Megy a net a bentlakásban. Ez jó a netelős hajlamaimnak, amik átvették a zuralmat a zéletem felett. Nem sokat aludtam a vonaton, lehet ezért találtam érdekesnek dolgokat, amiket ide most le is írok.
Valahol Vásárhely és Ludas között az egyetlen valamennyire sikeres alvási kísérletem égbekiáltó ordítozás szakította meg, amit a kalózok és a kapákkal felszerelt kissebbségibbek vittek végbe. A végén a kalózok leláncolták az ajtókat és végigzavarták a kissebbségibbeket a vonaton, mig azok hajlandóak voltak leszállni. Ingyen akartak utazni ugyebár, ezért álltunk jó tíz percet es semmi kis háltában.
A kocsárdi állomáson láttam, amint egy három év körüli gyermek játszadozik egy kopott palacsinta sütővel, aminek tiszta véletlenül zöldre volt festve valamikor a közepe és fehér kör keretezte. Aztán megjelent az ajtóban az anyukája és kiderült, hogy ő ügyel fel a vonatokra is, hálistennek, a kiengedés nem egy nagyon megterhelő feladat, meg a telefoncsörgésre való befutás sem. Mindenesetre a gyermek jól szórakozott és én is.
Kicsivel Torda előtt felszállt egy katona és illedelmesen megkérdezte, hogy van-e hely és hát volt. Én persze elkezdtem erősen kifele nézni, minek következtében észrevettem, hogy van ott egy katonai repülő tér, szépen kint várakozott vagy 10 vadászrepülő a felszállópályán, meg volt egy nagyobb teherszállító is. Jó, hogy lassan ilyeneket is észreveszek, eddig elkerülte a figyelmem, pedig már vagy három éve erre szoktam vonatozni. A katona Tordán leszállt és még jegye is volt, persze fél.
Amúgy meg minden meccsbe belenéztem, míg otthon voltam, én ilyen indulatos meccsekre nem emlékszem a régebbi vébékről, vagy csak az én emlékezetemmel van baj. Nemsokára kezdődik az új meccs, megnézem, mert most úgyis pár nap kihagyás jön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése