Aki sokat beszél, keveset tud. Vagy valami ilyesmit állít a nép bölcsessége. Ez még egy ideig azt hiszem, igaz lesz, legalábbis magamból kiindulva. Teljesen fölöslegesen csacsogok itt, most is arról akarok írni, hogy mostanában mennyire nem okoz örömöt az írás, bár ez is csak frázis, mert nem is tudom, mikor okozott örömöt. De mégis csinálom és persze, nem értem miért, de ez már kezd egyre kevésbé zavarni, ahogy ahhoz is hozzászoktam lassan, hogy olyan dolgokról olvassak, amelyeket nem értek, de valahogy a végére kell érni a cikknek, aztán lehet újra olvasni, vagy egy hasonlót olvasni. És már az sem fáj olyan nagyon, hogy annyi sok okos embert találok az interneten és érdekes dolgot, amikre mind nem lesz időm elolvasni. Sőt, mostanában már nem is úgy gondolom, hogy azzal kéne foglalkoznom, ami igazán érdekel, bár ez tudom, hogy csak időleges tévelygés. Mint ahogy a blogolás is, csak az túl gyakori tévelygés.
Aki sokat beszél, keveset tud. Ez a politikusokra kimondottan igaz. Amikor otthon voltam, megtudtam, hogy Gyurcsány kitálalt, vagy kitalált? Gondolom volt nagy ledöbbenés odaát, egy kicsit én is azért, bár valahogy innen úgy tűnik, meg a média általam elcsípett részleteiből is, hogy ezt már mindenki rég tudta, csak nem akarta elhinni. Kicsit arra gondoltam, hogy cikcikcik, nektek kellett, most megisszátok a levét, de aztán eszembe jutott, hogy én ismerek egész rendes embereket is odaátról, sajnálom őket. Persze, azért még mindig sokkal jobb a helyzetük mint mondjuk itthon, de ezt csak halkan mondom. Nahát, majd csak lesz valami, legalább nem csak én érzem magam szarul. :)))
Olvastam egy érdekes gondoltatot a linkelésről, ugyebár mostanában az emberek már gyakran nem linkelnek olyan esetben, ha a Google hamar kidobja a referált dolgot, nem kell megjegyezni. Viszont a Google algoritmusának pont a linkelés a lényege, semmilyen más dolgot nem vesz figyelembe (a jelenlegi technológiákkal elég nehéz is lenne nyelvi elemzésre támaszkodni még), szóval a Google a saját jóságának a csapdájába eshet, ugyanis az emberek nagy bizodalmának következtében romlik a minősége. Hehe, túl jónak lenni sem jó, régi filozófia, de nem gondoltam volna, hogy ilyen szinten is igaz lehet. Egyébként én meg nem félek a Googletől, meg az Iwiwtől, szerintem semmit nem ér igazán az általuk begyűjtött információ, túl zajos még ez a csatorna, egy guatemalai 5 éves gyerek is ugyanennyi információt meg tud szerezni rólam, ha akarja. Én általában cikkeket keresek, mostanában általában természetes nyelvek feldolgozásáról, gépi tanulásról, ritkábban még logikáról és grafikáról. De a tegnap láttam egy letölthető torrentet és meglepve tapasztaltam, hogy Las Vegas egyik legnagyobb zsugása egy román, úgy hívják, hogy Daniel Negreanu és szinte minden platformon jött ki vele játék. Kár lenne ebből a keresésből arra következtetni, hogy Vegasba akarnék menni, vagy akár érdekelne is a játék (khm, letölteném). Azt ne is említsük, hogy egy gépről hányan használhatják a netet, cookie ide, cookie oda, szerintem használhatatlan ez az adat, legalábbis amennyire én rálátok a mostani adatelemzési módszerekre. Persze lehet, hogy az NSA valamilyen ufós technológiákkal már megoldotta a nagy kérdéseket, olyan osztályozóik vannak, amik még a györgyfalviakat is szétválasztják a monostoriaktól, de nem hinném igazából.
Egyébként tegnap poénból leszedtem egy sakkprogramot és legkönnyebb fokozaton megvertem, igaz, véletlenül vettem észre, hogy matt lépésem van. :) Lehet néha még egy-egy gyorsat fogok játszani, vágyok egy kis stratégiai játékra is, bár a sakk az nem annyira az. Ki kéne már egyszer komolyabban próbálni a got is, az sokkal számításigényesebb játék, pedig sokkal egyszerűbbek a szabályai.
Újraolvastam a tegnapi posztot, eszméletlen milyen helytelenül írok. A fene vinné el az angolt, hogy abban nincsenek összetett szavak olyan gyakran mint a magyarban, teljesen átszoktam arra. Kijelenthetem, a nyelv mentális reprezentációja nem szótár alapú, vagy legalábbis teljesen, vagy legalábbis most így fél tizenegykor, kint tűző nappal, bent félhomályban, pizsamában, a napi blog túra kezdtetén.
6 megjegyzés:
milyen a nyelv mentális reprezentációja?
Nem tudom. :)) Mindenesetre úgy tippelem, hogy nincs minden szó beírva az agyunkba helyesen, inkább szabályok vannak, sőt, azokból is inkább a valószínűségiek, másképp nem lennénk képesek olyan dolgokra gondolni, mint puding puska. Aztán persze mindenki úgy képzeli el, ahogy neki kényelmes, nekem könnyebb a drótozásra fogni a helyesírásom hibáit, mint a gyakorlat hiányára.
igen, én is valahogy így gondolom. de tény, hogy mondanak valamit azok, akik összekötik a gondolkodásmódot az anyanyelvvel. (akkora baromságokig persze nem merészkednék el, hogy a magyar Nobel-díjasok azért jöttek rá azokra a dolgokra, mert magyarok és magyarul gondolkoztak, de a nyelvi pattern különbözősége bizony gondolkodásbeli különbözőségeket is okoz, szerintem - tudod, az az érzés, amikor egy jó szókapcsolat, analógia vagy rím hoz egy megoldást egy teljesen nemverbális szituációban).
de ugyanígy van szerintem a (film)képpel is. akkora hézagot vélek felfedezni pl. az amerikai, az európai és a távolkeleti filmképek között, hogy az nem lehet véletlen és nem lehet független a gondolkodástól, a verbalitástól, a kultúrától.
na, mindegy.
Persze, szerintem is nagyon mély a kapcsolat a gondolkodás és a nyelv között, a tudós bácsik sokat foglalkoztak a problémával és még messze a konszenzus. Az az igazság, most nincs kedvem összeszedni a gondolataimat ilyen témában, meg nem ismerem annyira azért a dolgokat. Mindenesetre szerintem amig nem szurkáljuk az elektródákat a csecsemőkortól a halál pillanatáig az ember fejébe, addig sosem lesz meg a teljes igazság. Szóval még most sem tisztázott, hogy a nyelvtanulás genetikailag kódolt, vagy szintén tanult, hogy az ember gondolkodni csak a nyelvében tud-e, vagy valamilyen más egységekben (vagy esetleg is-is). Valószínűleg a logikus gondolkodáshoz kell a nyelv, de mondjuk egy olyan vizuális következtetéshez, hogy akkor most honnan jöjjön a fény, nem kell, mármint abban az esetben, ha az ember valami eredetit csinál és nem a tankönyvben leírt módokat használja. A filmes nyelvekben való eltérés, valószínűleg inkább a filozófiai eltérésből adódnak, nem annyira a nyelviből, bár érdekes lenne vizsgálni a natív indiánok által készített filmeket, csekély információim alapján náluk volt a legnagyobb nyelvi változatosság egy népen belül. Mondjuk az is érdekes, hogy a filozófiát mennyire határozza meg a nyelv, vagy fordítva, de ez már nagyon nem az én asztalom.
Egyébként szerintem is előnyére válik a magyar embernek a bonyolult nyelve, akár a tudományos munkára való agyi felkészítésben is, de azért nem lesz minden magyarból Nobel díjas, az tuti és hát az irodalmi Nobel díj sem csak a nyelvi bravúrnak köszönhető, szerintem.
Mindenesetre én drukkolok, hogy minden nyelv fennmaradjon, bár kétségkívül hasznos egy közös nyelv is.
"a filozófiát mennyire határozza meg a nyelv" témához: egyesek szerint (én nemtom) hatalmas különbség van a német filozófusok, a francia filozófusok, a stb között. Lásd pl. a "dasein" kifejezést, ami jellegzetesen heideggeri német szó, s azóta is kínlódnak a lefordításával, a magyarban is van jópár elvetélt változata.
"az irodalmi Nobel díj sem csak a nyelvi bravúrnak köszönhető": ez Kertész Imre esetében halmozottan igaz. nyelvileg szerintem borzalmas az a regény. a belőle készült film pedig filmnyelvileg borzalmas. és hiába bizonygatják, hogy ez FEATURE, nem BUG, szerintem akkor is BUG. Az más, hogy más FEATURE-jei miatt megkaphatta a Nobelt, avval semmi bajom. És az is más, hogy pont ezen BUG-ja miatt könnyebben fordítható. Szerintem.
A nyelv annyira átszövi az életet, hogy nagyon nehéz a szerepére rájönni (elkülöníteni) az ember szellemi tevékenységeiben. Kicsit hasonló a a nyelv szerepének az X-ben kérdése ahhoz, hogy minek van elsőbbsége az ember személyiségének kialakulásában, a genetikának vagy a környezetének, nevelésének?
Én inkább a nevelés felé hajlok és így a nyelvet is, mint a közlés közegét, elsőrendűnek tartom. Még elsőrendűbb viszont a pénz, meg a hírnév. :)) És ez segíti elő, hogy a BUG-ot FEATURE-é alakítsuk, a legjobb persze az, ha nem a saját pénzünkön tesszük.
A keleti nyelvekben egyébként nem csak szavak, de egész mondatok lefordíthatatlanok, sőt, valószínűleg ilyen mondatok fűzérei is, ugyanúgy, ahogy vannak olyan részletei az ottani életvitelnek, amik bár érthetőek és utánozhatóak számunkra, mindig is mesterkéltnek és furcsának tűnnek. Meg persze az is, hogy a japi gyerekek kék fenékkel születnek (egy részük legalábbis :)).
Mindenesetre szerintem érdekes lenne egy gyereknek egész kicsi korától egy órát József Attilát olvasni lefekvés előtt .
Megjegyzés küldése