Azt mondom, ne gondolj elefántra és te mégis arra gondolsz.
Te nem én vagy.
Ugyanis én nem gondolok ilyen esetben elefántra. Lehet, csak lassú a felfogásom, lehet, hogy nem tudom vizualizálni az elefántot (bár kockákat három dimenzióban elég jól forgatok a fejemben), de én tényleg nem gondolok elefántra, legalábbis azt hiszem.
Azt mondom éghajlatváltozás és nem gondolok semmire. Éppen most. Arra csak a tudatalattimban gondolok, ott mennek a viharok és a háborúk és az éhínségek rendesen.
Nem vagyok túl optimista a mostani COP26-al kapcsolatban, szerintem megegyeznek olyan célokban amelyeket nem vesznek komolyan, illetve azt mondják, hogy majd a jövőbeli technikai fejlődés oldja meg őket, de pénzt nem adnak a kutatásra.
Vihar, szárazság, háború, éhínség. Most még csak a világ 5%-a éli ezt meg. 2050-ben 20%, 2100-ban 95%. Persze, megnyugodhatnék, hogy én azt már úgysem érem meg, de engem ez nem boldogít. Szeretném ha az agyam egy borkánban mosolyogva pihenve, várva a teljes feltámadást. Valószínűleg kár lesz eltenni az agyam, mert az emberiség a kihalásáig már nem éri el azt a technológiai fejlettséget amellyel teljes feltámadást biztosíthatna. Sosem fogok már Minskyvel találkozni.
Majd egy pár millió év múlva, a következő értelmes állatfaj hátha okosabb lesz. Legalább a fosszilis energiaforrásokat kiszípjuk a földből előlük, egyel kevesebb módon pusztíthatják el magukat. Majd a Marson megtalálják Maszk hulláját és remélem a krónikát is, ahogy sikeresen kinyírtuk magunkat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése