Ohne

Csak nem mentem ma Gödel 100. szülinapi bulijára. Nézegettük a programot, egész nap osztották volna az észt, a legtöbb román szót nem is értettem, szóval kimaradt. Na nem baj, nem halok meg Gödel nélkül.

Tegnap magic hour volt, amikor hazafelé igyekeztem két sörrel a gondolataim és bélbolyhaim közt, nem csináltam meg amit kellett volna. Na, a hétvége még megadatott, remélem, megadom én is a feladatnak ami kell. Jó volt találkozni az Ámerikába szakadt volt csoporttárssal.

Azt hiszem lassan az orvosok és pszichológusok neki kéne fogjanak tanulmányozni a net előtt eltöltött haszontalan idő vonzerejét és valami jó kis orvosságot találjanak ki ellene. Ha olcsó lenne, tuti néha-néha egy-egy hónapos kúrát beiktatnék, mert ez így nem mehet tovább.

Pár óra múlva megyek haza, le kéne már feküdni, elvileg esem le a lábamról, annyira fáradt vagyok, talán el kéne venni a széket a gép elől.