2021

A mai utolsó bejegyzés, az éves összefoglaló.

Először a blogról, ez egy termékeny év volt, legalábbis ami a bejegyzések számát illeti. Olyannyira, hogy megszámoltam hónapokra lebontva, hogy hány bejegyzést írtam, itt a lista (lehet, hogy valahol tévedtem egyet-kettőt, manuálisan számoltam ugyanis :)

január: 32

február: 34

március: 14

április: 20

május: 22

június: 4

július: 8

augusztus: 7

szeptember: 12

október: 8

november: 16

december: 16 (ezzel)

ÖSSZESEN: 193 bejegyzés. A nagyon sok, szerintem egy évben sem írtam ennyit, még az elején sem. Na jó, írtam ok tölteléket is, de az is valami azért. Mondjuk ugyanakkor rengeteg elvesztegetett időnek is tűnik, ha mondjuk minden bejegyzés átlagban egy órát tartott (remélem nem), akkor egy hét ment el az életemből ezekre a bugyutaságokra.

Nagy kedvem nincs az évet értékelni egyébként. Eldöntöttem, hogy nem írok az éghajlatváltozásról, mégis ez lett számomra az az év, amikor rájöttem, hogy 100%-os valószínűséget adok annak, hogy az emberiség nagyja ki fog pusztulni az éghajlatváltozás direkt és indirekt következményeinek hatására. Mivel egy icurka picurka valószínűség számítást tudok, azt nem mondom 100%-ra, hogy mindenki ki fog halni, de legalább olyan 99%. Remélem, hogy nem a leggazdagabb 1% fog túlélni, bármennyire is úgy érzik, hogy markukban tartják a világot, hanem az az 1%, aki még most sem használ elektromos áramot, nincs szüksége iparilag támogatott mezőgazdaságra és elég erős közösségeket alkot amelyek még nem az utálatra alapozzák a létminőségüket, mint a miénk. Ha nekik sikerül valami csoda folytán túlélni a következő kétszáz évet és nem szabadulnak el visszafordíthatatlan (vagy csak millió év alatt visszafordítható) folyamatok, akkor pár generáció után már megint milliárdos számban lesznek és reméljük nem kell mindent elölről kezdeniük és lassan de biztosan megkezdhetik az új naprendszerek meghódítását. Ha meg nem, akkor reméljük a madarak leszármazottjai elég értelmesek lesznek, hogy ne fussanak bele ugyanezekbe a hülyeségekbe, amikbe mi belefutottunk.

A kérdés már csak az, hogy én meg fogom-e tapasztalni az összeomlás kezdetét (a végét nem hinném, annyira nem vagyok Rambo és MacGyver keverék) és addig mit csinálunk. Zöld banánt még lehet venni, de 30 éves hitelt már nem fogok felvenni.

Zene.

PS. BÚÉK!

a kis kakas gyémánt fél metrója

Először egy hír. A Digi24 beszámolt arról, hogy van egy új konteó, miszerint a 12 éve megjelent Omikron: The Nomad Soul játék és a koronavírus omikron variánsa között a Májkroszoft és Bill Gétsz az összefüggés és ezek szerint gondolom az intelligens tervező is. Csak annyi a baj, hogy a játék 1999-ben jelent meg, azaz 22 évvel ezelőtt és ezt szóvá is tettem egy kommentben. Azt viszont letörölték. Még nem történt meg velem, hogy töröljék egy kommentemet (legalábbis nem emlékszem más esetre, bár valami emlék motoszkál az agyamban), de na, ennek is eljött az ideje. Ráadásul más is kommentálta, gondolom megunták törölgetni, vagy mi.

Amiről viszont igazán írni akartam, az az, hogy arról is hírt adtak, hogy a kormány elfogadta a kolozsvári metró tervének sarokszámait. Tehát tíz év múlva lesz metró Kolozsváron. Csakhogy én ebben nem hiszek, ezt is kommenteltem, de ezt már nem törölték le. :)

Akkor most röviden arról, hogy miért nem lesz metró Kolozsváron. Ez megint ilyen jóslós bejegyzés, ha igazam lesz vagy ha tévedek is, egy kicsit kell javítson vagy rontson a többi jóslatom biztonságán, de csak epszilont.

Először is, a metró másfél milliárd euróba és 10 évbe tellene. Mindenki tudja, hogy papíron ezek a számok valószínűleg észszerűek, a döntéshozóknak és a megvalósítóknak nem érdeke, hogy ez így meg is valósuljon, minimum dupla annyi idő és dupla vagy tripla lenne a végső ára, szóval úgy számolok, hogy 20 év alatt kéne megvalósuljon 3 milliárdért.

Egyébként az eredeti paraméterek mellett is teljesen észszerűtlen ez a beruházás, mert nagyon sok pénzről van szó, amit sokkal értelmesebben el lehet költeni. A közlekedésnek a kolozsvári problémája leginkább a jóérzés. Az egyik az, hogy szinte mindenki egyedül utazik a kocsijában, a másik az, hogy a közszállítás nem elég megbízható, bár szerintem sokat javult az utóbbi időben és mondjuk a pénteki ingyenes buszozás jó ötlet, bár én nem nagyon szoktam használni még így sem. Szóval ha egy értelmesebb városvezetés jön, aki nem az élete legnagyobb megvalósításának látja majd azt, hogy metrót épít Kolozsváron és még fiatalodik egy kicsit a város, az tuti az észszerűbb megoldást fogja választani és többet fektet a közszállításba és a biciklisávokba és tovább korlátozza az autók forgalmát a Kolozsvárt hosszában átszelő úton és buszokkal oldja meg a Fenes bekötését. És ez sokkal olcsóbb is lesz mint a metró, sokkal könnyebben fenntartható és amúgy is ilyen irányba mozdul a társadalom, remélem, egyre kevesebb embernek kell átszelni a várost azért, hogy eljusson a munkahelyére (mert otthonról fognak dolgozni), elkészülnek a kerülőutak, amelyekre így is, úgy is szükség van.

Arról meg nem is akarok beszélni, hogy szerintem Kolozsvár csillaga lassan leáldozóban, az elkövetkező években messze nem lesz olyan dinamikus fejlődés ami eddig volt és az ilyen projektek nem szeretik az állóvizeket. Persze kell egy kis átrendeződés, hogy élhetőbbé váljon a város, mert most nagyon elé van.

Ugyanakkor azt sem kell elfelejteni, hogy a metróval rendelkező városok listáján az utóbbi időben kevés európai város kezd feltünedezni, szinte minden Kínában meg Indiában épül. Hozzánk időben a legközelebbi metró Bresciaban épült, 2013-ban nyitották meg. Az egy kisebb város, mint Kolozsvár, csak 200000 lakosa van, viszont ott van a Garda tó mellett és Lombardia egyik városa. Mi ezzel egy lapon sem vagyunk említhetőek, bármennyire szilikonvölgyeznek itt egyesek.

A kérdés már csak az, hogy a kellő jóérzés még azelőtt áll be a városban, mielőtt elpallunk egy milliárdot egy projektre ami sosem fog befejeződni, fúrunk egy-két kilométer alagutat, építünk néhány félkész megállót, vagy még előtte. Sajnos nem vagyok optimista ezzel kapcsolatban.

Zene.

Matrix: Resurrections

Ugyebár most megy a moziban az új Mátrix. Tegnap este megnéztük, mert szerintem jövő héten már a többel jön haza az ember a moziból, mint néhány új gondolattal, ha még egyáltalán nyitva lesznek a mozik.

Nekem alapvetően tetszett, de én akkora Mátrix fan vagyok, hogy bármi jöhetett volna, ha My Dinner with André mintájára Neo, Trinity és a Főkonstruktőr dumálgattak volna egy asztalnál két órán keresztül, az is bejött volna.

Megpróbálok nem lelőni dolgokat, szerintem sikerült, aki még nem látta, az is olvashatja anélkül, hogy megtudná, ki fog győzni a végén.

Ami elkészült végül, az is bejön, mert látszik benne az, hogy Lana tudatában volt, hogy nem lehet értelmesen folytatni az eredeti Mátrixot, már a második és harmadik filmben sem igazán sikerült egyesek szerint (szerintem nem), hát még a negyedikben, szóval akkor készítsünk olyan filmet, amiben ő is elmondja a magáét a világról, de az se maradjon hoppon, aki bunyót meg fegyvereket akar látni gyenge megvilágításban szuper közelről. És persze azok se maradjanak hoppon, akik a Mátrix vallás újabb kinyilatkoztatásait várják, mert úgy gondolják, hogy van valami eredeti is abban a maszlagban amit az alkotók összegyúrtak. Egyébként egyre inkább az kezd a véleményem lenni, hogy nincs, illetve ha van is, azt alárendelik a filmek törvényszerűségeinek (a jó le kell győzze a rosszat, a szerelem minden akadályt legyőz, stb.) és ez sajnos kinyírja azt a vékony kis gondolatsort, amit a technológiai fejlődés, a beláthatatlan következmények és a kapitalista kizsákmányolásból sikerült összegyúrni. Persze, mivel nagyon sok ötletet összegyúrtak és a jelenbe helyezik a sztorit, mindenki talál benne valamit amivel azonosulni tud, de szerintem ez csak az eladásokat szolgálja, az alkotók igazából a transzszexuális életről akarnak beszélni és a Lana és Lily átváltozását figyelmen kívül hagyva a film csak egy jól megcsinált bűvészmutatvány. Illetve, annyira nem is jól, a nagy autós üldözés közben valahogy úgy éreztem, hogy nagyon nincsenek a nyeregben az alkotók, nem tudom miért, talán az éjszaka nem volt elég sötét, vagy fene tudja, de nem volt nagyon filmszerű nekem.

Az is bejött nagyon, hogy most kicsit könnyedebbre vették a stílust, maga a Mátrix már nem az a zord hely, ahonnan nagyon menekülni kell, csakis olyanoknak ajánlott, akik nem találják meg az életük értelmét valami hobbiban és egy csokis croissantban a reggeli kávé mellé.

Szóval remélem még folytatják, nincsenek elvárásaim, talán csak annyi, hogy ne olyan legyen mint az előzőek, ezt hozza ez a film, a világmegváltást bízzuk másokra.

A legjobb mégis az lenne, ha lenne új Animátrix új kis történetekkel, de szerintem ennyire azért nem élünk jó világban. És a croissant ára is csak megy felfelé.

Lehet, még visszatérek rá, ha látom újra a filmet, a Mátrix alapkő az én filmes világomban, időnként muszáj visszatérnem rá, mától egyébként bekerült az eredeti trilógia az HBO műsorába is, szerintem nemsokára újra fogom nézni őket.

Zene. (ha eltűnne a jótúbról, akkor megjegyzem, hogy a Conga Fury Animatrix verzióját linkeltem, nekem az a legmátrixabb zene).

filmek

Ebben a hónapban sem sikerült valami sok filmet megnézni, na de hát ez van. Megint utólag írom a véleményt, ami lehet jó, lehet nem, de hát ez van.

God of the Piano (2019): Nekem bejött, bár egy kicsit durva történet és nem a jó értelemben durva. Az jó durva, ha emberek kaszabolnak le embereket, látványosan, az nem jó durva, ha emberek nem fogadnak el embereket, csak azért, mert kicsit mások. Okés, nem kellett soha elfogadnom, hogy süket a gyerekem, nem tudhatom milyen érzés és soha sem voltam annyira perfekcionista, hogy ha valami nem jön össze, úgy érezzem, hogy értelmetlen az életem. Ezt a sztorit elég jól elmondta, még arra emlékszem, hogy néha igencsak elnyújtott jeleneteket, amelyeknek én nem éreztem annyira a súlyát, de lehet, csak nem sikerült a filmre vájbolni teljesen.

Doctor Sleep (2019): Gyengécske volt, mondjuk a Shiningban sem a történet volt az erős, hanem a rendezés. Valahogy úgy érzem, mindig új fajta gonoszt kitalálni elég nehéz, azért sokan mégis megpróbálják és hát általában nem működik. Pedig itt azért elég időt szántak arra, hogy elmagyarázzák, miért is olyan gonosz ez az új fajta gonosz, talán az hiányzik, hogy kik is ők valójában. Mondjuk ahány gonosz van, egy egész sorozat kellett volna mind bevezetni őket, de akkor meg nem lehet nagyját kinyírni egyetlen jelenetben. Szóval ez tuti sokkal jobban működött volna sorozatban, így elég kapkodós lett és semmit sem értek igazán, így semmi sem olyan ijesztő, amilyennek kellene lennie. Nekem bejön a píszí, hogy a kis fekete lány a fő gonoszírtó, de sajnos nincs igazán ő sem elmagyarázva, ezért csak píszí az egész, így meg könnyen kritizálható. Na jó, szóval ha valaki nagy Shining fan, akkor megnézheti, ha nem, akkor simán kihagyható, elég hosszú és nincs benne egy fikarc eredetiség vagy értelem.

The Nest (2020): Kábé a film feléig mind vártuk, hogy mi fog történni, ami beindítja a cselekményt, aztán rájöttünk, hogy ez maga a film, emberek akik nem tudják mit miért csinálnak, csak sodródnak az árral és néha úgy érzik, hogy minden okés, néha meg dől össze a világ, mert az ár erősebb igazából és most éppen a lenyomós szakaszba ért. Lehet, hogy másoknak ez jobban rezonál, nekem nem jött be, pedig alapvetően elég jól játszott a két főszereplő.

Mortal Kombat (2021): Hát ezt komolyabbra vették mint kellett volna, nekem az első MK film bejött anno, ez csak egy buta karatélyozás, még csak nem is igazán látványos és hát ha a történetet bárki komolyan veszi, akkor csak magát nevetteti ki. Kár érte, én szeretem a butácska bunyós filmeket némi túlvilági maszlaggal megfejelve, ha kellően szexi és vicces, ez sajnos egyik sem.

Benedetta (2021): Verhoeven mester nálam mindig benne lesz a topban a Total Recall miatt. Na, ez a film nem olyan. :) Nem volt rossz, de annyira nem érdekelnek a középkori vallásos témák, főként nem azok, amelyeknek a központi kérdése, hogy mit jelent Jézust megtapasztalni egy középkori apácaként. Azt azért értékeltem, hogy fenn tudta tartani a film végig az ambiguitást, hogy a csaj csak megjátssza az egészet, vagy tényleg megtapasztalja Jézust és a szerelmi szál ugye elgondolkodtat mindenkit, aki komolyan tudja venni a kereszténységet, hogy lehet-e valaki egyszerre szent és bűnös is és egyáltalán mi a bűn. Én inkább csak úgy néztem, hogy egy jó kis középkori keresztény szado-mazo film, ilyen szempontból persze gyengécske, de azért nézhető.

The Good Liar (2019): Hát nem Sir Ian legjobb filmje, de azért tűrhető. Kicsit azért szenved attól, hogy hétköznapi emberekkel kell bemutatni egy nem egészen hétköznapi történetet, viszont nagyon kell vigyázni, hogy ne lője le a poént. Azért van egy-két szép mozzanat a filmben, de kevés, az ember ha filmet néz, nem akar az idő 95%-ban banális dolgokat nézni, még akkor sem, ha kedveli a színészeket és kifejező pofákat vágnak a reggeli kávéhoz. Ugyanakkor meg a csavar a filmben túl nagy és mivel nincs rá idő szánva, hogy kiteljesedjen, ezért nem is hatásos és hát az sem egy dramaturgiai bravúr, hogy a fő gonoszra megy el a film nagy része  a főhős helyett. Kihagyható, legalábbis nekem nem mondott semmi újat.

Limbo

Tegnapelőtt lenyomtam a Limbo 95%-át és tegnap a maradék 5%-ot és azt kell mondjam, nagyon jó kis játék volt ez, kár, hogy hamarabb nem kerítettem sort rá.

Kár, hogy a jó ötletek ilyen mértékű sűrített adagolása csak nagyon kevés játék kiváltsága, szívesen játszanék minden héten egy ilyen játékot, ha lenne, de nincs. 3D-ben meg pláne nincs, vagy legalábbis én nem tudok róla, ami egyébként meglehet, mert az utóbbi évtizedben nem sok mindennel játszottam, talán lassan ideje, hogy kezdjem pótolni a lemaradást... :)

Egyébként az is teljesen bejön, hogy nincs szöveg, nincsenek válaszok, a végének nincs semmi értelme, de azért az egész mégis annyira egységes és beszédes. Zene sincs valami sok...

Zene.

sokasodjatok és népesítsétek be a Földet, aranyos kis kommentjeim.

Azon gondolkodom, hogy a kiberszpész (azaz a zinternyet) nem-e olyan törvények által van uralva, mint az emberek sokasodása. Kommentelni kell, hogy az ember nyomot hagyjon, a többi ember kommentje el ne pusztítsa egy égő háborúban a mi kis kommentjeinket.

Szóval mivel nem helyes minden tojást egy kosárban tartani, azaz a kommentárjaimat az élet nagy dolgaihoz ezen a blogon, meghintem a szűz oldalakat kommentárokkal. Na jó, azért nem olyan sokkal, máris kezdek ráunni.

Egyébként lassan vége az évnek, de szerintem nem lesz nagy évértékelő bejegyzés, mert nem számolhatok be sok jóról.

Zene.

a végtelen mézesmadzag

Azt hiszem, az internet egy végtelen mézesmadzag. Végtelen sok jó és végtelen sok rossz is van benne. Minden pillanat amit a rosszal töltök, a jótól vesz el időt, szóval újra kell gondolnom a stratégiámat, amivel ezt a végtelent felgöngyölítem. Már csak az hiányzik, hogy stabilan tudjam klónozni önmagam.

Zene.

boldog karácsonyt!

Először is, boldog karácsonyt mindenkinek!

Másodszor meg, most láttam, hogy sokan emlékeztek meg arról a karácsonyról, amikor az első számítógépüket kapták, ami aztán megváltoztatta az életüket. Tipikus módon, én azt sem tudom, hogy 92-ben, 93-ban, vagy 94-ben kaptuk karácsonyra a C64-est, de az én életemet tuti megváltoztatta. Az hiszem, 93 lehetett, mert nem tűnik hosszúnak a 64-es korszakom. Egyébként valószínűleg nem mindenkinek van ilyen nagy hatással az életére az első számítógépe, de ez persze így is jó. De talán azért megérné megpróbálni sztetoszkópot meg aszpirint ajándékozni sok kis srácnak és kis lánynak, hátha többen szeretnének bele az orvostudományba.

A mostani karácsony is egy olyan eseménynek volt tanúja, ami talán megváltoztatja pár gyerek életét. És néhány felnőttnek is akad okot majd a gondolkodásra. Ugyanis felbocsátották a JWST-t. Hat hónap múlva remélhetőleg kezdi ontani a csodálatos képeket és valamikor valakik megértik, hogy mi is történt igazából a 13 milliárd évvel ezelőtti világegyetemben, ami ide rakott minket.

Zene.

igen, igen, igen... nem értem

Van egy startup ötletem. Megosztom, hátha valaki megcsinálja.

Kéne egy olyan szervíz, hogy beírok egy szöveget és átalakítja úgy, ahogy egy átlagos 4 éves gyerek érti azt amit mondtam. Azaz, ahogy ő mondaná tovább a 4 éves barátainak azt amit hallott. És a végén csak azt posztolná, amit a 4 éves mondana. Esetleg lehetne választani, hogy hány éves legyen a gyerek, meg milyen városban élje le a virtuális éveit. Meg esetleg lehetne választani, hogy azok közül a dolgok közül, amelyek a legtöbb 4 évest érdeklik, melyik érdekelje leginkább.

Neurálisan megstilizálni, azaz.

Zene.

ha bekopog Iván a kalasnyikovval

Nem azért írok annyit az éghajlatváltozásról és nem azért félek tőle, mert valami halálvágyam lenne. Ellenkező, szeretek élni, szeretnék örökké élni, ha lehet, minél többet hús-vér formában, de erre elég kevés ráhatásom van, reménykedem, hogy a kőgazdagok megoldják a problémát mire rám kerül a sor.

Sőt, ameddig hihető mese volt, hogy drónokkal annyi fát ültetünk majd, ami semmi perc alatt kiszípja a sok szén-dioxidot a levegő égből, addig jó volt ebben hinni, de sajnos ez a lehetőség mostanában bedőlni látszik (és nem csak az erdőtüzek miatt, sajnos messze nem olyan egyszerű ez a dolog mint az emberek gondolják).

Vagy pl. nemrég olvastam arról, hogy valószínűleg az atomháború sem öli ki az emberiséget. Nem a sugárzás és a rombolás volt eddig sem a fő probléma, hanem az, hogy amikor leég a városok nagy része, annyi korom kerül az atmoszférába, hogy évekig sötétség lesz és azt nem éli túl a növényzet, tehát az állatok sem, sőt, talán még a halak sem, talán esetleg a mélytengeriek. Viszont amikor eredetileg kiszámolták a keletkező kormot, akkor még a XX. század elejei városokkal számoltak, amelyekben sokkal több volt a fa alapú épület, mostanában már minden betonból van a nagy városokban, ráadásul az épületek nincsenek is annyira közel mint a középkori városokban, szóval nem alakul majd ki a tűzvihar, nem égnek le a városok annyira, nem lesz örök sötétség, csak egy ideig távol kell maradni a nagyobb városoktól és meg lesz oldódva a probléma. Hirosimát is kezdték újraépíteni a következő évben, szép munkát is végeztek.

Szóval egy dologgal kevesebb ami miatt aggódni kell. Ez jó. De azt hiszem, az intelligens embernek muszáj mindenféle ilyen forgatókönyvekkel foglalkoznia, mert ha nem, azt hiszi eljött az apokalipszis amikor a gázszámla négyszeresére jön ki.

Szóval akkor próbáljunk jósolni arról, hogy az oroszok betámadják-e az ukránokat jövőre, ez egy könnyen falszifikálható predikció. Amikor Donbaszban kezdték az oroszok a cirkuszt, akkor kicsit megijedtem, hogy mi lesz, de aztán sok hírt olvastam és néhány jó elemzést is, amelyekről már leszoktam, viszont kicsit úgy érzem helyére kerültek a dolgok. Az én véleményem szerint Putin nem érdekelt igazi háborúban, csak ilyen hibrid micsodában, azt meg nem százezres hadseregekkel vívják.

Szóval három indok, miért nem lesz igazi háború, tehát miért nincs nagy ok a komoly aggodalomra.

1. Gazdasági céllal tuti nem támadhatja meg Ukrajnát, mert az egy sokkal szegényebb ország mint Oroszország, csak púp lesz a hátán. Ha lenne háború, az csak valami üzenetként szolgálhatna, leginkább a nyugatnak, hogy teljesítsék a kéréseit, ne próbáljanak függetlenedni energetikailag, ilyenek. Hogy mennyire lenne kapó a nyugat erre az üzenetre, az egy másik téma. Szerintem semennyire.

2. A Putin és a havereinek a vagyonának a nagy része nyugaton van, mert ott még van a magántulajdonnak némi becsülete, ha tényleg háborút kezd, tuti búcsút inthet az egésznek, de legalábbis egy akkora részének, ami a károk kifizetésére elég. Ráadásul, azt hiszem az oroszok egy generációra lemondhatnának arról, hogy külföldre utazzanak, akkora lenne a közfelháborodás.

3. A modern korban teljesen átalakult a hadviselés, megnyerni egy háborút egy Ukrajna felszereltségű állammal szemben messze könnyebb, mint 50 millió mérges ukránt megszállás alatt tartani. A mai világban sokkal könnyebb dolga van a partizánoknak a telekommunikációs eszközökkel szinkronizálni a műveleteket, bármely autóból távirányítású bombát lehet készíteni, még a kövek is halálosabbak, ha az aki dobja, monitoron nézheti fedezékből, hová csapódnak be. Arról nem is beszélve, hogy olyan nem konvencionális fegyverek léteznek már, amelyekkel egy milliós várost ki tud irtani egy eltökélt terrorista. Persze, ezek még nincsenek Ukrajna eszköztárában, de gondolom kapnának néhányat tesztelésre, ha nagyon kérnék.

Szóval nem lesz háború Ukrajna és Oroszország között, valószínűleg megegyezik a nyugat és Oroszország a háttérben, mindenki boldogabb lesz, mi meg aggódhatunk tovább az éghajlat miatt, mert ott nincs aki megkösse a háttéralkut.

Zene.

egy korszak vége

Ma reggel a jótúb az ájpeden bejelentette, hogy nem hajlandó működni ápdét nélkül. Így nagy szívfájdalom közepette ápdételtem az ájpedet 10-es ájoeszről 15.2-re. Ezennel a 32 bit ajtaja bezárult az ájpeden. Azért tartogattam a 4 éves operációs rendszert, hogy egyszer nyomjam le az Imperium Galactica 2-t ájoeszen, de valahogy sosem jutottam el odáig. A jótúbot pedig minden nap használom, szóval nem volt mese, ápdételni kellett. Jó volt egyébként, hogy már pár éve nem kaptak frissítést az appok, nem zargattak mindenféle modern csili-vilivel, csak tették a dolgukat, ahogy megszoktam tőlük. Most majd megint állítgathatok mindent be, de leginkább ki. Azt hiszem, ha ez az ájped is kiöregedik, nem is kap már utódot, rászokom én is a telefonomat zargatni, eddig leginkább azért hagytam békén a telefont, mert volt ájped. Reggeli kávézás közbeni olvasgatásra elsőrendű. :)

Zene.

ma

Ma nekem is megkezdődött a vakáció. Ahelyett, hogy a játékot hegeszteném, inkább az éghajlatváltozásról vitatkozom az internyeten. Kell ilyen is. Egyébként szeretném, ha valaki meg tudna győzni, hogy nem lesz gond, eddig nem sikerült ilyen bizonyítékokat találnom. Inkább olyan bizonyítékokat találok, hogy az emberiség hamarabb írtja ki magát háborúkkal (polgár és világ), minthogy megtapasztalja az éghajlatváltozás teljes hatásait. De erre próbálok nem is gondolni, mert nagyon nem kellemes.

Zene.

50

Még valaminek van az 50. születésnapja idén, mégpedig a Queen-nek.

Megy is most a hivatalos Queen jótúb csatornán egy videósorozat az utóbbi 50 évükről és ma került sorra a Freddie búcsúkoncert.

Néha belegondolok, hogy milyen nagyszerű is lett volna, ha az utóbbi 30 évben is olyan zenét ontott volna a Queen magából mint az első 20 évük alatt. Talán ők meg tudták volna csinálni, hogy tartsák a színvonalat, ha valamilyen csoda folytán Freddie megmenekül, volt néhány példa arra, hogy a 80-as években megfertőződött emberek megélték a mai napot, igaz, nagyon nagyon kevesen.

Ma meg arra gondoltam, hogy amilyen technikai újító volt a Queen, talán a metaverzumban az egyik első nagy koncertet pont ők fogják nyomni, főként, ha leszámítjuk azokat amik a Fortnájtban mentek eddig és amelyek engem kb annyira sem érdekelnek, hogy megnézzem, mi volt eddig. Na, egy Queen virtuális koncertre én is befizetnék, az tuti.

Talán az is eljön egyszer, hogy egy mesterséges intelligencia megtanulja a Queen stílust és ontsa magából naphosszat az új és jobbnál jobb Queen dalokat. Én nem értek annyira a zenéhez, hogy majd megmondjam, hogy ez nem is Queen. Viszont biztos lesznek majd akik megmondják, hogy miért nem Queen, talán a zenekar még élő tagjai, talán Deacon mester is megszólal végre és akkor az még jobb lesz, mert az ő véleményüket is beolvasztják a mesterséges intelligenciába és utána majd a klasszikus zenét csináló karmesterek is megmondják a magukét, akik nem csak értik és érzik a zenét, de élik is. És egyszer lesz egy tökéletes Queen dalokat generáló mesterséges intelligencia és én napokig csak azt fogom nyomatni, aztán egy kis Kéti Perrit.

Igen, lesznek a metaverzumnak jó oldalai is.

Zene. A két kedvenc Queen számom: 1, 2. Igen, tudom, hogy a Bohemian Rhapsody zseniális, nekem mégis ez a két legkedvencebb számom, de egyébként persze jöhet bármi, mindent szívesen hallgatok. Még az I'm in Love with my Car-t is. :)

jonatán a kopitány

Ha van valami jó is ebben a világban amit építünk, az az, hogy elég jó komédiásoknak ad platformot. Ilyen ember Jonatán is, akit a jótúb ajánlott és nem bántam meg a klikket. Amikor követni kezdtem a brexit volt a kedvenc témája, de most egy a COP26-on készült videót ajánlanék.

Egyébként egy kis brexit. Szerintem az alapfeltevés jó a brexitben. Hátha lehet jobban élni akkor, ha egy kicsit újraírjuk a szabályokat. A baj csak az, hogy ennek még nem jött el az ideje, de hát a brexit mesterei nem várhattak még 25 évet amíg a szuperintelligencia segítségével újraírhatnák a szabályokat. Ezért szépen lenyomták a jó britek torkán a brexitet, akik csak most jönnek rá, hogy milyen lovat is vettek. Egyébként Kummingsz érdekeseket ír és bizonyára könnyebb írásban osztani az eszet, mint egy egész ország adminisztrációját és szociális ellátó rendszerét innovációs alapokra helyezni. Nem is biztos, hogy lehetséges, még a brexit sem elég nagy reszet ehhez. Az is lassan látszani kezd, hogy nem a torikkal kellett volna megcsinálni a nagy mutatványt, a munkások természetesebb szövetségesek lettek volna. Nem lepődnék meg, ha Dom egy napot hagyna csapot-papot és Pekingben kötne ki, ott nagyobb a gusztus az ő elképzeléseihez. Borisz amúgy is csak bulikázni akar Szent Karácsony éjjelén.

Az biztos, hogy tanulságos lesz a brexit, egyszer talán még meg is fogják érteni egyesek, miről is szólt valójában. Na nem mi, a pórnép, nekünk csak a porhintés jut.

Zene.

NaissanceE

Néha van egy-egy játék, ami más mint a többi. Sajnos egyre ritkábbak, de azért vannak még. Na ilyen a NaissanceE, ami ingyen beszerezhető a Steamről.

Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti a kicsit (nagyon) elvont játékokat, amelyek tényleg egy más világba kalauzolnak. Itt megkaphatják.

Szóval ez egy FPS, de nincsenek lelövendő alakok, csak fura és mégfurább és legfurább pályák, amelyeken végig kell menni. Általában nincs sok választási lehetőség, ha van, akkor az inkább talán bug, találtam egy ilyen helyet, ahova ha bementem, már nem volt kiút, de egyébként nagyon hangulatos helyeken kell kolbászolni és egyszerűbb logikai feladatokat megoldani, vagy néhány helyen idegesítően pontosan ugrálni. Én a régi ugrálós játékokat jobban szerettem mint a mostani fps-be öltözötteket, de azért el lehet viselni ebben az esetben, mert megéri.

Lehet, ha nagyon nem lesznek jó ötleteim a monszterekhez, én is ilyen irányba viszem el a játékot, pár ilyen ötletet is lejegyeztem az utóbbi két évben, hátha megundorodom a gyilkolászástól. Azért remélem, egy jó véres Doom klón is összejön egyszer. :) De ez a játék fantasztikus, szóval érdemes kipróbálni. Elég hosszú is egyébként, nekem 8.4 órába telt kifasírozni.

Készítettem egy videócskát is, de csak kedvcsinálónak. Aki elakad, vagy csak szívná magába a kockákat, annak persze fent van a végigjátszás a jótúbon és bár a logikai feladatok nem okoznak nagy örömöt, a látvány viszont igen...

Zene. A játéké, mert nagyon ott van.

az játék előrehaladottáról

Tettem új videót a játékról.

Több mint három hónap elmúlt a legutóbbi videó óta. Ennek egyszerű oka van, közben vagy kétszer is újraírtam a grafikai részt. Régen volt az, amikor én grafikus endzsint gyártottam (egész pontosan, még az egyetem alatt, aminek lassan 20 éve). Közben nagyon sokat változott a világ és én nem igazán tartottam a lépést. Az is ennek a projektnek az egyik célja, hogy egy kicsit megint felvegyem a fonalat.

Szóval mostanában másképp kell hatékony endzsint írni, meg nekem az egyszerűség is fontos volt valamennyire, meg a modularitás is. Szóval tettem pár fölösleges kört, de ami kijött, az egyelőre meg kell feleljen, mert nincs több időm rá. Még sok grafika dolgot kell írni, dinamikus fényeket, animációt, szerencsére ez utóbbira van kész megoldás, be fogom gonoszul emelni egyben, reméljük nem lesz nehéz meggyőzni, hogy azt csinálja amit én szeretnék.

Meg aztán, ez elég csirke árnyékolás lett, megy a több fény támogatása, de nem tudtam hozzá egy jó tesztpályát készíteni, szóval maradtam a legegyszerűbb esetnél és még itt is gondjaim vannak, hogy hogyan is számítsam ki a virtuális kamera irányát, amelyet az árnyékolt részek megállapítására használok. Ja és még kell tanulmányozni a régi fps-ek vizuális identitását is, nem csak technikai okai voltak annak, hogy a szörnyikék és a tárgyakra nem vetült árnyék, csak a háttérre.

Van még munka sok, kicsit megint csúsztam mindennel, de be fogom fejezni ezt a játékot, ha addig élek is...

filmek

Megint utólag kell megírjam a véleményem, szóval gyors és értelmetlen lesz. :)

Hail, Caesar! (2016): Nekem ez bejött. Cohen testvérek általában bejönnek, a téma is érdekes, bár fogalmam sincs, hogy ez hányadik korszaka is Hollywoodnak, a múlt század közepe már kosztümös filmnek számít nálam. Már nem is tudom, hogy pontosan melyik évtizedben játszódik, valószínűleg az 50-esben, akkor ment nagyot a McCarthy-izmus. Szerencsére az nem nagyon van benne. Van egy csomó referencia amelyeknek én felét sem értem, de legalább elkülöníthetőek jól, néha a film betétekkel, néha meg azzal, hogy mennyi változott azóta. Igazából nem is kéne erről többet írni, ezek a filmek nekem mind bejönnek, már csak kéne tudni, hogy mi az az "ez".

The Painted Bird (2019): Na ez húzós volt. Ebben a hónapban ennyi elég is volt a második világháborúból. Csak erős gyomrúaknak, de nem azért, mert olyan sok vér folyna. Az tuti, hogy kicsit erősen játszik arra, hogy a múlt nem is volt olyan dicsőséges, mint azt egyesek gondolják, talán egy kicsit nagyobb egyensúlyra törekedhetett volna a rendező, de valószínűleg a könyv is ilyen. Vagy nem, de akkor azért a sokkolás egy kicsit megkérdőjelezhető.

Misbehaviour (2020): Az előző film után egy könnyedebb szórakozásra vágytunk és meg is kaptuk ebben a filmben. Persze, van azért üzenet, sajnos a feminizmus még mindig küzdelem, de hát nincs mit tenni, az evolúciós sebességhez képest még igen elé vagyunk.

City of lies (2018): Na, ez az első film mióta vezetem ezt a naplót, amelyről kimentünk a moziból, azaz belealudt E és én nem ragaszkodtam hozzá, hogy másnap folytassuk, mert annyira azért nem érdekel a rapperek szomorú sorsa, már el is felejtettem a nevét. :) Egyébként mielőtt rám dobnátok a követ, főként a nagy laposat, azt azért megjegyzem, hogy bár nem hallgatok mostani rapet és hiphopot, az ami a GTA San Andreasban ment, az bejött.

Black Widow, azaz Penoza: The Final Chapter (2019): Na ez az, amikor olyanok akarnak hollywoodot csinálni, akik nem értenek hozzá. Holland bűnözős film, de elég műanyag, a dolgok csak úgy történnek. Talán volt ilyen sorozat is és annak a lezárása? Annyira nem érdekel, hogy utánajárjak. Simán kihagyható.

Peaky Blinders (első 5 szezon): A hónap nagy része erre ment el. Nagyon bejött. Jó kis bűnözős sorozat a 20-as évek Angliájából. Két okból is jó lenne, ha megvalósulna az utópia és eltűnne a bűnözés a társadalmunkból. Egyrészt ugye mindenkinek jobb volna most, másrészt a bűnözős filmek mind a ködös vagy kevésbé ködös múltban játszódnának, ami nekem nagyon bejön. Van itt minden, első világháború hatásai, politikai radikalizmus, osztályharc, mélyszegénység, bandaháborúk, egy kicsit szirupos családi kötelékek, orgyilkosság. Elég jó történetet gyúrtak össze benne és a helyszínek is elég jók, bár látszik, hogy nem volt nagy kedvük felépíteni egy egész szurkos gyárat még egyszer. És a megnyugtató tudat, hogy az egész csak fikció. És a nyugtalanító tudat, hogy valószínűleg ezeknek a folyamatoknak isszuk most a levét anélkül, hogy megértenénk, mire cserélte fel a politikai és tőkés osztály az orgyilkosságot és a rendőrség vasmarokkal tartását. Azt csak halkan mondom, hogy nagyon átértékel bizonyos dolgokat a jelenben, ha ebből a perspektívából nézzük. Lesz még egy szezon, nagyon várom. Talán ideje lenne megnézni a Sopranost is, nekem eddig kimaradt, akkor készült, amikor a sorozat még nem jelentett sok jó dolgot, ha nem volt Star Trek vagy X Files. :)

a zekonomista

Megnéztem három zekonomista videót. Kicsit gondban vagyok a zekonomistával, mert persze egyértelműen a befektetőknek és azoknak szól akik az elméleti gazdaságtan iránt érdeklődnek, nem az iránt, hogy hogy lehet megélni napi 10 dollárból, de azért néha elővesznek olyan témákat is, amelyek némi szociális érzékenységről adnak bizonyságot, de az az érzésem, hogy a lényeg az, hogy a célközönség jól érezze magát és legközelebb is elmenjen egy 5000 dolláros vacsorára amely bevételeit a szegényeknek szánják...

Na, azért vannak érdekes dolgok az zekonomistában, csak tudni kell megtalálni a helyes nézőpontot.

Első. Miért nehéz a mostani generációk dolga mint az előzőek. Na, legalább foglalkoznak a problémával, még ha nem is mennek túl mélyen bele és persze hogy kihagyják az igazán durva dolgokat.

Második. Kína öregszik. Kína gazdagodik. Mit fog Kína tíz év múlva csinálni. Reméljük nem háborút.

Harmadik. Lakást birtokolni vagy bérelni? Vannak benne jó okok felsorakoztatva, hogy miért van rossz hatással a birtokolás a gazdaságra és Románia is előkerül rossz példaként. Ettől még egyesek rágják a fülem, hogy mikor lesz saját lakásunk...

Zene. Ha már tudós dolgokról volt szó ebben a bejegyzésben, akkor legyen egy dokfilm Maria Callasról a zene rovatban. Csak lassan csepegtetem, hogy tovább tartson.

egy megrémült vonalka

Pénteken az olaj(*) 11.55%-ot veszített az értékéből(**).

Ezt a vonalkát meg kell őrizni az utókornak.

Állítólag az esés oka az, hogy megjelentek a hírek a koronavírus új törzséről, az omikronról, ami talán sokkal veszélyesebb mint az eddigi király, a delta.

Akkor kezdett az olajár érdekelni amikor Putin elkezdte az ukrajnai cseszkődést. Akkoriban azt mondták, hogy azért nem lesz háború, mert sokat esett az olaj ára. Lehet egyébként, hogy fordítva volt, előbb esett sokat az olaj ára és akkor kezdte Putin a cseszkődést, hogy az embereket a cseszkődés érdekelje, ne az életszínvonaluk. Lusta vagyok visszakeresni a dolgokat és blogot akkoriban nem erőst írtam, ha jól emlékszem. Egyébként tényleg nagyon jól tükrözni az olajár, hogy éppen merre tart a világ, napi többször is megnézem és ha van 2-3% mozgás, akkor biztosan történt valami. Általában az OPEC űl össze vagy megy szét, de nem csak.

Azt szeretném, ha végre az időjárási katasztrófák hírének hatására is elkezdene az olajár rángani, de sajnos ez már csak akkor lesz, amikor túl késő lesz.

Zene.

(*) igen, tudom, hogy többféle olaj is létezik, ez a Brent, a legfontosabb talán

(**) igen, tudom, hogy szállítási időtől függ, a másnapi ár elvileg kevésbé releváns a hosszú távú gazdasági folyamatok szempontjából. Vagy mégsem? Lásd infláció most...

rászállott a csóka a kormány rúdjára

Van megint kormánya Romániának. Na nem kell nagyon megörvendeni, a nagytőke és a politika romániai keveredése a legrosszabb vicceket generálja amikor kormányzásról van szó. Az egészben csak annyi a jó, hogy minden gödörnek van alja, minél hamarabb elérjük, annál hamarabb dobhatják a Románia projektre a földet. Lehet a név fenn fog maradni, elvégre a 2000 év múlva itt gyártott autóknak is kell valami nevet adni, de az emberek szétszóródnak a szélrózsa minden irányába és új emberek telepednek majd ide lakni. Hátha őket már nem lehet olyan könnyen becsapni, mint minket.

Zene.

a vonalkák húzogatásának elviselhetetlen könnyűsége

Az élet teli van vonalkákkal. Néhányról tudunk, de a legtöbbjükről nem. Vannak olyanok, amelyeknek van kezdete és vége, de olyanok is vannak, amelyeknek még nincs itt a vége. A legtöbb vonalka becsapós, bár szépen görbül, az ember már-már beleszeret az alakjába, de sajnos ami mögötte van, az igazából a legtöbbször rejtve marad. Le lehet élni egy életet úgy, hogy követünk egy vonalkát és már úgy gondoljuk, hogy ismerjük és a barátunk, amikor hirtelen irányt vált, vagy kiderül, hogy semmi köze nem volt a kedvenc gondolatunkhoz, hanem gonoszul az ellenségünk gondolatának engedelmeskedik.

Pl. most van ez a vonalka, amit inflációnak nevezünk. Nem nagyon bonyolult az értelmezése, valamilyen termékek árának az összege. Ennek a vonalkának csak akkor lesz vége, amikor már nem lesz aki húzogassa. Mostanában elkezdett felfelé ívelni és mindenki más-mást mond róla. És mindenkinek igaza van, mert a jó matematikus meg a jó gyermek tudja, hogy biza a vonalkák akárhogy tekereghetnek, ha kedvük tartja. Persze a legtöbb ember se nem jó matematikus, se nem jó gyermek, ezért elvárják a vonalkáktól, hogy úgy viselkedjenek mint a tavaly, vagy hogy konstans legyen a deriváltjuk, vagy ilyenek. Csak azért, mert ezeket a vonalkákat szeretik ők, de a vonalkáknak saját életük van, nem mindig úgy tekeregnek, ahogy az emberek elvárják.

Az inflációról most egyesek azt mondják, hogy a kapitalizmus mozgatja, a gonosz tőkések emelik az árakat, hogy növeljék a profitjukat. Mások azt mondják, hogy ez nem is igaz, mert a globális termékláncokban a pandémia hatására keletkezett fennakadások az árak növekedésének az okai. Megint mások azt mondják, hogy az oroszok a hibásak, de vannak akik a kínaiakra szavaznak. A gond az, hogy mindenkinek igaza van, mert a vonalkák minden elméletbe beilleszthetőek, ők ugyanis nem finnyásak, bárkinek tekeregnek egy ideig, csak hosszú távon ne várja el senki, hogy az ő kedvében fognak járni.

Talán ha az emberek kitartanának egy elméletnél és bejelentenék, hogy melyikben hisznek, akkor esélyünk lenne elég jól kibogozni, hogy mi is történik a vonalakkal. De az emberek is vonalak amelyek az elméletek között szlalomoznak, ezért sosem tudjuk szétválasztani a rendszer vonalkáit az emberek vonalkáitól és értelmetlenné válik az egész vonalka biznisz.

Ha még abba is belemegyünk, hogy néha az emberek nem is látják a vonalkákat az ő valójukban, hanem csak azt látják ami bennük van és azt hiszik, hogy arról beszélnek ami a rendszerben van, akkor már tényleg megzavarodik ez a kerek fejem. Lásd pl. a vakcina következményeként meghalt emberek vonalkáját és az autóbalesetben meghalt emberek vonalkáját.

Egy megoldás van talán. Ha visszautasítjuk a vonalkák létezését. Erről majd máskor.

Zene.

ott ahol a kurta farkú jog túr

Ámerikában történt tavalyon, hogy egy srác gépfegyvert ragadott, hogy megvédje egy város kis bizniszeit a csúnya tüntetőktől. Aztán futkározás közben lelőtt két embert és megsebesített egy harmadikat. A tegnap az esküdt szék úgy ítélte meg, hogy jogos önvédelem volt a tette.

Jelenleg Ámerika nincs rajta a normális élethosszomban meglátogatandó helyek között, most éppen nem gondolkodom el rajta, hogy ez az esemény +5 vagy +10 évet tesz rá. De hogy jót is írjak, Ámerika erősen ki van téve az éghajlatváltozás hatásainak, a kapitalizmus hatásainak és a rasszizmus hatásainak, csak ami így most hirtelen eszembe jut. Érdekes Lehangoló lesz nézni, ahogy ezekkel a problémákkal küzdenek.

Zene.

50

Ma 50 éve jelent meg az Intel első mikroprocesszora, a 4004. 2250 tranzisztor volt benne. Az idei processzornak, az Alder Lake-nak nem publikus hány tranzisztort sikerült begyömöszölni, de valószínűleg tízes milliárdot. Ha ezt az ütemet sikerülne tartani még 50 évig, azt nem is tudom mit jelentene, de valamit biztosan. Szingularitás a minimum 50 éven belül. :)

az köd

Azért szeretem a blogolást, mert könnyű csinálni, legalábbis úgy ahogy én most csinálom.

Azért szeretem a fotózást/videózást, mert könnyű csinálni, legalábbis úgy ahogy én most csinálom.

Megnyugtató módon a blogoknak mostanában leáldozott, talán már évtizede egyszer sem használta a blog szót semmi nagy multi tech cég fejese amikor a jelenről vagy a jövőről beszélt.

Szóval mostanában blogolni olyan mint a pusztába kiáltott szó és ez nekem teljesen meg is felel.

Viszont néha teszek fel videókat a jótúbra is, ahol még mindig érthetetlen módon nagyobb a feliratkozók száma, mint azt bármikor is gondoltam volna. Szerencsére sikeresen ellenállok a jótúb hívásának, csak olyan videókat teszek fel, amelyek számomra érdekesek valamiért és annak is ellenállok, hogy időt és energiát áldozzak a jótúbra.

Most oda kéne elérni, hogy ha teszek fel a jótúbra videót, akkor arról írni fogok a blogba is. Nah, elértünk.

Szóval most éppen a fellegvári ködről tettem fel videót. Lassan kifutok a kolozsvári témákból, bár most a köd egy ideig még besegít.

a digitális szerelembe vezető betonút

Én szeretem a számítógépeket. A számítógépek nem szeretnek engem, de azért elég gyakran rájövök a cselre, ahogy elérem azt amit szeretnék. Olyanok mint a kis terribilis gyerekek. De azért szeretjük őket.

Van viszont ezzel egy kis baj. Szép lassan a számítógépek a maguk hasonlatosságára alakítanak minket. Nem biztos, hogy az emberben azért alakult ki a kiszámíthatóság szeretete, hogy magát számítógépbe feltölthesse, de ezek a kis gonosz számítógépek nagyon ráültek erre a tulajdonságunkra. Egyébként nem először történik meg ez, hogy valamilyen kulturális képződmény kisajátít valamilyen agyi funkciót az emberek jó részében, gondoljunk csak a vallásra és az élet értelmének keresésére.

Sajnos nem tartom valószínűnek, hogy az ember digitalizálása sikeresen lezajlik azelőtt, hogy az éghajlatváltozás szétverje a társadalmunkat (illetve mi verjük majd szét a társadalmunkat, de az éghajlatváltozás hatásaira válaszként). Bár lehet, hogy valahogy megmarad egy mag, aki képes lesz elvégezni a munkát, elég extrém helyzetben lesz lehetőségük megfigyelni az embert, ráadásul jó sok szenzor rá lesz aggatva.

Majd egyszer elgondolkodnak, hogy hol rontottuk el a dolgot. Lehet már a kerék feltalálása is hiba volt, átalakítottuk miattuk a környezetünket egy sima és kemény betondzsungellé. Bizonyára nem ez volt az eredeti cél.

Zene.

41

Ma meg 41 éves lettem, mint az előrelátható volt.

Most sincs nagyon amit írjak. A múltkor kicsit sok volt az éghajlatváltozás miatti pesszimizmusom, eldöntöttem, hogy csak jó dolgokról írok, szóval ezért nem írok. Persze, minden rosszban van valami jó, szóval ha összeomlik a társadalom az éghajlatváltozás következtében és így nemzéró lesz az esélyem hogy rátegyem a kezem a Mona Lisa-ra, ezt mégsem nevezném jónak.

Jövőre már 42 leszek. Sajnos ez a mágikus szám már nem mágikus, de számnak szám.

tavaszi szél dűnét áraszt

Azt hiszem, az első film amit moziban láttam a pandémia kezdete óta, a Dune, első rész (másra nem emlékszem, de ez sajnos nem elég bizonyíték :)).

Nekem a Dűne játékok is megvoltak, a könyvekből olvastam négyet, szóval nagy fan voltam, az első játék operásított zenéjét időnként meghallgatom, Picq mester egyéb műremekei mellett.

Idővel azért kikopott Muad'Dib legendája és be kell valljam, hogy a Káptalanházat csak nehézkesen olvastam, mert kábé semmit nem értettem belőle és már nem is igazán emlékszem mi történt benne. Az az ötlet meg, hogy bizonyos szervezetek évezredeken keresztül egyengetik az emberi gondolatok és cselekedetek ösvényeit amelyekbe aztán belecsap a villám egy nagy adag tudatmódosító szer hatására ma már inkább csak megmosolyogtat. Az tuti, hogy a kjúanonnal még a Bene Gesserit is nehezen venné fel a versenyt a szó használatának tekintetében. Igaz, a Dűne Istencsászára volt az egyik legfurább regény amit valaha olvastam, bár ez némileg annak is betudható, hogy románul olvastam és néha nem tudtam eldönteni, hogy jól értem-e amit olvasok. :)

Szóval nem szolgáltatott meglepetéssel a film, de szépen meg volt csinálva, a motivációkat leszámítva eléggé megáll a lábán a történet (bár az a könyvben is eléggé sántít, persze a Landsraat sosincs igazán rendesen bemutatva, de nagyon nyakatekert módot választott a császár ahhoz, hogy megszabaduljon egy embertől). Persze, a könyvben jobban lejön az, hogy mindaz ami történik, lehet nem is annyira a véletlen műve, évezredes tervek futnak párhuzamosan amelyekből néha egyik, néha másik kerül lépéselőnybe. A könyvben az is sokkal jobban lejön, hogy mindez, bár egy releváns esemény a történelemben, egy új korszak kezdete, azért mégiscsak a régi folytatódik, új köntösben.

Na mindegy, szóval a film látványos, aki ismeri a történetet annak érdemes megnézni, bár azért sokkal sterilebb mint Lynch műve, nekem annak a látványa jobban tetszik még a 80-as évek vágási és főként kompozitálási limitációival is. Azt hiszem, nehéz elszakadnom attól, hogy ez egy Dűne film, a valamikori egyik kedvenc könyvemet mutatja be.

Legalább egy jó bizonyíték arra, hogy a könyveknek mindig lesz helyük a kulturális termékek palettáján.

Az is jó, hogy nem ment el nagyon romantikázó irányba, én az előzetes alapján nagyon féltem, hogy Chani sokkal nagyobb szerepet kap a filmben mint a könyvben (bár lehet, hogy a könyvben nagy szerepe volt, nekem nem úgy maradt meg). Nem mintha bármi bajom lenne a nőknek a világfordító eseményekben való szerepével, csak akkor vagy legyen egy jó sztori, vagy jó szerep, Chani esetében egyik sem igazán áll fenn (emlékeim szerint).

Ami gond volt a moziban, hogy nem volt éles a kép, legalábbis nekem ez volt az érzésem, aztán volt egy csomó szuperközeli sötét helyeken, amikor egy folt a háttér, akkor teljesen fölösleges a 3d. Nagyon nem értettem a 3d használatát ebben a filmben, volt egy-két nagy totál ami jól nézett ki, de azokban megint nem sokat segített a 3d. Na mindegy, gondolom a magasabb jegyár megérte a stúdiónak, otthon mindenki úgyis 2d-ben nézi majd.

Lesz folytatás, már biztos (bár a korona még lehullhat a világ fejéről közben, talán kicsi a valószínűsége), azt is megnézem. Aztán megcsinálhatnák a többi könyvet is, én tuti beülnék mindegyikre, hátha megértem végre mi történik a Káptalanházban. Illetve most szépen nekifogtam újraolvasni őket, a Messiással kezdve, de hát nem hiszem, hogy sokat fogok haladni. A történet és a filozófia sem igazán állta ki az idő vas fogát.

Zene.

reklám után köpönyeg

Tegnap sétáltam mentem valahova. Mostanában megint figyelem a házak ablakait, a boltok kirakatait, egyre több helyen jelenik meg az, hogy kiadó vagy eladó. A boltok is kezdtek cserélődni, találtam egy koreai ételeket áruló boltot a Vitéz téren, sajnos nem volt időm bemenni, de útba kell ejtsem valamikor. Igaz, a pár éve vett ginszenges cukorkából még mindig van. Legalább jó tartós, tuti tíz évvel a hivatalos szavatossági idő lejárta után is jó még.

Olvasom, hogy Londonban már a buszokon is reklámozzák a kriptót. Ez jó, közel a vég, azt mondják, a nagy válság is akkor jött, amikor már a cipőfényesítő fiúk is a részvényekről beszéltek. A kriptó is lassan mindenhova befurakodik. Az amerikai jegybank is növelni akarja végre az alapkamatot. A friss nyú jorki polgármester kriptóban kéri a fizetését. Szóval közel a vég. A kriptó vége. Egyel  kevesebb dolog, amit nem értek, hogy veszik be az emberek ilyen könnyen a forró galuskát.

Zene.

álmaimban a jegesmaci vissza integet...

Éjfélkor kezdtem neki olvasni Harambé intelmeit a kihaló ifjúsághoz. Amikor azon kezdtem gondolkodni, hogy hogyan gyilkolom le a szeretteimet és utána magam, úgy döntöttem, ideje lefeküdni. Nem aludtam valami jól.

Viszont másnap befejeztem az irományt és azt a következtetést vontam le, hogy talán mégis meg kéne próbálni túlélni az apokalipszist. Szóval próbálom kognitívan terápiázni magam ezután, ha az éghajlatváltozásra gondolok, akkor túlélési stratégiákon kell agyaljak. Ezeket persze nem lehet megosztani, mert az csökkentené a hatékonyságukat.

Szóval egy időre száműzöm ezt a témát a blogról, jobb ez mindenkinek. Majd ha az északi sarki jégsapkák leolvadtak, lehet kezdeni szervezkedni, addig remélem kigondolom a tuti stratégiát.

Zene.

szintpopó

Az egyik nagyon jó dolog a jótúbban, hogy sok kevésbé ismert, de jó zenész nyomja a kontentot és így nem nehéz a napi hallgatnivalót kiválogatni. Most bukkantam rá az Espen Kraft által ebben a videóban felsorolt 10 legjobb szintpop albumra és mivel csak spotify linkek vannak, gondoltam megnézem, hogy jótúbon fellelhető-e az anyag. Hát persze, hogy fel, szóval szépen ide betettem a linkeket, akinek kedve van, hallgassa, nekem holnap ez fog szólni.

Human League: Dare

Soft Cell: Non Stop Erotic Cabaret

Yazoo: Upstairs at Eric's

Depeche Mode: Some Great Reward

Pet Shop Boys: Please

Alphaville: Forever Young

Yello: Stella

Howard Jones: Human's Lib

New Order: Technique

A-ha: Hunting High and Low

Persze tudom, hogy ezek nem pont az eredeti számok, van ami remaszterálva lett, van gondolom ami lemaradt a jótúbról, most nem fogom megkeresni az eredeti albumok számainak listáját és összevetni azzal amit linkeltem, nekem megteszi, akinek meg nem, az... hallgasson Csajkovszkijt.

novemberi hóbortok

Egyesek novemberben könyvet írnak, mások mindenféle grafikai csecse-becséket készítenek, én azt gondoltam, hogy megint bele kéne vágni a napi egy bejegyzésbe. Aztán eltelt a tegnapi nap úgy, hogy meg is feledkeztem a bejegyzendő dolog igencsak fontos mivoltáról.

Persze, lehetne pótolni, ha mondjuk ma kettőt írnék. Az aszinkronitás jó, amúgy is. Bloglásban, persze.

Én nem fogok könyvet írni. Régebben foglalkoztatott a dolog, nagyon régen még írtam is jó pár oldalt, de akkoriban még nem igazán tudtam kívülről szemlélni az irományt és hát az én lelkesedésem a téma iránt nem volt teljesen megalapozva a szövegben.

Mostanában meg már úgy gondolom, hogy nem valami érdekes egy iromány, mert nagyon rigid formátum a szöveg. Én játékosként inkább azt szeretem, ha magam fedezhetem fel a világot a saját szájízem szerint és én dönthetem el, hogy a történet melyik részeit tapasztalom meg. Egyébként a jó játék és a jó szöveg sok mindenben hasonlít, kell legyen struktúra, kell legyen ív, kell legyen valamilyen konfliktus amit valahogy fel kell lehessen oldani, de lehetőleg úgy, hogy konzisztens maradjon a világ, mivel nem lehet mindent leírni a szövegben, bizonyos dolgok az olvasóra vannak bízva, de lehetőleg nem legyen nagyon nehéz bizonyítani a dolgokat, vagy ha igen, érje meg. És persze minden szép is kell legyen, vagy csúnya, ebben sokkal jobban otthon érzem magam a játékokban, szépen írni egyfolytában nagyon fárasztó lehet, csúnyán meg még fárasztóbb, az író és az olvasó számára is.

Szóval ezért készítek játékot és nem könyvet írok.

A blog az nem számít írásnak, nincsenek olvasók, csak néhány családtag és néhány barát, megengedhetem magamnak, hogy félkész dolgokkal bombázzam őket, mert nem fognak beszólni. Nincs is amiért, nem veszem komolyan amit leírok, inkább csak amolyan hangos gondolkodás ez az egész, ha holnap hallok egy jó ellenérvet, bármely állításomat feladom. Azért írok, mert valamikor azt gondoltam, hogy egyszer érdekesnek fogom gondolni visszaolvasni ezeket a dolgokat, hogy hogyan jutottam el Á-ból a Bé-be, de lassan 15 éve nem olvasom újra a blogot, felhagyhatnék ezzel a gondolattal. Néha fel is hagyok, de aztán megint visszajön. Néhány perc belefér, miután refaktoráltam egy csomó kódot, illett volna jobban meggondolni először. De hát akkor még nem tudtam, hogy a deskriptorokkal spórolni kell...

Zene.

a zelefánt

Azt mondom, ne gondolj elefántra és te mégis arra gondolsz.

Te nem én vagy.

Ugyanis én nem gondolok ilyen esetben elefántra. Lehet, csak lassú a felfogásom, lehet, hogy nem tudom vizualizálni az elefántot (bár kockákat három dimenzióban elég jól forgatok a fejemben), de én tényleg nem gondolok elefántra, legalábbis azt hiszem.

Azt mondom éghajlatváltozás és nem gondolok semmire. Éppen most. Arra csak a tudatalattimban gondolok, ott mennek a viharok és a háborúk és az éhínségek rendesen.

Nem vagyok túl optimista a mostani COP26-al kapcsolatban, szerintem megegyeznek olyan célokban amelyeket nem vesznek komolyan, illetve azt mondják, hogy majd a jövőbeli technikai fejlődés oldja meg őket, de pénzt nem adnak a kutatásra.

Vihar, szárazság, háború, éhínség. Most még csak a világ 5%-a éli ezt meg. 2050-ben 20%, 2100-ban 95%. Persze, megnyugodhatnék, hogy én azt már úgysem érem meg, de engem ez nem boldogít. Szeretném ha az agyam egy borkánban mosolyogva pihenve, várva a teljes feltámadást. Valószínűleg kár lesz eltenni az agyam, mert az emberiség a kihalásáig már nem éri el azt a technológiai fejlettséget amellyel teljes feltámadást biztosíthatna. Sosem fogok már Minskyvel találkozni.

Majd egy pár millió év múlva, a következő értelmes állatfaj hátha okosabb lesz. Legalább a fosszilis energiaforrásokat kiszípjuk a földből előlük, egyel kevesebb módon pusztíthatják el magukat. Majd a Marson megtalálják Maszk hulláját és remélem a krónikát is, ahogy sikeresen kinyírtuk magunkat...

nagy fless

Az mekkora fless, amikor az ember rátalál valami olyan zenére, amit valamikor régen hallgatott sokat, aztán valahogy teljesen megfeledkezett róla.

Nekem ez a tegnap este az Ocarina volt, éppen valami román retró számítógép oldalon bóklásztam és rákerestem egy névre a jótúbon és bejött az Ocarina.

Szerencsére a jótúb nem feledkezett meg az Ocarinaról, a legjobb zenéjük hivatalosan is fent van. Első album, meg a második.

filmek

Az októberi filmek amiket néztünk. Illetve sorozatok. Megint nem írtam semmit a megtekintés után és hát egyes filmek egy hónap alatt elvesztik az élüket. Na de sebaj, kipipálva ki vannak.

Viddana (2020): Egy ukrán film, eléggé Améliesen indul, főszereplőnő, nagy ház, megelevenedő festmények, konfliktus egy másik nővel. Aztán valahogy teljesen szétesik, a szereplők egymáshoz való viszonya a legfurábban változik jelenetről jelenetre, van egy kisfiú is, aki nem tart sehová, meg egy halárus, aki aztán a megoldást adja a film végén, mert valami vége csak kell legyen. Talán vizuálisan elmegy a film, de a dramaturgia csapnivaló, sajnálom, vagy csak én nem értem az ukrán lélek láncát ledobó szárnyalását hal képeben, szerintem inkább az első. Meg persze az is lehet, hogy az ami a könyvet mágikussá tette, az nem működik filmen, vagy csak a rendező nem tudta megcsinálni. Valószínűleg sosem tudom meg mi az igazság, de ez azért hagy aludni.

Billions (5. évad): Ezt a sorozatot azért kezdtük nézni, mert Brody játszik benne a Hómlendből. Aztán rendesen rátevődött az utóbbi idők Amerikáról alkotott képem változásaira, amelyeket persze a politika meg a technika ördöge rángat leginkább, de valószínűleg az igazi mozgató elvek rejtve maradnak. Szinte mindenki elől, nem csak előlem. Persze bizonyára el vannak túlozva a dolgok, az üzletemberek nem ilyen gonoszak és az igazság szolgái nem ilyen körmönfontak, de persze ritka esetben igen és még ritkább esetben még igenebbek. Nehéz erről okosat írni, meg sem próbálom, gondolom van olyan akinek ez bejön és van akinek nem. Nekem bejön. Két dolog. Régen láttam már olyan sorozatot, ahol két ember perceken belül beszélget és az egyik az ajtóban áll és onnan mondja a magáét. Kicsit hiányzott, ez lefedi a régi sorozatokról alkotott elképzeléseimet. A másik meg az, hogy volt egy hír, hogy valami amerikai atomtudós pizzába (vagy valami más kajába, már nem emlékszem pontosan) rejtve próbált meg átadni titkos információkat egy kémelhárítási ügynöknek és ennek a fényében jobban értelmezhető ez a sorozat. A hidegháborúban (és talán most is) sokkal komolyabban kellett venni a kémelhárítást és ennek egyik módja volt az emberek tőrbe csalása, inkább te találd meg a gyenge láncszemet mielőtt az ellenség találja meg. Nem lenne meglepő, ha ez a taktika beszivárgott volna az igazságszolgáltatásba is, inkább te kapcsold le a potenciális bűnözőt egy kisebb bűnért, minthogy valami nagyon nagyot elkövessen, mint mondjuk a milliárdok letagadása. És persze vannak azok a képek, amelyeket az ember nem tud elfeledni, mint mondjuk ahogy a rendőrök fellökik az öreget és hagyják ott a földön a feje alatt növekvő vértócsában. Hát nem mondhatnám, hogy ettől a sorozattól nőtt volna a vágyam Amerikába menni.

Game of Thrones (mind a 8 évad): Na, a koronavírussal való megküzdés egyik pillére a napi átlagosan 4 epizód megtekintése volt, úgyhogy a két hét alatt ledaráltuk az egész sorozatot. Nem fogok tudni jó összefoglalót írni, meg ahogy mi néztük, az teljesen más mint ahogy az eredetileg beszippantotta az emberek millióit, ha minket nagyon érdekelt, hogy mi történik az egyik szereplővel, akkor csak simán megnéztük a következő részt is. Szóval én nem alakítottam ki különösebb emocionális kapcsolatot senkivel, egyrészt mert nem volt kivel, másrészt meg gondolom ahhoz több idő kell, az a bizonyos esküvő csak egy "hümm, ez is meghalt"-ot váltott ki. Vicces volt az, hogy az idők során akarva akaratlan fültanúja voltam beszélgetéseknek a trónokról és bizonyos dolgok megmaradtak, szóval az esküvő nem ért teljesen váratlanul. Szóval nekem teljesen elfogadható a vég is, nem kérnék másat és jobbat, mint az sokan tették, nem is találom igazán rossznak, csak egy kicsit gyengécskének, a végére elkezdett moralizálni a sorozat és meglátszott az, hogy az eredeti író nem tudta időre kibogozni a szálakat. Szerintem én nem fogom elolvasni a könyvét, igazából semmiben nem hoz újat csak abban, hogy milyen témákat kever egybe, de sajnos a különböző szálak nem igazán hatnak egymásra azon túl, hogy néha egy-egy ember az egyik szálból megöl egy másikat a másikból. Na jó, lehetett volna vadítani a végét, ha mondjuk a holtak győznek és a világ többi része kell szembe nézzen a terjeszkedő holtak birodalmával (a holtak tudhatnának a tengerfenéken járni is, nem látom be miért ölne meg valakit jobban a fulladás mint a felnégyelés). Azért valószínűleg a folytatás sorozatokba most már időben bekapcsolódunk.

Innen jönnek a filmek, amelyek lejártak ebben a hónapban.

Star Trek (2009): Eredetileg csak az elejét akartam megnézni, mert emlékszem, a moziban akkorát ütött, hogy elvitte nekem az egész filmet a hátán. Hát otthon a tévében és ismerve a végkimenetet, már nem volt annyira ütős. Aztán megnéztem az egész filmet. Sajna nagyon kevés volt benne abból, amiért én a Star Treket szerettem. Anno tizenévesként a Star Trek az új fizikai és pszichológiai fogalmak megismerésére is szolgált, sajnos ebben a filmben egy sincs ezekből. Legalább annyi van benne, hogy eszméletlenül kicsiszolták benne a fán szőrviszt, de másodjára az már nem működik annyira. Trekkiknek elmegy a film, nem fánoknak inkább ajánlanék valami mást a 2000-es évek jó sci-fijei közül, de most nem is tudom mit, már nem is emlékszem mik voltak a jó filmek, a Sunshine és a Mátrixokon kívül (persze ez utóbbival a legtöbben nem értenek egyet).

Star Trek: Into Darkness (2013): Én nem láttam a Wrath of Khan-t, szóval nekem nem volt annyira fán szőrvisz, csak annyit tudok róla, hogy abban volt az első részecskerendszer mozifilmben, mert ez a számítógépes grafika egyik mítosza. Sajnos nem jött be ez sem másodjára, megint kicsit gyengécske a történet. Gyengécske azt jelenti, hogy valami egyszerű trükk adja a megoldást, amit ha jól meggondolunk, tuti nem lehetne véghez vinni egy olyan jövőben, amelyről ez a film szól, bizonyára a fegyverek sokkal jobban szabályozva lennének, mint amit megenged a film. Ha valami fizikai képtelenséggel oldották volna meg, ami megcsillan a XXIII. századi szabadság tornyon, azt tuti jobban elfogadtam volna. Egyébként meg nekem a két főszereplő viszonya, mármint a Kirk és Spocké eléggé fordítva működik, mint ahogy azt a rendező elvárná. Na de sebaj, a harmadik rész már a moziban is annyira nem tetszett, hogy ha a HBO véletlenül felteszi, akkor sem fogom megnézni. Annál még ez is jobb. Azért ha lesz negyedik rész, megnézem és hát talán lassan ideje lenne megnézni a régi filmeket.

Birdsong (2019): Nem volt egy túl jól inspirált választás egy meztelen japán csaj háta alapján választani filmet, de hát... Egyébként nem volt annyira rossz, csak talán az volt a baj, hogy nagyon kis pénzből készült (fél milla dollár, ha jól olvasom), nem lehetett sok szereplőt alkalmazni, akik a zenebiznisz és a japán élet egyéb sötét (vagy uram bocsá, napos) oldalaira is rávilágíthattak volna, mint a robot munka és a drága zongoraleckék. Az vicces, hogy a rendező bizonyos jelenetekbe nem ment bele, ezért megcsinálta animéba, ami nem lenne különös, ha nem lógna ki ennyire a sorból. Vagy az is lehet, hogy leforgatták, csak aztán a karikák miatt rotószkópolták animéba. Na, az biztos, hogy konzisztensebb film volt, mint az első az e havi listán.

Mostanában az is volt, hogy még filmet nézni sem volt kedvünk sokat, inkább csak mentek a hírek a tévében és pörgettük a cociális hálóinkat, remélem jövő hónapban több film lesz és végre nem egyszerre kell megírjam az összesről a véleményt.

hírek

Csak pár dolgot meg akartam osztani, amit ma olvastam.

Az első az, hogy az Intel nagyon komoly bejelentést tett, idén elkészültek az első exafloppos számítógépükkel és az mondják, hogy 2027-re már zettafloppos gépet fognak készíteni. Ez azért még úgy is nagyon merész, hogy valószínűleg csak jó nagy mátrixok szorzásával és csak 8 bites pontossággal fogja tárolni az eredményeket, de a 6 év alatt elért ezerszeres ugrás akkor is nagyon impresszív lesz, az utolsó ugrás a petaflopról exaflopra 12 évet tartott (2008-2020, bár ez a 2020 is elég kérdéses, mert már a Fugaku sem igazi floppokban érte el az exafloppot, hanem csak csirke mestint floppokban, ami 8 bites integer szorzás az ő esetében). Mindenesetre az jó, hogy az Intel belecsap keményen a mestint lecsóba, mert akkor gyün a szingularitás, de nagyon. Kellenek a floppok, hogy az emberek minél érdekesebb architektúrákat próbálhassanak ki a mestint feladatok megoldására.

A második hír is a szingularitásról szól, ez kevésbé hangzatos, de azért fontos. Az OpenAI írt egy cikket, amiben kisiskolásoknak szánt szöveges matematikai feladatokat oldanak meg, szinte olyan helyességgel, mint a 12 éves iskolások. Ráadásul azt állítják, hogy minél több ilyen feladatot táplálnak be a gépbe, annál jobban tanul, ami bár dogmatikusan a mostani stílusú mesterséges intelligencia fejlődésének az egyik alappillére, azért aki kicsit mélyebben benéz a gépházba, látja, hogy nem minden feladatnál működnek így a dolgok, főként nem ezeknél a feladatoknál, ahol egy logikus struktúrát kell felállítani és logikai szabályok alapján levezetni a következtetést. Jó ez, hogy ők is nekifogtak ennek a feladatnak, mert muszáj lesz megoldani a logikus következtetést ahhoz, hogy igazi intelligenciát gyárthassunk, még akkor is, ha a premisszák ellenséges megválogatása eléggé fura eredményeket fog hozni.

A végére meg egy cikk a klímaváltozásról. Eléggé gyomorforgató, ahogy a kapitalizmus az embereket az orruknál fogva a vesztébe vezeti. Nagyon erős volt az a rész, amikor azt írja, hogy a világháború megmutatta, hogy az embereknek a túlélésnél is erősebb a megfelelési kényszere, bár azért nem egészen értek egyet ezzel a következtetéssel, a dezertálás és ellenállás sokkal gyorsabb út volt a halálba mint a frontra utazás. Azért elgondolkodtató, miért megyünk olyan vidáman a vágóhídra.

Zene.

a meta ami nem meta

Nálam a meta címke arról szól, hogy a magáról a blogolásról írok. Mostantól akár a fészbukkra is lehetne asszociálni a meta cimkére kattintva, ugyanis Márk átnevezte a fészbukkot metára. Nekem viszont csak fészbukk marad.

Viszont egy kicsit kell írnom erről a nagy metaverzum akármiről, még akkor is, ha nem volt erőm megnézni a bejelentést, ezért csak a reakciókból próbálom kihámozni, miről is beszélhettek. Dídzsé mellett Márk az, akinek ki nem állhatom a pofáját, fizikai fájdalmat okoz nézni és hallgatni, ezért kerülöm amennyire csak lehet, szerencsére elég sokan reagálnak rájuk, ezért a fontos dolgokról nem maradok le.

Szóval a metaverzum, avagy régebbi nevén, a virtuális valóság, az egy olyan rendszer lenne, amiben valamennyire próbálják a fizikai valóságot modellezni, tehát fizikai törvényeket szimulálva (nehezebb mint az ember gondolná) a valóságban megszokott helyeken lehet kolbászolni és olyan dolgokat csinálni, amit a valóságban is, de persze, ha beleharapunk egy virtuális hot-dogba, attól nem lakunk jól. Leginkább a vizuális és auditív élményeket másolják le egyelőre, de szerintem a tapintás sincs már nagyon messze és utána már csak a szaglás és ízlelés jön, amelyeket valószínűleg amikor sorra kerülnek, már direkt agyi stimulációval fognak szimulálni, de lehet, hogy lesz majd olyan gép ami képes bármilyen szagot előállítani, talán majd a kőgazdagoknak telik is rá.

Azért jó a metaverzum, mert elvileg bámilyen fizikai helyet be lehet vinni a világba, ha már elég fejlett a rendszer és így olyan helyekre is eljuthatunk, amelyekre a valóságban nem lenne lehetőségünk. Meg persze ha már jól megy a fizika szimulációja, akkor lehet vicces törvényeket beiktatni és vicces helyeket kitalálni, nagyjából erről szólnak most a vidiójátékok, persze még elég kezdetlegesek sok szempontból, de ha belegondolunk, hogy még emberi léptékkel is elég fiatal az ipar, akkor azért lehet optimistának lenni, hogy még sokat fejlődhet a dolog.

Persze most sokan prüszkölnek, egyrészt a metaverzum miatt, mászrészt a fészbuk miatt. A fészbuk miatti prüszkölést teljesen megértem, Márk bebizonyította, hogy egy szar alak akit egyedül a pénz érdekli. Mondjuk csak mostanában kezd ez kevésbé menő lenni, mint akár még egy évtizeddel ezelőtt is, de az biztos, hogy én még a kutyámat sem bíznám rá, ha lenne. Mondjuk instám nekem is lett, de próbálom kordában tartani, most, hogy már lehet feltölteni rá képet a számítógépről, lehet, le is törlöm a telefonról, az elején amúgy is úgy nyomattam, hogy minden poszt után letöröltem. :) Fészbukkom nem lesz ameddig nem kötelezik, mint az oltást, akkor majd beadom a derekam. Remélem, soha nem jutunk oda, hogy az emberek élete azon múljon, hogy van-e fészbukkja.

A metaverzum miatt is jogos a prüszkölés, sokan úgy érezhetik, hogy kevesebb időt kéne a géphez láncolva tölteni, ami elég jogos igény. Viszont ha akarjuk, ha nem, bizonyos szempontból már egy metaverzumban élünk most is, a web egy elég kezdetleges metaverzum, főként az interakcióban gyengécske. Szerintem a metaverzum egy természetes folytatása lesz a webnek és bár ahogy a fekete-fehér film sem tűnt el, a web sem fog eltűnni, de az akció már átmegy a metaverzumba. Szerintem ha jól megcsinálják, akkor hatékonyabb lesz mint a mostani web, bizonyára a mítingek is hatékonyabbak lesznek mint a mostani zúmos mítingek és az új generáció tuti belakja majd a helyet és ha nem lesznek fizikai korlátai (a véerr szemüvegek nem mindenkinek jönnek be, én elviselem őket, de nem találom kényelmesnek sosem, de remélem még sokat fognak fejlődni) akkor szerintem sokan beszállnak majd a buliba, ami persze azért jó, mert a hálózat effektusok ugye.

Amiért számomra igazán érdekes a metaverzum az az, hogy egy akkora virtuális világ megalkotásához, ami lefedi a földi valóság nagyrészét mindenképpen olyan eszköztárat kell készíteni, amivel bárki képes egy-egy számára fontos városrészt akár bevinni, ami bár mostanában miniben kezd működni, de azért még nagyon az elején tartunk a fotogrammetriának, az anyagok digitalizálásáról pedig még nem is igazán beszélhetünk. Szóval olyan eszköztárat kell majd embereknek elérhetővé tenni, ami nagyon jól használható lesz majd játékok készítésére is. Lehet, egy kicsit korán fogtam bele a játék készítésbe, egyedül még sok minden nagyon nehézkes, illetve sok gyakorlatot igényel, ami nekem a programozást kivéve teljességgel hiányzik. Talán 10 év múlva már minden könnyebb lesz...

Szóval én azért remélem, hogy maga a metaverzum egy sikeres projekt lesz, ha nem is szállok be a fészbukos ágába, van pár olyan cég, amelyek kezdenek dolgozni rajta és megbízom bennük, hogy nem lesz az a titkos tervük, hogy mosószert adjanak el nekem ha köhögni kezdek.

Zene.

töltsétek meg az utakat és parkokat biciklistákkal

Ez a bejegyzés töltelékes tartalmú káposzta.

Mostanában nincs kedvem írni, sok a munka is, meg nagyon sötéten látom a világot. El fogunk pusztulni mind, ha esetleg még nem mondtam volna.

Aztán ma megnéztem ezt a fickót, akit már linkeltem, biciklizik körbe angliai (meg skót meg velszi meg gondolom észak-ír) városokban és nyomatja a drámendbészt. Csak mostanában már sok-sok követője is van. Ha az emberiség ilyen életmódra váltana, talán még lenne egy kis esélyünk.

ha részeg a kormányos

Gondoltam írok egy-két sort erről a gyönyörű kormányválságról is, ami éppen most segít Romániának rájönni, hogy nincs szükség kormányra, úgyis csak sztochasztikusan hánykolódunk a történelem sötét vizein.

Egy éve még elég optimista voltam az akkor friss kormánnyal kapcsolatban, de az elmúlt év megmutatta, hogy el lehet tölteni lassan egy évet anélkül, hogy érdemi reformot végezzenek. Persze, azért némi előrelépés történt a digitalizálás terén talán, ez mondjuk jó.

Még valami jó történt. A nemzeti liberálisok bebizonyították a kolozsvári géniusszal az élen, hogy teljesen felelőtlen társaság akik csak hülyeségeket beszélnek, ócska frázisokat ismételnek amelyek azért kéne igazak legyenek, mert sokat ismétlik őket és eszük ágában sincs felelős politikusokként viselkedni.

Odáig jutottam a múltkor, hogy megnéztem a kormánybuktató parlamenti ülést, amennyi hülyeség ott elhangzott, az már nekem fájt. Egyedül az uszerések mondtak vállalható dolgokat, amelyek nem üres politikai szócséplések voltak. No, ennyivel könnyebb dolgom lesz, ha legközelebb szavazni kell, ők az egyetlen alakulat akikre szégyen nélkül szavazhatnék, ha akarnék, vagy tudnék. Na jó, még az udemeré sem mondott túl sok hülyeséget, csak hát ők már bebizonyították, hogy az igazságszolgáltatás nem a szívügyük, ami némileg érthető persze, de ugyanakkor nem fenntartható egy olyan ország, amiben az igazságszolgáltatás politikailag motivált.

Szerencsére ahogy a jövő kinéz, már nem sok parlamenti ciklus van a csőben.

Zene. Igen, megint az orosz himnusz, szerintem nagyon jó, meg kéne tanulni lassan.

a nemlineáris létra a Holdra

Akkor egy kicsit a kedvenc témámról, a szingularitásról...

Ugyebár az előző bejegyzésben azzal vádoltam azt aki magára vette, hogy nem tud elszakadni a lineáris gondolkodástól, pedig ha én azt merészelem állítani, hogy 2029-re lesz emberi szintű mesterséges intelligencia, akkor azt csakis úgy tehetem, ha húzok egy vonalat a most és a jövő között és azt hiszem, végig tudunk menni azon a vonalon, pedig az valójában nagyon nem lineáris.

Ez igaz, tényleg nem lenne szabad azt mondanom, hogy a mostani irány jó és még csak kell 8-at lépni ebbe az irányba és elérünk a csúcsra. Csakhogy én nem azt mondom, hogy nem határozunk meg minden lépésnél új irányt, csak azt, hogy már nincs sok lépés (legyen mondjuk 8) és ahogy most működik a dolog, nagyon sokan másznak a cél felé sok különböző irányból (a sok különböző feladat amit meg akarnak oldani, látás, hallás, következtetés) és amikor valaki talál egy jó reprezentációt, akkor 1-2 éven belül mindenki felhasználja, akinél hasznos (pl. most a transzformerek), de attól még elég ember kísérletezik mindenféle irányokkal, hogy ne ragadjon be a teljes processz egy rossz irányba. Szóval számomra a tudományos módszer osztott természete adja meg a kellő nemlinearitást, ami szavatolja majd, hogy eléri a célt. Én sem hiszem, hogy egy sima létrával el lehet érni a Holdra, de szerintem az, hogy a kutatók minden évben rácuppannak egy-két új irányra, de azért sokan maradnak a réginél és azt viszik tovább, ez szavatolja, hogy valójában nem létrát használ a teljes közösség, hanem valami olyan nyúlós katyvaszt, amibe még belesűlyed a lábuk, de egyszer majd beömlik az öntudat üstjébe és végre főzhetnek belőle hajtóanyagot és akkor már csak egy baromi nagy rakétát kell építeni és feltölteni színültig hajtóanyaggal és be kell gyújtani és hoppá a Holdon is leszünk. A Holdról meg majd szépen leengedjük a létrát a földre, mert mégis csak a létra a legkörnyezetbarátabb módszer az égbe menni.

Akkor lenne létra, ha mindenki ugyanabból a pontból ugyanabba jutna vele, de szerencsére ez biológiai képtelenség.

Ami a leginkább tetszik a mostani módszerekben az az, hogy a létra az égbe és az ásó amivel egy pont körül keresni lehet a kincset, ugyanaz a szerszám. Ez egy teljesen új perspektíva, nem csoda, ha még kicsit kontra-intuitív.

ha elkaptad a vírust, fogd rá a nyuszira...

Romániában most éppen dühöng a koronavírus negyedik hulláma, döntjük a rekordokat rendesen mindenféle rossz mutatóban és persze dühöng a vita is, hogy kinek a hibája a kialakult helyzet.

Gondoltam, leírom én is pár gondolatomat, mert sanszos, hogy meg fog változni, de azért jó lenne lejegyezni, hogy mi minden keveredett össze a fejemben az utóbbi napokban.

Ja, és mivel már kiengedtem a dzsinit a palackból, sajnos mi is átestünk a koronavíruson, szerencsére enyhe volt a lefolyása, bár még van pár nap a 14 nap karanténból, most már elég nagy valószínűséggel túléljük.

Szóval nekem nincs fészbukom, kimaradok a nagy hülyeségekből, az én tuitteres berkeimben már kezd lecsengeni a koronavírus, szóval kontextusnak ezt a négy cikket jelölném meg: 1, 2, 3, 4.

Ha valaki nem akarja elolvasni őket, annak röviden összefoglalom. Az első valami olyasmiről szól, hogy az antivaxxerek nem hibásak, mert jogukban áll kétkedni az amúgy is elég hiteltelen oltáskampány hatékonyságában és amúgy is, őket hibáztatni valójában áldozathibáztatás. A második azt mondja, hogy az antivaxxerek miatt mindenkinek rossz és olyan emberek is szenvednek, akik betartják a törvényt és a helyes utat járják és az antivaxxerek dupla kárt okoznak és nem is igazi állampolgárok, mert nem vállalják a tetteikért a felelősséget. A harmadik cikket értem a legkevésbé, valami filozófiáról meg biopolitikáról szól, hogy majd így a vakcinával és a lezárással (és nem az adópolitikával) aztán tényleg beteszik az ajtót a szabad emberek előtt és ha ezt is feladjuk, akkor már nem maradunk emberek sem. Vagy valami ilyesmi, nagyon zavaros nekem. A negyedik cikkben pedig arról van szó, hogy az okosságok ellenére mégiscsak az antivaxxerek a hibásak, mert a tények tények, a tudomány meg tudomány.

Én igazán nem keresem a bajt, szerencsére a baj sem keres engem kimondottan, legalábbis eleddig így viselkedett, így megengedem magamnak, hogy leírjam a véleményem erről a dologról, mert még olyan szinten is rezonál velem, hogy mégis csak én is egy olyan ember vagyok, aki egy nagyon fura és kevés elfogadásnak örvendő gondolatot göngyölgetek itt magam előtt már több mint egy évtizede, mégpedig az emberi szintű mesterséges intelligencia hamaros eljövetelét. Szóval van némi tapasztalatom abban, hogy mit jelent népszerűtlen véleményt ápolgatni.

Ha egyszerű terminusokban gondolkodunk a témáról akkor igen, azok akik nem oltatták be magukat és elkapják a koronavírust és kórházba mennek, ők töltik meg a kórházakat és veszik el az ágyakat azok elől, akik esetleg más betegségben szenvednek. És igen, magadat beoltatni sokkal könnyebb, mint hirtelen kigyógyulni a rákból, tehát nincsenek figyelemmel a rendszerben létező valós veszélyekre.

Csakhogy.

Csakhogy.

Az egész rendszer, az egész társadalom, az egész ország mítoszokra épül. És ez nem az a pillanat, amikor a valóságot képesek vagyunk meglátni. És még csak nem is akarja senki az igazi mítoszokat eloszlatni. Mert összedől a kártyavár és az valószínűleg nagyobb veszélyt jelent a rendszerre, mint ez a vírus. Mert a döntéshozók is mítoszokból élnek, a valósághoz nekik is annyi közük van, mint bármely antivaxxernek.

Ilyen mítosz az, hogy megfelelő az egészségügyi rendszerünk. Az egyik mítosz az, hogy lineáris a gyógyító képessége, bemegy n ember, kijön c*n gyógyult és (1-c)*n halott. Ez így működött az utóbbi száz évben, amióta szervezett egészségügyi rendszer van, ez nagyjából így működik kis n értékekre és bár a c konstans kisebb nálunk mint nyugaton, az emberek többé-kevésbé kiegyeztek vele. Persze valójában a rendszer nem lineáris, ha n nagyon nagy (N), akkor n-N ember már inkább holtan távozik mint élve, de ezt az emberek soha nem fogják igazán megérteni, mert mindenki megszokta a lineáris működést és még ha érti is, hogy mi a különbség, igazán nem fogja érezni. És ez nem az emberek hibája, a legtöbb ember képtelen zsigerileg felfogni a nemlineáris jelenségeket, még akkor is, ha nagyon jó matematikus és nagyon sokat tud róluk. Ez például az egyik tapasztalatom, a saját kis összeesküvés elméletem és a környezetem interakciójának megfigyeléséből. És nem akarom azt sugallni, hogy én olyan nagyon okos lennék, sajnos nekem is csak annyi a nemlineáris jelenségekkel kapcsolatban a megérzésem, hogy "elképzelhetetlen" változások jönnek, de a régebbi optimizmusomat ma már eléggé nevetségesnek tartom.

A másik mítosz az, hogy a hatóságok tudják mit csinálnak, ami változik, az az, hogy jót vagy rosszat feltételezünk róluk. Nem kellett nekem sokat bizonyítani azt, hogy a hatóságoknak fogalma sincs arról, hogy mit miért csinálnak és hogy a törvények csak azért vannak, hogy valamilyen általam nagyon furának tartott közjót valamennyire fenntartsanak, de valójában Romániában senki nem igazán hisz bennük, ezért nem is tartják és tartatják be rendesen. Teljesen illogikus módon próbálták meg feltartóztatni a járványt, kezdjük csak azzal, hogy nehezen érthető incidencia küszöböket alkalmaznak a helyett, hogy a járvány dinamikáját (csökkenő vagy növekvő) vennék alapul. Nem csoda, hogy nem vívták ki az emberek bizalmát, sajnálom, de egy racionális ember könnyen levezetheti azt, hogy a hatóságok meg akarják ölni.

Arról ne is beszéljünk, hogy teljes kudarcba fulladt az is, hogy jogilag meghatározzák azt, hogy ki hibás a járvány terjedéséért. Megbüntetnek embereket, mert otthon kéne üljenek és kiszaladnak az utcára, hogy megfogják a malacukat, de több százezres résztvevővel lehet fesztivált szervezni akkor, amikor egyértelmű, hogy a negyedik hullám sokkal rosszabb lesz, mint bármi amit eddig láttunk. Ott kezdődött ez az egész, amikor azt mondták, hogy egy ember autóval való megölése nem ugyanolyan súlyos bűntény, mint amikor késsel elvágjuk a torkát. Mert hát autózni kell. Vírust terjeszteni is, persze.

Sajnálom, de teljesen meg tudom érteni azokat, akik oltás-szkeptikusak. Nem értek velük egyet, mert a bizonyítékok egyértelműen az oltások hatékonyságát mutatják, de egyetértek velük abban, hogy saját értelmezést adnak az általuk válogatott bizonyítékoknak. Ez amúgy is a természet rendje, a természet egy óriási kevert stratégiát játszik a következtetési stratégiákat illetően, pár százaléknyi oltástagadó simán belefér. Kár, hogy most ellenük dőlt meg a fitnesz függvény, de aki túléli, annak még juthat egy jó szerep a következő nagy krízisben, az éghajlatváltozásban.

Egyesek szerint a koronavírus egy gyenge előjáték az igazi megpróbáltatáshoz, ami ránk vár, az éghajlatváltozás. Sajnos, arra nem lesz vakcina, de már most úgy tűnik, alapvető fontosságú lesz az, hogy ne fogadjuk el a kormányok által mostanában kínált megoldásokat.

Az az igazság, hogy engem most már az kezdett érdekelni, hogy lesz-e egészségügyi adóemelés és, hogy mikor kezdenek a válság igazi jelei először megmutatkozni...

Egyébként abszolút azt látom, hogy egyáltalán nem akarják komolyan megoldani a krízist. A fészbukot igenis lehet kötelezni, hogy ne engedje az álhírek terjesztését, az embereket be lehetne zárni az otthonaikba, hogy ne terjesszék a vírust, csak hát egyeseknek fontosabbak a mítoszok a szabadságról meg a gazdaságról. Majd meglátjuk, mi a mítosz és mi a valóság, ha véget ér a járvány, ami ha így haladunk, már nem tart sokat, néhány hónap és mindenkinek lehetősége lesz szembenézni a vírussal...

Zene. 2021-ben 360p-s videóval villogni, hát ezt is megértük.

filmek

A szeptemberi filmek, gyorsan...

Britannia (3. évad): Ez a sorozat még mindig nagyon bejön, bár talán ez az évad nem volt annyira jó mint az első kettő, vagy csak már nem ütött annyira, hogy a kelták kelta dolgokat tesznek, de nagyon brittül kommentálnak mindent. Az tuti, hogy nagyon jó alaphelyzetet építettek fel a római varázslónő behozásával, de mintha elfogytak az ötletek, vagy csak nem tudták megcsinálni jól, vagy nem volt képernyőre való amit filmeztek. Remélem lesz 4. évad.

Mare of Easttown (2021): Érdekesek ezek a minisorozatok. Van ami jól működik, pl ez is. Talán mostanában az új feladat a filmeseknek az lehet, hogy valahogy a "parti elitek" politikai korrektségét behelyezzék a szegény kisvárosok miliőjébe úgy, hogy ne legyen nagyon didaktikus. Itt azért nagyon érezhető a píszí, de egyrészt én nem szegény kisvárosban élek, másrészt nálunk ez még csak hóbort, a legtöbb ember lehet nem is veszi észre az üzenetet. Ha lesz új évad, jöhet.

Inside Man (2006): Ezt csak lazításnak választottam, elég jó volt, kár, hogy a vége a lehető legsablonosabbra volt készítve, lehet, hogy úgy érezték a készítők, hogy túlontúl okosra sikerült az eleje, el kell ütni a végét valami blődséggel, lehet csak a szufla fogyott ki, kár érte. Azért nézhető.

A Beautiful Day in the Neighborhood (2019): Tom Hanks megint nagyon jó, egy számomra ismeretlen karaktert formál meg, nem tudom mennyire hitelesen, de az eredmény bejött, de inkább csak olyan lazítós film. A píszí itt is megvan, de lehet, hogy ez még az eredeti píszí, aminek tényleg volt valamikor értelme.

The Danish Girl (2015): Na ez nagyon bejött. Szép a film, szépek a szuper-közelik, szép halálos és szomorú a történet. Néznék már élő transz és lgbt emberekről is filmet, mert talán akkor még hitelesebben lehet átadni azt a drámát amin átmennek, amíg elnyerik az áhított alakjukat.

The Wall (1982): Jók ezek a kis költségvetésű régebbi filmek óriási tragédiákról, mert van idő arra is, hogy emberek beszélgessenek egy asztal körül. És a halálok sem olyan dramatikusak a képernyőn, persze aki képes elvonatkoztatni attól amit lát, azt megüti így is rendesen.

The Four Feathers (2002): Na, ez gyengécske lett, Heath Ledger elég jó, de valahogy itt pont az a baj, hogy túl sokat kéne hozzátenni fejben, hogy a cselekedeteket kiváltó érzelmeket átéljük igazán. Talán csak az van, hogy egy ember drámája sosem akkora mint soké és hát ez a film leginkább csak egy emberről szól, a többi elég lapos. Ha az ember szereti a háborús filmeket, akkor talán érdemes.

No Alternative (2019): Ezt csak úgy random választottam, mert azt írta, zenés film és szeretem a zenészekről a filmeket, főként az utóbbi időben. Nem volt rossz és hát nagyon független, még wiki oldala sincs, sőt, még az indiegogo oldalát is megtaláltam és csak 50k dollárt sikerült összegyűjteniük, gondolom azért nem csak abból készítették a filmet. Szóval indiehez képest egész jó és az érzelmi dolgok is rendben vannak, bár a vége kicsit erős, inkább csak azért csinálták így, mert megcsinálhatták, annyira azért nincs felépítve. Azért jó.

Tenet (2020): Nem értem Nolant. Jó rendező, bizonyára, de a saját ötletén alapuló scifik valami förtelmes hülyeségek, nem értem miért kell ezt nyomja, ha olyan filmeket készíthetne, mint a Dunkirk. Lehet, hogyha az ember megnézi többször is a filmet, akkor egy-két részletnek több értelme lesz, hogy hogyan is mentik meg a jófiúk a világot a saját jövőétől, de nem hinném, hogy értelme lenne megnézni egy ilyen filmet többször is. Sok-sok éven keresztül gondolkodott a rendező bácsi az időutazás buktatóin, hogy a film többi részét feltöltse James Bond sablonokkal és egyáltalán nem látványos akciójelenetekkel. És arról már ne is beszéljünk, hogy ha a jövő el akarná pusztítani a múltat, akkor nem időutazó gépet adna a múltbéli rosszfiúknak, hanem mondjuk egy koronavírust, ami 10 év után mindenkit megöl. Szóval balgaság ez a film, aki egy kicsit is komolyan veszi a sci-fi-t, annak csak akkor ajánlom, ha unja az életét. Vagy úgy gondolja, hogy van még mit tanulnia az unalomról és a hülyeségről.

a konzervatív könnyeket liberális kezek törlik le

A konzervatívok szerint régen minden jobb volt. Persze, nem olyan régen, de azért régebben, mint tegnap.

Régen minden nehezebb volt. Az erőforrások messze nem álltak ilyen nagy mértékben rendelkezésünkre, az utilitarianizmus sokkal jobban bele volt kódolva az írott és íratlan törvényekbe.

Az utilitarianizmus mostanában csak a mesterséges intelligenciával foglalkozók hóbortja, ők is leginkább csak azon szeretnek tépelődni egy sör mellett, hogy mikor lehet a villamossal átmenni egy emberen és mikor ötön.

De volt még egy idő, amikor a fogyatékos gyereket levetették a hegyről a mélybe, mert nem érte meg a társadalomnak a belé fektetett energiát. Volt még idő, amikor párbajra lehetett hívni valakit, ha hülyeséget mondott. Akkoriban gondolom így ritkították a hülyéket, az okosok ritkításának legkisebb veszélye mellett.

Ha majd elül a zaj és megkezdődik a fájdalom feldolgozása, talán megint terítékre kerül az utilitarianizmus. De nem hinném, mert liberálisnak jobb lenni, mint konzervatívnak, még ha ezt nem is mindenki vallja be magának.

Zene.

röviden: meg vagyunk baszva

Általában próbálok viselkedni ezen a blogon, de van egy téma, amiben nem tudok viselkedni. Ez a téma az éghajlatváltozás.

Van ez a német okosakat mondó jótúb csatorna, a Kurzgesagt és ők legutóbb az éghajlatváltozásról beszéltek.

Röviden a lényeg, meg vagyunk baszva. Persze, ezt eddig is tudtam, de reménykedtem, hogy hátha rosszul tudom. De nem, nem tudom rosszul. Az utóbbi 150 év alatt felépítettünk a világ egy elég nagy részén egy olyan ipari társadalmat, ami annyi szén-dioxidot kibocsátott, amit tuti nem leszünk képesek kivonni a légkörből. Csak fékezni tudnánk egy kicsit a katasztrófát, ha végre komolyan vennénk a problémát, de még mindig nem vesszük komolyan, még mindig bedőlünk az ócska halogató taktikáknak, amelyekkel a nagy szennyezők a befektetéseiket védik. Szerintem ők már a túlélési terveket készítik, talán az űrben, talán majd valami nagy betonvárosban egy óriási üvegkupola alatt úgy gondolják, hogy majd átvészelik azt a pár száz évet, amíg megint egyensúlyba nem kerül a természet, azután meg gondolják, hogy újrakezdik az életet itt a Földön.

Jó lenne, ha mi, a kirekesztettek, meg tudnánk őket győzni róla, hogy képesek leszünk a kölcsönösen biztosított megsemmisítésre, mikrohullámú ágyúval lelőjük az űrállomásukat, vagy felrobbantjuk a kupolavárosukat, ha az is lesz az utolsó dolog amit csinálunk.

Itt az ideje megalapítani a Mikrohullámú Kutya Pártot.

Zene.

Kucu, a színház csillaga

Néha, nagy ritkán, sikerül is, ha hátra akarok lépni egyet és kívülről akarom szemlélni a dolgokat.

Így van ez most is. Csak nevetni tudok, mekkora öngólt lőtt Kucu az egész liberális pártelnöki históriával. Tuti buktába fogja vezetni az egész hóbelevancot, azt nem értem, hogy ezt ők miért nem látják. Behozni kívülről egy embert, akit senki nem igazán ismer (az a legkevesebb, hogy milyen duhajkodások derülnek ki róla Amerikában) és gyorsan pártelnököt meg miniszterelnököt csinálnak belőle, mert azt szajkózza, hogy számára a legfontosabbak a liberális elvek meg a pészédé elleni harc, azért nem hittem volna, hogy ekkora fiaskóba beleszalad liberális erős ember gárda. Na, de gondolom, úgy gondolják, hogy majd úgy fog táncolni a Kucu ahogy ők fújják és majd csodát művel, mivel azt mondta, hogy tud kormányozni és most éppen senkinek sem füllik nagyon a foga hozzá. Hát ez jó móka lesz.

Amúgy meg az is jó, hogy még mélyebbre süllyed a politikai elit ázsiója, talán ha majd kész lesz az algoritmikus kormányzásra képes program, könnyebben beveszik az emberek, mert az alá már nehéz menni, mint amit nálunk a politikai elit produkál.

Zene.

ahogy a múlt a jövőbe sírűl

Meghalt Sir Clive Sinclair. Az olcsó számítógépei sokakat indítottak el Angliában a zsíros ájtí állásokhoz vezető úton. A Spectrum Kelet-európai klónjai meg ugyanezt tették itt, ahol ez talán még többet jelent.

Volt egy érdekes tuitter vihar arról, hogy egy cukorbeteg pakisztáni srác hogy tör be a játékiparba a 82-84 periódusban és mennyi rasszizmussal és nehézséggel szembesült.

Meg mostanában vannak ezek a filmek, hogy milyen nehéz volt a nőknek, a transzneműeknek, az lgbtk-nek, az egyebeknek 50-100 évvel ezelőtt.

És persze az is egyértelmű, hogy most sem sokkal könnyebb, csak nem köpnek utánuk az utcán.

És akkor arra gondolok, hogy nálunk még el sem kezdték megtárgyalni ezeket a dolgokat, talán a tudomásul vételnél tartunk, legjobb esetben.

A nyugatiak nem elfogadóbbak nálunk, csak régebben szembesültek ezekkel a problémákkal.

Ki kell dobnom a tévét a következő 50 évre, amíg az itteni társadalom is elfogadóbbá válik. Vagy lehet, nemsokára mehetek a Holdra, ha egyszer Ilon belecsap a lecsóba, ott kő regoliton nem marad.

Az mekkora dolog már, hogy élőben lehetett nézni a jótúbon, ahogy az első tisztán turistákból álló legénység 500 kilométer magasan keringve beszámol a dolgokról. Kár, hogy a kupolán nem nagyon sikerült kinézni a kamerával. Na majd legközelebb...

Zene.

egy egyedi bithalmaz visszavág

Mostanában azon gondolkodom, hogy talán nem is kell olyan nagyon sok információt lementeni az emberről, ahhoz, hogy a személyiségét digitálisan rekonstruálhassuk.

Mindenki saját magából indul ki és egyszerűnek/bonyolultnak gondolja a gondolkodását, de igazából a másik emberekről csak elképzeléseink vannak, nem látunk bele a fejükbe, nem érezzük az érzéseiket, amit meg látunk, azt is saját érzékszerveinken keresztül tesszük és a saját érzéseinkkel azonosítjuk.

Lehet, hogy néhány életrajzi adat és érdeklődési kör feljegyzése már elegendő 99%-ban rekonstruálni valakit.

Nem, nem akarok belemenni a sajátértékekbe és sajátvektorokba, de most aki ért hozzá, az gondoljon erre, hogy az emberek varianciájának nagy részét néhány sajátvektorral reprezentálni tudjuk. Talán. Persze, nem lehetünk benne biztosak, de hát miben lehetünk biztosak?

Lehet az lenne a fontos, hogy jól működő zeitgeistet készítsünk, vagy józan eszet és lejegyezzük azt, hogy az ember miben tér el. Mostanában például nagyon sok minden levezethető a vakcinákhoz való hozzáállásból, az pedig binárisnak tűnik. Minden ami folytonos, valójában bináris, a bináris meg kezelhető.

Az biztos, hogy hangot, képet rekonstruálni nagyon jól fogunk tudni valamikor, már most elég jól megy, ahogy szép lassan beszkennelünk mindenkit és még javítunk egy kicsit a modelleken, szerintem bárkit megtévesztenek  majd ezek a szimulákrumok. Legalábbis amíg meg nem kérdezzük tőlük, hogy törülközővel le lehet-e szúrni valakit.

Ilyeneken is(!) gondolkodom mostanában.

Erre Lex Doug Lenatot hívja beszélgetni. Ő az egyik titkos fegyverem, amikor arra kell választ adni, hogy mi lesz, ha a most népszerű gépi tanulás nem lesz képes megtanulni az emberek által több-kevesebb sikerrel művelt racionális gondolkodást. Ugyanis arra vállalkozott, hogy szépen leprogramozza a racionális gondolkodást, illetve azt, amit józan észnek mondunk. És már 37 éve csinálja és úgy érzi, hogy lassan elérte azt a szintet, ahonnan már a rendszer magától is képes racionális módon fejleszteni önmagát. Érdekes volt hallani a gondolatait, nagyjából amit mondott, azzal egyetértek. Én hozzátenném, hogy remélem, lesz olyan algoritmus, ami folytonos terekben képes a logikai dedukciót, indukciót és abdukciót modellezni, de lehet, hogy nehezebb lesz azt az algoritmust konzisztenssé tenni, mint az ő rendszerébe beépíteni egy jó kis gépi tanulás alapú percepciós modult. Reméljük 2029-ig eldől a vita.

Érdekes, hogy az mondta, hogy 75 különböző "it" fogalmat kódoltak az adatbázisban. Vajon nincs 76-odik, vagy csak ők nem találták meg? Vajon századik van?

Ahogy a dolgok most állnak, sok ember akar majd beszélgetni olyanokkal, akik nem vették a kovid akadályt az evolúciós küzdelemben. Sokan csak azért, mert egy bit nem volt bekapcsolva a fejükben.

Van itt egy lista egy csomó tévhittel, illetve mondjuk inkább olyan evolúciós megszorítással ami a modern világunkban már nem megfelelő. Rengeteg olyan van, ami a vesztes oldalra nyom a koviddal való küzdelemben. Azon gondolkodtam, hogy pl. hogy lehetne megtanítani az embereknek az ezer és a millió közötti különbséget. Talán pont az a baj, hogy nincs olyan módszer, ami egy millió gyermekre általánosan vonatkozna. Azt tudom, hogy nekem elég volt a matematika óra, de jobb lett volna, ha mondjuk tanév kezdetén adtak volna ezer szem cukorkát és mikor mind megettem volna, elvittek volna egy épületbe, ahol lett volna egymillió szem cukorka.

Zene.