a nemlineáris létra a Holdra

Akkor egy kicsit a kedvenc témámról, a szingularitásról...

Ugyebár az előző bejegyzésben azzal vádoltam azt aki magára vette, hogy nem tud elszakadni a lineáris gondolkodástól, pedig ha én azt merészelem állítani, hogy 2029-re lesz emberi szintű mesterséges intelligencia, akkor azt csakis úgy tehetem, ha húzok egy vonalat a most és a jövő között és azt hiszem, végig tudunk menni azon a vonalon, pedig az valójában nagyon nem lineáris.

Ez igaz, tényleg nem lenne szabad azt mondanom, hogy a mostani irány jó és még csak kell 8-at lépni ebbe az irányba és elérünk a csúcsra. Csakhogy én nem azt mondom, hogy nem határozunk meg minden lépésnél új irányt, csak azt, hogy már nincs sok lépés (legyen mondjuk 8) és ahogy most működik a dolog, nagyon sokan másznak a cél felé sok különböző irányból (a sok különböző feladat amit meg akarnak oldani, látás, hallás, következtetés) és amikor valaki talál egy jó reprezentációt, akkor 1-2 éven belül mindenki felhasználja, akinél hasznos (pl. most a transzformerek), de attól még elég ember kísérletezik mindenféle irányokkal, hogy ne ragadjon be a teljes processz egy rossz irányba. Szóval számomra a tudományos módszer osztott természete adja meg a kellő nemlinearitást, ami szavatolja majd, hogy eléri a célt. Én sem hiszem, hogy egy sima létrával el lehet érni a Holdra, de szerintem az, hogy a kutatók minden évben rácuppannak egy-két új irányra, de azért sokan maradnak a réginél és azt viszik tovább, ez szavatolja, hogy valójában nem létrát használ a teljes közösség, hanem valami olyan nyúlós katyvaszt, amibe még belesűlyed a lábuk, de egyszer majd beömlik az öntudat üstjébe és végre főzhetnek belőle hajtóanyagot és akkor már csak egy baromi nagy rakétát kell építeni és feltölteni színültig hajtóanyaggal és be kell gyújtani és hoppá a Holdon is leszünk. A Holdról meg majd szépen leengedjük a létrát a földre, mert mégis csak a létra a legkörnyezetbarátabb módszer az égbe menni.

Akkor lenne létra, ha mindenki ugyanabból a pontból ugyanabba jutna vele, de szerencsére ez biológiai képtelenség.

Ami a leginkább tetszik a mostani módszerekben az az, hogy a létra az égbe és az ásó amivel egy pont körül keresni lehet a kincset, ugyanaz a szerszám. Ez egy teljesen új perspektíva, nem csoda, ha még kicsit kontra-intuitív.