a strigulák húzásának elviselhetetlen könnyűsége

Évente egyszer én is részt veszek egy istentiszteleten. Az a vicces, hogy mostanában nagyon élvezem, mert egyből bekapcsol az agyam a prédikációban az ősvallással párhuzamokat kereső módba és mindig találok rengeteg csámcsogni valót. Mindig abból indulok ki, hogy ugyebár az ősvallásban a családfő volt az isten, ez alakult át aztán a városok isteneivé és később az univerzális istenné, ezek a folyamatok persze szépen egymásra rakódtak és bizonyos szempontból még ma sem értek véget, még ha a terminológia meg is változott és néha újabb okokat találtunk ugyanazoknak az elveknek a megtámasztására.

Most pl. arra gondoltam, hogy ez az elszámoltató isten, aki a végtelen idejét azzal tölti, hogy véges számú ember véges hosszú életében a véges csetlések-botlások és jótétemények rubrikáiba húzza a strigulákat nagyon úgy hangzik, mintha egy családfő a népes számú rabszolga/cselédség minőségének biztosítását strigulák húzásával oldotta volna meg és ezt sikerre vitte volna. Lehet akkor még nem volt meg az a bölcsesség, hogy amit nem mérsz, nem tudod kontrollálni, de az lehet megvolt már, hogy csak három botlás után érdemes kivégezni a szolgát és esélyt kell neki adni, hogy a rossz strigulákat letörölhesse bátor és jó cselekedetek által. Érdekes, hogy az ókorban a harctéri gyilkolás volt a legerkölcsösebb dolog amit (szabad) ember elművelhetett, lehet, a szolgák gyilkolászásával gyakorolták azt, hogy végig tudják nézni ahogy egy emberből lassan eltűnik az élet. Ezért is építették a rabszolgák az univerzális vallást ennek pont az ellentettjére, az került a legmagasabb polcra, akit brutálisan kivégeztek mondvacsinált okokból és ezt ő eltűrte. De aztán amikor azt kellett eldönteni, hogy mit is csináljon az az univerzális isten, akkor visszagondoltak arra, hogy milyen jó is volt az a főnök, aki a strigulákat húzta. És így húzza az isten a strigulákat azóta is, fáradhatatlanul.

Aztán a pap a közösségről is beszélt, tiszta marxizmus volt, lehet ezt már írtam is, de van egy olyan sejtésem, hogy a vallás és a marxizmus egyszer még összeér, ahogy a szélső bal és jobb is összeér. Aztán E mondta, hogy ezt már az ő nagyapja is mondta, amikor kicsit felöntött a garatra (persze más szavakkal).

Na most abbahagyom, lesz még pár ilyen bejegyzés, ha nem felejtem el azt amin filóztam az alatt az egy óra alatt.

Egyébként még azon is elgondolkodtam, hogy kéne járni többször istentiszteletre (a miséken túl kevés a prédikáció a befektetett időből, a rituálé meg nem érdekel, mert nem hiszek benne), de lehet, csak simán olvashatnék prédikációs könyvet is, elvégre évszázadokon keresztül gyűltek fel a legjobb gondolatok a bibliai történetekkel kapcsolatban, elég jól kicsavartak már minden csepp metaforát belőlük. Persze talán az eredeti műveket is olvashatnám most így, új fejjel.

Zene. 

ha nem szereti a kacsasültet akkor kacsa

A keresztény tízparancsolatban melyik a legfontosabb parancsolat? Én azt hiszem, hogy a Ne ölj!

A szabad akaratot tagadó vallásban is a legfontosabb következtetés az, hogy nem szabad ölni, hiszen a bűnös nem felelős a tettéért, a helyzet körülményei, a személy teljes fejlődése magzati kortól, a társadalom amiben élt, stb. mind közrejátszottak abban. Sőt, te sem vagy felelős a döntésért, ha meg akarod őt példásan büntetni és könnyen úgy találhatod magad, hogy már nem értesz egyet a régi döntéseddel, márpedig mindent ki lehet javítani, de a halottat már nem lehet feltámasztani.

Érdekes, hogy teljesen különböző premisszákból ugyanarra a következtetésre lehet jutni, talán csak nem etikus attraktornak tetszik lenni? 

Zene. 

megfeszítették, meghala és eltemették. harmad napon feltámada

Ha Jézusnak igazán szabad akarata lett volna, akkor előbb feltámadott volna és csak utána hal meg, ellentétben azzal ahogy az isteni esszenciával nem rendelkező emberek szokták csinálni.

Egyébként aki nem a legnagyobb béklyót látja a legnagyobb hatalomban, az nem alkalmas annak gyakorlására.

Ezt Jézus tudta, a hívei egyre kevésbé tudják, pedig egyre nagyobb hatalmuk van.

(és itt ér véget az a programunk amikor bemutattuk, hogy a szerző kiment 10000 lépést sétálni és szabadon engedte az elméjét, hogy nyargaljon mint a csikó a zöld gyepen)

Zene.

mese minta, mintamese

A jótúb ajánlott egy vidiót Spinoza istene: miért hitt benne Einstein címmel? Megspórolom nektek (a valószínűleg AI által generált) 40 percet és egy mondatban összefoglalom: Spinoza egy XVII. századi Amszterdamban született portugál zsidó üvegcsiszoló volt aki szeretett filozofálni és addig csűrte-csavarta az eszét míg kiötlötte, hogy Isten és a világ csak egyek lehetnek és hát ez nem tetszett a kor embereinek meg vallási vezetőinek meg filozófusainak ezért nem nagyon értékelték a gondolatmenetét, de lassan beérik a világ rá.

Szóval akkor így hitt Einstein Istenben (nekem mindig kicsit gyanús volt ez az állítás, de elfogadtam, hisz senkinek nem lehet mindenben igaza, főként nem embernek). Azaz, sehogy, a világegyetemben hitt, meg abban, hogy az a dolgunk, hogy megértsük. Meg valószínűleg akkor a (klasszikus) szabad akarat hiányában is. Azért gyújtott rá egyből amikor kilépett a tüdőkórházból.

Demó. 

Zene. 

AI. AI. AI. AI.

szabad vagy félreérteni a szabadságot

Furmányos dolog ez a szabad akarat, az egész egy átverés, de annyira jól kellett megcsinálni, hogy senki ne vegye észre a turpisságot. Na de mostanában már egyre többen észreveszik és így lehet gondolkodni a furmányosságán is.

Szóval aki fogékony az univerzum ezen üzenetére, az azt hallja, hogy én vagyok minden, rajtam kívül semmi nincs, én pedig egy determinisztikus, de előrejelezhetetlen rendszer vagyok. Csinálj ezzel az információval amit akarsz, higgy amiben akarsz, hisz te is én vagyok, a végtelen variációjába ahogy az atomokat szervezem, beleférsz úgy ahogy vagy. De ne feledd, az atomjaidat csak kölcsön kapod, régebben más élőlényekbe szerveződtek és eljön az a pont amikor tovább kell add őket, hogy más élőlények és élettelen dolgok is létrejöjjenek egy időre belőlük. Hogy mi lesz az iterációk végén? Egyesek azt hallják, hogy a nagy csend, az energia átalakul egy statikus anyagba, amit most még nem tudunk felfogni. Mások azt hallják, hogy megint nagy bumm következik és kezdődik az egész elölről. Téged annyira nem érdekel ez a téma, inkább csak a jótúbon hallgatod a zenét ahelyett, hogy a papír és ceruza zsizsegéséből a jövő zenéjét próbáld kifürkészni, de ez is teljesen rendben van, hisz ez is én vagyok. Igazából minden teljesen rendben van, ha azt akarod hinni, hogy én ítélkezem feletted, hát hidd azt, ez is csak pillanatnyi hóbort az emberiség tagjai között, volt már sok más és lesz még sok más. A lényeg az, hogy izegj-mozogj, mert itt van ez a rengeteg energia az univerzumban és el nem tűnik, csak egyre-másra átalakul.

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

a jó és a rossz közötti véletlen séta elviselhetetlen könnyűsége

Volt most egy érdekes projekt, a bun (jávaszkript applikáció szerver) alkotója mesterséges intelligenciát használva portolta a kódját (1 millió sort) zigből rustba, mindössze egy hét alatt. Ez is érdekes diszkussziókra adott okot a tuitteren, ami a legérdekesebb számomra az, hogy ezeknek a programozó mesterséges intelligenciáknak a használata (én nem használom őket, a jókra nincs pénzem, a butákat meg azért nem használom, hogy mondhassam, hogy AI nélkül írtam a játékot) most olyan, mint ahogy én elképzeltem valamikor a varázslást. Mindenféle varázsigékkel teli dokumentumokat rakosgatnak be az emberek a feladat specifikációjába és ha jó varázsigét használtak, akkor jó munkát végez a mesterséges intelligencia, ha meg nem, akkor nem. Ráadásul a különböző gyártók által gyártott mesterséges intelligenciák olyanok mint a vallások, az a varázsszó, ami működik az egyik mesterséges intelligenciával, nem működik a másikkal. Szerencsére ezek a vallások nem fenyegetnek örök kárhozattal ha az ember vált közöttük, vannak akik egyszerre több vallást is vallanak és tesztelik azt, hogy melyik hogyan old meg egy-egy feladatot. Néha hónapokra leragadnak egy vallásnál amíg valaki be nem bizonyítja, hogy a másik vallás most sokkal jobb eredményeket ad.

A kérdés csak az, hogy mikor lesz mindebből tudomány? Mert egyébként tudományra alapul az alapréteg, a teszteket megismételhető módon végezzük nagy mintán, de mégis teljesen kiszámíthatatlan, hogy egy bizonyos újszerű feladatra hogy fog reagálni a rendszer. Sajnos ez ilyen univerzális gép territórium már, teljesen univerzális megoldás soha nem lesz, de olyan, ami már elég jó mindenre ami egy átlag programozónak kell jöhet egy hét múlva, de lehet, hogy száz évet kell rá várni. Mennyire átlagos egy átlagos programozó, ez a következő kérdés?

Valakinek már lassan formalizálni kéne a tudomány tudományát.

Zene. 

a lényeg

Ma odáig gubancolódtak a gondolataim, hogy úgy gondoltam a (keresztény) vallásra, mint azon eszme közvetítőjére, hogy a világot egy és csakis egy szabályrendszer (Isten) vezérli. A vallás többi része csak sallang, amivel el lehetett adni ezt a gondolatot az ősvallást (a családfő az Isten, nála nagyobb csak a város alapítója) hívő és az ősvalláson kívül rekedt ókori tömegeknek. Valami, ami elég ismerős és érthető volt és lehetővé tette a stabil növekedést a titkos üzenet terítésére. Majd egyszer eljön valaki (vagy valami) ami a sallangot tovább egyszerűsíti és konzisztenssé teszi. Addig mindenkinek jó bolyongást kívánok az öntudat útvesztőiben.

Zene.

hinni, enni, inni

Ha mindketten hiszünk a csokitorta létezésében, akkor hogy lehet az, hogy nem hiszünk mindketten Isten létezésében?

mi a pénz istenének a teste és miért a bigmek?

A vallás jövőéről. Én azt hiszem, a hit valami nagyon elemi emberi tulajdonság, amit most éppen a vallás tart fogva, de ezt nem hinném, hogy sokáig így marad. Nekem már így is kicsit fura, hogy az emberek hisznek Istenben, pedig ma már tudunk olyanokat csinálni, amit csak az istenek tudtak régebben, mint pl. megnézni mi történik a bolygó másik oldalán, sőt beszélni azokkal akik ott élnek, halottakat feltámasztani (bizonyos keretek között), halálos betegségeket gyógyítunk és minden nap csirkehúst ehetünk anélkül, hogy láttunk volna egy élő csirkét egész életünkben, acélszörnyekkel túrjuk a földet és az emberek az égben járnak (pontosabban ülnek). Az istenhit utolsó bástyája a mennyország, de amikor az embereket fel tudjuk majd tölteni a digitális túlvilágba, a vallási mennyország nem nagyon lesz már népszerű. Ugyanis a vallás egy szociális konstrukció amit a szülők átadnak a gyermekeiknek, de amikor az egyik gyereket megkérdik, hogy hol vannak a nagyszülők és azt mondja, hogy a mennyországból nézik őt nagy szeretettel, a másik meg azt mondja, hogy a digitális túlvilágban és mindig segítenek a házi feladat megoldásában és amikor az apukájuk mérges rájuk, akkor megkérik őket, hogy meséljenek neki az ő csintalan tetteiről, hogy egy kicsit puhítsa meg a szívét, szóval nem tudom meddig tud a vallás mennyországa versenyezni a digitális túlvilággal. És egyszer majd eljön az a pillanat is, amikor a digitális túlvilágban élők visszatérhetnek a földre biológiai formában is.

Lehet, hogy 100 év múlva jön el ez a világ, de az is lehet, hogy csak 50, most még nehéz mérni ennek az exponenciális folyamatnak a bázisát, rendesen zaj határon belül van még, azt hiszem, de ha nem nyírjuk ki magunkat, akkor egyszer tuti eljön.

Az biztos, hogy engem egyre inkább érdekel az a valami, aminek a vallás a mostani megjelenési formája, de azt is tudom, hogy vallásháborúkba bocsátkozni ma már igencsak kontraproduktív. 

Zene. Zene. Zene.

AI. 

a lelki békéhez a nagy nemzeti parkolóház mögött vezet az út

A napokban avatták fel az új ortodox katedrálist Bukarestben, ami egyébként állítólag a legnagyobb ortodox katedrális a világban. Eléggé középkori tempó, de hát ha itt tartunk, akkor itt tartunk, kár a szekeret ütni ha nem húz a ló. Egyébként remélem, valami jó is kisül a dologból, ha kinéznek a honatyák a parlament ablakán és meglátják a katedrálist, hátha nem lopnak és hazudnak olyan sokat. Mostanában nagy haszna lenne ennek. Kezdhetnék mondjuk azzal, hogy nem parttalan vitákat folytatnak, hogy mit jelent az igazságosság a minimálbér növelésével kapcsolatban, hanem készítenének egy tanulmányt a hatásáról és az alapján döntenének, hogy emelik vagy sem. Aztán vitázni lehet a modellről, de legyenek végre a döntések számokkal alátámasztva, amelyekre később is lehet hivatkozni.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. 

a peloponnészoszi ingyen ebédek alternatív költségeiről

Ma fogant meg először az a gondolat a fejemben, hogy az átlagos amerikai demokrata szavazó valószínűleg ugyanannyira liberális mint amennyire keresztény az átlagos republikánus szavazó.

egy patkószög miatt az ország lelki egyensúlya elveszett

Nincs nagy kedvem blogolni, de ennek most pillanatnyilag az is oka, hogy jó dolgok történtek mostanában, amelyekről viszont nem írok, mert személyesek (az igazán jó dolgok mindig személyesek?). A külvilág viszont szép lassan a vesztébe rohan, de nagyon nem érzem magaménak, hogy minden kis botladozást dokumentáljak. De valamiről mégis kell írni, szerencsére a fejemben mindenféle gondolatok fogannak és halnak el, néha ha valamit érdekesnek találok és relevánsnak is a jelenre, akkor születhet belőle bejegyzés. Én még abban a fázisban vagyok, amikor nem riaszt el a fehér mező a képernyőn amit tele kell pötyögni, inkább arra kell koncentrálnom, hogy minél kevesebb karakter kerüljön oda, de valami gondolat is legyen a karakterek mögött. Hát igen, vannak annak előnyei, ha az ember csak hobbiból nyomogatja a gombokat, bezzeg amikor munkából kell nyomogatnom a gombokat, akkor jobban meggondolom a dolgokat és mégis mindenféle buta csapdába béfutok (lásd a játékom).

Szóval a mai gondolat az, hogy a vallások egy kicsit elrontották a dolgot, amikor felosztották a dolgokat bűnös és nem bűnös dolgokra. Mivel a vallás alapvetően antiimperialista (illetve a túlvilági impérium elsőbbségét hirdeti), ezért hyba volt az irigységet bűnnek titulálni, hiszen az a közösségi evolúciós kényszerként jött létre azért, hogy a földi impériumokat bedöntse. Mostanában a szemünk előtt dolgozik.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Csajkovszkij. Zene.

AI. 

doomban keresztelt testvéreim, csipogás gyün

Kezdtem a tuitteren tesztelgetni a mesterséges intelligenciájukat azzal, hogy mit gondol egy-egy bejegyzésről. Néha egészen érdekes dolgokat produkál, tudományos cikkeket idéz (jó, lehet, hogy nem létezőeket, de legalább tudományosan hangzó hipotéziseket vizsgálnak a hipotetikus cikkek).

Szóval belefutottam egy bejegyzésbe, miszerint vallás mindig lesz és kíváncsi voltam, mi a véleménye erről a mesterséges intelligenciának és egészen intelligens véleménye volt. És akkor jött a felismerés, hogy valószínűleg a mesterséges intelligencia fel fogja váltani a vallást. Na nem (csak) azért, mert jobban megmagyarázza az élet értelmét, hanem egyszerűen azért, mert sokkal hozzáférhetőbb. A vallás is leginkább a közvetítőin keresztül kerül be az életünkbe, bár úgy gondolom, hogy van az embernek prediszpozíciója rá (vagy fogalmazhatjuk úgy is, hogy a nagyobb embercsoportok kialakítása jó stratégia volt bizonyos evolúciós nyomás kiegyenlítésére), de senki sem születik egy-egy vallás ismeretével, meg kell azt tanulni könyvekből, vallás órán, misére járással, stb. Na, ezeknél a dolgoknál sokkal jobban hozzáférhető egy csetbot, aki szintén mindenre tud (néha légből kapott) választ adni. Persze, a vallások is készíthetnek majd csetbotokat, de nem tudom mennyire fognak azok tudni versenyezni azokkal, amelyeknek nem mindenre az a válasza, hogy a dolgok azért történnek így, mert Isten szeret bennünket.

Persze, nem hinném, hogy akikben már kialakult egy erős hit, azok váltani fognak, de szerintem néhány generáción belül tuti megtörténik a váltás. Amúgy sem hinném, hogy mesterséges intelligencia nélkül lesz még néhány generáció, az éghajlatváltozás kipusztít mindent aminek nem elég napi pár kalória az élethez.

Itt közben ment a zene és bejött ez a Beyond Sunrise és folytatásai klipp és milyen kár, hogy Linklater képtelen volt kitalálni valami jó folytatást. Lehetne egy új mértéke a szuperemberi szintű mesterséges intelligenciának, ha jó folytatást tudna ajánlani egyes filmekhez. Aztán pár év múlva majd le is generálja. Tényleg, vicces lesz, ha a vidiógenerálás hamarabb lesz megoldva mint a forgatókönyv generálás. Nagyon durván fejlődik a vidiógenerálás, én úgy látom 1-2 év múlva már menni fog egy egész film generálása, persze az jó kérdés, hogy mennyire fog a betanult filmekhez hasonlítani, valószínűleg egészen új vizuális stílust még nem fog tudni, bár ki tudja, a ghiblifikációs hullám után nem lepne meg, ha ez sem lenne komoly akadály.

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI.

Jó cikk a magyarországi akkugyártásról.  

ahol egy processzort és egy gput beledugtok egy alaplapba a nevemben, ott vagyok én

Én egyébként hiszek a mennyországban, csak úgy képzelem el, hogy ha az emberiség nem nyírja ki magát a következő 100 évben és a technológia odáig fejlődik, hogy az emberek agyát fel lehet tölteni már egy jó nagy számítógépbe és akkor az fogja a kis elektromos jeleket tenni-venni, amelyeket most az agyunk tesz-vesz és ettől hisszük majd, hogy élünk és öntudatunk van. És ha olyan emberekkel szeretnénk interakcionálni akik már nem érték meg a felöltést, akkor majd szépen generál a számítógép nekünk egy olyan embert, részben a mi saját elképzeléseinkből, részben a fellelhető publikus és privát adatokból azokról az emberekről. Az emberek amúgy egyszerre nagyon kiszámíthatóak (a nagy okos számítógép számára, amely nagyon sok adattal fog rendelkezni) és nagyon kiszámíthatatlanok is (a többi ember számára) és ezt kihasználva majd mindenki elégedett lesz azzal amit a gép generál (vagy ha nem, akkor majd nem generál elégedetlenséget). Ja igen, és nem kell majd meghalni benne, esetleg néhány évmillióra deprioritizálják a folyamatot ami szimulál téged és szépen alszol a merevlemezen. Na és persze az egészbe ugyanannyi beleszólásod lesz, mint abba, hogy megszületsz. Egyesek eldöntötték, hogy a több ember jobb, majd mindet összegyűjtik a számítógépbe mint lepkéket a borkánba.

Ja igen, szóval ez nem eredeti gondolat, ez a szimulációs hipotézis, egyesek szerint már most ebben élünk, én úgy vagyok vele, hogy az én életemre irreleváns az, hogy szimulációban élek most vagy sem, a kérdés, hogy mi jön az életem végén.

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

a pofozkodó filozófusok nem mennek a szomszédba

Úgy gondolom, hogy amikor az ember kap az élettől egy pofont, akkor erősödik az Isten hite. De ha az ember a saját maga butaságából fut bele egy pofonba, akkor mi történik? Csökken a hite?

Zene.

szent sütemény a vallások receptes könyvéből

Jézus igazából egy dolgot csinált igazán jól. Nem azt, hogy Isten fia volt, azok sokan voltak, mindenféle városi és családi istenek rengeteg fia téblábolt mindenfelé és az, hogy univerzális az az Isten, nem igazán értették, hiszen tízig sem tudtak sokan elszámolni, méghogy végtelenig. Azt sem, hogy csodákat tett, hiszen akkoriban hemzsegtek a csodák, ugyanis a csodák a megértés hiányának a szüleményei. Azt csinálta jól, hogy feláldozta magát a hitéért, tudta, hogy csak így lesz súlya, gyakorlatilag keresztre kellett feszíttesse magát. Virágvasárnap nélkül nincs nagypéntek. Áldozat nélkül nem megy. A játékírás sem. Na jó, talán még volt egy dolog, mégpedig, hogy nem hagyott biológiai utódot, akin aztán számon lehetett kérni a tanítás értelmezését.

Demó.

Zene. Zene.

mert úgy szerette a milka tehén a friss zöld füvet, hogy koevolválta mellé a kakaóbabot, hogy minél több tejcsokit gyárthassunk

Az van, hogy jó volt egy kicsit pihentetni a blogolást. De gyakran azért is írtam, mert valami gondolat elszórakoztatott, azt nem fájt tovább gondolni blogírás közben, mint egyébként sok mást. Sajnos ezeknek is vége szakadt, de most úgy döntöttem, hogy ezeket mégis csak le kéne írni, mert ez jó nekem, legalább is egy rövid időre.

Szóval én ritkán gondolkodom Istenen és valláson, de néha azért megteszem, most úgy jött ki a lépés, hogy azon gondolkodtam, hogy miért olyan a vallás mint a csoki. Kifejtem.

Szóval szerintem a dolog úgy kezdődött, hogy az evolúció rájött, hogy érdemes az édes dolgokat szeretni, mert sok állat gyorsan tud a különféle cukrokból energiát kinyerni. Aztán (bár igazából nem tudom, hogy előtte, közben, vagy utána, nem is igazán tudom olyan nagyon összehasonlítani a komplexitását a két mémnek, szerintem nem annyira egyértelmű, mint aminek látszik) arra is rájött, hogy az állatoknak érdemes öntudatot is adni. Az ember azt gondolja, hogy nagyon ritka az öntudat az állatvilágban, de szerintem ha komolyabban megvizsgáljuk a dolgot, lehet, rájövünk, hogy mégsem annyira ritka, csak kicsit másképp kell értelmezni sok-sok állat esetében, mint ahogy azt magunknál tesszük, pl. szerintem a szárnyasoknak mind van öntudata és amikor visszük a tyúkot levágni, ő is imádkozik az istenéhez, hogy fogadja el a lelkét és bocsásson meg a bűneinek. Aztán az öntudatra épült a szabad akarat illúziója, ezzel még szerintem a legtöbb ember rendelkezik. (Bár nem a mostani témához kapcsolódik, de pl. a belső hang illúziója már úgy tűnik csak az emberiség felének van meg, és az evolúció persze nem állt meg, csak átment a mémek birodalmába, ott azért már nincsenek domináns jegyek).

Szóval az ember fogta az édes dolgok szeretetét és elkészítette a csoki receptjét. Ugyanígy fogta a szabad akarat illúzióját és elkészítette a vallás receptjét. Mindkettő papírra van írva, mindkettő jó nekünk, ha megfelelő mennyiségben fogyasztjuk, de ha túltoljuk, akkor káros. Mindkettőnek vannak feltétlen hívei, akik rendesen túlzásokba esnek. A csoki mellé rendes kaját kell fogyasztani, másképp hamar véget érünk, a vallás mellé kell a tudomány is, mert nélküle a közösségre vagyunk utalva, ami jó kérdés, hogy még meddig marad stabil. És ahogy nem mindenki szereti a csokit, úgy nem mindenki képes hinni Istenben sem, a genetika azért mégis uralkodik a kultúra felett. Én szeretnék hinni abban, hogy mindenkinek megvan a helye a világban, de ez mostanában egyre kevésbé népszerű vélemény.

Bizonyára, ha tovább törném a fejem, más párhuzamokat is találnék, de ebből most ennyi elég. A lényeg az, hogy egy kicsit azért mégis visszatérek a blogoláshoz, de csak olyan témákról fogok írni, amelyek jól esnek nekem, nem kell azon gondolkodni, hogy ezen gondolatok fényében miért nem leszek remete vagy öngyilkos.

Demó. Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

Jesus Christ Superstar (1971)

Tegnap este megnéztük a JKS-t.

Az elején nagyon lesokkolt az, hogy mennyire falcsul hangzott az énekesek kiejtése, ugyanis angolul énekeltek. Valahogy a magyarok és az angol kiejtés leginkább csodálatosan inkompatibilisak, pedig a magyar nyelvben sokkal több hang van, fonetikusan messze lepipálja az angolt, valószínűleg itt tényleg az oktatáson múlik a dolog. De hogy miért kellett az angolt forszírozni, arról fogalmam sincs.

Egyébként ez nekem is nagyon megfejthetetlen rejtély, miért zavar néha annyira a csapnivaló kiejtés, máskor meg egyáltalán, pl. ez a Jászvásári csoport nagyon sok Queen feldolgozást nyom és bár a Queen nagyon szívem ügye, mégsem zavar ahogy rengeteg női hang csavargatja Freddie eredeti énekeit.

Na jó, szóval az ének végig fájt.

A zene jó volt, a hangosítás nem volt toppon, de azért működött nagyjából.

Amiért én igazából mentem, hogy gondolkozzam arról, hogy Jézus mit tett hozzá az előző valláshoz amivel egyesíteni tudta a sok kis vallást, arra sajnos nem igazán került sor, mert ez egy modern feldolgozása az eredeti történetnek, a hangsúly teljesen át van tolva a történetvezetés modern értelmezésére. A Jézus eredeti történetében leginkább tényleg csak neki meg Júdásnak van ágenciója és a tetőpont is a Ghetsemane kertben van, persze nekünk anno nem így tanították és nem is biztos, hogy ez a lényeg, de ahogy most gondolkodom én a történetekről, ez így műxik. A szöveg is arról szól, hogy az emberi-isteni létben rejlő ellentmondást hogyan próbálja meg megérteni az ember, de persze a mai ember.

A temesvári öngyilkos programozó lány esete kapcsán beszélgettünk pont most E-vel, hogy hogyan szűrődik be a mindennapokba a vállalati kultúra, hogy most a jó definíciója az, hogy "exceeding expectations" (azaz meghaladja az elvárt szintet), elég nagy fless volt hallani ezt Jézus szájából amint Istennel vitatkozik. Valahogy nem irigylem az angolokat, hogy nekik már 71-ben téma lett az, hogy hogyan is lehetünk jók a modern világban.

Szóval nem azt kaptam amit vártam, de azért most még meg fogom párszor hallgatni, most éppen a magyar verzió szól a fülembe, de nem jobb mint az angol, pedig ha nagyon akarnak a magyar fordítók csodát tudnak művelni bármilyen eredeti szöveggel (bár az azért jó poén, hogy ennek a csúcsa a Frédi és Béni fordítása, a My Fair Lady csak sokadik a sorban, most így első hallgatás után a magyar JKS nincs fent a listán).

A rendezés elég érdekes volt, bár lehet, csak nekem nincs túl nagy tapasztalatom rockoperákkal színpadon, azért a Tim Minchines verzió tovább gondolta kicsit a dolgokat.

Igazából leginkább egy gondolattal maradtam az egészből, amelyet itt forgattam a fejemben míg ezt írtam. Jobb lenne nem leírni, de úgysem számít amit én ide írogatok. Ahogy a dolgok most állnak, lehet Hitlerről készül kétezer év múlva ilyen rockopera. Elég kiszámíthatatlan, hogy kit tagad meg és kit emel fel a nép, főként, ha a fúrkászók jól végzik a munkájukat. Szerencsére engem egyre kevésbé fenyeget az örök élet.

Ja igen, és a legjobb poén, ami elhangzott, az "until I change my mind", azaz amíg meg nem gondolom magam. Ez a jelen univerzális gondolata, legalább annyira, mint kétezer éve az, hogy jóban kell lenni Istennel.

Angolul. Magyarul. Film részletek (1973).

The Ancient City (1864)

Ezt a könyvet Lexnek ajánlotta Marc Andreessen amikor a podcastján beszélgettek és nekem érdekesnek tűnt az összefoglaló, hogy a régi vallásról szól, ami még a családokra szorítkozott és az ebből következő társadalmi rendről.

Aztán nekifogtam olvasni és nagyon bejött, de megszakadt az olvasás és valahogy nem sikerült folytatni. Viszont azért ebben a rövid kis vakációban sikerült befejezni. Sajnos szokás szerint nem hiszem, hogy tudok írni valami jót róla, pedig jó lenne népszerűsíteni ezt a könyvet, mert nekem nagyon új gondolatokat és folyamatokat indított el a fejemben, talán másokéban is.

Nem tudom mióta vagy miért, de engem érdekel az, hogy mikor ismerek meg egy gondolatot, ami aztán meghatározó lesz a fejemben valamilyen időszakban és kontextusban. Lehet, hogy olyan lassú változásokat ér el, hogy nehéz megmondani a kezdetét a változásoknak. Valahogy sosem az van, hogy egyik nap rájövök, hogy mostantól másképp gondolok valamire, inkább az van, hogy kikopik a régi gondolat és az új helyettesíti észrevétlenül (bár van ellenpélda is). Úgy érzem, ez a könyv is át fog szervezni sok mindent a fejemben, most már tudatosan dokumentálhatom a folyamatot, amennyire sikerül és amennyire nyakon csípem.

Van például az a gondolat, hogy néha a bizonyítékok pont az ellenkezőjét állítják annak amit gondolunk. Ezt a következő történettel szokták illusztrálni.

A második világháborúban statisztikákat készítettek arról, hogy a bombázásból visszatérő repülőgépek hol sérültek az ellenséges légvédelem által és a fenti ábrát kapták. Erre az okos mérnökök azt mondták, hogy akkor itt meg kell erősíteni a repülők páncélzatát, hogy ne sérüljenek. A még okosabb kolozsvári születésű zsidó statisztikus viszont azt mondta, hogy pont ott kell megerősíteni a páncélzatot, ahol nincs golyó ütötte lyuk, mert attól nem jönnek vissza a gépek, míg a tapasztalt sérülések nem elég komolyak ahhoz, hogy ne tudjon a repülő visszatérni. És milyen igaza volt, elég ránézni a képre és látszik, hogy a pilótafülke és a motrok nem viselik jól a golyók ütötte lyukakat.

Sajnos már nem emlékszem, hogy mikor találkoztam ezzel a gondolattal először, jó lett volna emléket állítani neki. De az biztos, hogy jól beégett az elmémbe, ezzel az elvvel felvértezve fogtam neki ezt a könyvet elolvasni. Kiegészítve még azzal, hogy általában nem ismerjük a fogalom alakját se, amibe szurkáljuk az elménk villáit, meg abban sem lehetünk biztosak, hogy a folyamat véget ért amiről gondolkodunk, az, hogy most elhúzott felettünk a repülő, nem jelenti azt, hogy nem fog hamarosan kifogyni a benzinből és lezuhanni a következő domb mögött.

Na jó, vágjunk bele, mert megint kezdek kifogyni a szuflából.

Szóval a könyvben gyakorlatilag arról van szó, hogy az írott történelem előtti szokások megjelennek az írott történelem lapjain, de nem mint a mozgató rugók, inkább mint az emberek szokásai, amelyeket már nem értenek, de folytatnak, mert megszokták. Mivel a szerző bizonyára figyelmesen végigolvasta az ókor jelentős leírásait, főként a görög és római szerzők tollaiból, felfedezte ezeket a szokásokat, amelyekből rekonstruálta a megelőző kor vallását és szokásait. Egy kicsit érezhető, hogy modern fogalomrendszerbe helyezte a következtetéseit, ami felett egy kicsit eljárt már így is az idő, pl. amikor arról beszél, hogy az ókori ember nem volt képes felfogni az isten egyetemes jellegét, kicsit azért mosolyogtam, de szerencsére csak nagyon kevés ilyen beszólás van, másrészt a kereszténység megjelenésével véget is ér az értekezés, szóval meg tudta tartani a távolságot a szerző a témától.

Szóval már az elején beledob a mély vízbe, két lényeges hipotézise van, az egyik az, hogy az őskori ember szerint a holtak tovább éltek a föld alatt, főként a temetési helyük közelében és ott komoly befolyással voltak a dolgok menetére, de ki lehetett engesztelni őket áldozattal és mindenféle varázslatos szövegekkel. Már nem emlékszem, hogy ez a két hipotézis csak hipotézis, vagy szöveges bizonyíték is van rájuk, de nagyjából ebből a kettőből le lehet vezetni a teljes vallást, jogot, politikát és szokásrendszert ami ezt az időszakot jellemezte. Mégpedig a vallás a családra alapult, az istenek (ez itt nem jó szó, de ezt használja) az ősök voltak, akik folyton beszóltak, ezért ki kellett őket engesztelni, de amikor a családfő meghalt, ő is bekerült a sorba. A jog alapja a primogenitúra volt, azaz a legidősebb fiú örökölt mindent, a többieknek csucsu és mivel ő volt aki az istenekkel tartotta a kapcsolatot, teljhatalma volt, akár meg is ölhette a családja egyéb tagjait. A jog és a törvény viszont csak egy családra vonatkozott, tehát a halál és a családból való elűzés egyenlő tehernek bizonyult. Minden ember csak egy családhoz tartozhatott, csak egyetlen vallást tisztelhetett, ezért a házasság azt jelentette, hogy az egyik vallás ki kellett bocsássa a lányt és egy másik be kellett fogadja, ami persze komoly procedúra volt. Ja igen, minden házban volt egy tűzhely, amin az ősöknek szentelt tűz égett, amely örökké kellett égjen, ha kialudt, az magával vonta az istenek haragját. A tulajdon természetesen a családfőé volt és az ősök sírja körüli területet jelentette és egyébként senki nem akarta eltulajdonítani a földet, mert egyrészt magára vonja az ottani istenek haragját, másrészt nem is kommunikálhatott azokkal az istenekkel, hisz nem ismerte a velük való kommunikáció módját, amit a legnagyobb titokban kellett tartani. A föld elvétele a család kiirtását is jelentette, egyesek azért megpróbálták elrabolni a földet védő isteneket és a saját szolgálatukba állítani, de ha ezt nem csinálták jól, akkor utána biztos a bosszújuk levét itták a jövőben.

Na és erre épült fel a város, amikor összeálltak a családok és egy közös őst kezdtek tisztelni. A városnál nagyobb szervezeti egységet lehetetlen volt felépíteni, mert meg voltak győződve arról, hogy minden város istenei utálják egymást és mindenkinek a vesztét kívánják, aki nem az ő családjukhoz tartozik. Egyedül a rómaiaknak sikerült ezen túllépni, ők ugyanis integrálták a legyőzötteket és nem elpusztították. De persze ez is már csak akkor, amikorra ez a rendszer már kezdett idejét múlttá válni. Ennek meg az volt az oka, hogy a népesség mindig két részből állt, a családosokból, akik hittek ebben az ős vallásban és a többiekből, akik egyrészt legyőzöttek voltak, vagy szolgák. Mindenesetre a második csoport gyorsabban növekedett mint az első és ezért egyfolytában jogokat követelt, amelyekhez egyébként nem volt joga, mert mindig csak a város és az azt alkotó családokon belül volt érvényes a törvény és a jog. De azért kellett kezdeni velük is valamit, mert sokan voltak és komoly gazdasági erőt képviseltek (főként a pénz megjelenésével, amit már nem a földből vezettek le, szóval nem kellett az istenek beleegyezése a használatához, mint minden más jelentősebb eseményhez) és így szépen a régi vallást és régi jogot felcserélte lassan az új jog és erre építettek egy új vallást is, ami egyetemesebb volt. De a politikai berendezkedés még mindig a régi rendszerre épült, az ősi családok voltak az arisztokrácia (a patriciánusok Rómában) míg a többiek a köznép (a plebejusok Rómában, végre megértettem ezt a különbséget, ötödik osztályban csak annyit tanultam meg, hogy ez a két osztály volt) amely a királyokat, illetve Görög országban a tirannusokat választották, hogy képviseljék az érdekeiket az arisztokráciával szemben.

Hmm, most egy kicsit egyszerűsítek már, nincs kedvem tovább írni. A kereszténység szétválasztotta a hitet a politikától (legalábbis egy időre) és ezzel véget ér a történet. Az én bejegyzésem is túl hosszúra nyúlt már, ajánlom a könyvet mindenképpen, nekem nagyon érdekes volt, szerintem még fogok néha hivatkozni rá, csináltam is egy címkét: ancient_city.

Demó.

Zene. Zene.

fék nyúz és vallás

Mostanában az egyik kedvenc gondolkodóm Joscha Bach, aki egyébként mesterséges intelligencia kutató, de a járatlan útat választotta és a kogníció elméleteinek tesztelésével és gyártásával foglalkozik ahelyett, hogy díp lörninget nyomná.

Egyszer megpróbálom majd összefoglalni az elméletét a fizikai valóságról és a benne élő emberről, remélem nagyjából sikerül és nem értem nagyon félre. Most egyébként egyetértek vele ebben a kérdésben, bár régóta nem foglalkoztatott a téma, már nem is emlékszem igazán, azelőtt mit is gondoltam erről.

Most valamikor olvastam/hallottam tőle egy gondolatot, hogy a vallás arra jó (illetve arra is, illetve talán csak a vallásban a mítoszok, de nem tudom mi van más mint mítosz a vallásban, az alapvető etikát le lehet teremtő nélkül is vezetni), hogy gyorsan ki lehessen választani azokat az embereket akik a csoportunkba tartoznak, mert ugye egy helyen nagyjából egy vallás uralkodott. Ezt úgy éri el, hogy olyan dolgokat fogad el igaznak, amelyeket egy ember véletlenszerű módon nem fogadhatna el igaznak, csakis hosszabb vagy rövidebb indoktrináció útján, szóval akkor velünk van. Ő nem beszél erről, de gondolom ez az egész még az írott történelem előtt alakult ki, amikor feltalálták az emberek az első vallásokat. Ugye a nyelvnek is van ilyen szerepe, de most ez mellékszál...

Ma pedig hozzátevődött az, hogy a mostani fék nyúz áradatnak is ilyen megjelölő szerepe van, az emberek tudják, hogy nincs valami rendben ezzel a dologgal, de mivel közösségbe akarnak tartozni, ezért elhiszik ugyanazokat a fék nyúzokat mint a közösségük. Még akkor is hisznek bennük, ha bebizonyítjuk nekik, hogy fék nyúzról van szó, mert az egész nem az igazságról szól, hanem a közösségről.

Ez nekem most éppen óriási felismerés. Nem lehet háborúzni a fék nyúz ellen, illetve nem lehet megnyerni.

Az a baj, hogy amikor valaki egy fék nyúzban hisz, akkor megkérdőjeleződik minden más alapvető dologban a hite is. Arra, hogy Soros egy titkos nemzetközi összeesküvés tagja amely ki akarja írtani a fehér embert Európából és arra, hogy a Föld gömbölyű és a Nap körül kering ugyanúgy csak közvetett bizonyítékaink vannak (legtöbbünknek, bár ez utóbbit egyesek tényleg látták az űrből). Mindenkinek joga van elfogadni az első állítást és elutasítani a másodikat. A mai civilizáció lehetővé teszi, hogy a szekeret fogjuk a ló elé és a hitünk a mesében ne öljön meg minket nagyon hamar, sőt, mostanában sokan azok is meghalnak, akik nem hisznek a mesében, mert egy olyan közösségben élnek amelynek legtöbb tagja még mindig hisz. De a meséskönyveket nem lehet elégetni, mert mindenkinek joga van a saját meséihez.

Nem tudom mit hoz a jövő, ha erre a jelenre építjük fel. A pusza lét is már egy elég nagy ajándék és elég nagy átok is.

Joscha és a gpt3.