Lassan Románia is megtanulja, hogy csak a számok nem hazudnak (ha kellő mennyiségű metaadattal vannak ellátva). Nem mintha a világ ezt már tudná, de ott még nem olyan nagy a baj.
Demó.
Zene.
Demó.
Ezt kell nézni ma 12:30 körül, jó lesz!
Szóval az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy sérti a személyiségi jogokat a nyilvános vagyonnyilatkozat és ezért többé nem kell őket nyilvánossá tenni, sőt, a házastársak/gyerekek sem kell többé megjelenjenek benne (az anyósok eddig sem jelentek meg). Bizonyára ez úgy tűnik, hogy nagy visszalépés az átláthatóság és a korrupció ellenes harc terén, de én nem vagyok ebben olyan biztos. Egyrészt, egyes politikusok már jelezték, hogy önként nyilvánossá teszik a vagyonnyilatkozatukat a régi standard szerint, szóval akár ez amolyan norma-kontrollá is válhat. Másrészt, az újságírók kezébe is tesz egy nagyon jó fegyvert, mert mindig rá lehet kérdezni, hogy honnan van az új autó, vagy az új óra, biztos megfelel-e a jövedelemnek? Jó kis boszorkányüldözést lehet ebből csinálni és az valamiért nagyon népszerű nálunk. Szóval még akár egy jobb rosta is kialakulhat emiatt, a kérdés csak az, ki bírja tovább a farkasszem nézést?
Másrészt, reménykedem abban, hogy a román társadalom valamiféle fázisátalakuláson megy keresztül ebben az időszakban és mindenképpen kell az, hogy fenntartsa valami a nyomást, hőfokot, vagy térfogatot, vagy akármit, ami ezt előidézheti. Szerintem ez a húzás alkalmas erre. Fontos, hogy az emberek sose hagyják abba az értelmes diszkussziót, a választás rendesen felbolydította a méhkast de lassan kezd mindenki lejönni a csúcsról, de szerintem még azért bőven van tennivaló.
Vajon mikor fog a román társadalom és politikum rájönni, hogy a kiszámíthatóság az a dolog, ami elhozza a jólétet és fejlődést? Lehet ellene harcolni, de végre van rá esély, hogy a társadalom kidobja a hülyeséget és a kezébe veszi a sorsát.
Hmm.
Zene.
Persze, nem lehet ez az egyetlen stratégia, a fék nyúzra nem fogékony embereknek is kell dobni csontot, de nem szabad a másik oldalról illúziókat ápolni. Mindig a kevert stratégia a legjobb.
Zene.
A legdurvább az, hogy néha betör az a gondolat, hogy mi lenne, ha a tegnap este fordítva történt volna. Hogy éreznék akkor most? Nagyon szarul, most azon gondolkodnék, hogy kezdjünk pakolni, vagy megpróbáljuk itt átvészelni a következő pár évet és azon, hogy hogyan is állapítanám meg azt a vonalat, amit ha átlép a rendszer, akkor mindenképpen elhúzok, még akkor is, ha amikor átlépik, már nem tűnik olyan komolynak, mert lassan hozzászoktam a fostalicska tolásához.
Na de egyelőre ez a dolog elmarad. Viszont ami nem fog elmaradni, az az, hogy le fogom írni a gondolataimat, amíg még pingpongoznak itt a fejemben. Lehet, hogy nem lesz több bejegyzés, de az is lehet, hogy a hónap végéig kitart ez a dolog. Meglátjuk.
Egyelőre csak annyit, hogy egyáltalán nem vagyok optimista a rövid és közép távval kapcsolatban. Egy valamit láttam eddig Romániában, hűlyítést, az igazán értelmes diskurzus is rengeteg hűlyítést tartalmaz sajnos. Ennek is meg kell változnia, hamarosan. Szerencsére itt a mesterséges intelligencia, ami egyelőre csak arra jó, hogy szórakoztató képeket generáljunk vele, de ez még csak a kezdet.
Zene.
Az én kérdésem az, hogy miért nem így tekintünk a szociális hálókra is? Ott is külső politikai szempontok befolyásolja a belső politikánkat és ez nagyon nem jó. Persze, szociális háló kell, mert egy hatékony kommunikációs forma, de szerintem minden állam a saját hálózatát kéne működtesse (amely persze kapcsolódhatna a külvilághoz), amelybe teljes belelátást nyer a rendszer, de mindenki kaphatna információkat bizonyos dolgokról, például, hogy milyen üzeneteket milyen klikkek tolnak. Az biztos, hogy ami most van, az nagyon rossz és ennek előbb-utóbb megisszuk a levét, csak úgy mint a gazdasági nyitottság is káros bizonyos szint fölött.
Zene.
Zene.
Nicușor egy olyan ember, aki egy van egy generációban, egyszerre matematikus és hajlandó a politikára áldozni az értékes idejét. Mindkét eseménynek igen kicsi a valószínűsége, együttesen meg igen igen kicsi, lévén függetlenek. Csak ezért az egy dologért is érdemes lenne megválasztani, ritka lehetőség.
A hatalom korrumpál. Egy ilyen állítást is nehéz igazolni/elvetni, de probabilisztikusan lehet már vele valamit kezdeni, jó kis mintavétel lenne erre ő is, elnöki pozícióban a leginkább.
És amúgy is, egy normális ember. Ez az egyetlen reményem, hogy a román többség inkább a normalitást szereti, nem a huliganizmust és rájön, hogy gyakorlatilag ez most a tét.
Érdekes, de az utóbbi időben azért annyira nem aggódtam emiatt a választás miatt, mintha az alteregóm eldöntötte volna már, hogy nem lesz gond. A múltkor nagyon visított, hogy menekülj. Valahogy próbálom összeegyeztetni ezt az egészet azzal, hogy nem hiszek a szabad akaratban, a kocka már el van vetve, csak a Föld még kell forduljon négyet a tengelye körül, hogy mi is megtapasztalhassuk a dobás eredményét.
Zene.
AI.
És akkor itt elfogyott az energiám.
Nincs kedvem leírni, hogy szerintem milyen könnyedén tud egy elnök diktatúrát bevezetni a Romániában. Egy elnök + miniszterelnök kombó még könnyebben. Élvezem, amikor az emberek azzal érvelnek, hogy de hát Románia jogállam, ahol törvények vannak. Komolyan, hol éltetek az utóbbi akárhány évben, mert hogy jogállamban nem, az tuti?
A legfontosabb kérdés ugye az, hogy le fogják-e zárni a határokat? Valószínűleg nem az elején, össze kell eléggé omoljon a gazdaság ahhoz, hogy úgy döntsenek, hogy a stabilitás megőrzése érdekékben mindenkit foglyul ejtenek. Az persze problematikus, hogy a gazdaságba igazán csak a kormány lát bele, szóval nagyon sok forrást kell majd integrálnia annak, aki figyelemmel akarja követni a fejleményeket. Lehet, hogy a mostani szociális médiák azért elegek lesznek, minden nagyobb elbocsátásról hamarabb lehet ott értesülni mint a tradicionális médiában. Szóval ha az ember hagy magának becsületes marzsot (azaz nem várja meg amíg a gazdaság a felére csökken, hanem mondjuk 60%-nál már elhúz), akkor azt hiszem, van esélye, ha beindul a szecskagép, talán azért egy év is kell míg minden gyufába szakad.
A második legfontosabb kérdés az meg, hogy bármit hajlandó-e az igazi hülyeségeiből bevezetni? Na, ez a kérdés a porszívóért, könnyű lenne azt mondani, hogy csak egy demagóg, aki sokat mond, de keveset cselekszik, de mostanában ez az álláspont kezd egyre kevésbé igaz lenni a világban (csak hogy a narancsképű is találja meg a jól megérdemelt helyét). Az tuti, hogy a legnagyobb hülyeségek nagyon gyorsan a földbe döngölik majd a gazdaságot és akkor jön az ereszd el a hajamat.
Nincs kedvem ezt írni. Jobban fáj írni mint gondolkodni. Nem a fény tör be. Na jó, az se segít, hogy a tegnap megnéztem az In the Mood for Love-ot és most azon jár az eszem, ahogy a csaj sírt amikor próbálták a szakítós jelenetet.
Ma legyen elég ennyi. Én azt hiszem, sokkal komolyabban veszem a Szemjon által jelentett veszélyt mint mások. De persze, lehet velem van a baj. Én sok veszélyt sokkal komolyabban veszek. Ki a franc aki azt gondolja, hogy a 30 éves kölcsönnek van értelme? Ki a franc aki azt gondolja, hogy még több lánccal kell magunkat hozzákössük a helyhez ahol élünk? Mindenki.
De azért el tudom képzelni azt is, hogy ha bekövetkezik a baj, attól még hamar ledobjuk magunkról. Diktatúrát csak úgy lehet bevezetni, ha valami nagy világégés után az emberek azt mondják, hogy rosszabb nem lehet, vagy ha valahogy belecsúszunk évtizedek alatt. Most egyik feltétel sem adott, lehet, hogy a nép még időben az asztalra csap és azt mondja, hogy ebből elég volt. De az azért elég vicces, hogy azok, akik azt mondják, hogy eddig hazudtatok nekünk és ebből elegünk van, főként azok választják meg a kis diktátorjelöltet.
Ja igen és van még egy reménység. Egyesek sokkal előrébb haladnak a diktatúrába fordulás útján, hátha mi tanulunk a példájukból és még időben elrántjuk a kormányt. Bár nem tudom, ilyen valaha volt-e a történelem során, de hát a mostani technológiai szint és média integráció sem volt még soha.
El van baszva rendesen ez a konstrukció, valaki töltse már vissza az utolsó normális állást.
Zene.
Ehh.
A pészédé, a pénélé és az údéméré úgy jártak a szavazók butításával, mint a cigány amikor szoktatta a lovát az éhezéshez, de mire megszokta volna, éhen halt.
Az üzleti életben szokták mondani, hogy csak az érdemes a sikerre, aki el is tudja adni a portékáját (gyakran csak saját magát), a minőség csak másodlagos. Ebből is látszik, mennyire átformálta az üzlet a politikát. Csak aztán ne háborogjanak, hogy nem úgy gondolták.
AI.
Két hét múlva Szemjon lesz az új elnök. Hogy mi vezet majd ehhez a végkifejlethez, valószínűleg majd csak mesterséges intelligenciák fogják érteni, főként mivel ők lesznek képesek átnyálazni azt a rengeteg digitális adatot ami ezekben a napokban, hetekben, években születik és képesek lesznek felfedezni a valós trendeket, nem régi módszerek hibáit görgetni le a hegyen.
Azért hadd járuljak én is hozzá egy apró megfigyeléssel a témához. Szerintem maga a média is óriási mértékben felelős azért, mert az emberek kiábrándultak a mainstream pártokból, de nem azért, mert bemutatták volna a hibáikat explicit módon, hanem implicit módon azért, mert csak őket nyomatják orrba-szájba, mert könnyű téma az, hogy a politikai machinációkat tárgyaljuk nap mint nap, ahelyett, hogy igazi kérdésekről tárgyaljunk. Én baromira meguntam a sok politikait áskálódást a tévében, ez a hír tévék programjának 90%-a, pedig senkit sem érdekel. Az embereket az érdekli, hogy mi történik az országban és mit hoz a jövő, nem az, hogy melyik politikus szerint melyik másik politikus felelős miért. Ez nem igazi téma, csak pótcselekvés. Persze, hogy teljesen kiábrándultak az emberek a politikából, ha nap-nap után ugyanazok az emberek magyaráznak meg mindent és közben semmi jó sem történik. Ja, és amikor nem a politikusok magyaráznak, akkor jönnek a rossz hírek mindenféléről, de valahogy sosem kérdeznek tőlük kényes kérdéseket a világról, mindig ugyanazt a szart keverik.
Hát ennek nemsokára vége lesz és jobb lesz úgy. Persze más dolgok meg sokkal rosszabbak lesznek.
Van bennem egy nagy adag félelem a közeljövővel kapcsolatosan, tudom, hogy nemsokára rosszra fordulnak a dolgok, szeretném, ha a politikusok elmondanák, hogy mennyivel lesz rosszabb. De ők persze menekülnek a témától mint ördög a tömjéntől, főként választások előtt, inkább hülyeségeket tárgyalnak és nekem ebből az jön le, hogy nem is akarják megoldani a problémát és a problémáknak van egy olyan rossz szokása, hogy minél tovább odázzuk el a megoldásukat, annál nehezebb lesz. És ami még rosszabb, ez a nehézség exponenciálisan nő (ok, az alap általában 1.0x, szóval eléggé hasonlít egy egyeneshez, de mégsem az, főként az összeomlás körül kezd erősen görbülni, vagy ha elég távolról nézzük). Idegesít, hogy megyünk a falnak és mindenki röhögcsél.
Ha én szerkesztenék újságot, csak az lenne benne, hogy jön az apokalipszis. Most ez az egyetlen fontos dolog, ezt kell megérteni, minden más mellékes.
Jó lenne, ha már vége lenne a kutyakomédiának egyszer, a várakozás sokkal rosszabb mint a változás. Legalábbis nekem. Legalábbis most így érzem.
Melyik az a szent, aki egy téli estén nagyon berugott, kiment a ház elé és énekelni kezdett olyan hangosan, hogy lavinát okozott és a faluja egész télen el volt zárva a külvilágtól? De így megmenekült a faluja a gazember mongol horda elől?
Egyébként az milyen már, hogy a választások után kemény adóemelés lesz és azzal fog védekezni a kormány, hogy nem tudhatták, hogy ilyen nehéz gazdasági helyzet áll elő, amikor azt mondogatták nap-nap után, hogy idén nem lesz adóemelés? Ami valahol jogos, de akkor mi miért nem mondhatjuk, hogy akkor válasszunk újra, mert nem tudtuk, hogy ilyen fos politikusokat választottunk, egyiknek se volt budipapír a lábára tekeredve a tévés vitán?
Demó.
Na és persze a mai nap legjobb híre, hogy Dzsordzseszkut kizárta az alkotmánybíróság az államelnök-választásból. Szerencsére nincs is annyi igazi híve amennyit állítja, hogy van, az orosz botok nem tudnak tüntetni Romániában, pár nap alatt lecseng a dolog. Szerintem a fickót rendesen el is fogják meszelni, nem lepne meg, ha Szemjon tenne egy tempó lépést és kihagyná ezt a választást, mert sok csontváz kihullhat még a fekete dubából. Aztán négy év múlva kezdődik a cirkusz elölről, mert most amúgy is jön a válság, nem hiszem, hogy az aktuális pártok túl sok jó pontot gyűjtenek. Persze addigra már lehet itt lesz a mesterséges intelligencia kormányozni, vagy a peresztrojka fullad ki, meglátjuk, ha megérjük. Én azért próbálom befejezni a játékot, még ha nem is hiszem most azt, hogy májusban azon kell majd gondolkodnom, hogy hova emigráljak.
Zene.