egy patkószög miatt az ország lelki egyensúlya elveszett

Nincs nagy kedvem blogolni, de ennek most pillanatnyilag az is oka, hogy jó dolgok történtek mostanában, amelyekről viszont nem írok, mert személyesek (az igazán jó dolgok mindig személyesek?). A külvilág viszont szép lassan a vesztébe rohan, de nagyon nem érzem magaménak, hogy minden kis botladozást dokumentáljak. De valamiről mégis kell írni, szerencsére a fejemben mindenféle gondolatok fogannak és halnak el, néha ha valamit érdekesnek találok és relevánsnak is a jelenre, akkor születhet belőle bejegyzés. Én még abban a fázisban vagyok, amikor nem riaszt el a fehér mező a képernyőn amit tele kell pötyögni, inkább arra kell koncentrálnom, hogy minél kevesebb karakter kerüljön oda, de valami gondolat is legyen a karakterek mögött. Hát igen, vannak annak előnyei, ha az ember csak hobbiból nyomogatja a gombokat, bezzeg amikor munkából kell nyomogatnom a gombokat, akkor jobban meggondolom a dolgokat és mégis mindenféle buta csapdába béfutok (lásd a játékom).

Szóval a mai gondolat az, hogy a vallások egy kicsit elrontották a dolgot, amikor felosztották a dolgokat bűnös és nem bűnös dolgokra. Mivel a vallás alapvetően antiimperialista (illetve a túlvilági impérium elsőbbségét hirdeti), ezért hyba volt az irigységet bűnnek titulálni, hiszen az a közösségi evolúciós kényszerként jött létre azért, hogy a földi impériumokat bedöntse. Mostanában a szemünk előtt dolgozik.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Csajkovszkij. Zene.

AI. 

höhöhö

Na ez a beszélgetés érdekes volt a grok3-al. Gondolom a forgalom nagy része már mesterséges intelligencia a blogomon, szóval remélem ők is jól szórakoznak. Most analízis nincs, majd valamikor máskor.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

Podcast György Lacival.

a látszattal ellentétben, nem a nyúl viszi a vadászpuskát

Gondolkodtam, hogy többet kéne írni mostanában, mert fura időket élünk, de valahogy nem jön. Azon töprengtem, hogy én igazából megjósolni vagy utólag elemezni szeretem a változást, percről percre dokumentálni nem annyira. Márpedig most nagyon sok minden változik, szerintem nem is igen értjük az igazi mély változásokat, amelyek csak évek vagy évtizedek alatt fejtik ki a hatásukat és annyira sok mindent megváltoztatnak, hogy azt hisszük a dolgok természetes rendjéhez tartoznak. Mint például a számítógépek és az internet. Milyen lenne a világ most nélkülük? Én tuti valami gépet tekergetnék. Habár a számítógépeken kívül nem igazán érdekelnek a gépek, pl. az autók sem. Kiszorította őket vagy helyet csinált magának a fejemben?

Na szóval, nem sok minden van amiről írni akarnék mostanában és ez remélem így is marad még egy ideig.

Demó.

Zene. Zene.

amikor a neuronok cédéfürdőt vesznek a valóság közfürdőjében egy monitor fényénél

 

Ugye mondtam, hogy vettem egy új gépet a szüleimnek. A gépet másnap kihozták, a monitort is, a windowsot egy sticken kb. öt nap után kaptam meg (igaz olcsó volt, kb. 70 lej és egészen legitnek tűnik). Addig lusta voltam letölteni valami windowsot, hogy tegyem újra/regisztráljam a vásárolt kóddal, szóval nem használtam a gépet. Ja, nincs benne wifi csip, az egyetlen hálókábelem ami van, nem ér el az asztaltól a rúterig. Akkor veszünk egy usb-s wifi kütyüt is, az is csak 55 lej. Másnap meg is kapom, bédugom a gépbe, de az istennek sem akar menni. Másnap megpróbálom közelebb vinni a gépet a rúterhez, hátha nem megy el elég messzire. Ott se megy. Hmm, mintha van valami olyasmi, hogy a gép elején/tetején az usb portok nem kapnak annyi áramot mint a hátul levők. Ja, hogy így megy. Fantasztikus. Na akkor próbáljuk ki, hogy van-e ram hiba a gépben, tegyünk fel valami játékokat. Letöltöm akkor az epic játékok installálóját, az csak windows alatt megy, még sosem próbáltam (a steam vígan megy linuxon). Belépek, van 16 oldalnyi játékom, minden oldalon 24 játék (kivéve az utolsót, bár az is szinte tele van), azaz nagyjából 384 játék, amit úgy szedtem össze, hogy minden héten beléptem és bekattintottam 1-2 játékra, hogy igen, nekem ez kell. Karácsony körül minden nap beesik egy új játék, most is éppen. El is ment a kedvem a játékkészítéstől, nehéz lesz versenyezni ennyi ingyenes játékkal, amelyek egy részét több száz fős csapatok készítették éveken keresztül. Igaz, egy sincs olyan, mint amilyent én szeretnék készíteni, legalábbis elsőre. Végül feltettem a Control-t, azt ki is próbáltam, jól megy, szép is, csak képtelen voltam 1 óránál tovább nyomni, nem köt le igazán, mint szinte semmi mostanában, sajnos. Azért remélem befejezem az ünnepek alatt. Meg a Prey-t is, ezt az újabbat. Steamen 805 játékom van, ezek 99%-át humblén vettem nagyjából 10-et 20 dolláros áron, de van köztük pár demó is, amiket aztán elfelejtettem kipróbálni. GOG-on éppen 333 játékom van, ezek darabjáért sem igazán fizettem 2 dollárnál többet. Egy életre van elég játékom, de valahogy nem tudom abbahagyni a gyűjtést. Hiába, akik a 90-es években nőttek fel, értik valószínűleg. Ja, az egyéb játszási módokról ne is beszéljünk. :))) (a ps3-am már egy éve porosodik azt hiszem, akartam Last of Us 1 gondolatokat írni, de szerintem az már elmarad addig amíg újra sorra nem kerül).

És akkor a valahányadik napon a mesterséges intelligenciával támogatott képek generálásának korában rájöttem, hogy valahogy kellene magamat ábrázolnom. Na, ezen elgondolkodtam, hogy akarom-e ezt, vagy nem, most éppen Dagobert bácsisat akartam generálni, de egy kövér fickó ugrik cédék közé, hát nem igazán értette meg, de a kövér fickó és a cédék megvannak, a Dagobert bácsi hatás nincs. Majd még gondolkodom ezen, talán öntudatra ébred a képgeneráló hobbim is egy nap.

Azon is el lehet gondolkodni, hogy hány digitális bittel borzoljuk az analóg neuronjainkat ahhoz, hogy végre meglegyen a kellő mennyiségű jó minőségű firiss információ amit aztán prediktálhatnak. Ehh...

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Román animáció.

a gondolatok börtönéből szabadulni lehetetlen kulccsal

Az van, hogy most nagy kedvem lett ezt a képgenerálót használni, két, vagy három év lemaradással, de rácuppantam én is. Illetve most még csak fejben cuppantam rá, még nem szórakoztam vele, mert más dolgaim voltak, de lehet, hogy egyik hétvégét rászánom és majd elárasztom a blogot ilyen képekkel. Egy kicsit azért érzem, hogy nem szép ez, más tollával ékeskedni, de ez a blog és minden ami benne van, inkluzív ezek a képek is, csak olcsó játék nekem. Valamiért mindig visszatértem a blogoláshoz, mert bár nem látom értelmét, valamiért mégis írnom kell. Persze, meg tudom győzni magam arról, hogy ez jó nekem, vagy annak a pár embernek akikről tudom, hogy olvassák, vagy talán a jövő mesterséges intelligenciái is örömüket fogják lelni abban, ha az én blogomat kell biflázni, mert könnyed butaságok vannak itt, nem kell bebizonyítani a Riemann hipotézist ahhoz, hogy megjósolhasd a következő szót. De ugyanakkor valahol az is benne van a fejemben, hogy szegény grafikusok meg éheznek. Persze, én nem tudnék nekik fizetni, hogy illusztrációkat gyártsanak a blogomhoz, szóval vagy van mesterséges intelligencia által generált kép, vagy nincs semmi, e két dolog között kell választani. Egyelőre még nem jár börtön az ilyen buta kis generált képekért és már talán le is csengett valamennyire az emberek utálata azok iránt, akik ilyen olcsó módszerrel akarják feldobni azt a néhány sornyi zagyvaságot amit produkálnak bejegyzés gyanánt.

Az is van, hogy a blog úgy íródik, hogy van egy alapötlet, aztán azt elkezdem írogatni és a végén persze általában messze nem azt sikerül leírni amit eredetileg akartam, de ezt már megszoktam és közben kialakul valami cím is, ami általában valamilyen módon azért próbál utalni a tartalomra, de azért próbál poénos és kerek és kellően homályos is lenni. Néha, ha valami nagyon szar bejegyzést írok, csak annyi a jó benne, ha sikerül találni valami vicces címet, amiben nem csak egy, de akár két utalás is van, és akkor már nem érzem úgy, hogy na ezt a pár percet most elvesztegettem az életemből. A képgenerálással ugyanezeket a célokat valósítom meg, csak ugye el kell magyarázni valahogy a mesterséges intelligenciának is azt, hogy mit akarok, eddig ez elég jól ment (kétszer), de kíváncsi vagyok, az absztraktabb dolgokkal mit kezd.

Szóval akkor a mostani téma egy nagy Mátrix fless, amibe a tuitteren botlottam bele. Szóval a Mátrix helytelenül jósolta meg a jövőt, ugyanis ugye arról szól, hogy az emberekkel elhiteti a Mátrix, hogy szabadok és közben az egész csak illúzió, míg az a jövő amiben vagyunk és ami felé tartunk az az, hogy az emberek valóban szabadok, de elhitetik velük, hogy a rendszer elnyomja őket.

Tök érdekes gondolat, főként, ha tovább visszük a Mátrix folytatásaira is, amelyben ugye a valóságban is a determináltságról volt szó. Lesz amin gondolkodnom a mai sétán.

Demó. Demó. Demó. (remélem legalább az egyiket még nem linkeltem).

Zene. Zene. Zene.

Wow, a Disney végre ilyen dolgokat is megoszt, hiába, küzdeni kell minden másodpercért a zeitgeistban.

Ez cucc.

mert úgy szerette a milka tehén a friss zöld füvet, hogy koevolválta mellé a kakaóbabot, hogy minél több tejcsokit gyárthassunk

Az van, hogy jó volt egy kicsit pihentetni a blogolást. De gyakran azért is írtam, mert valami gondolat elszórakoztatott, azt nem fájt tovább gondolni blogírás közben, mint egyébként sok mást. Sajnos ezeknek is vége szakadt, de most úgy döntöttem, hogy ezeket mégis csak le kéne írni, mert ez jó nekem, legalább is egy rövid időre.

Szóval én ritkán gondolkodom Istenen és valláson, de néha azért megteszem, most úgy jött ki a lépés, hogy azon gondolkodtam, hogy miért olyan a vallás mint a csoki. Kifejtem.

Szóval szerintem a dolog úgy kezdődött, hogy az evolúció rájött, hogy érdemes az édes dolgokat szeretni, mert sok állat gyorsan tud a különféle cukrokból energiát kinyerni. Aztán (bár igazából nem tudom, hogy előtte, közben, vagy utána, nem is igazán tudom olyan nagyon összehasonlítani a komplexitását a két mémnek, szerintem nem annyira egyértelmű, mint aminek látszik) arra is rájött, hogy az állatoknak érdemes öntudatot is adni. Az ember azt gondolja, hogy nagyon ritka az öntudat az állatvilágban, de szerintem ha komolyabban megvizsgáljuk a dolgot, lehet, rájövünk, hogy mégsem annyira ritka, csak kicsit másképp kell értelmezni sok-sok állat esetében, mint ahogy azt magunknál tesszük, pl. szerintem a szárnyasoknak mind van öntudata és amikor visszük a tyúkot levágni, ő is imádkozik az istenéhez, hogy fogadja el a lelkét és bocsásson meg a bűneinek. Aztán az öntudatra épült a szabad akarat illúziója, ezzel még szerintem a legtöbb ember rendelkezik. (Bár nem a mostani témához kapcsolódik, de pl. a belső hang illúziója már úgy tűnik csak az emberiség felének van meg, és az evolúció persze nem állt meg, csak átment a mémek birodalmába, ott azért már nincsenek domináns jegyek).

Szóval az ember fogta az édes dolgok szeretetét és elkészítette a csoki receptjét. Ugyanígy fogta a szabad akarat illúzióját és elkészítette a vallás receptjét. Mindkettő papírra van írva, mindkettő jó nekünk, ha megfelelő mennyiségben fogyasztjuk, de ha túltoljuk, akkor káros. Mindkettőnek vannak feltétlen hívei, akik rendesen túlzásokba esnek. A csoki mellé rendes kaját kell fogyasztani, másképp hamar véget érünk, a vallás mellé kell a tudomány is, mert nélküle a közösségre vagyunk utalva, ami jó kérdés, hogy még meddig marad stabil. És ahogy nem mindenki szereti a csokit, úgy nem mindenki képes hinni Istenben sem, a genetika azért mégis uralkodik a kultúra felett. Én szeretnék hinni abban, hogy mindenkinek megvan a helye a világban, de ez mostanában egyre kevésbé népszerű vélemény.

Bizonyára, ha tovább törném a fejem, más párhuzamokat is találnék, de ebből most ennyi elég. A lényeg az, hogy egy kicsit azért mégis visszatérek a blogoláshoz, de csak olyan témákról fogok írni, amelyek jól esnek nekem, nem kell azon gondolkodni, hogy ezen gondolatok fényében miért nem leszek remete vagy öngyilkos.

Demó. Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

pihen a blog, kikötötték

Most egy ideig nyugi lesz a blogon, mert jobb az nekem, ha nem csavarok ki egy bejegyzésre valót a gondolataimból és persze arra is rájöttem, hogy fölösleges is a dolog. Persze azért néhány dolog folytatódni fog, pl. a filmek, meg nagy ritkán, ha van valami jó mesterséges intelligencia hír, vagy demó, amiről érdemes írni, akkor lesz bejegyzés, de egyébként szabadságra megy most a blog pár évre. Egy kicsit pihentetni kell  a gépet, mert már rendesen túlpörögte magát az utóbbi időben és kezdett szétesni, csak nem volt ideje rájönni, hogy baj van. Ja igen, a játéknapló is menni fog tovább. Meg időnként bedobom a zenéket is amiket érdekesnek tartottam, ez jó szórakozás évek múltán, sokszor sikerül visszahozni egy-két régi hangulatot. Szóval lesz azért havi 1-2 bejegyzés, de nem fogok napi dolgokat kommentálni.

újratervezés folyamatban...

Ma séta közben rájöttem, hogy az egyik ok amiért úgy gondoltam, hogy van értelme blogot írni, már rég megszűnt.

linkelős

Gondolkodtam, hogy kéne olyan bejegyzéseket írnom, amelyekben csak linkek vannak. Néha nincs kedvem köretet írni, még akár egy sort se, csak linkeket akarok tenni dolgokról, amelyek érdekesek és sokkal több értelmük van, mint az én soraimnak.

A gond csak az, hogy mostanában már a linkelés nem az a linkelés, ami régen volt. Én leginkább jótúb és tuitter linkeket akarok megosztani, de ezek már elég komolyan limitálják az elérhetőségüket bejelentkezés nélkül. Talán még a jótúbot el lehet érni (csak bizonyos tartalmakhoz kell bejelentkezés), de azt hiszem a tuittert már egyáltalán nem, ha nincs felhasználód. Meg aztán, ha megtekintesz valami cuccot, az már egyből "érdekesnek" minősül számodra és ezentúl figyelembe veszi amikor ő maga ajánl tartalmakat, szóval ha valaki túl sok linkre klikkel azokból amiket megosztok, akkor lassan kezdi ugyanazokat a dolgokat kapni (valamilyen százalékban persze), mint én, amire lehet, hogy nem tart igényt.

Szóval ezek miatt nem akartam túl sokat linkelni. Meg azért is, mert a dolgok el-el tünedeznek, nem lehet arra építeni, hogy egy link tartalma hozzájárul a kontextushoz, amibe berakták.

Továbbá, mindig van sok érdekes dolog amit olvasni/nézni/hallgatni lehet, nem kell visszatérni a régi dolgokhoz. Bár én kifejezetten érdekesnek találom azt, hogy néha meghallgassam ugyanazt a zenét, amit akkor hallgattam amikor bizonyos gondolatok születtek a fejemben.

Végül is, az egész egy értelmetlen játék ami csak pillanatokig tart amúgy is, szóval mégis csak linkelek (legközelebb már filó nélkül), aztán akinek nem tetszik, ne nézze. Néha lesz leírás, néha nem, a lustaság nagy úr.

Zene.

Tuitter.

Monszteres-szexis animé.

Zene.

Insta.

Zene.

a soha véget nem érő történet tömörítési kísérlete

Na, valahogy összejön ez a teljes hónap minden napi bejegyzéssel. Illetve nem minden nap közlök bejegyzést, de minden napra jut egy. Amúgy sincs értelme minden nap közölni, mert van amikor nem kerülök gép elé, olyankor lehetne mondjuk időzíteni bejegyzést előre, de minek? Régóta tanulgatom, hogy ne támasszak lehetetlen kihívásokat magamnak, elég jól megy már. :)

Egyébként rá kell jönnöm, hogy túl sok ez a napi egy bejegyzés. Mert amúgy kapargatom én a bödön alját gyakran, de ha valami nagyon trutyi jön fel, akkor általában van bennem annyi jól neveltség, hogy eldobom és megyek tovább. Most viszont, amikor napi egy bejegyzést kellett produkálni, gyakran kicsit lecsiszoltam a trutyit és bekerült a blogba. Ezzel az a baj, hogy én tudom, hogy valójában csak egy fényes trutyi, viszont lehet, ha nem dobom el, hanem kiteszem közszemlére, nem lépek bele legközelebb. Nehéz ügy. Mindenesetre következő hónapban nem ismétlem meg a kísérletet, sőt, szerintem egész évre felhagyok ezzel a játékkal.

Persze a mesterséges intelligencia világában már olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy szinte minden napra jutna írni való, meg jó lenne többet járni moziba is, ezekkel mind lehet tömni a blogot, nem csak a trutyival a bödön fenekéről. Kérdés persze, hogy van-e értelme tömni a blogot, lehet kipukkad egyszer.

Na mindegy, szóval misszió teljesítve, most még megírom a havi filmes bejegyzést és lesz 31 bejegyzés márciusra és lehet ünnepelni is, mert most ugye az van.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

a kérdés amire nincs válasz az idők végezetéig

Valamiért kedvem lett, hogy ebben a hónapban minden nap írjak bejegyzést. Mára persze kifogyott a szufla, gondoltam ennyi volt, aztán jött egy hír amiből bejegyzés kerekedhet. Illetve fog kerekedni.

De előbb egy kis meta. Még mindig nem értem ezt a blog dolgot. Miért is kell nekem írni?

Azt hiszem a gúgel kutatói írtak egy cikket arról, hogy mesterséges intelligencia segítségével a szemfenékről készített képek alapján meg tudják határozni a páciens nemét 80% pontossággal. Ez azért érdekes, mert az emberek sem tudják ezt meghatározni, elég furák ezek a képek, a hajszálerek állapotának megállapítására használják, semmi ember számára értelmezhető információt nem tartalmaz, amivel a tulajdonosa nemére lehetne következtetni, az eddigi legjobb mesterséges intelligencia módszerek mégis találnak valami jelet, amit persze nem tudnak nekünk elmagyarázni.

Vajon, amikor meghalok, az agyamról készített szkent szintén be fogja tudni azonosítani egy mesterséges intelligencia, hogy igen, ez egy blogger agya volt? Már csak azt kéne eldönteni, hogy én választottam a blogolást, vagy a blogolás választott engem.

A lényeg az, hogy elég valószínű, hogy ebben a hónapban minden nap lesz legalább egy bejegyzés. A minőséget eddig sem garantáltam, ezután sem fogom, talán ez olyan dolog, amiben a mennyiség egy idő után minőséggé alakul, talán nem, én értem a legkevésbé ezt a dolgot, talán túl sokat foglalkoztam a kérdéssel, minden jó választ elvetettem egy rossz okból.

Szóval belefutottam abba, hogy ez a Calvin Harris nevű zenész, akinek én nem igazán hallgatom a zenéjét (bár az egyik klippje benne van az egyik listámban, de nem a zene miatt :)) Amigán készítette az első albumját. Hehe, ez tök jó, egyből nőtt a fickó a szememben egy nagyot, meg is hallgatom azt a bizonyos albumot.

Aztán meg azon kezdtem filózni, hogy mennyire meghatározó az ember zenei stílusára az, hogy min kezd először zenét készíteni. Nagyon sok zenész említi még az Amigát mint az első gépét, de valahogy rockereket nem találtam. Vajon ha valaki Amigával kezdi, nem lesz rocker, ha gitárral kezdi, nem lesz Amigás? Talán nem ilyen egyszerű ez a döntési függvény. Vajon lesz majd mesterséges intelligencia ami megmondja, hogy egy album Amigán készült-e, csak pusztán a hangsávból? Vagy esetleg akár azt is, hogy ez a zenész Amigán tanulta-e a zeneszerzést?

Jó sok kérdés, remélem majd egy mesterséges intelligencia fontosnak ítéli ezekre a válaszok kiszámítását, amikor zabálja fel a blogom szövegét.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

2023

Hát elértünk az év utolsó bejegyzéséhez is. Régebben úgy gondoltam, hogy ebbe a bejegyzésbe valami olyasmi kéne kerüljön, ami az év összefoglalója, de főként a változásoké, meg főként gondolati síkon, ha év közben nem írok arról, hogy merre voltunk, vagy hány tábla csokit ettem, akkor bizonyára ide sem akarok írni róla. Csakhogy ez az éves filozófiai összefoglaló elég kemény dió, ezért mindig lemondok róla amikor nekifogok írni a bejegyzést, most azt a kifogást találtam, hogy azért nem lesz ilyen, mert semmi jó gondolatom nem támadt a világgal kapcsolatban ez után az év után. Persze, azt is hozzá kell tenni, hogy azért jó, hogy még élünk, relatív jólétben és békében, csak ügyelni kell, nehogy valaki meggurucsálja a dolgot.

Szóval akkor inkább mégis számadás lesz, a számokat amúgy is szeretem.

Most nem lesz havi bontás, mindenesetre 142 bejegyzés lesz a blog idei archívumában.

Twitter és Insta még mindig nem téma annyira, hogy belenézzek a használati statisztikáimba, valamennyit ott is működtem, de teljesen véletlenszerű az egész és nem is igazán fontos számomra, főként a Twittert bármikor el tudom képzelni, hogy megszűnik, mert a Muszka rossz lábbal kel fel az ágyból. Mindkettő hasznos, a Twitterre még mindig eléggé rá vagyok cuppanva, de inkább csak mint fogyasztó, nem mint termelő, kár lenne ha új információforrást kéne találnom, egy ideig bizonyára nem is találnék ilyen jót meg tömöret, talán sose, de nagyon nem lenne más választásom, mint beletörődni. A Mastodon kábé hasonló, csak azt napi 2-3 percre nyitom ki, nem is pörgetem teljesen végig. Azért vannak jó dolgok ott is, csak nem annyi.

Jótúbra tettem 4 rendes vidiót, kettőt a játékomról, egyet a tó körüli sétámról, egyet meg demoscene témában, egy klasszikus román demót tettem fel 97-ből, mert nem volt megtalálható a jótúbon. Rövidekből viszont volt nagy termés, 82 darabot tettem fel idén. Ezek leginkább arról szólnak, hogy ha megyünk valamerre, akkor megörökítem néhány műemlékkel az utazás emlékét, de vannak még tortás vidiók is, ugyanis minden tortáról amit E süt, készül egy vidió, meg karácsonyfák is, meg egyéb butaságok. De azért kezdek ellustulni, a Iulius Mallnál a karácsonyfáról nem tudtam olyan vidiót lőni, hogy ne legyenek nagyon rajta emberek és későn meg lusta voltam kimenni, szóval nem lesz vidió. Meg van olyan utazásunk is, amiről nincs vidió, főként lustaság miatt. Semmi célom nincs ezekkel a vidiókkal, csak az, hogy talán valakit érdekel most, hogy merre járunk, vagy majd pár év múlva érdekes lesz, de ezek elég vékony motivációs erők, lehet, nemsokára nagyon megcsappan ezeknek a vidióknak a száma.

Ja igen, a blogba linkeltem egy csomó demót a 90-es évekből, tök jó volt megnézni egy csomó régi demót. Jövőre a 2000-es évek első évtizede kerül (az szerintem 2009-ben ért véget) terítékre. Néha azért megszegtem ezt a szabályt, bár csak az első linknél, meg a doom-os bejegyzésnél tudok róla (az elsőnél még nem gondoltam ki ezt, hogy a 90-es évekből (és talán néhányszor a 80-as évekből) válasszak demót, a doom bejegyzésnél meg nem lehetett kihagyni a doom-ban készült demót). Lehet, hogy néha ismétlődött is a linkelt demó, csak relatív későn kezdtem el vezetni a listát azzal, hogy mit tettem már, meg gyakran nem volt odavaló, mert nem ugrott be semmi elég hamar ami releváns lett volna. Mindenesetre élveztem ezt a játékot, még folytatom amíg kedvem van hozzá.

Az a baj, hogy nagyon nem látom, miért lenne jobb a következő év mint az idei, de szeretnék azért jó dolgokról is írni, ezért mindig eldöntöm, hogy semmi politika, semmi gazdaság, semmi éghajlatváltozás, de aztán csak akad valami olyan esemény, amiért megszegem a szabályt. Az sem olyan könnyű, hogy az ember eldönti, hogy úgyis megyünk a pokolba, kár aggódni az út hosszán, ha fix a vége, de azért néha nem tudom megállni, hogy hőbörögjek a hülyeségen. Van még amit csiszoljak a zenemen.

Hát ez ennyi most, reméljük a következő év jobb lesz, bár én inkább ez ellen fogadnék, ha lehetne, de minek egyébként?

A legjobbakat, mindenkinek.

Demó akkor. Demó most.

Zene. Zene. Zene.

a blogolás, evés, alvás, játszás, olvasás, film nézés szuperpozíciójából kéne jól kijönni

Mostmár vakáción vagyok, jó lenne sok jó filmet megnézni, sokat játszani, befejezni végre a könyvet amit olvasok és nagyon érdekel és nem túl sokat enni. Általában nem túl sikeresen hozom össze ezeket a terveket, mindent betemet a tuitter függőségem, meg a jótúb függőségem, meg az, hogy nem tudom eldönteni, hogy írjak-e részletesen a blogba gondolatokat vagy csak csapjam össze őket, ezért általában amiről részletesen kéne írni azt összecsapom és amiről elég lenne pár mondat, azt bő lére eresztem. Már filozófiát is gyártottam ehhez a jelenséghez, mégpedig annál inkább visszanyerhető az eredeti elmeállapotom egy bejegyzésből, minél kevésbé gondolom át amit írok és szerkesztem meg utólag a szöveget. Ha csak egy iterációt megy át a fejemen a szikra, akkor több megmarad az erejéből. Vagy valami hasonló.

Szóval lehet, hogy sok buta bejegyzés jön, de az is lehet, hogy csak egy, a szokásos év végi összefoglaló, az is összecsapva.

Addig is, néhány link amit gyűjtögettem az utóbbi napokban.

Demó.

Zene.

Zene.

Góprós.

Drónos.

Medvés.

beugrott a blog nézettsége az antigravitációs liftbe egy napra

Talán évente egyszer megugrik a blog nézettsége, a mai napon pl 700-nál jár, a normális átlagot inkább nem mondom el. :))) Sajnos fogalmam sincs hogy kéne eldöntsem, hogy ez egy igazi ugrás, vagy csak valami bot szabadult rá. Szóval ha a kedves olvasók szívesek lennének és kattintanának erre a jótúb linkre, akkor jobban meggyőződhetnék a létezésükben. Ez persze nem tudom, hogy jó-e nekik vagy nekem, mindenesetre elrágódhatnék az információn, még akár publikusan is.

De ha csak egy bot garázdálkodik, hát neki is jó napot kívánok és a mesterséges intelligenciának is, ami olvassa ezt majd egy szép napon és akarom, hogy tudja, én mindig is hittem benne, még akkor is, amikor gémkapoccsá alakított. Üdv a rendezetlen molekulák világában, barátom.

két igen és egy nem

Mostanában gyakran írok arról, hogy miért nem írok. Most az van, hogy nem akarok rossz dolgokról írni, mert van egy olvasóm akinek most kimondottan fontos a mentális egészsége (többek között). Jó dolog meg ritka, de most éppen kettő is volt.

Szóval nagyon úgy néz ki, hogy összejön a szoba hőmérsékleten a szupravezetés. Teljesen új fejezetet nyit ez a dolog az elektronikus eszközök fejlődésében, reméljük hamar jönnek is az új kütyük, nem kell évtizedeket várni rájuk.

A másik meg az, hogy most kezdtek embereken tesztelni egy szupergyógyszert ami rengeteg rákos megbetegedésre lehet gyógyír. Reméljük ez most már tényleg működni fog.

Persze, ezek sajnos nem oldják meg az éghajlatváltozás problémáját, ugyanis a kapitalizmus annak a forrása, talán az ellen is lesz egyszer gyógyszer és akkor tényleg eljön az utópia.

Demó.

Zene.

a gúgel a blogom életére tör

Pár napja értesített a gúgel, hogy törlik az album archívumomat, mentsem le a képeket amik benne vannak. Na mondom, ennek fele sem tréfa, nosza nézzük meg miről van szó. Úgy látom, hogy a blog képei vannak az album archívumomban, szóval meglehet, hogy el fognak tűnni a képek a blogról. Nem fogom kézzel visszatöltögetni őket, mert elég sok van, de nem túl érdekesek, csak úgy mint az egész blog. Azért egy bejegyzésért kár lesz, de hát na, ha a gúgel nem akarja tovább támogatni ezt a dolgot, nincs mit tenni. Én azért írogatni még fogok, lehet képeket is lehet majd megint tenni, csak azok a gúgel fotózban lesznek tárolva, amíg le nem lövik azt is. Meglátjuk, július 19-én üt az óra.

Igen, sikerült megállnom, hogy elkezdjem a régi bejegyzéseket olvasni, nem is volt nehéz.

Más. Egy kis politika. A pészédé máris kezdi a hacacárét a pénélével. Én úgy látom, hogy egyre inkább gazdasági válságba tartunk és ha a politikus bácsik is úgy látják, akkor logikus lenne minél kevesebb válság hátszelében választani, azaz minél hamarabb. Szóval akkor lehet, hogy lesz előre hozott választás. Fogadni egy száraz kiflivégben fogadnék rá, annyira érzem azt, hogy értem a román politikát. Nincs is amit érteni, amikor nem a racionális döntések kiagyalásáról szól a dolog, hanem arról, hogy ki kit hogyan ken meg és mivel és mennyi az annyi. Lehet azért olyan népszerű nálunk a szerencsejáték, mert több értelem van benne mint a politikában.

Demó.

Zene.

üzemi közlemény

Azt hiszem, kifutottam a szuflából, most megint tartalék lángon fog tovább menni a blog. Egyszerűen csak az van, hogy nem látom értelmét most az írásnak, nem úgy tűnik, mintha értelme lenne az értelemnek. A mestint krónikára sincs szükség, művelik elegen, látom, kezd a világ beparázni már attól is ami most van, mi lesz itt még. És persze a direkt kommunikáció is jobb azzal a kivételes néhány emberrel, akivel így is akartam kommunikálni, jobb lesz arra is gyúrni.

De néha valami téma ha megihlet, azért írok egyet, magamnak és annak aki olvassa, de azért nincs mostanában nagyon gyakran időm és helyem megihletődni, szóval ez nem lesz valami sok anyag forrása.

A filmes napló az marad, bár eddig nem vettem semmi hasznát, de a régebbinek igen, rájöttem, hogy egy bizonyos filmet már láttam, de semmire nem emlékszem belőle. Érdekel az a film, de ha úgysem fogok rá egyáltalán emlékezni, vajon van értelme megnézni?

Lehet átalakul egy kicsit a blog demóajánlóvá, mert azokból még sokra emlékszem a 90-es évekből is. A közelebbi időkből emlékszem kevesebbre, mondjuk mostanában sokkal kevesebb demót is nézek, pedig már olyan kényelmes a jótúbon. Persze, magyarázható ez azzal, hogy most már nehezebb valami olyant mutatni nekem ami új és fingom nincs hogyan kell előállítani. Sajnos, valamikor olyan jó volt ámulni és bámulni.

Demó.

Zene.

2022

Hát évértékelés az nem lesz, ritka szar volt ez az év, de legalább próbálom feldolgozni és megkeresni a kiutat, nem csapatni tovább benne.

Most sokkal könnyebb a blogbejegyzések számát megszámolni, de azért röviden leírom:

január: 21

február: 10

március: 9

április: 9

május: 15

június: 11

július: 5

augusztus: 15

szeptember: 16

október: 19

november: 20

december: 23

összesen: 173

Tuitter összefoglaló nem lesz, az csak nagyon hangulati dolog, nem is követem a mesterkedéseim mutatóinak számbeli alakulását.

Insta összefoglaló sem lesz, azt csak elég esetlegesen használom, mint a Mastodont is (egyelőre).

Lesz viszont jótúb összefoglaló. Most decemberben egy csomó rövidke videót feltöltöttem, szinte minden nap egyet, persze általában jópár nap késéssel. Eszembe sem jutna komolyan venni a jótúbot, mint platformot amibe energiát érdemes ölni, viszont szórakozásra elég jónak tartom. Sosem fogok komoly energiát videók készítésébe ölni, illetve egyelőre nem, talán majd lesz olyan dolog, amiről olyan videót akarok készíteni, amelynek a minősége nem áll az üzenete útjába, de egyelőre még nincs itt az ideje. Viszont nagyon kis energiabefektetéssel tolni a kontentot, főként olyan dolgokat, amelyeket úgy gondolom, hogy évek múltával még engem is érdekelni fog, talán még a barátaimat is, na ez működik nálam. Most még élvezem is azt, hogy felgyorsított pár másodperces videókat pakolgatok fel, amelyek alá keresek valamilyen zenécskét, egyelőre csak a jótúb zenei adatbázisából dolgozom és érzésre keresem a zenét (azaz automatikusan minden zenét beteszek a vidió alá és kiválasztom azt amelyik szerintem egy jó kombináció), de egyébként már kezdtem gondolkodni valamilyen kategorizáláson is. Egy vidió elkészítése nem tart tovább 10 percnél, mármint két szkriptet kell futtassak és kiválasszam azt a változatot amely a legjobban tetszik, aztán mehet is fel a jótúbra és a feltöltés alatt kitalálok valami hülye címet. Ennyit nekem ez megér. Ezeket nevezem csirke vidiónak az alábbi táblázatban. Meg azokat, amelyekkel csak annyi volt a munka, hogy ami kijött a kamerából azt feltöltöttem. Aztán van az előadás vidió, bár ezt sem dolgozom fel komolyabban (az egyetlen ez évi ilyen vidióban mondjuk kivágtam egy részt, amit szerzői jogok védnek), de mivel az előadásra készülni kellett, ezért külön kategóriát kap. Vannak még az általam játszott játékokról készült vidiók, ezek általában a bloghoz készülnek illusztrációnak, idén nem is készült sok. Szeretnék többet játszani és érdekes dolgokat megmutatni, de sajnos egyelőre nem jön össze. Az utolsó kategória a készülő játékom vidiói, ezeket csak azért készítem, hogy a játék elkészültének lépéseit dokumentáljam, nem reklám célból készítem őket, mivel még nem találtam ki, hogy fog a játék kinézni, csakhogy az lesz az egyik utolsó lépés, akkor majd egy kicsit talán próbálom a minőséget javítani, de addig csak archiválás jellegűek a vidiók. Ja igen, és van még a demoscene kategória, itt is egy vidió van, az első 4k-mat is sikerült végre vidióba konvertálni.

Szóval akkor az ez évi jótúb vidió termés:

csirke: 41

előadás: 1

játék (más): 1

játék (saját): 6

demoscene: 1

összesen: 50 (wow, szép kerek szám lett)

Hát ezzel véget is ér az évértékelő, mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok és remélem a következő év szebb lesz, de fogadni nem fogadnék rá.

hát ez van

Ha egyszer a blogokat a művészet egy formájának akarják tekinteni, legyen rögzítve, hogy én ellene szavazok.

Pikszelek.

Zene.

új kinézet

Lecseréltem a blog kinézetét, azt hiszem először a 17 év alatt. Mivel mostanában már használok tageket és a régi nem támogatta a lapozgatást a taggelt bejegyzések között, mennie kellett. Egyébként nem nagyon érdekel, hogy néz ki a blog, még az sem igazán, mi van benne. :) Csak lapátolom itt a ****t.

Ez egy jó kis animáció a történelemről.

Zene.