egy Duna parti atomerőműben...

Érdekes problémákkal küzd mostanában Románia. A fék nyúz a cociális hálókon kezd elképesztő méreteket ölteni, rátámadtak egy mentőre, mert azt hitték, hogy gyereket rabolni jött (ahogy a tiktokon terjesztették egyesek). A Duna meg apad, le kell majd állítani az atomerőmű második reaktorát is. Meg persze a politikusok sem tudtak kiegyezni még.

Ezek mind olyan problémák, amelyekre vannak jó megoldások, nem gondoltam, hogy nekünk ez ilyen nehezen fog menni. Régebben a népek háborúk és járványok következményeként pusztultak ki, valószínűleg ma már nem ez lesz a divat, csak simán a fejlődési versenyben egyik lépés már kifog rajtuk, a társadalom értelmesebb része beolvad a nagyobb népekbe, a másik meg elsorvad otthon és a végén elad mindent négyzetméterre. Persze ez egy lassú folyamat, de azért nem hinném, hogy évszázadokig fog tartani (már csak azért sem, mert akkorra már mind beugrunk a gépbe).

Én azért néha leírom a gondolataimat, bár a gépek bedarálnak mindent ami online megjelenik, szóval olyan nagyon nincs szükség arra, hogy én krónikázzak. Egyébként ha jól emlékszem, a gúgel bejelentett valami kvantum dekriptó algoritmust is, még a politikusok privát beszélgetései is nyilvánosak lesznek egyszer, amikor már csak a történészeket érdekli.

Zene. Zene.

AI.

a spíl ami véget vet minden spílnek

Azon gondolkodom, hogy nem-e az a spíl a sok féknyúzzal és butasággal amit a cociális médiákban tolnak, hogy az emberek egyszer tényleg besokalljanak tőlük és kérjék az anonim posztolás betiltását, vagy akár az egész internetes média cenzúráját? Kár, hogy a szólásszabadság legnagyobb ellensége a szólásszabadság, de hát a legtöbb dologba bele van kódolva a pusztulása. 

Demó. 

Zene. Zene.

AI. AI.

a mennyei döntésfüggvényen a púp

Van ez a cikk itt a transtelexen, hogy mesterséges intelligenciával jósolnák Kínában, hogy ki a rendszer ellensége és azokat majd szépen börtönbe dugják és akkor az milyen rossz lesz mindenkinek, hogy eljött a gondolatrendőrség. Néhány gondolat azért erről, sajnos ez is egy rossz bejegyzés lesz, mert túl sok gondolat kering a fejemben és túl kevés időt szeretnék azzal tölteni, hogy behegesztem őket ide a blogba.

Szóval engem nagyon érdekel Kína, főként gazdasági szempontból érdekes, hogy mennyire sikeres vagy nem az az út amit választottak. Meg persze elvileg szocialista diktatúrában élnek, de bizonyos dolgokban keményebb a verseny náluk mint a kapitalista nyugaton. És a szabadság is más jellegű mint nálunk, ott igenis megteheti valaki, hogy nem adja el a házát ami az autópálya útjában áll, de nem írhat Micimackó mesét magától. A gazdasági dolgokat főként Michael Pettis tolmácsolásában olvasom, aki ott él és közgazdaságot tanít valamelyik egyetemen és főként arról ír, hogy milyen nehéz Kínának a befektetés alapú gazdaságról átnyergelni a fogyasztás alapú gazdaságra (egyrészt mert a főnök a gyártásban hisz, másrészt meg a gyártás csak addig tud versenyképes maradni ameddig a főnök őt preferálja mindenféle transzferekkel, legfőképpen a lakosság irányából, ami nagyjából azt jelenti, hogy alacsonyak a munkabérek). Meg aztán érdekel a filozófiája is (ez sokkal régebb óta, most már nem annyira), meg a filmek, meg persze az is, ahogy a játékiparban egyre jobban érezhető a hatásuk, meg Faye Wong.

Természetesen nem szeretem a diktatúrákat, de ma már sokkal árnyaltabban látom a dolgot, meg főként a nem diktatúrákat látom árnyaltabban, amelyekből az egyikben élek. És azt is tudom, hogy igazából már az információ sincs ingyen, ha igen, akkor nagyon valószínű, hogy valamilyen hátsó érdeket szolgál a terjesztése, szóval rég lemondtam arról, hogy kitartsak egy olyan véleményem mellett, amit nem első kézből alkottam (és még az első kézből valókkal is kezdtek komoly kételyeim lenni, lásd szabad akarat). Az éremnek mindig két oldala van, de gyakran még több is. Szóval igen, jó lenne, ha szabad lenne Tibet, de nem biztos, hogy a rabszolgatartó teokráciához való visszatérés ami a kínai megszállás előtt volt lenne az út ehhez. Ezzel együtt, meglátogatni jó lenne Kínát, de ott dolgozni nem szeretnék, abban a mókuskerékben én tuti nem bírnám sokáig.

Szóval akkor hogy is van a megfigyeléssel? Először még egy kitérő. Kevin Kelly What Technology Wants könyvében olvastam, hogy a totális megfigyeléssel leginkább az a baj, ha úgy csináljuk ahogy most: kevesen figyelnek meg mindenkit, azaz aszimmetrikusan. Ha mondjuk szimmetrikusan csinálnánk, azaz bárki megfigyelhet bárkit és maga a megfigyelés ténye is megfigyelhető lenne, akkor az sokkal jobb lenne. Egyrészt lehetőséget adna rá, hogy könnyebben sztalkoljunk (azaz rossz szándékkal megfigyeljünk) bárkit, ugyanakkor azt is tudnánk, hogy ki sztalkol és szalkolhatnánk a sztalkert. És közben összegyűlne rengeteg adag, pl. arról, hogy hogyan változik a mozgás az életkorral és milyen betegségek jelezhetőek előre belőle, meg az is, hogy ki ült be ittasan az autójába. Persze, azért egy minimális megfigyelés nélküli térre mindenkinek szüksége lenne, mondjuk a lakása meg is felelne erre. Persze, a kínai ötlet semmi ilyen szimmetrizálásról nem szól, ráadásul lehet, hogy nem is jó ötlet, az emberi viselkedési mintázatokat egy eddig ismeretlen bugyorba taszítaná. De az is lehet, hogy nem, lehet, hogy mindenki még kooperatívabb lenne és ledőlnének a mostani "szociális hálók" által épített illúziók a tökéletes emberekről. Azért azt ne feledjük el, hogy a fázisátalakulások gyakran elég megjósolhatatlanok, főként az ilyen bonyolult rendszerekben mint az egész társadalom, lehet, hogy az elég adat összegyűlte dobná át a rendszert az aszimmetrikus állapotból a szimmetrikusba.

Vicces, de eddig semmit nem írtam le abból amit le akartam írni amikor nekifogtam ennek a bejegyzésnek, főként az osztályozás fölöttébb furmányos természetéről akartam értekezni, elvileg ehhez valamennyire értek, van róla papírom is.

Na jó, szóval az, hogy valakiről eldöntsük, hogy rendszerellenes-e messze nem olyan könnyű feladat, mint ahogy az hangzik. Először is, honnan szerezzük az adatokat? Kellene tudni előre, hogy kik a rendszerellenesek és akkor válogathatnánk pár (nemre, korra, szocio-ekonómikus státuszra kontrollálva) pár nem rendszerellenes egyedet és taníthatnánk is az osztályozót. A gond csak az, hogy mostanában már nem olyan gyakoriak az osztályellenségek és egyébként sem akarod őket a társadalomban hagyni, hogy bomlasszák tovább amíg elegendő adatot gyűjtesz egy osztályozóhoz. Lehet még azt csinálni, hogy mindenkit megfigyelsz amennyire csak tudsz és majd utólag címkézed fel az adatokat, hogy kiből is lett a bomlasztó elem. Ezzel csak az a baj, hogy olyan sok az adat, hogy egy akkora társadalomnál, mint a kínai, egyáltalán nem triviális megoldani a begyűjtését, tárolását és feldolgozását. Aztán maga az osztályozó sem triviális. Két lehetőségünk van, vagy direkt betámadjuk azt, hogy ki a rendszerellenes és ki nem az (azaz kétosztályú osztályozót készítünk), de ennyire aszimmetrikus feladatnál (azaz az egyik osztályba sokkal többen tartoznak mint a másikba, mondjuk 99.999% a populációnak nem rendszerellenes és 0.001% igen) és ekkora populációnál nagyon nagyon nehéz olyan osztályozót készíteni, ami igazán működik és nem csak titkon visszaböfögi a priort (az előzetes eloszlást). És itt a hibának sokkal nagyobb az ára, mert lehet az, hogy Amerikában belefér az, hogy 5% ártatlan embert kivégeznek, de ott azért fér bele, mert egyik párt sem ígéri azt, hogy jobban fogja csinálni, mert már rájött, hogy nem tudja jobban csinálni, de egyes államokban a többség jobban alszik akkor, ha van halálbüntetés. Kínában viszont csak egy párt van, nekik mindent tökéletesen kell csinálni, másképp oda a mennyei megbízás. 

Na jó, szóval az elmélet azt mondja, hogy kétosztályos osztályozót nagyon nehéz csinálni. Lehet viszont többosztályú osztályozót csinálni, de akkor meg az a baj, hogy nagyon sok az osztály. Mert lehet a rendszert is utálni, de lehet a majonézt is és nem olyan egyszerű eldönteni, hogy ha valaki sohasem eszik majonézt, akkor utálja-e, ugyanúgy, ahogy valaki sohasem bírálja a rendszert, de bírálja Micimackót, hogy milyen nagy a hasa, az bizony már nagyon gyanús elem. Meg persze lehet szeretni a szabadságot, meg az éjszakai bárokat, baromi nehéz kisakkozni azt, hogy mi is a rendszerellenesség. Meg ott van az emberek közti variancia is, lehet egyesek azt utálják, hogy nem szociálisan mobilisak, mások meg azt utálják, hogy drágák a japán képregények és digitálisan nem szeretik olvasni őket.

Szóval arra akarok kilyukadni, hogy szerintem nem lehet olyan osztályozót készíteni, ami a rendszerellenességet el tudja dönteni. Szerintem viszont tudományosan nagyon érdekes ez a dolog, lehet, hogy nagy szolgálatot tesznek vele majd valami tudománynak, akár közgazdaságnak, akár pszichológiának, akár még a mesterséges intelligenciának is, mert jobb osztályozókat gyártanak majd.

Azt persze nem mondanám, hogy akkor most rohanni kell Kínába, mert milyen jó lesz ott, de valahogy úgy érzem, ott még erősebb a vezető réteg és a társadalom közötti íratlan szerződés. Erre egyik érdekes példa az, hogy ott a nép nem fél a mesterséges intelligencia fejlődésétől, sőt, várja azt, amikor végre a robotok elveszik a munkáját. A nyugaton ez pont fordítva van. Aztán persze az is lehet, hogy az egész csak porhintés, ma már mindenben kételkedem, még a kételkedésben is. Az tuti, hogy az a porhintés ami nálunk megy már több a soknál, de legalább ki lehet maradni belőle. Bár amíg a test-lélek dichotómiában élünk, a lélek mindig ki tud maradni abból amit a test csinál. És talán fordítva is, valamennyire, leginkább kémiai segítséggel.

Ja igen, és akkor még arról akartam filózni, hogy mit is kezdünk egy ilyen információval, ha rendelkezésre is állna. De nem ma. Majd valamikor. 

Demó. 

Zene. Zene. 18+ Massive Attack klipp. Zene. Zene.

AI. 

Élet Kínában. 

forradalmi időkhöz ellenforradalmi platformok dukálnak

Rájöttem, miért jobb a blog mint a cociális háló? A cociális hálóban nagyon nehéz a régi dolgokhoz hozzáférni, potenciálisan nagyon sokat kell pörgetni az ember bejegyzéseit, hogy elérjünk valamilyen dátumra, amelyen valami olyan történt, amelynek a kommentárjára kíváncsiak vagyunk. Tagelni nem is lehet, azaz csak adott témában megnézni, hogy mi volt a véleménye az embernek. Ez a két dolog a blogokban alapszolgáltatás. A cociális hálók arra vannak optimizálva, hogy az éppen aktuális dolgokat kommentálja mindenki, de ugyanakkor azok is az érzelmileg legvolatilisebb dolgok. Senki nem bődül fel azon, hogy egy 10 évvel ezelőtti választást hogyan kommentált egy blogger, azok a dolgok már nem sok érzelmi töltettel bírnak. Ehhez képest, a cociális hálókon már a polgárpukkasztás a stratégia, nem tudom, meddig bírja még a rendszer a terhelést. Én mindenesetre maradok a blogoknál, itt nyugi van.

Demó.

Zene. 

AI. 

a meztelen igazság odaát van

Nem semmi amit a Muszka leművel a tuitterrel. Most éppen engedélyezte a beépített mesterséges intelligenciának, a groknak, hogy a felhasználók által feltöltött képekhez kérjen mindenki módosításokat, szóval most a csajokat mindenki bikiniben kéri. Gondolom mindez legális, mert mintha a legutóbbi felhasználási feltételekben bele kellett egyezni, hogy bármit kezdhetnek a képekkel amiket feltöltünk. Lassan megtanulják az emberek, hogy a szociális hálók valójában fegyverek és nem csak a kultúrkampfban, hanem a való életben is. Kíváncsi vagyok, meddig megy ez így tovább, mikor veszít több felhasználót (illetve felhasználást) a tuitter ennek a hülyeségnek köszönhetően. Egyébként vannak egyéb felhasználásai is a dolognak, pl. lehet azt kérni, hogy egy képről amelyen politikusok vannak, törölje ki a pedofilt, vagy akár valamilyen forráskódot tartalmazó képen húzza alá azt a sort, amelyik bugos. De azért valószínűleg a bikini vonalon jön be a legtöbb felhasználó és remélem megy is ki. 

Az én felhasználóm nemrég töltötte be a 10 évet, szerencsére több eszem volt, mint hogy magamról feltegyek egy képet (ezen a blogon van egy régi, jobb lett volna nem feltenni, de azok más idők voltak). Emlékszem, azért regisztráltam, mert a frissen vett 360 fokos kamerám képeit csak úgy lehetett feltölteni, ha tuitter vagy facsé felhasználóval regisztrálok a japán cég képmegosztójába. A facséra azóta sem regisztráltam és remélem ez már így is marad. Egyébként lehet még érdekes dolgokat olvasni a tuitteren, de egyre inkább kezd átfújni a szél a platformon és a Muszka ilyen húzásokkal nem hiszem, hogy meg fogja tudni menteni. Egészen vicces ahogy építi és leépíti a mítoszt ami körülötte van. Hiába, ha nem esel el a forradalomban... 

Demó.

Zene. 

megint

Úgy tűnik, mások is kezdik úgy gondolni, hogy érdemes visszatérni a blogoláshoz, a szociális média által generált "kölcsönhatás" elég káros az ember mentális egészségére.

Szóval mostanában felfedeztem két bloggert is, akik az aranykorban is blogoltak, gondoltam újraélesztem a blogokra való linkelést az aktuális erdélyi bloggerekkel, szóval az első két blog a Magánterület 2.0 és a Gasparik blogok.

Ha még tudtok más aktív erdélyi blogokat, akkor jöhetnek kommentbe.

Zene. Zene.

AI. 

nem bírunk ugrani

Pár napja az ópenéjáj bejelentette, hogy egy új cociális hálót indítanak, amelyben a bejegyzések mesterséges intelligenciával generált vidiók lesznek, amelyek persze be tudják építeni a szerző által választott fényképeket (azt mondjuk nem tudom, hogy azt hogy oldják meg, hogy ne csak a saját magunkról készült képeket használjuk fel). Legalábbis én ezt értettem a bejelentő vidióból (bloopers).

Először eléggé nevettem ezen a dolgon, valahogy nem egy újabb cociális háló lenne az én első ötletem amire a szuperintelligenciát felhasználnám, ha rendelkezésre állna, soroltam is magamban szépen az ellenérveket, amelyeket itt most nem fogok felsorolni. Végül úgy döntöttem, hogy nem ér ez az egész annyit, hogy írjak róla.

Ma reggel viszont arra gondoltam, hogy mi van, ha tényleg 5 dimenziós sakkot játszik az ópenéjáj és ők tudják, hogy a mai világban tényleg a legnagyobb fegyver amit ellenkezés nélkül be lehet vetni egy cociális háló. Sajnos az utóbbi hónapok, évek alátámasztják ezt az állítást is.

Most azzal kéne befejezzem, hogy na majd meglátjuk, de az az igazság, hogy egyre kevésbé bírom követni a híreket. De legalább abban biztos vagyok, hogy ha kihalunk, megérdemeljük azt. 

Demó. 

Zene. 

fülembe forró emojit öntsetek

A kínai gazdaságról leginkább Michael Pettis gondolatait követem a tuitteren. Ő azt írja, hogy igazából az Amerikával való kapcsolat arra épül, hogy az amerikaiak nyitott gazdaságot visznek (az, hogy miért, és melyik rétegüknek jó ez, most nem értekezünk) és így a gazdasági politikájukat a kereskedelmi partnereik alakítják (azaz ha valaki egy területet megtol, akkor az Amerikában szükség szerint leépül). Lehet, hogy nehéz ezeket a gondolatokat elfogadni, de én nekem nagyon kereknek tűnik az érvelése.

Az én kérdésem az, hogy miért nem így tekintünk a szociális hálókra is? Ott is külső politikai szempontok befolyásolja a belső politikánkat és ez nagyon nem jó. Persze, szociális háló kell, mert egy hatékony kommunikációs forma, de szerintem minden állam a saját hálózatát kéne működtesse (amely persze kapcsolódhatna a külvilághoz), amelybe teljes belelátást nyer a rendszer, de mindenki kaphatna információkat bizonyos dolgokról, például, hogy milyen üzeneteket milyen klikkek tolnak. Az biztos, hogy ami most van, az nagyon rossz és ennek előbb-utóbb megisszuk a levét, csak úgy mint a gazdasági nyitottság is káros bizonyos szint fölött.

Zene.

a passzív-agresszív libatömés élő közvetítését az éjjeli műsorsávba kell tenni

Nocsak, Európa úgy tűnik, lassan kezd ráébredni, hogy fegyverkezni kell, ha jót akarunk. Vajon arra mikor ébrednek rá, hogy a szociális hálók mekkora fegyver és, hogy jelenleg ezen a téren letolt gatyával várjuk a postást? Be kéne tiltani az összes amerikai és kínai szociális hálót és sajátot csinálni helyettük, hátha sikerül egy rendeset csinálni ami nem akkora fostalicska mint amiket most nyomnak le a torkunkon. Fabrice valószínűleg egy hét alatt le is kódolná.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

nyugodtan értékeljük ki, hogy van-e még palló a lábunk alatt, mert amúgy késő már aggódni, hogy elfogyott

Most megint nyugodtan tudok arra gondolni, hogy a technológia, például a szociális hálók is, alapvetően egy semleges technológia. Mindenki arra használja, amire az esze viszi. Sajnos nem igazán tudok olyan esetről, amikor egy ország lakossága a középülésre használná, a tudást és kultúrát terjesztve vele, inkább mindenki a félelmet és a gyűlöletet gerjeszti vele. De ahogy a túl sok ész is önlimitáló folyamat, úgy a túl kevés is, főként egy ilyen exponenciális dinamikában. Szóval fölösleges érzelmekkel reagálni, ésszel kell és gyorsan. Aztán, dumnyezó ku milá.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

kattints ide, mert jó lesz nekem... neked... izé

Na, rendesen fel lett adva a lecke.

Jó lenne tovább lépni a romániai politikáról, de ugyanakkor azt is jó lenne megérteni, hogy miért volt akkora hatással rám. Jó lenne megérteni a történetet annyira, hogy meg tudjam jósolni, hogy mikor és hogy ismétlődhet meg, de ennyi időm azért nincs.

Már azon gondolkodom, hogy egy nyelvmodell, ami olyan bődületes marhaságokat tanul meg reprodukálni, mint amelyek produkálva lettek az utóbbi napokban-hetekben egyesek által, mennyire tudja megőrizni a "józan eszét".

Mindenesetre meglátjuk merre alakul az egész. Néhány értelmesebb referenciát azért össze fogok gyűjteni ami a probléma bizonyos vetületeivel foglalkozik. Pl. itt egy jó kis Partizán vidió, amiben sok mindenről szó esik. Itt egy cikk a gazdaságról.

Azt hiszem, nem ártana, ha leírnám, hogy hogyan is működik az influenszer marketing, mert ez is egy nagyon fontos eleme volt annak ami történt.

Szóval a szociális hálók népszerűvé válásával a marketinggel foglalkozó cégek rájöttek, hogy a termékek értékesítésére egy nagyon jó út az, ha a népszerű felhasználókat (azokat akiknek sok követőjük van) bízzuk meg a termék reklámozásával. Még ez előtt, az internetes hirdetéseknek felületet eladó cégek azzal is sokat foglalkoztak, hogy a felhasználók reklámok iránti preferenciáit felmérjék, mindenféle módszerekkel (pl azzal, hogy csoportosítják őket, mindenféle valós és képzelt (tanult) kritériumok szerint). Ez az egész mind nagyon szépen működött és nagyon jól ment, amíg a politikusok rá nem jöttek, hogy ezekkel a módszerekkel politikai üzeneteket is nagyon jól el lehet adni (a Brexit szavazás azt hiszem az egyik első ilyen nagyobb operáció volt, de biztosan nem az első). Aztán meg már Putyin is előszeretettel alkalmazza ezeket a módszereket arra, hogy a nyugatot befolyásolja.

A gond igazán az, hogy ezek a módszerek nagyon jól működnek és jelenleg még mindig a támadók vannak előnyben. Azért működnek nagyon jól, mert egyrészt számítógép fejlett statisztikai módszerekkel végzi a kísérleteket és az emberek nagyon sok időt töltenek a szociális hálókon. A másik ok, meg az, hogy az emberek szociális lények és elég buták is, lehet, hogy már megtanulták, hogy a politikusoknak ne higgyenek, meg a tévét is fenntartásokkal kezelik, de ha a kedvenc influenszerük mond valami, akkor azt gond nélkül elhiszik. Valójában ha elég sok influenszert megvesz az ember, akkor a társadalom nagy szegmenseit le tudja fedni teljesen és olyan üzenetet küld nekik amilyent akar. Jelen esetben is az volt, hogy nagyon sok influenszer tudta nélkül reklámozta a politikust és az emberek, akik már nagyon akarták a változást, elhitték hogy ez a politikus jó lesz, mert nem sokat lehetett róla tudni és talán pont ezért volt hihető rendszeren kívüli kritikus. Az teljesen mindegy, hogy kinek hány megtekintése volt, mert fogalmunk sincs, hogy hányan váltak "hasznos idiótává" és terjesztették önszántukból az üzenetet, talán egyszer ha lesz rá idő és energia, a naplófájlokból ki lehet deríteni a pontos számokat, hogy kit mennyit promováltak. Az biztos, hogy nagyon merész stratégia volt ez, nagyon jól tudták, hogy egy-két hét elég lesz ahhoz, hogy felfuttassák a fickót, de ugyanakkor azt is tudták, hogy amint reflektorfénybe kerül, elkezdenek kiderülni a turpisságok, szóval jól kellett paraméterezni a figyelemgörbét. Elég megdöbbentő, hogy ezt ennyire pontosan csúcsra járatták.

Azt hiszem, hogy lassan a nyugat rájön, hogy Oroszország és Kína teljesen ellene használja ezeket a szociális hálókat és jobb lesz betiltani őket, főként ha a mesterséges intelligencia is beszáll a technológiai kapacitások ringjébe. Az már egy másik bejegyzés témája lesz, hogy jó lesz-e ez nekünk vagy nem. Mindenesetre azt hiszem, a szociális hálók ma már annyira a manipuláció melegágyai, hogy csak olyanoknak ajánlanám, akik nagyon jól meg tudják különböztetni a pelyvát az ocsútól.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Bukaresti karácsonyi vásár.

lassan csenget a titok utolsó órája, a csillagos égbolt alatt

Olybá tűnik, hogy Amerikában be fogják tiltani a tiktokot (az eladásnak több értelme lenne, ha bármi mást gyártanának mint szoftvert, de így semmi értelme, mert az eladott szoftverrel és némi segítséggel az epöltől meg a gúgeltől az eladott termék egyből a régi helyébe léphetne, ami persze nem lenne túl jó a tiktoknak). Én egyébként teljes mértékben támogatom ezt a döntést, fel kell végre fogni, hogy a cociális hálók a legmodernebb fegyverek amelyek túlzás nélkül emberéletekbe (akár millióikba) kerülhetnek és egy normális ország sem engedheti meg magának, hogy egy ellenséges ország fegyverrel járjon körbe a területén és véletlenszerűen öldökölje az embereket. Nem tudom mikor fogjuk ezt megérteni Európában is, talán a politikusok soha, de az embereknek még van esélye. Szerencsére a piaci folyamatok is olyan irányba mutatnak, hogy nemsokára használhatatlanná válnak a cociális hálók, kinyírja őket a mesterséges intelligencia, de az jó kérdés, hogy mi jön utánuk.

Demó.

Zene.

Drónos. Drónos.

a robot mélykék szemébe nézni

A gíkek (nem összetévesztendő a gyíkemberekkel) unatkoztak és feltalálták a cociális hálókat, hogy kommunikálhassanak, de sajnos közben tönkretették a jól bevált szemtől szembe kommunikációt. Nekem úgy tűnik, hogy a mostani mesterséges intelligencia alkalmazások megint valami egészen új világot fognak teremteni, de ezúttal a cociális hálók (is) kárát látják majd, talán el is fognak tűnni, annyira kevéssé lehet majd megbízni a rajtuk található információban. Nem mintha nem férne ránk, hogy végre megtanuljuk, hogy az a lényeg, hogy mit mond, nem az, hogy ki mondja.

Demó.

Zene.

Cucc.

úgy hazudni, hogy igazat mondunk

Kezdem érteni, hogy mi történik a médiában és ezáltal a világban is. Úgy hazudnak, hogy közben igazat mondanak. Csakhogy olyan sorrendbe állítják az igaz állításokat, amelyekből az ember hamis következtetéseket von le, persze azokat, amelyek az igazi üzenet, de nem lehet kimondani őket, mert hazugságok. Így butítják a népet és közben csodálkoznak, hogy butul a nép. Ja és ehhez a feedbacket a cociális hálók szolgáltatják, hogy mérhető legyen a hülyülés és ne kelljen random bolyongani a képtársítások terében.

A technika egyébként egyszerű, igazából könnyebb is mint gondolnánk. Egy képet közölnek, Nagyné Kiss Irma tejet vett reggel korán. Mindenki arra gondol, hogy tejhiány van, ami a kommunisták bűne. Ami valójában történt pedig az, hogy Nagyné Kiss Irma a tejbolt melletti kocsmába ment, hogy hazavigye az urát, Nagy Pistát, aki egész éjszaka Trianont siratta és amikor feladta a küzdelmet, legalább a tejet megvette a reggeli kávéhoz. Csak hát a kocsma nem látszik a képen, vagy ha látszik is, nem látszik ki ül benne. Ha valaki pedig a kép és a kommentár etikáját firtatnák, akkor erre az a válasz, hogy Nagy Pista nem egy iszákos tróger, hanem csak szereti a közösséget és a történelmet, amihez mindenkinek joga van, sőt, kötelessége, ezért nem részletezik.

Ami számomra igazán érdekes ebben a képben, az az, hogy a neurális hálók is így tanulnak. Ha látják Nagynét a tejbolt előtt, akkor joggal feltételezik, hogy a tejről szól a történet, lehet a kocsma fogalmával még nem is találkoztak. Persze a neurális hálók lassan konvergálnak, ha nem is "értelmes" állapotba, a társadalomban ugyanezt divergenciaként éljük meg.

A társadalom ilyenkor előrántja a művészetet, amelyben a forma teljesen véletlenszerű, de a tartalomban megvan az üzenet ami lassan összehoz mindenkit, még azokat is, akik csak nagyon lassan akarják felfogni azt, ami valójában történik. A neurális hálóknak is vannak ellenséges ágensei, akik addig dögönyözik beléjük a hibákat, míg megtanulják mi a helyes.

Szerencsére, a történelem végének jóslata erősen eltúlzott volt, jön még télre tavasz, csak sasolni kell a hóvirágokat.

Már csak azt szeretném én érteni, hogy mi a valóság emögött a bejegyzés mögött. Talán Zsoltika csak nem kocsmázni volt?

Demó.

Zene. Zene.

szép új világot festenék, ha hagynád

Nem semmi, a hétvégén lement (vagy lehet még tart) az első nagyobb flémvár tuitteren a "művészek" és a "programozók" között. Előbbiek ugyanis féltik a megélhetésüket az utóbbiak által alkotott mesterséges intelligenciától ami "ellopja" a munkájukat és vele együtt a kenyerüket.

Mostanában egyébként tényleg nagyon beindult a nagyon szép képek gyártása mesterséges intelligenciával, de azért nem gondoltam volna, hogy már ennyire féltik a művész urak a megélhetésüket. De egy sok követővel rendelkező művésznek elég volt beindítani a vitát és az sem segített, hogy már tényleg használtak mesterséges intelligencia által készített illusztrációt egy cikk illusztrálására és elszabadult a pokol, ami nagyjából annyit jelent, hogy egyes programozók azt mondták, hogy ezentúl nem publikusan folytatják a tevékenységüket.

Én nem akarok itt sokat elemezgetni, amúgy is szerintem arról van szó, hogy egyrészt a cociális média nem az értelmes diskurzusra való (illetve csak nagyon szűk témákban), másrészt meg amúgy is a kapitalizmus a hibás az egészért, harmad részben meg nem féltem egyik tábort sem, egyrészt nem hiszem, hogy a művészek kenyér nélkül maradnának, szerintem ebből is profitálni fognak mint a fotosoppból, másrészt meg talán jó is, ha a programozók elkezdenek azon is dolgozni, hogy a stílust ne tanulja a rendszer, hanem beépítsék azt a pár (száz) kis tekerőt amelyekkel modellezhetőek a stílusok és így már bárki elég türelemmel kihozhat bármilyen már létező vagy még nem létező ábrázolási stílust.

Nekem igazából az volt az érdekes, hogy már itt tartunk.

Zene.

a zalgoritmus visz a sírba...

...a hargitai fenyves erdő aljábaaaaaa

Mindenki sír a zalgoritmus miatt. A tuitter algoritmusa, ami nem engedi, hogy a zemberek normálisak legyenek, mindenkit megvadít.

Hát én nem. A zelején én is aggódtam, hogy a zalgoritmus miatt nem fogom látni a barátaim bejegyzéseit, de aztán (egy-két évre rá) rájöttem, hogy van egy nagyon jó megoldás amit a tuitter kínál. Lehet titkos kis listákat gyártani a felhasználókból, még csak nem is kell követni valakit ahhoz, hogy feltegyük egy listára, úgyhogy készítettem vagy 20 listát a témák szerint amelyek érdekelnek és oda bepakolásztam a követett embereket és néhány nem követettet is és a legfontosabb listákat még ki is lehet pinnelni a kezdőlapra, úgyhogy semmiről nem maradok le amiről nem akarok lemaradni.

És a zalgoritmus gyakran dob fel olyan dolgokat, amik egyébként érdekelnek, csak nincs meg a zexplicit út hozzájuk, de szerencsére megvan a zimplicit út a fogalomtérben. És a zalgoritmus jobban érti a fogalomteret mint bárki, mert nagy a zagya és gyors a figyelme.

Amúgy meg fogalmam sincs, mit is gondolnak egyesek, hogy a zalgoritmusból le lehetne szűrni, ha publikussá tennék. Nem hinném, hogy lenne benne olyan kifejezés, hogy if (democrat(user) && republican(tweet)) hide(tweet). E znem így működik. Látszik, hogy a muszka nem írt egy sor kódot sem a zutóbbi húsz évben. Szerintem a tuitter nagyot dobott volna azzal, ha publikálja a zalgoritmust, ugyanis a zadatok és a megfelelő szőrvizek nélkül semmit nem jelent, valószínűleg valami ügyes kis mátrix dekompozíció a zegész néhány hekkel, hogy gyorsabban konvergáljon, amik mondjuk egy tuitter méretű cégnek hasznosak lehetnek, de a zalatt nem igazán és a felett meg van pénz, hogy megírják a sajátjukat a saját hekkjeikkel.

Szóval hajrá zalgoritmus.

Zene.

az ilon nevű micimackó és a tuitteres bödön

Na, ez egy nagyon rossz bejegyzés lesz. Annyi mindent el szeretnék mondani és annyira nem tudom koherens ívvé hajlítani a gondolataimat, hogy csakis bődületes maszlag lehet a vége. Szerencsére senki nem kérheti vissza a pénzét és még pár bejegyzésben nekifuthatok újra a témának.

Kezdjük az elején, felkeltem, megfőztem a kávét és nekifogtam a szokásos reggeli tuitter túrámnak. Általában technológiai dolgokat szoktam szívecskézni, ma viszont ezeket sikerült: 1, 2, 3, 4, 5. Ez az 5. nagyon megütött, egy kánszászi városban (Shawnee) a helyi tanács megszavazta, hogy több mint 4 idegen nem élhet együtt egy fedél alatt, valószínűleg azért, hogy az emberek ne osszák meg a lakásbérleti és egyéb költségeiket. Ez igen, a lehetőségek országa. Nem sokkal ezután kipattant a gondolat a fejemből, hogy Amerika valójában egy csatatér, ahol mind a mai napig egy óriási háború zajlik, szerencsére egyenlőre nagyon kis szerepet kapnak a fegyverek, de halálos áldozat azért elég sok van, csak senki nem akarja ezt belátni. A legborzasztóbb az, hogy minden szinten, mindenféle szövetségek mindenféle csatákat vívnak és már senki sem ismeri azt, milyen az élet akkor, amikor nincs háború. Nem is tudom, mikor kezdődött ez a háború, talán az első telepesekkel, most mindenesetre már a szegény vív a gazdaggal, a tőkés a munkással, a régi média az új médiával, az emberjogi aktivista a munkajogi aktivistával, az antikommunista az antikapitalistával, a mindenkinek elérhető egészségügyet akaró a fajnemesítővel, stb. Az a durva, hogy ezek a táborok egyfolytában új szövetségeket alkotnak és régieket rúgnak fel, már senki sem tudja, hogy ki kivel van. Mindez nyakon van öntve a legkorruptabb és legképmutatóbb politikai rendszerrel, aminek a demokratikus jellegét jogosan kérdőjelezhetjük meg és nem mellékesen a világ legnagyobb hadseregét igazgatják.

Amikor a narancsképű elnök lett, én nagyon rácuppantam az amerikai politikára, azt hittem, ki tudom olvasni a tealevelekből, hogy keletre vagy nyugatra érdemes szaladni, ha a szar a májjal keveredik. Szerencsére nem lett szükség erre.

Ebben a közegben Ilon, a kapitalista fenegyerek úgy döntött, hogy megveszi az újmédia egyik zászlóshajóját, az én kedven cociális hálómat, a tuittert. A tuitter Romániában nem nagyon ismert, ezért egy mondat. Ez az a cociális háló, ahova az értelmes emberek csoportosultak, itt tényleg értelmes diskurzust lehet folytatni és követni kívülről minden elképzelhető témában. Persze, ebből nem lehet megélni, ezért mocsok is van rengeteg, a mostani üzleti modell és az értelmes emberek átlagosnál nagyobb sűrűsége sajnos nem kompatibilis, de ha az ember jól válogat és eléggé megfogja a száját, elég jól el lehet lavírozgatni. Én egy kicsit függővé is váltam, be kell vallanom.

Ilon azt mondja, hogy a szólásszabadságot akarja visszaállítani a tuitteren, de ez természetesen vagy szemenszedett hazugság, vagy akkora orbitális naivitás, hogy a Marson a mászkálók fényképezhetik. Az, hogy Ilon ráteszi a kezét a tuitterre, lehet, hogy csak annyit fog eredményezni, hogy bukik 30 milliárd dollárkát, ami egyébként sem jelent semmit, mert Amerikában a befektetők a veszteségeiket leírhatják az adójukból és mivel a Tecla még sokat növekedhet, ezért nem igazán oszt vagy szoroz Ilonnál. Vagy azt is eredményezheti, hogy Ilon elhozza nekünk a technológiai szingularitást egy olyan disztópia formájában, hogy a Terminátor világa kellemes üdülőtelepnek tűnik mellette.

Na, erről fogok filózni amikor legközelebb erről fogok írni, mert most elég volt.

Zene.

tiktok ki kopog?

Vicces, hogy a tiktok lenyomja az amerikai nagy cociális óriásokat. Én nem vagyok tiktok felhasználó, annyira nem is érdekel, szóval nem ismerem a biznisz modellt sem és azt sem, milyen érzés pörgetni a tiktok falat. Viszont néha szembejön egy-egy jobban sikerült tiktok videó, mint pl. ez is (persze tuiteren, mert én azt a falat pörgetem leginkább). Egyből látszik miért menő a tiktok, a felhasználók remixelhetik egymás videóit és így néha igazán vicces dolgok készülnek.

Vicces, hogy se a jótúb, se a fészbuk nem gondolt erre hamarabb, számukra a videó az "alkotás", amely szent és oszthatatlan, a nézők meg ingédzselődjenek a platform által meghatározott két szegényes lehetőséggel, a lájkokkal és a kommentekkel, aminek semmi köze a videóhoz, mint önkifejezési eszközhöz. Gondolom ez nagyjából azért van, mert a gúgel és a fészbuk alkalmazottjainak nagy része nem használja aktívan ezeket a platformokat, fogalmuk nincs, hogy mire is van szükség a platform előremozdításához, elpötyögnek a háttérdolgokon, mint a relevancia algoritmusok meg a felhasználók tevékenységének minél jobban értelmezhető követése, meg ilyenek, de maga a platform lehetőségei nem érdeklik őket.

És akkor jöttek valami kínaiak és azt mondták, hogy az emberek szeretnek rövid vicces videókat csinálni, ezentúl ne csak egyedül csinálhassák ezt, hanem az egymás videóinak remixelésével is. Semmi újdonság nincs ebben a gondolatban, mégsem pattant ki a nagyok fejéből.

Ezért vagyok optimista ezeknek a nagyoknak a nem-jövőjével kapcsolatban. Remélem a fészbuk eltűnik, valamilyen nyílt szociális háló lecseréli, ami nem az emberek idejének mennyiségi, hanem inkább minőségi eltöltésére fog koncentrálni. A gúgel meg egyfajta ájbíem lesz, ami még létezik, de irreleváns, mert bár technikailag briliánsak, nem képesek megszólítani a felhasználóikat, ezért végül beszorulnak a webes keresések elé eladott reklámok piacára, amit persze tökéletesen dominálni fognak, mint ahogy most is teszik.

Azért kíváncsi lennék, mit lépnek majd az óriások a tiktokra, szeretném azt hinni, hogy azzal a rengeteg kutatóval amelyeket rá tudnak állítani a videók megértésére, végre belevágnak a videók szemantikus értelmezésébe és remixelésébe. A dípfékekben óriási potenciál van ilyen téren, csodálom, hogy még senki nem csapott bele a lecsóba, vagy lehet, hogy csak én nem hallottam még róla.

Zene.

insta

Pár napja én is regisztráltam az instára. Használtam egy cuccot amivel le lehet tölteni az instás képeket, nagyon jó brutalista és ködös fotókat készítenek egyesek, de az instának ez nem nagyon tetszett, szóval egy idő után már nem nagyon engedte, hogy több száz fotót letöltsek. Persze, szeretném csak browserből használni, de ezt meg ők nem nagyon szeretik, még képet sem lehet feltölteni browserből, a telefonos appot meg nem akarom használni, mert az tényleg nagyon koslat az adataink után, szóval csak minimális lesz az aktivitásom (de azért havonta 1-2 fotót fel fogok tenni, hogy legyen aktivitás és ne dobjanak ki, 1 percre elég ha felteszem az appot). Amúgy meg a twitter bőven elég nekem és nem szeretnék időt más cociális hálóra szánni, így is rendesen twitter függő lettem, igaz, leginkább csak követem a dolgokat, mostanában már szívecskéket is kezdtem nyomni. :)

Az insta valahogy egy teljesen más világ és nincs kedvem és időm kitanulni az ottani szokásokat sem.

Mindig gond van a felhasználó nevemmel, az mzsolt általában már foglalt szokott lenni mire én oda érek. Ilyenkor teszek egy plusz m-et az elejére és az már nyerő szokott lenni, de az instán plusz 3 m-et kellett tenni, így összesen 4m-es zsolt lettem.

A mastodonon persze én fogtam ki az első m-et, de az kicsit más, mert ott több hálózat kapcsolódik össze, szóval elvileg több szerveren több mzsolt is lehet, én az egyik legnépszerűbb nyitott szerveren lettem az mzsolt.

Twitteren még mindig mmmzsolt.

Zene. Ez most vicces, az 1987-es konferenciára az Apple készített egy kazettát a résztvevőknek, amelyben akkor népszerű popzenére írtak buta szövegeket, hogy milyen csúcs az Apple és milyen fényes jövő vár rájuk. Az iPhone-ról szó sem esik, bezzeg az Apple II forevör.

Pikszelek. Instán egyébként nem nagyon jó linkelni, mert korlátozza amit meg lehet nézni publikusan és ez butaság, de nekik valószínűleg bejön.