Van ez a jótúber, Louis, aki most éppen megy át Amerikán, azaz LA-NY utat teszi meg egy régi VW kisbusszal, amit ő alakított át elektromosra és olyan sokat tart a töltés, hogy napi egyszeri teljes töltés mellett mindössze 150 mérföld megtételével számolt. A teljes út 3000 mérföld, szóval 20 nap kell neki. A jótúbon még csak a 8. napnál tart. A valóságban nem tudom hol tart, de lassan meg kellett érkezzen.
Nagyon régen iratkoztam fel a csatornájára, de annyira nem követtem amit csinált, aztán eltűnt egy időre, mostanában mintha megint több cuccot rakosgatna fel, aztán poénból belenéztem az első ilyen videóba és egy kicsit elgondolkodtatott.
Elég nagy szenvedés amit csinál, az optimális megoldás ugye az lenne, hogy repülőre pattan és úgy teszi meg pár óra alatt a távot. Ha már nagyon vezetni akar, akkor viszont ugye a benzines autókra van felkészülve az infrastruktúra, csak a vezetéssel kell foglalkozni, a többit megoldották már nagyon régen. Ha nagyon elektromosat akar vezetni, akkor lehetne egy szériában gyártott elektromos autót, azoknak általában elég jó már a töltése, nem kell 8 órát várni a tele tankra. Ő viszont egy általa átalakított VW kisbusszal nyomja, amivel kell várni 8 órát a tele tankra, ráadásul az útvonalon ahol megy (délnek) elég ritkásak a töltőállomások, aludni is a buszban kell. És a végén mit oldott meg? Megmutatta, hogy "így" is lehet, de ez az "így" csak neki érdekes, mert ezt a módszert senki nem választja, mert az emberek nagy részének nincs ennyi ideje egy ilyen útra. Ráadásul még így is a hagyományos infrastruktúrára támaszkodik, nem egy sárga kiskacsában nyomja le az utat az út felett fél méterrel lebegve, ott alszik és ott tölt, ahol mindenki más, csak mindenki más nem egy ekkora úthoz használja ezt az infrastruktúrát. Ha a nem megfelelő választ adjuk a kérdésre, nem kapunk vigaszdíjat a szenvedésért.
Vagy mégis?
Azért mégis van egy varázsa annak, hogy az ember nem a megszokott módon old meg egy feladatot. Ha ott ahol a többiek feladják, mert nem látják az értelmét, ott ő mégis kitart. Még akkor is, ha végül nem tudja megfogalmazni magának azt, hogy mit is tanult az egész kísérletből. Az ember élete rossz döntések sorozata, sajnos ez így van. De el lehet ezt fogadni és végig lehet menni az úton akkor is, ha rossz ötlet. Egyesek szerint az út a lényeg, nem a végcél. Sajnos, ha mindenki a célnál vár és már nagyon ideges, olyan nagyon mégsem működik ez az okosság.
Szóval a játékommal én is egy kicsit hasonló hajóban evezek mint ő. Úgy gondoltam, hogy saját utamon kell eljussak oda, ahova akarok, de ez sajnos nem a legrövidebb, mondjuk én sokkal kevesebb meglévő infrastruktúrára hagyatkozom mint ő, de azért elég ahhoz, hogy ne mondhassam, mindent én csináltam (nem is igazán jó cél ez). Sajnos igazán ebben a projektben nem lesz lehetőség levonni a következtetéseket ebből a folyamatból, talán majd a következőben már egy-két dolgot jobban csinálhatok. Mondjuk azért megoldottam néhány olyan dolgot, amire nem tudtam az elején a választ, az jó kérdés, mennyire volt hasznos. Bizonyára nehéz lesz sokaknak megérteni, miért tartott ez ennyit és miért nem úgy néz ki, mint minden más. Lehet, hogy az, hogy így volt kedvem megcsinálni, nem megfelelő válasz, de más nincs. Talán majd eljön az idő, amikor szebb és jobb lesz és még mindig az enyém. :)
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése