Ma volt az utolsó tanítási nap ebben a félévben. Ennek megünneplésére elmentem moziba, bár ez csak a mozi előtt határozódott el, másfél órával a Terry Gilliam Tideland című filmjének kezdete előtt. Az idő elütésére a sörivás volt a legmegfelelőbb módszer és a Bánffy palotában járt hozzá egy Godot témájú (amatőr) előadás, amiből nem értettem semmit és az egyik szereplő arcát gyakran eltakarta egy napernyő. A film jó volt, tetszett is valamennyire, de azért nem vonnék le belőle messzemenő következtetéseket. Mesteri módon történik a nagy semmi két órán keresztül, de mégis csak nagy ritkán volt alkalmam megkérdezni magamtól, hogy meddig fogja a kislány azt a hullát még ölelgetni. Lehet, ha újraolvasnám az Alice-t és jól megrágnám benne a logikai tanítást, fel lehetne fedezni némi tanítást ebben a filmben is, talán azzal a gonosz fogyasztói társadalmunkkal kapcsolatban, vagy valami ilyesmi.
Ezt most nem akartam írni, de muszáj volt, mert élek és aki él, az ír, így vagy úgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése