Nem tudom mi tesz egy filmet jó szerelmes filmmé. Azt sem tudom, hogy mindig ezek a filmek lesznek-e a listámon. Volt nekem valamikor egy nagyon keleti korszakom, akkor került fel rá három film, de a keleti korszakom véget ért, a filmek maradtak, de hogy meddig, nem tudom. Na vágjunk bele.
Suzhou River (2000): Ezt először a Tranzit házban láttam magyarul vhsről. Már akkor nagyon bejött. Utána sokáig a címét sem tudtam, ugyanis a magyar címe Egy szirén szerelme, de aztán az internet segítségével persze nem volt nehéz kideríteni. Még most is bejön ez a film, bár végig sosem szoktam nézni, néha bele-bele nézek. Élvezem a lepusztult világot és a reménytelen szerelmet, meg azt, hogy én sem tudom, hogy ki kicsoda, csak azt, hogy néha jó neki, néha meg nem és akkor menne a folyónak. Az egész élethez való hozzáállásuk a keletieknek olyan fura nekem, talán ezért is volt olyan érdekes anno.
Chungking Express (1994): Ezt sajnos nem emlékszem mikor és hol láttam először, szerintem szintén valamilyen kolozsvári filmnéző kulturális eseményen. Szinte tuti biztos, hogy vhsről. Nem tudom, létezik-e olyan ember, akinek a film első fele jobban tetszik mint a második, én sem vagyok ilyen, pedig az is nagyon jó. Mégis, a második felének az önfeledt hangulata egy olyan világot tár elénk, amelyben én minden napomat le tudnám élni, ugyanúgy szerelmes tudnék lenni a pultos lányba aki bömbölteti a zenét. Persze, ez a világ már nem létezik, talán sose létezett. De azért vágyni oda jó.
In the Mood for Love (2000): Ezt viszont a bentlakásban láttam monitoron. Itt is a világ a legmegkapóbb és a kis emberek akik teszik a dolgukat benne és reménytelenül beleszeretnek egymásba. Nem tudom, hogy írjam le, milyen érzés ez a film. Végig nyomasztó, de az ember azt szeretné, hogy sose legyen vége. Na, talán ezért zseniális.
The English Patient (1996): Lehet, hogy ezt a gyergyói moziban láttam? Nem emlékszem pontosan, de talán, talán. Óriási történet, óriási színészek, óriási ferdítés az egész, hiszen Almásy gróf a fiúkat szerette, de mit számít az igazság, ha az ember szerelmes. Érdekes, hogy mennyire jól működik a szerkesztés, talán ha lineárisan mondaná el a történetet, fele ilyen jó film sem lenne, így viszont minden megnézéssel lehet egy újabb csomót kibogozni.
Annie Hall (1977): Én nagyon szeretem a Woody Allen filmeket. Sokan nem. Most meg persze cancellalták a kis öreget, lehet jogosan, valahogy nem volt gusztusom odafigyelni az utóbb felfedett dolgokra. Lehet, hogy messze nem volt az a vicces kis figura akit eljátszik a filmjeiben, de nekem az marad és újra fogom nézni a filmjeit, még a gyengécskébbeket is, szépen lassan. Ezt is újranéztem most és még jobban tetszik mint amikor először láttam, már nem tudom hol és mikor. Élvezem, ahogy játszik a jelentés síkjaival, egy mondatnak egyszerre van (különböző) értelme Alvy és Annie kapcsolatában, egy karakter szájában a filmvásznon és egy embernek, aki szerelmes. És végre van egy csomó ócska poén, amit azért imád az ember, amiért a gyors kaját, mert megy tőle az élet előre. A vége úgyis ugyanaz mindennek, még ha nem is tűnik így.
Na, lehet, hogy egyszer más filmek lesznek ezen a listán, most éppen ezek vannak.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése