséről az amerikai nukleáris arzenál központjából, az eléggé hatásos, még most is hideglelés a precíziós kimúlás.

Deliverance (1972): Kimegy az ember a vadonba és rájön, hogy ő is vadember. Persze, 72-es minőségben. Nagy siker volt ez a film, ebből finanszírozta Boorman a Zardozt, az nekem jobban bejött, de persze valószínűleg kevesen vannak ezzel így. Egyébként meg szépen megcsinált film, lassú is eléggé, hogy legyen idő emészteni, de én nem vagyok olyan nagyon fogékony erre a témára, de azért érdekes volt egyszer megnézni, de ha valaki nem magyarázza el hihetően, hogy a Föld anya hogyan jelenik meg a filmben, még egyszer nem fogom megnézni.

Dangerous Game (1993): Sajnos ehhez nem volt semmilyen nyelven feliratom, megszoktam a feliratot a filmeknél, még ha angolt is, bár elég jól értem a nyelvet, ha nem tökéletes a hang, azért sokat tud segíteni. Nekem nagyon bejött ez a film, kicsit úgy érzem, hogy a Bad Lieutenant egyszerű története után gondolta Ferrara, hogy megmutatja, hogy tud egy kacifántos többrétegű filmet is csinálni, ugyanazzal a főszereplővel, kicsit amolyan Bad Director témában. Viszont a való világ és a filmezés egymásra vágása nagyon érdekes egyveleget alkot, egy idő után nehéz eldönteni, hogy a karakterek mikor élnek és mikor játsszák a szerepüket. Van viszont benne egy elég gyomorforgató jelenet, nem fogom lelőni a poént, csak azt, hogy van egy hasonló másik híres ilyen jelenet egy másik filmben és mennyire különbözik a kettő értelmezése a kontextus alapján. Vagy mégsem.

Sentimental Value (2025): Ez jó kis film, de nem mondhatnám, hogy könnyű darab megérteni. Valószínűleg az élet értelméről szól, hogy az embert az áldozatok amiket hoz jobban meghatározzák, mint az eredmények amiket elér, főként, ha egy kicsit kiterjesztjük az ember fogalmát (mondjuk a családjára). Vicces, hogy a fickó ad négy dvd-t az unokájának, ebből kettőnek látszik a borítója, az egyik az Irreversible, a másik a The Piano. Az első filmet egyszer láttam, de többször nem fogom megnézni, a másodikat meg akartam nézni ebben a hónapban, de nem jött össze, majd talán jövő hónapban. Mindenesetre én nem adnám az Irreversible-t egy gyereknek, meg ezt a filmet sem, biztos unná. Én nem untam, de több a lyuk a történetben mint az anyag, bizonyára, hogy mindenki szép nagyra szőhesse a maga szájíze szerint.

Commando (1985): Azok a régi szép idők, amikor Arnie csinálta a rendet a világban. Jó poén volt megnézni, van egy bizonyos poétikája azoknak a jeleneteknek amikor valaki áll a kép közepén és másodperceken keresztül lő és táncol a kezében a géppuska. Persze a főellenséget azért csakis késharcban lehet legyőzni. Azért persze el lehet gondolkodni, hogy ki is a főnök a világban, a megbízó vagy a megbízott.

On Her Majesty's Secret Service (1969): Hoppá, ezt elfelejtettem időben beírni, persze megnéztem, hiszen időrendben nézem a filmeket, de kimaradt amikor néztem. Nekem egyébként egészen bejött, sokkal valószerűbb volt a szokásos Bond filmeknél, talán kütyüket sem használt a fickó. És ugye átlagosabb fickónak mutatja be, aki megnézi a Playboyt is, még ha bombázókkal is van körülvéve és nagyon rosszul is tud öltözködni, ha akar (az a skót szoknya brutális). Na meg itt meg is nősül Bond, nagyon komoly irányváltás a karakterében, de persze azért nem tolták túl a témát, nem tudom, eredetileg is ez volt a koncepció, vagy mivel a szereplő jelentette be, hogy egy filmnél tovább nem vállalja a szerepet, hát gyorsan le is zárták ezt a dolgot. Meg persze itt jelenik meg a sízés először, gondolom a sok tengerparti jelenetet akarták lecserélni, viszont itt nagyon sok rosszfiúval a sízési tudásbeli hiányosságok végeznek, egészen emberséges hozzáállás. Szóval jó kis darab. (ez itt utólagos insert volt)

Diamonds Are Forever (1971): Most belehúztam a James Bondokba, de most sajnos se kedvem se időm írni róluk. Mindegyik érdekes darab, talán majd ha legközelebb újranézem őket, akkor többet fogok ezekről írni, amelyekre csak egy-egy mondat jut. Erről most annyit, hogy ennek a nézése közben ismertem fel, hogy a Bond filmek mind teljesen azonos struktúrájúak, iszonyú zseniális, ahogy ugyanazt a történetet el tudják adni harmincszor, az apró részletek variálásával.

Live and Let Die (1973): Na innen kezdve már Roger Moore a Bond, eléggé megváltoztatták a hangulatot és a szereplőket (lévén szinte mindenki afroamerikai), még ha a film struktúráját nem is. Én inkább poénosnak értékelem az egészet.

The Man with the Golden Gun (1974): Na ez viszont komoly, itt az igazi történet az, hogy egy csaj próbál szabadulni a bérgyilkos pasasától, ezért (nem túl plauzibilis módon) küld neki egy üzenetet, de sajnos a pasasa megöli őt és Bond végül megbosszulja a csajt. És van persze valami globális jelentőségű napbizgenytű is, meg sziklába épített titkos bázis, de hát ezek elmaradhatatlan kellékek egy Bond filmből, de nem erről szól az igazi történet.

The Spy Who Loved Me (1977): Érdekes közeledés a Szovjetunió felé, lehet Brezsnyev papa népszerű volt nyugaton. Persze azért a szovjet ügynök nem sokat karatélyozik, de annál jobban néz ki, szóval az ügynökök végül békét kötnek (a szokásos Bond stílusban), még akkor is, ha jó okuk lenne nem ezt tenni. Lehet van itt valami üzenet a mai kornak is?

Full Metal Jacket (1987): Ez is kimaradt, Kubrickot is be kell pótolni. Nekem annyira nem jött be, de lehet, csak én vagyok érzéketlen a háborús köntösbe ültetett mélypszichológiai üzenetekre. Azért persze szépen meg van csinálva és eléggé különbözik képileg a szokásos Kubrick művektől, érdekes látni, hogy tud mást is, ha akar.

Moonraker (1979): Nekem ez nagyon poénosnak tűnt, szerintem legalább tízszer felkacagtam. A vége, az űrbázison ugyanolyan fárasztó mint az a hosszú bunyó a víz alatt a Thunderballban. Amikor régebben láttam, ez a rész nagyon fárasztott, de most nagyon bejött. Lassan azt kell figyelnem, hogy melyik Bond filmekben nem egy szigetbe van beépítve a titkos bázis, az talán valami titkos üzenet a földtulajdonosok ellen?

Band of Brothers (minisorozat): Ez a sorozat most 25 éves, elég érdekes volt újranézni, valamikor nagyon régen láttuk, én nem sokra emlékeztem belőle, kivéve a végére. Igazán bemutatni a háborút lehetetlen, de azért ez a sorozat sok érdekes jelenetet mutat a harcokon kívül is, meg azt, hogy nem csak harc közben lehet meghalni, sőt, talán a legtöbben nem úgy halnak meg. Meg persze a hősök is elteszik az ezüst étkészletet, egyiküknek sem lett volna ott a helye, egy ideális világban. Kár, hogy olyan sok döntéshozó nem néz háborús filmeket és sorozatokat, mielőtt meghozza a buta döntéseit.

Zene. 

ahova nem süt be a napfény, ott kár a memóriáról elmélkedni

Azt hiszem írtam már, de románul csak gazdasági híreket olvasok (azért néha tévét is nézek, digi24-et meg euronews-t), leginkább a ZF-et. Nagyon gyakran úgy hazudnak, mint a vízfolyás (igen, szerintem direkt hazudnak, ez nem inkompetencia, mindig ugyanabba az irányba mutat, talán egyszer majd írok erről is), ezért gyakran már nem olvasom el a cikkeket sem, csak a címeket, hogy tudjam, mi fáj, mit kell megtolni egy kis hazugsággal. De azért dühöngök rendesen magamban, gyakran gondoltam arra, hogy meg kéne írni, amikor hazudnak, de a magyarázat túl sok időt venne fel, amiből most nekem nincs ilyen célra feleslegem. Viszont ma kipróbáltam, hogyha a gemini-nek azt mondom, hogy keresd meg a hibát a cikkben, akkor megtalálja-e és hát persze megtalálta, nagyon szépen. No hiszen, annyit megér nekem a dolog, hogy a gemini-t megkérdezzem, tényleg jól látom-e hogy hazugság amit írnak és ha igen, akkor csináljak belőle blogbejegyzést. Szóval erről a cikkről van szó (arhív link is). És itt jön amit a gemini írt: 

A Ziarul Financiar cikkének kiindulópontja egy nagyon is valós és aktuális problémát feszeget: Románia nappal olcsón exportálja a megtermelt napenergiát, este pedig – amikor a fogyasztás a csúcsra ér – drágán kénytelen visszavásárolni azt (például Bulgáriából), mivel nem rendelkezik elegendő tárolókapacitással.

A cikk konklúziója azonban – miszerint ha Romániának lenne tárolókapacitása, az energia akkor sem lenne olcsóbb, pusztán azért, mert a tárolókkal rendelkező Bulgáriában is magasak a spot (napi) piaci árak – közgazdaságilag és logikailag is súlyosan hibás.

Íme a főbb hibák és tévedések az újságíró érvelésében:

1. A nagykereskedelmi (spot) ár és a tényleges fogyasztói költség összekeverése A cikk azt feltételezi, hogy ha a tőzsdei spot ár magas, akkor az energia mindenképpen drága marad. Ez tévedés. Ha Romániának lennének akkumulátorai vagy szivattyús-tározós erőművei, akkor a szolgáltatóknak nem kellene az esti csúcsidőszakban a legdrágább spot áron importálniuk az áramot. Ehelyett a nappal, saját maguk által szinte ingyen megtermelt és eltárolt napenergiát használnák fel. Vagyis függetlenül attól, hogy a tőzsdén éppen milyen magas a marginális ár, a román energiarendszer és a fogyasztók tényleges átlagköltsége jelentősen csökkenne.

2. A regionális piacok működésének meg nem értése A cikk felteszi a kérdést: ha Bulgáriának van tárolója, miért drága ott is az áram? A válasz éppen a cikkben elrejtett állításban van: "Románia (...) elküldte ezt az energiát a bolgár akkumulátorokba, majd a fogyasztási csúcsidőszakban (...) importálta azt, ennek megfelelő áron." A balkáni energiapiacok össze vannak kapcsolva. Bulgáriában (és a régióban) azért magas az esti ár, mert a bolgárok pontosan tudják exportálni a betározott energiát azoknak (pl. Romániának, Magyarországnak, Ukrajnának), akiknek hiányuk van belőle, és hajlandóak megfizetni a csillagászati árakat. Ha Románia rendelkezne saját tárolókkal, az esti órákban kiesne mint nagy importőr. A regionális kereslet csökkenése pedig törvényszerűen lejjebb nyomná az esti tőzsdei árakat az egész régióban, így Bulgáriában és Romániában is.

3. Az "arbitrázs" profitjának figyelmen kívül hagyása Jelenleg a bolgár tárolótulajdonosok realizálják a profitot (arbitrázst) azon, hogy nappal olcsón befogadják a román áramot, este pedig drágán eladják Romániának. Ha Romániának saját kapacitása lenne, ez a profit a román gazdaságban maradna (a román energiacégek nyereségeként, vagy alacsonyabb rendszerhasználati és energiadíjként a fogyasztóknál). Ezt az elvesztett hasznot a cikk érvelése teljesen ignorálja.

4. Hibás ok-okozati összefüggés (A "kontrafaktuális" hiánya) Az újságíró logikája szerint: Bulgáriának van tárolója → az ár magas → tehát a tároló nem csökkenti az árat. Ez egy klasszikus logikai hiba (fals ok-okozat). Nem teszi fel a kérdést: Milyen magasak lennének a bolgár (és régiós) árak, ha Bulgáriának EGYÁLTALÁN NEM lenne tárolója? A tárolók tompítják az ártüskéket. Attól, hogy egy extrém aszályos időszakban, hiányzó termelőkapacitások (pl. Cernavodă leállása) mellett az árak így is magasak, tárolók nélkül még sokkal katasztrofálisabb lenne a helyzet.

Összegzésként: A cikk helyesen ismeri fel a román villamosenergia-rendszer rákfenéjét (a tárolás hiányát), de a konklúziója defetista és hibás. A hazai energiatárolás kiépítése igenis csökkentené a kiszolgáltatottságot, letörné a rendszer szintű beszerzési költségeket, és megszüntetné azt az abszurd helyzetet, hogy Románia finanszírozza a szomszédos országok tárolókapacitásainak megtérülését.

Demó. 

Zene. 

AI.