filmek

Na, megint utolsó napra hagytam az összefoglaló megírását, szerencsére ebben a hónapban nem néztünk sok filmet (vagy éppen szerencsétlenségre, amikor sok filmet nézünk, akkor vagy tudatosan kerüljük a híreket, tehát éppen nem nagy a vidámság, vagy nagy a lazaság, vagy esetleg én beszuszakolok egy-két hétvégére 3-4 filmet is, mert E-nek éppen dolga van). Nem is fogok most nagy filót nyomni, nincs rá most energiám. Majd pótolom egyszer, vagy nem.

Back to Black (2024): Ha valaki azt mondja, hogy az ember több mint a kémia az agyában, akkor Amy Winehouse történetére kell emlékeztetni, aki örökölt a felmenőitől egy kivételes zenei talentumot, de a korszak amibe született túl sok szabadságot adott az alkohol alapú létezésnek és ő rendesen kimaxolta a lehetőségeket. Ha létezne szabad akarat, akkor bánkódhatnánk, hogy talán ha valamit egy kicsit másképp csinált volna, akkor még mindig öntené a kiváló zenét, de mivel nem létezik, ezért be kell érnünk azzal a két albummal amit összerakott és lehet persze rengeteg más kiváló zenészt is hallgatni. Egyébként egész jó film, de inkább azért, mert érdekel a téma, nem annyira azért, mert annyira jól lenne megcsinálva, bár az is lehet, hogy csak én nem értem, mindenesetre én abba a rubrikába tettem, amelyeket a karakterek visznek el. Mondjuk lehet ez is az elvárás, ha a vágással kezdtek volna művészkedni, akkor a zenekedvelők sírtak volna.

Barry Lyndon (1975): Na végre kipipáltam ezt a filmet, Kubrick ugye nagy király, ez is felettébb magasra taksált filmje, de én annyira nem találtam a látványon kívül nagy gurítást benne. És igazság szerint az is egy kicsit kezdett uncsi lenni a végére, szerintem nagy dobás lett volna, ha a két rész között lett volna valamilyen könnyen észrevehető vizuális változás is, de lehetőleg ne a színhőmérséklettel játsszanak. Azért persze jó film, nem bánom, hogy kipipáltam, de valahogy katarzisra vártam és az elmaradt. De most már nyugodtan megnézhetem azt, hogy mit mondanak az okos emberek róla és könnyen meglehet, hogy megtudom, hol kellett volna keresni a matériát.

Thunderball (1965): Ez egy jó poénos Bond film, ezúttal nem a világot menti meg a legtitkosabb titkosügynök, csak pár milliócskát spórol a királynő kormányának, hogy ne kelljen kifizessen váltságdíjul két atombombáért. Szóval ebben a filmben többet van Bond fürdőgatyában mint öltönyben és persze most is minden adag nyomozást egy jó nő ágyában nyomtat meg, akik persze (az első kivételével) mind a gonoszt szolgálják, de hát ki tud ellenállni Bondnak? Még a gonoszok eszén is túljár... Szóval jó kis film, de nem nagyon filóztam el rajta, inkább azt értékeltem, hogy mennyire jól ki van centizve benne minden jelenet és téma és a végén mégis mennyire uncsin túltolják az utolsó nagy vízalatti bunyót. Biztos addigra már a vágó elhasználta az összes kreditjét a rendezőnél vagy a producernél, aki verte a garast a fogához. Azért príma cucc, mint minden Bond film.

The Last Man on Earth (1964): Jó kis poszt-apokaliptikus film, még a hőskorból, amikor még volt mindenre idő és még a zombi fogalom sem volt annyira letisztulva. Nekem az tetszett a leginkább ahogy szépen módszeresen a zsáner alapkövei le vannak fektetve és el vannak magyarázva. A végén meg persze nem lehet nem áthallani az antikrisztus témát (mondjuk a templomnál explicitebben nehéz lett volna kifejezni), abba meg már ne menjünk bele, ha mondjuk a csaj akinek átadja a vérét, mondjuk nem nullás vérű, akkor biza az emberiség egy része kiszelektálódik. Ja, és már szabadon elérhető a film, sok ilyen zombis-posztapó filmnek valahogy a jogai felszívódtak az idők során, érdekes.

Star City (1. szezon): Ez valami brutál jó kis sorozat, igazából a For All Mankind sorozat spinoffja, ami arról szól, hogy mi lenne, ha az amerikaiak nem elégedtek volna meg a holdraszállással, hanem nyomták volna tovább erőből az űrprogramot. Azt a sorozatot én nem láttam, csak hallottam róla, de lehet, hogy bepótolom, mert ez a cucc nagyon jó. Ebben az oroszoknak megy nagyon jól az űrprogram, ők érnek először el a holdra, meg tovább is. Persze, a sorozat nagy részében azért a földi dolgokkal, jelen esetben az élő szocializmussal és annak hatásával az élőkre (és a már nem sokáig élőkre) foglalkozik és ez talán jó lecke azoknak, akik szerint a szocializmusban jobb volt az élet. Persze, azt joggal lehet mondani, hogy az űrprogramban nagyobb volt a tét, bizonyára egy átlagos gyári munkásnak nem volt az otthona bepoloskázva és nem kellett mindig felmondani a krédót nagyobb tömegek előtt sem, szóval akár kevesebb feszültséget okozhatott neki a valóság meg a propaganda közti szakadék, de az azért nem túl jól hangzik, hogy ha az ember megelégedett a kevéssel, akkor az megadatott. Itt azért jól megjelennek a szocialista diktatúrák nyavalyái és gondolom oda fog kifutni, hogy ha a technológiai fejlődésben nem maradtak volna le, akkor a nyavalyákat is meg feljebb tekerhették volna. Nagyon jó cucc, mindenképpen ajánlott.

Widow's Bay (1. szezon): A From utolsó évada után eljutottam oda, hogy beírtam a jótúb keresőjébe, hogy From és persze megnyílt a csatorna, ömlöttek a Fromról spekuláló videók, de olyanok is, hogy mit érdemes nézni, ha az ember Fromra vágyik és ott említették először ezt a sorozatot és persze egy barátom is ajánlotta és valahogy E-t is sikerült meggyőzni, hogy adjunk neki egy esélyt, bár ha rajta múlt volna, akkor valószínűleg már az első rész után abbahagytuk volna. Szerencsére nem, ez is egy tök jó sorozat, ebben az a spíl, hogy az amúgy alapjában ijesztegetős témát jó sok poénnal öntik nyakon, ezért elég érdekes hangulata van, mindig amikor fokozzák a feszültséget, valaki betéved és nyom valami buta geget és ez egészen jól működik. És egyébként arra is nagyon jó, hogy kicsit jobban belebújjon az horror zsáner toposzaiba, itt bizony nyomon lehet követni, hogy hogyan változik át a szkeptikus pasi véres kezű tirannussá, miután sikerül az első krízist megoldani. És persze a túléléssel néha csak az igazi szenvedés kezdődik. Jó mély is tud lenni, meg jó poénos is, lehet, hogy igazából mindkét dolog kell ahhoz, hogy új szintre emeljék bármelyiket a két érzelem közül, támaszték nélkül nem megy.

Zene. 

levonni tudni kell, nem csak adót, következtetést is

Az, hogy Románia utóbbi 20 évben elért gazdasági növekedése nem a politikumnak köszönhető abból látszik, hogy most hogyan bénáznak. Még az ingyen pénzt sem tudják az urak felhasználni, hát még strukturális problémákat megoldani.

Elgondolkodtató, hogy a nagyobb események, amelyekből már levonhatóak a következmények, mennyit árulnak a hasonló régebbi eseményekről, amelyek már a múlt homályába vesznek. Pl. az utolsó forradalom sem sikerült valami faszányosan, szerintem az előzőeknek se volt túl sok életképessége. Bezzeg a bolsik milyen jól csinálták. Azért az egészségügyisek sztrájkját pikk-pakk megoldották, szóval azért valamit csak tudnak az urak (blöffölni). 

Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI.

Drónos 360. 

a strigulák húzásának elviselhetetlen könnyűsége

Évente egyszer én is részt veszek egy istentiszteleten. Az a vicces, hogy mostanában nagyon élvezem, mert egyből bekapcsol az agyam a prédikációban az ősvallással párhuzamokat kereső módba és mindig találok rengeteg csámcsogni valót. Mindig abból indulok ki, hogy ugyebár az ősvallásban a családfő volt az isten, ez alakult át aztán a városok isteneivé és később az univerzális istenné, ezek a folyamatok persze szépen egymásra rakódtak és bizonyos szempontból még ma sem értek véget, még ha a terminológia meg is változott és néha újabb okokat találtunk ugyanazoknak az elveknek a megtámasztására.

Most pl. arra gondoltam, hogy ez az elszámoltató isten, aki a végtelen idejét azzal tölti, hogy véges számú ember véges hosszú életében a véges csetlések-botlások és jótétemények rubrikáiba húzza a strigulákat nagyon úgy hangzik, mintha egy családfő a népes számú rabszolga/cselédség minőségének biztosítását strigulák húzásával oldotta volna meg és ezt sikerre vitte volna. Lehet akkor még nem volt meg az a bölcsesség, hogy amit nem mérsz, nem tudod kontrollálni, de az lehet megvolt már, hogy csak három botlás után érdemes kivégezni a szolgát és esélyt kell neki adni, hogy a rossz strigulákat letörölhesse bátor és jó cselekedetek által. Érdekes, hogy az ókorban a harctéri gyilkolás volt a legerkölcsösebb dolog amit (szabad) ember elművelhetett, lehet, a szolgák gyilkolászásával gyakorolták azt, hogy végig tudják nézni ahogy egy emberből lassan eltűnik az élet. Ezért is építették a rabszolgák az univerzális vallást ennek pont az ellentettjére, az került a legmagasabb polcra, akit brutálisan kivégeztek mondvacsinált okokból és ezt ő eltűrte. De aztán amikor azt kellett eldönteni, hogy mit is csináljon az az univerzális isten, akkor visszagondoltak arra, hogy milyen jó is volt az a főnök, aki a strigulákat húzta. És így húzza az isten a strigulákat azóta is, fáradhatatlanul.

Aztán a pap a közösségről is beszélt, tiszta marxizmus volt, lehet ezt már írtam is, de van egy olyan sejtésem, hogy a vallás és a marxizmus egyszer még összeér, ahogy a szélső bal és jobb is összeér. Aztán E mondta, hogy ezt már az ő nagyapja is mondta, amikor kicsit felöntött a garatra (persze más szavakkal).

Na most abbahagyom, lesz még pár ilyen bejegyzés, ha nem felejtem el azt amin filóztam az alatt az egy óra alatt.

Egyébként még azon is elgondolkodtam, hogy kéne járni többször istentiszteletre (a miséken túl kevés a prédikáció a befektetett időből, a rituálé meg nem érdekel, mert nem hiszek benne), de lehet, csak simán olvashatnék prédikációs könyvet is, elvégre évszázadokon keresztül gyűltek fel a legjobb gondolatok a bibliai történetekkel kapcsolatban, elég jól kicsavartak már minden csepp metaforát belőlük. Persze talán az eredeti műveket is olvashatnám most így, új fejjel.

Zene. 

a természet absztrakt körforgása valójában négyzet

Az ősvárosban az író azt írja, hogy az ókori közösségekben kétfajta ember élt, azok, akik a régi családokat alkották, akik földdel rendelkeztek és a családfő volt a saját istenük és mindig az első szülött örökölt mindent. A másik csoport ezen első rangú emberek szolgái voltak, akikkel valójában az ősi családok egyedei saját kényük-kedvük szerint rendelkeztek. A demográfia viszont úgy alakult, hogy a szolgasorú emberek száma sokkal gyorsabban növekedett (gondolom a városiasodás volt az egyik hajtóerő), ezért egy idő után jogokat kezdtek kérni és nem mellékesen univerzális isteneket is akartak, először csak város szinten, aztán meg az egész világ fölött uralkodókat, akik előtt minden ember egyforma értékkel rendelkezett. Szóval itt a növekvő demográfia volt a progresszió kulcsa.

A mai világban meg azt hiszem, a csökkenő demográfia a progresszió kulcsa, csak most kapitalistáknak nevezzük a patriciusokat, de ugyanarra a magántulajdon elvre vezetik vissza az erejüket, mint amit régen az istenek védtek, ma meg az alkotmány. Ma talán könnyebb bekerülni ebbe az osztályba, de az is lehet, hogy ez csak mítosz, a legtöbb meggazdagodott zseni általában gazdag családból származik. Viszont a gazdasági fejlődés, ami a vagyonuk fejlődését is biztosítja ma már eléggé döcögősen megy, aminek egyik oka a demográfiai csökkenés (a másik meg az, hogy a produktivitás nem nő, de lehet csak azért, mert a termékek ára nem nő, nem a termelés bővülésével van gond).

A kérdés ami engem igazán érdekel, hogy ha egy kis csoport tudatos felvetésére egy nagy csoport ad évtizedeken (sőt évszázadokon) átívelő koherens választ, akkor az is tudatosnak tekinthető-e? Az inga csak hasonló pólusok között tud inogni. 

Zene. 

AI. AI.

Dicsőség Ukrajnának

Nem akartam többet írni a háborúról, amíg le nem záródik vagy valami igazán érdekes dolog nem történik, de már három orosz drónt is le kellett lőni Románia fölött, ami bizonyára nem vicces eszkaláció számunkra. Ha majd 300 drónt küldenek, akkor igazán bajban leszünk, de mérsékelten optimista vagyok, hogy ez nem jön el. Egyébként a háború most ott tart, hogy az ukránok kilőtték az orosz kőolaj-feldolgozás felét talán, óriási sorok vannak a kutaknál és limitálják a megvásárolható benzin mennyiséget. Az amúgy is gyengélkedő orosz gazdaságnak talán már nem kell sokkal több, hogy bezuhanjon a szakadékba. Most meg az orosz Amazon, a Wildberries raktárait kezdték lőni az ukránok, ez sem valami kellemes dolog. Persze, az oroszok minden nap lerombolnak pár blokkot vagy lakóházat vagy bevásárlóközpontot Kyivben, azok, akik nem érnek el az óvóhelyre sajnos áldozatul esnek, de ez elég pótcselekvés stratégia, eddig sem működött, ezután sem fogja az ukránokat megadásra késztetni. Szóval mindkét ország próbálja a másikat visszabombázni a középkorba és az ukránok jobban csinálják. Érdekes módon elérkeztünk egy olyan korba, amikor Oroszország hatalmas területe a hátrányára válik a háborúban és nem az előnyére, mert nem tudja elég sűrűn lefedni légvédelemmel. Szóval ha nem találnak megoldást a drónokra, akkor Ukrajna fog győzni, az, hogy mennyi idő alatt, valószínűleg nem csak a publikus információktól függ, hanem attól is, hogy Oroszország mostani szövetségesei meddig és mennyire hajlandóak segítséget nyújtani, szóval nem bocsátkoznék jóslatokba már. Persze az is lehet, hogy a konfliktus kiszélesedik, de reméljük nem, jöhetne már néhány nyugodt év is.

a fehér nyulak országa vagyunk

Szerintem Romániával az a baj, hogy a politikum olyan finoman átszőtte az egész gazdaságot, médiát, kultúrát, turizmust, sportot és még ki tudja mit, hogy lehetetlen kiszakítani belőle. Viszont az, hogy nincs modularizáció azt eredményezi, hogy ha az egyik terület szenved, akkor minden terület szenved, persze azért különböző mértékben sugároznak ki a társadalom többi részébe. Aztán ha minden kezd szenvedni, akkor a politikum is elkezd nagyon látványosan szenvedni. Persze ez lehet, hogy csak szimulákrum, a politika egésze egy szimulákrum. Az, hogy csak egy lassú elsorvadás lesz a vége, vagy lesz valami nagy bumm is belőle, igazából a külső helyzettől függ, ha megint jön egy adósság refinanszírozási sokk, akkor biza kő kövön nem marad itt sem, de egyébként a lassú enyészetet talán képes levezényelni az itteni politikum. Én természetesen azt szeretném, ha ez lenne a forgatókönyv, a fenntartható gazdasági növekedés szerintem már nem realisztikus, kár belé pénzt feccölni, mert csak falra hányt dollár.

Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI.

hamuba sült iránytű

Ha valaki egyetemre akar menni és nem tud dönteni, hogy melyikre menjen, lenne egy javaslatom. Arra kell menni, ami érdekel, ugyanis minden szakon vannak olyanokat, akiket érdekel az adott téma (a természet ügyesen variálja az embereket), de ha te oda mész, ami nem érdekel, de gondolod, hogy erőből lenyomod az anyagot, hát sajnálom, de nem fogsz tudni versenyezni azokkal, akiket érdekel is a dolog. És utána persze a munkaerőpiacon is ugyanazokkal az emberekkel kell versenyezz.

Ha véletlenül semmi nem érdekel, akkor érdemesebb elölteni egy évet azzal, hogy rájöjj, mi érdekel, mint három évet lehúzni olyan dolgot tanulva, ami nem érdekel. Esetleg lehet próbálkozni a "Bevezetés az X-be" könyvek olvasgatásával.

Ha két dolog érdekel és nem tudsz sorrendet felállítani köztük, akkor esetleg meg lehet próbálni a két egyetemet párhuzamosan csinálni, jó képességű emberek megbírják azt most is, még régebben is megbírták.

Ha három vagy több dolog érdekel egyformán, akkor annyira egyedi a gondolkodásod, hogy jobb kiugrani az egyetemet, mindhármat megtanulni a chatgpt-től és beugrani a munka világába, tuti szükség lesz rád.

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

AI. 

amikor a zúr bezár egy ajtót amerikában, kinyit egy ablakot kínában

Hú, most megint volt pár érdekes mestint hír.

Most volt a nemzetközi matek olimpia, a sima, mindenki számára elérhető fable, gpt 5.6 sol, kimi k3 és még egy direkt lean-be formalizáló modell is tökéletesen megoldott minden feladatot. Eszméletlen.

Sorra oldják az Erdős problémákat a nyílt modellek, meg egy Jacobi sejtés nevű feladat is megadta magát egy egyszerűnek látszó ellenpéldának. Egészen sok ellenpéldát generáltak mostanában a modellek, valami eszméletlen finoman behálózhatták már a matematikai jellegű gondolatok terét, lassan már azzal kell őket promptolni, hogy egy szuper mesterséges intelligencia vagy aki csak úgy a kisujjából rázza ki a megoldásokat, nem lennél szíves egy kicsit odafigyelni erre a kis feladatocskára?

Egy csomó ingyenes modell jelenik meg még mostanában is, a kínaiak is nagyon belehúztak, állítólag az egyik modellt egy kajakiszállítással foglalkozó cég dobta ki, akik teljesen saját infrastruktúrát építettek, 50000 asicet programoztak be a tanítási algoritmusra. Meg persze az amerikaiak is mozgolódnak azért, mindenki be van szarva, ha tényleg az antropik és az ópenéjáj dominálja le ezt a dolgot, akkor a kapitalizmus szabályai mellett mindenki más kihalásra van ítélve. Sír is az antropik főként, hogy a gonosz konkurencia ellopja a modelljüket, mintha már maga a használat nem lopná el belőle a tudást (és persze nem lopással szerezték volna ők is az első adag adatot amire az első modelleket betanították). Vicces, de Kína a szabadság legnagyobb védelmezője mostanában, reméljük meg is tartják ezt a jó szokásukat még sokáig.

Demó.

Zene. 

AI.

az út a mocsárba jó szándékkal van kikövezve

Az ókorban, amikor egy hazugságért néha az életével fizetett az ember, az őszinteség egy olyan elv volt, amelyet tanítottak a gyerekeknek. Ma már a jó hazudás munkaköri követelmény egyes munkakörökben (pl. a politikusoknál). Azok, akik a legjobban hazudnak, még az államelnöki tisztségig is elvihetik (viszont aki nem hazudik jól annak már rég esélye sincs). Hiába, a puhányságnak is ára van, de ha az ember tudja, hogy mire számítson, legalább nem lepődik meg.

Zene. 

AI.

The Odyssey (2026)

Na meg is néztem ma az Odüsszeiát, Nolan elképzelésében. Damonak igaza volt, egy elég moralizáló híg fos történet lett belőle, de elég jól néz ki (bár annyira azért nem estem hanyatt a látványtól, de valószínűleg ez a maximum amit ki lehet hozni a celluloidból, illetve ezt gondolom, mert nem értek hozzá és túl könnyen kiosztom a díjat annak aki azt mondja, hogy ért hozzá). A zene a legerősebb a filmben, a látvány okés, de egy kicsit nehezen találja meg a helyét a mítosz és a valóság között, engem nem zavart, hogy nem realisztikusak a páncélok, sőt, az Excalibur óta igazából el is várom, hogy ne legyenek realisztikusak a páncélok, de iszonyú jól mutassanak a filmen, hát itt annyira nem mutatnak jól. A legrosszabb dolog a filmben az, hogy Odüsszeusz hangján Nolan mindent megmagyaráz, nem hagyja, hogy saját véleményünk legyen a történet ok-okozati összefüggéseiről, ami ma már igencsak béna dolog, mert tudjuk jól, hogy nem az istenek büntették meg Odüsszeuszt, hanem csak simán rossz volt a lapjárása, már azon túl, hogy fikció az egész és igaz, hogy akkoriban jó kis történet volt az istenekről és az ok-okozati összefüggésekről, de ma már maga a történet a lapjárásról szól, meg arról, hogy a kooperáló emberek végül felülkerekedtek az összes mitikus teremtményen, sőt, a tudomány segítségével arra is rájöttek, hogy valamikor még az emberek kora előtt dinoszauruszok dominálták a földet, azelőtt meg mittomén milyen állatok meg növények, amelyek fennmaradtak fosszíliaként és egy jó részük fekete arannyá vált a föld mélyén. Szóval köszi Nolan, de nem kérek az értelmezésedről, számomra ez a történet arról szólt, hogy több százéves projekteket (Trója várfala) is felül lehet múlni egy kis innovációval (a faló), de aztán nem szabad túlontúl beleszeretni az innovációba, hanem fel kell mérni a feladat rizikó faktorait és ott ahol ez már valamennyire ismert, ott biza a jó öreg módszert kell választani (és nem az alternatív hazautat). Hagyjuk a moralizálást a sok ártatlan áldozatról, az ókori emberek nem így gondolkodtak, az tuti. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne örvendenék annak, hogy az utóbbi 3000 évben azért megtanultuk tisztelni az életet, több hasznát látom mint az istenek tiszteletének, az biztos, csak hát nincs szükség az ókori embert se kimosdatni, se a mostaniban megerősíteni, hogy jól van az most ahogy van. Ezek magától értetődő dolgok.

Egyébként amikor az alvilágban voltak, az a jelenet nagyon bejött, a föld alatt lakozó holtak és az általuk implikált vallás nyomai a The Ancient City olvasása óta nagyon érdekelnek, minden ilyesmire kapható vagyok, szóval ez az egy jelenet elviszi nekem a filmet.

Na szóval nem gondoltam, hogy egy igazán brutális filmet látunk egy brutális korból, de azért jó lett volna, szerintem tovább frissen tartotta volna a filmet, még ha az elején valószínűleg kevesebb bevételt is generált volna, de szerintem a hosszú távú bevételek úgy jobbak lettek volna. Ez felejtős darab, mint a legtöbb Nolan cucc.

Ja igen, az sem tett sok jót neki, hogy mivel nagyjából ismertem a sztorit, a nagyon érzelmes jelenetek ahol a jövőről elmélkednek, nem igazán bírtak súllyal, ezért inkább arra figyeltem, hogy a színész hogy játszik, hogyan formálja az érzelmeket az arcán és hogyan viszi át az egyik a másikba (főként Penelopé esetében). Sajnos ez a film nem győzött meg arról, hogy nekem most újra kéne olvasnom az Odüsszeiát, talán ha egy kicsit dögösebb lett volna, akkor belevágtam volna, de így valahogy az az érzésem, hogy Homérosz is csak papolt a koráról, kanyarított egy szép nagy szószt arról, hogy az istenek így meg úgy, de azért ha tökös legény vagy és betartod a szabályokat, akkor végül minden jóra fordul és mindenkit felaprítasz és mindenki meghal akinek az kijár. Vajon van más módja a történelem megismerésének, mint a mesék sorai között összerakni egy újabb történetet? Számít ez egyáltalán? Ma úgy érzem, ha érteném jobban az ókori embert, akkor a jelenkorit is jobban érteném, de ezt nem tudom mire alapozom. Na, rakosgatom itt a dominókat, amíg bele nem csap a lecsóba Zeusz, vagy a lapjárás.

Ja igen 2, lassan strigulákat kell húzzak a filmeknek amelyekben megjelenik a trade route kifejezés. Kicsit vicces ez a narratíva, főként most, a Hormuzi szoros kapcsán. Vicces, hogy az utóbbi 3000 évben nem tudtuk ezt a problémát megoldani.

Zene. 

a variált fejet a fűnyíró le nem vágja

Hasonlóan a koronavírushoz, az emberiség is ahogy szaporodott a földön, úgy vált egyre békésebbé. Persze azt az évezredes leckét nem felejtettük el, hogy az erős emberek előtt meg kell hajlani, ezért mostanában is, ha kidob a genetikai lottó egy erős embert, annak rögtön bedőlünk. A gond csak az, hogy csak az évezredekkel ezelőtt érvényes erőt (vagy annak a látszatát) ismerjük fel, a mai világ nagy embereit, akiket nem felejtenek el majd ezer év múlva sem, képtelenek vagyunk felismerni. Na de legalább nem szaporodunk exponenciálisan, mint a koronavírus.

Zene.

AI. AI.

Kolozsvári Boltos. 

az út haza, az ismeretlenbe

Meg fogom nézni Nolan Odüsszeiaját, de inkább csak a kipipálás vezet a dologban mint az, hogy esélyem lesz egy filmes epifániára. Damo most jött ki a kritikájával és hát végig Nolant ekézi meg a burzsoá esztétikáját, de szerintem nagyon jó, lehet, hogy a végén kiderül, hogy ez a vidió jobban szórakoztatott mint maga a film. Mindenkinek ajánlom minél hamarabb megnézni, mert gyakran teszi fizetőssé pár hét után a vidióit. Egyébként a Damo vidiói Nolan filmjeiről teljesen jól megfogalmazzák azt ami nekem sem jön be bennük, azt, hogy egy nagy témát dolgoznak fel, de a formára koncentrálnak a tartalom helyett. Persze ha valaki azzal akarja eladni a filmjét, hogy celluloidra készült és sikerül is ez neki, akkor nincs amiért a tartalomra gyúrnia és hát olybá tűnik, hogy nem is akar, veszélyes dolog a mondanivaló, mert ki kell tartani mellette ilyen viharos időkben. Legalább a mostani keresztek is csak virtuálisak, csak annyit kell vinnünk őket amennyit azok között akarunk élni akik ránk rakják őket.

Zene. 

PS. Hehe, ide fogok linkelni néhány véleményt amit megnézek a jótúbon az Odüsszeiáról, de valószínű, hogy jót nem nagyon fogok találni.

Első. Második.

a hét fejű infláció és a legkisebb kamatvágás meséje

Románul csak gazdasági híreket olvasok, de lehet, hogy lassan erről is lejövök, mert tiszta parasztvakítás az egész. Azon kezdtem gondolkodni, hogy van-e egyébként a jövőbeli tervekkel kapcsolatban értelme közölni bármit is, mármint ország szinten, hiszen ha a mai világban már mindenre is van lehetőség, hogy ellene játsszál. Pl. ha a kormány bemondaná, hogy mikortól fogja az euró árfolyamot elereszteni (nem, nem a nemzeti bank tartja a mostani árfolyamot, hanem a kormány a valutában történő hitelfelvétellel), akkor egyből meg lehetne játszani a dolgot a pénzpiacon. Vagy ha ezt vagy amazt a szektort kezdenék jobban támogatni, akkor meg arra lehetne előre "fogadni". Szóval ami marad, az a primér statisztikák olvasása, esetleg külföldi üzletvezetők nyilatkozatait is lehet olvasni, de csak a hangulat megítéléséért, mert sosem mondják el a nyers igazságot, csak vetítenek a nyilvánosság előtt. 

Zene.

foci vb 2026

Hát ez a foci vébé nagyjából kimaradt az életemből, nagyon későn voltak a meccsek, nincs is kedvenc csapatom, gondoltam csak a végén csatlakozunk be. A terv bevált, talán egy-két fél meccset néztünk meg a negyeddöntőktől, az elődöntőket megnéztük, aztán a kisdöntő is túl későn volt, pedig valószínűleg az lesz a legemlékezetesebb meccs ezen a vébén. A döntőt is meg akartuk nézni, de annyira csúnya volt a játék, hogy eldöntöttem, ha a rendes játékidőben nem ér véget, én biza nem maradok fenn a tizenegyesekig. Az argentinek valami iszonyú csúnyán játszottak, csak úgy mint az angolok ellenük az elődöntőben. Nagyon elszállt az egész sport, ha a vegytiszta agresszivitás elfogadottá vált. Értem én, hogy nem igazi ellentétről van szó, hanem ezt "kéri" most a játék az eredmény elérésének érdekében, de engem ez nem érdekel, ezt nem akarom látni, a legközelebb kikapcsolom a tévét, ha azt látom, hogy két ember szándékosan gyomrozza egymást. Ha ez érdekelne, boxot néznék, és nem nézek. Persze ilyen meccsek után az eredmény sem releváns, hiszen csak azt mutatja, hogy ki gáncsolta ügyesebben a másik csapatot.

A döntőben meg az a zenés betét a szünetben fájdalmas volt, sajnálom. Hogy van az, hogy már Shakira sem tud egy normális számot összegurítani a vébére? A Waka Waka sokkal jobb volt mint a mostani Dai Dai. Kicsit az az érzése az embernek, mintha már a foci vébére nem fizetnék ki az első vonalbeli kreatívokat és a második vonal nem tudja megmozgatni az embereket (főként, mivel az első vonal valami mással mozgatja őket). Vagy csak én változom, régebben sokkal nagyobbat ment a vébé, minden azzal volt tele és tényleg semmi másra nem figyelt senki abban a hónapban. Legalábbis én így éltem meg, lehet, hogy sokan másokat ugyanúgy hidegen hagyott már akkor is.

Na meglátjuk mi lesz legközelebb, 4 év annyira sok idő a mostani technológiai fejlődés közepette, lehet sikerül addigra szétválasztani a pszichológiai hadviselést a fizikai limitációktól és megint szólhat a játék a labdakergetésről.

Zene. 

tégy fel minden fegyvert egy lapra

Van a cselekedeteknek egy osztálya, amelyeknek az ember nagyon rosszul becsüli meg a lehetséges kimenetelek értékét és valószínűségét. Ide tartozik a háború, a gyerekcsinálás, a lottózás és még ki tudja mi minden. Gondolom valamilyen evolúciós előnyünk származott ebből a hibás ítéletből (már a reprodukciót leszámítva), jó lenne megérteni, hátha shortolni is lehet ezt a mechanizmust.

Zene. 

a tükrök összetörésének elviselhetetlen könnyűsége

Az emberiség történelme hasonlít arra, ahogy a szerzetes az elmélyülésben felfedezi az élet értelmét. Nemrég mondtunk le a gyermekekről, hogy bevonulhassunk a kolostor falai közé, most éppen az anyag természetét próbáljuk megérteni az elménk erejével. Mikor jön a megvilágosodás? És mikor lesznek a fák újra fák? 

Zene. Zene. Zene.

AI. 

Fél Élet 2. 

Hehe. 

Lofoten. 

szeku

Nyílt Bukarestben egy kiállítás bizonyos szekuritátés esetekről az 1989-as évből (még a forradalom előttről), amelyekhez van videófelvétel is. Meg lehet nézni, hogy zajlott egy kihallgatás (a barátságosabbik fajtából), ha valakit esetleg ez érdekelne.

egy doom mindenekfelett

 

Vicces, a Washington Post készített egy listát a legfontosabb kulturális termékekről az AEÁ utóbbi 25 évtizedének mindegyikéből és az 1986-1995 évtized legfontosabb terméke a Doom játék lett. Ezzel a választással én 100% egyetértek. A következő évtizedre meg a Matrix film került, azzal is egyetértek. Nem rossz lista, csak a Kardashianék lógnak ki, de bizonyára én nem tudom értékelni a művészetüket.

Az tuti, hogy jó nehéz lenne felmérni az igazi kulturális hatását a dolgoknak, de ebben az esetben egy kicsit könnyebb a dolog, mert mindenféle digitális artifaktumokat is termel a játék, amelyeket már lehet számszerűsíteni, ha egyszer az ilyen listákat ezen digitális artifaktumok számolgatása alapján fogják készíteni, lehet meg fogunk lepődni. Aztán meg persze optimalizálni fogunk erre és akkor már nem lesz olyan vicces ez a játék, de egyelőre még nem tartunk ott. 

Zene. Zene. Zene.

Insta AI. 

AI. AI. AI. AI.

sam

Meghalt Sam Neill. Lehet nem úgy tűnik, de egyáltalán nem szeretem ezeket a bejegyzéseket írni, egyrészt a téma miatt, másrészt meg ugye nehéz kicentizni, hogy ki mekkora hatással volt az életemre. Sam Neill nem volt túl nagy hatással, de azért az Event Horizon című film amiben játszott, az mégis csak külön kategória a fejemben. Igaz, nem került be a top5 sci-fi listába, de az nem azt jelenti, hogy nem külön kategória a fejemben. Szerintem a legjobb horror film amit valaha moziban láttam, még anno Gyergyóban és tudom, hogy nagyon sokat filóztam azon, hogy mit is jelenthet az, hogy egy űrhajó akár a poklot is megjárhatja. Semmit, semmit nem jelent, kellett valami jó hangzatos történetet találni ahhoz, hogy vérben fürdő őrült embereket lehessen flesselni a képernyőn. Azt hiszem, a tudósokról alkotott képemet valamilyen szinten örökre meghatározta a karaktere. Szóval fogalmam nincs, hogy mennyi az annyi centi, de úgy érzem, elég.

Aztán persze láttam a Possessionban is, az zseniális, de hát az a film se fog soha felkerülni semmi kedvenc listára, hacsak nem írok egyszer egy olyan listát, hogy a külön kategóriák listája, de annak nem elég 5 elem.

Igen, jó pár szomorú halálhír volt mostanában, de nem akarom leírni őket. Remélem mindenki oda került, ahova a hite javasolta.

Lenin: The Man, the Dictator, and the Master of Terror (2017)

Végre befejeztem ezt a könyvet, már egy jó ideje olvasom, leginkább akkor húztam bele, amikor azon kellett filózni, hogy lesz-e nálunk valami nagy politikai fordulat. Leginkább a politikai fordulatok legvadabbika, a forradalmak természete érdekelt, de ez persze nem egy jó összefoglaló ilyen témában, bár a nagy októberi forradalommal kezd, amiről viszont kiderül, hogy csak egy napot tartott és akkor sem volt több némi összezördülésnél. De egyébként a címhez hűen Leninnel foglalkozik a könyv, nem a forradalmakkal, vagy akár a marxizmus-leninizmus kritikájával. Persze azért érdekes olvasmány, egy híres forradalmárról kiderül, hogy a forradalom része volt a legkönnyebb dolga, igazából az ölébe hullott az egész, leginkább a vezetők inkompetenciája élezte olyan szintre a helyzetet, amelyben akárki átvehette volna a vezetést, csak ígérjen valami hihetőt. Azt hiszem, mi ettől a helyzettől nagyon messze vagyunk, talán a mai világ felépítése ki is zárja a nagy éhezés lehetőségét, legalábbis Európában, az EU részeként. Ebben volt leginkább hasznos ez a könyv, hogy jobban megértettem a kontextust amelyben a nagy októberi forradalom lezajlott és persze húztam egy strigulát abba a rubrikába is, hogy igazán kis dolgokon is múlhatnak igazán nagy dolgok, ha már nagyon megbolydult a rendszer. Egyébként ez mostanában kezd egyre inkább a modus operandinak tűnni.

Annyit azért még érdemes megjegyezni, hogy Lenin 17 évig élt Nyugat Európában emigrációban, de egy gramm demokrácia nem ragadt rá, ekkor már a cár rendszerének a megdöntése volt a célja, de a demokrácia meg sem fordult a fejében, egyik diktatúrát lecserélte egy másikra, amiben ő volt a főnök. Egyébként értelmes fickó volt, aki szeretett az Alpokban túrázni, a hegyi tavakban meztelenül fürdeni, még szeretőt is tartott (az asszony tudtával) és miután hatalomra került, még egy komolyabb merényletet is túlélt és élete utolsó évében sorra kapta az agyvérzéseket és Sztálin még a cián kapszulát sem volt hajlandó odaadni, és persze ellenezte a személyi kultuszt, mégis ő lett a szocializmus személyi kultuszának az első és legnagyobb példája.

Nekem egyébként bejött a könyv, de nem tudom mennyire járult hozzá ahhoz az érzéshez, hogy nem lesz nálunk sem semmi nagy forradalom (persze kezdődhetnek azok demokratikus választásokkal is, mint ahogy az a másik jómadár kezdte), leginkább talán azért, mert nem élünk annyira rosszul, hogy az éhenhalás és a golyó általi halál között a golyó általi halál elég embernek szimpatikusnak tűnjön. Köszönjük meg a globalizációnak, ezt is.

Persze, ki tudja, ha jól értem, ő is igen obskurus figura volt, talán most is él pár hasonlóan obskurus figura zavarodott elképzelésekkel arról, hogy pont mi is a probléma a világgal, talán egy harmadik világháború után ők is színre léphetnek, de szerencsére azt nem sokan fogják megélni.

Ja, és azért lett Kommunista Párt a nevük (és persze utána a sok kis országban a másolatoknak, egészen amíg a kommunizmus meg nem ette önmagát), mert a német Szociáldemokraták megszavazták az Első Világháborút (és ma már megint mindenki szociáldemokrata). Tök vicces. 

az játék előrehaladottáról

Már nagyon kéne új vidiót készítsek a játék jelenlegi állásáról, de szeretnék most egy kicsit bonyolultabb pályát szerkeszteni hozzá, nem csak a kockák számában, de az elrendezésükben is. Már nagyon régen zavart az, hogy a kockák belseje pont két voxellel kisebb minden irányban mint a külseje, ez itt kristályosodott ki bennem. Ez ugye azt is jelenti (egyszerűség kedvéért egy dimenzióban), hogy ha mondjuk az alaphossz 10 voxel (most éppen itt tartok és azt hiszem maradok is, bár lehet 4 többszörösére kéne növelni, mert 3.8 egység széles a játékos), akkor annak 8 voxeles a belseje, amit mondjuk lehet 4 voxeles részekre bontani, de mondjuk egy 20 voxeles szobának már 18 voxel a belseje, aminek a 4 nem osztója, csak a 6 ami elég kicsi, a 40 voxeles szobának meg 38 voxel a belseje, aminek megint nem osztója a 4, de a 6 sem. Eleddig ezt nem tudtam megoldani, de most rájöttem a megoldás kulcsára, mégpedig az, hogy először a kockát falak nélkül tekintem, ott kolbászolok benne valami szabállyal ami lehetőleg érdekes belső struktúrát alakít ki, aztán meg csak simán hozzáadom az eredményhez a kocka falait, nem gond az, ha rámegy egy voxelnyit egyes belső struktúrákra, ott úgyis fal van (mondjuk most a rámenés nem írja felül az értékeket, így mondjuk egy épületből megjelennek kint a belső dolgok lenyomatai, de hát lehet beteszem ezt a felülírás lehetőséget is, ha nagyon zavaró).

Lehet, hogy ez nem tűnik valami komoly dolognak, de nekem valami eszméletlen nagy követ vett le a vállamról. Komolyan, mint amilyen komoly csak lenni szoktam ebben a blogban. :)))
 

nagy utazás a múltba

Vicces, a tegnap lekapcsolták az M1 megszokott műsorát és most filmek mennek rajta. Most éppen a Sose halunk meg megy, talán ez a kedvenc magyar filmem. Szerintem nem is kéne visszatérni a hírekhez, azok amúgy is fikciók, bármennyire is próbálnak az újságíró bácsik objektívek lenni, hiszen sosem látták a valóságot, minden csak egymásra tevődő történetek és azok visszhangjai. A jelent amúgy is lehetetlen megérteni, ha már híreket kell mondani, legalább egy év késéssel kéne azt tenni.

Zene. Zene. Zene.

AI. AI.

májusi adat

Kijött a májusi kiskereskedelmi adat, éves szinten 4.7% az esés májusban, az első 5 hónapban meg 5.3%. Még mindig kitartok az éves szintű 5%-os gdp csökkenés mellett, persze nem fogom tudni erre az egy adatra alapozni a végeredményt, hacsak nem valami sötét korrelációk be nem figyelnek, amelyekről senki sem tud. Nem kellett volna belekezdeni ebbe a játékba, de most már késő, végig fogom csinálni az évet (tehát jövő márciusig kb. minden hónapban lesz ilyen bejegyzés).

Egyébként meg értem én, hogy nem értek a közgazdasághoz, ahhoz meg pláne nem, ahogy Romániában csinálják. Amikor emelkedett az építőiparban a munkára kivetett adó és még az áfa is, mindenki sírt, hogy be fog omlani az egész, aztán meg szárnyal (legalábbis az építkezések Kolozsváron). Bezzeg az IT is sírt, hogy ártani fog az adóemelés, de legalább tartották a szavukat a legények, tényleg zuhan az IT (mondjuk lehet, hogy inkább az AI tőkeigénye miatt, nem kimondottan az adók tettek be, lásd Orékel). Szóval fölösleges az adatokat bújni, úgysincs semmi köze semminek a valósághoz. Talán a valóságnak sincs köze a valósághoz.

Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. 

a szabadság 250 árnyalata

Ma ünnepli az Amerikai Egyesült Államok a születésének 250. évfordulóját. Érdekes dolog egy országra alkalmazni egy ilyen intim biológiai eseményt, sokat elárul az elme működéséről. Mindenesetre én úgy látom a dolgot, hogy az amerikaiak rengeteg problémát is okoznak a világban mostanában, de azért valahogy mégis mindig megoldják azokat, meg gyakran a többiek problémáit is, mert ők mindent tízszeres sebességgel tekernek. Remélem, hogy ez a dolog így is marad és az összes az emberiségre leselkedő probléma megoldásában oroszlánrészt vállalnak. Az egyik ilyen probléma a kapitalizmus, ahhoz csak egy kis introspekcióra lesz szükség. Aztán jönnek a gyerekei, az éghajlatváltozás és a háborúk. Csak azt remélem, hogy nem politikai megoldást várunk el ezekre a problémákra, mert abban nem valami jók, nem mintha mi nagyon remekelnénk.

Zene. 

AI. AI. AI.