Halo

Ma hajnali négykor befejeztem a Halot. Úgy látszik, használt a mózerolásom a video kártya hűtésével, csak vagy ötször fagyott le a gép, a végén bírta vagy 5 órát. Jöhet a következő. (GTA3?)

Nagyon jó játék volt. Nem tudok róla jól írni, de érdemes kipróbálni azoknak, akik szeretik a lövöldét. Mondjuk én utoljára a Doomot vittem végig, persze nosztalgiából, pspn, de a legmodernebb is azt hiszem a Quake volt. Na ez nem olyan. Nincsenek kulcsok, egyetlen egy elágazást sem találtam, a pályák lineárisak, az ellenfelek viszont nem azok. És nagyon jól el van ez így találva, kevés ellenféltípus van, kevés fegyver, mégis a játékmenet annyira összeolvaszt mindent, mint még az én tapasztalataimban soha. A pályák elég változatosak, bár néha nagyon ugyanarra a témára épülnek, szerintem a modelleket is reciklálják egy az egyben, de ez nem baj persze, az akció teljesen élvezhetővé teszi azt, hogy ugyanolyan helyszíneken bolyongunk. Nagyon jól kihasználták a limitált hardvert a pályatervezők, ugyebár apró részecskékre van bontva az egész, hogy beférjen a memóba, de nagyon jó a ritmusa az egésznek, vagy az ellenfelek erősödnek kellően, vagy egy újabb pályaszakasz jön, amiben általában valami teljesen mást kell csinálni mint az előbb, szerencsére van elég jármű is, amikkel szórakozni lehet. A fokozatosság nagyon el van találva, pl. a legerősebb szörnyet az elején még csak biztos távolból kell lelövöldözgetni, egyre közelebb haladunk a pályák során és egyszer csak össze vagyunk zárva velük a girbe-gurba szobában. Persze, ha nem felejtettük ott a láthatatlanná tevőt az egyik sarokban és van páncélöklünk is, akkor nem okoznak gondot. A pályatervezés teljesen egyedi és nagyon hangulatos, árad belőle egyfajta hidegség és idegenség, érződik a méretekből és formákból, hogy ez a hely nem embernek lett tervezve. A sztori a játék hangulatával ötvözve nagyon bejött, egyébként standard gonosz faj, meg még gonoszabb mutáció ötvözete, de ahogy halad a történet, szépen kibontakozik az üldözőből üldözött motívum és az ellenségem ellensége a barátom. Van pár hely, ahol lehet nézni, ahogy az eredeti ellenség (covenant) és az új (flood) összecsap és elég vicces az egész. És persze ott van a titokzatos Halo is, ami aztán mindenkinek ellensége. A zene csodálatos, bár a játékot már letöröltem, a soundtracket azt hiszem még fogom hallgatni egy ideig. Egy baja van a játéknak, túl rövid, meg hogy a másodikat a Microsoft csak DX10-el fogja szállítani, ami meg csak Vistában lesz, fujjj. Persze lehet venni Xbox-ot, vagy akár 360-at, egyre jobban hangzik az ötlet. Vicces volt, hogy minimum két órát próbálkoztam a Final Run című küldetéssel és amikor már nagyon nem akart összejönni, akkor próbáltam ki egy ilyen légi alkalmatosságot ellopni és akkor már fel lehetett szállni a hídra és némi repkedés után tévedtem csak vissza a történet főszálához, talán ez volt az egyetlen elágazás. Jó lenne tudni mi van akkor, ha sikerül kinyírni azt a rengeteg covenantost, én normal nehézségen játszodtam, de nem sikerült, egyébként meg nem találtam túl nehéznek a játékot, legalábbis normal nehézségen. Dejóvolt, no.

Hmm, miért nincs erdélyi magyar játékújságírás? Talán mert nem hiányzik a fontos embereknek? Pedig a játékipar bruttó bevétele meghaladta a filmiparét, filmes folyóírat mégis van. :))) El vagyunk maradva, ennyi az egész, még nem értük el a kritikus tömeget, nincs egyáltalán erdélyi magyar játékipar (leszámítva talán Paliékat :), nemhogy amatőr valamire való játékok legyenek (leszámítva az ötödölőket és azokat a rémségeket, amiket kilencedik osztályban assemblyt tanulva írogattunk, gondolom jónéhányan). Talán eljön egyszer annak is az ideje.

Emlékek. Szatmáron, a kerek épület mellett volt egy könyvesbolt, ott lehetett kapni Chipre kazettákat, emlékszem, volt kék, zöld, piros borítójuk, eredeti román Basicben írt játékok volt, nekem nem volt Chipem, C64-em volt, meg aztán arra sokkal jobb cuccok voltak, de megvettem egy kéket, mert hát mégis csak hazai és Miklósnak meg volt Chipje. Volt rajta egy program, ami barcochbázott a játékossal és elég tűrhető dolgokat talált ki, emlékszem, nagyon bonyolult programnak tűnt akkor. Hehe, döntési fa, vajon entrópiával számolta ki a következő kérdést és ha igen, hogyan számolta a logaritmust? Emlékszem, volt valami olyan basic Chipen, amivel könnyen lehetett a karakterkészletet átdefiniálni, vagy az amúgy is könnyű volt? Hévízen, ahelyett, hogy úsztam volna, kockás füzetbe spriteokat rajzoltam és a sor végére szépen kiszámoltam tízes számrendszerben a 8 bit értékét, hogy lehessen bepötyögni. Bezzeg, ha úsztam volna, most nem fájna a hátam egy napi játék után. Viszont szerencsére másnapra elmúlik. Még.

Azt hiszem, be kell lássam végre, hogy gémer vagyok, a szívem mélyén. Kár, hogy most nagyon nem erre tartok. Lehet az, hogy a végén mégsem kerülnek a helyére a dolgok? Új műsorhoz, új férfi kell.

Vicces, hogy egy napi játék után megint újra fel kell fedezni bizonyos gondolatokat, érzéseket. Kíváncsi lennék, mi lenne, ha rendszeresen játszanék. Na nem sokat, csak egy kicsit, blogolás helyett. :)))