csütörtök, január 25, 2024

Hegedűs a háztetőn (1964)

Megnéztük megint a hegedűsöket a házak tetején, persze csak egy hegedűs volt és a házaknak is inkább a belsejében zajlott a cselekmény mint a tetején, de jól nyomták, szóval hamar elmúlt az a három óra.

Persze én közben azon gondolkodtam, hogy az egész arról szól, hogy az agy különböző részei hogyan szinkronizálódnak és deszinkronizálódnak egymással.

Ugye az életnek az a legfontosabb tulajdonsága, hogy reprodukálni tudja az egyedeket. Az elején még osztódtak a sejtek, aztán amikor már többsejtűek lettek az egyedek, valahogy rájött, hogy szexuális úton jobb egyedek születnek, aztán persze azt a problémát kellett megoldani, hogy hogyan válasszák ki egymást a párok. Ezen a feladaton elmalmozott a természet jópár millió évig, míg aztán az emberhez eljutott az algoritmus, úgy nevezzük, hogy szerelem. Elég nehéz megállapítani az algoritmus paramétereit és működési elveit, de mivel jó mélyre be van kódolva, nem sokat foglalkozunk a működés elvének feltárásával, inkább azon ügyelünk, hogy úgy táncoljunk ahogy ő fütyül, mert másképp sírás-rívás van.

Aztán persze az ember is kezdett megokosodni és úgy döntött, hogy a szerelem algoritmusánál jobb algoritmust tud ő kitalálni, ezért megjelent a házasságközvetítő (előtte meg a családfő döntése), de valahogy ez az algoritmus sem túl nyerő. Pont erről szól ez a mjúzikel, hogyan harcol a szerelem a házasságközvetítő ellen. A részletek persze elég partikulárisak egy népcsoportra és egy történelmi helyzetre, de ez nem egy túl mélyen vizsgálható probléma, legalábbis számomra.

Talán még annyit, hogy miért is veszítették el a házasság közvetítők a pozíciójukat? Valószínűleg a pénz miatt. A kis közösségekre szuboptimális döntések örökös oka miatt. (Persze a nagy közösséget azért előre vitte a pénz, legalábbis most még így gondolom.)

A másik dolog amin gondolkodtam az, hogy a palesztin tejesember vajon hogy viseli, hogy a bombák elszakítják a lányait tőle? Valószínűleg arról is hallani fogunk nemsokára, bár lehet a tévében, nem a színházban.

Demó.

Zene. Zene.

Nincsenek megjegyzések: