Tegnap ballagott a tesóm, a vásárhelyi orvosin. Voltunk a családdal, szépen, mindkét rendezvényen. Merthogy az volt, hogy a románokkal közösen a sport csarnokban, az egyetemtől induló egy órás szó szoros ballagás után megvolt a nagy zsibongás is, amit a saccperkábé ötezer hozzátartozó művelt. A rektorok, dékánok és egyebek beszédeiben két visszatérő motívum volt, hogy kérik a hallgatóságot, hogy ne sportmérkőzés nézőiként viselkedjen és hogy mekkora felelősség az orvosi pálya és minden beteget egyenraguként kell kezelni. Ezután jött az ünnepélyes ebéd, amit mi a Laci csárdában vettünk magunkhoz, nagyon fincsi volt és szerencsére a hat fiatalabb elég messzire űlt a tizenkét idősebbtől, kellemesen cseveghettünk. Utána volt még egy ceremónia a református vártemplomban ahol négy felekezet papjai hintették az áldást és magyar tanárok is búcsúztatták a búcsúztatandó diákokat és megköszönték a szülők áldozatos munkáját. Ez egészen kultúráltan zajlott le, a végén még himnusz is volt, mindkét fajtából, ami számít.
Utána hazajöttünk, a tesóm ma még bankettezik, szóval ő nem jött. Szerencsére itthon van net, lehet pótolni a lemaradást, blogolást tekintve. :) Igazából sem írni sem olvasni nincs nagy kedvem. Egyébként mostmár mi is láttunk pár meccset, azt az ominózus Ausztrália-Horvátországot is, nagyon jól szórakoztunk rajta. Majd még írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése