filmek

Az októberi filmek amiket néztünk. Illetve sorozatok. Megint nem írtam semmit a megtekintés után és hát egyes filmek egy hónap alatt elvesztik az élüket. Na de sebaj, kipipálva ki vannak.

Viddana (2020): Egy ukrán film, eléggé Améliesen indul, főszereplőnő, nagy ház, megelevenedő festmények, konfliktus egy másik nővel. Aztán valahogy teljesen szétesik, a szereplők egymáshoz való viszonya a legfurábban változik jelenetről jelenetre, van egy kisfiú is, aki nem tart sehová, meg egy halárus, aki aztán a megoldást adja a film végén, mert valami vége csak kell legyen. Talán vizuálisan elmegy a film, de a dramaturgia csapnivaló, sajnálom, vagy csak én nem értem az ukrán lélek láncát ledobó szárnyalását hal képeben, szerintem inkább az első. Meg persze az is lehet, hogy az ami a könyvet mágikussá tette, az nem működik filmen, vagy csak a rendező nem tudta megcsinálni. Valószínűleg sosem tudom meg mi az igazság, de ez azért hagy aludni.

Billions (5. évad): Ezt a sorozatot azért kezdtük nézni, mert Brody játszik benne a Hómlendből. Aztán rendesen rátevődött az utóbbi idők Amerikáról alkotott képem változásaira, amelyeket persze a politika meg a technika ördöge rángat leginkább, de valószínűleg az igazi mozgató elvek rejtve maradnak. Szinte mindenki elől, nem csak előlem. Persze bizonyára el vannak túlozva a dolgok, az üzletemberek nem ilyen gonoszak és az igazság szolgái nem ilyen körmönfontak, de persze ritka esetben igen és még ritkább esetben még igenebbek. Nehéz erről okosat írni, meg sem próbálom, gondolom van olyan akinek ez bejön és van akinek nem. Nekem bejön. Két dolog. Régen láttam már olyan sorozatot, ahol két ember perceken belül beszélget és az egyik az ajtóban áll és onnan mondja a magáét. Kicsit hiányzott, ez lefedi a régi sorozatokról alkotott elképzeléseimet. A másik meg az, hogy volt egy hír, hogy valami amerikai atomtudós pizzába (vagy valami más kajába, már nem emlékszem pontosan) rejtve próbált meg átadni titkos információkat egy kémelhárítási ügynöknek és ennek a fényében jobban értelmezhető ez a sorozat. A hidegháborúban (és talán most is) sokkal komolyabban kellett venni a kémelhárítást és ennek egyik módja volt az emberek tőrbe csalása, inkább te találd meg a gyenge láncszemet mielőtt az ellenség találja meg. Nem lenne meglepő, ha ez a taktika beszivárgott volna az igazságszolgáltatásba is, inkább te kapcsold le a potenciális bűnözőt egy kisebb bűnért, minthogy valami nagyon nagyot elkövessen, mint mondjuk a milliárdok letagadása. És persze vannak azok a képek, amelyeket az ember nem tud elfeledni, mint mondjuk ahogy a rendőrök fellökik az öreget és hagyják ott a földön a feje alatt növekvő vértócsában. Hát nem mondhatnám, hogy ettől a sorozattól nőtt volna a vágyam Amerikába menni.

Game of Thrones (mind a 8 évad): Na, a koronavírussal való megküzdés egyik pillére a napi átlagosan 4 epizód megtekintése volt, úgyhogy a két hét alatt ledaráltuk az egész sorozatot. Nem fogok tudni jó összefoglalót írni, meg ahogy mi néztük, az teljesen más mint ahogy az eredetileg beszippantotta az emberek millióit, ha minket nagyon érdekelt, hogy mi történik az egyik szereplővel, akkor csak simán megnéztük a következő részt is. Szóval én nem alakítottam ki különösebb emocionális kapcsolatot senkivel, egyrészt mert nem volt kivel, másrészt meg gondolom ahhoz több idő kell, az a bizonyos esküvő csak egy "hümm, ez is meghalt"-ot váltott ki. Vicces volt az, hogy az idők során akarva akaratlan fültanúja voltam beszélgetéseknek a trónokról és bizonyos dolgok megmaradtak, szóval az esküvő nem ért teljesen váratlanul. Szóval nekem teljesen elfogadható a vég is, nem kérnék másat és jobbat, mint az sokan tették, nem is találom igazán rossznak, csak egy kicsit gyengécskének, a végére elkezdett moralizálni a sorozat és meglátszott az, hogy az eredeti író nem tudta időre kibogozni a szálakat. Szerintem én nem fogom elolvasni a könyvét, igazából semmiben nem hoz újat csak abban, hogy milyen témákat kever egybe, de sajnos a különböző szálak nem igazán hatnak egymásra azon túl, hogy néha egy-egy ember az egyik szálból megöl egy másikat a másikból. Na jó, lehetett volna vadítani a végét, ha mondjuk a holtak győznek és a világ többi része kell szembe nézzen a terjeszkedő holtak birodalmával (a holtak tudhatnának a tengerfenéken járni is, nem látom be miért ölne meg valakit jobban a fulladás mint a felnégyelés). Azért valószínűleg a folytatás sorozatokba most már időben bekapcsolódunk.

Innen jönnek a filmek, amelyek lejártak ebben a hónapban.

Star Trek (2009): Eredetileg csak az elejét akartam megnézni, mert emlékszem, a moziban akkorát ütött, hogy elvitte nekem az egész filmet a hátán. Hát otthon a tévében és ismerve a végkimenetet, már nem volt annyira ütős. Aztán megnéztem az egész filmet. Sajna nagyon kevés volt benne abból, amiért én a Star Treket szerettem. Anno tizenévesként a Star Trek az új fizikai és pszichológiai fogalmak megismerésére is szolgált, sajnos ebben a filmben egy sincs ezekből. Legalább annyi van benne, hogy eszméletlenül kicsiszolták benne a fán szőrviszt, de másodjára az már nem működik annyira. Trekkiknek elmegy a film, nem fánoknak inkább ajánlanék valami mást a 2000-es évek jó sci-fijei közül, de most nem is tudom mit, már nem is emlékszem mik voltak a jó filmek, a Sunshine és a Mátrixokon kívül (persze ez utóbbival a legtöbben nem értenek egyet).

Star Trek: Into Darkness (2013): Én nem láttam a Wrath of Khan-t, szóval nekem nem volt annyira fán szőrvisz, csak annyit tudok róla, hogy abban volt az első részecskerendszer mozifilmben, mert ez a számítógépes grafika egyik mítosza. Sajnos nem jött be ez sem másodjára, megint kicsit gyengécske a történet. Gyengécske azt jelenti, hogy valami egyszerű trükk adja a megoldást, amit ha jól meggondolunk, tuti nem lehetne véghez vinni egy olyan jövőben, amelyről ez a film szól, bizonyára a fegyverek sokkal jobban szabályozva lennének, mint amit megenged a film. Ha valami fizikai képtelenséggel oldották volna meg, ami megcsillan a XXIII. századi szabadság tornyon, azt tuti jobban elfogadtam volna. Egyébként meg nekem a két főszereplő viszonya, mármint a Kirk és Spocké eléggé fordítva működik, mint ahogy azt a rendező elvárná. Na de sebaj, a harmadik rész már a moziban is annyira nem tetszett, hogy ha a HBO véletlenül felteszi, akkor sem fogom megnézni. Annál még ez is jobb. Azért ha lesz negyedik rész, megnézem és hát talán lassan ideje lenne megnézni a régi filmeket.

Birdsong (2019): Nem volt egy túl jól inspirált választás egy meztelen japán csaj háta alapján választani filmet, de hát... Egyébként nem volt annyira rossz, csak talán az volt a baj, hogy nagyon kis pénzből készült (fél milla dollár, ha jól olvasom), nem lehetett sok szereplőt alkalmazni, akik a zenebiznisz és a japán élet egyéb sötét (vagy uram bocsá, napos) oldalaira is rávilágíthattak volna, mint a robot munka és a drága zongoraleckék. Az vicces, hogy a rendező bizonyos jelenetekbe nem ment bele, ezért megcsinálta animéba, ami nem lenne különös, ha nem lógna ki ennyire a sorból. Vagy az is lehet, hogy leforgatták, csak aztán a karikák miatt rotószkópolták animéba. Na, az biztos, hogy konzisztensebb film volt, mint az első az e havi listán.

Mostanában az is volt, hogy még filmet nézni sem volt kedvünk sokat, inkább csak mentek a hírek a tévében és pörgettük a cociális hálóinkat, remélem jövő hónapban több film lesz és végre nem egyszerre kell megírjam az összesről a véleményt.