a maszlagok örök visszatérésének elmélete sántíthat kicsit jobban a napfényben

Nocsak, a központi Meki mellett felütötték a sátrukat a szcientológusok. Ez egyből a 90-es éveket juttatja eszembe, én legalábbis akkor szereztem be egy dianetika könyvet, amit szerintem félig el is olvastam, de már nem sok mindenre emlékszem belőle. Mindenesetre ez jó párhuzam a 90-es és 2020-as évek között, lehet megint divatba jönnek az ilyen dolgok? Engem, amíg nem volt számítógépem a 90-es évek elején, nagyon sok ilyen dolog érdekelt, utána persze csak a számítógép. Nem hiszem, hogy visszatérne ez irányú érdeklődésem, de lehet sokaknak új ez a maszlag és beveszik.

a múltat le kell porolni, mert már erőst rászállt

Balázs Áron a mesterséges intelligenciáról beszél a gyergyói tévében.

Hátha a gyergyói autonómiatörekvés az autonóm modellekre is kiterjed egyszer. Elvégre ki tanítja majd meg székelyül őket?

Na, eleget írok én itt a mesterséges intelligenciáról, most nem ez érdekel.

Inkább az, hogy gyűjtögetem a párhuzamokat a 90-es és 2020-as évek között és hát itt is valami ilyesmi van. Időben rámozdult Gyergyó az internetre a 90-es években is és hát a mesterséges intelligencia használatáról sincsenek lekésve még akik most kezdik akár. De aztán valahogy mégis elmarad a csoda, Románia első nemzetközi irc találkozóját Gyergyóban tartották (ha igaz a városi legenda), az első kocsmát amit egy csatornát parkoló botról neveztek el is itt nyitották. De aztán a folytatás elmaradt, se internet nagyhatalom nem lettünk, sem szociális média cézárok. Lehet, hogy egy ilyen kis városban nem is lehet (elvégre Kolozsvár sem lett egyik se). Lehet, hogy a srácok inkább kocsmázni jártak, mint éjszakákba nyúló programozási maratonokat tartsanak. Én nem igazán láttam bele a dolgokba, csak egy kissrác voltam aki szeretett játszani és arról álmodott, hogy egyszer játékokat készítsen. És most is pont ugyanez vagyok. Csak most már tudom, hogy mindent elfelejtek, ezért néha leírok dolgokat, amelyeket talán nem kéne leírni.

Meg az is van, hogy hiányzik belőlem az ambíció. Nem kell nekem jacht, elég ez a számítógép előttem és a régi szép időkről hallgatni beszélgetéseket. Az ilyenek nagyon bejönnek. Kíváncsi lennék, miket lehetne összeturkálni Gyergyóban. Mondjuk C64-en nem sokat, bár emlékszem, a Mecatex azon készítette a képújságját, érdekes lenne ha még feltúrható lenne. De azért a PC-s korszakban már készült néhány műremek (pl a lemezújságjaink), de bizonyára sok kisebb szoftver is a helyi igényeknek.

Szép lassan nálunk is divatba jönnek a podcastok, reméljük egyszer valaki csinál ilyen témában egyet. Most látom, hogy van még gyergyói digitális archívum is. Mondjuk csak képeknek, a szoftvereket még nem becsülik. :)

Demó.

Zene. Zene. Zene.

Drónos.

amikor kifogy a nutella az évtizedből, az ember nagy kérdés elé áll

Amikor az előző bejegyzést írtam, a végén eszembe jutott, hogy a 90-es évek végén is elég nagy érdeklődéssel vártuk az évtized, évszázad és évezred végét. Nem is igazán emlékszem, mikor vált számomra nyilvánvalóvá, hogy nem egy egyszerű dologról lesz szó, hanem valami különlegesről. Akkor is lehetett aggódni, hogy a számítógépek majd megőrülnek és felrobbantják a világot, a Y2K bug miatt. Most a mesterséges intelligenciától várja mindenki a világ végét. Aztán valószínűleg ugyanúgy nem fog semmi történni, az órák váltanak 2030 január 1-re és minden megy tovább a megszokott módon. Esetleg annyi lesz, hogy a szilveszter napi tévés közvetítésekben már virtuális (esetleg drónokkal létrehozott) tűzijátékot fogunk látni igazi helyett, mert végre okosabban költjük el azt a pénzt. És persze a bemondók is virtuálisak lesznek.

Mivel most írok blogot, már jobban nyomon követhető lenne, hogy mikor vált az évtized vége témává számomra. Mondjuk ezen a bejegyzésen kívül még nem igazán gondoltam rá, de persze már régóta fogadok vele kapcsolatban, de az nem azt jelenti, hogy foglalkoztat is igazán.

Na izé, az a lényeg, hogy még egy párhuzamot találtam a 90-es és a 2020-as évek között. Mire véget ér az évtized, sikerül bebizonyítom, hogy ezeknek több köze van egymáshoz mint két véletlen évtizednek (na jó, az 1910-es meg 40-es évtizedeket nehéz lenne lekörözni).

Mondjuk a folytatás nem volt valami fényes 2001-ben, meglátjuk még mit hoz 2031.

Demó.

Zene.

a nagy pixel gyönyörű, ha a semmiből jött

Hehe, megcsinálták a Dune eredeti intrójának mesterséges intelligenciás felskálázását, de persze nem nagyon megy jól a módszer ezekre az adatokra, szóval elég vicceseket hallucinál a dolog. Viszont eszembe jutott, hogy valószínűleg ebben is összekapcsolódnak a 1990-es évek a 2020-as évekkel, mert talán a 90-es években combosodott ki annyira a játékok grafikája, hogy már valamennyire hasonlít a valósághoz teljesen absztrakt reprezentációk helyett, szóval erre már lehet értelmesen alkalmazni a mesterséges intelligencia alapú felskálázásokat. Szóval gondolom ebből lassan új műfaj lesz, ami persze jó.

Aki filozofikusabb hangulatban van, az gondolkodhat azon, hogy valójában ez a mesterséges intelligencia a képi kultúra tömörítése és a skálázás minősége az átlagkultúrához való megfelelést méri...

Demó.

Zene. Zene. Zene.

Drónos.

doom (1993)

Tegnap volt 30 éve, hogy megjelent a Doom shareware verziója.

Sokan sokat írtak róla azóta és most is (ez egy jó magyar cikk az évfordulóra), még egy kis beszélgetésre is összeült a fődizájner és a főprogramozó, én inkább csak egy-két személyes gondolatot osztok meg róla, amíg el nem enyésznek egy plazmafegyver záporában.

Kevés játék esetében emlékszem arra, hogy mikor láttam meg először, de erre emlékszem, még ha az évre nem is. 94 vagy 95 január-februárja lehetett, volt egy kiállítás az öntöde kantinjában, talán ExCo volt a neve, vagy valami hasonló. Azt hiszem, a Server vagy talán a BB Comp standján volt egy számítógép, azt hiszem egy 486 DX2 és Molnár Laci ült előtte és az volt a dolga, hogy játsszon játékokkal, hogy mutassa milyen vagány dolgokra képes egy számítógép. Ott, az egyik shareware cédéről került elő a Doom és emlékszem, hogy teljesen lenyűgözött a hangulata. A Wolf3d-t ismertem már és egyébként ha jól emlékszem, Laci többet játszott azzal mint a Doommal, mert színesebb volt és nem olyan sötét és véres, de azt azért megértettem én is, hogy a Doom a jobb játék és minőségi ugrás a Wolf3d-hez képest, még ha nem is értettem igazán, hogy mi is a lényegi különbség köztük.

Az biztos, hogy itt még nem volt saját PC kompatibilis számítógépem és amikor lett, az sem vitte valami jól a Doom-ot, meg akkoriban baromi nehéznek és ijesztőnek is találtam, de arra azért emlékszem, hogy az első 386-osomon azért végig vittem könnyű fokozaton és nagyon büszke voltam magamra.

A többi már történelem, máig imádom a Doomot és klónjait, bár azért a Halo átvette a koronát és az új részeket nem is próbáltam, bár a 2016-ost megvettem anno és persze a 90-es években sokat bújtam a játékmagazinokat minden kis infót felszippantva erről a világról. És a Duke sem győzött meg, inkább szeretem a sötét és félelmetes világot mint a rágógumis macsó világot amit ez utóbbi képviselt.

Ja, és anno megvettem a Doom enginejéről írt könyvet és ha jól emlékszem, két nap alatt kiolvastam és levontam a következtetést, hogy ha 93-ban meg lehetett csinálni a Doomot 1 év alatt, akkor 2019 körül nekem is menni fog a saját voxeles játékom 2-3 év alatt és persze 4.5 év után még mindig csak a technológiát hegesztem, de persze ez történik akkor, ha az embert érdekli is az, amit csinál. Meg persze most elolvastam a Romero önéletrajzát is, de kivételesen nem akarok csak egy gondolatömlenyt írni róla, ezért lehet csak azután írok róla, ha még egyszer elolvastam, egyébként elég jó és érdekes is.

Vicces, hogy most éppen reneszánszukat élik a régi vágású fps-ek, az emberek megint kezdik értékelni az egyszerű de tömör akciót és becserélik egy kis lövöldözésre a hosszú átvezető animációkat amelyekben elmondják nekik, hogy milyen nagyszerű katonák is ők és mennyire fontos ügyért harcolnak. Szörnyeket öldökölni még a mélyen vallásos embereknek is szabad.

Hát ennyi most, ha lenne végtelen bakancs listám, tuti rátenném egy Doom engines játék elkészítését is, vagy még inkább egy hasonló reprezentációt használó engine elkészítését. Make room over room great again!

Demó.

Zene.

a számítógépes játékok elviselhetetlen könnyűsége

Megy most egy ilyen mém a tuitteren, hogy az emberek listázzák a kedvenc 25 játékukat. Persze a 25 kevés, vagy sok, nem lehet 25 dolgot egyformán szeretni. Meg az én esetemben, lassan 30 éve játszom, nagyon másról szól ma egy játék mint egy ős C64-es stuff. Szóval itt a listám. És mivel a blog a platform ahova leírom a gondolataimat is, némi magyarázat is jön.

Persze közben rájöttem, hogy kimaradt pár fontos játék, mint a Half Life 2, meg a Portal, meg persze a Halo az egész sorozatot jelenti (a 6-ost leszámítva mindegyikkel játszottam), ugyanúgy a GTA3 is az összes GTA-t jelenti (a Chinatown Wars-t leszámítva mindegyikkel játszottam). Meg a Tomb Raider is mindhárom új TR-t jelenti. Meg a Quake is lemaradt, mert az nem volt meg anno, csak nem olyan rég vittem végig az első epizódot. Meg persze még nagyon sok játék van, ami anno nagyon bejött, de most már nem jut eszembe.

Van néhány olyan is a listán, ami inkább elvi megfontolásból van rajta. Ugye akartam mindenképpen néhány C64-es játékot, a Flimbo's Quest ugye könnyű választás, az első játék amivel játszottam és örök kedvenc is. De utána gondban lettem, mert sok játékot kipróbáltam, de általában nem jutottam messze velük, elég frusztrálóak tudtak lenni akkor is, meg most is. Persze attól élveztem nagyon a játékot, de azért mégsem mondhatom, hogy befejeztem őket, ezért nincs meg a teljes képem a játékról. Szóval ilyen szórakoztató de nagyon frusztráló játékként került be a Cauldron, vagy ahogy mi ismertük akkor, a Hexenküche. Igazából eredetileg Mission Impossible-t akartam, de annak nem tudom hogy nézett ki a borítója és nem akartam rossz képet választani, nem volt egyértelmű a dolog.

A Prince meg a Golden Axe voltak a bevezető játékok a PC-s korszakomba, meg a North and South is, csak az későn került be és nem lehet beszúrni a listába és lusta voltam rendezgetni. A Prince-t nem is fejeztem be én soha, bár lehet, hogy amikor a könyvet olvastam róla, akkor meg igen, de az is már vagy 15 éve volt. Egyébként a játékok nagy részét a listán befejeztem, az LBA talán amit még nem fejeztem be, de imádtam azt a játékot, még ha nem is jutottam vele nagyon messzire. Egyébként nyekezáltam, hogy az vagy az Alone In The Dark 1 kerüljön be, mert ez utóbbit befejeztem, de csak sokkal a 90-es évek után és akkor is csak leírással.

Ja igen, bár az FF6 a kedvencem, azért az FF7-et és FF9-et is végig toltam, azokat is ide kell számítani. Nyugati rpg-t talán nem is játszottam soha végig, jó lenne pótolni.

Ami még nagyon hiányzik, az a Lucas Arts kalandjátékok, a Monkey Island, a DOTT, a Full Throttle, a The Dig, a Grim Fandango. Ezek is mind ott vannak a bakancs listámon, de sajnos anno kimaradtak, most meg nincs időm rájuk, de remélem egyszer sikerül sort keríteni rájuk. Remélem értékelni tudom majd a humorukat.

ÁÁÁÁ, Lemmingset mindenképpen akartam még, meg ha jól meggondolom a Prehistorik 2-nek is vastagon ott a helye, bár azt sem sikerült befejezni.

A Warcraftok közül is a 2-st sokkal többet játszodtam mint az 1-est, de az 1 volt ami igazán meghozta a kedvem a stílushoz és bár jó volt a Dune2 is, azért nem kedvenc, mert elég lassacskán ment a kezelése.

Nem tudom igazán leírni, hogy mit jelent nekem ez a sok játék, az tuti, hogy fejben valahogy ott maradtam ezeknek a játékoknak a világában. Ha jól meggondolom, egyáltalán nem olyan jó döntés az, hogy most olyan sok időt szánok egy saját játék készítésére, mert sem olyan jó nem lehet soha, amilyent én szeretnék, az sem kérdés, hogy képes vagyok-e technikailag megoldani, mert elég idővel bármilyen feladatot meg tudok oldani amelynek nincsenek elméleti akadályai és ráadásul még csak nem is töltöm a szabad időmet azzal amit a szívem mélyén imádok, a régi játékok nyúzásával. Jobb ha abbahagyom ezt most, mert az írni se fogok soha úgy tudni ahogy szeretnék és hasznosabb dolgoktól veszi el az időt.

Demó.

Zene.

nem esik messze az alma a blogtól

Most megint nincs kedvem írni, úgy érzem, ha valami buta játékot játszom, még annak is több értelme van mint blogot írni. Persze, nem fogom teljesen lehúzni a rolót, a filmekről írogatom továbbra is amit megjegyzésre érdemesnek tartok. De a mestint cuccot hanyagolom, mert az mostmár elég ménsztrím lett, már fék nyúzokat is nyomnak róla. Politikáról nagyon nincs kedvem írni, de a 90-es és 20-as évek párhuzamát még szeretném egy kicsit görgetni.

Ezért ez most a téma, egy mondat erejéig. Most ugye vannak nálunk ezek a tanár tüntetések, azt hiszem, ezek voltak valamennyire a 90-es években is, bár én annyira nem emlékszem rá, nem sok emlékem van a suliról, sikerült eléggé párhuzamos maradnom vele, bár az elvárásokat sikerült teljesíteni nem túl nagy erőbefektetéssel. Mindenesetre az van bennem, hogy politikai szempontból a 90-es évek elég forrongó volt, lehet hogy ez most összejön a 2020-as években is, kezd mindenki és minden a cérnája végére érni, bár egyesek próbálnak úgy tenni, mintha nem is így lenne. De nem lesz kedvem nagyon dokumentálni ezt, jobb szeretem a régi demókat nézegetni és választani egyet ami illik a bejegyzés alá. De nem mindig van rá időm...

Mondjuk, ha jobban belegondolok, az ország sorsa a 90-es években dőlt el, amikor elment sok okos ember és demográfiai lejtőre állította a hóbelevancot. Persze, még sok év kell amíg kifutnak a folyamatok, de a nagyja már lement, 20 év múlva úgyis apokalipszis... Addig kell kezdeni valamit az idővel, hogy ne legyen elviselhetetlen.

Demó.

Zene.

vissza a jelenbe

Most az van, hogy minden jó, nem fáj a világ, szóval nincs is mit írnom. Nekifogtuk egy discordra összehívni a régi román scenereket, egyesek jönnek, mások nem, de akik jöttek azokkal jól megy a duma, még az is lehet, hogy nem hal ki egy hét alatt a dolog. Egyébként ha a román scene tagja voltál és szeretnél benézni a discordra, írj nekem levelet vagy twitter dm-et és küldöm a linket.

Érdekes dolog ez a nosztalgia. Annyi minden butaságon túl tud lépni az ember, én tuti nagyon sok hülyeségben hittem az életem során, amelyek ma már megmosolyogtatnak. De a demoscenen nem tudtam tovább lépni, még akkor sem, ha nem vagyok igazán aktív. Lehet, ha aktívabb lennék, kifacsartam volna már azt a kis kreativitást ami bennem van és már rég tovább léptem volna, mint egyébként úgy tűnik, sokan tették. De azért néhányan még a régi idők varázslatában élünk és jó ezt együtt csinálni.

Demó.

Zene.

Dungeons & Dragons: Honor Among Thieves

Most néztem meg, elég vicces volt, jól szórakoztam. Szerencsére nem veszi magát egy kicsit sem komolyan ez a film és nekem így működött. Persze nagyon fan service, bár én egyébként inkább a japán rpg-ket nyomtam anno (de a nyugati kalandjátékokat, lehetne akár fordítva is ugye, mindkét zsáner nagyon eltér a két stílusban), szóval semmi nagy fless nem volt ami a történetet illeti, volt viszont rengeteg számítógépes rpg poén (a legjobban talán a skinning bug jött be) és persze néhány poénkodás az irodalom nagyjaival is (a sárkány is óriási poén volt).

Szóval nincs mit mondjak, én élveztem, bizonyára van akinek ez nem mond semmit, mint ahogy nekem sem mondanak a képregényfilmek semmit. Még pár folytatást meg tudnék nézni, ha legalább ezt a szintet hozzák, amúgy is azt jósoltam, hogy ez az évtized a játékok által inspirált filmek reneszánsza lehet, ha jól csinálják. Persze remélem, más játékokból is lesznek majd filmek, én szívesen néznék Katamari Damacy-t is, ha megcsinálják. Mariot azt nem, nem vagyok akkora Mario fan.

Demó.

Zene.

én egy analóg zajt digitális zajjá átalakító álomkör vagyok

Csak néhány dolog ömlesztve, mert nincs kedvem mindenről külön bejegyzést írni, de ezek a gondolatok érdekesek számomra.

A törökországi (és szíriai) földrengés utáni képeket nézve, azt hiszem, megértettem, miért olyan minimalista az ősi japán építészet és lakberendezés. Amikor olyan sokat remeg a föld mint ott, minden fölösleges tárgy veszélyforrás...

Miért beszélnek az orosz vezető politikusok annyi hülyeséget a háborúval kapcsolatban? Mert félnek, hogy Putyin kinyíratja őket, ha potenciális árulóként tekinthet rájuk, ezért diszkreditálják magukat nyugaton. Kamil általában nagyon érdekeseket ír orosz témában, ezt is ő írta. Szerencsére én megúsztam egy totalitárius rendszert, remélem nem csöppenek egy másikba se és nem kell megértsem a logikájukat soha.

Egyesek nagyon dolgoznak azon, hogy a mesterséges intelligencia meg tudja indokolni a predikcióit, mert talán így az emberek jobban hisznek majd azokban a predikciókban. Lesz ennek egy nagyon érdekes következménye. Minden tudomány, zene, festészet, filozófia fejlődését rekonstruálhatjuk majd ha időrendben adogatjuk be a műveket és a régi tudásra alapozva kell megmagyarázza az újabb műveket. Mondjuk a piszoárral kicsit gondban lesz, de ha egy kicsit fellangyítjuk a generátort, reppelhet Plató stílusában, szerintem nagy fun lesz.

A tegnap a moziban láttam két reklámot is. Az első egy játékból (az OG szerepjáték, a Dungeons and Dragons) inspirált filmé volt, a második meg egy képregényből inspirált filmé. Az elsőt érdekesnek találtam, a másodikra fujjoltam, pedig ugyanarról szól mindkettő, holivud kifogyott az ötletekből ami nagy nézettségű filmeket produkálhatna és mindenfelé kapkodnak, hogy valamit összekaparjanak ami az embereknek tetszik. Lehet a számítógépes játékokból készült filmeknek megint reneszánsza lesz, mint a 90-es években, amikor azt hiszem megjelent ez a zsáner (akkor ugyebár a Mortal Kombat volt az első nagy sikerű film, amit számítógépes játék ihletett). Én nagyon fujjolok a képregényből készült filmekre, na nem azért, mert bármi bajom lenne a képregényekkel, hanem mert unalmas semmitmondó filmeket készítek belőlük és baromi unalmas a világegyetem megmentése hetvenmilliomodjára is. Anno olvastam kis Pókembert meg X-Ment, de az igazi kedvenc a Garfield volt, vajon miért? :)) Szóval a 90-es meg 20-as évtizedek párhuzamánál maradva, talán megint lesznek jó filmek amelyeket játékok ihlettek. Persze, a Last of Us nem viheti el az egész zsánert a hátán, szóval remélem lesz jó film a Civilization-ból is. :) Ja, hogy már be is jelentették?

Ja, és még egy példa, hogy visszatér a 90-es évek. Szomorú szamuráj akkor és most.

Demó.

Zene.

ha két tech monszter esszerúgja a port

Nocsak, nocsak, úgy tűnik, a gúgel és a májkroszoft hajba kap. Két napja a májkroszoft bejelentette, hogy a brózerükbe fogják ezentúl integrálni a legjobb csetbotot a halpiacon, ami ugyebár hadüzenet a gúgelnek, mert a csetbot elvileg helyettesíteni tudja a keresőt. Tegnap meg a gúgel bejelentette, hogy lesz nekik is valami csetbotjuk valamikor, ami egyébként kicsit zavarban van bizonyos csillagászati adatokkal kapcsolatban, erre gyorsan eset a részvényük ára vagy 100 milliárd dollárt. Egyesek szerint azért, mert rosszul tudta a csetbot, hogy ki készítette a képet az első naprendszeren kívüli bolygóról, szerintem meg azért, mert egy elég gyengécske bejelentés volt ez, én nem is néztem, gondoltam, elég lesz az összefoglaló. Egy nagy semmit jelentettek be.

Ez egyébként elég fura, mert szerintem a gúgelnek nem elhanyagolható előnye van a nyelvmodellek területén, az, hogy pár hónap alatt nem sikerült belőle csetbotot gyártani, eléggé fura. Én három indokot tudok elképzelni. Az első, hogy a tanítási adatokat nem igazán etikusan szedték össze, talán benyomták mindenkinek a levelezését és a modell tudja mit tett mindenki a tavaly nyáron. És még nem tartanak ott, hogy ügyes botsuttogók ne tudják ezt kiszedni belőle, szóval még masszírozni kell az adatokat, ez egyébként nem könnyű munka azért, szóval elképzelhető néhány hónapnyi késés. A másik ok az lehet, hogy annyira kis extra kapacitásuk van, amibe már ne férne bele egy ilyen csetbot, de ezt elég nehéz elhinnem, valószínűleg a gúgel méretéhez képest egy ilyen bot szerintem 1 százalék alatti kihasználtsággal működhetne. Ok, hogy egyelőre nincs benne pénz, de azért virítani kell a technológiát, másképp elpártolnak a fránya felhasználók. Ezt kevéssé valószínűnek tartom, de nem teljesen elképzelhetetlennek. A harmadik ok meg az lehet, hogy már ott tartanak, hogy biztosak benne, hogy elviszik a piacot, de talán a technológiai újításuk könnyen lemásolható, vagy még egy kicsit akarják csiszolgatni valamiért. Azt nem hinném, hogy mérföldekkel a konkurencia előtt lennének, de hogy még mindig van előnyük, abban biztos vagyok. Talán ez a legvalószínűbb magyarázat, de ha direkt visszatartanak dolgokat, akkor remélem legalább egy képgeneráló modellel megfejelik majd a botjukat.

Egyébként nem kell félteni sem a májkroszoftot, sem a gúgelt, jó sok pénzük van és komoly dominanciájuk egyes területeken, hosszú lesz a harc és nem is biztos, hogy bármelyik cég meggyengülve jön ki belőle. Lehet ez a nagy elbocsátási hullám csak egy előszele volt a harcnak, mert egyébként elég nonszensz volt az egész, sok olyan tapasztalt embertől megváltak, akik bizonyára megérték a pénzüket. Lehet, hogy előre megegyeztek, hogy nem az alkalmazottak elcsábításával próbálnak betörni egymás piacára. Az sem biztos, hogy a felhasználók csak nyerni fognak ebből a háborúból, mostanában már oda jutott az a technológiai ciklus, amikor nem kell nagyon édesgessék a felhasználókat, ha elkezdik őket keményebben fejni, még mindig maradni fognak. Az is nagy kérdés, kinek az oldalára áll az epöl, ők valószínűleg eldönthetnék a háborút, de lehet, hogy nekik jobban megéri majd kimaradni.

Az is vicces, hogy lehet a 90-es évek brózer háborúját újra átéljük, akkor még a májkroszoft lenyomta a netszképet, aztán mostanában már a gúgel az egyeduralkodó. Ha egy kicsit besegítenének a fájerfoxnak, én nem bánnám, még mindig azt használom és maradok is nála, amíg csak lehet.

Érdekes lesz.

Demó.

Zene.

a kihalás veszélye feneket

Újabb párhuzam a 90-es évek és a mostani évtized között. Mostanában sokat beszélnek arról, hogy megszűnik pár erdélyi nyomtatott újság és hát az egész nyomtatott újságipar felett eléggé gyűlnek a fellegek.

A 90-es években is kihalt nagyjából két média formátum, persze nem sokan vették észre, mert eléggé távol estek a fősodortól.

Az egyik a nyomtatott játék magazinok voltak. Nekem a magyar játékújságírás abszolútumát a CoV jelentette és annak leáldozott a 90-es évek közepére, azt követte a PC Ultra és a PC Zed, ezekből is olvastam 1-2 számot, már messze nem voltak olyan jók, de azért működtek. Meg volt még a Pc-X meg a PC Guru, az előbbi szinte mind eljött Gyergyóba is, az utóbbi megint nem. Aztán voltak a cd mellékletek, ami maga volt a mennyország akkor, amikor még nem volt az embernek internetje otthon. Igaz, hogy nem teljesen halt ki a nyomtatott játéklap a 90-es évek végével, a Gamestar meg a PC Guru elég sokat húzta, nálunk meg a Level, de ezek már messze nem voltak olyan színvonalasak mint a 90-es években és a cd melléklet is kezdte értelmét veszíteni az internettel. Mostanra azt hiszem már teljesen megszűnt a nyomtatott játékújság Magyarországon és Romániában is, mert a jótúb és a tuiccs átvette a helyét és igaz ami igaz, sokkal jobban megoldják a feladatot. Szerintem. Azért még nosztalgiából néha elolvasok egy-egy jobb CoV cikket, főként mivel már hozzáférhető az egész és lapozgatható kedvemre.

A másik dolog ami megszűnt, a lemezújságok voltak. Ez aztán igazán ismeretlen jószág volt. Az volt a lényeg, hogy írtak egy programot, ami gyakorlatilag szöveget jelenített meg és azt lehetett olvasgatni. Még az internet előtti érában indult a dolog és a demoscene körében volt egy népszerű kommunikációs forma, írták az emberek a cikkeket meg híreket a népszerű lemezújságokba, amelyek többé-kevésbé rendszeresen lehozták ezeket, némi szerkesztési munkát is elvégezve, bár ez ugye kulisszatitok. Magyarországon valahogy nagyon népszerűre sikeredett ez a műfaj és messze kinőtte a demoscenet, a végén már volt olyan játékújság is, ami diszkmag és cd újság is volt egyben. Romániában nem tudok arról, hogy a mi kis körünkön kívül valaki belevágott volna, ezért négy mondatban el is tudom intézni az egész történelmét a jelenségnek. A legtöbb számot megért lemezújság a miénk volt, amiben két osztálytársam, én, és egy felettünk járó srác dolgozott, 5 számot ért meg, nem nagyon hallottam senkiről aki olvasta volna, nem is volt valami jó, én leginkább játékokról írtam, de voltak irodalmibb próbálkozások és poénkodások is a többiek részéről és persze a titkos menüben az extra szaftos dolgok. A (középiskolai) osztályunkban még egy srácot megihlettünk, ő egyedül csinált mindent, ráadásul egész jól rajzolt Paintben, szóval inkább egy képregényre hasonlított amit készített, két szám is elkészült, biztos a harmadik is készülgetett valamennyire amikor feladta. Két osztállyal felettünk is készített egy srác egyet, ez leginkább a metálos témákról szólt és szintén sok kép volt benne, bár ahhoz azért túl jók voltak, hogy mind saját lett volna, ha jól emlékszem, egyetlen számot ért meg a dolog. Aztán még volt egy felsőbányai srác, akivel már emailt is váltottam anno, ő is készített lemezújság motrot, de mint most megtudtam tuitteren, nem sok cikk készült belé, szóval ez csak egy fél számnak számít. A román általam ismert demoscene nem termelt más lemezújságot, lehet azért, mert nem volt akkora hatással a magyar scene rá, mint ránk, magyar srácokra. Ezt is felváltotta az internet, az információáramlás végtelen sebességbe kapcsolt a valós idejű csetelés révén, az átgondoltabb cikkekre meg már nem volt szükség. Én szerettem lemezújságot olvasni, de azért jobban szeretem azt ami most van, mindenki karnyújtásnyira van, csak meg kell szólítani (na ez már más tészta, de ez a probléma régen még rosszabb volt).

Vissza a jelenbe. Szóval a papírújságok szerintem ebben az évtizedben kimúlnak és azt kell mondjam, hogy én nem sajnálom olyan nagyon. Bizonyára emberileg nem túl vidám a dolog, munkanélküliség, kölcsönök, válság, ez-az. De ugyanakkor amit most nyomtatott sajtóként eladnak az egy elmaradott vicc ami nagyon nem felel meg a mai világ követelményeinek és minél hamarabb túllépünk rajta, annál jobb. El kell végre felejteni azt, hogy strukturált adatokat strukturálatlan módon adunk át. Főként mivel a legritkábban sikerül hiba nélkül, elég csak elolvasni egy cikket a gdp adatokról. Ezek teljesen feleslegesek, egyrészt az állam bácsi kéne ezeket egy nagyon interaktív és mély felületen közölje, vagy ha nem teszi, akkor a média. A számok puszta közlése fölösleges, a történetet kéne elmesélni, hogy mi volt és mi lesz és ha nem az lesz, amiről egy negyedéve még azt gondoltuk, hogy lenni fog, akkor miért nem az lesz. A modern médiának az emberekről kell szólnia és ezt sokkal jobban lehet hanggal, videóval, illusztrációval átadni, mint sok-sok betűvel egy fehér háttéren. Persze, talán a politikai elemzésnek is helye lehetne, de ez túlontúl nagy felületet ad a porhintésnek, szóval én már nem is igazán olvasom. A tényeket pedig videóval, hanggal, strukturált adatsorokkal kell közölni, maszlagnak nincs helye. Szerencsére lassan a mesterséges intelligencia megoldja a strukturálását a rengeteg strukturálatlan adatforrásnak, már csak azt kell elérni, hogy olyan helyekre is adatforrást tehessünk, ahová egyeseknek nem érdeke ez, pedig közterület.

Zene.

a titanic újra süllyed

Lehet csak a nosztalgia beszél belőlem, de az is lehet, hogy van benne valami, és tényleg lesz strukturális és nem csak felületi hasonlóság a 90-es évtized és a 2020-as évtized között, de ma elkezdett foglalkoztatni ez a dolog.

Valahogy van bennem egy olyan fura érzés, mintha megint megváltozna minden, mint a kilencvenes években, amikor rákaptam a számítógépezésre és megváltozott minden. Csak most az intelligens gépekre fogok rákapni és megint jön egy olyan felfedezős korszak, amikor minden nap tanultam valami újat. Ahogy most dübörög a mesterséges intelligencia, lehet, hogy egy új korszak következik nemsokára és már most is lehet szórakozni vele, persze még kávét nem tud főzni, de a vicces képekben már egész jó. Nekem a vizuális dolgok mindig is nagyon vonzóak voltak, ezért csöppentem bele a demók világába is anno és voltak az első szárnypróbálgatásaim az évtized vége felé.

Remélem, olyan brutális infláció azért nem lesz, mint a kilencvenes években, de ez az évtized nem tűnik olyan nyugisnak mint az előző kettő volt. Lehet, olyan folyamatok indulnak be, amelyeket a döntéshozók nem értenek, Romániában legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy a kormány nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy örüljön a magas inflációnak, egyrészt elporlasztja a régi adósságot, de az újat meg olyan drágává teszi, amivel nem igazán fognak tudni kezdeni sokat az elkövetkező időkben, főleg nem amellett a demográfiai csapda mellett, ami a valódi oka minden bajunknak. Egy megoldás van erre a csapdára és nem az, hogy megtiltjuk a nőknek az abortuszt, hanem az, hogy bedurrantjuk a robotokat és akkor megint lehet exponenciálisan nőni, amíg be nem népesítettük a Naprendszert. És persze valahogy sikerül nem elpusztítani magunkat az éghajlatváltozás félrekezelése közben.

Az mondjuk sanszos, hogy ebben az évtizedben is Cameron film lesz a box office sztárja, nehéz lesz megfogni azt a sok Avatart ami jön.

Még Gyergyóba is eljön újra a modernitás, amikor már Unreal Engineben gyártják a helyi zenekar videoklippjét. Az UE olyan globális platformmá válhat ebben az évtizedben, mint amilyen a windows volt a kilencvenes években, csak most már szemüvegben tekintünk ki a virtuális világra.

Azt hiszem, ezt a párhuzamot még gurigázom egy ideig a fejemben, hátha nem csak az én belső világom dinamikáját határozza meg, hanem kicsit tágabban is érvényes lesz. Persze, nem a hotdog meg gofri árulás lesz a nagy dobás ebben az évtizedben, valami mást kell importálnunk jó hamar.

Zene.