az emberi agy illúzió átnemeresztő képességéről

Hát ez fontos, meg kell szakítanom a szünetet.

Szóval van egy olyan neurológiai betegség, amit Anton-Babinski szindrómának hívnak (igaz, csak 28 dokumentált eset létezik), ami úgy manifesztálódik, hogy a beteg azt állítja, hogy lát, pedig nem is lát, ugyanis bár a szemei és látóidegei nem sérültek, az agy vizuális feldolgozásért felelős része igen (általában agyvérzés, de akár fizikai sérülés eredményeként). Ezért természetesen, amikor nekimegy a falnak és megkérdik tőle, hogy miért ment neki, akkor mindenféle okokat konfabulál, de nem ismeri be, hogy nem lát.

Hát ez szuper érdekes, ha az ember képes tagadni azt, hogy nem lát, akkor simán képes tagadni azt is, hogy a világmodellje és a cselekvéseinek költségfüggvénye bár determinisztikus, de nem jósolható praktikusan a paraméterek sokasága és kusza összefonódása miatt (azaz nincs szabad akarata).

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI.

The Lovers. 

szünet

Nem lesz több bejegyzés a blogon addig amíg be nem fejezem a játékot. Na jó, ha a játékról valami érdekes még szót érdemel, akkor arról, meg a hó végi filmes lista sem marad el, de egyébként más nem lesz. Na jó, ha leszállnak az ufók, egy AI megoldja a Riemann hipotézist, vagy valami hasonló apróság történik, akkor lehet szintén megér majd egy bejegyzést, de próbálok leszállni a blogolásról amíg be nem fejezem a játékot. Jó lenne ha egy hónapnál nem tartana többet, már csak a szükséges minimumot akarom megugrani.