Most a transtelex került sorra a hülyítési listán, igaz, valószínűleg fordították az agerpressről a cikket (arhív), de azért kikérhették volna a gemini véleményét, mint én tettem:
A cikk alapvetően egy szakértői (Dumitru Chisăliță, az Intelligens Energia Egyesület elnöke) véleményt és piaci mechanizmust mutat be, de több ponton is leegyszerűsíti vagy félrevezetően tálalja az energiaárak alakulásának okait.
Íme, hol és hogyan beszél „félre” vagy ad hiányos képet a cikk:
1. A „marginal pricing” (határárazási rendszer) démonizálása
A cikk azt sugallja, hogy a jelenlegi európai uniós (és romániai) nagykereskedelmi árszabályozási modell valami igazságtalan anomália: „ha a fogyasztás fedezéséhez egy drágábban működő gázerőmű áramára is szükség van, akkor a víz-, atom- és naperőművek is ugyanazon a magasabb piaci áron értékesíthetik az áramot”.
Miért félrevezető?
Ez a határár-alapú (pay-as-clear) piacműködés a liberális energiapiacok alapköve, és racionális gazdasági logika mentén működik. Ha a legolcsóbb erőművek (víz, atom) gyártanák le az összes áramot fix, alacsony áron, az hamar kimerítené a kapacitásaikat, és nem lenne piaci ösztönző a drágább, de biztonsági tartalékként elengedhetetlen gáz- vagy csúcserőművek fenntartására vagy építésére.
Emellett a megújuló- és atomerőművek magasabb bevételeire szükség van ahhoz, hogy fedezzék a gigantikus kezdeti beruházási költségeiket (CAPEX). Ha az atomerőművek nem kapnának piaci árat a termelésükért, akkor az állami költségvetésnek (az adófizetők pénzéből) kellene folyamatosan szubponálnia őket, ami végső soron ugyanúgy a lakosságnál csapódna le más adók formájában.
2. Az energiaszektor szétszedése (privatizáció/részvényesítés) mint fő bűnös
A cikk azt állítja, hogy a 2000-es évek eleji átszervezés (amikor a különböző erőműveket önálló cégekké szervezték) a fő oka a magas számláknak, mert a vállalatok a saját profitjukra ha hajtanak, és nem az országos rendszer összehangolt kezelésére.
Miért félrevezető?
A vertikálisan integrált állami monolitok (mint amilyen a régi rendszer volt) sokkal kevésbé hatékonyak, mint a piaci versengő cégek. A monopolhelyzetben lévő állami óriások gyakran pazarlóak, korruptak és lassan modernizálódnak.
Az, hogy a Hydroelectrica vagy a Nuclearelectrica különálló, tőzsdén is jegyzett cégként működik, kifejezetten átláthatóbbá tette a működésüket, és profitot termel (amelynek jelentős része állami tulajdonon keresztül vagy osztalékként amúgy is visszafolyik az államkasszába). A probléma nem ott van, hogy önálló cégek, hanem hogy a román állam korábban elkésett a hálózatfejlesztésekkel, és a lakossági árplafonok, illetve a szabályozási környezet bizonytalansága torzította a piacot.
3. Az olcsó termelés és a lakossági számla hamis szembeállítása
A cikk arra futtatja ki a narratívát, hogy „az olcsóbb energiatermelésből elsősorban a vállalatok húznak hasznot, miközben a fogyasztóknak továbbra is magas összegeket kell fizetniük”.
Miért félrevezető?
Romániában az elmúlt években (egészen a nemrégiben lezárult árplafon-kivezetési folyamatokig vagy azok átalakításáig) a lakossági árakat mesterségesen, állami támogatásokkal és ársapkákkal fogták vissza. Sőt, sokszor a román lakossági fogyasztók az egyik legalacsonyabb árat fizették az EU-ban, miközben a piaci realitások mást mutattak.
A végső fogyasztói számla nemcsak magából az áram áramtőzsdei árából áll, hanem nagy részben a szállítási és elosztási tarifákból, valamint az adókból és zöld bizonyítványokból. Ha a számla drága, annak gyakran nem az erőművek profitéhsége az oka, hanem az elavult hálózatok fenntartási és felújítási költsége, amit a disztribúciós cégek hárítanak át a fogyasztókra.
Összegzés
A cikk egy populáris narratívát erősít meg: azt sugallja, hogy van egy „gonosz piaci rendszer”, ami miatt a lakosság nem élvezheti a saját természeti kincsei (víz, atom) áldásait. Valójában a romániai energiaszámlák magasságát sokkal inkább a hálózati infrastruktúra elmaradottsága, a geopolitikai gázárak ingadozása, az adóterhek, valamint a piac átmeneti szabályozási sokkjai határozzák meg, nem pedig önmagában az a tény, hogy az erőműveket külön cégekbe szervezték húsz évvel ezelőtt.
Demó.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése