a kérdés amire nincs válasz az idők végezetéig

Valamiért kedvem lett, hogy ebben a hónapban minden nap írjak bejegyzést. Mára persze kifogyott a szufla, gondoltam ennyi volt, aztán jött egy hír amiből bejegyzés kerekedhet. Illetve fog kerekedni.

De előbb egy kis meta. Még mindig nem értem ezt a blog dolgot. Miért is kell nekem írni?

Azt hiszem a gúgel kutatói írtak egy cikket arról, hogy mesterséges intelligencia segítségével a szemfenékről készített képek alapján meg tudják határozni a páciens nemét 80% pontossággal. Ez azért érdekes, mert az emberek sem tudják ezt meghatározni, elég furák ezek a képek, a hajszálerek állapotának megállapítására használják, semmi ember számára értelmezhető információt nem tartalmaz, amivel a tulajdonosa nemére lehetne következtetni, az eddigi legjobb mesterséges intelligencia módszerek mégis találnak valami jelet, amit persze nem tudnak nekünk elmagyarázni.

Vajon, amikor meghalok, az agyamról készített szkent szintén be fogja tudni azonosítani egy mesterséges intelligencia, hogy igen, ez egy blogger agya volt? Már csak azt kéne eldönteni, hogy én választottam a blogolást, vagy a blogolás választott engem.

A lényeg az, hogy elég valószínű, hogy ebben a hónapban minden nap lesz legalább egy bejegyzés. A minőséget eddig sem garantáltam, ezután sem fogom, talán ez olyan dolog, amiben a mennyiség egy idő után minőséggé alakul, talán nem, én értem a legkevésbé ezt a dolgot, talán túl sokat foglalkoztam a kérdéssel, minden jó választ elvetettem egy rossz okból.

Szóval belefutottam abba, hogy ez a Calvin Harris nevű zenész, akinek én nem igazán hallgatom a zenéjét (bár az egyik klippje benne van az egyik listámban, de nem a zene miatt :)) Amigán készítette az első albumját. Hehe, ez tök jó, egyből nőtt a fickó a szememben egy nagyot, meg is hallgatom azt a bizonyos albumot.

Aztán meg azon kezdtem filózni, hogy mennyire meghatározó az ember zenei stílusára az, hogy min kezd először zenét készíteni. Nagyon sok zenész említi még az Amigát mint az első gépét, de valahogy rockereket nem találtam. Vajon ha valaki Amigával kezdi, nem lesz rocker, ha gitárral kezdi, nem lesz Amigás? Talán nem ilyen egyszerű ez a döntési függvény. Vajon lesz majd mesterséges intelligencia ami megmondja, hogy egy album Amigán készült-e, csak pusztán a hangsávból? Vagy esetleg akár azt is, hogy ez a zenész Amigán tanulta-e a zeneszerzést?

Jó sok kérdés, remélem majd egy mesterséges intelligencia fontosnak ítéli ezekre a válaszok kiszámítását, amikor zabálja fel a blogom szövegét.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

poor things (2023)

Meg kell vallanom, nem nagyon szálltam el ettől a filmtől, de valószínűleg én nem értettem meg. Van rá esély, hogy valamikor nagyon tetszeni fog, de most nem igazán hatott meg. Azért mentem el rá, mert azt hallottam, hogy jó film és Emma Stone sokat meztelenkedik benne, de ebből mindkét állítás csak nagyon sok kis csillaggal a lap alján indokolható meg.

Először is, azért nem jó film számomra, nem hozott semmilyen új gondolatot. Lehet van benne valami, ami számomra új lenne, de nem találtam meg. Ráadásul megszegi a sci-fi számomra legfontosabb szabályát, mégpedig azt, hogy lehet bármiben eltérni az általunk tapsztalt világtól, de akkor mutassuk be, hogy mik annak az eltérésnek a következményei (persze ezek a következmények azért legyenek érdekesek is). Itt is van egy komoly eltérés, az emberi testben az agy kicserélése eléggé könnyű, a holtak feltámasztása sem kimondottan nehéz. Ok, szóval akkor az agy csak egy nagyon kis számú neuronnal és érrel kapcsolódik a test többi részéhez, a neuronokon a jelek pedig fix sémákat használnak, továbbá az agy sem egy olyan könnyen romló valami, mint ahogy azt mi tapasztaljuk (egyébként nagyon hasonlít ez valamilyen gépre a mi világunkból :)). De a film nem ezeknek a lehetőségeknek a társadalmunkra gyakorolt hatásáról szól, hanem egyetlen ilyen jól sikerült kísérletet mutat be (meg röviden, csak úgy ellenpontként egy kevésbé sikerültet is). Értem én, hogy azt az időpontot "örökíti meg" amikor ezek a dolgok kezdődtek abban a világban, de akkor meg kevés, mert a főszereplő nő ugyanennyi erővel lehetne amnéziás is, vagy csak egy idegen egy távoli országból, ahol kicsit más az erkölcs. Ez így kevés.

Ami meg a meztelenkedést illeti, elég steril és rövid snittekből áll az egész, hogy nehogy valaki megbántódjon. Ráadásul a történetet sem igazán szolgálja, mert ezt a világot sokkal jobban megismerhettük volna úgy, ha a csaj Párizsban cukrásznak áll és eklereket készít és esténként egy abszint mellett megbeszéli a világ dolgait, mint ahogy a filmben prostituáltnak állt és egyszer elsütött egy félig megrágott kommunista poént. Sajnos ez a rész még lelombozóbb mint a világ bemutatása. Ebben teljesen megegyezik a mi világunkkal az a világ, a poénok is ugyanazok, még a devianciák is, amelyekről jó 5 másodpercig van szó a filmben. Bizonyára egy ilyen módosult fizionómiájú világban legalább a fojtogatás más jelentőséget kellett nyerjen.

Azt hiszem, maga a rendező is jelezni akarta a buborékos jelenetekkel azt, hogy lehet szép a külcsín, de a belbecs az eléggé hiányos. Viszont vizuálisan szép a film és legalább a lisszaboni jelenetekben elég vicces is.

Számomra talán úgy menthető leginkább a film, ha megpróbálom a számítógépek világára alkalmazni a történetet.

Tűrhető próbálkozás, de a katarzis elmaradt.

Zene.

a robot mélykék szemébe nézni

A gíkek (nem összetévesztendő a gyíkemberekkel) unatkoztak és feltalálták a cociális hálókat, hogy kommunikálhassanak, de sajnos közben tönkretették a jól bevált szemtől szembe kommunikációt. Nekem úgy tűnik, hogy a mostani mesterséges intelligencia alkalmazások megint valami egészen új világot fognak teremteni, de ezúttal a cociális hálók (is) kárát látják majd, talán el is fognak tűnni, annyira kevéssé lehet majd megbízni a rajtuk található információban. Nem mintha nem férne ránk, hogy végre megtanuljuk, hogy az a lényeg, hogy mit mond, nem az, hogy ki mondja.

Demó.

Zene.

Cucc.

a legnagyobb zajban születnek a legjobb ötletek

Néha szoktam olvasni Ken Perlin blogját. Az, hogy ő naponta ír, valamikor engem is arra inspirált, hogy megpróbálkozzam ezzel, de hamar kifulladt a kísérlet. Mostanában írt 10 bejegyzést arról, hogy mikor értett meg valami fontosat. És ez a dolog tényleg igazán fontosnak bizonyult így az idő teltével, de nem a híres zaj függvénye, hanem a shader programok. Azt írja, hogy 1974-ben látta a Fantasia-t és miután befejezte a munkát a Tron-on, valami életszerűbbet, organikusabbat akart elérni, ezért alkotta meg a zaj függvényt. De miközben a zaj függvényt tesztelte, rájött, hogy szeretne minden egyes pixelre egy-egy külön kis programocskát lefuttatni és megalkotta az első shader nyelvet. Amit aztán bemutatott az 1984-es Siggraphon, ott a pixaros programozóknak is megtetszett az ötlet, így került a Rendermanba is shader nyelv, majd jöttek a grafikus gyorsítók, amelyek szintén kaptak shadereket elég hamar, majd ezeket elkezdték mesterséges intelligencia programozására használni, mígnem 2024-ben bejelentették a sora-t, ami már a videó generálás egészen új távlatait nyitja meg. Azt spekulálja, hogy 2034-re már szinte bármire képesek lesznek ezek a rendszerek.

Hát, elég érdekes történet, én csak a zaj függvényét ismertem, fogalmam sem volt, hogy a shadereket is neki köszönhetjük. Persze, azért annyira szép és egyértelmű ez az ötlet, hogy bizonyára nem sokat váratott volna magára míg valaki más feltalálja, de azért mégis őt illeti az elsőség. Egyébként én is most kezdtem rájönni, mennyire jó ötlet is maga a programozási nyelv, rendesen befürödtem azzal a rendszerrel amit írtam a játékomhoz, de végre visszatértem én is a szkripteléshez és azóta minden sokkal kellemesebb és érthetőbb számomra.

Hát ez most ennyi, nekem nagy fless volt ez a dolog, az tuti.

Demó.

Zene. Zene.

Bruges.

száguldás, mercédesz, szerelem

Régen mindenki a focihoz meg az autókhoz értett. Aztán változtak az idők, mindenkiből virológus lett, aztán hadászati szakértő. Azt hiszem, idén mindenki öregkori demencia szakértő lesz.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

egy neurománc koktélt kérnék, JÉG nélkül

Nem semmi, az epöl bejelentette, hogy sorozatot készítenek a Neurománcból. 

Először nagyon megörvendtem a hírnek, mert a Neurománc jó kis történet, innen kaptuk a kibertér szót, ami az internet elképzelt jövője lett volna, ha a művészek győztek volna és nem az üzletemberek. Szóval ebben a virtuális világban a különböző szervezetek a méretükkel arányos épületekben lakoztak volna, amelyek fényutakkal vannak összekötve és a adatokhoz való jogosulatlan hozzáférés jegelés segítségével történik. Elég pszichedelikus dolognak hangzott annó. Ja és a világ gyakorlatilag az óriáscégek béklyójában sínylődik és kiborgok járnak az emberek között, amelyek érzékszervei és végtagjai fölött át lehet venni az irányítást. Jó kis disztópia, 10 órányi matériát összehozni az egyébként elég vékonyka könyvből azt jelenti, hogy rendesen átrágják a világot.

Na és ennél a gondolatnál lett rossz kedvem, mert nagyon nem az a PC világ ez amelyről az epöl mesél nekünk és bizonyára csak azért kell nekik, hogy az emberek a kibertérbe az epöl új véerr sisakjához nagyon hasonlító sisakkal csatlakozzanak be, szóval csak reklám lesz az egész, a disztópia meg fel lesz vizezve a felismerhetetlenségig.

Vagy talán mégsem? Érdekes, de az epöl nagyon nyomatja a sci-fi-t a tévé szolgáltatásán, amit én nem nézek, de sokak dicsérik ezeket a sorozatokat. Még az Alapítványról is van sorozat, ami gondolom beleillik az epöl PC világképébe (ezért sem vonz annyira, meg azért sem, mert gyerekként nagy ötletnek tűnt, hogy a történelem kiszámítható, de mostanában nem igazán hiszek már ebben, inkább Dűne rajongó lettem).

Az biztos, hogy ettől már nem fogom magam távol tartani, lehet, a következő epöl termék vételét a sorozat végére időzítem majd.

Szóval valahogy elképzelhetetlennek tartom, hogy az epöl nem fogja felhígítani ezt a matériát, amit én nagyon fogok sajnálni, de azért csak megnézem. De milyen jó is lenne ha már lenne valami igazán jó disztópia, de zombik nélkül.

Egyébként ha már véerr, én érdekesnek tartom az epöl próbálkozását, jó lenne, ha sikeresek lennének vele. Azt nem hinném, hogy az árát lefelé fogják vinni, inkább a masina lehetőségeit fogják addig kiterjeszteni, hogy egyre több embernek megérje az a 3500 dollár. Ami egyébként nem egy elképzelhetetlen dolog, ha mondjuk az ember délutánonként sétálhatna vele egy kicsit Párizsban, az már jól hangzana. És még azt is kinézem az epölből, hogy belerakják azt a 10 milliárdot, ami ahhoz kéne, hogy az 1900-as világkiállítást is megnézhessük Párizsban és utána sétálhassunk egy kicsit a központban. Ez már tuti megérné azt a 3500 dodót. Majd meglátjuk tíz év múlva, hol is tartunk.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

filmek

Ebben a hónapban is sikerült átlag feletti számú filmet megnézni, de csak nem bírtuk ki, hogy egy kis Partizánt is nézzünk, pedig fölösleges volt. Na de bele kell húzni a pár soros véleményekbe, mert másképp hosszú lesz. Egyébként most sok olyan filmet néztünk meg, amit én régóta meg akartam nézni, valahogy most úgy jött ki a lépés, hogy sorra is kerültek.

Firefly (2002): Régóta meg akartam nézni, nem gondoltam, hogy ennyire tisztán keveri a westernt a sci-fi-vel. Igazából nem is nagyon sci-fi, egyetlen rész van amiben van bármi jelentősége annak, hogy űrhajóval közlekednek a bolygók között. Illetve mégis sci-fi, mert az amerikai-kínai kevert társadalom az csak a sci-fi-ben létezik. Bár lehet a kínaiak csak "az összes többi nép" absztrakciójául szolgálnak. Egyébként meg elég butácska történetek, a karakterek egész jók, az is működik, hogy a jövő ugyanaz mint a jelen, csak űrhajókkal, ilyen szempontból jó megszorítást választottak. Ami viszont gyenge, hogy igen csak lassan halad a nagy ívvel, ami gondolom az orvos húgának a mentális képességei lettek volna, de oly kevés derül ki belőle az egész évad alatt, hogy nem segített be amikor a következő évadról kellett dönteni és így csak egy fura western az egész, amiből már van elég. Egyébként nem lepődnek meg, ha ribútolnák ezekben a folytatás folytatásának folytatásáról szóló időkben, állítólag komoly tábora van most is, de annyira azért nem érdekelt, hogy utána nézzek. Szerintem én jegelném a folytatás megnézését, hacsak nem ajánlanák olyanok, akiknek adok a szavára.

Infernal Affairs (2002): Anno láttam ezt, akkor nagyon bonyolultnak tűnt, most egyáltalán nem tűnt bonyolultnak, lehet közben annyit fejlődött a tudatalattim a keleti arcok megkülönböztetésében, hogy már nem gond neki ezeket az arcokat a jó és rossz morális kategóriájához sorolni. Most is nagyon bejött, ez a 2000-es évek eleje esztétikája nagyon bejövős nekem. Most gondolkodom, hogy miért is, nem tudom, talán a legnagyobb ugrás amit a konzolok világában tapasztaltunk, az a ps1-ps2 váltás volt, de ez valahogy még mindig csak mennyiségi ugrás volt, de óriási. Itt az emberek még csak időnként veszik elő a telefonjukat, már megvan az instant információ csere lehetősége, de még mindig csak egy kvantumnyi információ cserélődik, az ember a telefonálás után nem azzal folytatja, hogy megnyitja a térkép alkalmazást vagy keres valamit a neten, hanem elteszi a telefonját és megy a dolgára. Ez hiányzik nekem a jelenből, ezt vették el tőlünk az okos telefonok, meg persze a buta telefonok elképesztő sokféleségét. Ez az idő jelenik meg ebben a filmben, vastagon. Persze van egy morális történet a jóról és a rosszról és, hogy mitől leszünk egyik vagy másik, de ez elég szakállas történet már, bár itt elég jól van előadva, végig fennmarad valamennyire az esély, hogy az utak morálisan keresztezik egymást, nem csak fizikailag. Szerintem a vége nagyon jó lett, én gondolatban itt lezárom a történetet, bár megnéztük a két folytatást is.

Infernal Affairs II (2003): Az első folytatás is egész jó, de míg az első részben kellett játszani azzal, hogy most ki kivel van, az előzményben ennek tisztának kell lennie, ezért ez elég standard történet, még ha van is benne csavar, de eléggé kiszámítható csavar. Nekem ez is bejött, de talán a legkevésbé érdekes film a trilógiából, de legalább jó sok vér folyik benne, a jó hongkongi filmes tradíciókhoz híven, bár azért ez már egy eléggé tisztára mosdatott tradíció, ps2-t tolnak az emberek amikor gyilkolják egymást.

First Snow of Summer (2023): Ez egy német Amélie, nagyon hasonló a témája, a vizuális szerkesztése, a történet vezetése. A vége más, nem is igazán értem mi szükség volt erre, talán a rendező úr azt gondolta, hogy másképp az emberek azt mondanák, hogy csak másolt mindent. Egy francot, minden hónapban kéne egy ilyen film, másolhatnák ezerrel ezt a témát: az élet mindenkinek máshogy szép!

Run Hide Fight (2020): Ezt a tévében néztük, elalvásra kellett volna inspiráljon, de végig néztük, mert hát egy kis modern Die Hard egy kiscsajjal mindig jó téma. Egyébként nagyon középszerű, de relatív kis pénzből is készült és nem is nagyon lehetett oldani a feszültséget pár poénnal, mert az nem illett volna a komoly alaphelyzetbe, szóval nagyon nehéz téma, nem tudok ki tudott volna többet kihozni belőle. Persze nem is nagyon foglalkoznak vele, ami érthető is, meg nem is. Ja igen, ha húsz év múlva olvasom ezt és nem akarok klikkelni a linkre, hát egy iskolai lövöldözésről szól, amelyet megold egy kiscsaj.

Elle (2016): Ezt azért néztük meg, mert Verhoeven és a Total Recall óta nekem ő kötelező rendező. (Vicces, hogy pont mostanában volt egy nagy vita a Starship Troopersről a tuitteren és a régi jó tuittert kaptam én ebben a témában, bár leginkább a vélemények amiket én olvastam mind a nácik bírálatát támasztotta alá.) Elég durva a történet, de nagyon reprezentatív is a mostani időkre, talán ez az egyik legerősebb film ilyen szempontból amit mostanában láttam. Az is vicces, milyen furán mutatja be a játékok készítését, persze, értem én, hogy nagyon távol esik a fő témától, de azért egy kicsit kavarhatták volna még ott a dinamikát. Na mindegy, szóval érdemes megnézni, még akkor is, ha az a szinopszisa, hogy egy nőt megerőszakolnak és ahelyett, hogy a rendőrségre menjen, inkább megpróbálja megoldani ő a rejtélyt. Lehet, sok ilyen műsort nézett a tévében.

Sisu (2022): Jó kis modern Rambó film ez, a második világháború vége felé egy finn fasza gyerek kinyír egy náci osztagot. Hó szerencsére nem sok van, nehogy összetévesszük a nácikat az oroszokkal.

Infernal Affairs III (2003): A harmadik rész ebben a bizonyos hong kongi trilógiában. Ez megint csavaros, azért is, mert az emberek Tony-t meg Andy-t akartak látni, de az ő történetüket már ismerjük, ezért van egy új rendőr, akiről megint nem tudjuk, hogy jó fiú vagy rossz, meg egy új bűnöző, akiről nem is feltételezzük, hogy akár jó fiú is lehetne. És persze az univerzum egyensúlyát is fenn kell tartani. És az ember talán mégis jóra vágyik, még ha rosszból is jön. Mert rossznak lenni fárasztó. De jónak lenni is, főként rosszak között. És végre a pszichológus nő is kap több szerepet, ha már ő Ázsia dívája. Itt megint úgy éreztem, hogy nem értem ki kivel van, talán ha 20 év múlva újra nézem, már világos lesz, bár utólag minden a helyére kerül, elvileg, de a pokol és a mennyország nem hiába áll 9-9 szintből a buddhizmusban, szerintem csak felületesen értem az egészet. Egyébként meg emelem kalapom a készítők előtt, akik 2 év alatt összehozták a három filmet, a Mátrix trilógia sokkal többet vajúdott és lehet a gondolati mélysége nem is nagyobb mint ennek a trilógiának és vizuálisan sem olyan egyértelmű, hogy melyik a jobb. Illetve, néha az egyik, néha a másik, most talán inkább ez, de lehet csak azért, mert a Mátrixot talán túl sokszor megnéztem.

August: Osage County (2013): Ebben a filmben az a durva, hogy első vonalbeli színészek játszanak el egy stupid amerikai történetet. Akkora az űr a színészek és a történet kalibere között, hogy egy kisebb planéta simán befér, talán a Mars, vagy a Merkúr. Ezzel most nincs is amit kezdjek, az, hogy nem értem, hogy erre mi szükség volt, az világos, mint a vak ablak.

Muriel (1963): Na jó, ebből a filmből sem értettem semmit. Valami olyasmi a témája, hogy egy volt szeretője meglátogat egy nőt, aki a mostohafiával él, aki nemrég tért vissza az algériai háborúból. Kb. mindenki teljesen kiszámíthatatlanul cselekszik, beszél, helyekre megy és jön. Ja és a filmnyelv is kb olyan, hogy miközben este sétálnak a lakásuk felé, nappali inzertek vannak mindenféle helyekről a városból, vagy mondjuk a fiatalabb pasasnak kell egy ébresztő óra, erre jön egy gyors snitt amiben átadnak neki egy piros ébresztő órát, de sosem jelenik meg többet ez az óra, felkelni sem kel fel senki igazán. Egy pasas a parton párt keres a kecskéjének. Én azon gondolkodtam, hogy ezek a színészek mind túlélték a második világháborút, vajon többet értettek belőle, mint ebből a filmből, vagy nem? Sajnos én ezt sosem fogom hosszú magyarázat nélkül még félig sem megérteni, de hát ez nem is baj, megyünk előre, nincs megállás. Ja és Muriel, a címadó lány meg sem jelenik a filmben, ha hihetünk a fickónak aki elmeséli a történetét, akkor szomorú története volt, de egyébként lehet csak egy csaj volt akit bámult a parton miközben sétáltatta a kutyáját. Persze, lehet így kell hozzáállni a háborúhoz.

Belladonna of Sadness (1973): Ez egy japán erotikus animáció, ami a középkorban játszódik, egy Belladonna nevű leányzó a szokásos középkori életét éli, előbb a nemesség, aztán a férje, aztán az ördög erőszakolja meg, aztán jön a pestis, de ő megvédi a parasztokat, amiért aztán keresztre feszítik és még be is gyújtanak alá. Szerintem a japánok élvezik, hogy legalább annyira félreérthetik a mi kultúránkat, mint amennyire mi az övéket. Lehet, ez valójában gyakoribb mint a megértés, csak nem értjük. Ami még különlegessé teszi, az az, hogy vizuálisan is az európai stílust utánozza, ráadásul nagyon nem volt rá pénz, hosszú részek nincsenek animálva, de az annál érdekesebbé teszi azt ami animálva volt (mondjuk egy hosszú pszichedelikus utazás az amerikai popkultúrában miközben az ördöggel hetyeg). A végére meg persze jár egy Delacroix, de nem az ami találna is, hanem az a másik. Egyébként pont miután megnéztem, láttam a hírt, hogy remaszterelik, igen fura egybeesés volt, az biztos.

El Hoyo (2019): Ezt két éve ajánlották, most került rá sor. Baromi jó film. Nem kell túl sokat gondolkodni rajta, hogy meglássuk a társadalomkritikát benne és van a végén a világra ortogonális csavar is. Mindenképpen ajánlom, lehetőleg a szinopszist se olvassátok el előtte. Netflixre készült, lassan jön a folytatás is, azt nem teszem el hidegebb időkre.

Crooked House (2017): Egy jó iparosmunka, Agatha Christie történet ami egy kastélyban játszódik, makulátlan környezetben, makulátlan emberek között. Persze senki sem az aminek látszik, de ki az legkevésbé? Mindig ez a történet. Most lelövöm a poént, ha nem akarod tudni, akkor ne olvass tovább. Szóval a kislány a gyilkos, de ez nekem nagyon fura. Értem én, hogy abban a társadalomban ő volt a legmeglepőbb tettes, ezért kellett ő legyen a gyilkos is. Mostanában gyakran nézünk a Sorozat+-on egy kis gyíkosságot lefekvés előtt (ha nem alszik bele E az esti filmbe, akkor már nem kezdünk újat, hanem inkább jöhet a tévé. Régebben inkább állatos filmeket néztünk, de mióta megszűnt a Digi Animal World magyar hangja és az Animal Planet meg National Geographic ma már mindenféle hülyeségről szól, de legkevésbé állatokról, ezért átszoktunk a gyíkosságos sorozatokra). Na most, én nem is nézem ezeket a sorozatokat (a címüket sem tudom igazán, csak azt, hogy van amikor NCIS van, néha meg Gyilkos elmék vagy mifene, de annyira kevéssé figyelek, hogy nem mindegyik színészről tudom, hogy melyik sorozatban játszik), mert olyan gyengék, hogy a tuitter sokkal jobb szórakozás nekem, de azt megfigyeltem, hogy szinte a részek egyik felében valami mentális problémákkal küzdő ember a gyilkos, a másik felében meg egy gyerek. Ezt elég problematikusnak tartom, mert egyrészt nagyon nem reprezentatív, másrészt megbélyegző, harmadrészt unalmas, olcsó és kiszámítható már, negyedrészt ne már ne ismerjük be, hogy óriási problémáink vannak a társadalomban, amelyek bűnözési spirálba taszítanak sokakat, akik nagyon jól tudják mit csinálnak, ötödrészt nagyon unalmas, vagy ezt már mondtam? Szóval akkor meg kéne találni a gyerek meg félkegyelmű bűnözők eredetét, lehet az ókorban kéne kezdeni egyből, mindenesetre ez egy szép példa 1949-ből, itt még szépen fel van építve a dolog azért.

Zene.

generáljunk parkolóhelyet elefántok nélkül

Érdekes hírt olvastam a tegnap. Az epöl leállítja az elektromos autó projektjét, amin talán már 10 éve dolgoztak és helyette átrakja az embereket, hogy generatív mesterséges intelligenciát fejlesszenek, tehát szöveg meg kép generálást. Arról most nem fogok filózni, hogy milyen lehet ez a váltás valakinek aki mondjuk hajtóművet tervezett, inkább az az érdekes, hogy közép távon is érdemesnek tartja az epöl a váltást. Bizony rendesen kimaradtak ők is a mesterséges intelligencia forradalomból. Mindenki úgy tekintette, hogy a hardverben nincs nagy pénz, túl vékony a marzs, aztán most az nvidija bankot robbantott és megmutatta, hogy lehet sok pénzt keresni, csak jó kell legyen a termék és relatív programozó barát is. Kíváncsi leszek, visszavesz-e az epöl a mákos elvadításából, vagy továbbra is hülyének gondolják a felhasználóikat, akik nem tudják mit akarnak és attól lesznek boldogok, ha a böngészőben a címsor háttérszíne egyezik az oldal hátterével.

A lényeg az, hogy lehet érdemes lesz még egy-két évet várni az új gép megvételével, lássuk milyen irányba mozdulnak a gyártók, az epöl integrált megoldásának is vannak előnyei, az nvidija bikaerős diszkrét gpu-jának is, ha kicsit több memóriát tesznek rá. Még úgyis jól muzsikál a gépem, de azért jó lenne már valami új dolgokat is kipróbálni rajta, ha nem ragaszkodnék ehhez az ősrégi ubuntuhoz. :))

Szóval egy kicsit több verseny hardver oldalon is jól jönne, ne már csak szoftver oldalon jöjjön ki hetente egy új modell.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

beszélő fejek hallgató füleknek

Van itt egy kezdődő román podcast a történelemről. Ebben a részben pár mítoszról volt szó, én ezért is néztem meg, kíváncsi voltam mik is a most menő fék nyúzok Romániában. Jó ez azért, mert lehet ajánlani ha valakinek nagyon elgurul a gyógyszere. Az is jó dolog, hogy kezd beindulni a reakció a fék nyúzra, nem teljesen reménytelen a dolog. Persze meglátjuk.

Demó.

Zene. Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Két éve tart a háború. Reméltem, hogy hamar véget fog érni, de nem úgy tűnik. Amit belőle és egyéb jelenkori eseményekből tanulni lehet, hogy minden politikus hazudik, kivétel nélkül. Ezért teljesen fölösleges követni a politikát, mert úgysem az fog történni amiről beszélnek.

Ha még sokat tart a háború, teljesen átalakítja a harc jellegét. Az, hogy ez növeli vagy csökkenti a jövőbeli háborúk valószínűségét, még nem tudom. De egyébként az éghajlatváltozás okozta apokalipszist úgy képzelem el, hogy háború okozza majd az emberiség vesztét, nem maga az elsődleges hatásai az éghajlatváltozásnak. Ha az emberiség összefogna, valószínűleg meg tudna birkózni az éghajlatváltozással, minden kontinensen egyszerre nem omlik össze a mezőgazdaság, nem fogy ki az ivóvíz, nem válnak a városok tűz martalékává. Ha feláldozzuk a jólétünket a mások életéért, akkor lenne esélyünk adaptálódni. De nem ez lesz, hanem a károsultaknak nem lesz választása, erővel akarják majd elvenni ami kell a túlélésükhöz és nagyon gyorsan globális háborúba keveredünk, mert a világ igazából multipólusú, hiába hitegetnek vagy ijesztegetnek egyesek az ellenkezőjével. Nincs receptem a háború túlélésére, csak szeretnék nyugodtan élni amíg eljön a kipusztulás ideje. A kérdés csak annyi, hogy ezt hogy lehet elérni. Tuti nem úgy, hogy még több hazugságot olvasok/hallgatok/nézek.

vidiotizmus

Szóval akkor mégsem képzelték az emberek azt, hogy az árak gyorsabban növekedtek mint illett volna. Ebben a vidióban, arról (is) szó van, hogy a cégek profitja megkétszereződött az utóbbi két év alatt, míg a bevételeik csak 46%-ot nőttek.

Ebben a vidióban meg arról van szó, hogy abban a vidiójában, amelyben Sabine Hossenfelder azt állítja, hogy a kapitalizmus egy jó dolog, igen csak téved, főként azért, mert olyan dolgokat tulajdonít a kapitalizmusnak amelyek nem direkt következményei. Azt a vidiót én meg sem néztem, mert ismerősek a kapitalizmus védelmezőinek az érvei, vicces, hogy ez sokkal inkább filozófiai kérdés, mint mondjuk az, hogy van-e szabad akarat, ami egy biológiai/fizikai kérdés, amiben viszont teljesen elfogadom a Sabine érvelését. Egyébként Sabine vidiói a tudományról egész jók, de sajnos a cociális hálók (és a jótúb is az, valamilyen szinten) dinamikája azt követeli meg, hogy mindenki mindenről értekezzen és ez persze azt eredményezi, hogy mindenki mond hülyeségeket olyan témákban amihez nem ért. Ettől még persze fel lehet mérni, hogy ki miben kredibilis forrás és súlyozni a véleményét ezzel. Mindenesetre találtam egy jó csatornát ahol baloldali gondolatokat lehet megismerni, nincs is nagyon sok vidió, szép lassan megnézem őket.

Végül egy jó vidió Stanislaw Lemről. Nagyon régen olvastam és nagyon keveset, akkor még a robotok jobban érdekeltek, most az emberek érdekelnek jobban. Az azért érdekes perspektíva, hogy a holokauszt élményét dolgozza fel a könyveiben.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

amikor a dinoszaurusz beleköp a galaktikus levesedbe

Miért jobb konstruktőr a természet mint az ember? Mert a természet nem kap díjakat a találmányaiért, ami működik, az marad, ami nem, az kihal.

Miért jobb konstruktőr az ember mint a természet? Mert tud kooperálni, térben és időben is, ráadásul a számítógép gyorssá és könnyűvé is teszi ezt a kooperációt.

Én nem fogadnék az ember ellen. De a természet ellen se. :)

Demó.

Zene. Zene.

a kaotikus hat test probléma és a szingularitás a végén

Gondoltam, hogy kéne írni valamit a napokban, csak nem nagyon volt rá időm, nagyon dolgoztam. Meg aztán, próbálom magam távol tartani a politikai témáktól, néha jobban sikerül, néha kevésbé. A rejtett változók modellezése a politikában és a mesterséges intelligenciában is príma szórakozás, de sokat kéne írni, hogy ne legyen túl könnyen félreérthető amit írok, ahhoz meg nincs kedvem, szóval el is döntöttem, hogy ezentúl hanyagolom a politikát, elég nekem a mesterséges intelligencia, a játékok meg a filmek témának.

Először talán akkor jöjjön az, hogy mekkorát menetelt az utóbbi időben az NVIDIA, ugyanis öt év alatt 1700%-os növekedés azért nem piskóta. Azért kerültek be a hírekbe, mert utolérték a gúgelt, ami érdekes dolog, ha arra gondolunk, hogy mindkét cég gyakorlatilag a mesterséges intelligenciában utazik, csak az egyik hardverben, a másik meg szoftverben (persze van mindkettőnek valami egyéb működési területe is, ami több-kevesebb figyelmet és energiát érdemel, a gúgelnél ugye az Android, az nvidjánál az, hogy a kártyáik egy részét még mindig lehet grafikára is használni, de ezek a dolgok csak lassan fejlődnek a mestinthez képest).

Szóval a két cég lassan direkt konfrontációba fog keveredni, mert az egyiknek az a jó, hogy az emberek a felhőben érjék el a mesterséges intelligencia szolgáltatásait, a másiknak meg az, hogy vegyenek egy jó drága kis kártyát (amiből lassan ki fogják dobni a gput, hogy még több mátrix szorzás beférjen) és otthon használja a maga által választott mesterséges intelligencia szolgáltatásokat. Mindkét megközelítéssel vannak problémák, de talán mégis a gúgel útját tartom veszélyesebbnek az emberiségre, szóval a nvidjának drukkolok, azért is, mert őket szorongatja jobban a konkurencia (intel, áemdé), a gúgel felszípta már azt a rengeteg adatot amit kitermeltünk az utóbbi 20 évben, szerintem ott már meg van a megoldás a nagy kérdésre, csak meg kell találni.

A tegnap viszont volt három érdekes bejelentés is, nehéz most megítélni, hogy melyiknek lesz a legnagyobb hatása. Azért így első blikkre sorrendbe rendeztem őket.

A gúgel bejelentette az új nyelvmodelljét, ami már 1 millió tokenes kontextusban tudja értelmezni a kérdéseket. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kontextusként megadhatunk egy könyvet és arról beszélgethetünk vele. Ha még kicsit okosodott is a modell, akkor szerintem ez azért egészen komoly dolgokra lehet már képes, bizonyára azok akik nyelvmodellek segítségével akarnak megoldani igazi gazdasági feladatokat, azok most nagyon hamar rácuppannak. Engem is leginkább ez érdekel olyan szempontból, hogy miben hibázik és miben jó már, lassan a házi feladatok megoldásán azt hiszem túlléphetünk.

Az ópenéjáj (szerintem a gúgel bejelentéséből kifogandó a szelet) bejelentett egy rendszert, ami már több másodperces videókat tud generálni és egészen bonyolult mozgásokat tudnak végezni az alanyok. Hogy mi a haszna a videoklip és film szakma ijesztegetésén túl, azt nem nagyon tudom, meg aztán, még nem is elérhető, csak miután jól átbogarászták, hogy nem-e lehet vele gonosz tartalmat generálni (ami azért elég vicces, mert ha nem akarsz gyerekekről (a narancsképűt is belevéve) képeket generálni, egyszerűen ne tegyél ilyen képeket bele, tuti nem fogja a rendszer megtanulni a Leon-ból, hogy mit nem szabad generálni). Valószínűleg még nincs kész az infrastruktúra, talán még optimalizálva sincs a modell, de el kellett gyorsan valamivel vonni a figyelmet a gúgelről és persze ha az emberek máris a valóság halálát vizionálják tőle, ami segít a trilliárdok begyűjtésében, akkor az sem baj. Ennek egyébként azért van egy olyan vonzata is, hogy lehet lassan holivúd is felébred és megelőző csapással próbálkozik az ópenéjáj-ra, aminek teljesen kiszámíthatatlan következményei lehetnek, szóval nem teljesen leírható ez a történet mint a legnagyobb hatással bíró esemény, de önmagában a vicces vidiók generálását nem tartom fontos mérföldkőnek az emberi szintű mesterséges intelligencia felé vezető úton.

A meta is bejelentett egy kis modellt, amit nyílttá is tesznek, hogy mindenki örvendhessen neki és valami olyasmit csinál, amit én nem is igazán értek, mondjuk úgy, hogy valamilyen értelem-vektort generál egy videóból (valamikor régen mi is generáltunk ilyeneket wikipédiából, hehe) ami gondolom segíthet sok videós feladatban, főként keresési és egyéb hasonlóságon alapuló feladatoknál. Gondolom ez a dolog előre meg volt írva, már csak azt várták, hogy mivel párhuzamosan dobják be, gondolom a nagy cégek már kénytelenek így időzíteni bizonyos bejelentéseiket. Nagyon úgy tűnik, hogy ez csak egy kis lépés a kutatási programjukban, de egy blogbejegyzést megért, ezért vagy most gyártottak hozzá egyet, vagy volt már egy készen. Na de hát ez legyen a legnagyobb gondjuk.

Szóval azt hiszem, az jó dolog, hogy az nvidja is beszállt a versenybe (mondjuk a meta is nőtt egyik nap 20%-ot) és egyre jobban dúl a mesterséges intelligencia háború, az azt jelenti, hogy egyre közelebb jön a nagy nap, már csak azt kéne tudni, hogy sírni vagy kacagni fogunk a nagy nap végén. Mindkettő benne van az emberi létezésben, egyesek szerint egyik sincs a másik nélkül. Meglátjuk.

Ja igen, a zenék kicsit felgyűltek a hét során, gyakrabban kéne írjak, de minden nap azért nincs ennyi téma.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Rövidke film Japánban.

sokasodjatok kis intelligens bitek és hódítsátok meg a világ minden szegletét

Ez igen, már Gyergyóban is a mesterséges intelligencia felhasználásáról beszélnek. Azt hiszem, akkor jön el a szingularitás, amikor a gyergyói tévében a kertészeti tippek és trükkök helyett promptolási tippek és trükkök lesznek. Zsír.

Demó.

Zene.

két morzsa a végtelen erdőben

Megint két gondolat.

Láttam ezt a podcastot amelyben Csató Lehel kifejti, hogy a mesterséges intelligencia sosem éri el az ember képességeit (vagy valami hasonló, már egy hete láttam és nem emlékszem a részletekre). Gondolkodtam, hogy kéne írni egy kis reakciót, de minél többet gondolkodtam rajta, annál hosszabbra nőtt a bejegyzés a fejemben, szóval mára már eldőlt, hogy nem fogom leírni mindazt amire gondoltam, csak két gondolat, egy-egy mondatban. Az első, hogy a számítógép egy óriási csoda, tökéletesen alkalmas gép az emberi gondolkodás replikálására, ugyanis sokkal megbízhatóbb, skálázhatóbb és gyárthatóbb mint az ember. A másik, meg az, hogy bár a mesterséges intelligencia eddig még csak jól körülhatárolt feladatokban győzte le az embert, az intelligencia programozása is egy jól körülhatárolt feladat, amiben szintén le fogja győzni az embert, csak ki kell várni.

A másik dolgot meg a tuitteren láttam, de fölösleges linkelnem, mert akinek nincs tuittere, az nem tudja elolvasni, ugyanis a Muszka végtelen bölcsességében leállította az anonim tuitter olvasást, hogy nehogy ellopják azt a sok bölcsességet, amit a felhasználók összehordanak neki (ekkora öngólt lőni, egyszer még tanítani fogják az egyetemen, a ChatGPT egyetemen, persze). Szóval írták, hogy találtak egy nőt Skóciában, aki nem érez fájdalmat, és még tökéletes mentális egészségnek is örvend és olybá tűnik, hogy mindössze egy gén mutációjából ered ez a képessége. De jól is hangzik. Viszont valaki más meg azt mondta, hogy ha tényleg egyetlen mutáció kellett hozzá, akkor bizonyára már nagyon sokszor előfordult, az, hogy nem vált dominánssá a populációban, valamit elárul azért ennek a génnek a hasznosságáról. Na, ez jó kis feladvány mára.

Demó.

Zene.

PS. Politika direkt nincs, voltak ugye események mostanában, de próbálom távolt tartani magam tőle és egész jól is megy mostanában. Ha valamit tanultam az egészből, az az, hogy az emberi hülyeségnél nincs nagyobb erő az univerzumban.

5-7 trilliárd savanyú cukorka

Ez most tényleg rövid lesz. Sam, az ópenéjáj vezére éppen 5-7 trilliárd dollárt akar összekéregetni, hogy megoldja a mesterséges intelligencia csipek iránti szomját, azaz gondolom csipeket akar terveztetni meg gyártani ennyi pénzből. Hát, az tuti, hogy nem kispályázik. Hogy sikerül-e a kalapolás, azt még meglátjuk, de nem hinném, hogy üres kézzel fog a szilikon völgyébe hazatérni, maximum kicsit átütemezik a befektetéseket és persze sok-sok garanciát kérnek majd a befektetők. Mindenesetre ennek a dolognak úgy érzem közvetlen hatása lesz az emberi szintű mesterséges intelligencia kifejlesztésére, szóval majd azért követni kell.

Demó.

Zene.

demó színűre fessük az eget

Érdekes, ps készített összefoglalót a 2023-as év demoscene terméséről és engem igencsak meglepett az eredmény. A legnépszerűbb platform a C64 lett, utána jön a ZX Spectrum, majd csak ezután a Windows, és szinte ugyanennyi produkció készült vanilla Amigára is. Persze, a legütősebb demók mind Windowson vannak, de a népek legtermékenyebbek mégis a retró platformokon, szinte az egész scene retróba fordult már.

Persze, valahol értem a dolgot, az emberek kedvtelésből művelik már leginkább ezt a hobbit, elmúlt már az idő, amikor bizonyítani akarták a világnak, hogy ők a legjobb kóderek/zenészek/grafikusok. Kedvteléshez pedig a régi platformok is tökéletesek, főként mivel az emberek kiismerték már őket és a limitációk már tényleg lehetőségnek érződnek a mai modern technológiával szemben.

Én még mindig nagyon élvezek demót választani a bejegyzés végére. Most már a 2000-2009 évtizedből válogathatok, ez nagyon speciális évtized volt. Talán a globális scenenek ez volt a fénykora (eddig), elfogadottá vált a Windows és a 3d gyorsított demók, a gépek még évről évre jelentősen gyorsultak, tényleg úgy érződött, hogy csak az égbolt a határ. Magyarországon sajnos nagyon lecsökkent az aktivitás, ott egyértelműen a 90-es évek volt a fénykor, lehet, egyszer valaki elmeséli, hogy miért alakult ez így. De talán nemzetközi nagy partyról ebben az évtizedben hozta el a legtöbb első helyezést magyar csapat, a Conspiracy óriásit ment. Romániában 2001-ben volt az utolsó igazi party, utána nagyon gyorsan szétment minden, a kézműves weboldalakon még maradt egy kis mag 2007-8-ig, de aztán az is eltűnt. Én is 2004-ben dolgoztam utoljára demóba, egy kis gbc demót hegesztettünk (ezt közben kinyírta a jótúb, gondolom egy szép napon újratömörítettek mindent a jobb algoritmussal, ami a szokásos vidiókon nagy helyspórlást eredményezett, de az ilyen nem természetes vidiót teljesen szétkente, talán egyszer újra feltöltöm ezt a demót, de nem mostanában). Nem is igazán hiszem, hogy bármit is gyártanék idén, jó lenne így 20 év után valamit még összehozni, de minden energiámat a játék veszi fel és egyébként kacsintgatni én is a retró felé kacsintgatok, egyre inkább jó ötletnek tűnik az első IBM PC-re, az 5150-re írni valamit MartyPC segítségével, ha egy smooth scroll összejönne az már menő lenne. Persze, nincs is ilyen igazi vasam, de régóta megszoktam az emulátorozást, meg talán most már meg tudnék kérni valakit, hogy próbálja ki a kész terméket, hogy működik-e.

Na de a lényeg az, hogy többet kéne írni a blogba, hogy több demót tehessek be. Csak a játékomról és a filmekről írt bejegyzések alá nem teszek demót, mert nem érzem helyesnek az asszociációt. Inkább írok valami hüleséget, aztán jó lesz, sok kedvencem van ebben az évtizedben. :)

Demó.

Zene.

az játék előrehaladottáról

Tettem fel új vidiót a játék készültéről.

Most csak nagyjából egy hónapnyi munka volt az előző vidió óta, de egy elég fontos változás állt be, ezért összedobtam egy próbából a vidiót, most meg írom a blogot hozzá.

Szóval az történt, hogy nekifogtam kis teszteket készíteni bizonyos pálya típusokhoz, egyébként megoldottam egy olyan problémát is, amin szinte azóta gondolkodtam, amióta nekifogtam a pályagenerálásnak. Szóval én ugye szabályokat írogatok és azokat kiértékelem. A kiértékelés mélységi bejárást jelent, mert az ugye természetes, a programok forrás kódja is mélységi bejárásban hajtódik végre, azaz mondjuk "fentről lefelé" és amikor egy szabályt talál, akkor abba "belemegy" és végrehajtja amíg minden utasítást végrehajtott, vagy hibát talál. Ez szép, csak van egy baj vele, hogy ha egy szabály nagyon ágas-bogas geometriát generál, akkor elfoglalja a teret a többi szabály elől, mert mondjuk olyan helyekre is befurakodik ahonnan egy következő szabály kiértékelése is generálhatna valamit. Ezért lehetne mondjuk azt csinálni, hogy párhuzamosan értékelem ki a szabályokat, azaz szélességi bejárást végzek, de ezzel több probléma is van, az egyik az, hogy még mindig egymás útjába állhatnak, meg akkor nem hathatnak egymásra mondjuk úgy, hogy az első beállít valami változót amiről a másodiknak tudnia kéne, ilyenek. Meg persze implementálni is nehezebb. De azért mégis csak jó ötletnek tűnt az, hogy a kiértékelési fát mindenféle random pontokon terjesszem ki. Na és ezt sikerült megoldani végre, ugyanis a szabályok paraméterezésére már régebben megírtam, hogy a kiértékelési fa egy ágát be tudják küldeni egy szabálynak, de most azt is megcsináltam, hogy ne csak az ágát, hanem a gyökerét is, ráadásul van egy olyan lehetőségem is, hogy keresek ezeken az ágakon megjelölt leveleket és mondjuk kiválasztom a legközelebbit vagy a legtávolabbit egy másik levéltől (térben). Na most már nem csak távolság alapján választhatok, hanem random módon is és kiértékelés közben megjelölhetem a leveleket úgy, hogy itt van egy kapcsolódási pont, így gyakorlatilag bárhol kiterjeszthetem a fát. Ez igazi sikerélmény volt, még ha nem is tudtam elmagyarázni könnyen érthetően.

Szóval készítgettem ilyen kis teszteket nagyon egyszerű, egyen méretű elemekből, de nagyon fárasztó volt a szabályokat újra használni, pedig csináltam egyszerű metaprogramozási primitíveket is. Mégis csak forrás kódban gondolkodom én, megszoktam a lehetőségeket amelyeket ad, az általam készített szerkesztő igazából csak egyetlen igazi segítséget nyújtott, mégpedig a szabályokat egy listából lehet kiválasztani, nem kell megjegyezni őket. Sajnos ezek a listák igencsak megnőttek, erre kitaláltam a közösségeket, de még így is túl nehézkes a rendszer, arról ne is beszélve, hogy nincs benne keresés és átírás funkció sem, sem másolás és beillesztés, ami minden szöveg szerkesztő legfontosabb funkciója. Szóval már régóta gondolkodtam arról, hogy mégis csak vissza kéne térni a LUA-hoz, hogy szkripteljem, azaz valamilyen szinten metaprogramozzam ezeket a szabályokat, de mindig arra gondoltam, hogy mennyi energiát is beleöltem a szerkesztőbe és persze már egész gyorsan tettem bele az újabb és újabb primitívek paraméterezését (ami mondjuk egy forráskód alapú rendszerben egyébként is zéró munka lenne). De aztán csak győzött a józan ész és két nap alatt meg is lett a LUA programozás, utána több időbe tellett az, hogy átírjam a teszt eseteket, amivel ellenőrzöm, hogy a rendszer ugyanúgy működik-e mint régen, ha valami komolyabb változtatást eszközölök.

Na de most már kész van minden, gyárthatom a szabályaimat kódból, reméljük végre tényleg jól begyújtom a rakétákat ami a pályák generálását illeti. Persze azért arra is oda kell figyelni, hogy megint ne szálljon el velem a ló, most még könnyebb kiterjeszteni a rendszert, már így is minden bekerült ami eszembe jutott az utóbbi időben, egyes dolgok fölöslegessé is váltak, de nehezebb kivenni őket mint nem használni. :) Viszont kicsit félek, hogy most hogy imperatív módon is generálhatom a szabályokat, kicsit rá fog szállni a rendszerben rejlő deklaratív lehetőségekre.

Na jó, ez most nagyon absztraktra sikerült, szóval az a lényeg, hogy dolgozom még...

Más. Kezdtem készíteni kis rövid jótúb vidiókat is néhány ilyen kísérlettel, egy-egy még kapott is pár megtekintést. Szóval kicsit gyakrabban lesznek ezentúl vidiók arról, hogy éppen mivel szórakozom. Egyébként Blendert használok a rendereléshez, de valami eszméletlenül megbúgatja a szegény gépemet, mondjuk nem is igazán értek hozzá, hogy hogy kell okosan renderelni, 4k-ba nyomom ki a 300 képkockát, minden képkocka 25-30 másodpercet tart, szóval olyan két óra az egész. Kicsit fogom is a fejem, hogy ez talán túlzás, de jó lenne kicsit tanulgatni a Blendert is, később még hasznos lesz, ha mondjuk kicsit bonyolultabb anyagokat akarok a kis kockákra kifeszíteni, meg esetleg 3d filmet akarok készíteni, mindez relatív egyszerű beállítás Blenderben. Egyébként elég vicces, de gyakran hibásan rendereli a kis kockákat, amikhez én írtam kézzel egy kis python szkriptet, mert a szerkesztőben minden jól néz ki, de a renderelőben egy-két kocka lemarad, vagy fekete. Mondjuk már maga az import is nagyon sokat tart, lehet, nem egyenként kéne berakni a cirka 4-5000 kockát, mert mindegyik után újraszámolja a bvh-t, vagy akármit, amit használ a rendereléshez, de az az igazság, hogy élvezem, hogy kicsit hibásak a renderek, mert így legalább őszinte maradok magamhoz, hogy még lenne mit dolgozni az egészen, de most egyelőre ennyi időm és kedvem volt. Meg amit renderelek sem olyan eget verő cucc, szóval ilyen keleti filozófia az egész, hogy a tökéletesség unalmas.

Na jó, mostmár nagyon be kell fejezni ezt a bejegyzést, várnak a kis kockák, legközelebb egyre több és szebb lesz. :)

lemászunk az univerzum fenekére

Az ember mióta rájött, hogy a technológiai fejlődés útján könnyebbé, biztonságosabbá és élvezetesebbé tudja tenni az életét, rendesen rákapcsolt a fejlesztésre. Azt persze nem tudatosítja, hogy a technológia rabjává is vált, és nincs kiszállás a mókuskerékből, minden megoldott probléma újabb tíz problémát szül. Az eszközök egyre közelebb kerülnek a testünkhöz és a szellemünkhöz, pár napja már egyesek a valóságot még virtuálisabban akarják fogyasztani mint eddig tették. Szerintem nincs megállás amíg be nem mászunk teljesen a számítógépbe, elvégre az elektromos jelek amelyek vagyunk, ott érzik a legnagyobb biztonságban magukat. A kérdés csak az, hogy mikor, nem az, hogy valóban-e?

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

filmek

Na ebben a hónapban relatív sok filmet néztünk, mert próbálok este a hírek helyett filmet nézni, ez az év nem az értelmes diskurzusról fog szólni, bár az utóbbiak se nagyon arról szóltak. Viszont megint az utolsó napra hagytam a gondolatok leírását és nincs ennyi időm és kedvem, úgyhogy csak egy-két mondat jut minden filmre majd.

Sympathy for Mr. Vengeance (2002): Kedvem lett koreai filmeket nézni, ez a trilógia már nagyon régen rajta volt a megnézendő listán. Nekem bejött ez a film, egyrészt az operatőri munka nagyon bejön, ez a koreai szocreál stílus (persze lehet hivatalosan nem ez a neve) szép is tud lenni, meg eléggé kimaxolja a helyszínek által elmondott történet fogalmát. Maga a történet is jó volt, szerintem nem is volt annyira véres, bár lehet azért 20 évvel ezelőtt jobban ütött. Nekem nagyon bejövős.

Marie Antoinette (2006): Ezt a filmet én megint önreflexióként fogtam fel, a filmkészítés a jelen kiválasztottjainak költséges hóbortja, szóval még szép, hogy a múlt kiválasztottjai előtt tisztelegnek, de vagy nem tudják, vagy nem akarják az igazi valóságot bemutatni (a wikipédia segít egy kicsit ebben). Viszont nincs az a torta amin ne férne el még egy kis cukormáz, ha valaki szereti a tortát, szeretni fogja ezt a filmet is.

Phantom Thread (2017): Ez 16+-os film, de egy fedetlen boka sincs benne. De azért megnézem azt a 16 évest aki megérti. Még én sem igazán értem, pedig anno a moziban is láttam, most jobban figyeltem a pasasra, anno ugye a csaj tűnt a mozgató rugónak, de már tudtam merre lendül az inga. Sokkal jobban most sem értem az egészet, de gyönyörű film ez, sorra fog még kerülni a közeljövőben, bár azért lehet csak én próbálom beleképzelni a szív dolgait a gyomor dolgába. Specializáció.

A Murder at the End of the World (minisorozat): Jó kis sci-fi minisorozat ez, csak az a baj, hogy a párhuzamosan futó két történetből nekem a múltbeli érdekesebb, a jelen túlontúl a kötelező felmondásának tűnik. A végén a csavar még jó is lenne, én sem találtam ki előre, de csak azért, mert nem érdekelt annyira a főszál, hogy az agyamat is használjam, mert egyébként szépen beilleszkedik a kötelezőbe. Azért jó lenne, ha jönne már egy olyan sorozat is, ami a Dűnéből inspirálódik és nem az Asimov életművéből.

Dawn of the Dead (2004): Kellett már egy kis zombis film, lehet, szép lassan megszeretem ezt a zsánert. Valahogy nagyon bejön az a rész, amikor a gondok megoldódnak, az embereknek lehetősége van lazítani az apokalipszis közepén, ezek a legjobb részek ezekben a filmekben és megéri még azt is, hogy tudjuk, a film végére valószínűleg senki nem él már. Egyébként meg jó iparosmunka.

Past Lives (2023): Jó kis film ez, van itt egy interjú is a rendezőnővel (amit nem olvastam végig (még)). Vicces, hogy nagyrészt önéletrajzi ihletésű, ezért a vége elég racionális, jobban szerettem volna, ha van valami jó kis csavar. A csavar nem csak azért jó, mert a meglepetés valamilyen kitüntetett emberi érzelem lenne, hanem azért is, mert egy perc alatt mindent újra lehet értelmezni. Néha nincs explicit csavar egy filmben és én mégis újra meg újra értelmezem, talán mert nem állnak össze a dolgok egészen, hiányoznak az alapok vagy a tető. Mondjuk elsőre talán jobb is így, reméljük a következő film azért kap egy kis igazi keleti misztikát. Na de azért remélem nem a Golden Gate-ről dobja le majd magát a főhősnő a végtelen körforgásba.

Sisi (1.-3. szezon): Ezt a tévében kezdtük nézni, ugyanis szoktunk nézni némi gyíkosszágot is, elalvás előtt, bár én általában inkább a tuittert választom. Szóval szép sorozat ez, komoly költségvetéssel, csak az a baj, hogy fene tudja, mennyi a valóság és mennyi a fikció belőle. Gondolom a 3. szezon inkább 90% fikció, de így legalább jut egy kis energia a kor bemutatására is, nem csak a főszereplőkre, de viszont akkor az a kérdés, miért nem Sisi fikció a sorozat címe? Egyébként annyiban jó ez így, hogy eszembe jutotta, hogy van egy könyvem Sisiről és lehet el is fogom olvasni, pedig az arisztokrácia nem kimondottan a kedvenc mesehősöm.

Oldboy (2003): Ezt láttam anno is, akkor is nagyon bejött, most is. De azért a sulyok egy kicsit el lőn vetve. Persze a filmek egyik lételeme, hogy bemutassák, mi történik, ha a sulyok elvetődik. Ilyen szempontból jól működik ez a film.

The Silence of the Lambs (1991): Ez elvileg egy ijesztegetős film, de ma már inkább egy gondolatébresztő film arról, hogy mennyit változott a társadalom az elkészülte óta. Azért jó megnézni. Valakivel beszélgettem egyik pénteki pizzázáson és azt mondta, hogy a Keresztapa meg a Szárnyas fejvadász messze túlértékelt filmek. Ez ugyebár egy mostanában népszerű gondolat, mert ezek a filmek lassúbb ritmusúak, több időt szánnak a díszletek bemutatására, a karakterekre, mint kimondottan a cselekményre, aminek gondolom egyik oka az, hogy régebben ez volt a stílus, másképp meg talán nem volt akkora apparátus sűrűbbre szőni a cselekményt mert több mozgó alkatrészt tartalmaz és nehezebb a harmóniát megtalálni egy bonyolultabb gépezetben. A mostani filmekben pont a harmónia hiányzik, hiába egyre bonyolultabbak a filmek cselekményei (ellenpélda mondjuk a Fantom szál). Szóval ilyen szempontból talán a Bárányok hallgatása is már ennek a kornak a gyereke, elég bonyolult a történet, de azért még van idő arra is, hogy egy autóban utazva beszélgessenek a karakterek és görgessék a szálat. De azért a megoldásra már nem igazán marad energia és talán ez a legnagyobb baja ennek a filmnek. Túlontúl véletlenszerű a megoldása egy nagyon jól kicentizett érzelmi háborúban.

65 (2023): Ezt azért néztem meg, mert sci-fi, de semmi igazi sci-fi nincs benne, csak bugyborékoló űrhajók meg dinoszauruszok akik mind meg akarják ölni a főhőst, de neki az a dolga, hogy ne haljon meg a film végére és ezt hozza is. Ha valaki szereti a dínókat, annak ajánlom, én nem különösebben vagyok értük oda. Az implikált kapcsolat a földi valósággal meg ugyanolyan felejtős, mint az a szegény nő, akit ott felejtenek az űrhajóban az elején.

All the Old Knives (2022): Elég jó volt, valami jó kis kémkedős filmet akartunk, ez sajnos nem az, de a két főszereplő rendesen belead apait-anyait, hogy működjön a film és bár kicsit el van húzva, azért nézhető. De azért rendesen feszegeti a határt, hogy lehet-e még kémekről szóló filmről beszélni, vagy csak két szerető félreértéseinek tisztázásáról van szó. Azért ha Linklater ilyen irányba vinné el a nappal kapcsolatos filmjeit, amiben kifogytak az ötletekből, én nézném. :)

Philadelphia (1993): Erről volt egy olyan frappáns gondolatom a film után, de már nem emlékszem rá, pedig nem is volt olyan rég. Túl frappáns volt, valami az evolúcióról és a törvényekről és az érzelmekről és ilyenek. Na majd legközelebb, ha megnézem, hátha eszembe jut, jó kis film ez, bár csak ne lenne egyre időszerűbb megint.

Lady Vengeance (2005): Na itt a rendező bácsi azt mondta, hogy csináljunk művészfilmet a gyilkolászásról, az első fele nagyon jól is működik, bár néha nem tudtam eldönteni, hogy a vágás zseniális vagy már túl sok ahogy a múlt és a jelen egymásba folyik. A vége gyengécske lett, az igazság unalmas sajnos, lehet ezért is vagyunk annyira rácuppanva a fék nyúzra, főként, hogy megengedhetjük magunknak, hogy álomvilágban éljünk. Valahogy fel kéne kutassam, hogy milyen filmek viszik tovább ezt a vágást és meddig lehet még húzni, teljesen zseniális néha.

The Report (2019): Szintén valami kémkedésre vágytunk, de jobban el kellett volna a szinopszist, nem elég a CIA emlegetése. Vicces, hogy valami emlékeim voltak ezzel kapcsolatban, meg persze a szenátor nő utóélete is beárnyékolja egy kicsit a történetet. Jobb lenne, ha kimaradt volna az amerikai politikára való rácuppanásom a narancs képű évei alatt. Még sokkal jobb lenne, ha ennél már nem lenne lejjebb, pedig lesz, mert az apokalipszist nem lehet megállítani, mert másképp csak buborékos háború lenne.

Zene. Zene.

az óráink együtt járnak, járjunk mi is együtt. gondolatban

Megint két gondolat a tuitterről. Úgy látszik, egy sosem elég, de ha kitart a második érkeztéig, akkor papírra kerül.

Az első, hogy a vesztesek írják a történelmet. Ugyanis a nyertesek azzal vannak elfoglalva, hogy kormányozzanak a győzelem után, így a vesztesek (ha még élnek természetesen) megírhatják az elemzést. Ez ugye teljesen szembemegy a józan paraszti ésszel, ami szerint a nyertesek írják a történelmet, de én kezdem egyre komolyabban venni ezt az állítást. A példa is érdekes, Thuküdidész előbb volt hadvezér, mielőtt történetíró lett volna és veszített is csatában (bár a wiki szerint csak nem ért oda időben Amphipolisz védelméhez), amiért száműzték Athénból és mivel tehetős ember volt, jobb dolga nem lett mint történelmet írni. Én spekulálom hozzá, hogy az objektivitás is azért lett a vezérelve, mert az ő terveit is megáldották az istenek, aztán mi lett belőle. Amikor elfordítja az isten az arcát az emberről, az univerzum rá fordítja.

Egyébként ennek a gondolatnak egy következményét/szűkítését már régóta forgatom a fejemben, csak nem akarom leírni, mert ha nem jól csinálom, akkor nagyon félreérthető és arra nincs szükségem.

A második, hogy miért imádják a gyerekek annyira számítógépes játékokat. Most minden szülő sír, hogy a gyermekei nem akarnak kimenni a szabadba, meg nem akarnak csajozni meg autót vezetni meg semmit sem akarnak amit a normális emberek akarnak, csak egyfolytában számítógépes játékokkal játszanának. A megoldás vagy az, hogy nem adnak választási lehetőséget és belekényszerítik őket a "normális tevékenységekbe", vagy elveszik a játékokat remélik, hogy így ők találják meg az utat a "normális tevékenységekhez". Ehhez képest egy fickó azt írta, hogy valójában az egész a szabadságról szól. Annyira körbe van bástyázva a mostani gyermekek élete, a "normális tevékenységek is", hogy inkább választják a játékokat, ahol szabadon dönthetnek (persze következmények nélkül, ami azért eléggé elferdít dolgokat). Én spekulálom hozzá, hogy kár elvárni egy gyerektől, hogy szeressen a természetbe járni, ha nem volt (megfelelő) kert amiben játszhatott a sárban és szaladgálhatott kifulladásig.

Demó.

Zene.

az univerzum, ahogy a Webb látja.

azok a gonosz játékok, mint a gta3.

álmaimban a középkor vissza integet

Feltett a DW egy dokfilmet Erdélyről és hát kb. úgy mutatnak be minket, mintha még mindig a középkorban élnénk, vagy ha nem is ott élünk, oda vágyunk. Hát nem is tudom mit gondoljak erről, egyrészt persze szabadok olyan filmet gyártani amilyent kedvük van, de azért felvet néhány kérdést az, ha egy általam valamennyire ismert témát ennyire másként látnak mások mint én. Vajon mennyire bízhatok meg abban amit olyan témákról nézek, amelyhez nem értek igazán. Mindenesetre gyorsan megnéztünk még két alkotást, egyet az amishokról és egyet Észak Korea új üdvöskéjéről. Érdekesek voltak, de nem tudom, hogy akkor most mi is az igazság. Igaz, az mindig relatív.

Az erdélyi film alá bekommenteltem, hogy én nem ezen a helyen élek, erre valaki lebozgorozott, de már nem látható a kommentje, pedig én nem raportáltam. Vagy lehet csak én nem látom. Már nem is tudom mikor bozgoroztak le utoljára, egyébként annyira nem érdekel, már régóta tudom, hogy a világ tele van olyan emberekkel, akiknek a gondolkodás nem igazán az erőssége.

Egyébként ha már lovak és Kolozsvár, ez a vidió kimaradt. :)

Demó.

Zene.

Friedman kávéfőzőjének kreatív kipurcantása

Az a gondolatom támadt, hogy a kapitalizmus csak akkor működik, ha az emberek nem értik a kapitalizmust. Ha mindenki tökéletesen meg tudná jósolni a munkájának az értékét, maradna még egy kis szelet annak, aki csak a pénzt adja a munka elvégzéséért, mást nem tesz hozzá? Bizonyára van ennek valamilyen fizikai analógiája és modellje, valószínűleg ezért is áll olyan sok fizikus pénzügyi elemzőnek, miután kitanulta a mesterségét. Másképp nem lenne semmi értelme annak ami ebben a cikkben van.

Viszont ahogy a politikai szélső bal és jobb összeér a gyakorlatban, azt hiszem, a gazdasági bal és jobb is összeér majd, mégpedig az algoritmizált gazdaságban. A piac már most is erősen algoritmizált, nemsokára jön a termelés és a szolgáltatás. Hogy mi marad nekünk meg belőle, az maradjon házi feladat.

Demó.

Zene.

Hegedűs a háztetőn (1964)

Megnéztük megint a hegedűsöket a házak tetején, persze csak egy hegedűs volt és a házaknak is inkább a belsejében zajlott a cselekmény mint a tetején, de jól nyomták, szóval hamar elmúlt az a három óra.

Persze én közben azon gondolkodtam, hogy az egész arról szól, hogy az agy különböző részei hogyan szinkronizálódnak és deszinkronizálódnak egymással.

Ugye az életnek az a legfontosabb tulajdonsága, hogy reprodukálni tudja az egyedeket. Az elején még osztódtak a sejtek, aztán amikor már többsejtűek lettek az egyedek, valahogy rájött, hogy szexuális úton jobb egyedek születnek, aztán persze azt a problémát kellett megoldani, hogy hogyan válasszák ki egymást a párok. Ezen a feladaton elmalmozott a természet jópár millió évig, míg aztán az emberhez eljutott az algoritmus, úgy nevezzük, hogy szerelem. Elég nehéz megállapítani az algoritmus paramétereit és működési elveit, de mivel jó mélyre be van kódolva, nem sokat foglalkozunk a működés elvének feltárásával, inkább azon ügyelünk, hogy úgy táncoljunk ahogy ő fütyül, mert másképp sírás-rívás van.

Aztán persze az ember is kezdett megokosodni és úgy döntött, hogy a szerelem algoritmusánál jobb algoritmust tud ő kitalálni, ezért megjelent a házasságközvetítő (előtte meg a családfő döntése), de valahogy ez az algoritmus sem túl nyerő. Pont erről szól ez a mjúzikel, hogyan harcol a szerelem a házasságközvetítő ellen. A részletek persze elég partikulárisak egy népcsoportra és egy történelmi helyzetre, de ez nem egy túl mélyen vizsgálható probléma, legalábbis számomra.

Talán még annyit, hogy miért is veszítették el a házasság közvetítők a pozíciójukat? Valószínűleg a pénz miatt. A kis közösségekre szuboptimális döntések örökös oka miatt. (Persze a nagy közösséget azért előre vitte a pénz, legalábbis most még így gondolom.)

A másik dolog amin gondolkodtam az, hogy a palesztin tejesember vajon hogy viseli, hogy a bombák elszakítják a lányait tőle? Valószínűleg arról is hallani fogunk nemsokára, bár lehet a tévében, nem a színházban.

Demó.

Zene. Zene.

When We Cease to Understand the World (2019)

Érdekes kis könyv volt, voltak dolgok amik ismerősek voltak, de a legtöbb nem, főként a Schrödinger - Heisenberg fejezet. Azért az is érdekes, hogy ami egy író számára érdekes, az a szakma számára nem hogy nem érdekes, de kimondottan mellőzendő. Egy matematikai-fizikai eredményben egyáltalán nem számít az, hogy hogyan jut el az alkotója hozzá, az egyetlen dolog ami számít, az az, hogy mennyire használható a kitűzött feladat megoldására, vagy esetleg a "szépsége", ha nincs közvetlen felhasználási módja. Szóval fogalmunk sincs, hogy a legtöbb tudományos eredmény mögött unalmas seggelés van egy íróasztal mögött, esetleg egy kísérleti berendezés babrálása, vagy meztelen múzsák táncának eredménye egy abszintos éjszaka után. Valószínűleg az előbbi a jellemzőbb, csak erről nem írnak könyveket, mert a múzsák táncának leírása sem igazán tudja átadni az agyban végbemenő folyamatokat amikor egy titokra végül fény derül. Ami azt illeti, én szívesebben olvastam volna zenészek vagy festők vagy építészek történeteit amikor a múzsa homlokon csókolja őket, na de valamiért ez a szerző a tudósokat szereti. A Neumann Jánosról írt könyvét kicsit még jegelem, most valami tudományosabba kezdtem. Azért érdekes lehet ez a könyv azoknak, akiket érdekel a tudomány és az, hogy hogyan készül.

Demó.

Zene.

a zok

Régebben minden jobb volt. Amikor valami rossz történt és hárítani kellett, az emberek isteneket találtak ki, akik haragosak voltak és törtek-zúztak. A mostani politikusok még csak ki sem tudnak találni valami eredetit, mindenért Brüsszel, a migránsok, a transzok, a zsidók és az időjárás a hibás. Elég unalmas banda.

Demó.

Zene. Zene.

mesterkélten intelligens hírek

Egy évvel ezelőtt tettem ezt a jóslatot, miszerint egy év múlva menni fog a nyelvmodelleknek az ítéletkalkulus. Sajnos semmi olyan tweetbe vagy hírbe nem botlottam bele, amely ezt bizonyította volna, rákerestem arra is, hogy propositional calculus language models, de nem úgy tűnik, hogy bárki is azt állítaná, hogy megoldotta, szóval nem jött be a jóslatom. Még szerencse, hogy nem fogadtam senkivel. De akkor lehet jósolni, hogy egy újabb év elég lesz hozzá. Egyébként ez egy fontos dolog lenne, bár én úgy gondoltam, hogy valamilyen hibrid rendszerrel oldják meg először, lehet, hogy a puristák direktbe támadják és ezért nem jött össze.

2019-ben meg írtam, hogy fogadtam egy láda sörben, hogy 5 év alatt összejönnek az önjáró autók. Hát ezt sajnos elbukom, szerencsére közben rájöttem, hogy ki is az a N. M. így valamikor majd viszek neki egy láda sört. Az orvosos fogadásom sem áll túl jól egyelőre, de azért nem kell aggódni még, pont most az NVIDIA főnöke kezdett mesélni a mesterséges intelligencia által végzett gyógyszer tervezésről.

A mai nagy hír viszont az, hogy Zukk bejelentette, hogy 350000 darab H100-as gput vesz a mesterséges intelligenciát kutató részlegük számára, ami valami felfoghatatlan ugrás, nekem kicsit gyanús is. Ha azt vesszük, hogy mondjuk a májkroszoft sas szuperszámítógépe amit 0.5 exaflopra taksálnak csak 15000 darab ilyen gput tartalmaz, ez a 350000 annak 23.3-szorosa, ilyen nagyot nem szoktak ugrani azért még az it óriások sem. Ja, és arról se feledkezzünk meg, hogy egy ilyen gpu 30000 dollárba kerül, 10.5 milliárd lenne a számla és mivel az NVIDIA minden legyártott darabot simán el tud adni, nem hiszem, hogy komoly diszkontot adnának. Persze lehet, hogy a Zukk tényleg ennyire komolyan gondolja a mesterséges intelligenciát, azt is mondta, hogy nyílt forrásúvá akarja tenni, ha összejön az általános mesterséges intelligencia. Nem mintha a pór népnek lenne min futtatnia azt. :)

Egyébként, még ha nem is kimondottan csak kutatásra használják azt a sok gput, hanem mondjuk futtatják rajtuk a felhasználók igényeit kielégítő mesterséges intelligencia feladatokat is (mondjuk amikor feltöltenek egy képet, ellenőrizni kell, hogy nincs-e rajta valami ejnye-bejnye dolog), gondolom a maximális terhelés (főként most a választások eljövetelével) legalább duplája az átlagos terhelésének a rendszernek, szóval ha csak a felét használhatják kutatásra átlagosan, már az is eszméletlen ugrás. Egy olyan rendszeren a gpt6-ot is be lehet valószínűleg simán tanítani, lehet megpróbálják átcsalni az ópenéjájt, vagy legalábbis néhány embert, akiknek nem jött be a tavalyi vezércsel.

Azt hiszem, simán maradhatok idén a mest. int. hírek kommentálásánál, a politika és a gazdaság a béka segge alatt lesz.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

Szöveg.

úgy múlik el 2500 év mint a pillanat

Nem semmi, a dípmájnd bejelentette, hogy alkottak egy olyan rendszert, ami képes megoldani a nemzetközi matematika olimpia mértan feladatait nagyjából aranyérmes szinten. Az a legérdekesebb, hogy a rendszer használ mind neurális hálót, mind régi jó mesterséges intelligenciát, ami egy szimbolikus tétel bizonyító. Az igazán érdekes dobás az, hogy automatikusan generálnak egy csomó véletlenszerű tétel, azt megszűrik és betanítják a hálónak, hogy megtanulja belőle az érdekes szerkesztéseket és a rendszer gyakorlatilag azt csinálja, hogy amikor a szimbolikus rendszer elakad, akkor kér egy segédszerkesztést a neurális hálótól és annak segítségével folytatja a megoldást, illetve ha megakadt, akkor eldobja és újat kér. Nagyon hasonló ez a működés az első go programjukhoz, csak itt a monte carlo keresést a tétel bizonyító helyettesíti, a háló meg generálgatja a bejárni érdemes hipotéziseket. Mint megannyiszor, valamiért ezek a hálók képesek tanulni jó heurisztikákat ilyen bonyolult keresési terekben is.

Ezért is olyan fontos ez az eredmény szerintem. Ugyanis ha megnézzük, az AlphaGo és a MuZero között mindössze négy év telt el. Márpedig az AlphaGo volt az emberfeletti Go játékos, ami még szupervizált módon volt tanítva és használt keresést, csak úgy mint ez az AlphaGeometry, míg a MuZero egy teljesen neurális modell volt, aminek még csak azt sem mondták meg, hogy mik a játék szabályai amit játszik, csak játszatták magával (először persze az előző Go programokkal, amíg kicsit belejött) és egy külső megfigyelő mondta, hogy szabad azt csinálni amit akar, vagy nem, és hogy nyert vagy veszített. Szóval ennyire általános tanulással is képes volt a világ legjobb Go és sakk és egyéb játékosává válnia, egy nap (és rengeteg számolás) alatt.

Ugyanígy lehetne ezt az aktuális rendszert is tanítani arra, hogy a következő generációs rendszereket felügyelje. Persze el lehet filózni azon, hogy van-e lényeges különbség az egyes probléma területek között, mármint a matematika meg a Go között, de szerintem ha csak az emberi szintet tűzzük ki célul, akkor ha egyik területen véges időn belül le tudjuk nyomni az emberi képességeket, akkor nagy valószínűséggel hasonló időn belül a másik területen is képesek leszünk rá, elvégre az emberi agy nem különbözik (amennyire most tudjuk) nagyon az egyes területek művelői között. Szóval akkor jön az AlphaMathematics 4 év múlva, ami megveri a legjobb diákokat is? Akár még fogadni is mernék rá, ugyanis van még egy adu a kezemben, mégpedig az, hogy egyből nyílttá tették a program forrását, szóval most rengetegen cuppanhatnak rá erre a területre, ha érdekesnek találják, márpedig szerintem sok infós srác akar beinteni a matekes havereiknek azzal, hogy okosabb programot írnak náluk. Meg persze lehet párhuzamosan fejleszteni a matematika sok-sok területét és időnként megnézni, hogy mennyire segít az, ha integrálják a rendszereket.

Szóval 4 év múlva már nem kell félni a matek háziktól, megoldja a gép. Egyébként szerintem valószínűleg az infó házit is megoldja akkorra. Az igazi kérdés az, hogy mikor jut el oda a rendszer, hogy a munkásember munkáját is megoldja, de ezzel most nem foglalkozunk.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

két gondolat bánt engemet a reggeli kávé után

Az első, amelynek "spontán" pattant ki a fejemből: ha az emberek nagy része elveszti a munkáját a számítógépek miatt, akkor talán receptívebbek lesznek arra az ötletre, hogy a politikusok is veszítsék el a munkájukat egy olyan rendszer miatt ami bizonyíthatóan jobban szolgálja a közjót mint ők.

A másodikat a tuitteren olvastam (itt a link, de nem tudom meddig él): Oroszországnak nincs értelme konvencionális háborút vívnia a nyugattal, főként mivel Ukrajnában olyan nehezen mennek a dolgok, viszont az atomháború teljesen más tál tészta. Az arról szól, hogy ki ijeszt rá jobban a másikra, hogy elmegy a falig és mivel a nyugat elég megosztottnak és félősnek mutatkozik még Ukrajna megsegítésében, lehet, hogy ez kedvet ad az oroszoknak egy atomháború megvívásához aminek a nyitánya lehetne akár egy kelet európai NATO tagállam közepes méretű városának atomozása (amit persze további atomozás követne ha jön a válaszcsapás). A nyugat jelenleg vesztésre áll ebben az elméleti konfrontációban, ami nagyon nem jó jel.

Demó.

Zene. Zene.

Insta.

az örök tűz táplálásának elviselhetetlen könnyűsége

Nincs nagyon miről írnom, illetve bizonyos témát elkerülök, meg más témákat is. Jó dolgok bizonyára történnek, de én vagy nem tudok róluk, vagy nem ütik meg a szintet, vagy nem értem őket, vagy hosszabb távon fejtik majd ki a hatásukat.

Még mindig gondolkodom a könyvön amiről legutóbb írtam. Ha akarom, mindenhol megtalálom a témáját, mint hívő ember Istent.

Azon filózom, hogy milyen lehetett az az élet, amelyben minden reggel az ember felélesztette a tüzet ami az ősei lelkét táplálta, minden étkezéskor rájuk gondolt, ha kilépett a házból, az ő segítségüket kérte, hogy a baj elkerülje a napi teendők alatt.

Annyi mindent súghatott a természet a fülébe, miért pont ezt az életet súgta a fülébe. Valószínűleg persze azok, akiknek mást súgott a természet a fülébe, egyszerűen kihaltak egy idő után, pedig lehet, nekik az igazságot súgta a fülébe, de ők nem értették.

A legmisztikusabb dolog amit el tudok képzelni az az, hogy az ember már halott, csak nem tud róla. Mindig is leginkább az érdekelt, hogy hogyan lehet meghatározni az igazi állapotát az embernek, hátha már halott, nem kéne elpazarolni az időt ami még hátra van neki.

Aztán megtanultam, hogy nem csak az embereknek van élete, de a gondolatoknak is. Csak az emberrel ellentétben, a gondolatok fel tudnak támadni. Néha igazából csak tetszhalottak, mint az örök mécsesben tovább élő prytaneum.

Van valami vonzó a tűzben, amit az ősök belénk égettek, de nem tudták mekkora tudunk egyszer még rakni. Hét évig fog szállingózni a hamu.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

The Ancient City (1864)

Ezt a könyvet Lexnek ajánlotta Marc Andreessen amikor a podcastján beszélgettek és nekem érdekesnek tűnt az összefoglaló, hogy a régi vallásról szól, ami még a családokra szorítkozott és az ebből következő társadalmi rendről.

Aztán nekifogtam olvasni és nagyon bejött, de megszakadt az olvasás és valahogy nem sikerült folytatni. Viszont azért ebben a rövid kis vakációban sikerült befejezni. Sajnos szokás szerint nem hiszem, hogy tudok írni valami jót róla, pedig jó lenne népszerűsíteni ezt a könyvet, mert nekem nagyon új gondolatokat és folyamatokat indított el a fejemben, talán másokéban is.

Nem tudom mióta vagy miért, de engem érdekel az, hogy mikor ismerek meg egy gondolatot, ami aztán meghatározó lesz a fejemben valamilyen időszakban és kontextusban. Lehet, hogy olyan lassú változásokat ér el, hogy nehéz megmondani a kezdetét a változásoknak. Valahogy sosem az van, hogy egyik nap rájövök, hogy mostantól másképp gondolok valamire, inkább az van, hogy kikopik a régi gondolat és az új helyettesíti észrevétlenül (bár van ellenpélda is). Úgy érzem, ez a könyv is át fog szervezni sok mindent a fejemben, most már tudatosan dokumentálhatom a folyamatot, amennyire sikerül és amennyire nyakon csípem.

Van például az a gondolat, hogy néha a bizonyítékok pont az ellenkezőjét állítják annak amit gondolunk. Ezt a következő történettel szokták illusztrálni.

A második világháborúban statisztikákat készítettek arról, hogy a bombázásból visszatérő repülőgépek hol sérültek az ellenséges légvédelem által és a fenti ábrát kapták. Erre az okos mérnökök azt mondták, hogy akkor itt meg kell erősíteni a repülők páncélzatát, hogy ne sérüljenek. A még okosabb kolozsvári születésű zsidó statisztikus viszont azt mondta, hogy pont ott kell megerősíteni a páncélzatot, ahol nincs golyó ütötte lyuk, mert attól nem jönnek vissza a gépek, míg a tapasztalt sérülések nem elég komolyak ahhoz, hogy ne tudjon a repülő visszatérni. És milyen igaza volt, elég ránézni a képre és látszik, hogy a pilótafülke és a motrok nem viselik jól a golyók ütötte lyukakat.

Sajnos már nem emlékszem, hogy mikor találkoztam ezzel a gondolattal először, jó lett volna emléket állítani neki. De az biztos, hogy jól beégett az elmémbe, ezzel az elvvel felvértezve fogtam neki ezt a könyvet elolvasni. Kiegészítve még azzal, hogy általában nem ismerjük a fogalom alakját se, amibe szurkáljuk az elménk villáit, meg abban sem lehetünk biztosak, hogy a folyamat véget ért amiről gondolkodunk, az, hogy most elhúzott felettünk a repülő, nem jelenti azt, hogy nem fog hamarosan kifogyni a benzinből és lezuhanni a következő domb mögött.

Na jó, vágjunk bele, mert megint kezdek kifogyni a szuflából.

Szóval a könyvben gyakorlatilag arról van szó, hogy az írott történelem előtti szokások megjelennek az írott történelem lapjain, de nem mint a mozgató rugók, inkább mint az emberek szokásai, amelyeket már nem értenek, de folytatnak, mert megszokták. Mivel a szerző bizonyára figyelmesen végigolvasta az ókor jelentős leírásait, főként a görög és római szerzők tollaiból, felfedezte ezeket a szokásokat, amelyekből rekonstruálta a megelőző kor vallását és szokásait. Egy kicsit érezhető, hogy modern fogalomrendszerbe helyezte a következtetéseit, ami felett egy kicsit eljárt már így is az idő, pl. amikor arról beszél, hogy az ókori ember nem volt képes felfogni az isten egyetemes jellegét, kicsit azért mosolyogtam, de szerencsére csak nagyon kevés ilyen beszólás van, másrészt a kereszténység megjelenésével véget is ér az értekezés, szóval meg tudta tartani a távolságot a szerző a témától.

Szóval már az elején beledob a mély vízbe, két lényeges hipotézise van, az egyik az, hogy az őskori ember szerint a holtak tovább éltek a föld alatt, főként a temetési helyük közelében és ott komoly befolyással voltak a dolgok menetére, de ki lehetett engesztelni őket áldozattal és mindenféle varázslatos szövegekkel. Már nem emlékszem, hogy ez a két hipotézis csak hipotézis, vagy szöveges bizonyíték is van rájuk, de nagyjából ebből a kettőből le lehet vezetni a teljes vallást, jogot, politikát és szokásrendszert ami ezt az időszakot jellemezte. Mégpedig a vallás a családra alapult, az istenek (ez itt nem jó szó, de ezt használja) az ősök voltak, akik folyton beszóltak, ezért ki kellett őket engesztelni, de amikor a családfő meghalt, ő is bekerült a sorba. A jog alapja a primogenitúra volt, azaz a legidősebb fiú örökölt mindent, a többieknek csucsu és mivel ő volt aki az istenekkel tartotta a kapcsolatot, teljhatalma volt, akár meg is ölhette a családja egyéb tagjait. A jog és a törvény viszont csak egy családra vonatkozott, tehát a halál és a családból való elűzés egyenlő tehernek bizonyult. Minden ember csak egy családhoz tartozhatott, csak egyetlen vallást tisztelhetett, ezért a házasság azt jelentette, hogy az egyik vallás ki kellett bocsássa a lányt és egy másik be kellett fogadja, ami persze komoly procedúra volt. Ja igen, minden házban volt egy tűzhely, amin az ősöknek szentelt tűz égett, amely örökké kellett égjen, ha kialudt, az magával vonta az istenek haragját. A tulajdon természetesen a családfőé volt és az ősök sírja körüli területet jelentette és egyébként senki nem akarta eltulajdonítani a földet, mert egyrészt magára vonja az ottani istenek haragját, másrészt nem is kommunikálhatott azokkal az istenekkel, hisz nem ismerte a velük való kommunikáció módját, amit a legnagyobb titokban kellett tartani. A föld elvétele a család kiirtását is jelentette, egyesek azért megpróbálták elrabolni a földet védő isteneket és a saját szolgálatukba állítani, de ha ezt nem csinálták jól, akkor utána biztos a bosszújuk levét itták a jövőben.

Na és erre épült fel a város, amikor összeálltak a családok és egy közös őst kezdtek tisztelni. A városnál nagyobb szervezeti egységet lehetetlen volt felépíteni, mert meg voltak győződve arról, hogy minden város istenei utálják egymást és mindenkinek a vesztét kívánják, aki nem az ő családjukhoz tartozik. Egyedül a rómaiaknak sikerült ezen túllépni, ők ugyanis integrálták a legyőzötteket és nem elpusztították. De persze ez is már csak akkor, amikorra ez a rendszer már kezdett idejét múlttá válni. Ennek meg az volt az oka, hogy a népesség mindig két részből állt, a családosokból, akik hittek ebben az ős vallásban és a többiekből, akik egyrészt legyőzöttek voltak, vagy szolgák. Mindenesetre a második csoport gyorsabban növekedett mint az első és ezért egyfolytában jogokat követelt, amelyekhez egyébként nem volt joga, mert mindig csak a város és az azt alkotó családokon belül volt érvényes a törvény és a jog. De azért kellett kezdeni velük is valamit, mert sokan voltak és komoly gazdasági erőt képviseltek (főként a pénz megjelenésével, amit már nem a földből vezettek le, szóval nem kellett az istenek beleegyezése a használatához, mint minden más jelentősebb eseményhez) és így szépen a régi vallást és régi jogot felcserélte lassan az új jog és erre építettek egy új vallást is, ami egyetemesebb volt. De a politikai berendezkedés még mindig a régi rendszerre épült, az ősi családok voltak az arisztokrácia (a patriciánusok Rómában) míg a többiek a köznép (a plebejusok Rómában, végre megértettem ezt a különbséget, ötödik osztályban csak annyit tanultam meg, hogy ez a két osztály volt) amely a királyokat, illetve Görög országban a tirannusokat választották, hogy képviseljék az érdekeiket az arisztokráciával szemben.

Hmm, most egy kicsit egyszerűsítek már, nincs kedvem tovább írni. A kereszténység szétválasztotta a hitet a politikától (legalábbis egy időre) és ezzel véget ér a történet. Az én bejegyzésem is túl hosszúra nyúlt már, ajánlom a könyvet mindenképpen, nekem nagyon érdekes volt, szerintem még fogok néha hivatkozni rá, csináltam is egy címkét: ancient_city.

Demó.

Zene. Zene.

2023

Hát elértünk az év utolsó bejegyzéséhez is. Régebben úgy gondoltam, hogy ebbe a bejegyzésbe valami olyasmi kéne kerüljön, ami az év összefoglalója, de főként a változásoké, meg főként gondolati síkon, ha év közben nem írok arról, hogy merre voltunk, vagy hány tábla csokit ettem, akkor bizonyára ide sem akarok írni róla. Csakhogy ez az éves filozófiai összefoglaló elég kemény dió, ezért mindig lemondok róla amikor nekifogok írni a bejegyzést, most azt a kifogást találtam, hogy azért nem lesz ilyen, mert semmi jó gondolatom nem támadt a világgal kapcsolatban ez után az év után. Persze, azt is hozzá kell tenni, hogy azért jó, hogy még élünk, relatív jólétben és békében, csak ügyelni kell, nehogy valaki meggurucsálja a dolgot.

Szóval akkor inkább mégis számadás lesz, a számokat amúgy is szeretem.

Most nem lesz havi bontás, mindenesetre 142 bejegyzés lesz a blog idei archívumában.

Twitter és Insta még mindig nem téma annyira, hogy belenézzek a használati statisztikáimba, valamennyit ott is működtem, de teljesen véletlenszerű az egész és nem is igazán fontos számomra, főként a Twittert bármikor el tudom képzelni, hogy megszűnik, mert a Muszka rossz lábbal kel fel az ágyból. Mindkettő hasznos, a Twitterre még mindig eléggé rá vagyok cuppanva, de inkább csak mint fogyasztó, nem mint termelő, kár lenne ha új információforrást kéne találnom, egy ideig bizonyára nem is találnék ilyen jót meg tömöret, talán sose, de nagyon nem lenne más választásom, mint beletörődni. A Mastodon kábé hasonló, csak azt napi 2-3 percre nyitom ki, nem is pörgetem teljesen végig. Azért vannak jó dolgok ott is, csak nem annyi.

Jótúbra tettem 4 rendes vidiót, kettőt a játékomról, egyet a tó körüli sétámról, egyet meg demoscene témában, egy klasszikus román demót tettem fel 97-ből, mert nem volt megtalálható a jótúbon. Rövidekből viszont volt nagy termés, 82 darabot tettem fel idén. Ezek leginkább arról szólnak, hogy ha megyünk valamerre, akkor megörökítem néhány műemlékkel az utazás emlékét, de vannak még tortás vidiók is, ugyanis minden tortáról amit E süt, készül egy vidió, meg karácsonyfák is, meg egyéb butaságok. De azért kezdek ellustulni, a Iulius Mallnál a karácsonyfáról nem tudtam olyan vidiót lőni, hogy ne legyenek nagyon rajta emberek és későn meg lusta voltam kimenni, szóval nem lesz vidió. Meg van olyan utazásunk is, amiről nincs vidió, főként lustaság miatt. Semmi célom nincs ezekkel a vidiókkal, csak az, hogy talán valakit érdekel most, hogy merre járunk, vagy majd pár év múlva érdekes lesz, de ezek elég vékony motivációs erők, lehet, nemsokára nagyon megcsappan ezeknek a vidióknak a száma.

Ja igen, a blogba linkeltem egy csomó demót a 90-es évekből, tök jó volt megnézni egy csomó régi demót. Jövőre a 2000-es évek első évtizede kerül (az szerintem 2009-ben ért véget) terítékre. Néha azért megszegtem ezt a szabályt, bár csak az első linknél, meg a doom-os bejegyzésnél tudok róla (az elsőnél még nem gondoltam ki ezt, hogy a 90-es évekből (és talán néhányszor a 80-as évekből) válasszak demót, a doom bejegyzésnél meg nem lehetett kihagyni a doom-ban készült demót). Lehet, hogy néha ismétlődött is a linkelt demó, csak relatív későn kezdtem el vezetni a listát azzal, hogy mit tettem már, meg gyakran nem volt odavaló, mert nem ugrott be semmi elég hamar ami releváns lett volna. Mindenesetre élveztem ezt a játékot, még folytatom amíg kedvem van hozzá.

Az a baj, hogy nagyon nem látom, miért lenne jobb a következő év mint az idei, de szeretnék azért jó dolgokról is írni, ezért mindig eldöntöm, hogy semmi politika, semmi gazdaság, semmi éghajlatváltozás, de aztán csak akad valami olyan esemény, amiért megszegem a szabályt. Az sem olyan könnyű, hogy az ember eldönti, hogy úgyis megyünk a pokolba, kár aggódni az út hosszán, ha fix a vége, de azért néha nem tudom megállni, hogy hőbörögjek a hülyeségen. Van még amit csiszoljak a zenemen.

Hát ez ennyi most, reméljük a következő év jobb lesz, bár én inkább ez ellen fogadnék, ha lehetne, de minek egyébként?

A legjobbakat, mindenkinek.

Demó akkor. Demó most.

Zene. Zene. Zene.

filmek

Ebben a hónapban sem sikerült valami sok filmet megnézni, na de majd legközelebb. Most egy kicsit összecsapom a gondolatokat, még egy másik bejegyzés is dukál ennek a hónapnak a végére.

The Winter King (1. szezon): Egyre jobban szeretem a jó régi időkben játszódó sorozatokat, bár azért mindig próbálok figyelni, hogy ha a beszéd azért a jelenkornak megfelelő, azért a cselekmény meg a motiváció, meg a dinamika azért ne legyen már jelenkori. Meg persze a díszlet meg a ruhák. Utóbbi szempontból jól teljesít ez a sorozat, meg az Artúr király legendáját is újraértelmezi eléggé, hogy érdekeljen az, hogy a különbségek az elején milyen hatással lesznek a sztori végére. Nem mintha nagy specialistája lennék Artúr királynak, de azért valamennyire érdekel a téma. Akit szintén érdekel, annak ajánlom, de nekem mondjuk a Britannia jobban bejött, igaz, ott sokkal nagyobb teret kapnak a druidák, amelyek nekem is a kedvenc szereplőim, khm... Merlin... khm... khm... De ha nem folytatják, nem esek két sékbe.

The Green Knight (2021): Ez megint Artúr király, dicsérték ezt a filmet, gondoltam megnézem, de nem jött igazán be. Igaz, nem is hallottam Sir Gawain és a Zöld Lovag történetét, így utólag átfutottam, de a rendező által behozott változtatások súlyát nem értem, mivel nem rágódtam még sosem az eredeti történet mondandóján. Persze, lehet nem is az a lényeg, hogy Sir Gawain túlél-e vagy sem a végén és hogy ki kinek jár túl az eszén, vagy, hogy hány csók csattan a zöld torony előtti kastélyban, vagy ki a boszorka. A lényeg az, hogy a sors és a bors gyakran együtt jár. Talán ha egyszer rácuppanok az Artúr király témára, sorra kerül még egyszer, de azért a Mamoru Oshii féle Avalon-ból azt hiszem többet értettem, pedig az sem egy könnyen emészthető falat, de azt fogom előbb újranézni.

Sárkány és papucs (1989): Ha már Artúr király, akkor ez a magyar rajzfilm is megért egy újranézést, mert ez volt nekem az első élményem a témával. Talán máig is a kedvenc feldolgozásom, bár azért jó régen volt, hogy utoljára láttam. Azért a poénok még mindig működtek és ha az ember komoly gondolatokat akar szőni a történetből, arra is van bőven lehetősége és talán egyszer eljutok oda is, hogy megértem az animációs kánonra történő kikacsintásokat is, mint pl. a varázsló inasának javított változatát (ugyebár ha egy nő mos fel varázserővel, az biztos jobban megy, mint ha egy férfi (nekem Miki egér mindig is férfi volt)).

L. A. Confidential (1997): Abban sem vagyok biztos, hogy láttam anno ezt a filmet, most jó volt nézni mindenesetre, pont a kellő mennyiségű akció és expozíció volt benne, legalábbis szerintem. Mondjuk az azért vicces, hogy a két mellékszereplő került a poszterre és ugyebár már nem is igazán tudom, hogy Spacey elvtárs a cancel milyen fázisában is van. Én azért szeretném, ha visszajönne a filmvászonra. Jó lenne még több ilyen, talán egy hajszálnyival kevesebb halottal.

Crisis (2021): Ezt azért néztük meg, mert Gary Oldman szerepel benne, mást nem is tudtam róla. Annyira nem nagy dobás és ezek a több szálon játszódó filmek néha nagyon szét tudnak esni, ez nem esett nagyon szét, de szerintem nem is igazán tesz neki jót az, hogy három történet van egybe gyúrva, még ha kettő össze is ér a végén, minden nagyon mechanikus és kiszámítható. Talán ez a legnagyobb baj, nincs egy milligramm szüszpansz se. Azért ha valakit érdekel az opioid krízis, meg lehet nézni, de azt hiszem, jobb lett volna ha a dokfilmet nézzük meg, a The Crime of the Century-t. Egyébként az is fent van az HBO-n, csak nekünk most nem hiányzik a meztelen valóság.

The Tender Bar (2021): Jó kis film volt, kedves is, nem sok mindenről szól, de nézhető és végre átlagos emberek átlagos élete is elég az átlagos célok eléréséhez.

Children of Men (2006): Ezt is jó régen láttam már, tényleg a legjobb dolog a filmben a hosszú snittek és a teljesen hihető hajszálon múló megmenekülések. Értem én, hogy nagy munka volt ezt megcsinálni látványban is és a történetet is szétfaragni (gondolom a könyvben inkább az események filozófiai mélysége van kifejezve és nem az, hogy az egyik fickó egy másodperccel maradt le arról, hogy elkapja a jókat, vagy két másodperccel él tovább annál amikor utoljára látjuk a képernyőn, utána már csak a por száll a helyéről). Most abba nem akarok belemenni, hogy menekültek meg remény, meg ilyenek, az 2006-ban még sci-fi volt, most meg már a valóság.

Zene.

ha nem elég a 8 bitted, toldd megg egy lépéssel

Van itt ez a vidió, egy fickó mesél benne angolul (néha pár román szót betűzve) a jugoszláviai 8 bites játékok korszakáról, azaz nagyjából a 80-as évekről, meg egy kicsit Romániáról is. Kicsit nyers a fickó stílusa, de vicces, hogy valamennyire illik az akkori érzésbe az előadásmódja. Akkor sem értettünk mindent, de kiegészítettük a fantáziánkkal.

Örvendek, hogy volt annyi eszük, hogy fölvegyék az előadást, aki nem teszi ezt meg, az hiába is ad elő, minden nappal feleződik az információ.

Demó.

Zene.

Zene.

Drónos.

Árvizes.