a lenyugodott vonalka

Tavaly a jótúb úgy gondolta, hogy megtaszítja egy kicsit a csatornámat, amire pakolgatok fel néha videókat. Kb így nézett ki az a taszítás:

Persze, azoknak akik komolyan foglalkoznak a jótúbbal és gondolom sokaknak akik nem annyira, a 37 ezer megtekintés az gyíkfing, de nekem a napi átlag 2-3 megtekintésről felugrani napi 2-300-ra az az elég jelentős volt, mint a mellékelt ábra mutatja.

Csak egy gond van, én nem akarok se komolyan, se komolytalanul foglalkozni a jótúbbal, szórakozásból tettem fel néhány sétálgatós videót, de miután kiszúrtam a sztereó kamerám bal szemét, már csak régi cuccokat osztogattam meg, meg persze a játékról is teszek fel videókat, amelyek kb 10 perc alatt készülnek el és mostanában még a kedvenc játékaimból is teszek fel videókat, nagy ritkán. Ami a lényeg, hogy nem akarok soha komolyan foglalkozni a jótúbbal, ezért egy kicsit zavaró volt az, hogy az emberek kezdték nézegetni a videóimat. Végül persze a jótúb rájött, hogy nem fog belőlem jótúbert csinálni, hiába segít be egy kicsit a nézettség növelésével, szóval szép lassan feladta a videóim ajánlgatását. És ez így van jól.

Most azt hiszem, a blog is kicsit tartalék lángra kapcsol, persze, ha vonalkák vagy ágyúk vagy számítógépek őrültségeket kezdenek csinálni, akkor azért lehet, hogy beszólok. A játékra kéne koncentrálni minél jobban és most ez megy is elég jól.

Zene.

mesterségem címere: karddal átszúrt logika

Kezdődik a hajcihő a hírekben, a választások, az oroszok, a korona, stb. Kezd nagyon elegem lenni, azt hiszem, megpróbálok leszokni a hírekről, mondván, hogy nem én vagyok a célközönség akire kalibrálják őket, az igazán fontos dolgokról a tuitterről is tudomást szerzek.

Még rosszabb az, hogy az "egyebek" hírek is ugyanolyan agylobbasztóak. Itt van mindjárt az udvarhelyi címeren a karddal átszúrt medvefej esete, amit egyes állatvédők (bár lehet, hogy az egész csak egy false flag akció) be akarnak tiltatni, mert az állatok elleni erőszakra bújt fel. És ezt egyesek teljesen komolyan vizsgálják. Ha egy kicsi közük is lenne a tudományhoz a vezetőinknek, tudnák, hogy tudományosan azt bizonyítani, hogy egy címeren egy karddal átszúrt medvefej agresszióra hajlamosít, teljesen lehetetlen (legalábbis a tudomány mostani állása szerint). Persze, a román törvényhozásnak vajmi kevés köze van a tudományhoz, ezért (is) áll ott az ország most ahol áll. (Igen, hogy teljesen őszinte legyek, a tudomány az analógiát is használja, bár először ugye bizonyítani kellene, hogy helyesen használjuk és egyébként ezen akad fenn az az érvelés is, hogy ha a szvasztika be van tiltva, akkor az udvarhelyi címer is betiltható, ugyanis az evidens, hogy maga a szvasztika nem okoz semmilyen hajlamot, de mivel a társadalmunk próbálja elkerülni a második világháborút és ehhez leginkább az emlékezés/tanítás módszereit használja, ezért jogos kisajátítani ilyen környezetbe a szvasztikát, mert másképpen tényleg hívószó lehet olyan elemek számára, akiknek nem a múltból való tanulás a célja. Mindez nem érvényes az udvarhelyi címer esetén, az nem jelképe egy alapjaiban romlott rendszernek.)

Vagy itt van a Rogán Dzsó esete, akit a szélső bal kancellálni akar, a közép balnak meg kénytelen védenie azon az alapon, hogy tévedni szabad, mert a tévedés a tévedés beismerésének az első lépése, ami meg a véleményünk cizellálásának az első lépése. És így kerül a közép-bal és a szélsőjobb egy táborba. De mégsem, mert a közép-bal úgy érzi, hogy nem szólhat bele egy más ország dolgába, a jobb meg úgy érzi, hogy igen. A bal mindig veszíteni fog. De szerencsére csak közép távon, mert minden autokrácia, bal, vagy jobb oldali eszmékre felhúzva, előbb utóbb elpusztítja önmagát, a kérdés csak az, hogy marad-e valaki élve a végén.

Azt hiszem, az a megoldás, ha teljesen kiszállok a mókuskerékből. Szavazni sem megyek, csak a lábammal, jó messzire.

Szerencsére a zene az örök.

Igen. Tessék.

lájkold be az ismeretlent

Én már az a kategória vagyok, aki bizonyos dolgok láttán tudom mondani, hogy ezt a mai gyerekek már biztos nem értik. De nem csak dolgok vannak így, lehet, hogy a mai gyerekek egész érzésektől esnek el. Pl. mivel mindent lájkolnak, sosem érthetik meg azt, milyen érzés amikor eszedbe jut egy szám 20 év távlatából és meg kell keresni a jótúbon úgy, hogy sem a címére, sem az előadójára nem emlékszel, csak nagyjából az évre és arra, hogy nyár volt és jó meleg és ahogy beszűrődött a redőnyön a napfény. És aztán véletlenül megtalálod azt a számot. Na, ezt az érzést írd körül. Persze, nem hiszem, hogy új élményeknek híjával lesznek a következő generációk (ha megélik), csak éppen ez nekik már ki fog maradni. Ha jobban meggondolom, nekem is teljesen ki fog maradni az az érzés, amikor elejtesz egy zebrát miközben a családod egy hete már csak gyökeret eszik. No, ez már ilyen. S ekkora.

Zene.

újabb megrémült vonalka

A tegnap fészbuk jó 20%-ot veszített az értékéből, mert enyhén csökkent a felhasználóik száma és az epöl is kirúgta alóluk a széket a reklámok jobb célzásához már nem használhatják fel a böngészős manővereinket, csak a fészbukon belüli viselkedésünkre alapozhatnak, meg persze az egyéb spionkodásaikra, amelyekről én nem is tudok.

Hát mit mondjak, nem túl sok könnyet hullatok irántuk, én még mindig úgy látom, hogy nettó negatív a világra a hatásuk, akármennyire is próbálják azt a típusú érvet nyomatni, hogy nem a fegyverek ölnek, hanem az emberek. A fészbuk igenis öl, talán majd egyszer pontos statisztika készül majd róla. Arról nem is beszélve, hogyha mondjuk őket be lehetne tiltani, akkor bizonyára sokan jobban meghúznák magukat, mert könnyebben röpködne a banhammer.

Persze, van pozitív oldala is a fészbuknak, mégpedig a mesterséges intelligencia kutatás amit pénzelnek, de szerintem ha eltűnnének, a többi cég simán felszippantaná a kutatóikat, marad még elég terület amiben versenyezni lehet mesterséges intelligenciával.

Na ez most ennyi, ez inkább csak olyan muszáj-bejegyzés volt, pl a kriptóról csak akkor fogok megemlékezni, amikor nagyon-nagyon összedől, mondjuk elveszti az értékének 90%-át, mert egyébként annak az ára csak tiszta spekuláció, a mozgások csak annyira valósak, amennyire a spekulánsok engedik, az meg még tuti egy jó ideig viszi a hajót.

Zene.

amikor a 286-os öntudatra ébredt...

Tegnap volt két hír is, amit már illik nekem is említeni, akit valamennyire érdekel a mesterséges intelligencia megállíthatatlan menetelése. :)

Szóval a két jómadár csapat, a dípmájnd és a zópenéjáj szinte egyszerre harangozta be, hogy belecsaptak a formális matematika problémáinak megoldásába a mindenki által szeretett és tisztelt neurális hálók módszerével. A dípmájnd egy olyan rendszert készített, amely szövegesen meghatározott akadémiai jellengű programozási feladatokat old meg. A zópenéjáj meg matematikai feladatokat old, de ezek már át lettek írva egy formális nyelvbe, amit lean-nak neveznek és ha jól emlékszem, a májkroszoft kutatói fejlesztik formális tételbizonyítás kutatására. Persze mindketten el s vissza vannak az eredményt nagyszerűségétől, már-már emberi szintűnek látják az eredményeket, ami persze erősen ferdítés, mert bizonyára egy hároméves gyermeknél jobban csinálják amit csinálnak, de ha az ember igazán odateszi magát ezeknek a problémaköröknek a tanulmányozásába, akkor messze túl tudja szárnyalni ezeket a rendszereket. Az persze kérdés, hogy ha mondjuk most indítjuk az órát és azt vizsgáljuk, hogy a ma született gyerekek 20 évesen túl fogják-e tudni szárnyalni ezeknek a rendszereknek a 20 évig fejlesztett verzióját, akkor már lehet, hogy jó sanszuk lesz igazán túlszárnyalni az embereket, nem csak azért, mert jól megválasztjuk a feladatokat és az embereket akikhez hozzámérjük őket.

Ezt sikerült jó ferdén megfogalmaznom. A lényeg az, hogy az irány jó és mostanában nagyon úgy szokott történni, hogy egy mesterséges rendszert a hozzáértő emberek hada sokkal gyorsabban tud fejleszteni mint egy ember önmagát, némi útmutatás segítségével amit tanároktól és könyvektől kaphat meg, ha veszi a fáradtságot.

Egyébként gondoltam rá, hogy lehet lassan kéne megint dokumentálni az érdekesebb híreket a szingularitáshoz vezető úton, de most nincs nagy kedvem és a következő két-három évben még nem fenyeget a veszély, hogy valaki hirtelen bejelenti, hogy megoldotta az emberi szintű mesterséges intelligenciát, de utána azért már adok rá 5%-ot. Tudom, egyesek már tépik a hajukat, de hadd legyek én optimista, legalább ebben. :)

Az mindenesetre szerintem el fog dőlni a következő két-három évben, hogy a neurális módszerek jók-e formálisan specifikált feladatok megoldására. Ez már egy nagy előrelépés lesz, mert mindkét válasz kijelöli az irányt amelybe invesztálni érdemes lesz.

Zene.

filmek

Ez a hónap hidegebb volt mint amire számítottam, szóval jó sok filmet néztünk. Ja, meg a tél amúgy is nekem az otthonülésről szól...

A Quiet Place Part II (2020): Az első részt a moziban láttam, az egyik legrosszabb moziélmény volt, mert a filmben nagyon odafigyeltek a hangokra, ami nagyon érdekessé tette, hogy jól kicentizett az élmény, viszont a moziban leginkább a csámcsogó és beszélgető közönséget lehetett hallani, ami eléggé agyoncsapta az élményt. Egyébként jó iparos munka volt, relatív jól körüljárta a témát és a történetet amit el akartak mesélni. A folytatás is elég jó iparos munka, de sajnos már nem működik annyira jól mint az eredeti, ugyanis nem tudtak újabb csavart hozzátenni, kicsit bővítették a világot, de az is eléggé kiszámítható. Mondjuk az én 11 éves tévémen nem jön ki olyan jól a hang, nem volt igazán nagy élmény pedig gondolom még inkább beletettek mindent. Azért nézhető film, de jobbat reméltem.

Three Billboards outside Ebbing, Missouri (2017): Valamiért az amerikai kisvárosi élet olyan motívum, ami sokat szerepel a filmekben. Talán mert elég nagy gazdasági erővel rendelkeznek, talán mert a nagyvárosiak így ijesztgetik a gyermekeiket, talán mert az igazán szaftos bűncselekmények nagyrészt ott történnek, fene tudja. Ez a film egyike a jobbaknak ami egy kisvárosi bűncselekmény következményeit mutatja be, sokat nem lehet belőle tanulni, de egy kis lazázásra pont megfelelő, akár sör mellé is. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy mennyire életszerű az egész, de ha valaki egyszer azt mondja, hogy Amerikában a kisvárosok valójában csak a képzelet szüleményei, mindenki csatornaszagú nagyvárosokban sínylődik, nem lepődöm meg.

The Time Machine (2002): Ez egy sci-fi, amiben időben utazik egy krapek XX. század elejei Nyú Jorkból messze a jövőbe, ahol az emberek még élnek, de a technológiai fejlődés már nem mérgezi a társadalmat. Mérgezi más, egy fura mellékág az evolúcióban. De a XX. századi ember megold minden problémát, mert akkoriban még nem lehetett pizzát rendelni telefonon. Nem tudtam túl komolyan venni, szerintem nem is láttam anno ezt a filmet, akkor már eldöntöttem, hogy butaság, de most valaki ajánlotta twitteren és bepótoltam a kihagyást. Mit mondjak, meg tudtam volna lenni nélküle is.

Dexter: New Blood (első és utolsó? szezon): Anno néztük a Dexter sorozatot, be is jött valamennyire, de már eléggé hiányosak számomra a részletek. Na, most Dexter visszatért egy szezonra, de most már tényleg meghal a végén, de ahogy a hugicáját visszahozták, úgy szerintem még benne is van némi potenciál a folytatásra. Vagy akár ribútolni is lehetne, de akkor ugye már más szereplővel kéne azt tenni. Egyébként egész jó volt, bár egy kicsit fura volt, hogy próbálták erőltetni a pszichós részt is, meg a nyugizást is a kisvárosban, néha nekem nem jött be a keverék, de azért nézhető cucc.

Below (2002): Szeretem a tengeralattjárós filmeket, sajnos nincs sok belőlük. Ez egy nézhető darab, de nem kell túl sokat elvárni tőle, látszik, hogy úgy készült a film, hogy megvolt a csavar és a köré kellett építeni még két órányi szószt és hát nincs meg az igazi lendület. Azért nézhető, állítólag kultusz film egyeseknek.

Wasp Network (2019): Ezt Penelopé miatt választottam, csak utána derült ki, hogy valós történet és a kubai rendszer egyik fura története lesz benne. Én szeretnék egyszer Kubába menni, az a fura helyzet állt elő, hogy kevésbé félek tőlük mint az amerikaiaktól, ami persze lehet hogy nem egy igazán valóságon alapuló világkép. Mindenesetre érdekes film, az persze érezhető, hogy nem igazán akar a kubai rendszer igazi kritikusa lenni, nem hiába menekült onnan olyan sok ember azért, de azt senki nem veheti el tőlük, hogy a várható élettartamuk szinte tíz évvel több mint az amerikaiaké. No, nem ezért kell megnézni a filmet, hanem mert Penelopé és Anna is játszik benne és vannak kémek is, akik napernyős poharakból isszák a martinit.

Don't Look Up (2021): Na igen, ezt meg kellett nézni. Sajnos nem hiszem, hogy a film elérné a kívánt hatást, hogy az emberek kicsit is komolyabban vegyék az emberiségre leselkedő veszélyeket, de beszélni róla sokak sportja lett. Az nem tetszett benne, hogy voltak üresjáratok, amelyekben csak úgy záporoztak az amerikai álom visszásságai, de ezen én nem tudok szórakozni. Legalább volt annyi lópor a rendezőben, hogy nem tett heppi endet a végére. Ami a legszomorúbb, hogy még itt sem tartunk az éghajlatváltozásról szóló diskurzusban. Amikor meg már itt fogunk tartani, rég késő lesz. Azt azért már most megjósolhatjuk, hogy lesz majd sóműsor amelyben egy helyet lehet majd nyerni a bunkerban ami kitart 200 évet, de remélem majd valaki kiszivárogtatja a bunker helyét és mehetnek az éhes hordák ember húst enni kétszersülttel.

French Exit (2020): Ezt a filmet meg Michelle-ért néztük meg. Hát nagyjából nem sokat értettem belőle, csak azt, hogy Michelle egy idős nő aki nem tudja mit kezdjen az életével és sodródik. Gondolom azt kéne levonni belőle, hogy az jó, hogy én azért kezdeni akarok valamit az életemmel, teljesen valószerűtlen, hogy valaki ennyire ne értse az életét és ne akarjon semmit kezdeni vele. Ezen a listán talán ez a legesélyesebb, hogy kultuszfilm legyen, ha véletlenül valaki rájön, hogy miért is olyan érdekes. Én ilyen témában azért inkább néztem volna Lost Highway-t, abban legalább Lynch jópofizik egy kicsit.

Out in the Open (2019): Ezt azért választottam, mert lejár és nem volt egy rossz választás. Elég minimális spanyol film, lepusztult környezetben kevés szereplő küzd az életéért, nekem bejött.

Cat in the Wall (2019): Na ez viszont olyan volt, mintha egy vloggert odatettek volna, hogy készítsen filmet egy macskáról, de azért legyen mondanivaló is és a végül macska is alig van a filmben és a mondanivaló is annyi, hogy a kisembernek szar mindenhol. Kösz, de ez kevés. Legalább a macskából nyomhattak volna többet.

I See You (2019): Néha megpróbálkozom egy kis könnyedebb horrorral. Ebben tényleg az volt a legnagyobb horror, ahogy Helen Hunt kinéz. Meg gondolom az átlagos amerikai szörnyülködött, hogy idegenek a lakásában, zsigeri fájdalmat érezhetnek tőle, többre nem is nagyon futotta a filmben. Kihagyható.

Coco Chanel & Igor Stravinsky (2009): Stravinskytől nekem a Tűzmadár az egyik kedvencem, gondoltam egy jó kis szaftos sztori lesz ez. Hát nem az lett, pedig próbálkozott a rendező, de mivel az affért Stravinsky soha nem is ismerte be, Coco Chanel meg gondolom nem részletezte túlontúl, nagyját ki kellett találni és hát ezek szerint Stravinsky nem volt egy túl érdekes ember sem (legalábbis ebben a fél évben, amit a Coco Chanel házában töltött a beteg feleségével és négy (vagy öt?) gyerekével). Na, de legalább szeretett sétálni és csodálatos zenét szerzett, az már elég. És persze nem hagyhatták ki a Tavasz ébredése bemutatóját övező balhét, amiről itt egy jó kis jótúb videó. Aki szereti a klasszikus zenét, annak ajánlott. Ja, és érdemes elolvasni a wikipedia oldalát Coco Chanelnek, lesz ott néhány meglepi. Kicsit kár, hogy (gondolom az eredeti szereplők iránti tiszteletből) nem mertek az alkotók egy fergeteges szerelmes filmet fabrikálni a nagy semmiből. Talán Baz Luhrmann többet kihozott volna belőle.

Annie Hall (1977): Először született meg az ötlet, hogy készítsek a legjobb szerelmes filmekről top 5-öt, de az 5. helyen két film viaskodott és, hogy biztos legyek a dolgomban, az Annie-t újranéztem. Nem csalódtam most sem benne.

A Very British Scandal (2021): Ez egy három részes sorozat, amiben egy esetet bemutatnak amelyet valószínűleg akkor, amikor megtörtént, 1963-ban teljesen másként értelmeztek mint most, 2021-ben, amikor már úgy hisszük, mind a férfiaknak, mint a nőknek joga van úgy élni az életét, ahogy szeretnék, még ha ez azt is jelenti, hogy nem csak a házastársukat részesítik a kegyeikben. Érdekes, hogy erről még filmet kell csinálni, meg az is érdekes, hogy mennyit változott a divat 60 év alatt és milyen keveset a közerkölcs. Nem volt rossz.

The Ice Road (2021): E. szereti a Liam Neeson-os filmeket, úgyhogy ha feltűnik egy az hbo-n, akkor megnézzük. Ezt is megnéztük, de okosabbak nem lettünk, csak annyiban, hogy a végső moziboxot úgyis Liam adja és, hogy ne menjen az ember jégre kamionnal.

Made in Italy (2020): Ebben Liam egy összetört szívű festő aki visszatér a régi toszkánai házába, hogy megküzdjön a démonokkal amelyek a felesége halála óta üldözik és nem hagyják festeni. Ja, van egy fia is, aki a gazdag felesége démonaival küszködik. Aztán persze mindenki boldog lesz a végén, hogy sikerült minden részletet szájba rágni. Ja, és nincsenek démonok se. Na, ezt a filmet azért egy fokkal jobban ajánlom mint az előzőt.

Crazy, Stupid, Love (2011): Hát ez egy romantikus komédia, szintén azért választottam, mert jár le. Az az igazság, hogy sokat kacagtam benne, de nagy tanulság nincs benne, talán az, hogy komédiában minden megengedett, mert úgyis csak viccelnek, ugye? Meg az, hogy komédiában a tetőpont kell legyen a legmélyebb, hogy aztán a vége csattanjon. Szerencsére nem az a legviccesebb, hogy a Nokia itt még úgy gondolta, hogy van esélye az iPhone ellen ha eleget reklámozza a nyomkodós sms küldést, de azért vannak már érintőképernyős funkciók is. Na jó, szóval nagyon ritkán nézünk komédiát, nem tudom értékelni igazán ezt a filmet, de jó kis visszaút egy múltba, ami biztos szebb volt mint a mostani világ, már ha leszámítjuk azt a sok dolgot amire a statisztikák nem térnek ki és azt, hogy nemsokára összedőlnek az ikertornyok.

Zene.

top 5 valós összeesküvésről való elmélkedés

Néha kell kicsit absztraktabb top listát is készíteni. Az összeesküvés elméletet úgy értelmezem, hogy egy olyan nyilvános vagy titkos rendszer vagy törvény vagy ismeret ami a kevesek érdekét szolgálja a többséggel szemben és ezt általában úgy éri el, hogy hazudik magáról vagy valótlanság állításával vagy csak az igazság elmaszatolásával egy csomó irreleváns állítás mögé bújtatva. Lehet meg kellett volna nézni a wikipédiát, hátha van rövidebb értelmezés is. :)

Továbbá, azt hiszem, mindenkinek lesz valami a listán, ami kiveri a biztosítékot, lehet vitatkozni, lehetőleg kommentben, de csak szépen, egyébként meg nem kell semmit túl komolyan venni amit a blogra írok, általában hangulatok ihletik a bejegyzéseket, még ha örök érvényű dolgokról is szólnak, de semmi sem tart örökké, csak a pi számjegyei.

1. ufók: a 90-es évek elején nagyon érdekeltek ezek az ufó dolgok, vettem is rendszeresen az ufó magazint, aztán valahogy kikopott a dolog, sok egyéb hasonló dologgal egyetemben. Most meg úgy tűnik, az amerikai hadsereg, meg sziáé kezdi előkészíteni a terepet valami nagy revelációra. Mondjuk azt minimum elvárom, hogy megmagyarázzák, hogy miért utazzák át a fél galaxist, hogy aztán teheneket raboljanak el és lezuhanjanak egy farm mellett. Meg az is elég gyanus, hogy a narancsképű hogy tudta tartani a száját, ha tényleg felfedték előtte a tényeket, ahogy az illik az elnökök elnökének. Mindenesetre nagy fless lesz, ha kiderül, hogy tényleg vannak ufók és akkor azok akik ezt eltusolták tényleg kell felelniük ezért.

2. éghajlatváltozás kezelésének reménytelensége: sokszor írogatom ezen a blogon, hogy mennyire reménytelennek látom a jövőt, ami az éghajlatváltozást tekinti. Én sok mindennel kapcsolatban nagyon optimista meg realista vagyok, de azt egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan fogjuk tudni a teljes földi gazdaságot akár száz év alatt is teljesen leszoktatni az éghajlatváltozást okozó gázok kibocsátásáról. Legfőképpen úgy, hogy durva ellenszélben is kell ezt csinálni, mert biza nagyon sok pénzt fektettek (és még fektetnek továbbra is) szennyező technológiákba, amelyeknek nem hogy a megtérülését elvárja egy nagyon kis réteg, de busás haszont is el akar rajta érni. És persze az is gond, hogy az emberek nagy része nem hisz az éghajlatváltozásban, mert túl fájdalmas szembenézni azzal, hogy ha nagyon komolyan nem változtatunk az életvitelünkön, akkor minden ami fontos nekünk előbb vagy utóbb elpusztul vagy a természet vagy az ember kezétől. És ami számomra a legmeglepőbb, hogy tele van a világ értelmes, értelmesnek mondott és magát értelmesnek hívő emberekkel és a legtöbb amire hajlandóak az az, hogy megemlítik, hogy ez biza gond lehet majd valamikor. Persze, azért meghallgatom őket, mert még mindig jobb mint nem meghallgatni, de valahogy mindenkiben csalódom, aki nem ordítja torkaszakadtából, hogy a vesztünkbe rohanunk. Magamban is csalódom egyébként. És nem érdekel, hogy egyesek doomernek mondanak, senki nem tett le egyetlen kézzelfogható bizonyítékot sem, hogy nem fogunk elpusztulni. Persze, lehet, hogy nem pusztul el mindenki, ezért is sorolom ezt a problémát az összeesküvések közé, mert gondolom a szupergazdagok úgy képzelik, hogy úgy, ahogy most ki tudják vonni magukat az országaik problémáiból, úgy majd az éghajlatváltozás problémáit is megúszhatják, egyesek bunkerben, mások a Marson. Igencsak elszomorítana, ha tényleg ez lenne, akkor inkább pusztuljunk el mind. Erről még fogok írni, nem kell aggódni, hogy nem koherens ez itt, mindig elönti az agyam a lila köd.

3. fosszilis energiaforrások nélkülözhetetlensége: ez ugye szervesen kapcsolódik az éghajlatváltozás problémájához, nem is nagyon van kedvem róla írni, de az, hogy még ma is Románia azon rugózik, hogy hogyan termelje ki azt a pár milliárd köbméter gázt a Fekete tenger alól, amit nemrég találtak, ráadásul ami talán egy évtizedre ha fedezné a fogyasztást, ráadásul már nem is olyan olcsó, mint azt egyesek hiszik. Közben persze mindenki sír a magas gázszámlák miatt. Mi lenne, ha mi is odatennénk a részünk, hogy valahogy megoldjuk a zöld átállást, főként, mivel Románia szinte alig kéne valamit csináljon, ha mondjuk a téli fogyasztást csökkenteni tudná egy kicsit, nyáron pumpálhatna olcsó napenergiával annyi vizet a vízerőműveinek a tározóiba amennyit csak akar, szerencsére van belőlük elég. Persze, így hogyan gazdagodna meg az a pár részvényes akik az olaj meg földgáz vállalatok nagy részét birtokolják? Eszméletlen, hogy most, amikor már a megújuló energiaforrások építése kezd lassan olcsóbbá válni, mint a meglévő fosszilis erőművek működtetése, még mindig fosszilis energiáról beszélünk.

4. 90 éves kopirájt: kinek használ az, hogy a szerző halálától 90 évig még az utódjai sem kell az ujjukat mozdítsák és learatják az ősük szellemi termékének a gyümölcseit? Még csak nem is direkt örökösöknek, hanem a kapitalistáknak. Mert nehogy már bármihez, ami jó, könnyen hozzáférjenek az emberek. Erről most nincs kedvem írni, aki érti a problematikát, gondolom egyetért velem, hogy ez egy óriási kibaszás az emberekkel.

5. Isten: na, itt van ami biztos kiveri a biztosítékot, de én kifutottam a szuflából, ezért csak röviden. A papság a haszonélvezője az isten mítosznak, amit valakik valamikor régen kitaláltak, amikor az emberek még csak alig kezdték magukat körülvenni tárgyakkal és a gyermek megkérdezte az anyukájától, hogy miért áll az a magányos fa ott a domboldalon és könnyebb volt azt mondani, hogy Isten teremtette oda, mint feltalálni az ökológiát. A vicces az, hogy a most legnépszerűbb Isten hitek elég ellentmondásosak, mert amikor Isten a válasz minden kérdésre, akkor valójában semmire sem válasz, ugyanúgy, mint a könyvtár, ami az összes lehetséges könyvet tartalmazza semmi információt nem tartalmaz, mert triviális a generálása. Szerencsére az életben nem minden történik és gyakran érvényes az ok-okozat törvénye és az emberek megtanulták megoldani ezeket a rejtvényeket is. Hiába van Isten a megismerési út végén, senki nem érheti el, a legtöbben feladják és néhányan rájönnek, hogy a mellékút érdekesebb és valójában messzebbre vezet. Persze ettől még a társadalom dinamika fenntartja ezt a mesét, szerencsére egyre kevesebb gondot okoz a technológiai fejlődésben, persze, amikor a technológiai fejlődés félremegy, jobb lenne, ha az emberek hinnék azt, hogy nincs megírva a mennyország és igenis a mi dolgunk az, hogy elrántsuk a kormányt. De ha leáldozik mindannyiunknak, legalább annyira lesznek azok a felelősök, akik nem akartak a valósággal szembe nézni, mint azok akik begyújtották a valóságot. Mert az ember valamikor tudta, hogy az ő dolga az, hogy eldöntse, hogy van-e a bokor mögött oroszlán és ha helytelenül dönt, akkor az életével fizet érte. Ma már nincs a bokor mögött oroszlán, talán ez a legnagyobb baj. Ja és ne mondja nekem senki, hogy Isten nélkül az emberek megőrülnének és nem tudnák kezelni az egzisztenciális szorongásaikat. Szerintem igazán csak nélküle tudnánk igazán jó stratégiákat találni, pl javasolok én egy közösségi stratégiát: minden év vége felé a férfiak és a nők külön moziba mennének, a férfiak a Reszkessetek betörők 2-t néznék, a nők a Predatort. Ha valaki bizonyítja nekem, hogy ez kevesebbet tesz a mentális egészségért mint az éjféli mise, akkor megemelem a kalapom.

Zene.

top 5 szerelmes film

Nem tudom mi tesz egy filmet jó szerelmes filmmé. Azt sem tudom, hogy mindig ezek a filmek lesznek-e a listámon. Volt nekem valamikor egy nagyon keleti korszakom, akkor került fel rá három film, de a keleti korszakom véget ért, a filmek maradtak, de hogy meddig, nem tudom. Na vágjunk bele.

Suzhou River (2000): Ezt először a Tranzit házban láttam magyarul vhsről. Már akkor nagyon bejött. Utána sokáig a címét sem tudtam, ugyanis a magyar címe Egy szirén szerelme, de aztán az internet segítségével persze nem volt nehéz kideríteni. Még most is bejön ez a film, bár végig sosem szoktam nézni, néha bele-bele nézek. Élvezem a lepusztult világot és a reménytelen szerelmet, meg azt, hogy én sem tudom, hogy ki kicsoda, csak azt, hogy néha jó neki, néha meg nem és akkor menne a folyónak. Az egész élethez való hozzáállásuk a keletieknek olyan fura nekem, talán ezért is volt olyan érdekes anno.

Chungking Express (1994): Ezt sajnos nem emlékszem mikor és hol láttam először, szerintem szintén valamilyen kolozsvári filmnéző kulturális eseményen. Szinte tuti biztos, hogy vhsről. Nem tudom, létezik-e olyan ember, akinek a film első fele jobban tetszik mint a második, én sem vagyok ilyen, pedig az is nagyon jó. Mégis, a második felének az önfeledt hangulata egy olyan világot tár elénk, amelyben én minden napomat le tudnám élni, ugyanúgy szerelmes tudnék lenni a pultos lányba aki bömbölteti a zenét. Persze, ez a világ már nem létezik, talán sose létezett. De azért vágyni oda jó.

In the Mood for Love (2000): Ezt viszont a bentlakásban láttam monitoron. Itt is a világ a legmegkapóbb és a kis emberek akik teszik a dolgukat benne és reménytelenül beleszeretnek egymásba. Nem tudom, hogy írjam le, milyen érzés ez a film. Végig nyomasztó, de az ember azt szeretné, hogy sose legyen vége. Na, talán ezért zseniális.

The English Patient (1996): Lehet, hogy ezt a gyergyói moziban láttam? Nem emlékszem pontosan, de talán, talán. Óriási történet, óriási színészek, óriási ferdítés az egész, hiszen Almásy gróf a fiúkat szerette, de mit számít az igazság, ha az ember szerelmes. Érdekes, hogy mennyire jól működik a szerkesztés, talán ha lineárisan mondaná el a történetet, fele ilyen jó film sem lenne, így viszont minden megnézéssel lehet egy újabb csomót kibogozni.

Annie Hall (1977): Én nagyon szeretem a Woody Allen filmeket. Sokan nem. Most meg persze cancellalták a kis öreget, lehet jogosan, valahogy nem volt gusztusom odafigyelni az utóbb felfedett dolgokra. Lehet, hogy messze nem volt az a vicces kis figura akit eljátszik a filmjeiben, de nekem az marad és újra fogom nézni a filmjeit, még a gyengécskébbeket is, szépen lassan. Ezt is újranéztem most és még jobban tetszik mint amikor először láttam, már nem tudom hol és mikor. Élvezem, ahogy játszik a jelentés síkjaival, egy mondatnak egyszerre van (különböző) értelme Alvy és Annie kapcsolatában, egy karakter szájában a filmvásznon és egy embernek, aki szerelmes. És végre van egy csomó ócska poén, amit azért imád az ember, amiért a gyors kaját, mert megy tőle az élet előre. A vége úgyis ugyanaz mindennek, még ha nem is tűnik így.

Na, lehet, hogy egyszer más filmek lesznek ezen a listán, most éppen ezek vannak.

Zene.

nem igazi intelligencia, csak buborékoló mátrixszorzások

Lex nemrég Yannal beszélgetett és nagyon érdekes kis beszélgetés kerekedett ki belőle. Élvezem, hogy Yann nem olyan szuper filozofikus, mint mondjuk Joscha, de sokkal érthetőbben közli a gondolatait és persze kerüli az olyan misztikus témákat, amelyeken azért jól el lehet rágódni akinek jobb dolga nincs. Viszont az öntudatra adott válasza nagyon tetszett. Abból indul ki, hogy az agyban van egy darab modul ami a világot modellezi (valószínűleg a homloklebenyben nagyrészt, persze az agyban minden mindennel kommunikál és szinkronizál valamilyen szinten). Viszont ez egyszerre csak egy dolgot képes végezni, ezt nevezzük figyelemnek, továbbá konfigurálni kell, hogy most éppen milyen feladatot akarunk megoldani, mint pl. barkácsolni, vezetni, vagy sakkozni. Na most az a modul, ami konfigurálja a világ modellt, az az öntudat. Következmény, hogy az öntudat az agy limitációjának a következménye, ugyanis nem tud egyszerre több dologra odafigyelni kellő mértékben, ha több ilyen világ modellünk lenne, nem lenne szükség öntudatra, bár azért gondolom a test kontrollját mégis csak centralizálni kellene irányítani a kommunikációját a különböző modellekkel.

Engem már régóta nem érdekel az öntudat kérdése, mert úgy gondolom, hogy valamilyen evolúciós termék ami annyira beleszövődött a rendszerbe, hogy nem nagyon tudnék rá komolyabban hatni, szóval békén hagyom, ha ő is békén hagy. Viszont mostanában kezdett az öntudat egyeseknek szuper fontos tartalommal bírni, ami nekem mindig is kicsit gyanús volt. Ezért kicsit kezdett érdekelni megint, de leginkább mivel Lex mindig rákérdez, ezért meghallgatom legalább kinek mi a véleménye. Általában a mesterséges intelligencia kutatóknak érdekes véleménye szokott lenni, még ha nem is szolgáltatnak komoly tudományos bizonyítékokat.

Az is érdekes volt, hogy ő hogy látja a Facebookot. Azt hiszem, egy kicsit tudatosan ferdít és szerintem nem fogja fel az igazi veszélyt, ami a Facebookban van, de gondolom mindig elő lehet ásni egy memót, amit ír valaki, amiben nagyobb elővigyázatosságra szólít fel és ettől illene felmenteni. No, meglátjuk, szerintem sem a Facebook a legkárosabb dolog a világon, de én sose fogok belépni az tuti, esetleg a metaverzumukba, ha az lesz a legjobb és le is lehet venni majd a véerr sisakot. :)

A másik dolog, hogy jó tudósként messzire vizionálja az emberi szintű mesterséges intelligenciát, de az az igazság, hogy engem meg még inkább meggyőzött, hogy már nem kell nagyon sokat aludni. Pl. ő azt mondja, hogy az emberek valójában olyanok mint a macskák, csak százszor annyi neuronjuk van, tehát nincs valami csodálatos logikai képességünk, csak a világmodellünk bonyolultabb egy kicsit. Persze, még macska intelligenciára sem képesek a mesterséges rendszerek, mondjuk ezt ugye nehéz bizonyítani, mert nincs egy túl jó modellünk a macskák intelligenciájáról, de bizonyára a percepciójuk sokkal jobban kezeli az invarianciákat és jobb az intuitív fizika modelljük is, mint a mesterséges intelligenciának. Ugyanakkor, szerintem mindkét dologban komoly előrelépések születnek, pl. a folyadékok fizikáját már nagyon látványosan tanulják egyes módszerek és szerintem lassan olyan reprezentációk kezdenek elterjedni, amelyek már immunisak lesznek a megvadított pixelekre, mint amilyenek a nerfek is. És ami a legmenőbb dolog, hogy közben meg azok, akik a nyelvi intelligenciával foglalkoznak, szintén megoldják azokat a dolgokat, ami rajtuk múlik, mint mondjuk a szintaxis meg az absztrakt fogalmak képzése, pl. pont ma jelentettek be egy cikket, ami az eddig megoldhatatlannak képzelt szintaxis tanulást oldja meg elég jól. Hasznos dolog, ha a fél világ az intelligencia különböző formáin dolgozik, a végén csak össze kell rakni az egészet és addig futtatni amíg konvergál.

Ja igen, és a végére még bejelentették ma, hogy vettek egy új számítógépet a kutatóknak, valami 6000 A100-as gpu-val, ami nemsokára 16000 lesz és 5 exa csirkeflopot fog tudni. Remélem nemsokára a metya is elkezdi a saját csipjét tervezni, másképp nem lehet utolérni a gúgelt.

Zene.

ááágyúú golyóóóóóó

Kicsit sem hagy nyugton ez az ukrajnai helyzet. Pedig most nincs nagy szükségem ilyeneken agyalni. Legyen már vége, lehetőleg békés úton.

Ma eszembe jutott, hogy hallottam még ezt a nótát, hogy majd a nagyobb és fejlettebb ország simán elsöpri a kisebbet. Csak akkor az Osztrák-Magyar Monarchia akart odapörkölni a szerbeknek. Azt hiszem, az oroszok sem igazán értik, mibe vágnak bele egy ilyen háborúval. Védelmi oldalon minden megengedett, még az ágyúkat a városok tereire is kihelyezni, támadó oldalon viszont a városokra lőni nagyon nem ildomos, már száz éve sem volt az, most meg végképp. Amúgy Putyin bármennyire is el akarja játszani a Volga géniuszát, messze nem akkora stratéga, mint azt képzeli magáról. A Donbaszban is csak azt érte el, hogy leválasztott néhány millió orosz szimpatizáns szavazót Ukrajnáról és elkezdte élesztgetni az ukrán nacionalizmust, amellyel végleg elvesztette a politikai befolyását Ukrajnában. Egyesek szerint csak ennek a visszaszerzése amúgy is a célja, de ez már nem működik a 21. században.

Meg aztán, most éppen Amerikának és Angliának is van egy jó nagy csorba amit le kéne törölni a nemzetközi imázsukról. Szerintem messze nem lesznek olyan engedékenyek mint az európaiak, akik szépen belesétáltak az olcsó gáz csapdájába.

Én azért még mindig remélem, hogy nem lesz háború, talán van a nyugaton még egy-két ász a tarsolyban, lehet, amikor Putyin kiadja a parancsot, amíg leér a papiros a távközlési irodába, megcsörren a piros telefon...

Zene.

ha a tűzbe nézel, készülj szemcseppel

Lehet, hogy mégis lesz Ukrajnában háború. Van itt egy tuitter értekezés arról, hogy hogyan is fog lezajlani az. Számomra sem kérdés, hogy Oroszország simán beveszi Ukrajnát, az meglepő, hogy a nyugati felét talán nem is akarná bevenni, mert ott keményebb ellenállásra számíthat. Talán tényleg ennyit számítanak a hegyek és az erdők még a XXI. században is. Ami viszont a legérdekesebb számomra, hogy a szerző úgy gondolja, hogy Oroszország miután eléri politikai céljait Ukrajnában, visszavonulna. Na, ezt én teljesen másképp látom. Igaz, nem terveltem még ki egy ország megszállását sem, sőt, a nacionalizmus tüzét sem élesztgettem sehol, de szerintem eléggé alábecsülik azt, ha begyújtják az ukrán nacionalizmus tüzét. A politikai orgyilkosságok végeláthatatlan sorozata lesz a legkisebb gondjuk...

Ugyanakkor... elég sajnálatos, hogy Európa nem tud egy kredibilis veszélyforrásként megjelenni Oroszország számára, még most sem, amikor az energiaárak olyan nagy gondot okoznak. Igazán jó megoldás lenne számunkra, ha valamiért az orosz nép hirtelen úgy gondolná, hogy szívesen ingyen ideadná a rengeteg gáztartalékát és meghívna minket újraépíteni az országot...

Persze, talán hosszú távon nem vezetne jóra, ha most Európa elkezdene keménykedni a világszíntéren. Nem mintha hinnék a hosszú távban. Még van egy jó 20 évünk lazázni, utána jön az összeomlás, a kérdés már csak az, hogy milyen gyors lesz.

Más. Kolozsvári drón reptető csatorna. Milyen város is az már, amelynek nincs legalább egy gyakran posztoló drón reptetője? Most akkor egy jó kis videó Kijevről is.

Zene. Az nem maradhat el.

harmadik oltás a zisten igaza

Ma a harmadik oltáson is átestünk. Szerencsére eddig semmi gondot nem okozott.

Találtam egy jó jótúb csatornát ahol akapellát nyomnak nagyon jól. Mission Impossible feldolgozás. Ez a legjobb a jótúbban, egy csomó tehetséges ember esélyt kap, hogy bemutassa a világ előtt, hogy mit tud és nagyon sokan nagyon tudnak. Minden napra van valami jó cucc.

Sajnos Meat Loaf-tól is el kell búcsúzni, szóval ő szerepel a zene rovatban.

Zene.

zűr a zűrből

Ha egy idegen civilizáció segíteni akarna rajtunk de csak 1000 bitet tudna elküldeni, vajon hogy használhatnák ki a legjobban? Elküldenék a leggyorsabb prím faktorizációs algoritmusukat ami belefér az 1000 bitbe? Esetleg egy olyan molekula szerkezetét, ami a legjobb hatékonysággal alakítja át a napfényt és vizet hidrogénbe és oxigénbe? Esetleg csak egy annyit, hogy ne higgyetek a kapitalistáknak?

Zene.

letészem a havasi kürtöt

Nem nagyon akartam az 5. hullám alatt a koronavírusról írni. Még mind befele megyünk, de szerintem ez hamarabb véget fog érni mint az előzőek, szóval nem tart sokáig a karantén a blogban.

Viszont ma volt egy interjú egy újságíróval, aki arról spekulált, hogy talán a román hatóságok feladták a harcot és nem fognak olyan megszorító intézkedéseket hozni, amelyeknek lenne esélye feltartóztatni a vírust, tehát nagy valószínűséggel mindenki találkozni fog a vírussal, remélhetőleg csak keveseknél fog komoly gondot okozni.

Csak azt akartam írni, hogy számomra meglepő, hogy eddig bírta a kormány a harcot. Nem számítottam volna rá a járvány kezdetén. Persze, nem meglepő módon, a vírus elleni harc is eljutott abba a fázisba, ahol egyre költségesebb egyre kisebb eredményt elérni és mi itt fogytunk el. Most akkor jöjjön aminek jönnie kell, mindenki megtapasztalja, hogy a premisszák amire felépítette a vírussal való megküzdési stratégiáját, mennyire állják meg a helyüket.

Még egy gondolat az omikron variánsról. Egyesek azt mondják, annyira furán illeszkedik a Sars-Cov2 törzsbe, hogy akár még laboratóriumi eredetű is lehet. Jó kérdés, hogy direkt vagy véletlenül szabadult el. Szerintem, ha nem mutálódik tovább, akkor az még tovább növeli annak a valószínűségét, hogy laboratóriumi kicsi mocsokkal állunk szemben. Meg annak is, hogy léteznek az ufok, mert amennyire én tudom, a vírusok olyan szintű modellezése, ami a mutálódási valószínűségeket ennyire pontosan megmondja, egyelőre nem lehetséges a mainstream tudomány számára. Na, ez jó kis összeesküvés elmélet lenne.

Nehéz ez a valószínűségszámítás.

Zene.

újévi koncert

Tegnap voltunk az újévi koncert második ismétlésén. Egész jó volt, csak nagyon rövid, mindössze 1 óra 10 perc.

Zene.

vissza a múltba

Ma semmi nem kerekedett bejegyzéssé a fejemben. Erre a jótúb ajánl egy videót ami a román tengerparton készült az átkosban. Duplán érdekel. Az egész csatorna tele van az átkosban készült felvételekkel. A Csauseszkus videókhoz erőt kell gyűjtsek, ma nincs olyan hangulatom, de beléjük fogok nézni.

Fura dolog ez mind. A történelem is veszélyes dolog, az ajánló algoritmusok is veszélyes dolgok, a gyorshajtás is veszélyes dolog. Egyiket sem tiltják be mégsem. Szerintem már késő, de mások még elmélkedhetnek az esélyeinken túlélni mindent.

A cukor is veszélyes. Mégis mi finom süteményeket eredményez. Talán a gondolkodás a legveszélyesebb. Legközelebb top 5 veszélyes dolgok?

Zene.

top 5 leglátogatottabb bejegyzés ezen a blogon

Van egy csomó ötletem, hogy milyen toplistákat gyárthatnék, megpróbálom valamennyire érdekesnek tartani, gondolom a film, zene és játék kedvenceim a legkevésbé érdekesek, nekem mindenképpen. Persze, nem kéne olyan témákat sem választani, amelyeken sokat kéne gondolkodni, vagy uram bocsá, olvasni utána (pl. gondoltam a legviccesebb háborúkra, most, hogy egyesek szerint ezen a hétvégén támadnak a zoroszok, de ehhez a témához sokat kéne túrni a wikipédiát, szóval a történelem kimarad, marad az irodalom, abban megengedett a saját vélemény).

Szóval akkor most a leglátogatottabb bejegyzésekről lesz bejegyzés, mert ezt legalább gyorsan megúszom. Egyébként nem valami rég óta méri a forgalmat a blog, az igazán érdekes időkben, amikor még volt igazi érdeklődés a blogok iránt, akkor nem kapcsoltam be a látogatási statisztikákat, mert úgy gondoltam, hogy nem azért írom a blogot, hogy valami számokat tornázzak fel. Aztán egyszer bekapcsolt magától és nemrég még az analyticsot is beröffentettem, mert mind mondta, hogy több információ van az analyticson és amikor megnéztem, akkor persze rájöttem, hogy valójában egy applikáció analyticsa van bekötve amelyen dolgoztam valamikor a Garminnál és teszteltem az integrációt egy saját kulccsal. Persze, mostanában már a felhasználók követése csúnya dologgá vált, szóval nem is tudom mennyire relevánsak az adatok, pl jön egy csomó megtekintés Lengyelországból, de 0 időt töltenek olvasással, szóval csak valamilyen cég botjai szántják végig a blogot elég gyakran, amit nem értek. Szóval fogalmam nincs mennyire relevánsak ezek az adatok és igazából nem is érdekel, a családom és néhány barátom olvassa csak a blogot akiről tudok, a többi nem számít.

Szóval itt is sorrendbe vannak téve a bejegyzések, amelyek a mérés kezdetétől a legtöbb kattintást kapták.

1. megint. Sajnos csak sejtésem van, ki is volt az a K. Álmos akivel fogadtam, remélem 2029-ben jön a láda sörrel, ha nem, annyi baj legyen. :)

2. megint. Bár ennek a fogadásnak sem emlékszem a körülményeire, azt tudom, hogy ki a Noémi, majd 2029-ben megkeresem, hogy emlékeztessem a fogadásra. :)

3. hírek. Egy mesterséges intelligencia hír leginkább, hogy 2025-re a nagy keresőmotrok emberi szinten fogják érteni a kifejezéseket. Hát, ezt nem tudom mennyire igaz, az biztos, hogy az "érteni" bizonyos statisztikai értelmezésében már most van olyan technológia, amire igaz ez, ugyebár a nagy nyelvmodellek. Hogy mennyire használják is, azt sem tudom, bár mintha volt hír, hogy a gúgel már használja (azaz az indexük már egy ilyen vektoriális reprezentációt is tud, gondolom)

4. jupiter ascending. Hehe, úgy látszik, sokan utálták a filmet, sajnálom, hogy nekem meg tetszett. Most ugye megint előkerült, mint a Watchowskik előző bűne, de én azt hiszem újra fogom nézni, mert bejött. Még az is lehet, hogyha valami olyan gondolatot szül, amit érdekesnek találok, akkor újra írok róla.

5. megint. Ezekre az emberekre is emlékszem, megfizetnek a hitetlenségükért. :)

Na, úgy látszik, a blogon a mesterséges intelligenciáról írt dolgok meg fogadások a legmenőbbek (a lista további részében még a filmek szerepelnek előkelő helyen). Hát, ilyen témákról amúgy is szívesen írok, mert könnyen jön és könnyen megy. :)

Most a végére legyen egy jótúb ajánló is. Élvezem, hogy mostanában már sétára lehet indulni egy ismeretlennel a világ szinte bármely nagyvárosában, ez éppen Tokió. Gyakran teszek ilyen filmeket ki a második monitorra, aztán időnként ott-ott ragad a tekintetem. Mindig is csodáltam azokat, akik filmet tudnak nézni programozás mellett, nekem ez a maximális inger, amennyire a figyelmemet még fel tudom osztani.

Zene.

top 5 megválaszolatlan kérdés

Most egy kicsit más top lesz. Igazából, a filmes, meg ilyenes topok nem olyan érdekesek, mert nagyon limitálja őket az, hogy éppen nemrég mit láttam/hallottam/olvastam. Lehet másfajta toplistát is készíteni, de azok is a pillanatnyi hangulatom szüleményei, de azért remélem, hogy némileg súrolják a mélyebben fekvő gondolat szigeteket. Nagy kérdés, hogy mennyire mélyre mennek, az biztos, hogy a blogírásra szánt rövid idő a gondolatokra szánt időt szabályozó vezérlőrendszert rendesen vegzálja.

Na, vágjunk is neki. Most fontossági sorrendbe szedtem a lista elemeit, általában a listáimban nem tudok rendet teremteni, de most a poén kedvéért felállítottam egy fontossági sorrendet, de csak azért, hogy jól megrökönyítsem a kedves olvasót.

1. A Collatz sejtés bizonyítása. Vegyünk egy bármilyen természetes számot. Ha páratlan, szorozzuk meg 3-al és adjunk hozzá 1-et (így biztosan páros lesz). Ha páros, osszuk el 2-vel. Az a kérdés, hogy bármilyen számtól indulva eljutunk-e 1-ig. Egyszerű procedúra, senki nem tudja a megoldást, mert 2500 év matematika egy pillanat az univerzum léptékében.

2. Miért írok a blogba? Minden jó dolog elmúlik, a blog nem, tehát rossz dolog kell legyen. Akkor miért dagasztom tovább? Ráadásul én általában eléggé visszahúzódó ember vagyok, aki nem szereti kimondani a véleményét. Legalábbis így gondoltam magamra. És kevesen is olvasnak, mindenkivel tudnék találkozni akiről tudom, hogy olvassa, mondjuk nem naponta...

3. Miért van minden pont fordítva az életben, mint annak lennie kell? Amikor jó az élet, akkor gyorsan eltűnik, amikor meg rossz akkor véget nem akar érni. Amikor az ember a lélekkel akar foglalkozni, akkor a testet kell gyógyítani, amikor a testtel kell foglalkozni akkor a lélekre kell figyelni. Aki hisz a lélekben, az nem hisz a test egyediségében és fordítva. Aki érti az elméletet, az nem tudja a gyakorlatot és fordítva.

4. Miért olyan hülye mindenki, hogy a látszatproblémákra fókuszál az igaziak helyett? A népesedés egy látszatprobléma (jelenleg), az éghajlatváltozás egy igazi probléma, amit csak látszatilag kezelnek addig amíg nem lesz probléma, mert nem lesz ember akinek problémát okozzon. Az infláció egy látszatprobléma, a leggazdagabbak és a legszegényebbek kereseti közti különbség egy igazi probléma. A kóla vagy pepszi látszatprobléma, a fű tiltása és az alkohol engedélyezése egy igazi probléma. A munkanélküliség egy látszatprobléma, az értelmetlen munkák túlfizetése igazi probléma.

5. Mikor jelenik meg végre az Avatar 2? Na jó, ez poén. Miért nem kötelezik az embereket arra, hogy minden nap kacagjanak egy fél órát?

Zene.

sztereó szemhez sztereó szemellenzőt

Végre kezd megint beindulni a sztereó kamerák piaca, a Kandao bejelentett egy új modellt, ami elég szimpi, mert elég olcsó és van hozzá megtekintő készülék is. Remélem az insta360 is végre kihozza a már tavaly előtt belengetett sztereó változatát az one R-nek, én arra várok már. És akkor majd lesznek új sztereó filmek a jótúb csatornámon, sajnos nagyon elanyátlanodott az utóbbi időben, mert sima filmet nincs nagy kedvem készíteni. Reméljük tavaszra jön valami jó.

Zene.

top 5 animációs film

Na jó, akkor játsszuk egy kicsit ezt a top5 témát, egyelőre maradjunk a filmek világánál.

Szóval a legjobb animációs filmek kiválasztásánál talán még nagyobb gondban vagyok, mint a sci-fiknél, mert tényleg nagyon sok nagyon jó film van és nagyon változatosak is, gyakran ugyanannak a rendezőnek nagyon eltérnek a művei, de mind nagyon jó. Szóval ez csak olyan no, itt egy lista, ha valaki ismeretlen a témában, kezdheti akár itt is, de nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért jobb az egyik a másiknál. Szóval ez a lista egy kicsit sem lesz érdekes annak aki szereti a rajzfilmeket. Talán egyszer készítek egy listát, a kevésbé ismert műremekekről, vagy mondjuk azokról, amik csak szórakoztatóak és azokról amelyek elgondolkodtatóak, vagy azokról, amelyeket feldúlt lelki állapot esetén érdemes nézni.

My Neighbor Totoro (1988): Nagyon japán dominált lesz ez a lista, kezdjük talán a legnagyobb üdvöskével, a Totoroval. Csodálatos ez az animáció, minden másodperce igazi élvezet a szemnek és a fülnek. A szívnek csak annyira, amennyire engedjük, de érdemes engedni. Persze Miyazaki sama és a Ghibli összes filmje jó szórakozás, de talán ezzel érdemes kezdeni, mert ez alapmű.

Ghost in the Shell (1995): Azt hiszem, nyugodtan elmondható, hogy az összes szájbepánk film ami utána jelent meg, inspirálódott ebből a filmből, leginkább vizuálisan, de persze a tudat meg a lét témaköre szépen meg van kavarva egy mesterséges intelligencia által benne, akit az ilyen dolgok érdekelnek, megkapják a rágni valót. Sok minden nem derül ki azért végül, de jó magunknak lenni és néha-néha újranézni ezt a műremeket. Meg az Oshii sama összes egyéb filmjét is.

Paprika (2006): Kon sama mesterműve, a TIFF-en láttam, azóta az emlékezetemben ingyen él a főcím. Na, itt is gond van azzal, hogy kiderítsük, ki kicsoda egy idő után, csak itt az álmok kavarnak ha kell, ha nem. Olyan mesteri a vágás, hogy már abból le lehet vezetni, hogy az élet értelme az, hogy meg legyen a harmónia a létfunkcióink között. Kon sama többi filmje is zseniális, kár, hogy olyan korán elvitte a kórság.

Mulan (1998): Legyen egy Disney is, mert hát ez is keleti témájú és ez is az önmegismerésről és a nagy körforgásban a helyünkről szól, csak itt nem oroszlánok énekelnek. Hát ezen is el bírtam filózni egy csomót. Kár, hogy annyira elszarták az új élő szereplős változatát. Azért ez örökké megmarad a legjobb Disney filmnek számomra.

Macskafogó (1986): Legyen akkor valami európai is, bár igazából valami francia cucc illene egy topba, én azért mégis ezt a magyar rajzfilmet választottam, mert a legpoénosabb a brancsból és azért elgondolkodtató is, de csak csínjával, ahogy azt illik.

No, hát ennyi a lista, de szerintem még visszatérek a témára, mert annyira kedves nekem.

Zene.

légvárat építek

Tegnap volt a hír, hogy tavaly Románia nagyon jó évet zárt az ingatlanpiacon, jó nagy volt a kereslet, akkora mint 2008-ban. Igaz, van itt valami nem eléggé kifejtett gondolat, hogy az újonnan átadott lakások száma háromszor akkora volt mint 2008-ban. Lehet csak én nem értem teljesen jól a román livrare szót, nekem azt jelenti, hogy eladták az új lakásokat. Nem értem, miért kéne a teljes piac és az újonnan épített lakások száma arányosan mozogjon, de mindegy. Csak annyit akartam, hogy most jól befürödtem, mert pár napja még azon spekuláltam, hogy biztos kicsi a tranzakciók száma, ezért tud az értékük magas lenni, amikor úgy tűnik, hogy a gazdaság szenved közben. Hát nem így van. Azért még meglátjuk ki nevet a végén... Nyahahahaha.

Zene.

top 5 sci-fi film

Két emberrel is beszélgettem mostanában, akik szerint a Matrx 4 szar volt, szerintem meg jó volt. Mindig előkerül az, hogy mi is egy film lényege, mennyire egy történet elmondása, vagy az, hogy milyen gondolatokat ébreszt, milyen világképet fest elénk. Mostanában számomra fontosabb a gondolat, mint a történet, azt hiszem, valahol mindig is fontosabb volt, de ezt most akkor így expliciten leírom. Még filóztam ebben a blogban filmekről máskor is, de nehéz összekaparni mindent, mert régebben nem teggeltem a bejegyzéseket, mert úgy gondoltam, hogy egy blogot egészben kell olvasni, mint mondjuk egy szépirodalmi művet. A tudományos könyveket érdemes (lehet) csak úgy olvasni, hogy az ember csak egy fejezetet olvas, vagy egy alfejezetet, mert érdekli egy módszer, de nincs ideje a módszer helyéről az univerzumban olvasni, mert mások már bizonyították, hogy a módszer működik arra a feladatra, amelyet meg akar oldani.

Mostanában már úgy gondolom, hogy blogot is lehet úgy olvasni, hogy csak egy valami érdekli az embert, mondjuk valakit érdekel, hogy én milyen filmeket szeretek, de nem kíváncsi a mesterséges intelligenciáról alkotott gondolataimra, vagy a kapitalizmus elcsépelt kritikáira. Megértem. Szóval van tag a filmeknek és bár a mestint és a kapitalizmus is helyet kap a filmekről alkotott elképzeléseimben, azért nem elsődleges szempontok.

Szóval akkor próbáljuk meg befagyasztani ezt a pillanatot és leírni, hogy melyek a kedvenc filmjeim. De sajnos ennek nincs értelme, mert sok filmet szeretek, nem tudom őket sorrendbe rakni, mert nincs is értelme annyiféle filmet sorrendbe rakni. Szóval ma a kedvenc témám, a sci-fi-ben próbálom felsorolni a kedvenc 5 filmemet, de az is lehet, hogy most nem jut eszembe, de van valami film ami még ezeknél is jobban tetszik. Persze jó kérdés, hogy lehet annyira jó, de mégsem emlékszem rá, de azért az én memóriámmal ez nem lehetetlen. :) Egyébként lehet, hogy fogok írni még listát nagyon jó sci-fikről, de ezek most a kedvencek. Egy-egy mondatot írok csak róluk.

Total Recall (1990): Nagyon régen láttam már, akkoriban minden dolog benne volt ami nekem tetszett egy filmben: Mars, identitászavar, három mellű nők (no, ezekből sajnos nem lett toposz), a világ megváltása, csavar a csavarban. És persze kellően poénos is és bár anno nem értettem, van benne elegendő kapitalizmus kritika is, ez a két dolog csak mostanában vált számomra a jó sci-fi elengedhetetlen kellékévé.

The Matrix (1999): Ezt nem olyan régen láttam és ugye részekben a Matrix 4-ben is benne volt. :) Na jó, ezen a filmet sokat filóztam és látványos is és amúgy is 99 volt a csoda év a filmiparban, nincs nagyon mit rugózni rajta.

Edge of Tomorrow (2014): Ez a film a vágás miatt annyira zseniális, meg valamiért nekem nagyon bejön, amit még mindig nem értek, de talán ez az a film a listámon, ami a legkevésbé van az emberek legjobb sci-fi listáin, de nekem igenis itt a helye most.

Gravity (2013): Na ebben meg a látvány az ütős. Meg az, hogy a fizika törvényei talán itt vannak a legkevésbé megszegve, talán bizonyos pályaadatokban néhány együtthatóval kéne egy kicsit csalni. Meg valószínűleg ember nem bírja ki ép ésszel azt amin a főszereplő keresztülmegy, még akkor sem, ha űrhajós.

Cloud Atlas (2012): Itt a történet a csodálatos, meg persze a képi világ is, főként az a vicces kavarás a szereplők különböző korokban játszatásával. Nekem jobban bejön mint a Matrix, de ezen nincs mit folytatni, esetleg egy hasonló mesét el lehetne mondani, mondjuk egy más konklúzióval.

Zene.

Die Fledermaus (1874)

Ma este operában voltunk, A denevért néztük meg és elég jó volt, tetszett.

Azt hiszem, az operett egyes elemei még most is megszívlelendőek. Pedig ma már nincs szükség szobalányra, mosógépe, mikró sütője van mindenkinek, gépek szolgálnak ki mindenkit, úriasan élünk. De úgy látszik, van még mit fejlődnünk, talán mindenkiből színész kell legyen, hogy megértse, a nő is lehet férfi és ez teljesen természetes.

Zene.

összkomfortos barlanglakás kiadó

Belengettek egy törvényt, miszerint az új építésű blokkokban nem lehet saját gázkazánt használni, vagy a blokknak kell legyen saját kazánja, vagy a városi távhőszolgáltatásra kell kapcsolódni. Merthogy az önálló gázkazánok használják fel az energiát a legkisebb hatékonysággal és a környezetet pedig védeni kell.

Nagyon gyanús ez a történet nekem, ugyanis Romániát egyáltalán nem érdekli a környezetvédelem és nem emlékszem semmi olyan törvényre amióta követem a híreket, ami bármiben is korlátozta volna a gazdaság nagy szereplőit, leszámítva talán a minimálbérrel való trükközéseket és bizonyos adózási dolgokat, amelyekhez a gazdasági szereplők a legkönnyebben tudnak alkalmazkodni.

Szóval az a sejtésem, hogy ezt a törvényt maga az építőipar kérte, mert tudja, hogy az emberek nem nagyon bíznak a közösben nálunk, főként nem azok, akik új lakást tudnak vásárolni, szóval akkor majd gyorsan felszípják a most elérhető lakáskészletet. Gondolom, nem éppen olyan rózsás a helyzet, mint azt az építőipar állítja, lehet, hogy az árak még nőni tudnak, mert mindig találnak olyan embereket, akik megengedhetik magunknak és elhiszik a mesét, hogy a lakások árai sosem fognak csökkenni, de a tranzakciók száma jelentősen lecsökkent. És talán nem is igazán látható az a platform ami majd újra növekedési pályára állítja a keresletet.

Egyébként nem hallottam azt sem, hogy nagyon tiltakozott volna az építőipar a törvény ellen, semmi diszkrimináció, semmi kiszámíthatóság, semmi. Gondolom, akkor helyezik majd hatályon kívül ezt a törvényt, amikor ők kérik. Mert egyébként ha tényleg foglalkoznának a környezetvédelemmel, akkor nem hagynák, hogy a bukarestieket megfojtsák a város határában elégetett szemét füstjével. De hát pár garas onnan is csurran-cseppen és a "gazdaság mindenekfelett".

No, ez természetesen csak spekuláció részemről, lehet, hogy új aranykor jön az építőiparban miután legyűrjük a víruskát. Majd megírom azt is, ígérem.

Zene.

a románeszek a házba mennek

Régebben azt gondoltam, hogy a különböző tudományterületek azért vezettek be szaknyelvet, hogy tömörebben tudjanak kommunikálni a terület művelői.

Mostanában már úgy gondolom, hogy inkább azért, hogy a nem hozzáértőknek eszébe se jusson, hogy esetleg ért egy bonyolultabb állítást és kommentálni akarjon.

Sajnos ez a módszer mostanában egyre kevésbé válik be, mindenki mindent megkommentál, még azt is, amihez nem hogy nem ért, de még a létezését sem fogadja el. Így sajnos sokaknak az a benyomása lesz, hogy valami igaz, ami nem is az.

Persze, azért tudomány a tudomány, hogy megoldja az ilyen problémákat.

Például vissza lehetne térni a latinhoz, mint a tudomány nyelvéhez.

Zene.

véletlen a világ végén

Jártamban keltemben a jótúbon belebotlottam ebbe a videóba, amely a romániai augusztus 23. ünnepeket mutatja be 1989-ben. Valahogy nehéz belelátni, hogy fél éven belül vége lesz a rendszernek. Egyébként a forradalom nekem bebizonyította, hogy az emberek más embereket rendszerező rendszerei eléggé kiszámíthatatlanok, soha nem szabad feladni a reményt, hogy eljön a változás. Persze, hogy a változás mennyire lesz jó, vagy rossz, vagy változatos, az már más kérdés.

Más. Akartam még írni egyet a Peaky Blinders után, hogy nekem mekkora fless volt az, hogy azt is le lehet vonni a filmből, hogy az, hogy kiből lesz kis stílű bűnöző és kiből lesz ünnepelt politikus az néha elég kicsin múlik. Egy generáció gyermekei és fiataljai együtt rúgják a labdát a téren, aztán együtt mennek világháborúba és megtizedelve, de együtt térnek onnan haza, majd mindenki megy a dolgára, egyesekből munkás lesz, másokból bűnöző, ezekből gyakran aztán halott is, de az a munkásoknak is ugyanúgy kijár, egyesekből meg politikus, pedig bűnözőként kezdték. Az egész a véletlen műve, egy lapát más fején csattant mint akinek kellett volna, ennyi az egész döntési folyamat. Valahogy mintha ez ráillene a mostani elitre is, az az érzésem.

Zene.

2021

A mai utolsó bejegyzés, az éves összefoglaló.

Először a blogról, ez egy termékeny év volt, legalábbis ami a bejegyzések számát illeti. Olyannyira, hogy megszámoltam hónapokra lebontva, hogy hány bejegyzést írtam, itt a lista (lehet, hogy valahol tévedtem egyet-kettőt, manuálisan számoltam ugyanis :)

január: 32

február: 34

március: 14

április: 20

május: 22

június: 4

július: 8

augusztus: 7

szeptember: 12

október: 8

november: 16

december: 16 (ezzel)

ÖSSZESEN: 193 bejegyzés. A nagyon sok, szerintem egy évben sem írtam ennyit, még az elején sem. Na jó, írtam ok tölteléket is, de az is valami azért. Mondjuk ugyanakkor rengeteg elvesztegetett időnek is tűnik, ha mondjuk minden bejegyzés átlagban egy órát tartott (remélem nem), akkor egy hét ment el az életemből ezekre a bugyutaságokra.

Nagy kedvem nincs az évet értékelni egyébként. Eldöntöttem, hogy nem írok az éghajlatváltozásról, mégis ez lett számomra az az év, amikor rájöttem, hogy 100%-os valószínűséget adok annak, hogy az emberiség nagyja ki fog pusztulni az éghajlatváltozás direkt és indirekt következményeinek hatására. Mivel egy icurka picurka valószínűség számítást tudok, azt nem mondom 100%-ra, hogy mindenki ki fog halni, de legalább olyan 99%. Remélem, hogy nem a leggazdagabb 1% fog túlélni, bármennyire is úgy érzik, hogy markukban tartják a világot, hanem az az 1%, aki még most sem használ elektromos áramot, nincs szüksége iparilag támogatott mezőgazdaságra és elég erős közösségeket alkot amelyek még nem az utálatra alapozzák a létminőségüket, mint a miénk. Ha nekik sikerül valami csoda folytán túlélni a következő kétszáz évet és nem szabadulnak el visszafordíthatatlan (vagy csak millió év alatt visszafordítható) folyamatok, akkor pár generáció után már megint milliárdos számban lesznek és reméljük nem kell mindent elölről kezdeniük és lassan de biztosan megkezdhetik az új naprendszerek meghódítását. Ha meg nem, akkor reméljük a madarak leszármazottjai elég értelmesek lesznek, hogy ne fussanak bele ugyanezekbe a hülyeségekbe, amikbe mi belefutottunk.

A kérdés már csak az, hogy én meg fogom-e tapasztalni az összeomlás kezdetét (a végét nem hinném, annyira nem vagyok Rambo és MacGyver keverék) és addig mit csinálunk. Zöld banánt még lehet venni, de 30 éves hitelt már nem fogok felvenni.

Zene.

PS. BÚÉK!

a kis kakas gyémánt fél metrója

Először egy hír. A Digi24 beszámolt arról, hogy van egy új konteó, miszerint a 12 éve megjelent Omikron: The Nomad Soul játék és a koronavírus omikron variánsa között a Májkroszoft és Bill Gétsz az összefüggés és ezek szerint gondolom az intelligens tervező is. Csak annyi a baj, hogy a játék 1999-ben jelent meg, azaz 22 évvel ezelőtt és ezt szóvá is tettem egy kommentben. Azt viszont letörölték. Még nem történt meg velem, hogy töröljék egy kommentemet (legalábbis nem emlékszem más esetre, bár valami emlék motoszkál az agyamban), de na, ennek is eljött az ideje. Ráadásul más is kommentálta, gondolom megunták törölgetni, vagy mi.

Amiről viszont igazán írni akartam, az az, hogy arról is hírt adtak, hogy a kormány elfogadta a kolozsvári metró tervének sarokszámait. Tehát tíz év múlva lesz metró Kolozsváron. Csakhogy én ebben nem hiszek, ezt is kommenteltem, de ezt már nem törölték le. :)

Akkor most röviden arról, hogy miért nem lesz metró Kolozsváron. Ez megint ilyen jóslós bejegyzés, ha igazam lesz vagy ha tévedek is, egy kicsit kell javítson vagy rontson a többi jóslatom biztonságán, de csak epszilont.

Először is, a metró másfél milliárd euróba és 10 évbe tellene. Mindenki tudja, hogy papíron ezek a számok valószínűleg észszerűek, a döntéshozóknak és a megvalósítóknak nem érdeke, hogy ez így meg is valósuljon, minimum dupla annyi idő és dupla vagy tripla lenne a végső ára, szóval úgy számolok, hogy 20 év alatt kéne megvalósuljon 3 milliárdért.

Egyébként az eredeti paraméterek mellett is teljesen észszerűtlen ez a beruházás, mert nagyon sok pénzről van szó, amit sokkal értelmesebben el lehet költeni. A közlekedésnek a kolozsvári problémája leginkább a jóérzés. Az egyik az, hogy szinte mindenki egyedül utazik a kocsijában, a másik az, hogy a közszállítás nem elég megbízható, bár szerintem sokat javult az utóbbi időben és mondjuk a pénteki ingyenes buszozás jó ötlet, bár én nem nagyon szoktam használni még így sem. Szóval ha egy értelmesebb városvezetés jön, aki nem az élete legnagyobb megvalósításának látja majd azt, hogy metrót épít Kolozsváron és még fiatalodik egy kicsit a város, az tuti az észszerűbb megoldást fogja választani és többet fektet a közszállításba és a biciklisávokba és tovább korlátozza az autók forgalmát a Kolozsvárt hosszában átszelő úton és buszokkal oldja meg a Fenes bekötését. És ez sokkal olcsóbb is lesz mint a metró, sokkal könnyebben fenntartható és amúgy is ilyen irányba mozdul a társadalom, remélem, egyre kevesebb embernek kell átszelni a várost azért, hogy eljusson a munkahelyére (mert otthonról fognak dolgozni), elkészülnek a kerülőutak, amelyekre így is, úgy is szükség van.

Arról meg nem is akarok beszélni, hogy szerintem Kolozsvár csillaga lassan leáldozóban, az elkövetkező években messze nem lesz olyan dinamikus fejlődés ami eddig volt és az ilyen projektek nem szeretik az állóvizeket. Persze kell egy kis átrendeződés, hogy élhetőbbé váljon a város, mert most nagyon elé van.

Ugyanakkor azt sem kell elfelejteni, hogy a metróval rendelkező városok listáján az utóbbi időben kevés európai város kezd feltünedezni, szinte minden Kínában meg Indiában épül. Hozzánk időben a legközelebbi metró Bresciaban épült, 2013-ban nyitották meg. Az egy kisebb város, mint Kolozsvár, csak 200000 lakosa van, viszont ott van a Garda tó mellett és Lombardia egyik városa. Mi ezzel egy lapon sem vagyunk említhetőek, bármennyire szilikonvölgyeznek itt egyesek.

A kérdés már csak az, hogy a kellő jóérzés még azelőtt áll be a városban, mielőtt elpallunk egy milliárdot egy projektre ami sosem fog befejeződni, fúrunk egy-két kilométer alagutat, építünk néhány félkész megállót, vagy még előtte. Sajnos nem vagyok optimista ezzel kapcsolatban.

Zene.

Matrix: Resurrections

Ugyebár most megy a moziban az új Mátrix. Tegnap este megnéztük, mert szerintem jövő héten már a többel jön haza az ember a moziból, mint néhány új gondolattal, ha még egyáltalán nyitva lesznek a mozik.

Nekem alapvetően tetszett, de én akkora Mátrix fan vagyok, hogy bármi jöhetett volna, ha My Dinner with André mintájára Neo, Trinity és a Főkonstruktőr dumálgattak volna egy asztalnál két órán keresztül, az is bejött volna.

Megpróbálok nem lelőni dolgokat, szerintem sikerült, aki még nem látta, az is olvashatja anélkül, hogy megtudná, ki fog győzni a végén.

Ami elkészült végül, az is bejön, mert látszik benne az, hogy Lana tudatában volt, hogy nem lehet értelmesen folytatni az eredeti Mátrixot, már a második és harmadik filmben sem igazán sikerült egyesek szerint (szerintem nem), hát még a negyedikben, szóval akkor készítsünk olyan filmet, amiben ő is elmondja a magáét a világról, de az se maradjon hoppon, aki bunyót meg fegyvereket akar látni gyenge megvilágításban szuper közelről. És persze azok se maradjanak hoppon, akik a Mátrix vallás újabb kinyilatkoztatásait várják, mert úgy gondolják, hogy van valami eredeti is abban a maszlagban amit az alkotók összegyúrtak. Egyébként egyre inkább az kezd a véleményem lenni, hogy nincs, illetve ha van is, azt alárendelik a filmek törvényszerűségeinek (a jó le kell győzze a rosszat, a szerelem minden akadályt legyőz, stb.) és ez sajnos kinyírja azt a vékony kis gondolatsort, amit a technológiai fejlődés, a beláthatatlan következmények és a kapitalista kizsákmányolásból sikerült összegyúrni. Persze, mivel nagyon sok ötletet összegyúrtak és a jelenbe helyezik a sztorit, mindenki talál benne valamit amivel azonosulni tud, de szerintem ez csak az eladásokat szolgálja, az alkotók igazából a transzszexuális életről akarnak beszélni és a Lana és Lily átváltozását figyelmen kívül hagyva a film csak egy jól megcsinált bűvészmutatvány. Illetve, annyira nem is jól, a nagy autós üldözés közben valahogy úgy éreztem, hogy nagyon nincsenek a nyeregben az alkotók, nem tudom miért, talán az éjszaka nem volt elég sötét, vagy fene tudja, de nem volt nagyon filmszerű nekem.

Az is bejött nagyon, hogy most kicsit könnyedebbre vették a stílust, maga a Mátrix már nem az a zord hely, ahonnan nagyon menekülni kell, csakis olyanoknak ajánlott, akik nem találják meg az életük értelmét valami hobbiban és egy csokis croissantban a reggeli kávé mellé.

Szóval remélem még folytatják, nincsenek elvárásaim, talán csak annyi, hogy ne olyan legyen mint az előzőek, ezt hozza ez a film, a világmegváltást bízzuk másokra.

A legjobb mégis az lenne, ha lenne új Animátrix új kis történetekkel, de szerintem ennyire azért nem élünk jó világban. És a croissant ára is csak megy felfelé.

Lehet, még visszatérek rá, ha látom újra a filmet, a Mátrix alapkő az én filmes világomban, időnként muszáj visszatérnem rá, mától egyébként bekerült az eredeti trilógia az HBO műsorába is, szerintem nemsokára újra fogom nézni őket.

Zene. (ha eltűnne a jótúbról, akkor megjegyzem, hogy a Conga Fury Animatrix verzióját linkeltem, nekem az a legmátrixabb zene).

filmek

Ebben a hónapban sem sikerült valami sok filmet megnézni, na de hát ez van. Megint utólag írom a véleményt, ami lehet jó, lehet nem, de hát ez van.

God of the Piano (2019): Nekem bejött, bár egy kicsit durva történet és nem a jó értelemben durva. Az jó durva, ha emberek kaszabolnak le embereket, látványosan, az nem jó durva, ha emberek nem fogadnak el embereket, csak azért, mert kicsit mások. Okés, nem kellett soha elfogadnom, hogy süket a gyerekem, nem tudhatom milyen érzés és soha sem voltam annyira perfekcionista, hogy ha valami nem jön össze, úgy érezzem, hogy értelmetlen az életem. Ezt a sztorit elég jól elmondta, még arra emlékszem, hogy néha igencsak elnyújtott jeleneteket, amelyeknek én nem éreztem annyira a súlyát, de lehet, csak nem sikerült a filmre vájbolni teljesen.

Doctor Sleep (2019): Gyengécske volt, mondjuk a Shiningban sem a történet volt az erős, hanem a rendezés. Valahogy úgy érzem, mindig új fajta gonoszt kitalálni elég nehéz, azért sokan mégis megpróbálják és hát általában nem működik. Pedig itt azért elég időt szántak arra, hogy elmagyarázzák, miért is olyan gonosz ez az új fajta gonosz, talán az hiányzik, hogy kik is ők valójában. Mondjuk ahány gonosz van, egy egész sorozat kellett volna mind bevezetni őket, de akkor meg nem lehet nagyját kinyírni egyetlen jelenetben. Szóval ez tuti sokkal jobban működött volna sorozatban, így elég kapkodós lett és semmit sem értek igazán, így semmi sem olyan ijesztő, amilyennek kellene lennie. Nekem bejön a píszí, hogy a kis fekete lány a fő gonoszírtó, de sajnos nincs igazán ő sem elmagyarázva, ezért csak píszí az egész, így meg könnyen kritizálható. Na jó, szóval ha valaki nagy Shining fan, akkor megnézheti, ha nem, akkor simán kihagyható, elég hosszú és nincs benne egy fikarc eredetiség vagy értelem.

The Nest (2020): Kábé a film feléig mind vártuk, hogy mi fog történni, ami beindítja a cselekményt, aztán rájöttünk, hogy ez maga a film, emberek akik nem tudják mit miért csinálnak, csak sodródnak az árral és néha úgy érzik, hogy minden okés, néha meg dől össze a világ, mert az ár erősebb igazából és most éppen a lenyomós szakaszba ért. Lehet, hogy másoknak ez jobban rezonál, nekem nem jött be, pedig alapvetően elég jól játszott a két főszereplő.

Mortal Kombat (2021): Hát ezt komolyabbra vették mint kellett volna, nekem az első MK film bejött anno, ez csak egy buta karatélyozás, még csak nem is igazán látványos és hát ha a történetet bárki komolyan veszi, akkor csak magát nevetteti ki. Kár érte, én szeretem a butácska bunyós filmeket némi túlvilági maszlaggal megfejelve, ha kellően szexi és vicces, ez sajnos egyik sem.

Benedetta (2021): Verhoeven mester nálam mindig benne lesz a topban a Total Recall miatt. Na, ez a film nem olyan. :) Nem volt rossz, de annyira nem érdekelnek a középkori vallásos témák, főként nem azok, amelyeknek a központi kérdése, hogy mit jelent Jézust megtapasztalni egy középkori apácaként. Azt azért értékeltem, hogy fenn tudta tartani a film végig az ambiguitást, hogy a csaj csak megjátssza az egészet, vagy tényleg megtapasztalja Jézust és a szerelmi szál ugye elgondolkodtat mindenkit, aki komolyan tudja venni a kereszténységet, hogy lehet-e valaki egyszerre szent és bűnös is és egyáltalán mi a bűn. Én inkább csak úgy néztem, hogy egy jó kis középkori keresztény szado-mazo film, ilyen szempontból persze gyengécske, de azért nézhető.

The Good Liar (2019): Hát nem Sir Ian legjobb filmje, de azért tűrhető. Kicsit azért szenved attól, hogy hétköznapi emberekkel kell bemutatni egy nem egészen hétköznapi történetet, viszont nagyon kell vigyázni, hogy ne lője le a poént. Azért van egy-két szép mozzanat a filmben, de kevés, az ember ha filmet néz, nem akar az idő 95%-ban banális dolgokat nézni, még akkor sem, ha kedveli a színészeket és kifejező pofákat vágnak a reggeli kávéhoz. Ugyanakkor meg a csavar a filmben túl nagy és mivel nincs rá idő szánva, hogy kiteljesedjen, ezért nem is hatásos és hát az sem egy dramaturgiai bravúr, hogy a fő gonoszra megy el a film nagy része  a főhős helyett. Kihagyható, legalábbis nekem nem mondott semmi újat.

Limbo

Tegnapelőtt lenyomtam a Limbo 95%-át és tegnap a maradék 5%-ot és azt kell mondjam, nagyon jó kis játék volt ez, kár, hogy hamarabb nem kerítettem sort rá.

Kár, hogy a jó ötletek ilyen mértékű sűrített adagolása csak nagyon kevés játék kiváltsága, szívesen játszanék minden héten egy ilyen játékot, ha lenne, de nincs. 3D-ben meg pláne nincs, vagy legalábbis én nem tudok róla, ami egyébként meglehet, mert az utóbbi évtizedben nem sok mindennel játszottam, talán lassan ideje, hogy kezdjem pótolni a lemaradást... :)

Egyébként az is teljesen bejön, hogy nincs szöveg, nincsenek válaszok, a végének nincs semmi értelme, de azért az egész mégis annyira egységes és beszédes. Zene sincs valami sok...

Zene.

sokasodjatok és népesítsétek be a Földet, aranyos kis kommentjeim.

Azon gondolkodom, hogy a kiberszpész (azaz a zinternyet) nem-e olyan törvények által van uralva, mint az emberek sokasodása. Kommentelni kell, hogy az ember nyomot hagyjon, a többi ember kommentje el ne pusztítsa egy égő háborúban a mi kis kommentjeinket.

Szóval mivel nem helyes minden tojást egy kosárban tartani, azaz a kommentárjaimat az élet nagy dolgaihoz ezen a blogon, meghintem a szűz oldalakat kommentárokkal. Na jó, azért nem olyan sokkal, máris kezdek ráunni.

Egyébként lassan vége az évnek, de szerintem nem lesz nagy évértékelő bejegyzés, mert nem számolhatok be sok jóról.

Zene.

a végtelen mézesmadzag

Azt hiszem, az internet egy végtelen mézesmadzag. Végtelen sok jó és végtelen sok rossz is van benne. Minden pillanat amit a rosszal töltök, a jótól vesz el időt, szóval újra kell gondolnom a stratégiámat, amivel ezt a végtelent felgöngyölítem. Már csak az hiányzik, hogy stabilan tudjam klónozni önmagam.

Zene.

boldog karácsonyt!

Először is, boldog karácsonyt mindenkinek!

Másodszor meg, most láttam, hogy sokan emlékeztek meg arról a karácsonyról, amikor az első számítógépüket kapták, ami aztán megváltoztatta az életüket. Tipikus módon, én azt sem tudom, hogy 92-ben, 93-ban, vagy 94-ben kaptuk karácsonyra a C64-est, de az én életemet tuti megváltoztatta. Az hiszem, 93 lehetett, mert nem tűnik hosszúnak a 64-es korszakom. Egyébként valószínűleg nem mindenkinek van ilyen nagy hatással az életére az első számítógépe, de ez persze így is jó. De talán azért megérné megpróbálni sztetoszkópot meg aszpirint ajándékozni sok kis srácnak és kis lánynak, hátha többen szeretnének bele az orvostudományba.

A mostani karácsony is egy olyan eseménynek volt tanúja, ami talán megváltoztatja pár gyerek életét. És néhány felnőttnek is akad okot majd a gondolkodásra. Ugyanis felbocsátották a JWST-t. Hat hónap múlva remélhetőleg kezdi ontani a csodálatos képeket és valamikor valakik megértik, hogy mi is történt igazából a 13 milliárd évvel ezelőtti világegyetemben, ami ide rakott minket.

Zene.

igen, igen, igen... nem értem

Van egy startup ötletem. Megosztom, hátha valaki megcsinálja.

Kéne egy olyan szervíz, hogy beírok egy szöveget és átalakítja úgy, ahogy egy átlagos 4 éves gyerek érti azt amit mondtam. Azaz, ahogy ő mondaná tovább a 4 éves barátainak azt amit hallott. És a végén csak azt posztolná, amit a 4 éves mondana. Esetleg lehetne választani, hogy hány éves legyen a gyerek, meg milyen városban élje le a virtuális éveit. Meg esetleg lehetne választani, hogy azok közül a dolgok közül, amelyek a legtöbb 4 évest érdeklik, melyik érdekelje leginkább.

Neurálisan megstilizálni, azaz.

Zene.

ha bekopog Iván a kalasnyikovval

Nem azért írok annyit az éghajlatváltozásról és nem azért félek tőle, mert valami halálvágyam lenne. Ellenkező, szeretek élni, szeretnék örökké élni, ha lehet, minél többet hús-vér formában, de erre elég kevés ráhatásom van, reménykedem, hogy a kőgazdagok megoldják a problémát mire rám kerül a sor.

Sőt, ameddig hihető mese volt, hogy drónokkal annyi fát ültetünk majd, ami semmi perc alatt kiszípja a sok szén-dioxidot a levegő égből, addig jó volt ebben hinni, de sajnos ez a lehetőség mostanában bedőlni látszik (és nem csak az erdőtüzek miatt, sajnos messze nem olyan egyszerű ez a dolog mint az emberek gondolják).

Vagy pl. nemrég olvastam arról, hogy valószínűleg az atomháború sem öli ki az emberiséget. Nem a sugárzás és a rombolás volt eddig sem a fő probléma, hanem az, hogy amikor leég a városok nagy része, annyi korom kerül az atmoszférába, hogy évekig sötétség lesz és azt nem éli túl a növényzet, tehát az állatok sem, sőt, talán még a halak sem, talán esetleg a mélytengeriek. Viszont amikor eredetileg kiszámolták a keletkező kormot, akkor még a XX. század elejei városokkal számoltak, amelyekben sokkal több volt a fa alapú épület, mostanában már minden betonból van a nagy városokban, ráadásul az épületek nincsenek is annyira közel mint a középkori városokban, szóval nem alakul majd ki a tűzvihar, nem égnek le a városok annyira, nem lesz örök sötétség, csak egy ideig távol kell maradni a nagyobb városoktól és meg lesz oldódva a probléma. Hirosimát is kezdték újraépíteni a következő évben, szép munkát is végeztek.

Szóval egy dologgal kevesebb ami miatt aggódni kell. Ez jó. De azt hiszem, az intelligens embernek muszáj mindenféle ilyen forgatókönyvekkel foglalkoznia, mert ha nem, azt hiszi eljött az apokalipszis amikor a gázszámla négyszeresére jön ki.

Szóval akkor próbáljunk jósolni arról, hogy az oroszok betámadják-e az ukránokat jövőre, ez egy könnyen falszifikálható predikció. Amikor Donbaszban kezdték az oroszok a cirkuszt, akkor kicsit megijedtem, hogy mi lesz, de aztán sok hírt olvastam és néhány jó elemzést is, amelyekről már leszoktam, viszont kicsit úgy érzem helyére kerültek a dolgok. Az én véleményem szerint Putin nem érdekelt igazi háborúban, csak ilyen hibrid micsodában, azt meg nem százezres hadseregekkel vívják.

Szóval három indok, miért nem lesz igazi háború, tehát miért nincs nagy ok a komoly aggodalomra.

1. Gazdasági céllal tuti nem támadhatja meg Ukrajnát, mert az egy sokkal szegényebb ország mint Oroszország, csak púp lesz a hátán. Ha lenne háború, az csak valami üzenetként szolgálhatna, leginkább a nyugatnak, hogy teljesítsék a kéréseit, ne próbáljanak függetlenedni energetikailag, ilyenek. Hogy mennyire lenne kapó a nyugat erre az üzenetre, az egy másik téma. Szerintem semennyire.

2. A Putin és a havereinek a vagyonának a nagy része nyugaton van, mert ott még van a magántulajdonnak némi becsülete, ha tényleg háborút kezd, tuti búcsút inthet az egésznek, de legalábbis egy akkora részének, ami a károk kifizetésére elég. Ráadásul, azt hiszem az oroszok egy generációra lemondhatnának arról, hogy külföldre utazzanak, akkora lenne a közfelháborodás.

3. A modern korban teljesen átalakult a hadviselés, megnyerni egy háborút egy Ukrajna felszereltségű állammal szemben messze könnyebb, mint 50 millió mérges ukránt megszállás alatt tartani. A mai világban sokkal könnyebb dolga van a partizánoknak a telekommunikációs eszközökkel szinkronizálni a műveleteket, bármely autóból távirányítású bombát lehet készíteni, még a kövek is halálosabbak, ha az aki dobja, monitoron nézheti fedezékből, hová csapódnak be. Arról nem is beszélve, hogy olyan nem konvencionális fegyverek léteznek már, amelyekkel egy milliós várost ki tud irtani egy eltökélt terrorista. Persze, ezek még nincsenek Ukrajna eszköztárában, de gondolom kapnának néhányat tesztelésre, ha nagyon kérnék.

Szóval nem lesz háború Ukrajna és Oroszország között, valószínűleg megegyezik a nyugat és Oroszország a háttérben, mindenki boldogabb lesz, mi meg aggódhatunk tovább az éghajlat miatt, mert ott nincs aki megkösse a háttéralkut.

Zene.

egy korszak vége

Ma reggel a jótúb az ájpeden bejelentette, hogy nem hajlandó működni ápdét nélkül. Így nagy szívfájdalom közepette ápdételtem az ájpedet 10-es ájoeszről 15.2-re. Ezennel a 32 bit ajtaja bezárult az ájpeden. Azért tartogattam a 4 éves operációs rendszert, hogy egyszer nyomjam le az Imperium Galactica 2-t ájoeszen, de valahogy sosem jutottam el odáig. A jótúbot pedig minden nap használom, szóval nem volt mese, ápdételni kellett. Jó volt egyébként, hogy már pár éve nem kaptak frissítést az appok, nem zargattak mindenféle modern csili-vilivel, csak tették a dolgukat, ahogy megszoktam tőlük. Most majd megint állítgathatok mindent be, de leginkább ki. Azt hiszem, ha ez az ájped is kiöregedik, nem is kap már utódot, rászokom én is a telefonomat zargatni, eddig leginkább azért hagytam békén a telefont, mert volt ájped. Reggeli kávézás közbeni olvasgatásra elsőrendű. :)

Zene.

ma

Ma nekem is megkezdődött a vakáció. Ahelyett, hogy a játékot hegeszteném, inkább az éghajlatváltozásról vitatkozom az internyeten. Kell ilyen is. Egyébként szeretném, ha valaki meg tudna győzni, hogy nem lesz gond, eddig nem sikerült ilyen bizonyítékokat találnom. Inkább olyan bizonyítékokat találok, hogy az emberiség hamarabb írtja ki magát háborúkkal (polgár és világ), minthogy megtapasztalja az éghajlatváltozás teljes hatásait. De erre próbálok nem is gondolni, mert nagyon nem kellemes.

Zene.

50

Még valaminek van az 50. születésnapja idén, mégpedig a Queen-nek.

Megy is most a hivatalos Queen jótúb csatornán egy videósorozat az utóbbi 50 évükről és ma került sorra a Freddie búcsúkoncert.

Néha belegondolok, hogy milyen nagyszerű is lett volna, ha az utóbbi 30 évben is olyan zenét ontott volna a Queen magából mint az első 20 évük alatt. Talán ők meg tudták volna csinálni, hogy tartsák a színvonalat, ha valamilyen csoda folytán Freddie megmenekül, volt néhány példa arra, hogy a 80-as években megfertőződött emberek megélték a mai napot, igaz, nagyon nagyon kevesen.

Ma meg arra gondoltam, hogy amilyen technikai újító volt a Queen, talán a metaverzumban az egyik első nagy koncertet pont ők fogják nyomni, főként, ha leszámítjuk azokat amik a Fortnájtban mentek eddig és amelyek engem kb annyira sem érdekelnek, hogy megnézzem, mi volt eddig. Na, egy Queen virtuális koncertre én is befizetnék, az tuti.

Talán az is eljön egyszer, hogy egy mesterséges intelligencia megtanulja a Queen stílust és ontsa magából naphosszat az új és jobbnál jobb Queen dalokat. Én nem értek annyira a zenéhez, hogy majd megmondjam, hogy ez nem is Queen. Viszont biztos lesznek majd akik megmondják, hogy miért nem Queen, talán a zenekar még élő tagjai, talán Deacon mester is megszólal végre és akkor az még jobb lesz, mert az ő véleményüket is beolvasztják a mesterséges intelligenciába és utána majd a klasszikus zenét csináló karmesterek is megmondják a magukét, akik nem csak értik és érzik a zenét, de élik is. És egyszer lesz egy tökéletes Queen dalokat generáló mesterséges intelligencia és én napokig csak azt fogom nyomatni, aztán egy kis Kéti Perrit.

Igen, lesznek a metaverzumnak jó oldalai is.

Zene. A két kedvenc Queen számom: 1, 2. Igen, tudom, hogy a Bohemian Rhapsody zseniális, nekem mégis ez a két legkedvencebb számom, de egyébként persze jöhet bármi, mindent szívesen hallgatok. Még az I'm in Love with my Car-t is. :)

jonatán a kopitány

Ha van valami jó is ebben a világban amit építünk, az az, hogy elég jó komédiásoknak ad platformot. Ilyen ember Jonatán is, akit a jótúb ajánlott és nem bántam meg a klikket. Amikor követni kezdtem a brexit volt a kedvenc témája, de most egy a COP26-on készült videót ajánlanék.

Egyébként egy kis brexit. Szerintem az alapfeltevés jó a brexitben. Hátha lehet jobban élni akkor, ha egy kicsit újraírjuk a szabályokat. A baj csak az, hogy ennek még nem jött el az ideje, de hát a brexit mesterei nem várhattak még 25 évet amíg a szuperintelligencia segítségével újraírhatnák a szabályokat. Ezért szépen lenyomták a jó britek torkán a brexitet, akik csak most jönnek rá, hogy milyen lovat is vettek. Egyébként Kummingsz érdekeseket ír és bizonyára könnyebb írásban osztani az eszet, mint egy egész ország adminisztrációját és szociális ellátó rendszerét innovációs alapokra helyezni. Nem is biztos, hogy lehetséges, még a brexit sem elég nagy reszet ehhez. Az is lassan látszani kezd, hogy nem a torikkal kellett volna megcsinálni a nagy mutatványt, a munkások természetesebb szövetségesek lettek volna. Nem lepődnék meg, ha Dom egy napot hagyna csapot-papot és Pekingben kötne ki, ott nagyobb a gusztus az ő elképzeléseihez. Borisz amúgy is csak bulikázni akar Szent Karácsony éjjelén.

Az biztos, hogy tanulságos lesz a brexit, egyszer talán még meg is fogják érteni egyesek, miről is szólt valójában. Na nem mi, a pórnép, nekünk csak a porhintés jut.

Zene.

NaissanceE

Néha van egy-egy játék, ami más mint a többi. Sajnos egyre ritkábbak, de azért vannak még. Na ilyen a NaissanceE, ami ingyen beszerezhető a Steamről.

Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti a kicsit (nagyon) elvont játékokat, amelyek tényleg egy más világba kalauzolnak. Itt megkaphatják.

Szóval ez egy FPS, de nincsenek lelövendő alakok, csak fura és mégfurább és legfurább pályák, amelyeken végig kell menni. Általában nincs sok választási lehetőség, ha van, akkor az inkább talán bug, találtam egy ilyen helyet, ahova ha bementem, már nem volt kiút, de egyébként nagyon hangulatos helyeken kell kolbászolni és egyszerűbb logikai feladatokat megoldani, vagy néhány helyen idegesítően pontosan ugrálni. Én a régi ugrálós játékokat jobban szerettem mint a mostani fps-be öltözötteket, de azért el lehet viselni ebben az esetben, mert megéri.

Lehet, ha nagyon nem lesznek jó ötleteim a monszterekhez, én is ilyen irányba viszem el a játékot, pár ilyen ötletet is lejegyeztem az utóbbi két évben, hátha megundorodom a gyilkolászástól. Azért remélem, egy jó véres Doom klón is összejön egyszer. :) De ez a játék fantasztikus, szóval érdemes kipróbálni. Elég hosszú is egyébként, nekem 8.4 órába telt kifasírozni.

Készítettem egy videócskát is, de csak kedvcsinálónak. Aki elakad, vagy csak szívná magába a kockákat, annak persze fent van a végigjátszás a jótúbon és bár a logikai feladatok nem okoznak nagy örömöt, a látvány viszont igen...

Zene. A játéké, mert nagyon ott van.

az játék előrehaladottáról

Tettem új videót a játékról.

Több mint három hónap elmúlt a legutóbbi videó óta. Ennek egyszerű oka van, közben vagy kétszer is újraírtam a grafikai részt. Régen volt az, amikor én grafikus endzsint gyártottam (egész pontosan, még az egyetem alatt, aminek lassan 20 éve). Közben nagyon sokat változott a világ és én nem igazán tartottam a lépést. Az is ennek a projektnek az egyik célja, hogy egy kicsit megint felvegyem a fonalat.

Szóval mostanában másképp kell hatékony endzsint írni, meg nekem az egyszerűség is fontos volt valamennyire, meg a modularitás is. Szóval tettem pár fölösleges kört, de ami kijött, az egyelőre meg kell feleljen, mert nincs több időm rá. Még sok grafika dolgot kell írni, dinamikus fényeket, animációt, szerencsére ez utóbbira van kész megoldás, be fogom gonoszul emelni egyben, reméljük nem lesz nehéz meggyőzni, hogy azt csinálja amit én szeretnék.

Meg aztán, ez elég csirke árnyékolás lett, megy a több fény támogatása, de nem tudtam hozzá egy jó tesztpályát készíteni, szóval maradtam a legegyszerűbb esetnél és még itt is gondjaim vannak, hogy hogyan is számítsam ki a virtuális kamera irányát, amelyet az árnyékolt részek megállapítására használok. Ja és még kell tanulmányozni a régi fps-ek vizuális identitását is, nem csak technikai okai voltak annak, hogy a szörnyikék és a tárgyakra nem vetült árnyék, csak a háttérre.

Van még munka sok, kicsit megint csúsztam mindennel, de be fogom fejezni ezt a játékot, ha addig élek is...

filmek

Megint utólag kell megírjam a véleményem, szóval gyors és értelmetlen lesz. :)

Hail, Caesar! (2016): Nekem ez bejött. Cohen testvérek általában bejönnek, a téma is érdekes, bár fogalmam sincs, hogy ez hányadik korszaka is Hollywoodnak, a múlt század közepe már kosztümös filmnek számít nálam. Már nem is tudom, hogy pontosan melyik évtizedben játszódik, valószínűleg az 50-esben, akkor ment nagyot a McCarthy-izmus. Szerencsére az nem nagyon van benne. Van egy csomó referencia amelyeknek én felét sem értem, de legalább elkülöníthetőek jól, néha a film betétekkel, néha meg azzal, hogy mennyi változott azóta. Igazából nem is kéne erről többet írni, ezek a filmek nekem mind bejönnek, már csak kéne tudni, hogy mi az az "ez".

The Painted Bird (2019): Na ez húzós volt. Ebben a hónapban ennyi elég is volt a második világháborúból. Csak erős gyomrúaknak, de nem azért, mert olyan sok vér folyna. Az tuti, hogy kicsit erősen játszik arra, hogy a múlt nem is volt olyan dicsőséges, mint azt egyesek gondolják, talán egy kicsit nagyobb egyensúlyra törekedhetett volna a rendező, de valószínűleg a könyv is ilyen. Vagy nem, de akkor azért a sokkolás egy kicsit megkérdőjelezhető.

Misbehaviour (2020): Az előző film után egy könnyedebb szórakozásra vágytunk és meg is kaptuk ebben a filmben. Persze, van azért üzenet, sajnos a feminizmus még mindig küzdelem, de hát nincs mit tenni, az evolúciós sebességhez képest még igen elé vagyunk.

City of lies (2018): Na, ez az első film mióta vezetem ezt a naplót, amelyről kimentünk a moziból, azaz belealudt E és én nem ragaszkodtam hozzá, hogy másnap folytassuk, mert annyira azért nem érdekel a rapperek szomorú sorsa, már el is felejtettem a nevét. :) Egyébként mielőtt rám dobnátok a követ, főként a nagy laposat, azt azért megjegyzem, hogy bár nem hallgatok mostani rapet és hiphopot, az ami a GTA San Andreasban ment, az bejött.

Black Widow, azaz Penoza: The Final Chapter (2019): Na ez az, amikor olyanok akarnak hollywoodot csinálni, akik nem értenek hozzá. Holland bűnözős film, de elég műanyag, a dolgok csak úgy történnek. Talán volt ilyen sorozat is és annak a lezárása? Annyira nem érdekel, hogy utánajárjak. Simán kihagyható.

Peaky Blinders (első 5 szezon): A hónap nagy része erre ment el. Nagyon bejött. Jó kis bűnözős sorozat a 20-as évek Angliájából. Két okból is jó lenne, ha megvalósulna az utópia és eltűnne a bűnözés a társadalmunkból. Egyrészt ugye mindenkinek jobb volna most, másrészt a bűnözős filmek mind a ködös vagy kevésbé ködös múltban játszódnának, ami nekem nagyon bejön. Van itt minden, első világháború hatásai, politikai radikalizmus, osztályharc, mélyszegénység, bandaháborúk, egy kicsit szirupos családi kötelékek, orgyilkosság. Elég jó történetet gyúrtak össze benne és a helyszínek is elég jók, bár látszik, hogy nem volt nagy kedvük felépíteni egy egész szurkos gyárat még egyszer. És a megnyugtató tudat, hogy az egész csak fikció. És a nyugtalanító tudat, hogy valószínűleg ezeknek a folyamatoknak isszuk most a levét anélkül, hogy megértenénk, mire cserélte fel a politikai és tőkés osztály az orgyilkosságot és a rendőrség vasmarokkal tartását. Azt csak halkan mondom, hogy nagyon átértékel bizonyos dolgokat a jelenben, ha ebből a perspektívából nézzük. Lesz még egy szezon, nagyon várom. Talán ideje lenne megnézni a Sopranost is, nekem eddig kimaradt, akkor készült, amikor a sorozat még nem jelentett sok jó dolgot, ha nem volt Star Trek vagy X Files. :)

a zekonomista

Megnéztem három zekonomista videót. Kicsit gondban vagyok a zekonomistával, mert persze egyértelműen a befektetőknek és azoknak szól akik az elméleti gazdaságtan iránt érdeklődnek, nem az iránt, hogy hogy lehet megélni napi 10 dollárból, de azért néha elővesznek olyan témákat is, amelyek némi szociális érzékenységről adnak bizonyságot, de az az érzésem, hogy a lényeg az, hogy a célközönség jól érezze magát és legközelebb is elmenjen egy 5000 dolláros vacsorára amely bevételeit a szegényeknek szánják...

Na, azért vannak érdekes dolgok az zekonomistában, csak tudni kell megtalálni a helyes nézőpontot.

Első. Miért nehéz a mostani generációk dolga mint az előzőek. Na, legalább foglalkoznak a problémával, még ha nem is mennek túl mélyen bele és persze hogy kihagyják az igazán durva dolgokat.

Második. Kína öregszik. Kína gazdagodik. Mit fog Kína tíz év múlva csinálni. Reméljük nem háborút.

Harmadik. Lakást birtokolni vagy bérelni? Vannak benne jó okok felsorakoztatva, hogy miért van rossz hatással a birtokolás a gazdaságra és Románia is előkerül rossz példaként. Ettől még egyesek rágják a fülem, hogy mikor lesz saját lakásunk...

Zene. Ha már tudós dolgokról volt szó ebben a bejegyzésben, akkor legyen egy dokfilm Maria Callasról a zene rovatban. Csak lassan csepegtetem, hogy tovább tartson.