Éjfélkor kezdtem neki olvasni Harambé intelmeit a kihaló ifjúsághoz. Amikor azon kezdtem gondolkodni, hogy hogyan gyilkolom le a szeretteimet és utána magam, úgy döntöttem, ideje lefeküdni. Nem aludtam valami jól.
Viszont másnap befejeztem az irományt és azt a következtetést vontam le, hogy talán mégis meg kéne próbálni túlélni az apokalipszist. Szóval próbálom kognitívan terápiázni magam ezután, ha az éghajlatváltozásra gondolok, akkor túlélési stratégiákon kell agyaljak. Ezeket persze nem lehet megosztani, mert az csökkentené a hatékonyságukat.
Szóval egy időre száműzöm ezt a témát a blogról, jobb ez mindenkinek. Majd ha az északi sarki jégsapkák leolvadtak, lehet kezdeni szervezkedni, addig remélem kigondolom a tuti stratégiát.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése