péntek, június 30, 2006

GTA3

Múlt héten nagyjából teljes két nap játszással befejeztem a GTA3-at. Első nap nagyon élveztem, második nap egy kicsit sajnáltam már rá az időt, de azért nem tudtam letenni, aztán éjjel kettő körül nagyon befejező küldetés szaga lett a dolognak és másfél óra alatt sikerült is befejezni. Persze, sok küldetést nem játszodtam végig, a repülővel sem sikerült felszállnom, hogy vessek egy pár távoli pillantást Liberty City-re, de nem nagyon akaródzott már játszani, pedig ugye nemlineáris meg minden, de elvileg a végső küldetés ugye a legnehezebb és nem volt kedve halomra lődözni a sok népet, nem nagyon hatottak meg a jamaikaiak problémái a kolumbiaiakkal. Szóval azt hiszem, csak a telefonos küldetéseket nem vittem végig, még a japi pasas küldetéseit is végigvittem, pedig tudtam, hogy át fogok rajta hajtani egy kolumbiai terepjáróval. A küldetések nem voltak olyan nehezek, de amikor a vezetésen volt a lényeg, az nem nagyon ment, azokhoz néha kellett egy-két óra, míg összejöttek. Ja, meg amikor öt csillagról kezdtem menekülni, az sem volt egyszerű, de egy kis szerencsével összejött, szerencsére a helikopterek elég későn érkeznek, a rendőr kordonokat pedig általában ki lehet kerülni a járdán, némi parasztáldozattal. Az is jó volt, hogy néha voltak gondolkodós, könnyített megoldások, pl. az egyik korai főnököt simán le lehet snipeolni. Nagyon szórakoztató volt vezetgetni a városbán, kár, hogy ebben még nem volt motorbicikli, azzal nagyon poénosakat lehetett esni a Vice Cityben. A küldetések elég változatosak is, bár nem tudom, melyiken szórakoztam a legtöbbet, a legjobban attól féltem, amikor le kell lőni az érkező repcsit, meg attól, amikor össze kell szedni a tengerbe ejtett cuccost, mert ez ugye öt csillaggal jár, elég nehéz aztán elevickélni a garázsig. Szerencsére lövöldözős küldetés sem volt sok, azok túl élethűek, nem túl könnyű az irányítás és hamar ki lehet nyiffanni. Lehet, gyakorta kellett volna venni kevlárt. Hmm, szóval jó kis játék volt, elég fílinges, mondjuk kicsit nehéz megérteni, miért olyan fontos az a nő a végén, semmit nem kavar vele a pasas közben, kicsit gyenge motiváció az utolsó küldetéshez, engem a bosszú sem nagyon fűtött, inkább az, hogy be kell fejezni a játékot. Ja, a rádiók nagyon jók voltak, csak kicsit kevés zene volt, de nagyon szórakoztató a klasszikus rádiót hallgatni és Traviatara száguldozni a városban és törni a kocsikat. Mondjuk, ha egy ködös hajnalon Nessun dormat is lehetett volna hallgatni, az lett volna a legtutibb. Egyébként néha nagyon igaz volt, hogy le kell tenni egy küldetést egy kicsit, mert később sikerül, pl. nagyon nem akart összejönni az a vezetgetős küldetés, amikor az úton szétszórt magazinokat kell begyüjteni egy dubicával, aztán amikor hajnali kettőkor fogtam neki és sokkal kisebb volt a forgalom, elsőre összejött. Egy másik küldetéssel is voltam így, hogy első nap éjjel nem akart sehogy összejönni, aztán másnap reggel egyből összejött. Azt hiszem, a San Andreas még várat magára azért egy kicsit, az azért túl nagy falat most.

2 megjegyzés:

Cserebogi írta...

hmmm... kíváncsi lennék, mit éreztél miközben áthajtottál a japin a kolumbiai terepjáróval...? :)

mzsolt írta...

Hát úgy általában azt éreztem, hogy jó játszani, megvolt a jó kis alaphangulat. Gondolni szerintem azt gondoltam, hogy kell egy kis szerencse, mert a japi pont autók között állt, valami piszkos kis virtuális üzletet kötött a kolumbiaiakkal, akiket be kellett mártani, de én azon koncentráltam, hogz el ne tévesszem a lejárót, ugyanis ez egy parkolóház tetején történt és ha eltévesztem, akkor valószínűleg szétlőnek. Meg aztán, párszor azért megpróbáltam ezt a küldetést, nem az áthajtással volt a probléma, hanem a meneküléssel. Egyébként és sokkal jobb áthajtani az embereken, sokkal tisztább, elegánsabb és gyorsabb, mint kiszállni az autóból és lövöldözni bolondfele. Már csak arra kell ügyelni, hogy ne lőjék túlontúl az autót, mert akkor hajlamos a felrobbanásra, ami a sofőrnek igencsak kellemetlen, ha nem távozik időben.

Szóval alapjában véve pozitív a zemóció.