Olvasom, hogy megint áll a bál az igazságügyi törvényekkel. Egyik azt mondja, megyünk vissza az átkosba, a másik azt mondja, hogy megyünk bele a Zeuba. Egyik biztos hazudik, de az is lehet, hogy mindkettő. Rossz kedvem lesz tőle, hogy megint ez a téma, sosem tudunk már ezen túl lépni és meg mindig az a politikusok legjobb stratégiája, hogy hazudnak nekünk.
Aztán arra gondolok, hogy a hazugság mindig is a hatalom legjobb technikája volt itt felénk, csak a középkorban meg az ókorban a vallás töltötte meg a fejünket hazugságokkal, hogy ne nagyon ficánkoljunk.
Aztán arra gondolok, hogy a legújabb kutatások szerint magunknak is hazudjuk a valóságot és a szabad akaratot, mert ha értékes nekünk az életünk és az ivadékaink, akkor nem nagyon ficánkolunk.
Aztán arra gondolok, hogy az univerzum véletlenül beletrafált ebbe az élet nevű játékba, ahelyett, hogy a csillagok csak szépen fénylettek és kimúltak volna, tizennégymilliárd év alatt kifejlesztett minket (és talán másokat is), akik ficánkolnak itt a csillagok alatt és néha-néha fel is tekintenek az égre.
Hazugság az egész élet.
Aztán ettem egy kis csokit.
Már nincs olyan rossz kedvem. Valószínűleg a csoki az oka, nem a filozófia.
Zene.
Egyébként a mai gyergyói hírek egész érdekesek. Csak úgy mondom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése