szombat, október 31, 2026

filmek

Ebben a hónapban is sikerült azért jó pár dolgot megnézni, egy kicsit volt Netflixünk is, lehet, még fogunk kérni, mert kifogyott a sorozat második szezonjában. :) Viszont ma már kiblogoltam magam, nincs kedvem többet írni, ezért ez most a szokásos módon összecsapott lesz.

The Truce (2025): Érdekes történet arról, hogy a spanyol polgárháborúban egymással szemben álló emberek hogyan találnak egymásra egy orosz munkatáborban. Elég kemény az utolsó mondat a filmben: az az ember a legszabadabb, aki volt már bezárva. Reméljük még sok ilyen filmet készítenek, amelyekben az emberek rájönnek, hogy a kooperáció sokkal hasznosabb mint a kompetíció.

The Road (2009): Ez ilyen jó kis poszt-apó film, nagyon jó a látvány, a történet nem túl bonyolult, ennek a zsánernek amúgy is csak annyi a dolga, hogy valahogy beszuszakolja az apokalipszis gondolatát az elménkbe, onnan már a mi dolgunk, hogy mit kezdünk vele.

For Your Eyes Only (1981): Wow, ez komoly, a bevezetőben megszabadulunk Blofeldtől, nem volt valami komoly ellenfél amúgy sem, főként nem, amikor nem bujkál valami sziget vagy felhőkarcoló mélyén. Elég poénos az, hogy ledobja egy nagy kéményen, kompenzálunk, kompenzálunk? Nekem valahogy nagyon bejött ez a rész, nem egészen tudom miért, talán az tetszett a legjobban, hogy a csaj karaktere is átmegy egy változáson a filmben, csak a végére adja be a derekát, addig egy jó kis ellenségem ellensége a barátom konstrukció van és csak a végén mikor már mindenki oda-vissza megmenti egymás életét, akkor jön a jutalom.

The Long Walk (2025): Ez megint fiatal felnőtteknek szánt film, elég explicit disztópiában élnek, szerintem senki nem lenne hülye belemenni abba a játékba amit játszanak, de legalább van idő benne az élet nagy dolgairól csevegni, mint a család meg a barátok. Sajnos nekem semmi újat nem mond, de hát a körítés elég jól elszórakoztatott.

Babylon Berlin (5. (utolsó?) szezon): Hú ez mekkora sorozat volt, nagy kár, hogy véget ért, mondjuk meg tudom érteni a készítőket, hogy nem akarják bemutatni Hitlert, mint kancellárt. A végén reméltem, hogy eltérnek a történelemtől és sikerül a merénylet, mert hát az Inglorious Basterds is eltér a történelemtől és senki nem sírt miatta, meg aztán, így a sorozat folytatását is teljesen elvághatták volna, de aztán minden maradt a régiben. Viszont iszonytató nézni, hogy milyen világban éltek az emberek, a paramilitáris szervezetek mindent megmérgeznek, remélem nekem soha nem kell egy olyan világhoz hozzászoknom. Kötelező tananyag kéne legyen ez az egész sorozat.

Resident Evil (2022, 1. szezon, 3.5 rész): Én szeretem a zombis témát, de ez unalmas volt és a kölcsön Netflixen lehet jobb cuccokat is nézni, szóval relatív hamar abbahagytuk.

Gladiator II (2024): Húú ez be szar volt. Ide most nagyon sok csúnya szót kéne írjak, hogy mit csinál az előző résszel, de nem fogom őket leírni, mert minek? Tudom, hogy Ridley Scottot egy fikarcnyit sem érdekli a véleményem, de szerintem többet ért volna, ha kihagyja ennek a filmnek a rendezését. Nem éri meg azt a pár percet, hogy leírjam mekkora marhaság az egész, legalábbis amennyire én tudom a dolgokat, de közvetlen hajóról várostrom, az ókorban? Komolyan? A második világháborúig nem létezett tengerészgyalogság. Nolan ehhez képest történelem és filozófia professzor.

Octopussy (1983): Ez a Bond viszont most valamiért nem működött nekem, meg hát az egész motivációs rendszer is elég gyengécske, meg jobb lett volna, ha az egész marad Indiában. Na mindegy, van még belőlük, meg talán egyszer rálelek valami olyan részletre, ami feldobja a dolgot.

One Hundred Years Of Solitude (1., 2. szezon 5. részéig): Én nagyon ritkán olvasok el többször is egy könyvet, azt hiszem, meg is tudom számolni őket (22-es csapdája, Dűne, Szilmarilok) és ez, a Száz év magány. Egy időben nagy Márquez fan voltam. Ennek ellenére semmire nem emlékeztem a történetből, csak foszlányok voltak meg. Annál jobb, mert most teljesen átértelmeztem az egészet. Nekem ez a sorozat (és valószínűleg a könyv is, nem hinném, hogy nagyon eltértek volna a történettől) abszolút a szabad akarat hiányáról szól. Most úgy gondolom, hogy Márquez próbálta megérteni a protestánsok predestináció fogalmát és a helyi problematikába ültetve próbálta eladni (egyébként egyszer az is elhangzik, hogy remélem nem lesz protestáns, bizonyára nem véletlenül). Mert hát mi történik? Semmi sem úgy megy ahogy annak mennie kéne, az emberek, állatok és tárgyak saját életet élnek saját szabályrendszerrel, ami a szereplők számára végig rejtély, teszik ők a dolgukat a kedvük szerint és gyakran meglepődnek, hogy akkor ez most hogy? Az az egyetlen konstans a káoszban, hogy semmi sem úgy alakul, ahogy arra számítanak a szereplők és nagyjából az olvasó/néző is, nem számít az emberek státusa vagy az anyag természete, mindenki ki van téve a sors kezének. A protestánsok hibás premisszából helyes következtetést vontak le (ezt egyébként még a logika is megengedi), nincs szabad akarat, de attól még izegni-mozogni kell amíg lehet és hát minden cselekedetnek van következménye, még annak is, amiről nem is hisszük, hogy bárkit is érdekelt. Amúgy persze a produkció is príma, legalábbis nekem ez a kolumbiai esőerdő igencsak egzotikus táj és persze van benne meztelenkedés szerelmi aktus nélkül is, ez is ritka holló ma már. Nagyon jó cucc és én behúzhatom a strigulát a szabad akaratról szóló művek listájára.

Breathless (1960): Kedves kis film, állítólag filmtörténeti jelentőségű, ma már nehéz eldönteni, hogy miben hoz újat a filmnyelvben, tekintve ma már szokásos módon történnek a dolgok. A történet nekem arról szól, hogy szerelem nélkül nincs értelme az életnek és hát ez egy olyan csapda, amire senki nem számít (már persze az inkvizíció mellett).

Black Narcissus (1947): Ezt a filmet csak azért az egy harangozós jelenetért néztem meg, de egyébként egész jó volt, igaz, talán azért, mert számomra megjósolhatatlan volt a történet. Talán azért, mert nagyja csak töltelék, de az érdekes volt számomra. A tetőpont egy kicsit jobban ütött volna, ha jobban felépítik a konfliktust, na de hát így utólag könnyű beszólni, meg aztán, valószínűleg az akkori mozi nézők ismerték már a történetet (ugyanis egy könyv az alapja), inkább a látvány miatt mentek, ami pazar, még ma is.

A View to a Kill (1985): Valahogy ez sem volt az igazi, nem tudom mi hiányzott. Inkább a vége volt rossz, nem tudom miért ragaszkodtak anno a Bond filmekben a zárt kis terekben a nagy bunyókhoz, de ezek általában mindig untatnak és túl hosszúak is. Lehet persze, hogy ők rakták le a realisztikus bunyók alapköveit és filmtörténeti jelentőségűek, de én bármikor inkább nézném ahogy Bond poénkodik az ellenséggel vagy udvarol, mint a bunyót. Illetve izé, szóval én a bányára gondoltam, az dög unalmas volt, erre meg lett a Golden Gate, az meg a teljes ellentéte, tetszett ez a kombináció is, de a bányát ki lehetett volna hagyni már. Ráadásul a civilek halála is annyira értelmetlen, bár lehet, hogy pont ez a lényeg, ez volt az üzenet a népnek aki a hidegháborúban taposta a malmot. Be szeretném idén fejezni a Bond filmeket, bele kell húzzak, majd a következő nézéskor reméljük már több időm lesz filózni róluk.

Zene. 

most akkor ki generál kit?


Azon gondolkodtam, hogy mi lesz akkor, ha a mesterséges intelligenciával generált illusztrációkban szereplő fiktív karakterek jogtulajdonosai kérik a jussukat a blog bevételeiből és mivel az zéró, hát leszedetik a képeket. Aztán arra gondoltam, ha egyszer eljön az a világ, amelyben egy ilyen inszignifikáns bloghoz is elér a kopirájt démona (és az éppen aktuális rendszer szerint nem transzformatív a munkám), akkor a legkisebb bajom lesz az, hogy mi lesz a képek sorsa a blogomban.

Egyébként imádom azt, hogy bármilyen hülyeséget kigondolok és már megcsinálja a generátor, most már tényleg az van, hogy a gondolataimat ki tudom fejezni egészen tűrhető képekkel is, ez eddig lehetetlen volt. Természetesen a képek kapcsolódnak a bejegyzésekhez, de van saját életük is, nem teljesen alárendeltek az írott szónak. Néha jön egy-egy új karakter, most pl. Garfield lesz egy ideig Tifa partnere a gondolatok ébresztésének bűnében. Azért nem ajánlanám senkinek, hogy mély pszichológiai következtetésekre adja a fejét ezekből a képekből, egyrészt nem tudhatja, hogy kivel azonosulok bennük, meg ha eldönthetetlen, akkor az a személyiségem lassú hasadását jelenti-e, vagy mondjuk azt, hogy valamit viccesnek találtam, de nem fogok belőle világlátást faragni azért. Néha az üzemzavar nem a véletlen műve.

Zene.

a robotok csak színpadot építhetnek az élethez


Azt hiszem, az utolsó munkahely ami megmarad a mesterséges intelligencia robbanása után, az a színészé lesz. Egészen különleges emberek azok akik ezt művelni képesek, én teljesen képtelen lennék csinálni akár magát a produkciót, vagy azt ami utána jön (a másoktól kapott validálásra gondolok, nem a pénz elköltésére, természetesen). A mesterséges intelligencia meg definíció szerint képtelen rá, a tanult hallucináció sosem lesz autentikus hallucináció.

Zene. Zene (biztosabb link).

hadd szóljon


Azt hiszem, mindenki (na jó, én biztosan) beleragad a gyerek és fiatalkora zenéjébe, valószínűleg ennek neuropszichológiai okai vannak. Kicsit gondban lesznek a következő generációs zenészek, amikor a fiatalok sokkal kevesebben lesznek mint a nem fiatalok. De legalább majd gombnyomásra megy a kommersz zenekészítés.

Zene. Zene.

a szabályok egyensúlyának szabálya


Mivel minden a fejben dől el, egy kép erősebb lehet mint egy videó, ugyanis sokkal több benne a lehetőség. Érdekes.  

Zene. Zene.

na ezt bizonyítsd be pupák


Érdekes, a számítógépek világában most éppen nagy földindulás van, ugyanis a mesterséges intelligencia segítségével egy csomó biztonsági rést találtak mindenféle rendszerekben, de leginkább azok a veszélyesek, amelyek az internetes kommunikációban vesznek részt. Ennek szinte semmi lenyomata nincs a mainstream médiában, de hát a legtöbb embernek sokkal érdekesebb az, amikor valami telefonbetyár kicsal néhány ezrest egy idős embertől, mint az, hogy találtak egyből két biztonsági rést is a php-ben, ami az első valamire való webes program nyelv volt abból az időből, amikor még az internet nem volt sokkal több mint egy színes fax gép (nagyjából köszönhetően neki lépett tovább ebből a korból és ma is a szerverek 60%-án ő végzi a munkát). Az ok-okozati preferenciák szokásos inverziója. Gondolkodtam, hogy untassam-e ezzel én is a nagyérdeműt, de a tegnap történt valami egészen vicces, az egyik legnagyobb kriptó céget, a binánszt meghekkelték és sok-sok milliárd dollárt érő számot loptak el és persze a kriptó az úgy működik, hogy ha egyszer megvolt a transzfer, akkor azt már nem lehet visszacsinálni, ez a rendszer első törvénye. Hát nem egészen, a számok felét már betiltották, a másik fele viszont éppen átalakul szabad számokká. A lopást észak-koreai hekkerek végezték állítólag és úgy, hogy feltörték az egyik programozó gépét. No igen, a matematikailag bizonyított überbiztos rendszerben az egyik programozó laptopja a gyenge pont. Lehet be kellett volna tenni a laptopot is a képletbe. No de remélem ebből az esetből azért a helyes következtetést fogják a döntéshozók levonni, a privilegizált hozzáférés mindig megbosszulja magát, szóval ha azt hiszik, hogy nyugodtan kiskaput építhetnek a kommunikációs rendszereinkbe, akkor készüljenek rá, hogy az észak koreaiakkal együtt fognak betyárkodni. Vicces, hogy az észak koreaiak többet tesznek a mi személyiségi jogainkért mint a saját kormányaink. És még mi vagyunk a szabad emberek és ők a rabok.

Na de viccet félre téve, kedves olvasó, ha a következő évben az operációs rendszered azt mondja, hogy frissítés érkezett, akkor ha csak nem végzel nyílt szívműtétet, azonnal frissítsd a géped. Bele sem merek gondolni, mi lesz amikor a windowsban kezdődik a hacacáré, az sem marad "zárt" forrású sokáig. 

Zene. 

a zút, a zigazság és a zélet


Gong On, a pocakos tanítvány a mester elé járult a kérdésével amit a mester feltett neki tíz éve, amikor beállt a rendbe, hogy gondolkozzon rajta:

- Mester, mi értelme van a világban az ok-okozati összefüggésnek?

- Gong On, te ugye szereted a cukrot?

- Igen, mester.

- Cseréld le édesítőre.

Gong On abban a pillanatban megvilágosodott (de ugyanolyan pocakos maradt).

Zene. 

péntek, október 30, 2026

fura


Milyen fura, hogy a boldogságon lehet osztozni, de a fájdalmon nem. Lehet, ez is egyike a sok oknak, amiért annyira kerüljük azt.

Zene. Zene. Zene.

csütörtök, október 29, 2026

patrick

Sajnos a Csillagflotta legjobb kapitánya nem jelentkezik be többé a legújabb kalandjairól mesélni. Végtelenül szomorúvá tett ez a hír. Ha egyszer sikerül valahogy összeraknom egy listát azokról az emberekről, akik a legnagyobb hatással voltak a fiatal agyamra, biztos ott lesz az első ötben. Emléke legyen áldott.

kedd, október 27, 2026

hihetetlenebb


Nocsak, az ópenéjáj megint belecsapott a lecsóba, most éppen egy számítástudományi eredményt is közöltek, nem is akármit, hanem azt, hogy egy olyan feladatra (3-SAT) találtak szubexponenciális megoldást, amire nem nagyon hitte senki, hogy létezhet ilyen. Ennek nehéz most megbecsülni, hogy milyen következményei lehetnek, ha véletlenül kiderül, hogy P=NP, akkor kezdhetjük a bulikázást, véges időn belül minden bajunkat megoldhatjuk, de remélhetőleg azért fizethetünk még az interneten kvantumkriptográfiás megoldással. Erről most ennyit, nemsokára fogok tartani egy előadást a mesterséges intelligenciáról, a nagy filót arra tartogatom. :)) Én mindenesetre szívesen generálok képeket és írok pár sort ilyen eredmények bejelentéséhez. :))

Demó.

Zene. 

Könyv. 

hétfő, október 26, 2026

válasszuk a kiszámíthatóságot


Ha már politikával is foglalkozik a blog, hát meg kell említeni, hogy Brazíliában Lula győzött és Szerbiában meg a diákok. Nem tudom, mit hoznak ezek a dolgok, de egyelőre reménykeltőek, de persze az lenne a legjobb, ha nem lenne politika, hanem valami sokkal tudományosabb módszerrel hoznának meg a döntéseinket.

Zene. 

a kognitív kooperáció kollektív kényszerűségéről


Olvastam két érdekes dolgot, az egyik ez a bejegyzés (arhív). 

A másik meg ez a tuitter bejegyzés (arhív). 

Zene. Zene.

AI. AI.

Firefox mindörökké. 



kedd, október 20, 2026

a 17 szamuráj aki jött menteni a menthetőt


Na hát megint van kormány, nem nagyon hiszem, hogy az igazi problémákat megpróbálnák megoldani, azt szerintem senki nem fogja megcsinálni, amíg a körmére nem ég a gyertya, de legalább még több mellébeszélést hallhatnak, akik szeretik (az energiaügyi miniszter már előre elkezdte a vetítést). Én talán rá fogom engedni a geminit, hogy magyarázza el, miért hazugság az amit mondanak, de lehet, hogy nem, attól is függ, valami jó képet sikerül-e generálni. No, hát mindenkinek minden jót továbbra is, én azt tanultam ebből a kormányválságból, hogy mégis a legjobb az, ha nem követem a dolgokat, mert úgyis csak porhintés az egész. És még csak nem is vicces.

Gondolom arra kellett ez az utóbbi 5.5 hónap, hogy amikor már a tévében is arról kell beszélni, hogy miért van gazdasági recesszió, akkor lehessen mutogatni erre az időszakra és nem azt mondani, hogy sajnos az adóemelés kiszívta az összes levegőt a gazdaságból, szóval durván elhibázott volt. Kár, hogy a mi politikusaink csak a narratíva menedzsmentet tanulták el a külföldi politikusoktól. Nem mintha ott sokkal jobb lenne a helyzet, lehet, hogy ők még hamarabb lesznek kénytelenek lecserélni a politikusok általi döntéshozást valamilyen formális rendszerre. Legalább lesz mit importáljunk, elvégre a marxizmus-leninizmust is importáltuk, aztán milyen jól sikerült implementálni, mert nem lehetett debuggolni. Talán nálunk még több tartalék van a rendszerben mint külföldön. Meglátjuk.

Demó. 

Zene. Zene.

AI. AI. IA.

szerda, október 14, 2026

a minták vételezésének elkúrásának elviselhetetlen könnyűsége


Amikor az embernek nincs ideje blogot írni, odateszi a mesterséges intelligenciát, hogy írja helyette. Szerencsére a gazdasági dolgokban olyan szinten megy a vetítés, hogy minden napra jut valami szaftos kis történet. Pl. most megint itt ez a transtelex cikk (arhív) a lakbérek inflációjáról, ami 40%-ot nőt egy év alatt, de az a vicces, hogy az economedia már leírta (arhív), hogy ez valójában egy statisztikai torzítás, azért mert az állami lakásokban húsz év után eszükbe jutott, hogy növelni kéne a lakbéreket. Arról már ne is beszéljünk, hogy ez ugye azt jelenti, hogy 18 évig alulbecsülték az inflációt a lakbérek esetén, 1 évben meg túlbecsülték. Na, ezzel kezdjen mindenki amit akar. Aki nem akarja elolvasni a híreket, azoknak rövid összefoglaló a gemini által:

1. Mit írt az eredeti Transtelex cikk?

  • A hivatalos statisztika: A Transtelex a HotNews által szemlézett, az Országos Statisztikai Intézettől (INS) származó adatok alapján arról számolt be, hogy 2026 szeptemberében Romániában az éves infláció újra növekedésnek indult.

  • A drasztikus adat: Ezen belül a statisztikai adatok azt mutatták, hogy a szolgáltatások kategóriáján belül a lakbérek közel 40%-kal (pontosan 39,46%-kal) drágultak egy év alatt (2025 szeptembere és 2026 szeptembere között).

2. Mit mutat az Economedia elemzése (a statisztikai anomália háttere)?

Az Economedia és más gazdasági blogok alaposabb elemzése rávilágított arra, hogy ez a 40%-os ugrás egy statisztikai torzításon/anomálián alapul, és nem a szabadpiaci albérletárak általános elszabadulását jelenti:

  • A valódi ok (HG 193/2026): A kiugrás hátterében a 193/2026-os Kormányhatározat áll, amely 2026 áprilisában frissítette és emelte meg az állami tulajdonú, önkormányzati és szolgálati lakások bérleti díjait. Mivel ezeket a tarifákat 2007 óta először igazították ki érdemben, az árak hirtelen, egyetlen hónap alatt hatalmasat ugrottak.

  • Hogyan mosódik össze a statisztikában? Az INS (és az uniós Eurostat) a fogyasztói árindex kiszámításakor a „lakbér” kategóriába egy kalap alá veszi a magánpiaci bérleményeket és az állami/szociális lakásokat is.

  • A súlyozás hatása: Miután az állami lakások bérleti díjait és statisztikai súlyozását módosították, az áprilisi hatósági áremelés egyetlen pillanat alatt felhúzta az egész kategória éves átlagát közel 40%-ra.

  • A magánpiac valósága: A piaci portálok (például a Storia vagy a magánbérbeadók adatai) azt mutatták, hogy a szabadpiacon a lakbérek nem drágultak meg ilyen brutális mértékben; a statisztikai rekord mögött szinte kizárólag az év eleji állami lakbér-rendezés egyszeri, adminisztratív hatása áll.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. 

kedd, október 13, 2026

Digger (2026)

Ez a film éppen bukik Amerikában, de amiket olvastam róla a tuitteren, meggyőzött, hogy megnézzem moziban. Nem rossz film, de annyira azért nem jó, eléggé felmagasztalták egyesek. Itt most lelövöm a poént (de azért még mindig nem túl részletesen), ha nem vagy rá kíváncsi, akkor nyugodtan abbahagyhatod az olvasást. Azért ajánlom megnézni.

Szóval a film bemutat egy potenciális klímakatasztrófát, egy olyant, ami nagyon gyorsan történik. Aztán mielőtt még megtörténne a katasztrófa, megtudjuk, hogy ez valójában csak egy színdarab, szóval egy ideig akár abban a hiszemben is ringathatjuk magunkat, hogy az egész fikció, aztán a végére kiderül, hogy valójában nagyjából minden úgy történt ahogy eljátszották, szóval maga a színházi produkció az átértelmezés helyett inkább a realisztikus bemutatásra összpontosít. Van egy kis történet a színfalak mögött is, de szerintem csak azért van odatéve, hogy meggyőződjünk, hogy tényleg színház maga a főszál.

A végén persze van kérdésem, nekem ez a kombináció kicsit nehezen értelmezhető, talán többet mond el a színház és film szakmáról mint magáról az éghajlatváltozás veszélyéről. Hogy a két téma erősíti vagy gyengíti egymást, nekem nehéz megítélni, de inkább azt mondanám, hogy gyengíti. Persze az is felmerül kérdésként, hogy vajon tényleg az igazság van bemutatva, vagy egy fikció, a film végén kapunk egy kis képet az igazi valóságból, az szerintem inkább egy nukleáris téllel konzisztens, persze nukák is hullhatnak abban a szcenárióban amit a film bemutat.

Persze a szereplők jól játszanak, az áthallások könnyen áthallhatók, én szeretem a nagy látószöget is (ez a film simán elmenne 360-ban is (akár kifeszítve 2d-be is)), csak az a baj, hogy ezt a témát én komolyan veszem és talán a film nem eléggé. Mikor fog valaki csinálni 200 millióból Threads-et? Nem kell belé semmi nagy színész, inkább költsék az egészet az effektusokra. Na majd a mesterséges intelligencia...

Biztos meg fogom nézni még egyszer, ha előbb nem látok egy jó elemzést jótúbon, biztos csomó nyalánkság el van dugva a képen, tuti van Hamlet referencia is amit én nem fogtam fel. Az egyetlen ilyen dolog amit észrevettem az a nagy szpícs közben volt, látszott, hogy néhány hallgató csak bábú.

Nem lepne meg, ha csak azért készült volna el ez a film, hogy Cruise úr egy újabb strigulát húzzon a művészfilmes rubrikába és ha valaki azért sírna, hogy mostanában a nagy stúdiók nem kockáztatnak, akkor lehessen rá mutogatni. Tuti a Top Gun 3 milliárdos buli lesz.

Zene. 

hétfő, október 12, 2026

a láncok viselésének elviselhetetlen könnyűsége


A láncok valójában csak az ember fejében léteznek, mégis hasznos konstrukciók, másképp nem tanultuk volna meg annyira kanyarítani őket. De azért néha, ha egy kis időre is, megpróbálhatunk megszabadulni tőlük.

Demó.

Zene. 

így könnyű hülyíteni


Most a transtelex került sorra a hülyítési listán, igaz, valószínűleg fordították az agerpressről a cikket (arhív), de azért kikérhették volna a gemini véleményét, mint én tettem:

A cikk alapvetően egy szakértői (Dumitru Chisăliță, az Intelligens Energia Egyesület elnöke) véleményt és piaci mechanizmust mutat be, de több ponton is leegyszerűsíti vagy félrevezetően tálalja az energiaárak alakulásának okait.

Íme, hol és hogyan beszél „félre” vagy ad hiányos képet a cikk:

1. A „marginal pricing” (határárazási rendszer) démonizálása

A cikk azt sugallja, hogy a jelenlegi európai uniós (és romániai) nagykereskedelmi árszabályozási modell valami igazságtalan anomália: „ha a fogyasztás fedezéséhez egy drágábban működő gázerőmű áramára is szükség van, akkor a víz-, atom- és naperőművek is ugyanazon a magasabb piaci áron értékesíthetik az áramot”.

  • Miért félrevezető?

    • Ez a határár-alapú (pay-as-clear) piacműködés a liberális energiapiacok alapköve, és racionális gazdasági logika mentén működik. Ha a legolcsóbb erőművek (víz, atom) gyártanák le az összes áramot fix, alacsony áron, az hamar kimerítené a kapacitásaikat, és nem lenne piaci ösztönző a drágább, de biztonsági tartalékként elengedhetetlen gáz- vagy csúcserőművek fenntartására vagy építésére.

    • Emellett a megújuló- és atomerőművek magasabb bevételeire szükség van ahhoz, hogy fedezzék a gigantikus kezdeti beruházási költségeiket (CAPEX). Ha az atomerőművek nem kapnának piaci árat a termelésükért, akkor az állami költségvetésnek (az adófizetők pénzéből) kellene folyamatosan szubponálnia őket, ami végső soron ugyanúgy a lakosságnál csapódna le más adók formájában.

2. Az energiaszektor szétszedése (privatizáció/részvényesítés) mint fő bűnös

A cikk azt állítja, hogy a 2000-es évek eleji átszervezés (amikor a különböző erőműveket önálló cégekké szervezték) a fő oka a magas számláknak, mert a vállalatok a saját profitjukra ha hajtanak, és nem az országos rendszer összehangolt kezelésére.

  • Miért félrevezető?

    • A vertikálisan integrált állami monolitok (mint amilyen a régi rendszer volt) sokkal kevésbé hatékonyak, mint a piaci versengő cégek. A monopolhelyzetben lévő állami óriások gyakran pazarlóak, korruptak és lassan modernizálódnak.

    • Az, hogy a Hydroelectrica vagy a Nuclearelectrica különálló, tőzsdén is jegyzett cégként működik, kifejezetten átláthatóbbá tette a működésüket, és profitot termel (amelynek jelentős része állami tulajdonon keresztül vagy osztalékként amúgy is visszafolyik az államkasszába). A probléma nem ott van, hogy önálló cégek, hanem hogy a román állam korábban elkésett a hálózatfejlesztésekkel, és a lakossági árplafonok, illetve a szabályozási környezet bizonytalansága torzította a piacot.

3. Az olcsó termelés és a lakossági számla hamis szembeállítása

A cikk arra futtatja ki a narratívát, hogy „az olcsóbb energiatermelésből elsősorban a vállalatok húznak hasznot, miközben a fogyasztóknak továbbra is magas összegeket kell fizetniük”.

  • Miért félrevezető?

    • Romániában az elmúlt években (egészen a nemrégiben lezárult árplafon-kivezetési folyamatokig vagy azok átalakításáig) a lakossági árakat mesterségesen, állami támogatásokkal és ársapkákkal fogták vissza. Sőt, sokszor a román lakossági fogyasztók az egyik legalacsonyabb árat fizették az EU-ban, miközben a piaci realitások mást mutattak.

    • A végső fogyasztói számla nemcsak magából az áram áramtőzsdei árából áll, hanem nagy részben a szállítási és elosztási tarifákból, valamint az adókból és zöld bizonyítványokból. Ha a számla drága, annak gyakran nem az erőművek profitéhsége az oka, hanem az elavult hálózatok fenntartási és felújítási költsége, amit a disztribúciós cégek hárítanak át a fogyasztókra.

Összegzés

A cikk egy populáris narratívát erősít meg: azt sugallja, hogy van egy „gonosz piaci rendszer”, ami miatt a lakosság nem élvezheti a saját természeti kincsei (víz, atom) áldásait. Valójában a romániai energiaszámlák magasságát sokkal inkább a hálózati infrastruktúra elmaradottsága, a geopolitikai gázárak ingadozása, az adóterhek, valamint a piac átmeneti szabályozási sokkjai határozzák meg, nem pedig önmagában az a tény, hogy az erőműveket külön cégekbe szervezték húsz évvel ezelőtt.

Demó.

Zene. 

vasárnap, október 11, 2026

az álarcok viselésének elviselhetetlen könnyűsége


Néha olyan kényelmes bebújni egy álarc mögé, az ember elő sem jönne mögüle egész életében. Főként, ha megtaláljuk a többi embert, akik hasonló álarcot hordanak és közösségben lehetünk. Ki mondja meg, hogy mi a valóság és mi az álarc? 

Demó.

Zene. Debussy. Zene.

AI. AI. AI. AI. AI. AI. AI. AI.

Ehh. 

filmtettfeszt 2026

Most mindössze két filmet néztem meg, kevesebb régi film volt, pedig én azokat jobban szeretem. Na majd jövőre talán. Meg most túl sok időt sem akarok szánni a filózásra, van elég más dolgom/nézni valóm.

Egészséges erotika (1986): Zseniális, hogy a mozgás visszafelé játszásával trükközve adja el az egyébként elég lineáris történetet, gondolom ezzel rendesen fel lehetett adni azoknak a leckét, akik akadékoskodtak volna. De egyébként a történet is könnyen védhető, a karakterek elég megkérdőjelezhető moralitásúak, nem igazi képviselői a munkásosztálynak. Én el tudok egy ilyen filmen filózni a végtelenségig, a kontextust ugye szabadon be lehet tenni, kezdve a termeléstől az emberi gyarlóságig és az erőviszonyok fluxusáig minden belefér, de most nem fogok erre az útra tévedni. Mi volt benne az egészséges? Nem tudom, talán a kefir? Mindenesetre jó kis epizód lenne a marxista-leninista trónok harca sorozatban. Ja igen, volt a végén beszélgetés Koltai Róberttel, Nándika vezette, érdekes volt, elszavalta Petőfi Péter Bátya versét.

A tyúk (2025): Először azt hittem, újabb Baraka lesz, aztán belenyugodtam, hogy egy tyúk viszontagságait követjük az emberek világában, aztán persze az emberek világában eléggé félrementek a dolgok, de a tyúkok szempontjából nem sok minden változott. Nem tudom, ez a film ilyen Rorschach teszt-e az asszociatív memóriánk gátló funkcióinak feltérképezésére, mindenesetre feladja a leckét, ha az ember egy szép frappáns megfogalmazást szeretne kanyarítani róla. Én ezennel abba is hagyom a próbálkozást.

szerda, október 07, 2026

hihetetlen



Hát nem semmi, az ópenéjáj rendesen belecsapott a lecsóba, feltettek a githubra 722 cikket amelyek mindenféle matematikai, informatikai és egyéb feladatokat oldanak meg, de olyan kaliberben, amilyenre még nem volt példa, a Riemann sejtésen is egy óriásit mozdítottak, de Hilbert feladatok is megoldásra kerültek, a 3SUM feladatot is levitték 2-es exponens alá (na ezt el sem tudom képzelni hogyan) és a mátrixszorzás komplexitásán is toltak egy nagyot. Ez kb. olyan Hiroshima méretű robbanás a tudományos világban, pont Nobel díj osztáskor.

Ennek azért már kezd szingularitás íze lenni, nem hittem volna, hogy már itt tartunk.

Ugyanakkor meg semmi más nem nagyon változott a világban.

De minden megváltozott, csak a rendszereink ellenállnak, akarva, vagy akaratlanul, fene tudja, az inercia nagy úr.

Lassan megtapasztaljuk, hogy milyen az, amikor az emberiség új fejezetet nyit a történelmében. De legalábbis azt, hogy mit tesz az emberrel az, ha megsúgják neki a titok nyitják, de nem dolgozott meg azért, hogy meg is értse azt.

Reméljük, ezt a sok matematikát, jóra fogjuk majd használni, mondjuk a nagyon buta rendszereinket formalizáljuk vele és sokkal jobb megoldásokat keresünk mint amelyeket a mostani történelmileg beágyazott iterációval találtunk. 

Demó.

Zene. Zene.

kedd, október 06, 2026

augusztusi adatka


Mielőtt valaki még pezsgőt nyitna ennek a hírnek (arhív, ins) az olvasása után, itt a gemini véleménye:

A megosztott Ziarul Financiar cikk a Román Országos Statisztikai Intézet (INS) legfrissebb adatait elemzi: 2026 augusztusában 12 hónapnyi folyamatos csökkenés után először mutatott minimális, +0,1%-os növekedést a romániai kiskereskedelmi forgalom éves alapon (szezonálisan kiigazítva). Nyers adatok szerint a bővülés +0,9% volt, miközben az év első 8 hónapjában a piac összességében még mindig -5%-os mínuszban van.

A jelenség megértéséhez külön kell választani a hosszabb távú csökkenést és az augusztusi minimális felpattanást.

1. Miért csökkent a fogyasztás az elmúlt egy évben (2025/2026)?

  • A vásárlóerő eróziója: Az elmúlt időszak magas inflációja és az emelkedő megélhetési költségek (élelmiszer, rezsi, hitelek törlesztőrészletei) felőrölték a háztartások reáljövedelmét.

  • Fiskális szigorítások és adóemelések: A költségvetési hiány leszorítását célzó adóügyi intézkedések (pl. áfa- és illetékváltozások) óvatosságra intették a lakosságot.

  • A halasztható vásárlások elengedése: A lakosság elsősorban a nem létszükségletű cikkeken (elektronika, bútor, ruházat) spórolt, és a megtakarítások feltöltésére törekedett.

2. Mi áll az augusztusi minimális fordulópont mögött?

Az augusztusi kiigazított +0,1%-os (illetve nyers +0,9%-os) növekedés főként négy tényező együttállásának köszönhető:

A. Szezonalitás, turizmus és a diaszpóra hazatérése

Augusztus a nyári szabadságolások és a turizmus csúcspontja Romániában. Ebben a hónapban hagyományosan több százezer külföldön dolgozó román állampolgár látogat haza a családjához, ami jelentős extra költést generál a hazai üzletekben és szolgáltatásokban.

  • Ezt jól mutatja az adatok szerkezete is: a növekedést a nem-élelmiszer jellegű termékek (+2,7% nyers) és az üzemanyag-értékesítés (+2,5% nyers) húzták, miközben az élelmiszervásárlás még mindig mínuszban volt (-2,3%).

B. Bázishatás (base effect)

A fogyasztás zsugorodása pontosan 2025 késő nyarán/ősszén kezdődött el. Mivel a 2025. augusztusi viszonyítási alap már egyébként is gyenge volt, ehhez az alacsony bázishoz képest statisztikailag jóval könnyebb volt minimális növekedést elérni.

C. Iskolakezdési előkészületek és nyár végi kiárusítások

Augusztus második felében elindultak a nyár végi akciók és a "back to school" felkészülés (ruházat, tanszerek, elektronikai cikkek), ami átmenetileg fellendítette a nem-élelmiszer jellegű kiskereskedelmet.

D. Az inflációs nyomás lassú enyhülése

Noha a reálbérek még nem álltak teljesen helyre, az infláció lassulása és a korábbi minimálbér-kiigazítások miatt a lakossági vásárlóerő romlása megállt, így a felhalmozódott elhalasztott kereslet egy része megjelenhetett a boltokban.

Összegzés

Az augusztusi +0,1% még nem feltétlenül jelent tartós és robusztus gazdasági fordulatot — sokkal inkább egy szezonális és bázishatások által támogatott átmeneti korrekcióról van szó. Hogy a romániai lakossági fogyasztás valóban tartós növekedési pályára áll-e, azt az ősz utolsó negyedévének (szeptember–november) adatai fogják megmutatni.

 

 

hétfő, október 05, 2026

a miniszterelnök-jelöltön már megint nincs sapka


Most komolyan, Nyekusor megint egy olyan fickót jelölt ki miniszterelnöknek, akinek nincs esélye kormányt alakítani. Még mondja valaki, hogy az egyszerű logikával nem lehetne megoldani ebben az országban a problémákat. Annyit kéne változtatni az alkotmányon, hogy ne lehessen megbuktatni egy kormányt csak úgy, hogy egy másikat szavazol be helyette. Mi értelme egy korlátozott jogkörű kormánynak? Ha a politikusok újra akarják alkudni egymás között a megállapodásaikat, akkor alkudják újra munka után. Kezd nevetségessé válni ez a szarkeverés. Na de legalább egyre közelebb kerül a rendszer összeomlása, aztán lehet valami olyant csinálni ami nem egy nagy szar szétkenve egy jó nagy falon.

Zene. Zene.

ki-kiki-kikiki


Amikor a mesterséges intelligenciával generálok egy fikciós karakterről egy képet, hogy magát fotózza a tükörben, akkor ki készít képet kiről? 

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI.