amikor mindenki betámadja a lipinkát

Fárasztó mostanában a híreket olvasni, mindenki manipulálni akar és olyan bután csinálják.

Én inkább érdekes alternatív magyarázatokat akarok találni a gazdasági bajainkra, amelyek általánosabbak mint az, hogy ki mennyi pénzt pallt el.

Kiindulásként pedig akkor az, ahogy most látom a dolgot. A klasszikus elmélet szerint a gazdaságot produktív és nem produktív részre lehet osztani, ha megbillen az egyensúly, akkor van válság, az egyensúly visszaállítása (azaz a produktív rész relatív súlyának növelése) a válságból való kilábalás útja. A 2008-as válságkor ez könnyen ment, mert még az EU-s integráció elején voltunk, a külföldi beruházás a produktív részbe húzott ki a válságból, de ez a spíl véget ért nagyjából, Románia már nem igazán versenyképes produktivitás tekintetében (azért persze, mert megnőttek a fizetések). Ezért a kormány az inflációval akarja tolni a produktív oldalt (ami optimális esetben nem érzékeny az inflációra, mert az árak növekedése a fizetések növekedését is magával vonja, hisz mindenki megkapja a munkája igazi értékét), míg a nem produktív oldalon befagyasztja a béreket.

Nem tudom mennyire fog ez a stratégia működni, a nem produktív rész nagyon zúgolódik, a mi politikusaink nem hiszem, hogy meg tudnak birkózni ezzel a feladattal, hiszen soha az életükben nem oldottak meg egy komolyabb feladatot mint amit egy ebéd mellett meg lehetett beszélni. Mindenesetre ha felgyorsítva nézzük a vergődésüket, szinte már táncnak tűnik, a kérdés csak az, hogy hol a kályha?

Demó. 

Zene.

Trailer.

az idő szocialista urai

Mi lenne, ha olyan gazdasági rendszert csinálnánk, amelyben mindenki egyenlő esélyekkel rendelkezik, függetlenül attól, hogy mikor szállt be a rendszerbe? 

Demó.

Zene. Zene.

AI. 

amikor a halálos beteg egy rövid időre magához tér és rögtön sörözni meg miccsezni kezd

Valaki elmagyarázza nekem, hogy miért szárnyal a román tőzsde? Elvileg a tőzsdére csak hosszú távon érdemes befektetni, mégis mi a franc van Románia jövőjében ami ezt az optimizmust táplálja? Én még mindig kitartok azon nézetem mellett, hogy Romániában sosem lesz már 2% fölötti gazdasági növekedés.

(jó, vannak elméleteim, de lusta vagyok leírni (na jó, rövid távon nyertes cégek felülreprezentáltak a tőzsdén, de erre az a válasz, hogy senki nem tudja időzíteni az exitet), de az alapvető problémámra nem adnak választ.)

Demó.

Zene. Zene.

az átlaghoz való örök visszatérés mítosza

Nincs kedvem írni, lehet túl meleg van hozzá, de az is lehet, hogy beállt a szaturáció az aktuális témáimat illetően. Persze lehet, hogy holnap fogok írni, mert történik valami érdekes, vagy megírom végre azt az 1-2 bejegyzést amit egy ideje tervezek megírni, de tuti középen elfogy majd a szufla, ezért még neki sem kezdtem.

Mindenesetre most relatív nyugi van a mestintben, a gazdaság és politika meg bepótolja azokat a szólamokat amelyek kimaradtak az utóbbi tíz évben, azaz a közszféra hatékonyságáról szól most minden. Unalmas, de muszáj erre is sort keríteni. Érdekes, hogy így jön ki a becsületes átlag, ami nem volt téma tíz évig, most az egyeduralkodó témává válik vagy egy évig, amíg az inga eléri a kilengés tetőpontját. Érdekes, hogy Románia gazdaságának jól körülhatárolt problémáival küzd a bolygó is, ami az éghajlatváltozást jelenti (túlfogyasztás egy kis kaszt felülreprezentációja által), de a bolygó esetén senki nem nyújtja be a számlát. Most még úgy tűnik, Romániában sem egyértelmű, hogy sikerül-e kimászni a slamasztikából, de én valahogy optimista vagyok (meg persze van menekülési útvonalam). Persze, fájni fog, meg kell húzni a nadrágszíjat és reméljük oda is eljutunk valamikor, hogy aki a bajt okozta, az igazán megfizessen érte (az azért vicces lenne, hogy akik eltették a sok pénzt, köszönik szépen visszavonulnak és majd mindenki fizeti a cechet).

Érdekes ahogy a visszatérés az átlaghoz működik az ilyen rendszerekben. Nem lehetne az aranyközépúton haladni és nem ilyen kilengéseken keresztül vezetni a gazdaságot? Valószínűleg a megoldás az, hogy az arany középút sem létezik, csak úgy mint az átlagember sem létezik, egy elméleti konstrukció, de sajnos megvalósíthatatlan. Mert ilyen az élet, a lét és nemlét átlaga micsoda?

A vicces az, hogy most valahogy optimista vagyok az éghajlatváltozással kapcsolatban is. Amikor az emberiség felfogja, hogy nagy a baj és mindenféle balfaszságok gyártása helyett igazán a problémára koncentrál, akkor talán meg fogjuk tudni oldani azt. Addig is, egy kis gazdasági válság csak segít abban, hogy kevesebb szarságot termeljünk. Minden szarság ami nem fog segíteni megoldani az éghajlatváltozás problémáját.

Nem tudom mennyire lesz jó modell Románia küzdelme a gazdaság kibillent egyensúlyával a bolygóra nézve, néha arra gondolok, hogy jobban oda kéne figyelnem és dokumentálnom az egymásnak feszülő erőket, de olyan baromi unalmas az egész és azért a tradicionális média jól dokumentálja a felszíni változásokat, szóval ez mégsem lesz téma. Lehet kicsit vakációra megy a blog, amúgy is van fontosabb dolgom, mint itt írogatni. Ez is csak azért született meg végül, mert számomra is meglepő, hogy most éppen optimista vagyok az éghajlatváltozással kapcsolatban. Pedig éppen megléptük a másfél fokot, azt, amit csak 2035-ben kellett volna. De a probléma mindig is ott volt, hogy az emberek nem veszik komolyan a dolgokat. Lehet visszatérünk a középkori átlaghoz, populáció vagy problémakezelés tekintetében. Meglátjuk.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

ha belenézel a táblázatba és a táblázat visszanéz beléd

Lassan Románia is megtanulja, hogy csak a számok nem hazudnak (ha kellő mennyiségű metaadattal vannak ellátva). Nem mintha a világ ezt már tudná, de ott még nem olyan nagy a baj. 

Demó. 

Zene.

a produktivitás kerékbe törése

Amióta olvastam az ős várost, gyakran eszembe jut, hogy a mondatainkat és cselekedeteinket valaki egyszer talán értelmezni fogja azzal a céllal, hogy megértse, mi is járt a fejünkben. Nem mindenki számára egyértelmű az az elv, hogy az emberek mást fejeznek ki mint amire gondolnak, de minél többször alkalmazzuk, annál többször bizonyul hasznosnak (ördögi kör ez, nem-e?).

Szóval arra akarok kilyukadni, hogy amikor azt halljuk egy román vállalkozótól, hogy azt mondja, hogy a román vállalkozók a jég hátán is megélnek, akkor azt kell érteni alatta, hogy hajlandóak csalni, vesztegetni, jogot és törvényt szegni, a munkavállalókat a földbe taposni, a partnereket becsapni, stb. azért, hogy a cégük fennmaradjon. Nem az van, hogy odaállnak az eke szarvához, vagy feltalálnak valami csodálatos módszert amitől megduplázódik a termelékenység. Igazából vagy a munkamennyiséget duplázzák (persze nem hivatalosan), vagy a bért felezik. Ennyi.

Abban sem vagyok biztos, hogy ezt a gondolatot nem írtam már le a blogban, de időnként nagyon ki akar jönni, most is.

Demó.

Zene. Zene.

ritka őszinteségi roham a pokol tornácán limonádét iszogatva

Van bennem egy nagy adag félelem a közeljövővel kapcsolatosan, tudom, hogy nemsokára rosszra fordulnak a dolgok, szeretném, ha a politikusok elmondanák, hogy mennyivel lesz rosszabb. De ők persze menekülnek a témától mint ördög a tömjéntől, főként választások előtt, inkább hülyeségeket tárgyalnak és nekem ebből az jön le, hogy nem is akarják megoldani a problémát és a problémáknak van egy olyan rossz szokása, hogy minél tovább odázzuk el a megoldásukat, annál nehezebb lesz. És ami még rosszabb, ez a nehézség exponenciálisan nő (ok, az alap általában 1.0x, szóval eléggé hasonlít egy egyeneshez, de mégsem az, főként az összeomlás körül kezd erősen görbülni, vagy ha elég távolról nézzük). Idegesít, hogy megyünk a falnak és mindenki röhögcsél.

Ha én szerkesztenék újságot, csak az lenne benne, hogy jön az apokalipszis. Most ez az egyetlen fontos dolog, ezt kell megérteni, minden más mellékes.

Nem tudom miért aggódom a jövő miatt. Azt sem tudom, miért érdekel annyira. Egész életemben érdekelt. Azt hiszem, gyerekként, átlagos mennyiségű hülyeséget csináltam, nem hiszem, hogy az késztetett arra, hogy készüljek a jövőre, hogy kevesebb hülyeséget csináljak. De mióta az eszemet tudom, mégis a sci-fi volt a kedvenc zsánerem (bár éppen mostanában gondolkodtam el rajta, hogy akármilyen zsáner is, a The Breakfast Club / Career Opportunities is kezd a kedvencem lenni, gondolom azért, mert van bennük egy nagy adag rendszerkritika is, a tini bohóckodáson kívül). Ha racionálisan tekintem, nem olyan nagy a baj, az utolsó piacképes szakmával rendelkezem (amikor a gépek megtanulnak programozni, szerintem véget ér a piacgazdaság ahogy ma ismerjük), igaz, hogy most éppen nincs munkám, de bármikor találhatok és a nagy átlagnál kevesebb kötelék köt ehhez a fos országhoz, előbb dobbantok ha kell. Ráadásul nagyon jól elvagyok otthon egy számítógép társaságában és a túrós puliszkát is szeretem...

Jó lenne, ha már vége lenne a kutyakomédiának egyszer, a várakozás sokkal rosszabb mint a változás. Legalábbis nekem. Legalábbis most így érzem.

Zene. Zene. Zene.

AI. AI.

Ismerős ez a nóta.

Hehe. Haha. Huhu.

néhány sötét felleg jól jönne a mostani hőségben

Valamit írni kéne. Az a baj, hogy a mindennapi dolgok mostanában nem túl pozitívak, a vízióra meg már energia sem marad, a dolgok egyben tartása kimerít minden szabad mentális energiát. Az sem segít, hogy nincs is igazán választásunk, mindenkinek házi virológusnak, hadvezérnek, jogásznak, közgazdásznak kell lenni, mert a mainstream diskurzus annyira egyértelműen kifoszlott már a mesék-mítoszok-igazság hármas határán, hogy ha nem vagy hajlandó megkeresni az igazságot abban amit olvasol, akkor jobb is ha nem olvasol semmit.

Szóval most egy kicsit ilyen tuitter közgazdász leszek én is.

Szóval érdekel az, hogy mi vár ránk jövőre Romániában, meg azután is, persze. Van itt ez a cikk, de igazából már az év eleje óta mindenki azt szajkózza, hogy jövőre adóemelés jön. Erre persze jön a kormány, hogy nem is, de hiteltelen. Ráadásul azt sem értik meg, hogy többet ártanak a gazdaságnak a titkolózással, mint amennyit gondolnák. Mert egy racionális üzletvezető ilyenkor a legrosszabbra kell számítson és a jövő évet a túlélésre kell betervezze. Ebből biztosan recesszió lesz jövőre, de szerintem idén sem biztos, hogy megússzuk, a harmadik negyedévben biztosan nem, hiszen a mezőgazdaság tuti vastagon mínuszban lesz, az építkezés is sanszos, a turizmusban van egyedül némi remény, de annak olyan nagy része fekete, hogy az simán fel tudja szívni az igazi növekedést, de csökkenést meg persze nem. Az utolsó negyedévben meg mindenki a politikára fog figyelni ahelyett, hogy csináljon is valami hasznosat. Lehet talán a sörfogyasztás kicsit magára talál.

Igazából két módon lehet tartós növekedést elérni, az egyik a termelékenység növekedése, amiben szerintem plafonálódtunk, a másik a népesség növekedése, az pedig lejtmenetben lesz egy jó ideig. És a mostani politikusok nem igazán akarják megérteni, hogy a bürokrácia nem produktív munkavégzés. Nekem nem úgy tűnik, hogy a digitalizálás és a mesterséges intelligencia nyerő ágazatok lennének nálunk, sőt, szerintem nettó vesztese lesz a gazdaság ezeknek a folyamatoknak, ugyanis a munkahelyek el fognak veszni, de csak egy igazán kicsi réteg fogja kihasználni a bennük rejlő lehetőségeket. Legalábbis az elején, utána amikor beüt az emberi szintű mesterséges intelligencia, akkor már mindenki csak veszíthet, hacsak nem egyezünk meg, hogy senki ne veszítsen, de akkor senki nem is nyerhet. Akkor vagy eljön az algoritmizált kormányzás, vagy kipusztulunk.

Szóval szerintem amíg ez a politikai osztály marad, már sose fog Románia gdp-je több mint 2%-al nőni éves szinten. Illetve, ha jön egy válság, akkor a válságot követő évben lehet, hogy nőni fog, szóval fogalmazzuk át úgy, hogy az 5 éves mozgó átlag sosem lesz nagyobb 2%-nál. Persze, nem fogom shortolni a tőzsdét, mert nincs miből, de befektetni sem fogok belé, az tuti. Persze, én csak tuitter közgazdász vagyok, szóval mindenki saját maga kell eldöntse, mennyit vesz komolyan ebből az egészből, mondjuk pár év múlva megnézhetjük, hogy a vonalka mit csinált, persze nem mintha az bármire is bizonyíték volna.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

a lét vagy a tudat? a tét vagy a ludat!

A mai nap nagy ráébredése, hogy egyes cégek csak azért léteznek, hogy más cégek a tevékenységükben létező rizikót harmonizálhassák az országuk munkaügyi törvényeivel.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

a vonalhúzás sötét jövőjéről ha már nem lesz papír se

Nekem az a benyomásom, hogy egy nagy gazdasági válság közeledik rohamosan. Ilyenkor az elmélet óvatosságra intene, ehhez képest szárnyal a tőzsde, a legkockázatosabb befektetési eszköz. Nem értem miért, de érteni szeretném. Azt hiszem, az elméletnek semmi köze nincs a valósághoz, a közgazdászok húzogatják a vonalakat mindenféle változók mindenféle kombinációi és projekciói között, könyveket írnak róla, díjakat kapnak érte, stb. A valóság valami teljesen másról szól. Az emberek azért fektetnek be még mindig a tőzsdébe, mert valamikor beállították a fizetésük fix százalékának havi rendszerességű befektetését és lusták kikapcsolni. El sem gondolkodnak azon, hogy jöhet egy nagyobb krach. Jobb esetben valamilyen alapba megy a pénzük ami kicsit szétszórja a rizikót, rosszabb esetben direkt fújják egyes részvények lufiját.

De persze ilyen egyszerű elméletről nem lehet könyveket írni, modellezni sem lehet igazán a lustaságot.

Az a poén,hogy szerintem a mesterséges intelligencia fejlődéséről beszélő szakértők is nagyjából ugyanebben a hajóban utaznak. 1 évtől 100 évig bármikor bejöhet az "igazi" mesterséges intelligencia. Nehéz dolog a jóslás, főként ha komolyan is kellene venni.

Demó.

Zene.

ha a medvék látogatnák a nép házát, minden sokkal jobb lenne

Egy kicsit még háborgok itt, úgysincs aki megállítson.

Van egy gazdasági elv, miszerint érdemes mindig az ellenkezőjét csinálni annak amit mások csinálnak. Persze, a nincs ingyen ebéd elv alapján ez sem egy könnyebb vagy jobb út mint az, ha azt csináljuk mint amit mások csinálnak, de legalább a rizikót szétkenjük egy nagyobb tortára. Népszerűbb megfogalmazása ennek az, hogy vegyél olcsón és adj el drágán (azaz vásárolj amikor mindenki elad és adj el amikor mindenki venne).

Ezt szerintem Romániában különösen gyümölcsözően lehetne alkalmazni a gazdaság fejlesztésének stratégiájában. Szóval itt tényleg érdemes lenne a természetbe, a turizmusba fektetni, de úgy igaziból, nem csak szavak szintjén, ahogy tesszük azt már megannyi éve. Talán Romániában van a legjobb karban még a természet, egyszerűen mert még nem volt időnk lerombolni, ide jár még az angol király is, ha egy kicsit sétálni szeretne egy igazi mezőn. Arról nem is beszélve, hogy a természet rombolása egyre gyorsabbá válik a jövőben, igazán megérné egy oázist fenntartani és ápolni, a kikapcsolódni vágyó nyugati embernek.

Sajnos nincs nálunk egy csepp vízió se, csak papagájként ismételjük a nyugati szólamokat, de amikor valaki beállít egy politikushoz valami hülye ötlettel, de egy kicsit hajlandó csurrantani-cseppenteni neki belőle, akkor már lehet bármit. Európa szemétdombja lesz ez az ország, pedig az ékköve lehetne 20 év múlva. Na de hát a rombolás mindig is sokkal profitábilisabb volt rövid távon mint az építés, főként ha megússzuk az igazi felelősségre vonást utána. Csak a tétet kell mindig emelni.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

vidiotizmus

Szóval akkor mégsem képzelték az emberek azt, hogy az árak gyorsabban növekedtek mint illett volna. Ebben a vidióban, arról (is) szó van, hogy a cégek profitja megkétszereződött az utóbbi két év alatt, míg a bevételeik csak 46%-ot nőttek.

Ebben a vidióban meg arról van szó, hogy abban a vidiójában, amelyben Sabine Hossenfelder azt állítja, hogy a kapitalizmus egy jó dolog, igen csak téved, főként azért, mert olyan dolgokat tulajdonít a kapitalizmusnak amelyek nem direkt következményei. Azt a vidiót én meg sem néztem, mert ismerősek a kapitalizmus védelmezőinek az érvei, vicces, hogy ez sokkal inkább filozófiai kérdés, mint mondjuk az, hogy van-e szabad akarat, ami egy biológiai/fizikai kérdés, amiben viszont teljesen elfogadom a Sabine érvelését. Egyébként Sabine vidiói a tudományról egész jók, de sajnos a cociális hálók (és a jótúb is az, valamilyen szinten) dinamikája azt követeli meg, hogy mindenki mindenről értekezzen és ez persze azt eredményezi, hogy mindenki mond hülyeségeket olyan témákban amihez nem ért. Ettől még persze fel lehet mérni, hogy ki miben kredibilis forrás és súlyozni a véleményét ezzel. Mindenesetre találtam egy jó csatornát ahol baloldali gondolatokat lehet megismerni, nincs is nagyon sok vidió, szép lassan megnézem őket.

Végül egy jó vidió Stanislaw Lemről. Nagyon régen olvastam és nagyon keveset, akkor még a robotok jobban érdekeltek, most az emberek érdekelnek jobban. Az azért érdekes perspektíva, hogy a holokauszt élményét dolgozza fel a könyveiben.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Friedman kávéfőzőjének kreatív kipurcantása

Az a gondolatom támadt, hogy a kapitalizmus csak akkor működik, ha az emberek nem értik a kapitalizmust. Ha mindenki tökéletesen meg tudná jósolni a munkájának az értékét, maradna még egy kis szelet annak, aki csak a pénzt adja a munka elvégzéséért, mást nem tesz hozzá? Bizonyára van ennek valamilyen fizikai analógiája és modellje, valószínűleg ezért is áll olyan sok fizikus pénzügyi elemzőnek, miután kitanulta a mesterségét. Másképp nem lenne semmi értelme annak ami ebben a cikkben van.

Viszont ahogy a politikai szélső bal és jobb összeér a gyakorlatban, azt hiszem, a gazdasági bal és jobb is összeér majd, mégpedig az algoritmizált gazdaságban. A piac már most is erősen algoritmizált, nemsokára jön a termelés és a szolgáltatás. Hogy mi marad nekünk meg belőle, az maradjon házi feladat.

Demó.

Zene.

a vonalkák értelmezésének elviselhetetlen könnyűsége

Van ez az ábra, amelyen Románia vásárlóerő paritáson mért egy főre eső gdp-je látható.

(innen)

Sokat gondolkodom az ilyen és efféle ábrákon. Sokat gondolkodtam azon, hogy mire lehet az ilyen ábrákból következtetni. Sokat gondolkodtam azon, hogy kiknek szólnak az ilyen ábrák.

Van baj elég. Idő az viszont nincs elég. Sose. Ezért csak röviden, velősen, de inkább csak röviden.

Ez az év igen csak ramaty volt Romániában. Abszolút arról szólt, hogy itt olcsó az élet, már ahogy a rendszer értékeli az egyént. Le sem írom az értelmetlen halálok sorát, amelyekről értesültünk a médiából, mert egyrészt depressziós leszek tőle, másrészt meg valószínűleg a legdurvább dolgok valószínűleg nem is nyilvánosak, vagy elferdítve kerültek közlésre. Elég egyetlen példa, vannak emberek akiknek nem telik egy 10 lejes samponra ezért juhok féregtelenítőjével tisztítják a gyermekeik fejét, amelybe azok néha belehalnak, néha túlélik, gondolom borzalmas idegrendszeri károsodásokkal.

Másrészt a politikusokat csak ez az egy ábra érdekli és meg vannak győződve, hogy milyen csodálatos munkát végeztek az utóbbi 30 évben. De engem abszolút nem hat meg ez az ábra, azt látom, hogy az utóbbi pár évben eszméletlen infláció volt és legjobb esetben az árak szintje már nem nő sokat tovább, de ezen az eszméletlen szinten marad, ami tovább szakítja szét a román társadalmat, ami igazából senkinek sem jó. Értem én, hogy kilencvenes években olyan infláció volt, hogy a mostani szinte meg sem látszana a grafikonon (azért levágtunk négy zéróst egy szép napon) és utána még eljött az a fene nagy növekedés. De nem igazán hiszem, hogy még egyszer sikerül megismételni a csodát, a mai világ teljesen más mint ami a kilencvenes években volt. Az agyammal azt is fel tudom fogni, hogy a hosszú idősorokat kell nézni, mert az igazi jel azokban van, a jelenben nehéz a zajt elválasztani a jeltől, de a zsigereimben azt érzem, hogy itt nagyon nagy baj jön. És mások is így érzik, lásd gyerekvállalás, lásd szélső jobb pártok, lásd álhírek és konteók. Lehet, hogy mindenki gazdasági szakember kéne legyen, aki megpróbálja értelmezni ezt a grafikont, de akkor ki fog dolgozni?

Ha az x tengely szerint tükrözzük a grafikont, ugye milyen szép karácsonyfa lesz belőle?

Demó.

Zene.

egy kis racionális katyvasz az álmatlan tőzsdéző mesterséges intelligenciáknak

Valamikor azt mondták, vagy tanították, hogy a tőzsde racionális, az árban megjelenik a teljes várható nyereség és persze a rendszer szintű rizikó is. Mostanában Romániában nagyon sötét fellegek gyülekeznek a gazdaság felett, adóemelés jön, nyugdíjemelés jön, szigorítják a felügyeletet, satöbbi, de a tőzsde szárnyal, egyre másra dönti meg a kapitalizáció rekordjait, mintha csodálatos éveknek néznénk elébe. Én ezt tényleg nem értem, jó, hogy távol maradok tőle. Igaz, azt hittem a játékokat értem, aztán eddig az is csak veszteséget termelt... De azért valahogy aggasztó számomra, hogy nem csak a kormány teljesen anticiklikus politikát folytat, de az üzleti szféra is. Vajon lehet shortolni a bukaresti tőzsdén? Nem mintha lenne elég tőkém hozzá...

Más. Az ópenéjáj történet is mekkora fiaskó, Szem szépen visszakerül a helyére, a vezetőtanács lecserélődik és minden megy vissza úgy ahogy volt. Kivéve a bizalom, na az örökre elveszett. Vicces, hogy pont ők várják el, hogy egyedül bennük bízzunk meg a szuperintelligencia terelgetésében, amikor egymásban sem bíznak meg a vezetők. Remélem a nyitott kezdeményezések még jobban erőre kapnak ezután a fiaskó után.

Demó.

Zene.

Zene.

a sok kis bit a megoldás a milliárdos problémára

Van itt ez cikk, amiben azt állítják, hogy Ukrajna nagyon korrupt ország. Ez valószínűleg jelentős mértékben fedi a valóságot, de van egy igen egyszerű megoldás a problémára, ha az ukránok komolyan meg akarják oldani. Ki kell vezetni a kézpénzt, akkor nem lehet sem pénzt illegálisan adni, sem elkölteni. Illetve lehet még más ország pénznemében korrumpálni, amit csak külföldön lehet elkölteni, de ezt is nagyon könnyen lehet limitálni azzal, hogy minden terméket amit be akarunk hozni, számla nélkül elkoboznak.

Egyébként Romániának is meg kellene fontolnia a dolgot. Azt mondja Csolnaku kormányfő, hogy 150 milliárd lejre tehető az adócsalás évente, azt hiszem, abból a pénzből jutna minden kisboltba kártyaleolvasó, ha nem tudják megengedni maguknak. Pláne, hogy most már okostelefonról is intézhető minden, ha akarat lenne, megoldás is lenne. Persze akarat nincs, mert könnyebb ráfogni az idősekre, hogy nem tudnák megszokni a kártyás fizetést, mint bevallani, hogy a teljes politikai osztály a velejéig korrupt és igazából nekik kell a kiskapu. Jobb lesz megvárni az összeomlást és csak utána bevezetni az ilyen ördögtől való megoldásokat, de remélem mindenkinek az azonosítójában lesz egy 666 valahol, csak hogy gyakran tekintgessenek az égre útmutatásért.

Egyébként úgy tűnik, lecsengett a Nobel díj őrület, kémiából és irodalomból nem kapott senki, még van némi esély közgazdaságból, mert békéből az tuti semmi, mert ugyebár a pénz beszél és a kutya ugat.

Egyébként ezen a héten beköszöntött az ősz. Még várhatott volna egy kicsit, ha már úgyis melegedünk lóhalálában...

Demó.

Zene.

Jótúb.

a kristály csolnak merülni kezdett

Spekuláltam, hogy mi lesz a kormány válasza a költségvetési hiányra. Azt hittem, hogy csak az áfát emelik, erre ahhoz pont nem nyúltak, de minden máshoz igen. Még jó, hogy nem gazdasági szakértésből élek. Egyébként engem lefárasztott a hacacáré amit ezen intézkedések körül leműveltek. Próbálnék lejönni a hírekről, de nem megy, pedig tényleg semmi értelme nézni őket, mert csak rossz hírek vannak, de annyira azért mégsem, hogy elhúzzunk innen.

Demó.

Zene.

Zene.

Zene.

nézzük bele a kristály csolnakba jó mélyen

Az utóbbi napok a horror öregotthonokról szóltak Romániában, ami egy nagyon elszomorító dolog, nincs is kedvem írni róla. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy nem kéne írjak politikáról, mert egy szemét disznó banda az egész. De sajnos nem lehet kibújni előlük, legalábbis nem addig amíg el nem húzunk ebből az országból, de problémák mindenhol vannak sajnos.

Most viszont adódott egy érdekes probléma, amiben lehet kicsit spekulálni, ezért kihasználom az alkalmat. Szóval az van, hogy jókora lyuk tátong a költségvetésen és tuti adóemelés lesz a vége. A kérdés csak az, hogy milyen adót fognak emelni. Nem fogok minden lehetőségen végigmenni, az hosszú lenne, de szerintem az ÁFÁt fogják emelni, mert nem elég tökösek ahhoz, hogy egy társadalmi osztály haragját magukra vegyék, így teríteni lehet a hatásokat és az utálatot is. És persze rá lehet kenni az egészet a gonosz kapitalistákra, ami talán nem is egészen alaptalan most. Sőt, még arra is van egy kis esély, hogy kénytelenek lesznek lenyelni az adóemelést, mert eléggé kifutott már a kereslet növekedési potenciálja.

Persze, nem vagyok én közgazdász és mint a példa mutatja, ők sem látnak a jövőbe, szóval meglátjuk mi lesz. Visszatérünk a témára ha megvan a megoldás, ez az egész bejegyzés csak azt akarja tesztelni, mennyire fedi az amit én hiszek a racionalitásról azt amit a kormány hisz. Persze, lehet vannak olyan rejtett változók amelyeket én nem ismerek és teljesen mellé megy a számításom, ami persze az én bajom, meg azoké akik hasonlóan gondolkodnak mint én.

Demó.

Zene.

a tőke elosztásáról

Az, ami most a gazdaságban végbemegy, a legjobban ezzel a kisótós vidióval illusztrálható. Elől van a reálgazdaság, hátul az 1%. Amikor az 1%-nál van a tőke nagy része, minden kis bökkenő erősen megrángatja a rendszert, a gond az, hogy lassan már az állam bácsi erős keze sem segít lecsillapítani.

Zene.

újabb megrémült vonalka

A tegnap fészbuk jó 20%-ot veszített az értékéből, mert enyhén csökkent a felhasználóik száma és az epöl is kirúgta alóluk a széket a reklámok jobb célzásához már nem használhatják fel a böngészős manővereinket, csak a fészbukon belüli viselkedésünkre alapozhatnak, meg persze az egyéb spionkodásaikra, amelyekről én nem is tudok.

Hát mit mondjak, nem túl sok könnyet hullatok irántuk, én még mindig úgy látom, hogy nettó negatív a világra a hatásuk, akármennyire is próbálják azt a típusú érvet nyomatni, hogy nem a fegyverek ölnek, hanem az emberek. A fészbuk igenis öl, talán majd egyszer pontos statisztika készül majd róla. Arról nem is beszélve, hogyha mondjuk őket be lehetne tiltani, akkor bizonyára sokan jobban meghúznák magukat, mert könnyebben röpködne a banhammer.

Persze, van pozitív oldala is a fészbuknak, mégpedig a mesterséges intelligencia kutatás amit pénzelnek, de szerintem ha eltűnnének, a többi cég simán felszippantaná a kutatóikat, marad még elég terület amiben versenyezni lehet mesterséges intelligenciával.

Na ez most ennyi, ez inkább csak olyan muszáj-bejegyzés volt, pl a kriptóról csak akkor fogok megemlékezni, amikor nagyon-nagyon összedől, mondjuk elveszti az értékének 90%-át, mert egyébként annak az ára csak tiszta spekuláció, a mozgások csak annyira valósak, amennyire a spekulánsok engedik, az meg még tuti egy jó ideig viszi a hajót.

Zene.