Ritkán adatik meg mostanában az, hogy egy régi hiedelmeimet újraértékeljem. Ez is a blog egyik feladata, régebben azt hittem a fő feladata, hogy azt örökítsem meg, hogyan változik a gondolatvilágom. Aztán persze soha nem azok lettek a maradandó gondolataim amikről írtam is. De a tegnap volt egy ilyen változás és ma leírom.
Tegnapig azt hittem, hogy az, hogy a magyarok kitartottak mindkét világháborúban a német szövetségesek mellett, valami nagy és dicső gesztus volt, de ahogy most látom a konzervatív eliteket, inkább csak a vezetők butasága volt, akik nem akartak "arcot veszíteni" és ezért mentek végig az úton, amiről valószínűleg tudták, hogy óriási károkat fog okozni a hazájuknak, de ők megússzák az elszámoltatást. A konzervatív elitek még mindig úgy gondolják, hogy érdemes meghalni egy ideáért, de valahogy mindig másokat küldenek halálba érte. Ez nem változott.
Az, hogy szerintem érdemes-e meghalni egy ideáért, a bejegyzés titkos záradékának lesz a tartalma.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése