filmek

Ebben a hónapban sem sikerült valami sok filmet megnézni, na de majd legközelebb. Most egy kicsit összecsapom a gondolatokat, még egy másik bejegyzés is dukál ennek a hónapnak a végére.

The Winter King (1. szezon): Egyre jobban szeretem a jó régi időkben játszódó sorozatokat, bár azért mindig próbálok figyelni, hogy ha a beszéd azért a jelenkornak megfelelő, azért a cselekmény meg a motiváció, meg a dinamika azért ne legyen már jelenkori. Meg persze a díszlet meg a ruhák. Utóbbi szempontból jól teljesít ez a sorozat, meg az Artúr király legendáját is újraértelmezi eléggé, hogy érdekeljen az, hogy a különbségek az elején milyen hatással lesznek a sztori végére. Nem mintha nagy specialistája lennék Artúr királynak, de azért valamennyire érdekel a téma. Akit szintén érdekel, annak ajánlom, de nekem mondjuk a Britannia jobban bejött, igaz, ott sokkal nagyobb teret kapnak a druidák, amelyek nekem is a kedvenc szereplőim, khm... Merlin... khm... khm... De ha nem folytatják, nem esek két sékbe.

The Green Knight (2021): Ez megint Artúr király, dicsérték ezt a filmet, gondoltam megnézem, de nem jött igazán be. Igaz, nem is hallottam Sir Gawain és a Zöld Lovag történetét, így utólag átfutottam, de a rendező által behozott változtatások súlyát nem értem, mivel nem rágódtam még sosem az eredeti történet mondandóján. Persze, lehet nem is az a lényeg, hogy Sir Gawain túlél-e vagy sem a végén és hogy ki kinek jár túl az eszén, vagy, hogy hány csók csattan a zöld torony előtti kastélyban, vagy ki a boszorka. A lényeg az, hogy a sors és a bors gyakran együtt jár. Talán ha egyszer rácuppanok az Artúr király témára, sorra kerül még egyszer, de azért a Mamoru Oshii féle Avalon-ból azt hiszem többet értettem, pedig az sem egy könnyen emészthető falat, de azt fogom előbb újranézni.

Sárkány és papucs (1989): Ha már Artúr király, akkor ez a magyar rajzfilm is megért egy újranézést, mert ez volt nekem az első élményem a témával. Talán máig is a kedvenc feldolgozásom, bár azért jó régen volt, hogy utoljára láttam. Azért a poénok még mindig működtek és ha az ember komoly gondolatokat akar szőni a történetből, arra is van bőven lehetősége és talán egyszer eljutok oda is, hogy megértem az animációs kánonra történő kikacsintásokat is, mint pl. a varázsló inasának javított változatát (ugyebár ha egy nő mos fel varázserővel, az biztos jobban megy, mint ha egy férfi (nekem Miki egér mindig is férfi volt)).

L. A. Confidential (1997): Abban sem vagyok biztos, hogy láttam anno ezt a filmet, most jó volt nézni mindenesetre, pont a kellő mennyiségű akció és expozíció volt benne, legalábbis szerintem. Mondjuk az azért vicces, hogy a két mellékszereplő került a poszterre és ugyebár már nem is igazán tudom, hogy Spacey elvtárs a cancel milyen fázisában is van. Én azért szeretném, ha visszajönne a filmvászonra. Jó lenne még több ilyen, talán egy hajszálnyival kevesebb halottal.

Crisis (2021): Ezt azért néztük meg, mert Gary Oldman szerepel benne, mást nem is tudtam róla. Annyira nem nagy dobás és ezek a több szálon játszódó filmek néha nagyon szét tudnak esni, ez nem esett nagyon szét, de szerintem nem is igazán tesz neki jót az, hogy három történet van egybe gyúrva, még ha kettő össze is ér a végén, minden nagyon mechanikus és kiszámítható. Talán ez a legnagyobb baj, nincs egy milligramm szüszpansz se. Azért ha valakit érdekel az opioid krízis, meg lehet nézni, de azt hiszem, jobb lett volna ha a dokfilmet nézzük meg, a The Crime of the Century-t. Egyébként az is fent van az HBO-n, csak nekünk most nem hiányzik a meztelen valóság.

The Tender Bar (2021): Jó kis film volt, kedves is, nem sok mindenről szól, de nézhető és végre átlagos emberek átlagos élete is elég az átlagos célok eléréséhez.

Children of Men (2006): Ezt is jó régen láttam már, tényleg a legjobb dolog a filmben a hosszú snittek és a teljesen hihető hajszálon múló megmenekülések. Értem én, hogy nagy munka volt ezt megcsinálni látványban is és a történetet is szétfaragni (gondolom a könyvben inkább az események filozófiai mélysége van kifejezve és nem az, hogy az egyik fickó egy másodperccel maradt le arról, hogy elkapja a jókat, vagy két másodperccel él tovább annál amikor utoljára látjuk a képernyőn, utána már csak a por száll a helyéről). Most abba nem akarok belemenni, hogy menekültek meg remény, meg ilyenek, az 2006-ban még sci-fi volt, most meg már a valóság.

Zene.